Nógrádi Népújság, 1961. április (17. évfolyam, 26-34. szám)

1961-04-29 / 34. szám

1961. április 29.

NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG

5

Ma már sokan nem emlékeznek rá. A

mai fiatalok keveset tudnak életének, J

munkájának csodá- 1

latos hétköznapjai- %

ról. Abban az időben élt, amikor egekig kiáltott a nyomor, és orgiáit ülte a zsarnokság: amikor Kelet felől csodálatos eszme lobogott, az egész földkerekségét bevilágító fényével. Egy kis lámpása volt ő is ennek a fénynek.

Teréz 1911 február 2-án született a Baglyasaljához közelfekvő Gusztávákna bányatelepen. Apja szénbányász volt. Nyomor, nélkülözés kísérte gyermekéveit.

Furák Teréz

(1911 —1931)

KÉPZŐMŰVÉSZEINK MAPPÁJÁBÓL

Iskoláit Gusztávaknán és Baglyasalján végezte.

— Terus. jeles tanuló volt. akárcsak bátyja Andris. Büszke voltam rájuk — emlékszik vissza idős. 85 éves édesanyja. — Nagyon szerette a könyvet. Amikor tehette, olvasott. A könyv és a dolgozó emberek iránti szeretet jegyezte el a munkásmozgalommal. A könyvből tudta meg,

— s ebben segített neki Andris is, hogy az emberek, köztük a bányászok, élhetnének jobban is, ha nem ülnének nyakukon az urak, meg a bánya-bárók. Mint anya csodálkoztam, mennyi erő, gyűlölet halmozódott fel ebben a lányban a munkások elnyomói iránt.

Az illegális munka nehéz és veszélyes volt. Ezért fiatalon megismerte a félelmetesen villogó csendőrszuronyokat, a durva hangokat. Sokszor elrabolta nyugalmát, álmát az éjszákai házkutatás, bátyjának többszöri letartóztatása.

A kommunista eszme, a rendkívül nehéz s ezernyi veszélyt magába rejtegető illegális munka formálta, alakította kommunista tudatát, jellemét. Csinos lány volt. Kék szeme melegséget, barátságot, kedvességet, s ha kellett mély izzó gyűlöletet sugárzott. Sok derék bányászfiú rajongott érte,. s gyönyörködött lágyan hullámzó, gesztenyebarna hajában, szépen ívelő tűzpiros ajkában.

Szépségében gyönyörködtek a budapesti és vidéki pályaudvarokon, villamos megállóknál és senkinek, — még a legrafináltabb hekusnak sem — jutott volna eszébe, hogy megnézze mit rejteget a csinos lánynál lévő ízlésesen átkötött csomag, vagy az elegáns útitáska. Pedig a csomagban, az útitáskában vagy a keble mélyén az illegális pártvezetőség sajtóterméke. a vidéki pártsejtek ’munkájára vonatkozó utasítás lapult.

— Terézt többször küldte a pártsejt Budapestre, fontos pártmegbizatásokkal. A feladatot pontosan végrehajtotta Rejtegette az illegális pártsajtót, amig az el nem jutott rendeltetési helyére. Soha nem bukott le. Pedig a rendőrség habzó szájjal vadászott a párt összekötőire. Merész, s nyugodt volt a legveszélyesebb munka végzése' közben is — mondotta Kakukk Pál elvtárs az egykori Illegális párt tagja.

— Az egyik este lakásunkba törtek a csendőrök. Házkutatást tartottak. Feltúrták még a szalmazsákot is, — emlékszik vissza Erzsébet, Teri nővére. — Terust akkor vártuk haza. Pesten volt. Nagyon megijedtünk. Mi lesz, ha betoppan, kezében a csomaggal. Terus megjött. Csomag nélkül. Semmi jelét nem mutatva a meglepetésnek. Szétnézett, s mosolyogva csókolgatott bennünket. Levetette kabátját, s a falon csüngő nagy kép elé állt, és onnét beszélt a csendőrökhöz.

— Szép munkát végeztek

— mutatott a szobában szétszórt szalmaszálakra, ágy- és ruhaneműkre. — Takarítónőt nem hoztak véletlenül?

— Hangja maró gúnnyal, gyűlöttel volt tele.

zsebkendőket. A mintákat lángoló vörös pamuttal varrta ki, s ezeket csak az illegális párt számára megbízható bányász és gyári munkás fiatalembereknek ajándékozta. A fiúk kitüntetésnek vették ajándékát. Én is kaptam tőle ilyen díszzsebkendőt.

1929. Naav nyomor sanyargatta a bányász családokat. A Furák csailédot is. Teri rákényszerült a munkára. 16 éves kora óta a salgótarjáni Hirsch-gyár kályhaműhelyében dolgozott. Nehéz fizikai munkát végzett, gyermekeknek járó pénzért.

— Az egyik este hazajött munkából. Vacsorával kínáltam, de feléje sem nézett. Láttam, mintha arcán a fájdalom jelei mutatkoztak volna. S még így is mosolygott. Bement a spejzba, s néhány perc múlva hangosan sírni kezdett. Bementem. Kezében egy fehér kendőt tartott és vért hányt. Megemelte magát a gyárban. Ettől kezdve betegeskedett, — magyarázta édesanyja.

— Mi férfiak tudtuk, hogy Teri súlyos beteg — magyarázta Kakukk Pál elvtárs. — Nem akartuk Pestre engedni, de ő nem engedett, követelte a munkát. Betegen végezte a veszélyes megbízatást. Szívós, kitartó volt a munkában.

Andris és Hovan József elvtársak kísérték őt Pestre. Egy .professzor kezelése alá helyezték, akii szimpatizált a munkásmozgalommal. Feljárt Pestre orvosi kezelésre, s közben halálos betegen is ellátta a párt-összekötő feladatát. Szabad perceiben a hegyet, az erdőt járta. Ott érezte magát igazán szabadnak. Olyan édes béke nincs sehol, mint a cser és gyertyán erdőkben — így mondogatta testvéreinek.

Hosszasan elhallgatta az erdő fáinak rejtelmes suhogását, s e magányban egy jobb, emberibb életről álmodozott. Fiatal szíve szerelemre, boldogságra és szabad

Farkas István: VÁRAKOZÓ

KRECSMÁRI LÁSZLÓ:

Akit a közösség kiválaszt

— Vázlat egy termelőszövetkezeti elnökről —

— Nem! — csattant a csendőrtiszt hangja.

— Kár. ilyen szép munkához azt is kellene rendszeresíteni — nyelvelt Teri és el nem mozdult a kép elől. A csendőrök elmen,tek. Terus síró anyját vigasztalta, majd kiment a házból. Néhány perc múlva csomaggal tért vissza. Kibontotta, s tartalmát a kép háta mögé tette, a többihez.

— Holnap úgyis továbbítani kell — mondotta.

Később tudtam meg tőle, hogy a csomagot a közeli híd alá rejtette. Nagyon elővigyázatos volt.

Egy júliusi napon Hovan elvtárs jött hozzánk. Andrissal együtt dolgozott a munkásmozgalomban. Rajongott Teriért, mint harcos társáért. Azért jött. hogy röpcédulákat gyártsanak. Teri az udvaron lévő gyalupadon ült. Hovamnal beszélgetett. Hovannál egy füzet volt. Ekkor lepték meg őket a csendőrök. Rájuk szegezték fegyvereiket. Hovan feltartotta mindkét karját. Teri nem. Hovarvt kikutatták. A csendőrök tekintete a füzetre esett.

— Kié ez a füzet és milyen célra akarták felhasználni?

— kérdezte egyikük.

Terus átlátta a veszélyes helyzetet, s mielőtt Hovan válaszolhatott volna, megszólalt.

— Enyém, — s mosolyogva tovább folytatta. — Szerelmes verseket és virágokat akarok belerajzolni. Ezt szabad ugye? — kérdezte gúnyosan.

— Ilyen kommunista disznónak nem szerelem, hanem börtön kell. — mutatott a

esendő, rtáiszthelyettes Hovan felé. Hovant letartóztatták, de másnap — bizonyítók hiányában — szabadon engedték.

Terus nagy szervező képességgel rendelkezett. Több megbízható lányt és fiút szervezett az illegális mozgalomba.

— Emlékszem — mondja Kakukk elvtárs, — akkoriban divat volt a zsebkendő hímzés. Teri is hímzett ilyen

S ekkor gyűlt ki a tudat benne: az Emberen múlik itt már mindent nem segít rajtunk már az 'égből rakéta-nyíllal lelőtt isten.

S tette, amit az emberarcú, szép közösségért tenni kellett s gondja parázsló melegénél kétszáz embernek adott helyet;

mert akit egyszer a közösség okos bizalma már kiválaszt: mindenkinek szét kell, hogy ossza szívét, erejét, mindenét — mint illatát egy kis virágnak ...

Győzelem a bányászvárosban

Az 1919. májusi harcok évfordulójára

életre vágyott. Ilyenkor aztán korholni szokta saját magát, álmodozásaiért, mert a valóság azt követelte, hogy keményen meg kell harcolni az emberibb életért.

Imádta a természetet: a fas- ő csipkerózsát, az ezernyi színben pompázó mezei vívókat, az erdőt, a hegyet is örülni tudott a pajkos nyári zápornak is. Különösen i kitavaszodásért rajongott. Csodálattal nézte az első pillangót, amelyet dermedt álmából életre csókolt a meleg napsugár, s édesanyjának mindig boldog mosollyal nyújtotta át a márciusi ibolyacsokrot, amelyet az erdei árkok és sáncok napsütötte oldalain szedett. Szerette az életet. Egy szebbért, egy jobbért küzdött. Azt akarta, hogy az emberek, a bányászfiatalok jobban, szabadabban éljenek.

Terus nem akart tudomást szerezni betegsége súlyosságáról. .Betegen is részt vett a helyi műkedvelő csoport n unkájában. Táncolt, dalolt 5 az illegális pártnak dolgozott. A szülők akkor már .udták a professzor véleményét: még néhány hónap és oeáll a halál.

1931 április 1-én este Terus nár naevon beteg volt. Ágyban feküdt. Ekkor este jött naza bátyja, Andris a börtönnői. Sztrájkszervezés miatt rolt bezárva. Terus örült és ;írt. Alig váltottak néhány szót, s Andris kijelentette:

— Nagyon fáradt vagyok, lefekszem.

Terus tágranyitotta szép szemét és kissé sértődötten kérlelte Andrist.

— Alig, hogy hazaérsz, mindjárt aludni térsz? Ne tedd. Beszélgess velem.

Es beszélgettek...

— Meglásd, eljön a mi világunk is. Leverjük láncainkat, s akkor szabad lesz a nép... Addigra f elgyógyulsz te is kishugom...

Terus arcára rózsaszín pír lopakodott, amit mosoly kísért. Egy kicsit kinyitotta ajkát,. egy pillanatra ki villantak szabályos fehér fogai, s aztán kisimult az arca. Terus szíve megszűnt dobogni... A bag- lyasaljai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékét nem fedte be a feledés homokja, ott él elevenen most is harcostársai, a kommunisták szívében.

Lantos László

Homlokán fáradt pillangóként ' pihen gondja az embereknek - mikor aláírt, úgy gondolta: a baja itt tán kevesebb lesz.

S az első gyűlésen a karok egy emberként szavaztak rája s az egy letett gond helyett máris kétszáz alatt feszült a válla.

S jó volt érezni melengető leheletét a bizalomnak s együtt töprengve tervezgetni: hogyan is lesz, mit hoz a holnap.

Most egy dal jut az eszembe

A közelgő 17. szabad má- ** jus 1 küszöbén, miken az embert áthatja a prole- táriáitus e nagy nemzetközi ünnepének tavaszi fuvallata önkéntelenül is a visszaemlékezés gondolatának bűvkörébe kerül az ember, aki a letűnt, régi reakciós úri világ korában is ünnepelte május elsejéit.

Mily lázas izgalommal folytak megbeszélések, tervez- getések, szervezések, hogy a dolgozók e nagy ünnepének demonstratív súlyt adjanak, annak dacára, hogy a népelnyomók is készültek arra, hogyha kell, akár vérbe- fojtják a nemzetközi munkás szolidaritás e jelképes megnyilvánulását. (Ez a régmúlt ferenejóskás időben többször meg is történt.)

Emlékezésünk során különösen nagy erővel gondolok vissza az 1914—16-os időkre, mikor én is, mint a Landler Jenő elvtárs által vezetett „Magyar Vasutas” című illegális vasúti munkások szervezetének tagja, többi szervezett munkástársammal

együtt a kispesti Epres erdőben az erzsébetfalvi és kispesti munkásokkal egyetemben karöltve majálissdl ünnepeltük meg a dolgozók nagy nemzetközi ünnepét.

Volt egv epizód, mely mélyen emlékezetembe vésődött. Az 1917-ben rendezett május 1-i majálison egy kis forradalmi dalocskát énekeltünk, mikor egy rendőrspicli szét akarta oszlatni a majálist, mondván azt, hogy a dal forradalomra buzdít és ez megengedhetetlen. De mi tovább énekeltünk,

A mai ifjúságnak ajánlva most idézem a kis verset, hogy lássák, milyen gondolatokkal foglalkozott abban az időben a munkásosztály:

„Baj lesz, ha megáll a gép, S mi mindnyájan kezet fogunk a bajban,

Elvesz a sok úri nép a reájuk zúduló bajban. A porba, a sárba kerül, ki most is a nyakunkra lép. Baj lesz, ha megáll a gép."

Újvári István

Balassagyarmat

Május másodikén az ágyú- dörgés már behallatszott a városba. A bányában folyt a munka, s a 80. dandár pa- rancsnökságán egymásnak adták a kilincset a tisztek. Üjság nem volt, de a hírek mégis gyorsan terjedtek. A katonai sikerekről és balsikerekről szóló rémhírek a fővárosból érkezett politikai „tudósításokkal” keveredtek.

Sálgótarjánt már majdnem teljesen körülzárták. A nyugati szárnyon — Szécsénynél — a vörösőrök küzdöttek, de kevés volt a fegyver, a lőszer. Sókan civilben harcolták, és ez gyengítette soraikat. A csehszlovák ellenforradalmi csapatök parancsnoka többször megfenyegette a civilruhásokat, hogy fogságba esés esetén, mint nem regulázásokat felkoncoltatja őket. Ha az ellenség támadása Szécsénynél is kibontakozik, igen nehezen lehet majd védekezni.

Május harmadikén reggel a nyomás még erősödött. A

3. zászlóalj állásait szünet nélkül lőtték. A katonák derekasan állták a sarat, de kevesen voltak, és pihenőhöz már napók óta nem jutottak.

Legfontosabb a bányák és gyárak munkájának leállítása volt. Az iskolában megtartott nagygyűlés izzó hangulatban határozott a munkások felfegyverzéséről és a csapatok azonnali indításáról. A kiküldött népbiztosókmák sikerült visszaállítaniuk az emberek önbizalmát, megmagyarázták, hogy mit jelent a bányavidék megtartása. A gyűlés után azonnal megkezdték a felszerelést s a gyors kiképzést.

Elsők között a gyurtyánosi akna' 260 bányásza jelentkezett. Eizele főmérnököt választották századparancsnokuknak. Az Acélárugyárban a belső ellenséggel is harcot kellett vívni. A jobboldali vezetők befolyása igen erősnek bizonyult. Ennek ellenére már az első napon 600 munkás jelentkezett. Salgóbá- nyáról is solkan léptek fegyverbe a proletárhatalom és a város védelmére.

Május hetedikére virradóra Salgótarjánban a következő volt a helyzet: A közép ellen északi irányból jövő támadások ereje lanyhult, de erősebben támadták a szárnyakat. A 6. hadosztály megszállta a Tarján környéki terepet, erről valószínűleg a csehszlovák ellenforradalmi csapatok parancsnoksága is tudomást szerzett. Ez gátolta támadásuk további kibontakozását. A szárnyakra nehezedő nyomás a magyar csapatok számára nagyon veszélyes volt, mivel a gyűrű már annyira szűkült, hogy veszélyeztette saját erőink felvonulását. A vöröskatonák hangulata azonban bizakodóbb volt, a kiküldött népbiztosok eredményes munkát végeztek. A közvetlen veszély elszánttá tette az emberekét, és a régi katonák harci tapasztalata a frissen felfegyverzett munkások és bányászok lelkesedésével párosulva meg is hozta a kívánt eredményt.

Az elmúlt napokban a helyzet megváltozott. Eddig a céltudatos és erős ellenséges támadásokra bizonytalan, kapkodó védekezéssel válaszoltak. Május hetedikén az ellenség vált bizonytalanná, és a Vörös Hadsereg alsó és felső vezetésében alapvető változás állt be; támadtak és nem védekeztek. A harcvo- nalfoan álló katonák érezték, tudták ezt, s ez harci elszántsággal töltötte el őket.

Május tizedikén hajnalban az egész megerősített bányászszázad döntő rohamra indult. Puska-, géppuska- és ágyútűz verte fel a környék reggeli csendjét, és a hegyek sokszorosan visszhangozták a fegyverek zaját. A roham meghozta az eredményt. Néhány óra múlva már vörös

zászló lengett a 727. magassági ponton.

Közben a Somoskőújfalu felett beásott csehszlovák burzsoá csapatok meghallották a Karancs felől jövő zajt, s azt hitték, hogy a vörösök áttörték vonalaikat és bekerítették őket. Megriadtak és- fegyvereiket elhányva özönlöttek vissza Fülek felé. A dandárparancsnókság nem sokat tétovázott, kihasználta a kedvező helyzetet és előre tolta védelmi vonalát.

Másnap délelőtt a Medves- nél visszaforduló ellenséges csapatok már a támadásba lendült 6. hadosztály zászlóaljaiba ütköztek. A harc kimenetele egy percig sem volt kétséges, és a délutáni órákban megkezdődött a Vörös Hadsereg csapatainak tervszerű előnyomulása...

1919. május 21-én a Hadseregparancsnokság távírógépei nemcsak a miskolci győzelem hírét továbbították. Salgótarjánból is győzelmi jelentések érkeztek. Az ott harcoló csapatok éppen akkor lendültek támadásba, amikor Miskolc lakói ujjongva fogadták a vöröskatonákat. Ez a támadás a győzelmet jelentette, mert 21-én este már minden környező magaslat a vörösök birtokában volt, 23-án pedig elérték az Ipolyt és a fülek—feledi vasútvonalat.

(Részletek Hetés Tibor: „Munkásezretfek előre!” c. könyvéből.)