Nógrádi Népújság, 1961. március (17. évfolyam, 17-25. szám)
1961-03-11 / 20. szám
4 NOGRAD! NEPÜ.TSAG 1961. március 11. POLGÁR ISTVÁN: Kicsiny darabka szén Suhogtak a mély árny-madarai, a meleg bepólyált mint csecsemőt a gondos anya, mentők tört tagot, s az élet fontossá vá.lt, mint a fény, amit a lámpánk szórt lábunk elé. Robbantottak... Semmi a füst? Ne hidd. A fej fájdul meg tőle kint s a szív. A levegő fogy. Holt vájat, recseg, a támfa hirtelen, akár polip, szilánk-karokkal felénk tapogat. Vezet az aknász, biztonság ura, valamit beszél, hátul haladok, nem ér fülemig érthetően a szó. Egy fal melletti mélyedésbe be! Csille fut el, arconsuhint szele. És itt a szén, a csillogó, merev halom, amelybe nagy vas-tenyerek markolnak, nyúlnak öblösen alá, zúg a motor, két izzadt, sisakos férfi meg nézi és parancsnokol. Ilyen a bánya, lám — ismerkedem a valósággal napok óta már, tudatosan, most ez a dolgom itt: Palócföld-anyám elhalmoz megint, batyumban sok-sok ihlethezvaló. Gumicsizmákat öltött, óvatos lábam sarakban, tócsákban tapos, de valahogy most milyen semmi ez. Kötődő szóra fúrót ragadok — szívemtől remeg úgy e suta gép? Hasmánt előre, tovább, még tovább, ikrásodik a szénpor arcomon. Ne hagyjuk egymást el. barátaim, titokzatos évezredek halott súlya felettem, rögtön összenyom! Valaki nevet, jóízű, nyugodt nevetés, mint egy szellő-rezdület s egyszerre minden olyan egyszerű, hétköznapi lett tőle — mintha a nyüzsgő körúton ballagnék haza. Kifelé megyünk, zsebemben kicsiny darabka szén, fúróm termelte ki, szülőföldemnek eleven röge, emlékeztet majd rád, Mátranovák, izzik s melenget fogyhatatlanul. Sikert hozott a kamera-láz A FALU MA Falvaink többségében már van televízió. A dolgozók nagyon szeretik és esténként szívesen gyönyörködnek műsorában. Az idősebb. Amikor a karancskeszi tanítónő először gondolt arra, hogy bábjátszó szórakozásra oktatgassa tanítványait, azok akkor még olyan aprócskák voltak, hogy egy időre le kellett mondani a szándékról. Nem érték el a paravánt, akárhogy is nyújtózkodtak. A játékos kedv az ott bujkált ugyan az apróságokban, de a centiméterek bizony legtöbbnél hiányoztak Az eltelt három esztendő alatt aztán komoly „múltra” tettek szert a gyermekek, s egész sor mesejátékot vittek sikerre társaik előtt, a környező községekben, sőt országos versengés keretében is. De hogyan jutottak el a legnagyobb nyilvánosság elé a kis „művészek”? Erről kérdeztük mostani, budapesti útjuk alkalmával az együttes nevelőjét, vezetőjét: Hárskúti Annát, aki végtelen türelemmel foglalkozik a csoporttal. Hogyan lettek szereplői a Magyar Televíziónak? — Az elmúlt nyáron gyermekeink Csillebércen táboroztak. Egyéb játékaik között magukkal vitték természetesen a legkedvesebb magukformálta bábalakokat is, amelyekkel sok műsoron kívüli derűs órát szereztek a tábor lakóinak. Egy alkalommal a Televízió Csillebércre ment, s akkor figyelt fel a tehetségükre. A TV ifjúsági adásának szerkesztői később a községbe is ellátogattak. A jó benyomások méginkább megerősödtek, s így vetődött fel a televíziós szereplés terve. Ennek azonban az idén már komoly akadályai mutatkoztak. A szereplők, akik néhány éve még a bábszínpadot sem érték el, most már ötödik osztályba járnak, s a tanulmányi anyag növekedésével le kellett mondani a bábozásról. A televízió-meghívás után szülői értekezletet hívtunk egybe. Az eredmény az volt, hogy ezt a keveseknek kínálkozó, megtisztelő lehetőséget nem szalasztjuk el. Hát így jutottak Pestig, a csodálatos, álmélkodtató nagyvárosig azok a szerencsés karancskeszi gyerekek, akik szorgalmukkal, tehetségükkel eddig legjobban kiváltak társaik közül a bábjátékban. Juhász Lacinak, Bakos Ferinek, Takács Lacinak, Barta Ilonkának, Juhász Annuská- nak, Kovácséit Erzsikének, Lip- ták Erzsikének és Mákos Erzsikének jutott az öröm, és bizonyára életre szóló élmény, hogy a különös és csodálatos gépek elé állhatták, hogy egyszerre, egy időben az egész ország láthatta, hallhatta őket. gyönyörködhetett ügyességükben. HALLOTTA...? Zsong a vonat. Először csak suttognak egymásnak az utitársak, aztán kirobban a vita. — Hallotta? — Nem. — Maga sem? — Mit? — Felszámolták a. kisterenyei álarcos bandát. Felakasztják a cigány gyilkosokat. . — Ö jesszus! — Ne rémüldözzön maga pipogya lélek. Tudja, hogy a meszesek fejét vágták le a cigányok?... — Nem így volt egészen — vág közbe egy borízű hang. — Jobbágyitól délre, a negyedik kőhányástól északra találkoztak a cigányok a meszeskocsival. Lerántották a vezetőjét. és nyekk, vége. Az utasok megdermednek. A borzadály hideg szele suhan át rajtuk, s megmarkolja szívüket a félelem. Néhány percig egy szót sem tudnak kinyögni. Aztán újra indul a vita, bizonygatás.. A fülke egyik sarkában egy idősebb férfi ül. Érdeklődéssel figyeli a vitatkozókat, az ostoba érvelést, amely a bűnügyekben járatlan ember előtt is feltűnhet. így van már napok óta. Sokan nem tudnak róla és még többen játsszák a jólértesültet, a kiválasztottat, akik hivatottak arra, hogy tudják ezeket az eseményeket, amelyeknek nincs alapjuk, s nélkülözik a legcsekélyebb realitást is. A sarokban ülő csendes idegen csak két szót szól közbe: nem igaz. A megdöbbenés hulláma önti el az embereket. Hát ki ez az idegen, aki ennyire lekicsinyli azt, amit ők mondanak? Nem derül ki a további utazás során, azonban később én is megtudom az igazságot. Valóban úgy volt, ahogyan az a bizonyos idegen mondta. Mindkét hír az emberi fantázia ostobasága, a jólértesültség „dicsfénye” után való sóvárgás szüleménye. Rövid utazás után valaki csendesen és igen találóan jegyzi meg: — Na, és mit szól mindehhez a felakasztott gyilkos?... — Pádár — Köszönet a figyelmességért ...és fiatalabb közönség televízió előtt. Mezei tanárnő Salgótarjánból levelet irt szerkesztőségünknek. Elmondja, hogy a nők napja alkalmával, mint nyugdíjas pedagógus emlékei között kutatva elmerengett, és azokra a napokra gondolt, amikor még maga is aktív tagja volt a pedagógus testületnek, s akkor figyelmesen felköszöntötték. S ahogy merengett,. hangokra lett figyelmes. Kis úttörő lánykák kopogtak és izgatottan léptek be hozzá. Fehér hóvirág volt a kezükben, ünnepélyesen felöltözve üdvözölték őt. Hálásan emlékeztek 40 éves munkásságára. — Könnyes szemmel az emlékektől köszöntem meg a figyelmességet. És most az Iskola úti iskola igazgatójának, a pedagógusoknak, a szakszervezet vezetőségének és a gyerekeknek a figyelmét megköszönöm. Még jobban tudom, hogy nem dolgoztam hiába. Százhúsz év egy tudományos társulat életéből A Tudományom Ismeretterjesztő Társulat jogelődje 120 évvel ezelőtt alakult, a hazát, a népet szerető és megbecsülő haladó szellemű tudósaink kezdeményezésére. A 120 évet jelző kő mellett nem haladhatunk el közömbösen, a tudományok or- szágútján. Az évfordulónak meg kell mozgatni Nógrád meg}’ében újólag azt a réteget, amely hétről-hétre hallja a társulat hangját, az ismeretterjesztő előadásokon át, a legszerényebb községekben is. E mozgalom keretében ki kell terjeszteni társulatunk hatósugarát azok felé, akik eddig nem kapcsolódtak az ismeretterjesztésbe, akik eddig távol tartották magukat az érdeklődő hallgatóság táborától. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fő törekvése, hogy mind Nógrádban, mind az országban, mindenkihez eljusson a hangja. Ezzel bizonyságot tenni az ismeret- terjesztés életképességéről. Az alapító elődeink célkitűzése a társulat mai célkitűzésével nagyvonalakban megegyezik. Társulatunk a felszabadulás után nagy eredményeket ért el az ismeretek. terjesztésében, amelyre példa nem volt 120 év alatt. Az utolsó — 1060 — lezárt év statisztikai adatain érdemes elgondolkodni, majd utána visszatekinteni az elmúlt 120 év ismeretterjesztési munkájára. Nógrádban 1960. évben 1429 előadást tartottunk, amelyet 79 377 fő hallgatott, 44 autóbusz kiránduláson 1046 fő vett részt, 14 kiállítást 29 790 fő látogatott. Az ismertetett statisztikával nem kívánjuik nagy és haladó szellemű, — tudós — elődeink elévülhetetlen munkáját kisebbíteni. Távol áll tőlünk az ilyesfajta gondolat. Tisztában vagyunk azzal, hogy r. múltban a társulatnak nem volt kellő megbecsülése a kormányszervek előtt, úgy mint a mai időkben nekünk. A felemás rendszerben — amelyben inkább a feudális szemlélet érvényesült — elődeinknek sök harca volt, ami nem jelentett előrehaladást a társulat életében A múlt rendszer a falut fa" lakon kívül hagyta és természettudományi tudatlanságban tartotta. Idegenné vált Nógrádban a parasztság részére a falu és távolodni igyekezett a csődbejutott paraszti élettől, és közeledett az ipar felé. Ezen okoknál fogva Nógrádban a felszabadulási idők előtt, természettudományos ismeretterjesztés alig-alig volt. Megyénkben a társulatnak ezen fontos és elsődleges célkitűzése nem érvényesült. Szórványosan elhangzott ismeretterjesztési előadás a kitűzött célokat meg sem közelítette, mert a kevés előadás nem a néptömegek felé, hanem egy szűk körre hatott. Ma a párt igen nagy eszmei és gyakorlati segítségével hallatlan energiát ad a társulatnak, amely párosulva a kormányzat által biztosított anyagiakkal, indító forrása a megyei és országos TIT-moz- galom nagy előrehaladásának. Felszabadulás utáni társulatunk szervezeti konstrukciója átalakult és az újabb szervezési elveket hasznosítva, a vidék szellemi lemaradásának felszámolása kezdetét vette., Most jutott társulatunk arra a vágányra, amely a falu felé halad, hogy pótolhassa a régi megye mulasztását, ismeretterjesztő felvilágosító munkáján keresztül. Százhúsz év távlatából az ismeretterjesztés csak az utolsó évtizedben hagyott olyan eredményeket megyénkben, amelyeket joggal említhetünk. A felszabadulási idők után a sokéves munka megérlelte az ismeretterjesztés területén az előrehaladást, de ez még nem ébreszt bennünk elégedettséget Nógrádban. Társulati elődeink úttörő munkáját szorgalommal kell folytatnunk, hogy törekvéseink további elismerését érdemelhessük ki szocialista t á rs ad a lm un'któ'l. A mezőgazdaság fontosságát, mint egyik legidőszerűbb kérdést, homloktérbe kell állítani. A tudományos szakmai kultúrán át jobban meg kell szerettetni a falu fiatalságával a földet, mert a fiatalság még napjainkban is szívesen vándorol az ipar felé. A föld megművelését sokrétűségével, a föld hasznosságát, gazdasági életünkre való kihatását, tudományos alapossággal kell magyarázni és bizonyítani. Szakmai kultúrát adni a falu ifjúságának, hogy ezen át megtalálhassa anyagi feltételeinek alapjait, vidéki környezetben. A szakmai és szórakozási kultúrával ellensúly ózhatják a múlt káros irányzatát, amely a megye déli és nyugati részéből a budapesti ipar vonzásába kényszerítette a legdolgosabb nógrádi mezőgazdasági munkáskezeket. Szólni kell még a nógrádi ifjúsághoz általános társulati szempontokból is. Megyénk fiataljainak jobban be kell kapcsolódni abba a nagy mozgalomba, amely az ismeretterjesztésen át felvilágoso- dottabb, képzettebb polgárokat ad társadalmunkban. Az értelmiség fiataljai oktatással. a fizikai fiatalok, mint hallgatók vegyék ki részüket a tudatformáló munkából. A nagyfontosságú mezőgazdasági feladatok mellett, nem szabad csökkenteni a munkás akadémiák kiépített és jóirányú működését. Nagy hibát követnénk el, ha ezek folytatásában némi törés állna elő. A munkás akadémiák minőségi fejlődését egyéb fontos célkitűzéseink mellett állandósítani kell, abban semmiféle elsekélyesítést, nem engedhetünk meg. A megyei társulatnak sorompóba kell állítani az értelmiségnek azt a csoportját, amely még nem vállalt részt az ismeretterjesztés nemes munkájából. A TIT megyei együttesből nem maradhatnak ki a különböző szakmák kiváló élharcosai, akik szakmájukban felkészültségük és eddigi munkásságuk folytán igen sok hasznosat adhatnak a megye népének. A megyei szervezetünk nem nélkülözheti azokat az orvosokat, mérnököket, pedagógusokat, jogászokat, agronómu- sokat, stb., akik eddig távolmaradtak: „Tudománnyal a népért” mozgalomtól. A megye kollektív munkája képes csak sikeresen megoldani az ismeretterjesztés nemes szándékát úgy, hogy a hallgatók az előadókkal megértőén együttműködnek. Munkájukkal terebélyesít- sék a 120 évvel ezelőtt elültetett tudomány fáját, mert ennek fejlődése és erősödése közelebb visz mindannyiunkat egy boldogabb és békésebb élet felé. Ezen gondolatok vetítésével sarjadjanak az ismeretterjesztés újabb hasznos célkitűzései és a TIT 120 éves alapítási évforduló küszöbéről lendüljön a munkánk egy újabb és tevékenyebb korszak felé. Lizsnyászky Antal a TIT Nógrád megyei elnöke
