Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-28 / 104. szám

14 A december végi neonfényes salgó­tarjáni utcán a „ki­tömött” kirakatok­kal barátkoztam, amikor valaki há­tulról figyelmezte­tett jelenlétére. Én úgy szoktam észrevétetni maga­mat, hogy elibe me­gyek az illetőnek, vagy ha már ebben a kirakat megaka­dályozna, akkor szó- használattal adok illendő jelzést. A mostani figyel­meztetés után a vál- lam megbillent, és egyensúlyi helyze­temből kimozdulva kiperdült a szó a számon. — Hámor! Nem: ÁMOR! — Hámor! Há- val... Hámor! Hogy kilencszáz- kilencvenezer, vagy milliószámra hányta a szemem a szikrát, nem tudom. Ilyen­formán ... S közben azon totóztam, hogy vagy a hetvenöt, vagy a nyolcvan ki­logrammos hámor­kalapáccsal hozott össze a sors. Hátranéztem. Uramfia. Gőg Ga­bi állt a hátam mö­gött. Nem Göre Gábor! — Gőg Gábor! — Szervusz!... — mondta eredeti basszussal, miközben fülei, mint hatal­mas két trópusi le­gyező felém libben­tek. De a következő A KRITIKUS pillanatban már az ég felé meresztette főzőtökre mintázott fejét és szempillái­val az eget söpörte. Én meg dülledező mellére hajtottam fejem. — No, — mondom —, a fehér holló, meg te hiányoztál még az Öév eddig elraktározott emlé­kei közé. És tiszte- letadóan suttogtam felfelé ismerősöm meredek mellén: — Ezer éve nem láttalak, drága ba­rátom! ... Kezet markoltunk és ő. mint ahogy várható volt, azon­nal kijavított. — Pardóóón... ezer és egy! — Akarom monda­ni, ma pont ezer és egy éve. Bár az az egy esztendő már nem számít, ennyit mindenütt ráhagynak a csepegésre. — Pardóóón... a porzásra! — Igazad van — helyesbítek nyom­ban —, a porzásra! Bár ez esetben por­zás, vagy csepegés édesmindegy. — Pardóón ... por­zás, vagy csepegés sosem volt mind­egy. És ugyanakkor nem lehet édes sem. Mert a porzás ... — Igazad van! Igazad van! Te nagy tiszeletű, te erős, te meggondolt barátom, te kritikusok empí­riájának empíriája. — Pardóóón! — mondta újra s mu­tatóujja- ismét az orrom előtt hadoná­szott, mintegy hite­lessége jeléül an­nak, hogy ismét ala­pos bírálat alá ke­rültek elejtett sza­vaim. Az agyam gyorsan kapcsolt és elhatá­roztam, hogy befo­gom a számat, egy szót sem szólok töb­bet és átpasszolom kritikusomnak a szó­lás abszolút jogát. — Apropó — mon­dom —, te a mozi­ból jössz ugyebár, Gabikám? Mondd, milyen volt a film? De őszintén, mert bár hallottam már véleményt kritiku­soktól, de én csak a te véleményedre tudok építeni. Látszott rajta, hogy tetszik ez a bi­zalom. Erős karjait végignyújtotta válla­mon, fejét felszegte, s szinte lehetett hal­lani, hogy szempil->< Iái ismét az eget-/ pásztázzák, amikor£< megszólalt a kritikus’' basszus. — Hát nézd.. .< hol is kezdjem ne-j ked. Egy negyed­óráig siklik a hajó! Egy hapsi sárgalázt kap. A kapitány há­rom perc alatt meg­gyógyítja. öt perc szerelem. A hajó[ összeütközik egy másik hajóval. Egy-\ más vitorláit ripity tyára lövik. Egy hapsit félóráig ver nek. A támadók el mennek a hajóval és sikta. — Ne beszélj? —I mondom. S hirtelen nem tudtam, hogy >J a mély elemzésért hol is kellene elkez­deni a neki is tet­sző elismerő szava­kat. — Nagyon örül-' tem, hogy találkoz­tunk — hálálkodtam. Azután váratlanul elmarkoltam a k zét. Egyszer-kétszer>J meglóbáltam, mintp ahogyan az kézfo-v gásnál illendő, sr< gyorsan utat keres-Cj tem magamnak, ro->< hantam a benépesült/ utcán, mert féltem, hogy az újabban el-\ ejtett szavaimat-' nem hagyja kritikát-\ lanul. És valóban. A hátam mögött is­mét felhangzott a, mély basszus. — Pardóóón!... OROSZ BÉLÁÉI HjjMqR FELVÉTELI VIZSGÁN TENGELYCSERE MARS KOCSIJÁN. NAGY EMBEREK, KIS TÖRTÉNETEK. ISKOLÁBAN A tanító félóráig mesél az állatok alkalmazkodóképessé­géről. Végül megkérdezi Pé­tertől. — Tudnál nekem erre pél­dát mondani? — Igenis. A tyúk — vágja rá Péter. — A tyúk? — csodálkozik a tanító. — No, magyarázd meg? — Hát a tyúk pontosan olyan tojásokat tojik, ame­lyek beleillenek a tojástar­tóba. HA A SORS KÖZBESZÓL i, AMIKOR MEGHAL A REGÉNYHÖS Ponson du Terrail,. a végte­lenbe nyúló rémregények va­lamikor népszerűségnek ör­vendő írója, az egyik francia lap hasábjain szenzációs re­génybe kezdett, amiből azon­ban még csak kevés fejezet volt készen. A kiadó nyugta­lankodott emiatt és állandó­an sürgető leveleket küldött a regényírónak, hogy meg­kaphassa a folytatásokat. Ponson du Terrail, amikor már megsokallta a sürgetése­ket, így válaszolt: — Kedves Barátom!... Egyik regényhősöm halála annyira megrendített és lesúj­tott, hogy egyelőre képtelen vagyok a munka folytatására. Nagyon kérem tehát, enge­délyezzen még nyolc napot, hogy az elhúnyt regényhő­sömet illetően meggyászol­jam. .. A HAL ÉS A MŰVÉSZET Mark Twain kitűnő választ, sőt tanácsot adott egyik ok- vetetlenkedő költőjelöltnek, ki dicsérő-ódával kereste fel a humoristát, egyúttal levélben azt a kérdést intézte hozzá: az ő véleménye szerint van-e összefüggés az elfogyasztott halételek és az agyvelő fej­lődése között, valamint azt is megkérdezte Twaintól, mekkora mennyiségű ilyen táplálékra van szüksége, ha eredményt akar elérni. A humorista ezt válaszol­ta: — Tudományos tény, hogy bizonyos orvosi körök mele­gen ajánlják a művészeknek a hallal való táplálkozást, azon az alapon, hogy a hal sok foszfort tartalmaz, ez pe­dig az agyvelő fejlődését vonja maga után. Ami már most az ön második kérdé­sét illeti, arra csak ezt felel­hetem: minthogy nincs szerencsém önt személyesen ismerni, nem áll módomban a szükséj-L-s halmennyiség pontos előírása. Ha azonban a hozzámírt követelményét veszem alapul, nyugodt lélek­kel állíthatom, hogy az ön számára naponta két cápa teljesen elég lesz. Nem kell különösképpen óriásoknak lenniök. ELMÜLT A MIGRÉN Mazzarin bíboros az egyik napon jelentést akart tenni XIV. Lajos francia királynak. Azt a választ kapta, hogy a király legnagyobb sajnálatára nem állhat rendelkezésére, mert súlyos migrénje van. Mazzarin másnap újból megjelent és akkor már a ki­rály elé tudott jutni. — Elmúlt a migrénem — fogadta a király. — Láttam, amikor eltávo­zott — felelte Mazzarin —, gyönyörű szőke haja volt és pasztellkék ruhát viselt... PRECÍZ EMBER Kabos Gyulához, a pesti színpad és a pesti film leg­népszerűbb komikusához az utcán odalépett egy férfi, hirtelen széttárta karjait és átölelte. A nagy művész csodálkoz­va nézett rá, de az ismeret­len örömtől elfulladó hangon mondta: — Kedves... mesterem ezer éve nem láttám... Kabos kibontakozott az is­meretlen öleléséből és óvato­san megkérdezte: — Pardon kérem, nem tet­szik engem összetéveszteni Árpád fejedelemmel? JÖ TANÁCS Tristan Bemard előadást tartott egy fiatal Írónak, hogy műveinek felolvasása alkal­mával hogyan viselkedjék. Mindenféle dolgot mondott, végül pedig kijelentette: — Semmi szín alatt ne fe- feledkezzék meg róla, ha be­fejezte a felolvasását, a hall­gatóságtól elegáns mozdu­lattal vegyen búcsút, aztán óvatosan, lábujjhegyen hagyja el a termet... — De miért lábujjhegyen? — Hogy senkit fel ne éb­resszen — mondta Tristan Bemard. fel ®É IRODÁBAN — Kisasszony, hogy van az, hogy ahányszor csak bejövök magához, mindig regényt ol­vas, ahelyett, hogy dolgozna? — Mert az igazgató úr gumitalpú cipőben jár. FIGYELMES SZOMSZÉDQK — Jó reggelt, megjöttem, a zongorát hangolni. — De hiszen nem is hivat­tunk zongorahangolót. — Önök nem, de a szom­szédok. LOGIKA Padluzsák Tóbiásnak fia született. A gyermek a Zaka­riás nevet kapta. Alig ért haza az apa a kórházból, csöngetnek az ajtón. A levél­hordó ajánlott levelet hoz. — Kinek szól a levél? — kérdi Padluzsák. — Padluzsák úrnak. Mire a büszke apa: — Igenám, de melyiknek? Tóbiásnak, vagy nak? Artista ügynök: „... és a kis hegedűlésen kívül még mit tud? A SKÓT ÉS AZ EGÉRFOGÓ A skót egérfogót szeretne veni. Az egyik üzletben már az összes egérfogókat elébe rakták, de egyik sem nyeri meg tetszését. — Tulajdonképpen milyen egérfogót keres? — kérdi tü­relmét vesztve az üzletvezető. Mire a skót: — Amely előbb lecsap, mi­előtt az egér elérné a szalon­nát. A CSÖKÖNYÖS PESSZIMISTA — Emlékszel, Jenő? 46-ban Zakariás- milyen finom csikkeket szív­tunk? 1 INFLUENZAS idők )(> •*?, — Sajnálom drágám, nem volt hosszabb létra ... — Asszonyom, azonnal ágyba! Megalakult as SZMT bélyeggyűjtő köre A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kulturális munkabi­zottságának keretén belül megalakul a Szakszervezeti Bélyeggyűjtők Köre a céllal, hogy a bélyeggyűjtőket a MABÉOSZ szervezetébe összefogják. Ugyanis a szer­vezett bélyeggyűjtők a szö­vetség keretén belül lényeges előnyöket élvezhetnek. A Szakszervezeti Bélyeggyűjtők körének célja: rendszeres előadások keretében a kezdő, vagy haladó bélyeggyűjtőket tudományosan bevezetni a gyűjtésbe. Előadásaikat rész­ben helybeli, részben a szö­vetségtől küldött tapasztalt tagtársakkal kívánják megol­dani. Fel kívánják venni a kapcsolatot a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval és a népi demok­ráciákkal, de minden más országgal bélyegcserék út­ján és külföldi tapasztalat- cserékkel. A Szakszervezeti Bélyeggyűjtők Köre bélyeg­bemutatókat, kiállításokat, esetleg vándorkiállításokat rendez majd. A Bélyegyűjtők Köre re­mélhetőleg 1960. január első hetében megalakul. BESZÉLŐ HIRDETÖOSZLOPOK Egy nyugatnémet hirdető- vállalat azon igyekszik, hogy rövidesen az egész ország­ban reklámfilmeket vetítse­nek a hirdetőoszlopok felső harmadában. A filmek han­gos szöveggel ellátva csábí­tanák az embereket a hirde­tett áruk megvételére. Jogos a feltevés, hogy ez még job­ban fokozná a lármát az amúgyis zajos utcákon. Az első kísérletek azonban- állí­tólag ebből a szempontból is a hirdető vállalat javára dől­tek el. TÓ A SZAHARA HOMOKJA ALATT A Daily Telegraph közlése szerint francia olajmémökök egy óriási földalatti tóra bukkantak Uargla közelében, ahol olaj után kutattak. A Szahara mélyéből hirtelen vízsugár tört fel, mégpedig olyan erővel, hogy a vizet majdnem 300 méter magasba lökte fel. Feltevések szerint nagykiterjedésű tóról van szó, amelynek vize iható. ZÖLD ISKOLATÁBLÁK AUSZTRÁLIÁBAN Ausztráliában újabban zöld táblákat használnak az isko­lákban, mivel ez a szín állí­FURCSASAGOK tólag kevésbé f áraszt ja a gyermekek szemét, követke­zésképp pontosabban számol­nak. Az elgondolást elterjesz­tő melbournei cég számításai minden esetre helyeseknek bi­zonyultak, mivel eddig már több mint 10 millió zöld is­kolatáblát adott el. FELESÉGÉT NEM VISZI MAGÁVAL A HOLDBA Maurioe Lindon londoni tőzsdés egy évvel ezelőtt 200 angol fontot helyezett letét­be egy eljövendő holdbéli utazásra előlegül. A Cook utazási iroda értesítette, hogy egy esetleges utazásnál „el­sőbbséget” biztosítanak ugyan neki, de közönséges értelem­ben nem „tartanak fenn szá­mára helyet”. Lindon egy ra­kétaszakértővel való beszél­getés után arra a következte­tésre jutott, hogy az utazás a Holdba oda-vissza legalább 50 ezer forintba fog kerülmi. „A feleségem nélkül utazom” — hangsúlyozta a londoni tőzs­dés. SZÍNES SPAGETTI OLASZORSZÁGBAN Egyes olasz spagetti gyáro­sok forgalmuk fellendítésére — Kép szöveg nélkül... HÍRNÉV A nagy tudós végigsétál vendégével a kisvároson. Az emberek már messziről kö­szöntik. — Jó érzés lehet, hogy a város lakossága ennyire nagyrabecsüli tudományos munkásságát — jegyzi meg tisztelettel a látogató. A tudós elmosolyodik. — Csakhogy ez nem az én munkámnak szól — mondja egyszerűen. — A fiam a helyi futballcsapat középcsa­tára ... kitalálták, hogy a té >ztafélesé- geket különböző szhűre fes­tik. Azóta állítólag vannak olasz asszonyok, akik minden nap más színű spagettivel várják a férjüket vacsorára. Noha számos panasz érkezett a tésztgyárakba, kijelentették, hogy a színes spagelti gyártá­sát mégsem állítjáih le, mi­vel „esztétikai okokból” so­kan ragaszkodnak hozzá. „KARÁCSONYI AJÁNDÉKOT NEM ADUNK ÉS NEM FOGADUNK ÉL” A nemrég kipatti mt meg­vesztegetési botrányok követ­keztében az amerikai köz- igazgatás vezetői, kereskedel­mi vállalatok vezen hiva­talnokai, az egész politikai és üzleti élet szám' >s képvi­selője mostanában a követke­ző tartalmú nyomtatott köz- , leményt juttatja el postán ( ügyfeleihez: „Kérjük, ne küldjenek ka­rácsonyi ajándékot és tő­lünk se várjanak semmit!” A rádió és a televíziós korrupció leleplezés« váltotta ’ ki ezt a nagyfokú érzékeny­séget az amerikaiaknál, akik most attól tartanak, hogy a szokásos kar ácsonyi , .szeret et- adományokat” is utólag meg­vesztegetésnek minősíthetné valaki.

Next

/
Thumbnails
Contents