Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)

1961-01-25 / 7. szám

NÓGRÁDI NEPÜJBA9 1961. január 25. * Csak közös erőfeszítéssel... Most már végérvényesen megállapíthatjuk: megyénk­ben lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. S hogy idáig el­értünk, nem kis mértékben vállalt szerepet magára me­gyénk munkásosztálya. Azok a munkások keresték fel a fal­vak dolgozó parasztjait, akik évek óta járják a falut, akik ismerik a dolgozó parasztok problémáit, akik már koráb­ban is tanácsokat adtak pa­rasztjainknak: hogyan to­vább. A felszabadulás óta 16 év telt el. Tizenhat év alatt so­kat vállalt magára a mun­kásosztály. Végrehajtotta a földosztást, a falujárások al­kalmával a kultúrát terjesz­tette; felvilágosító szavuk mindig mélyrehatóit a pa­rasztemberek sorában. Munkásosztályunk az utóbbi években sem hagyta cserben szövetségesét, a parasztságot. Érezte kötelezettségét, amely ráhárult, a falu arculatának megváltoztatásáért, új életé­nek kialakításáért. Ez a se­gítségnyújtás megmutatkozott most az utóbbi napokban, amikor ipari munkásaink nagy segítséget adtak abban szövetségesüknek, hogy helyesen értelmezzék a párt politikáját, megértessék a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyét, segítséget adjanak a parasztoknak abban, hogy az egyedüli helyes utat válasz­szák. S hogy mindezt megértes­sék dolgozó parasztjainkkal, a falu lakóival, a munkásosz­tály legrátermettebb tagjai ál­dozatokat is vállaltak. Több százra tehető megyénkben is azoknak a munkásoknak a száma, akik a családjuktól hetekig távolmaradtak csak azért, hogy türelmes szavak­kal magyarázzák a pártnak a mezőgazdaságra vonatkozó politikáját, politikájának iga­zát, annak helyességét. És a dolgofó parasztjaink mindezt meg is értették, a nagyüzemi gazdálkodás útját választot­ták. És ezeken a beszélgeté­seken hány és hány baráti kapcsolat alakult ki munkás és paraszt között, s hányán búcsúztak el azzal egymás­tól: még találkozunk. Mondjuk meg egészen őszintén: ez a találkozás sok helyen elmaradt. Éppen most, amikor a nagyobb munka van még hátra — a régi, és az újonnan alakult termelő- szövetkezetek megszilárdítása. Hiszen parasztjainkban — az új utat választó földet mű­velő emberekben — még számtalan kétely van. Még sok ismeretlen dologra kérnek magyarázatot. Ezeknek a ké­telyeknek az emberekben ha­gyása pedig egyáltalán nem segíti, sőt gátolja a termelő- szövetkezeteink megszilárdítá­sát. Most elsősorban ezt a munkát kell tevőlegesen elő­segíteni. Nem szabad az új utat választó parasztjainkat magukra hagyni. A munkásosztály feladata ez. Amilyen politikai és gaz­dasági szervező munkát vé­geztek a falu új arculatának kialakításában. ugyanazt, vagy még többet kell adniok a termelőszövetkezetek meg­szilárdításáért. Felvetődik a gondolat: ha üzemeink gaz­dasági és mozgalmi vezetői ott voltak a falu szocialista átszrevezésében, miért nincse­nek most ott, amikor a leg­nagyobb szükség lenne rá­juk? Miért van az, hogy me­gyénk legtöbb ipari üzeménél a termelőszövetkezetek poli­tikai és gazdasági megerősíté­sében elegendőnek látnak most már csak egy embert, az általuk „kinevezett” poli­tikai felelős személyében. Bár a politikai felelősök igen de- rekas, áldozatkész munkát vállalnak a falvakban, de a termelőszövetkezetek megszi­lárdításához, az üzemek dol­gozóinak kollektív segítség- nyújtására van szükség. És ez az utóbbi időben, sajnos, gyengült. Pedig feladat továbbra is akad. A szinte gyermekcipőben járó termelőszövetkezeteknek szükségük van az olyan ta­nácsokra, mint például a munkaszervezésre, a vezetők­re háruló feladatok megérte­tésére, vagy a tervszerűség, a termelés és pénzügyi tervek terén fenálló nehézségek ki­küszöbölésére, avagy a terv­fegyelem betartására, amely­ben ipari üzemeink gazda­sági vezetői, pénzügyi embe­rei igen komoly, hasznos ta­nácsokat adhatnának. Komoly feladat hárulna az ipari üzemeink mozgalmi ve­zetőire. Fiatal termelőszövet­kezeteink vezetőinek elsősor­ban a pártszervezetek titkáraival kellene megér­tetni a termelés ellenőrzésé­nek jelentőségét, hiszen e té­ren tsz pártszervezeteink túl- ny®mó többsége még nem ké­pes erre. Az üzemeink adja­nak segítséget: elsősorban módszereiben, hogy a tsz alapszervezetek akár vezető­ségi, akár taggyűléseken mit és hogyan tárgyaljanak. Itt kell megjegyezni azt is, hogy míg , korábban a politikai munka megerősítése céljából üzemi pártszervezeteink több tsz alapszervezet titkárát, ve­zetőségi tagját hívták meg egy-egy üzemi taggyűlésre, vezetőségi ülésre — avagy fordítva — sajnálatos tény, ma már mindez a múlté. Gya­korlatban nem jelentkeznek ezek a segítségnyújtások. Pe­dig erre feltétlen szükség len­ne azért is, hogy a termelő- szövetkezeteink pártalapszer- vezeteiben mihamarabb meg­valósítsák a magasabbszintű vezetést. És ami még ennél is fon­tosabb, és azt, amit tsz-eink méginkább igénylik a meg­szilárdítás érdekében, ez az anyagi segítségnyújtás. Nem arról van szó, hogy most elv­telen módon csákiszalmája módjára bánjunk a népgazda­ság anyagi eszközeivel, ha­nem arról, hogy lehetősé­geinkhez mérten, a törvényes utat járva, minden lehetősé­get megragadva adjunk segítséget a közös utat választó dolgozó parasztoknak. Ez a munkás- osztály érdeke is — és ezt ne feljtse el senki. De nem en­gedhető meg például az olyan jelenség, mint amit a kis- lerenyei bányaüzemnél lehet tapasztalni. Ez a bánya a szupataki Béke Termelőszö­vetkezet patronálását vállalta. A jobb állattenyésztés kiala­kítása érdekében a tsz-tagok istállóépítéshez kezdtek. Ké­résük csupán annyi von. ho - az isic..ohoz szükséges fát fűrészeljék fel a bányánál. A bánya gazdasági vezetői mélységesen elzárkóztak e ké­rés teljesítésétől, csakúgy, mint a vizslásiak kérésétől. Egyetlen rossz csillét nem voltak hajlandók kölcsönözni mésztároláshoz. Itt van egy másik példa. A szorospataki bányaüzem vezetőinek maga­tartásáról. A bánya gazdasági vezetője a szervezés idején ott élt a dolgozó parasztok kö­zölt. Ma viszont már vitatko­zik, hogy lehet-e a termelő- szövetkezeteket anyagilag is támogatni? Persze, sorolhatnánk tovább ezeket az eseteket egészen Kazárig, ahol korábban részt vettek az istálló építésében, a kőrobbantásban, ma viszont már arra sem képesek, hogy az üzem kovácsműhelyében egyetlen ráfot felhúzzanak a termelőszövetkezet kocsijának kerekére. Ha ezeket a sajnálatos té­nyeket figyelembe vesszük, az okát is kutatni kell. Ez pedig visszavezet a szénbányászati trösztig. Itt egyes vezetők azt vallják és abból az „elv­ből” indulnak ki, hogy a termelőszövetkezeteket elvte­lenül patronálni nem lehet. Ezt helytelenül értelmezik. Volt már olyan kijelentés is, hogy „a termelőszövetkezetek patronálásánál le van húzva a sorompó". És ez a káros szemlélet hat lefelé egészen a bánya­vezetőkig, valamint üzemi, gazdasági és mozgalmi veze­tőkig. •.Mert nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy hiá­ba hoztuk létre a nagyüzemi mezőgazdaságot, ha nem se­gítjük őket ahhoz, hogy na­gyobb terméseredményeket érjenek el, hogy _ segítsék az ipari munkások jobb áruellá­tását — egyszóval egész élet­színvonalunk emelkedését — korábbi munkánk kárba vész. S hogy e patronálási munka így elfajult, nem kis mérték­ben felelős a salgótarjáni já­rási pártbizottság, ahpl első­sorban a termelőszövetkezetek megszilárdítását a politikai felelősökre támaszkodva lát­ták megvalósulni, .és elhanya­golták az ipari üzemek gaz­dasági vezetőinek felelősség- revonását. És ez ta­nulságul szolgálhat az elkö­vetkezendő időre. A falu termelőszövetke­zeti parasztjai a munkás-pa­raszt szövetség jegyében akar­nak élni, Azt várják, hogy az a segítségnyújtás, amit a szervezésben, felvilágosító munkában kaptak, Új vezetőséget választott a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Nógrád megyei szervezete Szombaton tartotta megyei küldöttválasztó közgyűlését a Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Nógrád megyei szervezete a megyei tanács dísztermében. Az elnökség­ben a párt- és tömegszerve­zeti vezetők küldöttei mellett helyet foglaltak az MHS ki­váló aktívái is. A megyei elnök beszámoló­jában ismertette az MHS kétéves munkáját, az ered- i ményeket és a hiányosságo­kat és szólott az elkövetke­zendő idők feladatairól is. Torják István elvtárs érté­kelő beszámolója után Ker­ner Lajos számolt be a me­gyei ellenőrző bizottság mun­kájáról. A hozzászólók ér­tékelték az MHS eddigi te­vékenységét és terveket szőttek a munka további ja­vítására vonatkozóan. Az ülésen részt vett Sza­bó István altábornagy elv­társ az MHS országos elnö­ke is, aki felszólalásában ar­ról beszélt: a tömegszerveze­tek is jobban segítsék és tá­mogassák — mert az MHS igényli azt a támogatást — a Honvédelmi Sportszövetség tevékenységét. A megyei pártbizottság, valamint a pártszervezetek segítségét Ígérte meg Lakatos elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa. Ezután került sor a vezető­ség újjáválasztására. Majd jutalomban részesítették a legjobban dolgozó aktívákat. Termelőszövetkezeti jogszabályok Szerkesztőségünkhöz az utóbbi időben a termelőszövet­kezeti községekből egyre többen fordulnak olyan kérdések­kel, amelyek a nagyüzemi gazdálkodással vannak kapcso­latban. Ezekre a jogi kérdésekre szeretnénk a •közeljövőben lapunk hasábjain feleletet adni. Kérjük olvasóinkat, amennyiben kérdésük van a nagy­üzemi gazdálkodással kapcsolatban, juttassák el szerkesztő­ségünkhöz, amelyekre a Termelőszövetkezeti Tanács Me­gyei Irodájának jogásza ad majd feleletet. Földjáradék a termelőszövetkezetben megerősödésben sem maradjon el. Azt vár­ják, hogy akik tisztán látták a nagyüzemi mezőgazdálkodás létrejöttének fontosságát, ma is segitsenek a megerősödés­ben. Azt várják, hogy akik­hez korábban őszintén és bi­zalommal fordultak, ma is se­gítő jobbjukat nyújtsák. Ez pedig valamenyiünk érdeke­ke, munkásé, és paraszté egy­aránt. Somogyvári László Járási, városi titkárok értekezlete Salgótarjánban Rövidesen megbeszélésre jönnek össze a megye járási és városi tanácsainak tUKárai Salgótarjánban. A megbeszélésen értékelik első negyedéves múnkatervü- ket, megbeszélik az ügyinté­zés, panaszintézés módját és az ezzel kapcsolatos tenni­valókat is. Ismeretes, hogy a termelő- szövetkezetek a tagok által bevitt föld után föld járadékot fizetnek és annak értékét a rzárszámadás alkalmával pénz­ben állapítják meg és fizetik ki. A tapasztalatok szerint azonban — mindamellett, hogy a termelőszövetkezetek a föld járadék fizetésének szük­ségességét általában megértik és helyeslik — az idevonat­kozó szabályokat nem egyér­telműen alkalmazzák, ami azután sok esetben jogos pa­naszokra vezetett. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy a termelőszövetkezete­ket tájékoztassuk a jogszabá­lyok helyes és egyértelmű sza bályozásáról. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a földjáradék a tagot (vagy a vele közös háztartás­ban élő családtagját) a ter­melőszövetkezet közös haszná­latába adott saját föld után illeti meg. A földjáradék szempontjából saját földnek kell tekinteni a földjáradék­ra jogosult személy tulajdo­nában, továbbá a bevitelkor haszonélvezet címén, vagy más jogcímen ingyenes hasz­nálatában volt földet. Nem illeti meg a földjára­dék a tagot a haszonbérlet címén bevitt föld után. Ilyen esetben ugyanjs a bérlő jo­gaiba rendszerint a termelő- szövetkezet lépett, és így in­dokolatlan volna, ha a ter­melőszövetkezet egyszerre ha­szonbért is, meg földjáradé­kot is fizetne. Földjáradék illeti meg a haszonélvezetre jogosult túlélő termelőszövet­kezeti gazda házastársat is, ha pedig nem tagja a ter­melőszövetkezetnek, akkor földjáradék helyett haszonbér illeti meg. Ha a nem termelőszövetke­zeti tag családtag megélheté­sének alapja a közös haszná­latba adott saját föld volt, választása szerint földjáradék, vagy a helyben szokásos ha­szonbér illeti meg. Ugyanez a kedvezmény jár az idős, mezőgazdasággal élethivatás­szerűen foglalkozó parasztem­bernek is, aki földjét a tsz- nek, — bár annak nem tag­ja — haszonbérbe adta. A rendes taggal egyenlő mér­tékben illeti meg a földjára­dék a pártoló tagot is, a kö­zös használatba adott, saját földje után. A közgyűlés az arra rászo­ruló munkaképtelen öregek, valamint a többgyermekes, egyedülálló nők részére, a többi tagra egységesen meg­állapított összegnél nagyobb összegű föld járadékot is meg­állapíthat. A földjáradék akkor is megilleti a tagot, ha esetleg nem vett részt a közös mun­kában. A földjáradék mérté­kének megállapításánál azon­ban helyes, ha a közös mun­kában résztvevők többet kap­nak, mint azok, akik a közös munkában nem vették részt. A földjáradék terhére számol­ható el, — amennyiben más járandósága a tsz-től a tag­nak nincsen, — a kártérítés, az SZTK-járulék és a tsz egyéb jogerős határozattal megállapított követelése. A földjáradékot a juttatott földek után is fizetni kell. Még akkor is, ha megváltási ára esetleg még nincs kifi­zetve. A jogosultság megálla­pításánál közömbös, hogy a tag telekkönyvi tuíajdonos-e, vagy sem. Lényeges csupán az, hogy a bevitt föld a tag tulajdonában, haszonélvezeté­ben, vagy más jogcímen in­gyenes használatában volt-e? Ok már l (jii éln e k . . . Már ki tudja hányszor le­írtam, mert szeretném a leg­meggyőzőbben érzékeltetni amit akarok. De mindig új­ból kezdem. Most sem va­gyok biztos, hogy meggyőzően mondom-e? Megváltozott az élet Karancsalján. Ebben a faluban már csak az a í'égi, hogy a Karancs éppen úgy őrködik felette, mint azelőtt... Nem, ez sem igaz! Most szebb a Karancs is. Fiatal erdőből van a ruhája, s mintha ké­nyesebb is volna. Az Etes- felé nyújtózkodó kövérhátú dombok is jobb módúnak lát­szanak egybeszántva. Még így téli álmukban is. Minden-minden megválto­zott. A házak is kiszöktek egészen a tarjáni hegy alá. A szép házak, az új házak, a fiatalok házai. A régebbiek meg békességben gubbaszta­nak a hegy markában. Békes­ségben, pihenést nyújtva az öregebbjeinek. De az öregek is megváltoztak. Megfiatalod­tak. Hiába, hogy meggyűrte testüket az idő, fiatalok ők, és mindörökkön fiatalok is maradnak. Megfiatalítja őket a rég idők hősi emléke. Talán így: § meggyőző új élet dala járja a hegytől fod­ros vidéket. Bele sem fér e gondolat­ba mi minden történik Ka­rancsalján. Próbáljuk sorjá­ba venni. A munkásőrök fészkét az asszonyok szállták meg. Kölcsönkérték, mert szükségük volt rá. Itt tart­ják a nők akadémiáját. Asz­szonyok járnak ide, időseb­bek, nagy fekete kendőbe burkolva a hideg elől, élet derekát járó telt anyák, nem­rég asszonysorba lépő, vé- konyderekúak. Tanulni az új világról, gyülekeznek estéről- estére, és rendre leadják a tíz forintot, amely ára a tan­folyamnak. Simon Istvánná, aki a párt megbízottjaként igazgatja az akadémiát, máris nagy gondban van, mert ti­zennyolcán jelentkeztek és amikor az első előadásra sor került már harmincketten szorongtak a nem olyan tá­gas klubhelyiségben. Még ugyanez estén a falu derekában, az iskolaablak fé­nyeitől késő éjszakáig világos az utca. Itt is mintha vala­mi hadjáratra készülnének, zajos az élet. Amint a gyer­mekek táskába rakják a köny­veket, máris az idősebbek ül­nek a helyükbe. Pótolják, amit valaha elmulasztatott velük az élet. A másik te­remben — mert az iskola két tanteremből áll — kar­ének próbál. Szólamok ka­paszkodnak össze, s ringatód- zik a dal, majd kiszökik az utcára, s elkíséri a moziba sietőket. ' Az iskola szemközti szom­szédságában van a művelő­dési ház. Elejében a fiatalok tanyája és egy italmérő bol­tocska. A klubhelyiséget ké­nyelmesen fotelokkal, aszta­lokkal rendezték be, rádióval és külön szoba a KISZ vezér­karának. Mert ezeknek kell ez a helyiség, hiszen sok a dol­guk. Ha szűkösen is, de úgy ahogy lenni kell, mert estéről estére van intézni való, ame­lyet a nyurgára nyúlott Ko­vács Gyurka egyenget. Ö a KISZ-titkár. És szóljunk a művelődési házról is: Rendre pergetik benne a filmeket, és amikor megállítják a vetítőgépet, az is a fiatalok birodalma lesz. Máris tánclépéseket tanulnak, elevenítik a régmúltát, ápol­ják a hagyományokat. Szín­darabban mutatják be a nép küzdelmét a gonosszal. Hol kurta egyfelvonásosban, hol háromfelvonásosakban, de ha belefáradtak, akkor irodalmi színpadot alkotnak. Amikor meglátogattuk őket, éppen az ellenforradalom tanulságát vonták le egy egyfelvonásos­ban. Itt a pirosra gyúlt Ro­zik Emil a dolgok mozgatója, ö a kultúrotthon igazgató. Jó igazgató,még akkor is, ha né­mely helyen egy-két elma­rasztaló szó is kíséri mun­káját. így pezseg az élet napról napra az öreg estébe nyúló órákig, hogy másnap a mun­kából térve újból folytatódjék. Mert a karancsaljiakhoz már úgy hozzátartozik a művelt­ség utáni törekvés, mint ahogy hozzá tartozik falujukhoz a magasra nyúló hegy. Még ezt sem hallgassuk el, mért még ez is Karancsaljá- hoz tartozik: akiket az évek már elfordítottak a fiatal sor­ból, vagy már a nyugdíjba léptek, rendre ott találkoznak az ivóban. Hol a magasra emeltben, hol abban az el- töpörödöttben, amelynek a gerendája megsúrolja az em­ber fejét. Igen, ez is Karancs- aljához tartozik. De úgy, szólunk róluk is, mint jó emberekről, akik itt is emlé­keznek a régi időkre, akik napról napra elhozzák az öre­gebbjeinek az élet legújabb történetét, amelyet a munka alkotott. Ez volna hát Karancsalja. Egy örökkön mozgó, fok­ról fokra a művelődésnek in­dult jókedvűen kelő, fekvő emberek faluja. Van a moz­gásukban valami ünnepélyes, valami felemelő, mert nem felemelő-e az, hogy Kristóf L. kimegy a színpadra, tol­mácsolni Petőfi vallomását, s mondja átéléssel minden porcikájában, aztán kitámo­lyog a művészet mámorától az öltözőbe, az izgalom nem engedi szabadon, s alig hall­hatóan kérdi: „Jól mondtam gyerekek? Jól mondtam?” Jól mondta, biztos jól mond­ta, mert még dübörög a taps a nézőtéren. A karancs- aljiak köszönik a művészetet. Amikor így csokorba szed­ve is csak kóstolót tudunk lopni életükből, mégis kiraj­zolódik a műveltségért való egységes akaratuk. Amit nem kaptak ingyen. Küzdeni kel­lett érte. Nemrégen, egy né­hány esztendeje elmarasztal­tuk az egyik vezetőjüket . a tanácsnál. El kellett marasz­talni, és ők meg 'is értet­ték, hiszen gát volt az út­jukban. Fel kellett frissíteni a dolgozni akaró és legfőkép­pen tudással rendelkező em-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents