Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)
1961-01-25 / 7. szám
I 1961. január 25. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG A munkanormák problémái a szénbányászatban A szénbányászatban is megkezdődött a munkanormák, a munkaszervezés és a technológiai fejlesztés felülvizsgálása. A gazdasági vezetők a társadalmi szervekkel együttesen helyes irányban haladnak, hogy a kitűzött cél megvalósuljon, feltárják a termelékenység jelentős tartalékait, növeljék a teljesítményeket, javuljon a munka szervezettsége. A bányászatban mind a munkaügyi, mind pedig a műszaki apparátusra komoly tennivalók várnak és éppen az említett két apparátus EGYÜTTMŰKÖDÉSE biztosíthatja a feladat maradéktalan végrehajtását. A trösztnél, üzemeknél többirányú tapasztalatot szereztünk és annak kihangsúlyozása mellett, hogy a munkák helyes irányban folynak, mégis meg kell említeni néhány olyan kérdést, amely az első időben helytelen szemlélet következménye és amelyet az elmúlt időszak során sikerült visszaszorítani. Egyes vezetők e munkát mechanikus úton kívánták biztosítani, feltéve a kérdést: mondjuk meg, hány százalékkal szigorítsák a normákat. Ez alapvetően helytelen és tarthatatlan, holott a cél az, hogy a felülvizsgálat eredményeként reális normákat kell kialakítani, amelyek műszakilag megalapozottak és tükrözik az adott korszerű technológiát és összhangban vannak az adott munka- és üzemszervezési intézkedésekkel. Volt olyan tendencia, mely sürgetni kívánta az időmérések, időmegfigyelések végzését, hogy minél hamarább ki lehessen alakítani a „normaszigorítások” mértékét. Ez a törekvés nem helyes azért, mert a rendelkezésre álló idő alatt .nem kizárólag a normák szigorításáról van szó, hanem komoly műszaki intézkedéseket kell tenni a veszteségidők kiküszöbölésére, illetve azoknak a veszteségidőknek a csökkentésére, amelyek műszaki intézkedésekkel befolyásolhatók. Egy időelőtti rendezés éppen a párthatározat következményeként magával hozná rövid időn belül, a műszaki fejlődés, a technikai színvonal emelkedése miatt a normák újbóli rendezését. Találkoztunk olyan hangokkal, hogy most általános normarendezésről van szó. Fel kell hívni a figyelmet a következőkre: Tapasztalataink a vizsgálatok során azt mutatták, hogy a bányászat területén a kézi művelés, a hagyományos bányaművelési módok alkalmazásának a területén a szákmányok, a normák általában jók, hiszen az évek során töretlenül teljesítmény- normával dolgoztunk, vagy ahogy most nevezzük: szak- mánnyal. Az elmúlt években azonban a műszaki fejlesztést, a gépesítés fejlődését a szak- mányofc nem követték A KIVÁNALMAKNAK megfelelően. Éppen ezért a felülvizsgálat is elsősorban ezekre a területekre vonatkozik és zömében olyan munkákra vonatkozó szakmány- értékek lesznek változtatva, amelyek nem követték a technológia fejlődését, a gépesítést. Az elmondottak értelmében tehát nem beszélhetünk általános normarendezésről. Nem is lenne helyes és nem fedi a valóságot. E néhány gondolat felvetését szükségesnek tartottuk, mert ezekből ■ is levonhatók azok a következtetések, amelyekről nyíltan, világosan kell beszélni. A szákmányok, normák alapját a technológiai előírások képezik. így első lépésként a technológiai előírásokat kell felülvizsgálni, kiegészíteni, módosítani, vagy szükség esetén újat készíteni. Ez a munka kizárólagosan műszaki feladat. E munkát olyan ütemben kell végezni, hogy a technológiai előírások, a technológiai utasítások felülvizsgálata megelőzze a normák felülvizsgálatát, ugyanis a trösztnél és vállalatoknál szinte mindenütt folynak az időmérések, a munkaidő megfigyelések, munkanapfelvéte- lek. A minisztérium részéről szükséges irányelveket adni a technológiai előírások kezelésére, technológiai utasítások készítésére és általában az új technológiai munkára. Hiszen megállapítható, hogy üzemeinkben még ma is majdnem kizárólag a dolgozók kézi jellegű munkájának megszervezésével foglalkoznak, ugyanakkor a termelő berendezések kihasználásának növelését az új és korszerű technológiai módozatok alkalmazásának kutatását lényegében elhanyagolják. Az időmérések már kezdet ben is rámutatnak olyan munkaszervezési hiányosságokra, amelyekre azonnali intézkedéseket lehet tenni. Nagyon helyes az a gyakorlat, hogy az értékelt munkaidőmegfigyelésekből levonva a tapsztalatokat, a műszaki osztály meghatározz» az üzem feladatait a munkaszervezésre és a vesztességidő'k csökkentésére. A végrehajtásról az üzem vezetőit beszámoltatják. Látható tehát, hogy a normák lazasága takar bizonyos munkaszervezési fogyatékosságokat is, amelyek feltárása szükségszerűen is jelentkezik. A normák felülvizsgálata, valamint a normák egyes részének megváltoztatása feltétlenül alapos és jó előkészítést kíván. Kádár elvtárs páriamenti beszédére kell hivatkozni, amikor különösen hangsúlyozta, hogy a változtatásokról, azok okairól tanácskozni kell a dolgozókkal. Ez végső soron annyit jelent, hogy a dolgozók előtt be kell számolni a veszteségidők csökkentéséről, be kell számolni arról, hogy a normák változtatásának melyek a konkrét okai, mert nyilvánvaló az — és ez találkozik a dolgozók igazságérzetével —, hogy el nem végzett munkáért bért kifizetni nem lehet. Viszont igaz az is, hogyha a 8 órás munkaidőn belül az effektiv munkával tölthető idő A MUNKASZERVEZÉS következtében emelkedik a' dolgozó részére, ezért több bért kifizetni nem helyes. Mindez — világosan látnunk kell — a szocialista építésben legfontosabb termelékenységnövekedést célzó intézkedések megtételét jelenti. Sikeres végrehajtása érdekében mindenkinek a maga munkaterületén maximális erőfeszítéseket kell tenni és nem szabad szem elől téveszteni a vezetés, az irányítás színvonalának megjavítását sem. Ebből adódik, hogy műszaki dolgozóink érezzék e munka iránti felelősséget, azt, hogy az időmérés reális legyen, s az időben el is készüljön. A három év eredménye a Salgótarjáni Üveggyárban: Újabb gépek, további automatizálás9 jelentős szociális és kulturális fejlődés Három évvel ezelőtt a Salgótarjáni Üveggyár dolgbzói és vezetői a termelékenység növekedésének, a dolgozó emberről való fokozottabb gondoskodásnak feladatát tartották szem előtt. E célok eléréséhez ebben a gyárban is számos intézkedést, beruházást hajtottak végre. A hároméves terv első évében, 1958-ban mintegy 5,5 millió forint értékű beruházás került kivitelezésre. A nyersanyagtároló felépítésével központosították az anyagtárolást és keverést, a helyesebb anyagkezelést. Az új transzformátorház a gazdaságosabb energiagazdálkodást biztosítja. A széntároló megépítése pedig elsősorban a nehéz, fizikai munka kiküszöbölését jelentette. Nagyjelentőségű volt ebben az évben az üzemi konyha felépítése. A felújítási keretben mintegy 3,5 millió forintot fordítottak, elsősorban a kemencék, a gépek folyamatos üzemeltetésének biztosítására. 1959-ben már mintegy ötszörösére, közel 27,5 millió forintra emelkedett a beruházási keret. Ennek során kezdődött meg a Il-es kádkemence átépítése, a két szovjet automatagép beépítése, az új iroda és mechanikai épület elkészítése. Ebben az évben felújításra már több mint 8,5 millió forintot fordítottak. A hároméves terv utolsó évében tovább folytatták a már korábban megkezdett beruházások befejezését. Több mint 4 millió forintot fordítottak lakásépítésre és közel 13 millió forintot a gyár termelő berendezéseinek felújítására. A szociális helyzet további javulását eredményezte a 14 berekkel a művelődést irányítókat. így kapott szót e munkában Vadkerti Tibor, a tanító-igazgató, aki a művelődési bizottság élén rendre igazgatja a falu műveltségét. Célkitűzése van ennek a művelődési bizottságnak: mindenki magasan művelt ember legyen. Rátermett emberek valamennyien. akik tudják, mit jelent az önállóságot adni a munkához. így kapott nagyobb önállóságot Kozik Emil, a művelődési igazgató. Ledön- tötték a régi surdódásokat okozó ellentéteket, mert felismerték, hogy ez akadályozza a munkát. És Karancsaiján megnyílt a tanulás nagy útjának kapuja. Ma, ahogy tágul a falu lakosságának rnű- ■ velődési vágya, úgy lesznek egyre többen, akik emelik és közös erővel viszik előre az embereknek ezt a nagyon fontos ügyét. Halász Sándorral, a falu összevont alapszervezetei csúcsvezetőségének titkárával kell csupán szót váltani. Ő kibontja, milyen céltudatos a tevékenységük. Karancsalja mindig büszke volt arra, hogy az élvonalban járt az országépítésben, az ország érdekeiért való harcban. Mert bátran szembe nézett a régi renddel is, és mikor szabadra fordult az ország helyzeté, az elsők között indult a munkára is. De a munka nyomán nemcsak az ország gyarapodott, hanem maguk is gyarapodtak. Gazdagodtak es csak lakóházból több mint százötvenet építettek, újat, szépet. A faluban kétszáz előfizetője is van a lapoknak. Rádió minden háznál és már háztetőkre kerültek a televízió vevő-villák is. De új bútorok, ruhák és az életnek más egyéb javához is bőséggel jutottak. Megérdemelten, mert kiváló munkások élnék itt, olyanok, mint Men- czel Mátyás, Andó László, Trizna József és hosszú-hosz- szú lehetne a sora a neveknek, ha mind .papírra vetnénk A jó munkát a jó kereset követte. Az elmúlt évben a földművelő nép is a közös utat választotta. A faluban szinte lemérhetetlen a gazdasági előrehaladás. Ezt a lépést nyomon kell most már kövesse az emberek műveltségének gyarapítása is. Mert ha az anyagi és a szellemi gazdaság nem követi nyomon egymást, kiegyensúlyozatlan marad az élet. Ez pedig sok-sok bajnak az okozója. Ezért hát, hogy Kanancsal- ján ilyen nagy léptékkel, megfelelő emberék munkába állításával szélesítik, és egyre szélesítik a nép műveltségét. Estéről estére, amikor búcsúzik a Karancs a kövérhátú dombok között kószáló naptól, tudománnyal frissítik magukat a karancsalji emberek. Nincs fényes művelődési házuk. A mozijuk is nagyon szerény. A vendéglőiket is még a régből hozták át. Űj üzleték is kellenének már, sok minden kéne. De pótolják a hiányt, ahogy tudják, mert gazdag a tudásuk, amely példára serkentő messze környéken. Így élnek ők, a karancsalji emberek. A mi szép rendünkhöz nagyon hű emberek. Bobál Gyula „Eredményeink egyik alapja a szocialista brigádok munkája66 ODAÍTÉLTÉK A SZOCIALISTA CÍMET A VASÖTVÖZETGYÄR HÁROM BRIGÁDJÁNAK A Magyar Vasötvözetgyár dolgozói az elmúlt esztendőben jó munkát végeztek. Nemcsak népgazdasági terveiket, hanem módosított vállalásukat is túlteljesítették. 1960- ban a vállalt 160 tonna FeSi- vel szemben 180 tonnát termeltek terven felül — ugyanakkor túlteljesítették forint értékesítési tervüket is. Mindezeket külön tetézi az, hogy a gyár valamennyi dolgozója magáévá tette a gazdaságos termelést is, melynek segítségével egy év alatt egymillió forintot meghaladó alapanyagmegtakarítást tudnak felmutatni. E nagyszerű eredmények értékelésénél Fejes Balázs elv- társ, a gyár szakszervezeti bizottságának elnöke a kollektíva véleményét foglalta csokorba, amikor azt mondotta: „Eredményeink egyik alapja a szocialista címért küzdő brigádok munkája”. így vélekednek a dolgozók azokról, akik a munkaverseny fejletSZEMÉLY AZON OSSÄGI igazolványt osztanak KI Diósjenő községben vasárnap nagy ünnepre készülnek. Itt rendezik meg a rétsági járásban levő 16 évesek személyi igazolványának kiosztását. Az igazolványok kiosztását kultúrműsorral egybekötött ünnepséggel kötik össze. tebb fokán, a szocialista brigád cím elnyerését tűzték maguk elé, akik munkájukban a legtöbbet, magatartásukban a legjobbat, szakmai és politikai továbbképzésben a kiválót adják. Csakis ezért nyerhették el a megtisztelő címet azok a brigádok, melyeiknek tagjai a szocialista címért harcoltak, akiknek szombaton ünnepélyes, baráti beszélgetés közben nyújtották át az okleveleket. Szalay János főmérnök vezetésével alakult műszaki brigád és Krechnyák Gyula vezette lakatosműhelyi munkabrigád már másodízben kapta meg a gyár kollektívájától a megtisztelő címet. Az elmúlt év eredményei alapján első ízben veheti fel a szocialista munkabrigád címet az I-es kohó három brigádja: Vajda Bertalan, Bolla Pál és Földi Ferenc kohászok vezetésével. Az oklevelek át- nyújtásakor két brigád külön pénzjutalomban is részesült. A szombat délutáni ünnepen sem feledkeztek meg a szocialista brigádok tagjai munkájukról. Heves vita alakult ki arról: hogyan lehetne még jobbá, még fegyelmezettebbé tenni munkájukat. A további jobb eredmények elérése érdekében újabb verseny- felhívások hangzottak el, mert valamennyien a jövőben is méltóak akarnak lenni e büszke címre, s úgy akarnak élni, dolgozni, tanulni, hogy példa legyen az a gyár valamennyi dolgozója előtt. KÉPEK AZ ACÉLÁRUGYÁRBÓL Most folytatják a kísérleteket az ébresztő órákhoz szükséges felhúzórugók készítéséhez. Ha a kísérletek beválnak, már az első negyedévben megkezdik a gyártását. A huzalmű szikraforgácsoló üzemében modern automata gépen készülnek a különböző húzószerszámok a rúdvas- üzem, a dróthúzó számára Szikszaki József köszörűs, kiváló oklevéllel kitüntetett dolgozó minden nap túlíejesíti tervét és munkájának minősége kifogástalan I I új lakás felépítése, a mun- I kásszálló bővítése. A gyár évente több mint kétmillió j forintot költ a vidékről be- ' járó dolgozók szállítására. Több mint 850 dolgozót érint a csökkentett munkahét bevezetése. A hároméves terv nagyszerű eredményeit jelzik azok az adatok is, amelyek arról szólnak, hogy ebben az időszakban közel ezer dolgozó végzett különböző szakmai tanfolyamokat. Ebben a tervidőszakban oldódott meg közel 300 dolgozó részére az üvegipari szakmásítás. Több mint százan vettek részt különböző állami oktatásban, az állami iskolától egészen az egyetemig. A tervidőszakban mintegy másfélszeresére emelkedett a pártoktatásban részt- j vevők száma is. * Csak az elmúlt évben több m'nt hétezren látogatták meg az ismeretterjesztő előadásokat, .és 36 ezren a filmvetítéseket. Az elmúlt évben összesen több mint 5 200 kötet könyvet kölcsönöztek a könyvtárból. A gyári művelődési gárda előadásait mintegy 4200 dolgozó látogatta meg. A Salgótarjáni Üveggyárban most újabb, még nagyobb feladatok végrehajtását kezdik meg. A dolgozók politikai és általános műveltségbeli színvonalának emelésével és számos műszaki intézkedéssel kívánják elérni a termelékenység további növekedését, a selejt csökkentését a gyár termelő berendezéseinek jobb, gazdaságosabb kihasználását.
