Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-28 / 104. szám
S' S 15 André Chamson: A csodák kútja Képrejtvény „A csodák kútja” a német megszállás idején — a „sorscsapások korában”, ahogyan az író nevezi — született, 1943-ban * jelent meg először illegálisan. A háborúról, a rabságról, a szenvedéseikről szól ez is, mint annyi más ellenállási regény, de abban különbözik tőlük, hogy íróját nem annyira a megszállás, az ellenállás történeti eseményei, mint inkább a nyomor és a szolgaság lelki vetületei érdeklik. A kitűnő francia prózaírónak első regénye ez, amely magyar nyelven is megjelenik. A dolgozó nő időbeosztása A tavaszi torlódások végett MAR MOST adja le RUHÁIT tisztításra és festésre a PATYOLATNAK. Atvevőhelyek: Salgótarján, Rákóczi-u. 17 és 239. (419) gyorsabb kevésbé fárasztó is minden háztartási munka, de ha a főzés, mosás, bevásárlás, vasalás, takarítás, javítgatás kizárólag a nő kötelessége, akkor a gépek sem oldják meg a kérdést. Ebből következően a legfontosabb a családtagok segítségének — nem véletlen és szivességsze- rű, hanem idejükhöz és kedvükhöz mért — megszervezése. Lássuk csak, melyek azok a munkák, amelyeket a leglelkiismeretesebb háziasszony is rábízhat férjére, fiára, lányára. Bevásárlásnál: a tartós, állandó minőségű élelmiszerek, tej, kenyér beszerzése. Takarításnál: az ágynemű szellőztetése, ágyazás, seprés, portörlés, parkett-kefélés, ablaktisztítás, tüzelő beszerzése, fűtés, tűzhelyek karbantartása. Konyhában: edénytörölgetés, zöldségfélék megtisztítása, hámozása, őrlése, hosszan fővő ételek időnkénti kava- rása, hüvelyesek válogatása, tisztítása, szitálás, habkeverés, stb. Mosásnál öblítés, facsarás, teregetés. Vasalásnál: esetleg maga a vasalás —, hiszen úgysem elég ráncmentes soha az ing... rf)etike jár Kaffka Margit, századunk nagy Írónője, gyönyörű versben örökítette meg kisfia első lépéseit: Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova, együgyű, — tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán — Ébred, a szivem játékos kedve, Téli mintaétrend Hétfő: ebéd: rántott leves, vasárnapi sült zöldbabfőzelékkel, sült tök. Vacsora: kocsonya ecetes tormával, tea, aprósütemény. Kedd: ebéd: rakott karfiol, egy- tojásos olcsó torta. Vacsora: mirelité reszelt máj, alma. Szerda: ebéd: zöldborsóleves, da- rálthús-pogácsa burgonyával, birskompót. Vacsora: lecsó kolbásszal. Csütörtök: ebéd: bableves, tejbe- rizs. Vacsora: nyúlpástétom, szalonna, tea. Péntek: ebéd: tonhal pongyolában (lisztbe, mustáros tojásba forgatva), grízes morzsa ribizke öntettel. Vacsora: rántotta, tea, sült tök. Szombat: ebéd: húsleves, libaaprólék zöldborsós rizzsel, kompót. Vacsora: töltött libanyak, fran♦ cia saláta. t Vasárnap: ebéd: húsleves, libasült sültburgonyával, párolt káposztával, citromkrémtorta. Vacsora: tea. libamáj, libatepertő. Nincs ennek az étrendnek egyetlen olyan napja sem, amikor ne ennénk gyümölcsöt, vagy nyári főzeléket, illetve olyan vitamint, amire szervezetünknek szüksége van. A sült tök magas B-vitamintartalmú, ki ne hagyjuk téli étkezésünkből. Miféle csodabogár feje látható ezen a képen? Zuzmarás, havas téli nap volt. A virágoskert kihalt ágyúsai között két szürkebundás fickó igyekezett a magtár feléi Egér Emil és a mamája. — Hej, de hideg van! - vacogta Egér Emil, mert a kopasz ♦ orgonabokorról hó zuhant a nyaka közé. — Ne búsulj — vigasztalta egérmama — a magtárban jó meleg lesz ám! Valóban jó meleg volt a magtárban. S mennyi finom ennivaló! Volt ott köles, napraforgó, kukorica, tárí még borsó is akadt. Vígan is szaladgált egy pár napig az öreg zsákok között Egér Emil. Ám a negyedik napon megunta a bé- kességes helyet és válogatni kezdett az ennivalóban. — Ó, mindig csak a búzát, kukoricát rágcsáljam? — nyafogta kényeskedve. *- Mindig a zsákok közt futkározzak? ♦ — Ejnye — mondta az öreg I egér —, hová mennél ilyen csiI korgó hidegben? Építettél magadnak házat, mint a hangyák? Gyűjtöttél eleséget, mint a méhek? Hetykén válaszolt erre az egérfióka: I - Nem gyűjtöttem én. De van elég az emberek éléskamrájában. — A kamrában? — ijedt meg egérmama. — De hiszen oda be ne tegye egér a lábát, ha kedves az élete!- Akkor is kamrába akarok menni! — toporzékolt Egér Emil. De erre már egérmama is elvesztette a türelmét s jól nyakon- teremtette a haszontalan semmirekellőt. Duzzogva kullogott erre a mamája után s egész nap egy porlepett zugban heve- részett Egér Emii. Immel-ámmal nyúlt az ebédhez is, mint aki nagy dolgot forgat a fejében. Mikor azután egérmama elszuny- nyadt kényelmes zsákdarabján, usgyi, kisurrant a magtárból. Futott-futott, meg sem állt a ház tornácáig, a konyha ajtajáig. A konyha ajtaján kis rést talált: hipp-hopp, átsurrant rajta. No, volt bámészkodni valója odabent! Amerre csak nézett, mindenütt tányérok és edények ragyogtak. A fényes rézüsttől úgy megijedt, hogy hanyatt- homlok menekült a szomszédos helyiségbe. Hanem a látványtól, ami itt várt rá, szeme-szája tát- va maradt. Volt itt sonka, kolbász, garmadával, dió tengernyi, sajt malomkeréknyi és megszámlálhatatlan befőttesüveg. Hej, széles jókedve kerekedett, mert annyit már látott, hogy az éléskamrába vetette a jószerencséje. Végigfut- kározoti a polcokon és bukfen■* cezett örömében. Később felfedező körútra indult és jól be- lakmározott a finom ennivalókból. Ez volt azután az igazi élet! Hej, de pompás mulatság volt a polcokon viháncolni és szabadon torkoskodni, kénye-kedve szerint. Két napig úgy élt, mint valami egérfejedelem. Mit gondolt ő már a magtárra, meg a mamájára! önhitt lett és felfu- valkodott. Már az egész kamrát a sajátjának tekintette. Mindent összerágott, ami csak eléje akadt. összerágta a szalonnát," belekapart a lisztbe, belenyalt a mézbe és körülrágcsálta a befőt- tesüvegek papírjait. Mindenbe belekóstolt. No, de hát ez is lett a veszte. Egy reggelen hazaérkeztek a ház lakói, akik a karácsonyi ünnepeket vendégségben töltötték. Hirtelen nyílt a kamraajtó s nagy késsel a gazda lépett be, hogy szalonnát vágjon. No, hiszen vághatott is belőle. Ügy össze-vissza volt az rágcsálva és karmolászva, hogy haragosan csapta le a kést: — Fékomadta — teremtette, itt egér garázdálkodott! Azzal sebesen rakosgatta az üvegeket a polcról, de persze az ajtót is gondosan betette maga mögött. Egyszeriben szűk lett a világ Egér Emil számára! A legfelső polc széléről fejest ugrott a mélységbe, s csak kis híjjá, hogy nem a zsírosbödönbe esett. Most kezdődött csak igazán a kergetőzés! Egér Emil ide-oda cikázott: mozsár mögött, teknők Elborít hóhefér virágeső, Amikor látom, a kacagásom, Hangosan. édesen csapkod elő. Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár, S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: — Tip-tip! Megindult. Pétiké jár! . . . alatt keresett menedéket, de a gazda botja mindenütt nyomában járt. Egyszer azután a gazda megunta a hajkurászást és csel- hez folyamodott. A kamra egyik szegélyén ott lógott a viseltes csizmája. Leakasztotta az egyik csizmát és szép csendesen a sarokba fektette. Azután bőszen megzörgette a tepsiket, lábasokat, hogy Egér Emil rémülten iszkolt ki közülük. Futott, ro* hant, míg a cszima tátongó torkát meg nem pillantotta. — Not csakhogy menedéket találtam! -» lihegte, s uccu, beszaladt a csizmába. Több se kellett a gazdád nak! Felkapta a csizmát s miután a szárát jó szorosan ösz- szefogta, kivitte az udvarra. Palkó éppen arra szánkázott és csodálkozva kérdezte: — Mit csinál a csizmával, édesapám?- Vizet töltök bele, hogy el ne szaladjon! — nevetett a gazda s már zúdult is a víz a csizmába, azaz szegény Egér Emil nyakába. Hej, de hideg voltí Csak úgy krákogott, prüszkölt őkelme, még a kabátja is átázott szempillantás alatt. Talán ott is fullad, ha idejekorán észre nem vesz egy lyukat a csizma talpán. Ezen keresztül gyorsan kiugrott s úgy elhordta ázott irháját, hogy mire a gazda észbekapott, árkon-bokron túl járt. No, volt nemulass otthoni amint csuromvizesen odasomfor- dúlt a mamája mellé. De most az egyszer maga is úgy érezte, hogy rászolgált a büntetésre. Azon túl soha sem torkosko- dott, hanem jóízűen megette az ebédet és messziről elkerülte az éléskamra környékét. VÁRSZEGI GYÖRGY A kevert tészták készítése során a tojássárgáját mindig habosra kell keverni. Ha vaj van a tésztában, akkor először a- vajat kell kikeverni. Citromlévet csak a kész masszához adjunk, mert összekap a zsiradék. Minden édes tésztába kell egy csipetnyi só, különben íztelen lesz. Hígabb tészták sütése előtt a bádogtepsit vajjal és porcukorral kenjük ki, a sűrűbbnél vajjal, liszttel. A vajas tésztákat erősebb lángnál, a kevert tésztákat mérsékelt lángnál süssük. Ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy megsült-e a tészta, szúrjunk bele kötőtűt. Addig kell sütni, amíg a tűt tisztán, ragacsosság nélkül húzzuk vissza. Élesztős tésztához használjunk friss élesztőt és langyos tejjel dolgozzuk el. Minden fél kiló liszthez egy deka élesztőt számítsunk. Ha kelt tésztát sütünk, a -;ütő ne legyen nagyon forró, amikor a tésztát betesszük, mert külseje megég, belseje pedig nyers marad. t Omlós tészta esetében éppen az ellenkezőjére ügyeljünk. A sütő forró legyen és A tésztasütés törvényei az ajtatját ne nyitogassuk, mert a tészta összeesik. Zsírban sült tésztánál a zsír legyen bő és forró, a tésztát kevés cukorral készítsük, különben magába szívja a zsírt. A tortatésztát — bármilyen formában készítettük — csak akkor vágjuk ketté, ha teljesen kihűlt. Ha a teteje megégett, faragjuk le és szárazabb oldalára kenjük a töltéseket. Néhány szó a dísztórqyakról ■ nebb városi lakásnak is dí- t szére válnak ezek, mennyi■ vei inkább szépíthetik a vi• déki otthonokat! Egyébként ■ ma az iparművészet mellett • erősen fejlődőben van az l ipari művészet, a sokszorosított gyári áru művészete is: találunk már tömegáruban is nemes formájú edényeket, s ' valóban művészi üvegholmi■ kát, de egyes divatjamúlt i ólomkristályok ízléstelen min- . táikíkal még mindig mérgezik ■ a közízlést, és kevés kivétel• led ezt mondhatjuk el a por■ celánszobrokról is. viszont polctetőn, könyvszekrény rekeszben szétszórva kellemesen tagolják az egyhangúságot. Hamutartó, cigarettadoboz, gyümölcstál pedig kerüljön az asztalra, állványra, szóval oda, ahová való. Sajnálatos módon igen elterjedi?' a kispolgári giccs, vidéki városainkban és falun Pedig az ízléstelen, vásári dísztárgyaknál, bazáráruknál sokkal szebbek a népi kerámiák, háziszőttesek, kézimunkák, szőnyegek. A legmoderA dísztárgy a talminak, a ásárinak, a giccsnek a me- egágya. Nincs jóizlésű emer számára lehangolóbb lát- ány, mint a vitrinek bezárt im-lomjai, a használaton kiüli ezüsttárgyak, szerttimen- ális emléktárgyak közszemén. A vitrin ma már épp >lyan elavult, mint a kombi- iáit szekrény másik álroman- ikus kialakítása, a misztikus negvilágítású, csillogóüvegű oárszekrény. A nagyobb kerámiák, korsók, tálak, vagy figurák nem valók üveg mögé, Ha a legkülönbözőbb gépek ; inak is a háziasszonyok ; ndelkezésére, s könnyebb, 1 -----------------------------------------Há ny embert látunk ezen a képen? Négyet? Ne hamai kódjuk el a választ, mert, ha valaki jó számoló « megfigyelő, akkor még tizenkilencet is felismerhet. Ki ezek?
