Nógrádi Népújság, 1961. május (17. évfolyam, 35-43. szám)

1961-05-20 / 40. szám

6

HtSSKÁDI WÍPÜJBAB

1981. május 20.

Az esti egyetemen két előadás között kaptam el:

— Maga pedagógus is, meg anya is. Néhány hónap múlva iskolába jár a fia. Emlékszik, sokat beszélgettünk februárban az iskolai jelmezparádék ellen írott cikkemen. Az elferdített nevelési tendenciák, az innen-onnan szított, szülők közötti egészségtelen versengés káros jelenségeit egyaránt elítéltük akkor. Tudja, hogy sokan csatlakoztak ehhez az állásponthoz. Tudja azt is, hogy néhányan személyes sértésnek könyvelték el a cikket. Voltak, akik az elvont szemlélet magas lováról olyan hangnemben szóltak le, hogy a laikus ne kotnyeleskedjék idegen területeken.

Nehéz a zárt kapukat áttörni, mert a bosszantó jelenségek általában egyes szülők, vagy az összes szülők képviseletében szereplő munkaközösségek részéről bukkannak föl Mint a következő értesítés is bizonyítja: „Kedves szülők: Kérjük, hogy pedagógus-napra egyénileg virágot ne küldjenek, mivel a nevelők közösen és egyformán lesznek megajándékozva. Ezért a virágra szánt összeggel szívesekedje- nek hozzájárulni a közös ajándékozáshoz. Előre is köszönetét mond a munkaközösség."

Őszintén mondja meg, nem sértő-e ez magának, a pedagógusnak, nem sértő-e ez a szülőnek, nem durva lerombolása-e a gyermeki illúziónak, ami az általa gyűjtött virágok átadásakor nyilvánult meg? Szükség van-e a spontán tisztelet és szeretet egyszerű, szívből jövő kifejezése helyett szokássá tenni az intézményes ajándékozást, aminek borravaló szaga van? Nem igaz az, hogy maga például jobban örül egy absztrakt vázának, vagy boroskészletnek, mint Jancsi, Jóska, Rozika, Ágika illatos, tarka virágainak. A virágoknak, amelyek a hálát és a ragaszkodást jelentik, s mikor a tintás ujjú kezekből átveszi, a gyermek szemében is ugyanúgy ragyog a könny, mint a magáéban, aki hivatásból nevel és tanít.

Nos, a múlt emlegetése néha közhelyszerű azok előtt, akik csak elmondásokból ismerik. Az én iskolás koromban nem volt pedagógusnap s általában olyan megbecsülése a nevelőmunkának, mint ma. Dezső bácsinak, aki hat osztályt tanított a tanyai iskolában, névnapjára mi a réten szedtünk virágot s hulltak a könnyei, amikor mind a huszonkettőnk hajába tíeletúrt, amikor mindegyőnket végigcsókolt szúrós-bajszos szájával. Nem volt akkor nála és nálunk boldogabb senki a világon.

Tudom, milyen lelkesedéssel szedik össze a kert, a rét virágait most is az én gyermekeim, a mi gyermekeink, S ha nincs, a piacon is saját spórolt zsebpénzükön veszik meg a csokrot a tanáraiknak. Ünnep ma a pedagógusok új embereket nevelő munkájáról való hivatalos megemlékezés. s ez ünnep egyik legkedvesebb színfoltja a sok-sok virág, mit tanítványaik szeretete tesz hervadhatatlanná.

ügye most mosolyog, mert a szívéből' beszéltem, Tanárnő!? Hát a szülői munkaközösségek elvi jelentősége nem éppen az, hogy nevelők és szülők közös összefogásával széppé, romantikussá tegyük a gyermekek életét otthon is iskolában is? S lehet-e azt mondani, hogy ez a célkitűzés holmi parádézások, a valóságtól messze távoleső mecha nikus rendezvények szervezésében valósul meg? A szülői munkaközösségek nem elszigetelten dolgoznak, hanem együtt a nevelőkkel, akkor hogyan születhetnek meg ilyen bosszantó elképzelések, levelek?

Jó lenne, ha — mint a múltkor is — vitára bocsátaná ezt a kérdést a többi névelők, meg a szülői munkaközösség tagjai között.

... Ekkor szólalt meg először:

— Van egynéhány hasonló probléma s örülök, hogy azt mondja: nyíltan beszéljünk ezekről.

'| f. s ^

.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w^

Minden házba

r—TJ

RÁDIÓT TELEVÍZIÓT

a /meqq£ siakudci&fcfra

KÉNYELMESEN AKAR SZÓRAKOZNI? VEGYEN

TELEVÍZIÓT

________________________ _______________(235)

AL

KALMI ÁRUSÍTÁS a Bizományi Áruházban!

OLCSÓN ÉS JÓT vásárolhat az ÜJ ÜZLETHELYISÉGBEN.

Salgótarján, Rákóczi ut 3. sz.

(243)

Keresse lel új üzletünket

Salgótarjánban, a régi nyomtatványbolt helyén, Rákóczi ut 3. sz.

(244)

Egy új biztosításról

Vásárnál leiterlM-i

NYILATKOZOTT AZ ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ IGAZGATÓJA

Számos olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy lapunk hasábjain részletesen is foglalkozzunk az Állami Biztosító „Gondoskodás” jellegű — újfajta — életbiztosítása megkötésének feltételeivel. Ennek az indokolt kívánságnak eleget téve kerestük fel az Állami Biztosító Nógrád megyei igazgatóját, Kecskés László elvtársat, aki kérésünkre az alábbiak szerint válaszolt:

— Az Állami Biztosító Főigazgatósága figyelembe véve az ország nagyarányú politikai, kulturális és gazdasági fejlődését, a jelentkező szükségleteknek megfelelően egy olyan újfajta életbiztosítási módozatot dolgozott ki, melyben még az eddigieknél is jobban kidomborodik a biztosítást kötő dolgozóról, illetve annak családtagjairól történő messzemenő szocialista gondoskodás.

Itt közbevetőleg megkérdezzük - tekintettel arra, hogy megyénkben és főleg. Salgótarján városban már eddig is sok dolgozónak van életbiztosítása —, hogy az új módozat milyen előnyösebb feltételeket tartalmaz?- Amíg — hangzik a válasz - az életbiztosítás más módozatainál csupán a 'biztosítási összeget fizeti ki a vállalatunk, addig a ,,Gondoskodás” módozatú életbiztosításnál a biztosítás teljes ősz- szegén felül tekintélyes havi járadékot is fizetünk, az esetleges káresemény bekövetkezte után a biztosított hozzátartozóinak.

A kukoricamoly az ország kukoricatermésének 8 százalékát, míg a kender és cirok 15—20 százalékát károsítja, ami évente több millió forint értékű vesztsséget okoz népgazdaságunknak.

Mint ismeretes az áttelelő hernyók tavasszal május végéig bábozódnak. A bábozó- dás előfeltétele, meleg és csapadékos idő. A rajzás május közepétől július végéig búzódhatik el. Fő kártétele a csövek pusztulása következtében előálló termésveszteség és a szárak eltöredezése.

Legeredményesebb és egyEzek szerint, ha egy 30 éves dolgozó 20 éves tartamra 20 ezer forintos életbiztosítást köt, az új módozat szerint mennyi lehet az a járadékösszeg, amivel a káresemény bekövetkezte után az Állami Biztosító havonta segíti a biztosított családját?

— A kérdésben felvetett példára válaszolva 20 ezer forintos 20 éves tartamra kötött biztosításnál, ha a biztosított az ötödik év végén meghal, a díjfizetés azonnal megszűnik és megindul az Állami Biztosító részéről egy havi 200 forint összegű járadék folyósítása 15 éven át. Ezek szerint kifizetünk évi 3600 forintot (12 x 300). Tizenöt éven át a járadék 54 ezer forint. Ezenfelül a 20 év lejártakor a biztosítás teljes összege 20 ezer forint, összesen 74 ezer forint. Mivel a példa szerinti biztosításnak a havi díja 70 forint, így a biztosított öt éven át befizetett 4200 forintjával szemben vállalatunk a biztosítás feltételei szerint 74 ezer forintot fizetett ki.

És milyen módon lehetne esetleg emelni a havi járadék összegét? Ezt azért kérdezzük, mert tudjuk, hogy vannak dolgozók, akik még fokozottabb mértékben szeretnének gondoskodni családjukról.

— Mivel a járadék évi összege a biztosítási összeg 18 százaléka, úgy magasabb összegre kötött életbzitosításnál magasabb lesz az évi járadék összege is - mondotta Kecskés elvtárs.

ben az egyetlen védekezési mod a kukoricaszárak megsemmisítése, hogy a moly ki- raizását megakadályozzuk. A kukoricaszárat állatokkal

etessük fel, vasív silózzuk, a felhasználásra nem kerülő részt pedig tüzeljük el, vagy az előírásnak megfelelően földeljük le. (Félméter vastag szalma, félméter földréteggel takarva.)

A kukoricamoly elleni kötelező védekezést kormány- rendelet szabályozza. A rendelet értelmében az illetékes hatóság a rendelkezést be nem tartókkal szemben szabálvsértési eljárást indít.

Vízszintes: 1. Görög betű, 4. Az erdei talajt borítja, 7. Lenin egyik jelentős műve. (folyt, függ. -9.), 10. Betű — kiejtve, 11 Kínai név, 13. Fordított kicsinyítő képző, 14. Megszólítás, 15. Német E összevont elöljáró szó,

16. Klasszikus drámaírónk egyik neve. 20. Vízgőz, 22. Van bátorsága megtenni, 23. Fa-fajta, 24. Fohász, 25. Fedd, 26. Lim-lom, 27. Erdei állat, 29. Hirtelen húz, 31. Szerencsejáték, 33. Klasszikus harag, 34. Evőeszköze, 36. Shakes- peare-alak (kiejtve), 37. Ve párja, 38. Angyal-rang. 39. Arra a helyre, 41. Azonos betűk, 42. Iktat — röv., 43. Lap-fajta, 45. Fordított mutatószó, 47. Lábbeli, 49. Európai nép, 51. Előfordul, 53. Kerti munkát végez, 54. Asztal németül — kiejtve. 56. JTK, 58. Egyiptomi napisten, 59. ösz- szevissza ráz! 61. Háziállata, 64. Sakk világbajnok volt, 65. Énekes madár, 67. Orosz tagadás, 68. Tiltakozási jog, 69. Névelővel: jelentős szellemi alkotás.

Függőleges: 1. Megyénkből is sokan utaznak majd ide, 2. Folyadék, 3. Rangjelző szó, 5. Régi harcos, 6. Névelővel: idegen pénzegység, 7. Varró-eszköz, 8. Skálahang, 12. Igevégződés, 14. Ugyanaz — röv., 15/a. Női név.

17. Mint vízsz. 15. sz. 18. Mutatószó, 23. Kerek szám, 28. 'Időmérő, 29. tetejére tesz, 30. Vissza: romániai folyó, 32. Állat németül - kiejtve, 34. keret m. hangzói, 35. Klasszikus költőnk, 38. A vízlelőhely, 40. Ábra, 42. Európai nép, 43. Kötőszó, 44. Személyes névmás, 46. Az okozat szülője, 48. Névelővel testrész, 49. A telefon „teszi”, 50. Jármű, 52. Mezőgazdasági munkát végző. 55. Vissza: személyes névmás, 57. Szintén személyes névmás, 60. Női név, 62. HYI, 63, EER, 64. Egyik évszak, 66. Allatlakás, 68. Ve párja.

Az oó, illetve az öő betűk között nem teszünk különbséget!

Beküldendő: vízsz. 7. (folyt,

függ. 9.), 69, függ. 1. sz. sorok megfejtése, valamint a VASÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvény. Beküldési határidő: május 23. A borítékra Írjuk rá: REJTVÉNY!

Múltheti fejtörőnk helyes megfejtése: A májusi eső, A halálhajó, Világűrben, Egy évig tartó út. Univerzum.

Könyvjutalmat nyertek: Veszelka András Cserháthaláp, Orosz János Maconka, Bibók László Salgótarján.

A könyveket postán küldjük el!

Köszönetnyilvánítás

Ezúttal mondok hálás köszönetét mindazoknak, akik szeretett férjem elhunyta alkalmából temetésén részt vettek, részvétükkel fádalmam enyhíteni igyekeztek, özv. Kovács Ernőné Salgótarján

_____________________(245)--------------------------------------Mé

gegyszer a kukoricamolyról

*** **♦ **» **« *** *** *** *** »** ♦*» .

> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> v ♦> *1

ég abban a híres, nagy békeidőben is előfordult, hogy háborúság volt az ember sorsa. Cudar háborúk voltak. Hát még a gyereknek, aki mindig a vesztes tábornok oldalán végezte. S hányszor kellett a vert hadban maradni.

Akkortájt — úgy harminc- nyolcban — még nem is látta a magamfajta kis közlegény, hogy mi is a mozgatója ennek a háborúskodásnak. Csak tudta, érezte, hogy valami nincs jóll

Pünkösd volt éppen. Május és nagyon szép ragyogás. Lila bokrok virítottak, zsen- gült már a cseresznye is. A gyári templom nagy harangja pedig buzgón kongott. Ki tudta volna visszautasítani a hívást. Az ember gyerekét csalogatta, hívogatta az a nagy áhitat, a békés szépségű csillogás, amit összehord- tak abban a nagy templomban.

Én pedig azért mentem a legszívesebben, mert volt nekünk abban az időben egy nagyhangú, szépszavú papunk. A rózsafűzéres asszonyok hamar kitalálták rá, hogy olyan ez. akárcsak az aranyszájú Szent János. Volt benne igazság, mert engem is sokszor elbűvölt a csodálatos példabeszédekkel. Azokat pedig igen-igen szerettem. Leginkább erre emlékszem. Nem

mernék rá megesküdni, hogy pontosan tudom már. De a fontosa ez volt:

Jártában-keltében az úr, találkozott egyszer valami szegény bélpoklossal. A. nyomorult nagy panasszal volt, hogy miért nem lehet mindenki gazdag, miért nem lehet mindenkinek annyija, hogy bőségben éljen. Nosza, méregbe gurult erre a nagy, szent istenember. Azt találta mondani a nyomorultnak, hogy örüljön csak annak, hogy szegény. Legyen a nyomorúságában, mert nem minden ám, az, ha valakinek terített asztala, arannyal, ezüsttel tele erszénye van. Ezek nem lesznek igazán boldogok sohasem, mert nem lesz az övék a mennyek országa. És különben is, azok a szegények, akik nagy szükségben vannak, segedelmet és vigasz- ságot nyernek az úr menedékében, Erre a beszédre nagy nyugalom szállta mag a nyomorult párát és béketűréssel várta, hogy az úr elvigye abba a nagy-nagy boldogságba.

Olyan szép volt ez a példabeszéd, hogy a pünkösdi kórus. a csupaillat virágszönyeg a templom közepén már- nem is látszott semminek. Hát még amikor a mi aranyszájú papunk elkezdte magyarázni a példabeszédet.

„Jöttök-e ti az úr segítségéért? Mert nektek nem

példabeszéd

kell más, csak a rongyos és alávaló földi juss. A gőgös puccoskodás, a selyem, meg a bársony... Meg az, hogy tele legyen a hasatok ... Enni, inni. Nézzetek saját telketekbe, s pálljátok meg az úrnak tiszta lélekkel: tudtok-e olyan jámborul szegények lenni, mint az a szegény bél- poklos, aki megvetett minden földi csillogást, csakhogy elnyerje az örök életet, a mennyei boldogságot?”

milyen hiszékeny voltam, bíz én is kerestem magamnak ezt a példabeszédes, nagy boldogságot. Nem jött! Pedig szavamra mondom, nagyon hittem bennük!

De csak eddig a pünkösdig maradék nélkül. Csak eddig, a fényes pünkösdi vasárnap reggelig!

Lehet, hogy nagyon kevesen hittek Marian atyának és amiatt történt, de annyi bizonyos, hogy azon a pünkösdi vasárnapon olyan nagy felhő - szakadás szabadult a városra, amilyen azóta sem volt. Görgőit az ég, mintha ezer ágyú lőtt volna. Olyan tüzes villámok csapkodtak, hogy féltemben még a fogam is vacogott. Az a teméntelen esővíz pedig ellepte az utcát. Hordta a sárga agyagot a hegyről, hordta az avart az erdőről. Akkorára duzzadt a máskor szelídke Salgó-patak, hogy még élő disznót is martalékul ragadott valamelyik pusztáról. Én meg apámmal bújtam meg Gáspár mészáros háza környékén, valamelyik eresz alatt. Bizony jóval elmúlt délidő, amikorra hazakeveredtünk. Erősen kellett kerülgetni a pocsolyákat. Még igy is nagyon ropogott a talpunk alatt a piszkos hordalék.

üenn a városban nem is volt olyan nagyon cudar idő, mint felénk a temető, meg az erdő alatt a hegyen. Itt tett csak nagy pusztítást az ítéletidő. Nagy akácfákat döntött ki a vihar, mintha csak gyufaszálak lettek volna. A Békás-tó úgy megduzzadt, hogy azt hihettük, elnyeli a mi kis világunkat. A legfélelmetesebb pedig az volt, hogy a festő- és mázolómester háza mögött akkora mosása volt a víznek, hogy még a békésen szunyókáló halottak csontjait is kihordta a Menház utcára.

Dehát a csontoktól még nem ijedt volna meg senki. A Békás-tó sem . szokott nagy galibát okozni. Csak a mázoló- mester háza. Az az átkozott ház, aminek olyan buta pincét építettek...

Az a pince hozta ránk a bajt. Mert akkortájt abban laktunk, már vagy három esztendeje. Eredetileg nem embernek szánta a háziúr, csak lomtárnak, meg műhelynek. Ezért is rakatott rá szimpla ablakot, vékony ajtót, bejáratnak meg tizenhét meredek kőlépcsőt, amin a konyhába lépkedhettünk.

/

tt éltünk mi heten. Igaz, hogy vizes volt a pince, hideg, mint valami vártömlöc. Ablaka is