Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)
1961-03-11 / 20. szám
1961. március 11. NÓGRÁDI népújság 3 Közérthetően, a munkapadokig felbontva... A munkaversenyszervezés néhány tapasztalata a helyiiparban Ismeretes, hogy megyénk helyiipara jól teljesítette hároméves tervét, azonban akadtak olyan hiányosságok, amelyek szépségihibássá tették az eredményeket A mennyiségi szemlélet, a kevésbé fontos, de vállalati szempontból jövedelmezőbb munkák felé való eltolódás, a szolgáltatás rovására történő tevékenység voltak azok a hibák, amelyeket már az elmúlt évben is jelentősen lehetett volna csökkenteni. Ez az év — annak ellenére, hogy az idén nem eszközölnek jelentős beruházásokat a he- lyiipanban — biztatónak mutatkozik a feladatok jobb teljesítésére. Egyes helyiipari vállalatok vezetői derűlátóbban értékelik az előttünk levő évet, s néhány változás is történt az utóbbi időben e területen, amely kiváltotta e hangulatot. Egy azonban bizonyos: derűlátásból, bi rakodásból önmagában még nem született eredmény. Ezt bizonyítja az is, hogy első havi tervét kevésbé teljesítette oly jól a helyiipar könnyűipara, s a második hónapban sem hozta be a lemaradást. Ebben az évben megnövekedett feladatokat kell megoldani a helyiipamak is. A könnyűiparban 3 millió, az élelmiszeriparban több mint 2 millió forinttal nagyobb a teljesítésre váró feladat, mint tavaly volt. Ha figyelembe vesszük, hogy az első két hónapban a tanácsi könnyűipar nem teljesítette tervét, felvetődik a kérdés, hogy miként tudják majd a vállalatok a megnövekedett feladatokat teljesíteni. Az elmúlt két-három hétben üzemi tanács értekezletet, termelési tanácskozást rendeztek a helyiiparban, ahol megvitatták az idei tervet, s döntöttek a munkaversenyről. Néhány tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a különböző szintű tanácskozások kevés sikert eredményeztek a helyiiparban. Vitáztak az üzemi tanácsok a tervfeladatokról, azonban nem bontották le azökat s azokon a tanácskozásokon, ahol már a munkások is részt vettek, nyilván nem érthették meg a tervfeladatok lényegét. Számhalmazt, globális értékeket vittek eléjük, s így a szórványosan elhangzott vállalások is ennék a bélyegét viselik magukon. így történhetett meg, hogy a megyei Húsipari Vállalat üzemi tanácsülésén felszólalt az egyik tanácstag, egy munkás, hogy a vállalat vezetői magyarázzák meg a tervszámókat, tegyék érthetővé a munkások számára, hogy mi rejtőzik a számokban kifejezett tervfeladatok mögött, így volt ez a megyei Sütőipari Vállalatnál is, ahol szintén globális számadatokat terjesztettek az üzemi tanácsülés elé. Ezeken a tanácskozásokon nem bontották fel részletesen, egészen a munka- padokig a terveket, s így nyilván nem kísérte siker a munkások bevonását, a terv- feladatok megoldásába. A szé- csényi Vegyesipari- és Javító Vállalat termelési tanácskozásán sem születhettek jól átgondolt, józan munkaverseny vállalások, mert itt sem vettek fáradságot a vállalat vezetői a tervek felbontásához. Így nem lehet munkaversenyt indítani. Ezekre a tanácskozásokra már lebontva kellett volna vinni a feladatokat. Ha természetes mértékegységre váltják a számokat, szinte tapinthatóvá teszik a tervet, az egyszerű munkások is lelkesedéssel adtak volna segítséget vállalásaikkal a tervek megvalósításához. S az is baj, hogy egyes helyéken még mindig nem találták meg a munkások és a vezetés közti közös nyelvet. Igaz, több fáradtságot, vesződséget kíván a vezetéstől, s egyben nagyobb és körültekintőbb szaktudást, politikus képzettséget, és élesebb előrelátást. Eddig sem használták ki szerencsésen a helyiiparban a munkások alkotó készségét. Kevésbé igényelték e fontos rejtett tartalékot, a munkaverseny lendületét; pedig jónéhány százezres, esetleg milliós többletteljesítést dobnák el mindazok, akik ezt nem veszik figyelembe. A helyiipari vállalatok mumkaver- seny vállalásai nyilván nem sikerülhettek. S így történt meg, hogy e vállalásokat nem fogadták el. Tehát újra kezdhetik a vállalatok e munkát. Minden tréfát félretéve, igaza van a közmondásnak: „Aki rest, kétszer fárad.” Az összevonás kezdeti tapasztalatai 2800 TONNA KENYÉR, 4 MILLIÓ PÉKSÜTEMÉNY AZ ELSŐ KÉT HÓNAPBAN Tavass előtt Irta: Jakab Sándor, a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára Sok gonddal vesződséggel járt a megye két sütőipari vállalatának összevonása. Az év eleje óta az összevont vállalat vezetői megfeszített munkával dolgoznak azon, hogy Alacsony selejftel . * A tűzhelygyári Kossuth brigád, amely arról nevezetes elsősorban, hogy alacsony selejtszázalékkal dolgozik, egyben a szocialista cím. elnyeréséért is versenyez. OLDALT: Nagy György a brigád egyik tagja már 3,2 százalékkal csökkentette le se- lejtjét. LENT: Oravecz József a brigád másik tagja, az elmúlt évben 2,5 százalékkal szorította selejtjét a megtűrt alá. Jelenleg három százalékkal kevesebb a selejt- je mint a megengedett. javuljon a kenyér minősége, több legyen a sütemény, s egyre kevesebb kifogás merüljön fel a szállításokat illetően. A sok tennivaló ellenére a vállalat az első két hónapban teljesítette a tervét, s így közel 2800 tonna kenyeret, s valamivel több mint 4 000 000 darab süteményt termeltek. Az egyesítés után legfontosabb tennivalóként elsősorban a munkáslakta települések ellátását szorgalmazták, s ma már érezhető e helyeken a javulás. A vállalat vezetői, a párttagok kommunista aktívaülésen vitatták meg az időszerű tennivalókat. Megszilárdították a rendet, a technológiai fegyelmet és folyamatosan megszüntetik az üzemmenetben jelentkező hiányosságokat. Az intézkedéseket szigorú ellenőrzés követi. Naponta véleményt kérnek más-más boltoktól^ hogy így is ellenőrizzék a pékségek minőségi munkáját. Az ellenőrzéshez tartozik az is, hogy az üzemekben havonta leltároznak és 10 naponként értékelik az üzemek főbb mutatóit. A szállítási selejt kiküszöbölésére újítást vezetnek be egyelőre kísérletre. Az üzemekben feltárt hiányosságokra azonnal intézkednek. Az elmondottak választ adnak a vállalat egyre javuló munkájára. A vállalat több olyan tervet kíván még megvalósítani, amely ál/ tál tovább növeli hitelét.-------------T a nuár derekán Nógrád ^ is a szövetkezeti megyék sorába lépett. Harmincöt új szövetkezeti község alakult, s'50 ezer holddal gyarapodott a közös gazdaságok területe. Ez azt jelenti, hogy megyénk szántóterületének 90 százalékát termelőszövetkezetek és állami gazdaságok birtokolják, míg tavaly „csupán” 70 százalék tartozott hozzájuk. Az a tény, hogy Nógrád szövetkezeti megyévé fejlődött, új helyzet, új feladatok elé állít bennünket, nógrádi kommunistákat. Egy mondatban: minden erőnket a szövetkezetek megszilárdítására, erősítésére összpontosítjuk. Azon munkálkodunk, hogy az újonnan alakult és jelentősen felfejlődött szövetkezetek minél előbb életképes közös gazdaságokká váljanak, s emellett eltökélt szándékunk, hogy a meglevő gyenge szövetkezeteket felemeljük a közepesek színvonalára, s igyekszünk elérni, hogy a közepesek pedig utolérjék a jókat. E célok megvalósítása csak türelmes, kitartó munka eredménye lehet. B. Szabó István, a kazári Zöld Mező Termelőszövetkezet elnöke zárszámadáskor kijelentette: „200 ezer forint volt a tandíjunk a múlt esztendőben.” Ebben a szövetkezetben 33 forint jutott egy- egy munkaegységre, de a kezdés tapasztalatlansága így is 200 ezer forint tandíjat követelt a fiatal közösségtől. Jó lenne, ha minél kevesebb szövetkezetnék kellene ilyen, vagy hasonló tandíjat fizetnie. Ezért fontos, hogy a következő évben jól hasznosítsák a tavalyi és a régebbi tapasztalatokat; akkor van rá remény, hogy zavartalanabb, eredményesebb lesz a szövetkezetek fejlődése. M: a szervezés után egyetlen napra sem hagytuk magukra az új szövetkezeteket, ahogy erőnkből tellett, segítségükre siettünk. Nálunk jól bevált az a módszer, hogy a szervező brigádok hátra hagytak két-három embert, akik a később erősítésül küldött szakemberekkel együtt segítettek és ma is segítenek az irányításban járatlan elnököknek, vezetőségéknek a közös munka, a közös tevékenység megkezdésében. R< endkívül fontos teendő új szövetkezeteinkben a pártszervezetek létrehozása. Az egyéni gazda, alki aláírta a belépési nyilatkozatot, ezzel még nem vált közösségi emberré. Sok bizonytalanság maradt beníie, s alig tudja elképzelni, hogyan is alakul majd az élete ezután. A bizonytalanság eloszlatása mindenekelőtt a kommunisták dolga, s ők szállhatnak szembe legsikeresebben a lépten-nyomon felbukkanó ellenséges híresztelésekkel, rémhírekkel is. A tavaly alakult szövetkezetek példája bizonyítja: a pártszervezet nélkül nehezen, sok esetben egyáltalán nem tudták volna megtenni az első lépéseket. 1960 végére elértük, hogy a termelőszövetkezetek 95 százalékában működött pártszervezet, s 455 dolSikeresen halad az Erőműben az évi főjavítás RÖVIDESEN TELJESÍTIK AZ ELSŐ NEGYEDÉVI TERVET A szokásos évi nagyjavítás keretében e hét elején március 7-én délután adták át üzemeltetésére a karbantartók a VI-os számú kazánt a Salgótarjáni Erőműben. A javítás során mintegy két nappal rövidítették meg a határidőt _s ezzel több mint 110 ezer kWó terven felüli villamosenergia megtermelését tették lehetővé. E munka elvégzése után hozzáláttak az Erőmű legnagyobb és leggazdaságosabban dolgozó V-ös számú turbinájának főjavításához is. A karbantartók elhatározták, hogy két nappal itt is megrövidítik a javítás idejét. Ehhez még fokozottabb szervezettségre lesz szükség, mert külföldi szigeteléssel látják el a turbinát, amely csökkenti a sugárzó hőveszteséget, de egyben több, gondosabb munkát is igényel. Egyébként az Erőmű dolgozói előreláthatólag a jövő hét közepén már teljesítik első negyedévi tervüket is. gozó paraszt lépett a kommunisták sorába. Az idén tovább erősödnek pártszervezeteink. A másik fontos teendő: a hozzáértő, köztiszteletben álló szövetkezeti vezetés kialakítása. A vezetők választása, természetesen, a tagság joga és feladata, de ez nem egyszerű dolog. Sok a vita. Vannak, akik csak a középparasztok kezében látják jó helyen a vezetést, mások pedig a szegényparasztokra es- küdöznekj A megyében 150 szövetkezet gazdálkodik, s a felében középparaszt az elnök. Az az igazság, hogy jól megállják a helyüket. De beletanultak a vezetésbe a volt szegényparasztok is. Helytelenül cselekszenek, akik a származásból, a vagyoni különbségből indulnak ki. Az a lényeg, hogy becsületes emberek kerüljenek a szövetkezetek élére, akikből nem hiányzik a rátermettség sem. Egy ember azonban csak egy ember. Rosszul dolgozik az a vezetőség, amely nem törekszik kezdettől fogva a munkák ésszerű megosztására. A megválasztott vezetőségek mindenütt hozzákezdtek a tervezéshez. Tervkészítés előtt szinte kivétel nélkül előkészítő tanfolyamokon vettek részt mindazok, akik a terv- készítést irányítják. Állami gazdaságokból, gépállomásokról és más helyekről sók tapasztalt szakember kapcsolódott bele ebbe a fontos munkába. Itt is, ott is megalakultak a brigádok és a munkacsapatok, s a tagok megválasztották közvetlen vezetőiket, akik általában a legjobb gazdák közül kerülnek ki. A brigádvezetők munkáján nagyon sok múlik. Tavaly igen tekintélyes gazdák vetiék kézbe az állattenyésztés irányítását az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz-ben. Ennek meg is van az eredménye A 120 közösbe vitt tehéntől 115 borjút neveltek fel a gondozók s emellett a fejési átlag is igen szép a tehenészetben. A munkacsapatok szervezése ebben a gazdaságban a meglevő rokoni, baráti kapcsolatokra épült. Ez megköny- nyítette a tagolk mozgósítását, s elejét vette a munka- közbeni viszálykodásnak. A tagok között szilárd egység alakult ki. Jól ismerik a közös terveket, sőt, időnként ellenőrzik is, mit hogyan valósítottak meg belőlük. A közös munka növelte a politikai érdeklődést és a kulturális igényt. Az őrhalmi brigádok tagsága együttesen törekszik ezeknek az igényeknek a kielégítésére. A tavalyi tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a jó vezetésnek elengedhetetlen feltétele az előrelátás és a szervezettség. Régen rossz, ha valahol nincs meg az összhang a vezetők között, s mondjuk az elnök gondol egyet és megváltoztatja az agronómus intézkedéseit. Káros az is, ha a brigádvezetőle nem jutnak elég önállósághoz, ha az elnök vagy az agronómus bele-bele- avafkozik tevékenységükbe. Ez árt a tekintélyüknek, zül- leszti a munkafegyelmet. A vezetőség tekintélye csak növekszik, ha bátran fordul a tagsághoz fontos kérdésekben. A varsányi Dózsa Tszrben gondot okozott az állatállomány elhelyezése. Megkérdezték a tagságot, mi a véleményük a dologról, s a gazdák segítségével két hónap alatt 85 szarvasmarhának jutott férőhely. A parasztság tapasztalata, kezdeményezése állandó erőforrása a megszilárdításnak. Sajnos, előfordul, hogy a vezetőségek nem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel, bizalmatlanok a tagság iránt. A legjobb -tervek is papíron maradnak, ha nincs aki hozzáfogjon a megvalósításukhoz. Nógrádban a bányák, az üzemek sok munkaerőt lekötnek, s a legtöbb faluban csak az asszonyok munkájára lehet számítani. A munkaszervezés legbevál- tabb módja nálunk is a kapásnövények területének felosztása családonként, kiegészítve az ösztönző premizáld» megfelelő formájával. A mát- raverebélyi Március 15. Tsz ezzel a módszerrel elérte, hogy egész évben példásan folyt náluk a növényápolás. Volt olyan család, amely egy holdon 35 és fél mázsa kukoricát termelt, májusi mor- zsolt'ban számítva. A premizálásnak általában az a formája terjedt el, amely szerint. a terven felül betakarított termés bifconyos százaléka illeti megs a tagokat jó munkájukért. Tavaly még sokan idegenkedtek a területfelosztástól, a premziálástól. Voltak, akik idejében szakítottak téves felfogásukkal. de akadtak, akik csak év végén jöttek rá, hogy másképpen kellett volna csinálni. A területfelosztás és a premizálás nagy „húzóerő”. Megoldja a családtagok bevonását a közös munkába, gondos növényápolásra ösztönöz, tehát hozzájárul a terméshozamok növeléséhez is. Nem mondhatunk le erről a húzóerőről. Íme egy-két példa: A litkei Kossuth Tsz úgy termelt köztes babot, hogy a termés felét haza vihették a tagok. Héhalmon helyesen alkalmazott célprémiummal biztosították a rengeteg zöldborsó leszedését. A tavaszi és a későbbi idénymunkák előtt termelési tanácskozásokra, tapasztalatcserékre hívják össze a szövetkezeti gazdaságok vezetőit: ’hadd tanuljanak egymástól. TV ógrádban a termelőszö- ’ vetkezeti tagságnak majdnem a fele nő. Asszonyok, akiknek a férjük munkás, bányász. Ezeknek az asz- szonyoknak van két jogos panaszuk. Férje után mindegyik SZTK-biztosított, de mivel szövetkezeti tagok', saját tagságuk után is fizetniük kell az SZTK-járulékot. Amikor dolgoznak, nem is nagyon zúgolódnak az ellen, inkább a téli hónapokban, amikor nem jut nekik munka a közösben. Ez a gond sürgős intézkedést kíván, ugyanis az idén — emiatt —• jóval kevesebb asszony jelentkezett munkára. A másük probléma: igazságtalannak érzik munkájuk díjazását. A közgyűlések orvosolhatják ezt a panaszt. Végül a községi tanács, a pártszervezet és a tsz-vezető- ség kapcsolatáról lenne néhány szavam. Mind a három vezető testület előtt ugyanaz a cél áll, a szövetkezetek megszilárdítása, fejlesztése, tehát együtt is kell dolgozniuk, egységes álláspontot kell elfoglalniuk minden lényeges kérdésben. Persze, mindegyik őrizze meg a maga hatáskörét. A szövetkezet ne „vállalja” magára a tanács munkáját, s fordítva, a tanács ne avatkozzék bele a szövetkezet belügyeibe. Az együttműködésnek sok területe van. Tavaly nyáron a pártszervezet, a tanács és a szövetkezet vezetősége közösen mozgósították Kazár lakosságát, s négy nap alatt végeztek az aratással. A tanácsnak módjában van — s kötelessége is —, hogy segítsen a kisgyermekes anyák gondján, létesítsen idényjellegű napközi otthont a nagy tavaszi és nyári munkák idején. Ugyancsak sokat tehetnek a tanácsok a szövetkezeti fiatalság szórakozásáért, s általában a szövetkezeti tagság művelődéséért, kulturális igényeinek kielégítéséért. Nemsokára beköszönt a tavasz, s megkezdődnek a mezei munkák. Az idei gazdálkodás eredményessége új és régebben alakult szövetkezetekben egyaránt attól függ, hogy jó tervezéssel, jó politikai és gazdasági szervező munkával hogyan készítik elő az egész évi gazdálkodást. (Megjelent a Népszabadság 1961. március 7-i számában.)