Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-24 / 41. szám

2 NÖSRÄDI népüjsao 1961. május 24. Az építőipar növekvő felelőssége Az elmúlt egy év alatt komoly fejlődés jellemezte a me­gyei Építőipari Vállalatot. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság múlt év elején hozott határozatának végrehajtá­sát ellenőrizve most ezt a megállapítást tehette a vizs­gálatot végző brigád. Erre a fejlődésre annál is inkább szükség van, mert a vállalatra további nagy feladat, nagy felelősség hárul. Ez évben az összes munkák értéke meg­haladja a 200 millió forintot. Olyan népgazdaságilag je­lentős beruházásokon dolgoznak az építők, mint a salgó­tarjáni új hengermű, a Romhányi Cserépkályhagyár re­konstrukciója, számos új lakás, iskola és egyéb létesít­mény. Itt is, mint az ipar egyéb területein az elsődleges és döntő feladat a termelékenység szakadatlan emelése JOBB MŰSZAKI-SZER VEZÉSI INTÉZKEDÉSEKET Modern asszony Meglátogattam Ko­vács Józseféket. Az asszony gyermek­kori játszótársam, de már évek óta nem találkoztunk. Nem tudtam róla, hogy mire vitte. Most is a hétvége hozott ösz- sze bennünket. Épp a cukrászdába ment a vasárnapi süte­ményt megrendelni. Azt mondja az el­árusítónőnek, ami­kor beléptem: — Tudja kartárs­nő, nem érdemes ott­hon pancsolni, már kiszámítottam, így jövök ki olcsóbban. • Ráadásul nem megy el vele vagy két- három órám. Nem öltünk disznót, bér­házban lakunk, nem is tudnánk hol tar­tani, de azért eszünk ám. kolbászt, teper­tőt, jó csemegesza­lonnát. Van minden az üzletben. Ekkor meglátott, kerekre nyitott szem­mel álmélkodtunk egymáson. Én na­gyon megörültem en­nek a találkozásnak. Ő rögtön azt m.ondta. — No, ezt nem úszód meg szárazon. Fel kell jönnöd hoz­zánk. Nem is lakunk messze, legalább meglátod, hogy élünk. A bérház második emeletén épp ki­nézett egy férfi, ő új volt nekem, még­is ismerősként fog­tunk kezet, amikor benyitottunk. Üj volt még a két gyerek is. A kis Kati most el­sős, a szülők sze­mében az örökös anyai-apai dicsek­vés. amikor bemutat­ják. — Lám, ilyen nagy a lányunk — fejezte ki összevillanó tekin­tetük. Bizony a Kati már iskolás. Nem is a legroszabb tanuló — újságolják. Igaz, „váltott mű­szakban” foglalkoz­nak vele szülei. .43 apa az olvasásért, a számtanért felelős. Az anya meg az írást gyakorolja vele és a többi tárgyakat. Még tanul is tőle: szépírást. Jól emlék­szem Marika híres volt a csúnya, görbe, odavetett betűiről. Leülünk beszél­getni. Marikán úgy látom, hogy bár­mennyire is szívesen invitált ide, tenger­nyi dolga nem hagy­ja nyugton. Egy asz- szonynak az üzemi munka után a má­sodik műszakban is van éppen elég ten­nivalója. Magam is így vagyok, hogyne érteném meg őt. Úgy­hogy rögtön én in­dítványozom. — Ha már így ösz- szejöttünk, legalább legyen hasznod is belőlem. Mit segít­sek? A . férj ezalatt el­tépett a kisfiúért az óvodába. Mi a kony­hában maradunk, te- szünk-veszünk és közben beszélgetünk. Jólesőn figyelem, hogy milyen ottho­nosan, magabiztosan mozog, az én haj­dani hat testvéres lánypajtásom ebben a mosógépes, gáz­tűzhely es, szép la­kásban. És felrém.- lett előttem az ál­landó párás, gőzös kisablakos konyha képe. Anyja, szegény, örökké mosott, sok volt a gyerek, meg a megélhetésen is így igyekezett lendíteni. Más szennyesével kí­nozta magát néhai Magyai néni. Marika később a tömött szekrényt mu­tatja. Látom, a négy­ajtós nagy szekrény kicsi, szűk a család­nak. Még a kisovo- dás négyévesnek is van két öltöny szö­vetruhája. Hát még az iskolába járó „nagylánynak”. Beszélgetünk még egy keveset, míg csak haza nem jön­nek a család „férfi- tagjai?’. Aztán va­csorához terítenek. Az invitálás tovább­ra is szíves, nem is tudok ellenállni a párolgó MIRELITTÉ rántottmáj csábító il­latának. Legalább ilyen csábító a TV- műsor is, de nincs kedvem tovább ter­hére lenni ennek a kedves, szépen élő családnak. Hiszen ilyenkor, hétvégén tudom mindenkinek rengeteg a dolga. Ujlaky Mária ^ <£5*1 gyerekek találkozója Salgótarjánban A feladatok végrehajtásá­nak jelenleg legdöntőbb lánc­szeme a műszaki-szervezési intézkedések színvonalának emelése. Ehhez szükséges, hogy az eddigi tapasztalatok alapján valamennyi munka­helyen veszteségidő felmérést végezzenek. A néhány helyen végzett munkanap-fényképe­zés azt igazolta, hogy az első negyedévben a kieső-idő ará­nya elérte a 25 százalékot is. A másik nagyon fontos feladat a megfelelő progra­mozás, a programok tanulmá­nyozása, végrehajtásának el­lenőrzése. Szükséges elérni, hogy a programok magukban foglalják a gépesítést és a létszámot is. A munkahelyi vezetők tevékenységének alap­ját ezek a programok képez­zék. A munkaközbeni válto­zások akkor nem okoznak olyan gondokat, mint jelenleg. Ugyanakkor szélesíteni kell a fixáras szerződések arányát is. Nagyobb szervezettséget kell megvalósítani a határ­idők betartásában. Szükséges, hogy egy-egy munkacsoport is kapja meg a részhatáridő­ket. Akkor nem fordulhat elő gyakran, hogy a kőművesek és a szakipari munkások egy­mást keresztezik és a mun­ka végeztével még egész sor kisebb-nagyobb hiányt kel! pótolni. Ezzel függ össze, hogy a vállalat munkájának minő­sége egész sor helyen lerom­lott. A központi irányítás ala­csony szervezettsége, a mun­kahelyi vezetés tervszerűtlen- sége vezet ezekhez a hibák­hoz. Az egész építőipari tevé­kenység színvonalát és minő­ségét jelentősen emelni lehet a nagyobb gépesítéssel, a gé­pek kapacitásának jobb ki­használásával, a különböző berendezések gyorsabb és megbízhatóbb javításával. A munkaszervezés e néhány, jelenleg döntő területein elő­rehaladni szükséges azért is, mert a második negyedévben az egész évi terv mintegy 25 százalékát kell a vállalat­nak végrehajtania. KÖVETKEZETESSÉGET A HATÁROZATOK VÉGRE­HAJTÁSÁBAN Mindezek megvalósítása azonban megköveteli, hogy szemléletbeni változás is tör­ténjen. A határozatok, a ki­adott intézkedések végrehajtá­sát ma még nem lehet egy­értelműen jónak értékelni. Bár az elmúlt egy év alatt történt komoly előrehaladás, de mégis sok lazaság akadá­lyozza a vállalat eredmé­nyesebb tevékenységét. Példá­nak említhetjük, hogy az anyagi érdekeltségnek olyan fontos tényezője, mint az egy­összegű utalványozás csak a statisztikában mutat emelke­dést. A gyakorlatban az el­számolási rendszer az év első hónapjaiban a régi maradt. Rontja a dolgozók munkaked­vét a sok bérelszámolási hiba is. Nem tartják be szá­mos munkahelyen azt az uta­sítást sem, hogy a számlázáso­kat havonta végezzék, és így a béralaptúllépéseket a mun­kaügyi osztály csak regisztrál­hatja, de befolyásolni, irányí­tani nem képes. Hasonló a helyzet azzal az intézkedés­sel is, amely előírja, hogy egy-egy létesítmény átadását megelőzően a vállalaton belül két-három nappal tartsanak próbaátadást, ellenőrizzék sa­ját munkájukat. Változást szükséges elérni az olyan fon­tos területen, mint a beruházó és az építőipar közötti szo­cialista szerződések tése. Néhány helyen, például Romhányban, ilyen szerződés alapján le­hetne dolgozni. A határozatok végrehajtásá­nak megszervezésében és el­lenőrzésében a vállalat párt- bizottságának, a pártszerveze­teknek is nagyobb következe­tességet kell tanúsítaniok. A PÄRTMUNKA KÖZÉP­PONTJA A TERMELÉS Kétségtelen, hogy egy év alatt jelentősen tartalmasabb, színvonalasabb lett az építő­ipari pártszervezetek mun­kája. A vállalat központjá­ban erősödött a mozgalmi és gazdasági vezetők egysége, sok korábbi értetlenséget si­került leküzdeni. A pártmun­ka javulása hozzájárult ah­hoz, hogy az . ország 17 vál­lalata közül az egy év előtti utolsó helyről most a 6. hely­re kerültek az építők. Most a dolgozók között végzett politikai munka javítása ke­rüljön tevékenységük közép­pontjába. Az agitáció, a tá­jékoztatás, a munkaverseny tartalmi és szervezési színvo­A helyiipar sajátos feladata a szolgáltatás. Azonban helyi­ipari vállalataink ténykedé­sében az első negyedévben nem mutatkozott meg e fon­tos feladat iránti felelősség. Az első negyedéves tervek teljesítésénél például a lakos­ság részére történő szolgál­tatást a helyiipari tanácsi vál­lalatok csak 50 százalékra tel­jesítették. A helyiipar szövet­kezeti szektora már jobban, majdnem 90 százalékra telje­sítette ezt a tervét. Megyénk három vegyesipari vállalata valahogyan nem rajong a szolgáltatásokért. Persze ez nemcsak szűk vállalati érdek­ből fakad, hanem közrejátsza­nak helyiség gondok, anyag- és alkatrész problémák is. Végeredményben a helyiipar egész tevékenységében az ta­pasztalható — bár az utóbbi néhány hétben örvendetes ja­vulás mutatkozik — hogy még mindig a készárutermelés felé tolódik el. Egyes vállalatvezetőknél, műszakiaknál szinte már szemléletté vált a szolgálta­tások háttérbe szorítása. Pon­tosan e kérdés fontosságáról, A Salgótarján városi és já­rási TIT elnökségének isme­retterjesztő tevékenységében nagy helyet szentelnek első­sorban a munkások közötti ismeretterjesztési feladatok ellátására. Ennek keretében munkásakadémia előadássoro­zatokat indítanak, valamim üzemgazdasági előadásokat. Külön foglalkoznak a szocia­lista brigádok ' tagjainak ne­velésével. valamint a mun­kásszálló lakóival. Szerepel az ismeretterjesztő tevékenysé­gükben a nyelvtanfolyamok megindítása is. Az ismeretterjesztő tevé- ! kenység falusi feladatai ka­nalának. emelése mind-mind megoldásra váró feladat. Végrehajtásukban első helyre került az a követelmény, hogy a vállalat központja után a munkahelyeken is javuljon a mozgalmi és gazdasági veze­tés együttműködése, egysége. A pártszervezetek is fordul­janak teljes mellel a termelé­kenység növelésének, a kor­szerű, gyors és jó minőségű építési eljárások meghonosítá­sának feladatai felé. OPTIMIZMUS ÉS BIZA­KODÁS Ez évben is és végig a má­sodik ötéves tervben szép hivatás vár az építőiparra. A megyei kórház, a kultúr- ház, á nyomda, az új laká­sok, iskolák felépítése, a mezőgazdasági beruházások végrehajtása tovább növeli az építőipar szerepét és jelentő^ ségét. Egyre erőteljesebben kialakul az a műszaki- és munkásgárda, amely képes nagyfokú önállósággal és kö­vetkezetességgel eleget tenni a növekvő követelményeknek. És méginkább így lesz ez, ha terjed a tanulás, az önképzés légköre, ha a vezetők jobban támaszkodnak a dolgozókra, ha a gazdasági munka még inkább politikai munkává vá­lik. Kétségtelen, hogy a mű­szaki vezetők tevékenységét, terveit ma még több rajtuk kívülálló nehézség akadá­lyozza. Ennek ellenére meg­van az erejük és képességük, hogy teljes bizakodással in­duljanak a jövő feladatainak megoldására. a sürgős és távlati tenniva­lókról tanácskoztak legutóbb a szövetkezeti ipar és a ma­gánkisipar képviselői. Biztató az, hogy a megnyilvánulá­sok alapján várható a szemlé­let változása. Ezt a szemlélet­beli változást azonban még szükséges erősíteni, s kell is azáltal, hogy elsőrendű politikai kér­désként tekintsék a szol­gáltatási munka javítását. Nyilvánvaló, hogy e tevékeny­ség a helyiipar sajátos fel­adata, amely széles tömegeket érintő közügy. A munkásosztály ellátottsá­gáról szóló határozatot sért­jük meg, ha nem gondosko­dunk kellőképpen a dolgozók szolgáltatási igényeinek ki­elégítéséről. Az utóbbi időben már úgy alakult ez a tevé­kenység, hogy szinte nem tud­tunk elvégeztetni egy spiccvas felverést, vagy egy ruhafol­tozást. Az is figyelmeztet, hogy megyénk 135 községe kö­zül 115-ből hiányzik va­lamilyen szolgáltatói te­vékenységet ellátó ipar. zött a tsz akadémiák töltik be a fő helyet. A falusi la­kosság részére agrártudomá­nyi előadássorozatokat indí­tanak, emellett ,,Kérdezz— felelek” rendezvényeket. Sze­repel a tervükben az is, hogy a termelőszövetkezeti tagok­kal üzemlátogatásokat végez­nek az ipari munkások fel­adatainak megismertetésére. Napjainkban első helyen a kirándulások és országjárá­sok szervezése áll. S emellett különböző témák megrende­zése. Ezekkel is legfőbb céljuk az, hogy a járás és város lakossága ilyenformán is bö- I víthesse ismereteit. Kismamák és árva Többéves kapcsolat fűzi a salgótarjáni vasas nagyüze­mek asszonyait a Felsőpeté­MELLÉKTERMÉKBŐL A „Jenapharm” nevű ke­letnémet állami gyógyszer- gyár egyik kutató csoportjá­nak sikerült az eddig impor­tált kinint a szintetikus shlo- ramphenicol vegyianyag egyik melléktermékével helyettesí­teni. Elgondolkoztató az is, hogy Salgótarjánon és Balassagyar­maton kívül a megye más ré­szein még megoldatlan a ház­tartásokban egyre szaporodó elektromos kisgépek javítása is, A helyiipar három szekto­rának vezetői már megvitat­ták a tennivalókat, terveket készítettek e munka megjaví­tására. A kisipari szövetke­zetekben például a jövőben erőteljesen -érvényesítik az anyagi érdekeltség elvét, a szolgáltatásokkal kapcsolat­ban, valamint fokozatosan továbbfolytatják a hálózatban a szövetkezetek szakosítását. Azoknak a községeknek az ellátására, ahol gazdaságtalan egy-egy iparág telepítése, vándorkisiparosokat küldenek. A szolgáltatási munka ma­radéktalan megvalósítása ér­dekében egyik legfontosabb fel­adat, hogy a helyiipar három szektorában ki­alakuljon a megfelelő összhang és az- irányító szervek vegyék figyelembe, támaszkodjanak az egyes termelőszövetkezetek helyiipari tevékenységére is. j Nem maradhat figyelmen kí­vül a szervezettebb anyag- ellátás, a folyamatos műszaki fejlesztés, a kielégítőbb szak­mai továbbképzés kérdése sem. Az utóbbi néhány hét alatt tett intézkedések azt igazolják, hogy a he­lyiipar vezetőinek szem­léletében némi változás, javulás történt. Bebizonyosodott az is, hogy e fontos kérdéseket a magán­kisiparosok is magukévá tet­ték és támogatják e célkitű­zéseket. Végső soron a helyi­ipar három szektorának dol­gozói is megértőén nyilatkoz­tak a szolgáltatási munka ja­vításával kapcsolatban, s vár­ják, hogy megkezdhessék a jól összehangolt, minden igényre kiterjedő tervek megvalósí­tását. nyi Gyermekotthon lakóihoz. Vasárnap a munkásasszonyok meghívására külön autóbusz- szal érkeztek a városba az árva és félárva gyerekek. A külön busszal érkező mintegy negyven gyermeket és tíz nevelőt a tűzhelygyári művelődési otthonban fo­gadták az Acélárugyár, az AVESZ és a Tűzhelygyár üzemi nőbizottságainak kép­viselői. Az ismerkedés után 11 órakor a vendégek a tűz­helygyári óvodásokkal közö­sen műsort adtak a megjelen­teknek. A vezetőnő hálás kö­szönő beszédében kérte az asszonyokat, hogy továbbra is ilyen sok-sok szeretettel gondoskodjanak a gyermekek fejlődéséről1 és neveléséről, levelezés, látogatás és a kap­A felszabadulás és különösen a fordulat éve után érvényesülni kezdett hazánkban a munka­szerinti elosztás szocialista elve. Ez pedig megkívánta a teljesít­ménybérezés kiterjesztését, a nor­mák széles körben való megálla­pítását. A normák kidolgozásának üte­mét fokozta, hogy a normákat nemcsak bérezésben, hanem gaz­dasági tervezéshez és a terme­lés tervezéséhez is felhasznál­ják. A termelési tervek készítése, a tervek felbontása, a kapacitás fel­mérése, az átfutási idők, a szál­lítási határidők megállapítása, a létszám, a béralap, a munkater­melékenységi számítások egy­aránt a normákon alapulnak. Ezek után nézzük meg, mit értünk munkanorma fogalma alatt? A munkanorma az az idő­mennyiség, amelyet meghatáro­zott mennyiségű és minőségű munka elvégzésére előírnak. A normát két formában szokás megadni: időnorma és teljesít­ménynorma. Az időnorma azt jelenti, hogy egy bizonyos munka­darabot mennyi idő alatt kell előállítani. A teljesítménynorma pedig azt fejezi ki, hogy egy perc, vagy egy óra alatt mennyi munka­darabot kell előállítani. A normakészítésnek három mód­szerét különböztetjük meg: be­csült, statisztikai és műszaki normamegállapítás. 1. A normaszámítás legegysze­rűbb módja a becslés. Becsléssel normát úgy állapítanak meg, hogy a megfelelően gyakorlott üzemi szakember saját tapaszta­lata alapján megbecsüli a szóban- forgó munka elvégzéséhez szük­séges időt. 2. A statisztikai normák meg­állapítása az üzem termelési ada­csolat szélesítésének egyéb formái révén a gyermekek sorsáról, pótolják az anyai szeretetet. Minden gyermek .választott magának egy „kismamát”, akikkel rendszeresen tartják majd a kapcsolatot, így pél­dául nyáron egy-két hétre, vagy .hónapra nyaralni is eljönnek a salgótarjáni kis­mamáikhoz. Délután a Vasötvözetgyár és Erőmű asszonyainak meg­hívására Vízválasztóra láto­gattak el a felsőpetényiek, ahol ugyancsak műsorral kedveskedtek vendéglátóik­nak. Sok kedves élmény teszi feledhetetlenné * a felsőpetényi gyermekek salgótarjáni láto­gatását. taiból, feljegyzéseiből indul ki. Ezzel a módszerrel nem tárulnak fel a termelés időtartalékai, a helytelen munkamódszerek, a ki­használatlan kapacitások és így nem alkalmas arra, hogy a mun­katermelékenység növelésének eszköze legyen. 3. A normakészítés legfejlettebb módszere a műszaki norma. A felszabadulás után a norma be­vezetésének kezdeti időszakában az átlagos képességű munkás tel­jesítményét vették alapul. Ez nem volt Ösztönző, mivel nem szolgálta a technikai haladást, a fejlettebb módszerek bevezeté­sét. Műszaki normának csak olyan normát lehet tekinteni, amelyet az üzem legkedvezőbb termelési lehetőségeinek, a legkorszerűbb technika alapján, valamint az élenjáró munkások tapasztalatai­nak felhasználásával állapítanak meg. Ha azonban a normát nem az átlagos teljesítményű dolgozóra, hanem az átlagosnál jobb dolgo­zók munkamódszerére állapítják meg, gondoskodni kell olyan fel­tételekről, amelyek a megszabott normát teljesíthetővé teszik. A műszaki normának tartalmaznia kell a munka elvégzéséhez alkal­mas, a korszerű technológiának megfelelő utasításokat (művelet­terv, műveleti utasítás stb.) és a munka elvégzéséhez szükséges időt (időnormát), vagy az időegy­ségben végzendő munka meny* nyiségét (teljesítménynormátj. A gépesítéssel, a fejlettebb tech­nológia bevezetésével a normák teljesítésének feltételei is meg­változnak. A most folyó norma­kiigazítás éppen azt célozza, hogy a laza normákat felülvizsgálják és a szükséghez képest átalakít­sák, kiegészítsék és számos he­lyen új normákat készítsenek az új műszaki előfeltételeknek meg­felelően. megkö­mint máris Ezekről a kérdésekről tanácskozott legutóbbi ülésén a vállalat pártbizottságának kibővített ülése. Kommunis­tákra és pártonkívüliekre támaszkodva elindította azt a munkát, amely megyénk építőiparának további fellendü­lését eredményezi. k Balogh Gyula A helyiipar fontos hivatása a szolgáltató tevékenység bővítése — --------------------------------------------­El őtérben a munkásakadémiák és tsz akadémiák Közgazdasági kislexikon Ä munkanormák problémája

Next

/
Thumbnails
Contents