Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-24 / 41. szám

Hüzaikok a tanácskozásokról Nagy tetszést aratott az acél­gyárig tanácskozáson az a gondo­lat, hogy a szocialista brigádok keressenek kapcsolatot a Szovjet­unió kommunista munkabrigád­jaival. A Zagyvapálfalvi Bánya­gépgyárból mindjárt be is jelen­tették, hogy a gyár egyik negy­ven fős brigádja élni fog ezzel a lehetőséggel. — o — A bányászbrigádok tanácskozá­sán nem is egy felszólaló kérte a törszt és a bányaüzemek mű­szaki vezetőit: itt az ideje, hogy a helyes munkaszervezéssel bizto­sítsák szenelő csapataink legna­gyobb kérését, az üres csillét. Az üres csille biztosításával nemcsak a teljesítmény fokoz­ható, hanem elősegíti a gépek jobb kihasználását is. — O — Műszakiakból álló brigád in­dul versenybe a szocialista cí­mért a Salgótarjáni . Üveggyár­ban, jelentette be az értekezleten a gyár főmérnöke. Legfőbb fel­adatának a kapacitás jobb ki­használását, az anyaghányad csökkentését tartja a most ala­kuló kollektíva. — O — A mátranováki bányaüzemben - amint azt Révfalvi János elv­társ, a bánya főmérnöke beje­lentette — már megvalósították a szocialista brigádok tagjainak rendszeres oktatását. Kétheten­ként filmvetítéssel egybekötött előadásokat tartanak a brigádok tagjai számára. Ez lehetővé tette azt, hogy a szocialista brigádok­ban dolgozó vájárok valameny- nyien megszerzik a robbantó vá- jári vizsgát is. — O — Az acélárugyári Szabó József brigádban valamikor többen sze­rették a ponyvaregényeket. A kollektíva nevelő hatására ma már a klasszikusok iránt érdek­lődnek, és több ilyen brigádtag a kollektíva könyvtárosa. Jelen­leg például Gorkij: Anya című művéből rendeznek konferen­ciákat. — O — Érdekesen vetődött fel a szo­cialista munkabrigádok tagjainak egymás iránti felelőssége. Bara­bás István elvtárs, a szorospataki bányától például elmondotta, hogy brigádján belül egymást figyel­meztetik az emberek — bármi­lyen kilengés esetén —, hogy magatartásával ne járassa le a szocialitsa brigádok becsületét. Egyre magasabbra emelkedik a mozgalom zászlaja A szocialista brigádmozga­lom olyan gazdag mint maga az élet, ezernyi változat, le­hetőség jellemzi ezt a gyor­san terjedő kezdeményezést, amely szinte két év alatt százak és ezrek ügyévé vált — e gondolat jegyében ta­nácskozott megyénk gyár­iparának mintegy 200 szocia­lista brigádvezetője és tagja, számos munkabrigád és ifjú­sági brigád dolgozója. A mozgalqpi gyors terje­désének okai között méltán említette meg Jedlicska Gyula elvtárs, a Salgótarjáni Városi Pártbizottság titkára, a ta­nácskozás előadója, hogy az elsősorban a párt helyes politikája iránti bizalom, eddig elért eredményeink és a má­sodik ötéves tervben ki­bontakozó perspektíva ta­laján jött létre. Nem kevésbé hozzájárult az a nagy felelősségérzet, amely- lyel a munkásosztály visel­tet az ország jövője iránt. De hozzájárult az is, hogy az utóbbi években sikerült a munkaversenyt megszaba­dítani a korábbi bürokratikus vonásoktól .és egyre inkább a tömegek ügyévé tenni, az ország előtt álló legfontosabb feladatok végrehajtására fel­használni. Ennek a minőségileg új és jelenleg legmagasabb ver­senyformának legfontosabb jellemvonása, egyben ereje is, hogy a szocialista módon dol­gozni, tanulni és élni célkitű­zés egybeesik az általános társadalmi és technikai ha­ladás feladataival, a szocia­lista embertípus kialakításá­nak követelményeivel. Ugyan­akkor ez a versenyforma jól elősegíti más formák, töb­bek között' az egyéni verseny fellendülését is. Mind az előadó, mind a hozzászólók jelentőségének megfelelően húzták alá, hogy a szocialista brigádok ter­melési tevékenységében a központi helyre kerüljön a termelékenység szaka­datlan növelése. Az utóbbi hónapokban az ipari vállalatoknál a terme­lékenység növelésének egy egész sor tartalékát tárták fel. Szükséges, hogy a szocia­lista brigádok szélesítve ed­digi vállalásaikat, most e le­hetőségek kiaknázására indul­Varga elvtárs a tűzhelygyári Gagarin brigád vezetője a ta­nácskozáson elmondotta, hogy kollektívájuk másfél évvel ez­előtt indult harcba a meg­tisztelő cím elnyeréséért. Azóta mind a termelésben, mind a brigádtagok nevelésé­ben sok sikert értek el. A Zója brigád ugyancsak a Tűzhelygyárból jött a tanács­kozásra. A brigád eredmé­nyeit mi sem bizonyítja job­ban mint az a bejelentés, hogy az ő termékeiket már nem kell minőségileg ellen­őrizni. Ezt a feladatot ma­guk látják el, munkájuk mi­nősége ellen kifogás nem me­rül fel. janak harcba. A túlteljesítési, a selejtcsökkentési és az újí­tási, valamint más gazdasági tényezőkre vonatkozó válla­lások mellett újabb célkitű­zéseket is tegyenek. így pél­dául nagy lehetősége van a forgógép átadási mozgalom­nak, a termelőberendezések szocialista megőrzésre történő átvételének, a veszteségidők csökkentésének a technológiai fegyelem szilárdításának, az anyaggal és az élőmunkával való takaíékosságnak és más tényezőknek. E kollektívák tevékenysége a termelés szinte minden területére ki kell ter­jedjen. A termelési és elsősorban a termelékenységi felada­tok megoldásának egyik fő eszköze a rendszeres politikai és szakmai to­vábbképzés. E tekintetben is a módszerek gazdag változata alakult már ki eddig is. Vannak gyá­rak, amelyekben különböző tanfolyamokat hoztak létre. Másutt konzultációkat, elő­adásokat szerveztek a bri­gádok számára. Tovább kell szélesíteni az olyan lehető­ségeket, mint az olvasómoz­galom, a sajtóbeszámoló, a könyvtárak. Szabó József elv­társ, a Salgótarjáni Acéláru­gyárból elmondotta: ha kö­rültekintően és rugalmasan járnak el, akkor nincs aka­dálya annak sem, hogy a vi­dékieket is bevonják a ta­nulásba, a brigád kollektív életébe. Bozó Ernő elvtárs, városi KISZ-titkár pedig ar­ról szólott, hogy a szocialista szellemben való nevelés, a tanulás éppen a fiatalság, a KISZ-brigádok tekintetében bir elsőrendű jelentőséggel. Többen hangsúlyozták a műsza­kiak megnövekedett sze­repét: minél több', tar­talmasabb, a munkával összefüggő előadásokat szeretnének hallani a mű­szaki vezetőktől. A szocialista módon élni, a kollektív szellem követelmé­nyeinek megvalósítása szintén olyan feladat, amely brigá­donként, emberenként szám­talan megoldást kíván meg. Sok brigád tapasztalatai iga­zolják, hogy helyesek a kol­lektív kirádulások, a családi problémák megoldásának köl­csönös támogatása, a szocia­lista szellemű magatartás fej­lesztésére irányuló törekvések. Azonban e kérdésben is vál- tozatoSi az egyes brigádok, vagy egyes brigádtagok hely­zetének megfelelő módszere­ket kell alkalmazni. Minden­féle merevség, sablonosság so­kat árthat az ügynek. A fő célkitűzés az legyen, hogy erősödjék a szocialista er­kölcs, mindinkább előtérbe kerüljenek a közösség, a tár­sadalom érdekei. Jedlicska elvtárs ezzel kapcsolatban rá­mutatott arra, hogy a szo­cialista brigádok vegyenek részt a termelőszövetkezetek patronálásában, Salgótarján városának szépítésében, álta­lában szélesedjen a brigádok társadalmi, mozgalmi tevé­kenysége. A mozgalmi és a-- gazda­sági vezetők igen nagy fele­lősségét hangsúlyozta felszó­lalásában Jakab Sándor elv­társ. a megyei pártbizottság első titkára. Sokat kell segí­teni ezt a mozgalmat, mert a versenynek olyan for­mája, amely egyesíti ma­gában a termelési, a poli­tikai és az eszmei köve­telményeket, ugyanakkor nem tűr meg semmiféle sablont, mechanikus, felül­ről előírt vállalást. A brigádok központi irányí­tása elsősorban azt .célozza, hogy a vállalások mozdítsák elő a vállalat, az üzem sa­játos éves feladatainak tel­jesítését. A beruházás, a rekonst­rukció, az új technikai el­sajátítása, a műszaki fej­lesztés feladatainak élvo­nalában küzdjenek a szo­cialista brigádok. Szükséges biztosítani, hogy a vezetők megfelelő türelem­mel, nagy gonddal foglalkoz­zanak e mozgalommal. A tűz­helygyári Varga brigád pél­dája éppen azt igazolja, hogy ahol a műszakiak törődnek a brigáddal, ott rövid idő alatt nagyszerű eredményeket ér­nek el. Helyes, ha a moz­galmi vezetők részt vesznek a brigád tanácskozásain, se­gítik munkájuk politikai tar­talmának meghatározását. A pártszervezetek váljanak a mozgalom irányítóivá. A szak- szervezetek pedig biztosítsák az eredmények értékelését, a széleskörű nyilvánosságot. Valamennyi helyen szüksé­ges, hogy helyesen állapítsák meg a követelményeket, és ilyen szempontból az egyes gyárak között is kialakuljon valamilyen azonosság. Elejét kell venni az itt-ott fellelhető olyan törekvésnek is, ami­kor már kész, képzett em­bereket akarnak a brigádba felvenni és kirekeszti azokat, akiknek tanítása, nevelése még a jövő feladata. A tanácskozás teljes erő­vel igazolta, hogy a szocialista brigádmoz­galom zászlaja egyre ma­gasabbra emelkedik, mind több munkás követi azok példáját, akik másfél-két évvel ezelőtt elindultak ezen az úton. Hegedűs Aladár elvtárs, a zagyvái bányaüzem szocia lista brigádvezetője örömmé újságolta a tanácskozáson hogy brigádjuk négy év alat hét fiatal vájárt nevelt ki akik külön KISZ-brigádot ala kítottak. Az ifjúsági brigádo Hegedűs elvtárs csapata pat ronálja. Tanácskoznak a szénmedenct szocialista brigádjainak veze tői, a munkabrigádok tagja és a KISZ-brigádok vezetői A szocialista brigádok legyenek építőmunkánk élharcosai Azt a tanácskozást, amelyet vasárnap Salgótarjánban, a bányász művelődési otthon nagytermében az MSZMP Salgótarjáni Járási Bizottsága és a Bányász Szakszervezet Trösztbizottsága rendezett a szénmedence szocialista bri­gádjainak vezetői, a munka­brigádok és a KISZ-brigádok tagjai részére, AZ ŐSZINTESÉG, A NYÍLT­SÁG és a bátorság jellemezte. A tanácskozásnak egyetlen fő gondolata volt, mégpedig az. hogy hogyan lehet elősegíteni a szocialista munkaverseny fejlődését, szélesítését, amely­ben nem kis feladat vár a szocialista munkabrigádok ve­zetőire, tagjaira. E verseny­mozgalom a többi versenyfor­mákkal együtt célul tűzi maga elé az új társadalmi forma felépítése alapjainak meg­teremtését elősegíteni. Ez a versenymozgalom elsősorban a szocializmus építésének kommunista módszere. Szoó Béla elvtárs, a járási pártbizottság titkára vitain­dító beszédében többek között arról szólott, hogy szénmeden­cénkben több száz dolgozó ér­tette meg: a munkaverseny­ben való részvételével a szo­cializmus alapjainak lerakását segíti elő. A nógrádi szén­medencében ma már 96 bri­gád több mint 1400 tagja tűzte maga elé a szocialista cím elnyerését, s azt, hogy munkájukkal, tanulásukkal, egész életmódjukkal elősegítik a hazánkban végbemenő nagy fejlődés sikerét. Ha a megtisz­telő címért harcoló brigádok fejlődését vizsgáljuk, akkor meg kell állapítani, hogy nagymértékben elősegítették már eddig is munkánk sike­reit, akár a termelékenj'séget, akár egyéb más1 mutatók tel­jesítésében elért eredménye­ket is nézzük. Vizsgálva az eredményeket, megállapíthatjuk, hogy azok a brigádok, amelynek tagjai a szocialista cím elnyerését tűzték maguk elé, akik e versenyformát választották maguknak, többségükben BEVÁLTOTTÁK ADOTT SZAVUKAT. Képzettségüknek megfelelően dolgoznak, formálják egyéni életüket, akár a tanulásban, akár a szakmai, politikai to­vábbfejlesztésben. Erre a pél­dák sokaságát mondotta el Szoó Béla elvtárs. Többek között megemlítette Susán István II. mátranováki, Mül- lei István salgói, Hegedűs Aladár zagyvái, vagy Kövesi Bertalan kisterenyei bányász brigádjainak eredményeit, fej­lődéseit. A feladatokról szól­va: annak ellenére, hogy a szocialista brigád cím elnye­réséért küzdő bányászaink nagy többsége eleget tesz vál­lalásának — termelési tervek teljesítésében, politikai és szakmai képzettségének fej­lesztésében — mégis az szük­séges, hogy szénmedencénk műszaki vezetői további segít­séget adjanak —, de nem elv­telenül, nem kiváltságos mó­don — szocialista brigádjaink­nak. Az egész tanácskozás csak­úgy, mint Szoó Béla elvtárs, megállapította, hogy szénme­dencénk szocialista címért küzdő brigádjai kevés kivétel­lel eddig is valóraváltották a jelszót: szocialista módon dolgoznak, élnek és tanulnak. Ez viszont megszabja — amint a tanácskozás is kimon­dotta —, hogy azok a brigá­dok, amelyek e cél megvaló­sítását maguk elé tűzték, de valóra még nem váltották, változtassanak nemcsak mun­kamódszereiken, hanem élet- felfogásukon, egész szemlél­tükön is, hogy mihamarabb méltók lehessenek e cím vise­lésére. Es mit mondottak a hozzá­szólók? Valamennyien egyet­értettek abban, hogy a cím el­nyeréséért küzdeni kell, ko­moly feladat, amelyet önkén­tesen vállaltak magukra. Ka­posvári Ferenc elvtárs, a mizserfai bányaüzem pártbi­zottságának > titkára mondani­valóját így fogalmazta meg: AZ ÜZEM te?;gelye a i SZOCIALISTA BRIGÁD- MOZGALOM Másszóval ez azt jelenti, hogy akik e címért küzdenek, azok­ra mindig, minden körülmé­nyek között nemcsak, hogy számítani lehet, de a meg­növekedett feladatok teljesí­tésében is az élharcosok. Langa Gyula elvtárs, a tiri- besi bányaüzem szocialista címért küzdő brigádjának ve­zetője hozzászólásában azt mondotta el, hogy nem a pénzről, nem az anyagi ér­dekeltségről, hanem a munka becsületéről van szó akkor, ha az újtípusú embert jel­lemző módon dolgoznak, élnek és tanulnak. S hogy vissza­esett-e a versenymozgalom? Ezt kérdezte Bükkhegyi János elvtárs, a szorospataki bánya­üzem műszaki dolgozója. A később kapott válaszok egy­öntetűen bizonyították, hogy nem. De meg kell becsülni e mozgalmat, hogy az eredmé­nyeivel agitatív módon has­son a továbbszélesedésre. És ami még elhangzott. Az azt bizonyítja, hogy bányá­szaink éppen az üzemek gé­pesítése, a technológiai eljárá­sok megváltoztatása folytán most már nemcsak kérik, ha­nem követelik is, hogy e bri­gádmozgalom műszaki patro- nálása nemcsak papíron, ha­nem valóságban is meglegyen. A bányásznak kell a csille, kell • a fa, kell a levegő — szóval mindaz, ami a terme­lékenység növelését, a gazda­ságosságot, az önköltség csökkentését elősegíti. A fel­tételek valóraváltásához csak A MŰSZAKI DOLGOZOK SEGÍTSÉGÉVEL juthatnak el. Őszinte vélemények hang­zottak el. Ahhoz, hogy a szén­bányászat szocialista brigád­mozgalma továbbszélesedjék, hogy mind többen vallják magukévá e mozgalom célki­tűzéseinek megvalósítását, szükséges még — s ezt ki is mondották a felszólalók —, hogy tegyék kollektív üggyé a szocializmus építésének meggyorsítását. Ehhez bánya­üzemeinkben megvan a msg, a szocialista brigád címért küzdő munkacsapatok, ame­lyek a műszaki fejlesztés, a helyes intézkedések alapján közösen váltják valóra meg­növekedett feladataink sikeres teljesítését.

Next

/
Thumbnails
Contents