Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)

1961-03-08 / 19. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1961. március 8. A nemzetközi nőmozgalom évfordulójára (Folyt, az 1. oldalról.) Ionosén fontos, hogy a tsz-ek- ben dolgozó asszonyok, élve az időjárásadta lehetőségek­kel, álljanak a tavaszi mező- gazdasági munkák élére, hogy időben kerüljenek földbe a tavaszi vetőmagvak. Nagyon sokat segíthetnek a falusi asz- szonyok, ha szívügyüknek te­kintik a baromfitenyésztés felett vállalt védnökséget. Ennek sikeres teljesítése ket­tős eredményt hoz. Egyrészt a több baromfi növeli a nép­gazdaság húsellátását, másrészt növeli a tsz, ezen belül a tsz- tag jövedelmét is. A tsz-ben dolgozó asszonyok a tsz min­den munkáját, problémáját, megnyilvánulását, vezetését tekintsék saját ügyüknek és abban vegyenek részt. A tsz-ben a megbecsülés alapja a közös munkában el­töltött tevékenység. Ezt kell erősíteni a tsz asszonyok kö­zött és nem azt, hogy ki mi­lyen vagyonnal rendelkezett a tsz-be lépés előtt. Ez az alapja, hogy megszüntessük a szegény- és középparaszt- asszonyok közötti ellentétet, hogy minél előbb meg tud­juk teremteni falun az egy­séges paraszti osztályt. . ­A falusi asszonyok sokat segíthetnek a városi dolgozók jobb ellátásában úgy is, hogy minél több árut, különösen állat és állati termékeket ad­nak el az államnak a háztáji gazdaságukból. Érdemes a háztájiban többet termelni, mint amennyi a család szük­ségletét fedezi, mert a feles­leg értékesítésével növelheti a család jövedelmét, de fon­tos is, mert a város jobb el­látásával tovább erősödik a munkás-paraszt szövetség, a proletárdiktatúránk alapja. A nemzetközi nőmozgalom születésétől fogva összeforrt a békével, a békéért vívott küzdelemmel. Napjainkban a békéért folytatott küzdelem különösen nagy jelentőségű. E harcban küzdenek a nők, a világ asszonyai és ma már, szemben az 1910-es koppen­hágai tanácskozással, a nem­zetközi nőmozgalom más erőkkel párosulva, képes megakadályozni a háborút. E munkában a nőmozgalom elé ragyogó jövőt, ragyogó pers­pektívát ad a 81 kommu­nista párt által Moszkában kiadott Békekiáltvány. Abban a megállapításban, hogy a háború ma már nem végzet­szerűen elkerülhetetlen, ben­ne van a világ asszonyainak szerény munkája is, melyet a békéért végeztek. Ez meg­erősíti a megyénk asszonyait is abban, hogy érdemes har­colni a békéért, mert annak eredménye a további felemel­kedés, a család nyugalma, maga az élet. A Szovjetunió és a békeszerető országok következetesen küzdenek az atomfegyver megsemmisíté­séért, az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, mert minden tisztességes szándék azt követeli, hogy az atomenergiát és a háborús ki­adások költségeit fordítsák a népek jólétének emelésére. Erre különben is nagy szük­ség volna. Brazíliában, az „United Fruit Co” banánül­tetvényein embertelen körül­mények között, 25-ös csopor­tokban laknak egy barakk­ban közösen férfiak és nők. Latin-Amerikában 70 millió az analfabéta, a gyermekek fele hároméves kora előtt meghal. A Latin-Amerikai nők valósággal az igásállatok örömtelen életét élik. Ugyan­akkor az egész kapitalista világban, élükön az USÁ-val, óriási összegeket fordítanak fegyverkezésre. Pl. a NATO- országok 1959. évi katonai ki­adásai lehetővé tették volna, hogy 15 hónapon át élelmez­zenek, ruházzanak 52 millió embert és fedezzék annak minden szükségletét. Azokból az eszközökből, amelyeket az elmúlt tíz esztendőben az összes országok katonai ki­adásokra fordítottak, 150 mil­lió házat lehetett volna épí­teni, emberek százmillióit le­netett volna kényelembe he­lyezni. Az imperialista országok monopolistái, a háborús ké­szülődés megszállottái nem akarnak belenyugodni abba, hogy a földkerekségen egy- milliárd ember a magaválasz- :otta szocialista rendszerben -íl, s hogy a gyarmati népek között rohamosan terjed a felszabadítási mozgalom. Ezért az imperialisták min­dent megtesznek, hogy ural­mukat fenntartsák és a há­borús készülődést fokozzák. Bárhogyan is mesterkednek azonban az imperialisták, ma már az emberi társadalom fejlődésének irányát a szo­cializmus erői határozzák meg. A haladó erők soraiban menetelnek a világ békét akaró asszonyai. Március 8-át is annak jegyében ünnepel­jük, hogy az nagy harcos tün­tetés a béke, leszerelés mel­lett, hogy a világ dolgozó asz- szonyai még jobban összefog­nak, egyesítik erejüket, hogy az életet, a boldogságot je­lentő béke győzedelmesked­jék az egész világon. Gondolatok a népfront és a tanács kapcsolatáréi A népfront és a tanács szervek kapcsolatát, együtt­működését annak tartalmát és formáját számtalan ér­vényben lévő jogszabály sokoldalúan rendezi. Kapcso­latuk a két szerv kölcsönös se­gítésén, egymás támogatásán alapszik. Erről tanácskoztak a napokban a városi tanács­tagok, a tárosi népfront bi­zottság tagjai és népfront ak­tívái. Megállapították, hogy a népfront nem fejthet ki meg­felelő tevékenységet, ha nem segíti a helyi államhatalmi szervek munkáját. A tanács­tagok arról beszéltek, hogy jó lenne, ha a népfrontosok nemcsak választási munkák idején kapcsolódnának bele a tanácsi feladatok segítésébe. Kiépíteni a népfront és a ta­nács közötti kapcsolatot, már az egyes választói körzeteken belül is. Ha egy-egy körzeten be­lül a tanácstagok és az ott dolgozó népfront ak­tívák kapcsolata meg­hitté, egymást segítővé válik, akkor városi, já­rási, megyei szinten is emberibb, közvetlenebb a a két szerv egymást se­gítő munkája. A tanácstagok napjainkban sokat foglalkoznak körzetük­ben a szocialista együttélés szabályainak betartásával, be- tarttatásával. Igyekeznek úgy végezni munkájukat, hogy a körzet minden lakosával sok­oldalú kapcsolat alakuljon ki, hogy megismerjék a dolgozó ember ügyes-bajos dolgait, a választópolgárok napi prob­lémáit is. Ha a népfront ak­tívák is segítenek az egyes tanácsi beszámolók, vagy egyéb, a választó kerületben megrendezésre kerülő össze­jövetelek szervezésében, ak­kor minden bizonnyal több embert sikerülne megmozgat­ni, több embert lehetne ak­tivizálni. A népfront bizottságok, Termelési sikerek az év első két hónapjában Több helyen behozták a januári lemaradást MEGYÉNK IPARA AZ ÉV MÁSODIK HÓNAPJÁBAN IS JELENTŐS SIKEREKKEL NÖVELTE HÍRNEVÉT. A TERMELÉSI TERVEKET A LEGTÖBB HELYEN TÚL­TELJESÍTETTÉK. AZOKNÁL A VÁLLALATOKNÁL AHOL LEMARADÁS TAPASZTAL­HATÓ, MINDENT MEGTESZ­NEK A JOBB EREDMÉ­NYEKÉRT. TÖBB MINT 4200 TONNA SZÉN TERVEN FELÜL Bányászaink a mennyiségi terv rendszeres túlteljesítése mellett főképpen a termelé­kenység növelésére, a telje­sítmények fokozására törek­szenek. Januári és februári tervüket több mint 4200 ton­na szénnel teljesítették túl — bár még nem végleges adat — januárban 15, feb­ruárban pedig 99 kilogram­mal növelték a tervezett pro­duktív teljesítményt. Bányaüzemeink dolgozóinak versenyében a szorospatakiak mutatnak példát. Ebben az évben 2752 tonna jóminőségű szenet szállítottak előirány­zatukon felül a felszínre. A rónai bányászok 1601, a ká- nyási bányászok pedig közel 1000 tonna szenet termeltek terven felül. MINDEN GYÁRRÉSZLEG TELJESÍTETTE FEBRUÁRI TERVÉT A januári lemaradás után nagyszerű eredményeket ér­tek el az Acélárugyár dolgozói februárban. Az elmúlt hónap­ban valamennyi gyárrészleg teljesítette, illetve túlteljesí­tette esedékes tervét. Külö­nösen kiválik a vasöntöde, amely több mint 54 százalé­kos túlteljesítést ért el. De­rekasan dolgoztak a hideg­hengerészek is, mert 5,1 szá­zalékkal több terméket gyár­tottak az előirányzottnál, ösz- szességében 3 százalékkal tel­jesítette túl februári tervét a vállalat, s ezzel több mint 290 tonna árut adott terven felül a népgazdaságnak. A január havi lemaradás azon­ban — a februári eredmé­nyek ellenére is — arra kö­telezi a vállalat vezetőit és dolgozóit, hogy ebben a hó­napban jobb eredményeket érjenek el, és lemaradás nél­kül zárják az első negyed­évet. TOVÁBB NÖVELIK A JÓ EREDMÉNYEKET A ZIM salgótarjáni gyár­egységében 107,3 százalékra teljesítették a dolgozók múlt­havi tervüket. Különösen a melegüzemek értek el jó ered­ményeket, elsősorban a nép­gazdaságig fontos temper- öntvények gyártásánál, vala­mint a lakásépítkezéshez szükséges szerelvények lágyí- tásánál. NEM SIKERÜLT BEHOZNI A LEMARADÁST A Salgótarjáni Üveggyár 108,5 százalékra teljesítette február havi tervét. A zöld­kemencék kivételével minden munkahely teljesítette a ter­vet. Annak ellenére, hogy a legtöbb munkahely túltel­jesítette a tervet, a gyár nem tudta behozni januári lema­radását. A januári és feb­ruári összesített tervhez vi­szonyítva a teljesítés csak 99,8 százalék. Pályázat a továbbfejlődés lehetőségeinek feltárására ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉS A HELYIIPARBAN a népfront aktívák tevé­kenységének igen lénye­ges területe lenne az ál­landó bizottságok tevé­kenységének előmozdítá­sa, aktívákkal való se­gítése. Az ilyenirányú együttműkö­dés egyre inkább kibontako­zóban van, megyei szinten már 31 tagú aktívahálózat­tal segíti a népfront bizott­ság a megyei tanács mellett működő állandó bizottságok tevékenységét. Jó dolog az is, hogy a népfront bizottságok nemcsak aktívákkal segítik az állandó bizottság munkáját, hanem kölcsönösen résztvesz- nek egymás ülésein, vizsgála­tain és tapasztalatcseréket tartanak az állandó bizottsá­gok között. Jó dolog az is, hogy sokhelyütt segítik — különösen a községekben — a tanács és VB. ülések elő­készítését, aktívan és tevé­kenyen részt vesznek a nép­front bizottságok a tanács és VB. ülés munkájában. Még nincsenek azonban kel­lőképpen felhasználva a ta­nács munkájának elősegítése érdekében a népfront aktí­vák. Jó részük valamilyen te­rületen szakember és mint ilyen szaktapaszta­lataival segíthetné a ta­nácsapparátust, vagy a tanácstagság munkáját. A népfrontaktívák között vannak jogászok, orvosok, pe­dagógusok, mérnökök, szak­munkások, mezőgazdasági szakemberek, akik a maguk területén, a maguk élet- és szakmai tapasztalatával töb­bet segíthetnének. Éppen ezért is volt ilyen nagyjelentőségű a Salgótar­jáni Városi Tanácsnak és a Hazafias Népfront Salgótar­jáni Városi Bizottságának az a kezdeményezése, hogy kö­zös értekezleteken beszéljék meg a tennivalókat. U. M. Tudvalevő, hogy a helyi­ipar műszakilag elmaradot­tabb mint a minisztériumi ipar. Az egyre növekvő fel­adatok azonban e területen is megkövetelik, hogy a helyi­ipari vállalatok is tovább fej­lődjenek, bővítsék a válasz­tékot, s végre a szolgáltatá­sok is felfejlődjenek a meg­kívánt fokra. Mindezek csak úgy valósíthatók meg, ha a helyiiparban is több gondot fordítanak ezután a gyártmány- és gyártás fejlesztésre, a leghaladóbb technológiák bevezetésére, a műszaki dokumentáció kialakítására, illetve gon­dozására. Ezt akarja most megvaló­sítani az ipari osztály azáltal, hogy bevonja ebbe a mun­kába a helyiipari vállalatok igazgatóit, műszaki vezetőit, közgazdászait. Érdekes az el­képzelés, de sok haszonnal kecsegtet. Az első lépésként megbeszélést rendeznek a he­lyiipar vezetőivel, s meg­vitatják, melyek azok a leg­fontosabb megvalósításra váró feladatok, ahol elsősorban szükség van a továbbfejlő­désre. Ezután pályázatot ír­nak ki, néhány meghatározott célfeladat megvalósítására, amelyeket elfogadásuk után jutalmaznak. Eddig már el­hangzott néhány javaslat, amelyek kidolgozásával, meg­valósításával jelentős fejlő­dés érhető el a helyiipar­ban. Ilyen például: Hogyan lehet a helyiipar szolgáltató tevékenységét versenyképesebbé tenni? A megyében található nyersanyagokból milyen új építőanyagokat lehet készíteni? Ilyen a bútor­gyárra vonatkozóan: ho­gyan lehetne a gazdasá­gos sorozatgyártást kidol­gozni? Vagy például a Napirenden a kislakásépítkezés helyzete' Hétfőn tartotta szokásos rendes ülését a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága Salgótarjánban. Az ülésen a lejárt határ­idejű (határozatok végrehaj­tásáról, a két VB. ülés 'kö­zötti döntésekről szóló beszá­moló után az építési osztály vezetője „A kislakásépítés helyzete a megyében” címmel tartott beszámolót. 0OO0CKK>OOOO<XK-CK>OOO0<><><><>O<>O<H><H>O< DOC .C,0<>CK>00<>0<>00<X>00<>0<><><><>0<>0<><>00<>0<>00<X>0<>0<X><>0<>0<><><>0 O OOO sütőipar számára: hogyan lehetne a megye gazda­ságosabb ellátását meg­valósítani? A második félévben már sor kerülhet néhány jó pálya­munka esetén a kivitelezés­re is. Ez a kezdeményezés azért is fontos, mert a műszakiak közt ezáltal kialakult verseny- szellem az elméleti tovább­fejlődést is eredményezi, amellett, hogy serkenti őket az aprólékos gyakorlati fel­adatok jobb megoldása iránti felelősségre is. E pályázaton, amelyet rövidesen kiírnak, részt vehetnek mindazok a helyiipari vállalatvezetők, mű szaki vezetők és közgazdá­szok, akik képesnek érzik magukat a pályamunkák el­készítésére. A javaslatok kö­zül csak a néhány legfonto­sabbat írják ki pályázatra. A díjazásra közel 20 000 forint áll rendelkezésre. Leküzdik a nehézségeket... A LANGYOS, tavasziam szellő már szikkasztja a sarat. Pedig sárból van bőven itt, az egykori mátra- szelei réten. Síkság volt, s ma már mély gödrök, újon nan emelkedett kisebb-na- gyobb hordott hegyek jelzik a nagy munkát. Lánctalpas autók, nagyteljesítményű dömperek süllyednek el az embernek csaknem derékig érő sárban. A kotrógépek, az exkavátorok motorjainak bu­gásától hangos a környék. Megállás nélkül, éjjel-nappal dolgoznak az emberek, gépek egyaránt. Szén kell az or­szágnak. Itt pedig ezek az emberek, gépek segítségével kül színje jtésű szénbányát nyitnak... A szikkadásnak induló sár lábunk alatt is süllyed. De ezzel mit sem törődve, min­dent elfeledve, ezt a lenyű­göző munkát szemléljük. De hogyan is kezdődött? — Szeptemberben jelentek meg itt a gépek — magya­rázza kísérőm, Mikes István elvtárs, üzemvezető helyettes. Azóta több száz lóerőt ki­tevő gépek dolgoznak azon, hogy mielőbb szenet adjunk népgazdaságunknak. S ameny- nyire követőleg vetődik fel a szén szükségessége, munká­saink mindent megtesznek, hogy eleget is tegyenek en­nek a kérésnek. Pedig na­gyon sok a problémánk. Es hogy melyek ezek a problémák. Mikes elvtárstól erre is választ kapunk. — Több mint 300 ember dolgozik azon, hogy vállalá­sunknak megfelelően már áp­rilis elsejétől szenet adjon a külfejtés. Ehhez pedig na­gyon sok akadályt kell le- küzdenünk. Közülük csak né­hányat említsek. Itt van pél­dául a legnagyobb ellensé­günk a víz és a sár. A föld mozgatásánál szalagüzemre dolgozunk. Ha az anyag vi­zes, az ezer folyóméter hosz- szú szalag megcsúszik, gátol­ja munkánkat. Sok esetben segédgépeket kell alkalmaz­nunk a sár, az anyag továb­bításánál, — Aránylag jó körülmé­nyek között dolgoznak kotró­gépeink. De nagyon sok eset­ben — mondja Mikes elvtárs — folyóhomokra akadunk, s ez is csökkenti a teljesít­ményünket. Van itt még más is. Az többek között, hogy szivattyúink sem tudnak ren­desen üzemelni, nem bírják a nehéz, iszapos vizet. Eh­hez úgynevezett zagyszivaty- tyiík kellenének. Tapossuk a sarat. Óriási géphez, az úgynevezett W.M. 2-es típusú vederláncos kotró­hoz érkezünk. Kísérőm lel­kiismeretesen magyaráz. T ÖBB MINT 0,5 négy­zetkilométeres terü­leten dolgozunk. A szenet fedő réteg átlagos magassága 12 méter. Ennek eltávolítá­sához feltétlen szükséges_ e nagyteljesítményű gép. Na­ponta nem kevesebb, mint 2200 köbméter földet moz­gat meg, szemben az SE. tí­pusú kotrógépekkel, melyek­nek egyenkénti teljesítménye alig 600—800 köbméter na­ponta. — Mennyi földet mozgattak már meg eddig — kérdem kísérőmtől. — Gyors számítással meg­lehet mondani. 1960-ban, szep­tembertől év végéig több mint 261 ezer köbmétert. Januári teljesítményünk 37 800, a feb­ruári pedig 42 340 köbméter volt. Ahhoz azonban, hogy kitermeljük az itt levő át­lagosan 2,5 méter vastag sze­net, összesen 1 millió 800 ezer köbméter földet mozgatunk meg — ez 300 000 vagon­nak felel meg. — Mi erre a biztosíték — kérdezem kicsit félszegen. S mikor adnak szenet? — Eredeti terveink sze­rint — mondja Mikes elvtárs —április 4-én szenet kell ad­ni a külfejtésnek. Dolgozóink azonban éppen a felszabadu­lási versenyben arra tettek ígéretet, hogy az előirányza­ton felül 30 ezer köbméter földet mozgatnak meg, s ez lehetővé teszi, hogy már áp­rilis elsejétől napi 70 vagon szén kitermelésével segítsük a tröszt tervteljesíiését. Dol­gozóink arra is vállalkoztak, ha a tröszt igényli, április közepétől már 80 vagon sze­net adhatunk naponta. Járkálunk a munkahelyen. A dolgozók vállalásának tel­jesítésén gondolkodom. Meny­nyire lehet ez megalapozott, hiszen a kívülállók úgy be­szélik, hogy nagyon jó lesz, ha május végén tud szenet adni a külfejtés. dolgozunk, mint Mán Károly, Szétag István, Balázs József meg a többiek. Mán Ká- rolyék üzembiztos gépre tö­rekszenek. De előfordult már a W.M. 2-es gépen, hogy el­törött a koszorú-fogaskerék. Az egész brigád — 21 fő nyolc óra helyett 17 órát dolgozott csak azért, hogy egyhetes termelés kiesést akadályoz­zanak meg. Szétag elvtárs 53 éves szakmunkás. Most műszaki vezető. Nagyon jól dolgozik. Balázs József elv­társ 1935-től kotrás. A DG. 1-es villanykotrón ér el ki­magasló eredményt. No meg azért itt vannak a korábbi eredményeink is. Nem vé­letlenül lettünk két esetben is vándorzászló győztesek, Nógrádban sem akarunk le­maradni. D olgoznak a gépek, az emberek. Mindenki munkája legjavát adja ahhoz, hogy több szenet kaphasson az ország szénmedencénkből is. Vállalták, teljesítik is. Eh­hez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a miniszté­rium is mielőbb biztosítsa azt a körülbelül 1000 folyóméter hosszú szállítóberendezést, amely a szén továbbításához szükséges. Kell a szalag, sür­gős a gépi berendezés. S ha ez a segítségnyújtás nem ké­sik, akkor igaza lesz Mikes elvtársnak, a külfejtés vala­mennyi dolgozójának: a fel- szabadulási munkaverseny eredményeként április 1-től szenet ad a külfejtés. Erre minden lehetőség adva van... Somogyvári László

Next

/
Thumbnails
Contents