Nógrádi Népújság, 1961. június (17. évfolyam, 44-51. szám)

1961-06-24 / 50. szám

1961. június 24. NÖSRÄDI NÉPŰ»*« \ 5 Az aratók köszöntése nem sokai ér Az első nyári nap bekö­szöntése meghozta az aratás időszakát is. Szerte a me­gyében a jó termést ígérő őszi árpatáblák kasza alá ér­tek. Nagy munka előtt áll­nak a mezőgazdaság dolgo­zói. Az év legforróbb idő­szakában, amikor tikkádt meleg öleli a határt, kell dolgozniuk, hogy minden szem gabona zsákba kerül­hessen. Már hetekkel ezelőtt ké­szült erre a falu népe. Re­ménykedéssel, bizalommal nézegette az egyre szebben duzzadó kalászosokat, s ta­lálgatta, vajon sikerülnek-e a tervek, amelyek még a tél folyamán születtek? A gyak­ran feltett kérdésre az el­következendő hetek adják a feleletet. Az idép hamarabb érkezett az aratás időszaka, mint eddig bármikor. Még­sem mondhatjuk azt, hogy váratlanul, készületlenül érte a szövetkezetek gazdáit. Ko­rábban, amikor a gabona még alig hányta ki a kalá­szát, a termelőszövetkezetek­ben már felmérték, mennyi az a munkaerő, amelyre biz­tosan számíthatnak. A ter­melőszövetkezeti asszonyok iparban dolgozó férjei is ha­zajönnek aratásra, hogy amit nem győznek a gépek, azt győzze le az emberi aka­rat, az alkotásra teremtett emberi szorgalom. Ma még csak a gépek zúg­nak a nógrádi dombokon. A duzzadt kalászú őszi árpa­táblákon rendrearató, vala­mint arató- és kévekötő gé­pek dolgoznak. Most már napról napra nő a learatott terület, s napról napra kö­zeledik a kenyérgabona ara­tásának ideje is. A termelő- szövetkezetek tapasztalhat­ják, hogy mint a vetésben, az artásban is hű segítőtárs a gépállomás. Azok a trak­torosok, akik hideg, nyirkos szélben kint dolgoztak a föl­deken, most, amikor forrón tűz a nap, s homlokukról a verejték a szemükbe csurog, fent ülnek a gépen, fárad­ságot nem ismerve dolgoz­nak, hogy megszabadítsák az embert ettől a nehéz testi munkától. Elismerés, í meg­becsülés illesse a gépállo­mások derék dolgozóit, leg­alább olyan megbecsülés, mint a termelőszövetkezetek gazdáit, akik a gabona beta­karításán fáradoznak. A munkák meggyorsítása érde­kében beszéljen egy nyelven a gépállomás és a termelő- szövetkezetek vezetősége, nehogy meddő viták akadá­lyozzák a betakarítás hala­dékot nem tűrő munkáját! Most is, mint minden év­ben tűzzük célul azt, hogy minél veszteségmentesebben takarítsunk be. Mindén szem gabona kedves nekünk. A földművelő emberek verej­tékének, fáradozásának gyü­mölcsét takarítsuk be minél gondosabban! Még nincs itt az aratási munkák dandárja, míg ez megérkezik, van egy kis idő. De ez kell is, mert sokfelé megkéstek a növényápolással, a takarmánybetakarítással. A termelőszövetkezetek hasz­nálják jól ki ezt a kis hát­ralévő időt! Mozgósítsanak minden munkaképes embert a kapálásra, kaszálásra, ta­karmánybetakarításra! Ha e munkák sikerrel befejeződ­nek, nyugodtan, kapkodás nélkül végezhetjük az aratás fáradságos, de gyönyörű munkáját. Ma még csak az őszi árpát aratjuk, de már érik a rozs, sárgulnak az olasz és ma­gyar búzák, félreérthetetle­nül itt van a nyár. Aratunk, s megbecsülésünk most a falu népéé, akik fáradha­tatlanul dolgoznak a na­gyobb és fehérebb kenyérért. Aratnak Érsekvadkerten is . \ A növényápolási munkák végzése mellett megkezdődött az őszi árpa aratása is az érsekvadkerti Dimitrov Tsz- ben. A 25 holdas táblán egy aratógép és 10 pár arató vágja az őszi árpát. A tsz úgy tervezi, hogy mire a kenyér- gabona beérik; az őszi árpát elcsépelik. A szövetkezetiek az aratás mellett folytatják a növényápolást, valamint megkezdték a lucerna máso­dik kaszálását. a szervezettség Megkezdődött az aratás. Ba­lassagyarmaton, a Palóc­föld Termelőszövetkezetben Zsingor Ferenc, az Érsekvad­kerti Gépállomás egyik leg­jobb aratógépkezelője kezd­te meg a munkát. Alig for­dult azonban kettőt-bármat a géppel a szőkére érett ár­patáblában, amikor megérke­zett a hírr a gép azonnal in­duljon a Szolnok megyei Jászfényszarura. Ott, a ter­melőszövetkezetnél folytatja tovább a munkát. Zsingor Fe­renc meg a többiek a tábla szélén kezdték készíteni a hosszú útra az aratógépet. Javában munkálkodtak már amikor megérkezett a ter­melőszövetkezet mezőgazdá­sza. Nyilvánvaló, hogy ragasz­kodott ahhoz, fejezzék be a munkát, amelyre szerződést kötöttek a gépállomással. A traktoros meg a szövetkezeti tagok nekiláttak, hogy új­ra üzemképessé tegyék a gépet. Mert végül a gép mé­giscsak Balassagyarmaton maradt. Csak helyeselni lehet azt az elgondolást, hogy azokat a gépeket, amelyekre most még nincs szükségünk leküldjük az Alföldre, ahol nagyon so­kat segíthetnek az aratásban. Az azonban már helytelen dolog, hogy az ilyen útra ki­jelölt gépek mégiscsak dol­gozni kezdenek, hogy aztán a szövetkezetiek tudta nélkül egyszerűen kiállítsák a táb­lából. Mennyi munkát végez­hetett volna Balassagyarmaton is a gép, mennyi árpát arat­hatott volna a 150 holdból, ha nincs ez a huzavona, ha jobban megszervezik a gé­pek elosztását. S ami a legérdekesebb, mindez azalatt történt, míg a járási tanács mezőgazda- sági osztályán éppen arról tárgyaltak az egybegyűlt szövetkezeti elnökök, mező­gazdászok, meg a gépállomá­sok képviselői, hogyan szer­vezzék meg az aratást, a ga­bonabetakarítást, hogy min­den a legnagyobb rendben menjen. V-né rodik azoknak a családtagok­nak a száma, akik rendsze­resen részt vesznek a közös munkában. Azok is dereka­san megállják a helyüket, akik korábban a szövetkezet szétoszlása mellett voltak ... Sőt, méltatlankodnak, aggód­nak, ha valami nem megy rendjén. Megnőtt a munka­kedv, nagyobb a bizakodás: márciusban például annyi a teljesített munkaegységek száma, mint az előtte lévő két hónapban összesen. HASZNÁL A BlRÄLÖ SZŐ — Elővettem a jobbat — mutatta egy alkalommal az egyik szövetkezeti gazda az elnöknek az ekekapát, ami­kor a tábla szélén néhány szót váltottak... Nemrégi­ben a szeszélyes időjárás miatt veszélybe került a termés egy része. Hiába volt egyházi ünnep, délután a tsz-tagok egész serege hordta a lucernát... így • világoso­dik, hogy a maguk haszná­ra dolgoznak, a közösnek is, az egyes tagoknak is akkor lesz jobb, ha egységben, szorgalommal dolgoznak. De ne hallgassuk el azt sem, hogy időnként szükség van a bíráló szóra, a figyel­meztetésre. A legutóbbi köz­gyűlésen az elnök kemény szóval illette a rendetlensé­get, a fegyelmezetlenséget. Ahol kellett, név szerint is megemlítette a hibázókat... — Én már reggel be sem jövök — mondta az egyik tag a gyűlés után az elnök­nek, akit joggal marasztaltak el... Másnap mégis ő volt az első jelentkező... A jó­zan megfontolás legyőzi a sértődöttséget... Egy másik tag, akit azért bíráltak, mert a kocsit az árokban hagyta, reggel már maga ment kijavítani és munkába állítani a szekeret. Mindennapos vitában, bi­zonyító érvekkel győz a ha­tározottság, a céltudatosság. Többen szidják például a gépállomást, de azután ki­derül, azért is maradt el az őszi mélyszántás, mert a kukoricától a traktor nem mehetett a földekre... Ma már bizonyos, hogy ilyen és hasonló eset legközelebb nem fordul elő. A BIZTATÓ JÖVÖ — Ha a további 2—3 év­ben csak ilyen szorgalommal dolgozunk, mint most, ak­kor már jó lesz, helyrebil­len a szövetkezetünk, meg­erősödünk — tekint a jövő­be, amikor véleményét ösz- szegezi Cseman Sándor ta­nácselnök. Igen, a jövő, a tervek első­sorban azok, amelyek meg­növelik a munkakedvet. Az új elnök már maga is sok­sok jó elgondolást hozott a tarsolyában, amikor Sóshar- tyánba érkezett. Ezek a kö­zösben tovább bővültek, fi­nomodtak. — Több mint 30 forintra terveztük az idén egy mun­kaegység értékét — mondja Mohi elvtárs. — Az eddigi munka, a terméskilátások igazolnak bennünket... Ed­dig túlteljesítést értünk el a tejhozamnál, a gyapjúnál, a sertésátadásnál... A takar­mánynál sem lesz kiesés ... Még jobban és korábban szervezzük meg a gabona be­takarítását is ... A szerszá­mokat leltárba adjuk ki, hogy érvényesüljön az egyéni felelősség ... Gépszínt is építünk... A tervben 500 pecsenyekacsa felnevelése szerepel, de ezret fogunk nevelni. És így sorolja, maga is fellelkesülve, nekibuzdulva. Mert érdemes, hiszen az első negyedév lezárása után 8 forint előleget osztottak már minden egyes munkaegység­re. Az aratás-cséplés ide­jére pedig tovább növelik az előleget. Ami ebben rop­pant jó: minden tag tudja, júliusban annyira számít­hat, amennyi a munkaegy­sége ... Közben formálódik a távo­labbi jövő is. — Szüret után lesz az es­küvőnk — jegyzi meg tré­fásan az elnök, ami annyit jelent, hogy egyesülnek a kishartyáni szövetkezettel... Már meg is kezdték a közös sertéshizlalda építését... Üj, egészében nagyüzemi gazda­ság van kialakulóban a hár­tyám völgyekben és dombo­kon! Az idegen, aki manapság megfordult a sóshartyáni tsz portáján, jóleső érzéssel távozhat. Ha csak a felszínt nézi, az bizony csalóka és könnyen úgy járhat, mint az egyik „fentről telefonáló em­ber”, aki meglehetősen nyers, szerénytelen hangon érdeklő­dött a tsz elnök kiléte után, mivel az illedelmesen bemu­tatkozott: doktor Mohi Já­nos vagyok ... S tegyük hozzá, a párt, a munkásosz­tály küldötte az új elnök, aki becsülettel, közmegelége­désre látja el küldetését . . . Balogh Gyula A szondái vár alatti domb­oldalon húzódó szántófölde­ken különös munkacsapattal találkoztunk. Jókedvű, az is­kolapadot alig 1—2 éve el­hagyó kislányok kapálták az elmúlt hetek záporaitól erő­sen megmosott dohányföldet. A szandai Lenin Termelőszö­vetkezet KISZ munkacsapata ez. Vidmságuk, fiatalos mun­kalendületük messzire el­vitte hírüket. Az alig egy hó­napja - alakult munkacsapat öt hold dohány, négy hold kukorcia és egy hold cukor­répa munkáit vállalta. • A cukorrépát régen ki­egyelték, szebb, mint a fel­nőttek által művelt cukor­répa. Amikor ott jártunk náluk, a tizenhárom leány­ból álló munkacsapat a dohánnyal küszködött. A fo­kozatosan emelkedő domb­oldalon az idén termelnek először dohányt. A lányokon nem múlik majd semmi. Ha véletlenül nem a tervek sze­rinti termést hozza, az nem az ö bűnük lesz. A munkacsapat nemrégi­ben a rádióban is kapott egy ajándéknótát. Ez is, meg a becsvágy is serkenti őket. Meg akarják mutatni a falusiaknak, a felnőtteknek, hogy a kukoricatermesztés­ben a tőszámnöveléssel je­lentősen lehet emelni a ter­mésátlagot. A jókedvű kis munkacsa­pat ügyesen végzi munkáját. Hogy túl sok időt ne vehes­Most éppen szépen sorba verődve kapálják a dohányt a lányok, azért ennyire egymás mellett, hogy mindegyikük lássák :i® .. " T / ~ ......................... —\ - fent: ös szeülik a kapák fokát, hogy meg­szabadítsák a ráta­padt földtől. OLDALT:* Oravecz Erzsébet munkacsapatvezető komolyan veszi tisz­tét. Mindennap fel­írja, kik vettek részt a munkában. Be­írja teljesítményü­ket, kiszámolja munkaegységüket. LENT: Ebédszünetben cseresznyét szedtek a lányok s most körülülik a kosarat és jó étvággyal eszik a ropogós cseresz­nyét. sen el a terefere, kiosztják egymás között a területet. Nyolc-tíz sort fog el egy lány, s úgy igyekeznek, hogy egyszerre végezzenek. — Egymást hajtjuk, ser­kentjük így a munkában — mondja Oravecz Erzsébet, a munkacsapat vezetője. Amikor beszélgetünk, a kapák akkor is dolgoznak. Nem lehet megállni, mert akkor nem lesz meg a napi terv. Pedig az nagyon fon­tos. Naponta 1—1,25 munka­egységet teljesítenek a szan­dai lányok. Tréfás kedvük, vidám mosolyuk arra enged következtetni, hogy jól érzik magukat a szövetkezetben. Nem kell idegenbe járniuk dolgozni. Ezek az ismerős hazai dombok, a dombokon felfelé húzódó szántóföldek munkát adnak minden fiatal­énak. S milyen nagyszerű a falu boldogságáért, szebb életéért dolgozni. Nem beszéltek erről a lá­nyok, csak arról, hogy szép, nagyszerű eredményeket sze­retnének elérni. Ezért dol­goznak reggel hét órától a szandai dombokon. Kapájuk nyomán elhervad a fű, s mint a virág nő, erősödik a dohány, a kukorica, a cukor­répa. A lányok büszkék, hogy az ő munkájuk nem hiábavaló, úttörők ők, akik megmutatják a többinek, hogy a fiataloknak helye és méltó megbecsülése van a termelőszövetkezetben. Kata János A társadalmi szervek is segítik a növényápolást Kisbágyonban Az esős időíárás miatt a növény ápolási munkák vég­zése a kisbágyoni Petőfi Ter­melőszövetkezetben is lema­radt. A jó idő megérkeztével, az aratás közelségére való te­kintettel a lemaradás felszá­molása égető kérdésként je­lentkezett. Tudtuk, ez nem­csak a termelőszövetkezet ügye, hanem az egész falué. Ezért a lemaradás, felszámo­lása érdekében a községi KISZ szervezet intézkedni kezdett, összehívta tagjait és .megbeszélték, hogyan tud­nának a fiatalok segíteni a termelőszövetkezetnek. E megbeszélésen jelen voltak a párt, a tanács és tsz vezetők is. A fiatalok vállalták, hogy vasárnap hajnalban közösen összefogva kimennek kapálni. A vállalást tett követte. Vasárnap reggel már félnégy­kor zajos volt a határ. Fiata­lok, idősebbek, a község tár­sadalmi szervei, ipari mun­kások, több mint ötvenen ne­kifogtak a kukorica kapálá­sának. Nagy szorgalommal haladt a munka. *Az önkén­tes társadalmi munkások 9 óráig maradtak a határban jó darab területen szabadítot­ták meg a evőmtől a kukori­cát. A társadalmi munkát befe­jezve mindnyájan azzal az elhatározással távoztak haza, hogyha a szükség így kíván­ja a következő vasárnap is kiveszik részüket a munká­ból, hogy mire az aratási munkák elérkeznek, minden kapásnövénynél elvégezhesse a termelőszövetkezet a szük­séges kapálásokat. A kisbágyoni társadalmi munkások megérdemlik a dicséretet. Munkájukkal nagy segítséget adnak közsé­gük termelőszövetkezetének, amely nem feledkezik meg a lelkes fiatalokról, meg a társadalmi szervek többi szor­galmas tagjáról sem. Tóth János vb elnök . Kisbágyon A SZANDAI LEÁNYCSAP AT I -- -----------J „ „ _ T J_____I,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents