Nógrádi Népújság, 1961. január (17. évfolyam, 4-8. szám)

1961-01-21 / 6. szám

2 NOSRADINCPÜJBAS 1961. január 21. A kommunisták feladata: mozgósítani a szövetkezeti gazdákat a tervek végrehajtására A zárszámadásra készül­nek Karancsságon az Alkotmány Termelő- szövetkezetben. Ezekben a napokban értékelik, hogyan dolgoztak, mennyire haladtak az elmúlt esztendőben a szö­vetkezeti gazdák. A zárszám­adási előkészületek mellett azonban folyik a tervkészí­tés is. Hozzáértő szakembe­rek formálják, alakítják — a szövetkezeti gazdák vélemé­nye alapján — az új gaz­dasági évet, hogy az bizto­sabb, sikeresebb legyen, mint az elmúlt esztendő volt. Sokat segít a tervkészí­tés felelősségteljes munkájá­ban a pártszervezet. A leg­utóbbi vezetőségi ülésen pél­dául a kommunisták a zár- számadási előkészületeket be­szélték meg, s az új gazda­sági év tervkészítését, azt ho­gyan tehetik jövedelmezőbbé az idei esztendőt mint a ta­valyi Volt. Több olyan dol­got valósítanak meg az idén a termelőszövetkezetben, ame­lyet a kommunisták javasol­tak, amellyel a termelőszö­vetkezet vezetői teljes egé­szében egyetértettek, hiszen azok a közösség előrehaladá­sát, a szövetkezeti gazdák jó­létének emelését szolgálják. Az állattenyésztésben pél­dául az eddigieknél nagyobb méreteket ölt a termelőszö­vetkezetben az állathizlalás. Már eddig 112 sertést hízóba állítottak és a 37 anyakoca szaporulatának jelentős részét meghizlalják még az idén. Ezt úgy érik el, hogy lecsökken- tik a sertéseknél a hizlalás! időt. így lényegesebben gaz­daságosabb lesz a hízósertés előállítás. A rendszeres hiz­lalással, a tervszerű áru- értékesítéssel biztosítva lesz a termelőszövetkezetben a rendszeres munkaegység fize­tés is. A növénytermesztés dolgo­zói az elmúlt évben még kö­zösen művelték meg a ka­pásokat, ami azt jelentette, hogy nem tudták pontosan felmérni a végzett munkát és a felelősség mértéke is csökkent a szövetkezeti gaz­dák körében. Ennek termé­szetesen maguk a szövetke­zeti gazdák látták kárát. Ép­pen ezért, mikor a pártveze­tőség javasolta, hogy az idén osszák fel egyénekre a ka­pásnövények területét, tegyék felelőssé a tagokat a kapás­növények hozamának alaku­lásáért, nagy tetszésre talált a termelőszövetkezeti gazdák körében. N agyon komoly munka a tervkészítés, a nagyobb feladata azonban még hátra van: mozgósítani a szö­vetkezeti gazdákat arra. hogy szorgalmas munkájukkal meg­valósítsák mindazokat az el­gondolásokat, amelyeket most a gazdasági tervbe foglalnak. S e téren lesz tennivalójuk bőven a karancssági kommu­nistáknak, pótolhatják, amit korábban elmulasztottak. Mert itt van például az elmúlt esz­tendő gazdálkodása. Az idő­járás viszontagsága mellett sokat rontott az eredményen a szervezetlen munka, a laza munkafegyelem, a munkához, a közösség vagyonához való helytelen viszony. S itt nem képeznek kivételt a termelő­szövetkezetben dolgozó párt­tagok sem, akikből az elmúlt esztendőben sajnos hiányzott a kommunisták felelőssége a közösségért, a kommunisták példamutatása, a közösség elő­rehaladásáért végzett munká­ban. Nagyobb becsületet érde­melnek minden téren a je­lenleginél a termelőszövet­kezetben dolgozó asszonyok is. Csak egy példát szeretnék említeni. A szövetkezeti, ta­gok mintegy felét asszonyok alkotják. A növényápolás munkája elképzelhetetlen nél­külük, munkájukra szüksége van a közösségnek. Mégis a párttagok között mindössze három asszony található. Pe­dig vannak köztük becsüle­tesen, lelkesen dolgozó asz- szonyok, akik megérdemelnék azt, hogy felvegyék őket a pártba. Csak hát foglalkozni kellene velük, hogy minél előbb megtalálják az utat, amely a párthoz vezet. A tervszerű, felvilágosító politikai munka' az, amellyel a pártszervezet a legtöbbet teheti a tervben foglalt fel­adatok megvalósításáért. Együtt és egyenként elbeszél­getni a régi és az új szö­vetkezeti tagokkal, a kétlaki- akkal, a nyugdíjasokkal és az asszonyokkal. Ez azonban nincs meg a pártszervezet­nél. E téren feltétlenül vál­tozást hozna, ha úgy oldanák meg a párttitkár kérdését, hogy az a szövetkezetben dol­gozna, és így nyilván köze­lebb kerülne a termelőszö­vetkezeti tagokhoz is. Jobban ismerné problémájukat, a ben­nük levő kétségekre is meg­felelő választ adna. Igaz, a jelenlegi párttitkár igen sok gazdasági kérdés megoldásá­hoz nyújtott segítséget, azon­ban a párttitkárnak, a párt- szervezetnek nem ez az igazi feladata, összefogni a párt­vezetőséget, a pártszervezetet és így együttesen mozgósítani a szövetkezeti gazdákat a közös munka minél jobb el­végzésére. Megmagyarázni azt, csak a szövetkezeti gazdák minél jobb munkájával küzd- hétik le a munkaerőhiányt, csak így várhatnak egyre biztosabb jövedelmet a szö­vetkezetben. Ezt persze nem elégséges pártvezetőségi ülé­seken, párttaggyűléseken meg­vitatni. A szövetkezeti tagok összességének beszélni kell er­ről. Mindenkinek úgy elma­gyarázni a dolgot, ahogy a legjobban megértik. gaz, ezért a munkáért I nem jár. munkaegység, de a fáradtság, a tü­relem, minden bizonnyal megtérül, ha egy-egy szövet­kezeti gazda megértve fel­adatát nap-nap után több gonddal végzi munkáját a kö­zösség érdekében. Vincze Istvánné Csehszlovák ifjúsági delegáció járt megyénkben A hét folyamán a megyei KISZ-bizottság meghívására csehszlovák ifjúsági delegáció tartózkodott megyénkben. A csehszlovák fiatalok a besz­tercebányai kerületből jöttek, hogy találkozzanak megyénk fiataljaival, ismerkedjenek munkájukkal és még szoro­sabbá fűzzék azt a baráti kapcsolatot, amely a két ifjú­sági szervezetet összeköti. A csehszlovák fiatalokat a megyénkben gazdag program várta. Ellátogattak Balassa­gyarmatra, Nógrád községbe, Karancsaljára, meglátogatták az acélárugyáriakat klubhelyi­ségükben, elmentek Zagyva- pálfalvára a Bányagépgyárba, majd baráti beszélgetést foly­tattak a megyei KlSZ-bizott- ságon. A csehszlovák fiata­lok útjuk során tapasztalhat­ták, hogy megyénk fiataljai milyen szeretettel köszöntik őket, tárják fel előttük mind­azokat, amelyek értékek le­hetnek az ő számukra is. A csehszlovák fiatalok egyébként a hét közepén tá­voztak el megyénkből. Munkásnők problémái az Acélárugyárban Határozatok egész sora szabja meg a nőkkel való foglalkozás feladatait. A dol­gozó nők problémáival való foglalkozás a szakszervezeten belül működő nőbizottság leg­fontosabb feladata a Salgó­tarjáni Acélárugyárban is. Az üzemi' munkásnők jogainak és érdekeinek védelme, politi­kai és kulturális fejlődésük elősegítése, fokozottabb bevo­násuk a társadalmi életbe így summázhatnánk körülbe­lül a szakszervezeti nőbizott­ság legfontosabb feladatait. Jelenleg az Acélárugyárban 678 nő dolgozik, zömük fizi­kai munkás. Jó részük a ter­melésben tevékenykedik, a többi kisegítő munkát végez és jól megállják helyüket. De a három műszakos üzemeknél nehéz a nők helyzete, a nők munkakörülménye. Sokat vizs­gálták, sok alkalommal fog­lalkoztak a nők e nagy problémájával. Pár hónappal ezelőtt a nagyüzemi pártbi­zottság is megszabta a KÉT MŰSZAK FOKOZATOS bevezetését, mégis alig tör­tént valami változás ezen a vonalon. Akinek kisgyermeke van, délután, és éjszaka nem tudja kire bízni a gyermekét. Sok családban még az apára sem lehet hagyni nyugodt lel­kiismerettel. Arról már nem is beszélünk, hogy az éjszaka dolgozó anya nappal nem tud pihenni. Várja a másik ipű- szafc, a háztartás ezernyi gondja, baja, a gyermekne­velés problémái. Bármennyi­re is nehéz' és problematikus ez az Acélárugyárnak, mint nehézipari üzemnek, vélemé­nyünk szerint nehéz elhinni, hogy ne lehetne tenni vala­mit annak érdekében, hogy a három műszak megszűnjön a nődolgozóknál. Nem tudni pontosan, hogy ebből adódik-e, vagy valami más a gyökere, de érdekes és káros jelenség az Acéláru­gyárban, hogy a dolgozó nők egy része lebecsüli a fizikai munkát. Nem titkolt tény, hogy a nők munkába való el­helyezését nehéz még megol­dani, nehéz minden nőt mun­kába helyezni. Mert rohamo­sabban nő a nők munka utáni vágya, annál a lehetőségnél, amely biztosítaná gyors elhe­lyezésüket. Azután ha sok utánjárással végre sikerül munkára felvenni egy-egy leányt, vagy asszony, pár hét után jóformán mindegyiknél fellép az igény: irodai, vagy könnyébb munkára való át­helyezésre. Ez is azt bizonyítja, hogy még többet kellene tevékeny­kednie a nőbizottságnak, a nők nevelését illetően, de több segítséget kell kapjon az üzemi nő'bizottság a nagy­üzemi pártbizottságtól, a szak- szervezettől, a különféle tö­megszervezetektől. Persze egyre gyarapodik a termelésben élenjáró dolgozó nők száma és érdekes módon ezeknek az asszonyoknak a körében világnézeti vonalon is jelentős előréhaladás mu­tatkozik. A gyár kommunis­táinak, a pártvezetőségi ta­goknak ezekkel az asszonyok­kal alaposabban kellene fog­lalkozni, közülük minél töb­bet lehetne A PÁRT SORAIBA felvenni. Sajnálatos módon kevés a vezetőbeosztásban dolgozó nő az Acélárugyár­ban is. Ilyenirányú munkáját Legyen valamennyiünk feladata az ifjúság nevelése Szerdán délelőtt értekezle­tet rendezett Nagybátonyban a községi tanács és a járási rendőrkapitányság az ifjúság életével kapcsolatos gondok megoldási lehetőségeinek meg­vitatása céljából. Az értekez­letre meghívták a párt- és tömegszervezeteket, az illeté­kes gazdasági vezetőket. A községi tanács elnöke beszé­dében röviden vázolta a fia­talság múltbeli életét, majd ezután az ifjúság jelenlegi életkörülményeiről, életcél­jairól. a szülők nevelés iránti felelősségéről beszélt. Rövid beszéde után a já­rási rendőrkapitányság ifjú­ságvédelmi főelőadója szólt az értekezlethez és elmondta, hogy megszilárdult politikai és gazdasági helyzetünkben több figyelmet kell szen­telni az ifjúság nevelé­sére. Távirat az Országos Béketanácshoz Szerdán a salgótarjáni asz- szonyok nagybátonyi nőkül­döttséget láttak vendégül a megyei tanácson. A salgótarjáni városi és já­KISZ névadóünnep Marakodi pusztán Meghitt kis ünnepség zaj­lott le a napokban Marakodi- pusztán. A KISZ-szervezet névadóünnepéllyel egybekö­tött klubdélutánt rendezett, névadónak Latinka Sándort, a somogyi zsellérek 1919-es hős vezetőjét és mártírját vá­lasztotta. A jelenlevők — köztük szép számmal szülők is — nagy figyelemmel hall­gatták Bocsó Sándor elvtár­sat, aki Latinka életrajzát is­mertette. Megcsillant a könny a szemekben, amikor Latinka Sándor sók küzdelemmel teli életének egy-egy motívumát hallották. A fiatalok elhatá­rozták, hogy a névadóhoz méltóan fognak dolgozni. Az ünnepség után bál kezdődött, amit’ farsangi mókákkal és szellemi öttusával tettek szí­nesebbé. Mi, fiatalok, azzal búcsúz­tunk egymástól a jól eltöltött este végén, hogy még sok hasonló összejövetelt szeret­nénk rendezni, természetesen már az új kul.túrházban, aminek az építését még eb­ben az évben szeretnénk be­fejezni. Fekete Nándor KISZ-titkár rási Nőtanács szervezésében megtartott találkozón az asz- szonyok a békemozgalom asszonyokra háruló felada­tairól tanácskoztak, de be­széltek egyéb, asszonyokat érintő problémákról is. Közös megegyezéssel a résztvevők: a salgótarjáni és nagybátonyi asszonyok táv­iratokat küldtek az Országos Béketanácshoz, amelyben ki­fejezik a nők békéért érzett felelősségét. ELNÖKSÉGI ÜLÉS A JÁRÁSI ÜTTÖRÖHÁZBAN Az Üttörőházban elnökségi ülésen beszélték meg a sal­gótarjáni járás úttörőinek a mozgalom 15 éves évforduló­jával kapcsolatos feladatait. Mint ismeretes az évfordu­ló alkalmából járási kulturá­lis seregszemlét tartanak az úttörők. Ennek részleteire, va­lamint az úttörőélet egyéb je­lentős eseményeire vonatkozó­an az elnökségi ülés hatá­rozatot is hozott. mert, sajnos, szomorú példák bizonyítják, hogy a fiatalok megfelelő szülői nevelés és a társadalom irányításának hiá­nyában önmagukra maradva, nem képesek helyes életszem­léletet, viselkedési formát ki­alakítani. Hangsúlyozta többek kö­zött, hogy a magukra hagyott fiatalok az erkölcsi züllés út­jára tévednek és előbb-utóbb — támogatás hiányában — el­jutnak a bűnözésig. A társa­dalomnak nincs szüksége arra, hogy a fiatalok bör­tönbe kerüljenek. Ezért, en­nek megakadályozására, a családoknak nagyobb felelős­séget kell érezni a gyermek nevelése iránt, viszont az is szükséges, hogy a társadalom, a párt- és tömegszervezetek erezze­nek megnövekedett fele­lősséget mind a családi élet, mind a gyermekne­velés gondjai iránt. Az értekezlet résztvevői ha­tározatot fogadtak el arra vo­natkozóan, hogy az ifjúság- védelmi operatív bizottságot a feladatokhoz mérten kibővítik és féléves munkatervet készí­tenek ezek megvalósítására. nem végzi kellőképpen a nő­bizottság, de a gyár kommu­nistái sem tesznek meg min­dent, hogy a rátermett nőket a (különféle tanfolyamokra, iskolákra javasolnák. Az idén egyetlen terület van csak, amely az előző évékhez (képest fejlődést mu­tat a nők tanulását illetően. Ez a nők körében fellépő igény az eszmei, világnézeti műveltség fejlesztésére. Poli­tikai oktatáson 1957-ben még csak 71 fő vett részt. 1958- ban 80-ra, 1959-ben 140-re, az 1960—61-es oktatási évben pedig már 200 főre emelke­dett a politikai oktatásban résztvevő nők száma. Javult a helyzet a szakmai tovább­képzésben is, egyre több nő jár továbbképző tanfolyamra. De a nők fejlődését elősegítő effvéb oktatási formákban igen rossz a nők részvételé­nek az aránya. Kevés nő jár ismeretterjesztő előadásra, alig páran látogatják a Nők iskoláját, előfordult már olyan eset is, hogy csak 5—6 asszony ment el az előadásra. Kétségtelen, hogy a dolgozó nő a gyári munka befejezése után korántsem olyan függet­len, mint a férfi. Otthon — legalább olyan, ha nem nehe­zebb — munka várja, a so­kat emlegetett második mű­szak. Azonkívül, hogy tovább kéne fokozni a nőbizottság­nak a nőik körében a politi­kai, nevelő- és felvilágosító munkát, feltétlenül könnyí­teni kell A MÁSODIK MŰSZAKON is. Meg kell keresni és meg is lehet találni a módját az otthoni munka könnyítésének. Lehetőséget kell találni ház­tartási gépek kölcsönzésére — többre, mint amire .most lehetőség van. Minden bizonnyal volna még egyéb lehetőség is a női munka könnyítésére az emlí­tetteken kívül, csak keresni és kutatni kell erre a meg­oldás módszereit. Ha a nő­bizottságot ilyen irányú mun­kájában kellőképpen támo­gatja a szakszervezet, ha a pártbizottság és a szakszer­vezet rendszeresebben, sű­rűbben beszámoltatja a nő­bizottságot a nők problémái­ról, feltétlenül történik elő­rehaladás az acélárugyári nők körében is a nők általános műveltségének fejlesztésében és társadalmi életben való fokozottabb részvételükben. Ujlaky Mária Egy asszony az irodában Az asszony egész belejött a beszédbe, Annyira akarta, hogy átérezzék, ami őt foglalkoztatja, hogy csak beszélt, beszélt, s mint valami fia­tal lánynak, pírba borult az arca. A tsz-irodára egyre többen jöttek és mindenki Bernátnét figyelte. — Higyje meg el­nök elvtárs. nem úgy vagyunk már mi, hogy ne tudnánk megélni — érvelt teli szívvel az asz- szony. — Kap az én férjem annyi nyug­díjat a bányától, hogy kettecskén nyu­godtan elédegélhet- nénk belőle. De nem is erről van szó. Körülnézett, lelke örült, hogy a töb­biek mind őt figye­lik, bólogatnak sza­vára. Reménykedve folytatta. — Olyan jó dolga van Sándornak, hogy soha ilyet nem élt meg. Pihenhet, ol­vashat. rádiózhat. Neki nem szól a bá­nyai sziréna műszak­kezdésre, csak fát kell vágnia, meg azt kérem, vizet hozzon a főzéshez. Neki 'ez így mégsem jó. Csak ül és lógatja a fe­jét. — Mondom neki. ■ mi a bajod Sándor? Néked már a jó sem jó? Mit akarsz még ennél többet? — Csak rándít a vállán, fejét csóválja, meg sóhajtozik. Is­merem én az embe­remet. Tudom én. hogy mi rágja a lel­két. Az unalom, a tétlenség, higyjék el. Az. hogy nincs ne­ki semmi dolga. Az ereje meg olyan még, hogy fiatalok nem mernének ökölre menni" vele. Van an­nak olyan izma. van benne olyan munka­bírás, hogy aratás­kor lány kell. aki győzze utána a mar­kot szedni. — Tudom én. higy­jék meg, ez fáj neki. Ez hát. Vallják csak be. maguk is úgy lennének. Aztán én úgy gondoltam: a isz-nek sem jönne rosszul egy ilyen em­ber. Olyan munkás, aki nem kerülgeti a dolgot, hanem isten- igazában meg is csi­nálja. Hát ezért jöt­tem. Szabó Illés rögtön rávágja: — "Nekem is szó\t nemegyszer a Sán­dor. Csak valahogy, tudja a csuda, el­felejtettem. Azt mondta, hogy szíve­sen beállna. öreg­ember, de a szíve fiatal még. Ezt én mondom, így igaz. — Én az este is találkoztam vele — kapcsolódik a vitába Tóth Károly. — Mondtam is: Szólok az elnöknek. Szerin­tem Sándor bácsi jól jönne a kertészetbe. Házatáján mindig példás rend volt. Ért . ö még a virághoz is. Elbabrálna sokmin­dennel. Oda kéne ez az ember. — Elmennék én kaszálni is vele szí­ves örömest — szól bele a vitába Kiss Gabi bácsi. — Jó ember a Sándor, jó munkás. Jól járnánk itt mink is, ő is. Az asszony szeme felragyog örömében. Búcsúzóul hálás szív­vel mondta: — Tudtam ép, hogy segítenek raj­ta. Ki is támogatná, ha nem a közösség. Ez az ember a mun­kára termett. El is emésztette volna ma­gát a nagy tétlenség­ben. Hát akkor... Ha már itt tartunk, adjanak egy belépé­sit. Vacsorára ezt kapja a tányérjára — tette el a nyilatko­zatot huncut mosoly­gással. Fürgén perdült ki az irodából. Az em­berek tekintete ki­derülve nézett utána. Érezték, hogy jó do­log, ha segíthet az ember. Azt is érez­ték, öregségében sincs egyedül a tár­suk. Befogadták ide a közösségbe. UJLAKY

Next

/
Thumbnails
Contents