Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-24 / 103. szám

1990. december 24. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Tovább folytatják a rekonstrukciót a Hatvan—Salgótarján közötti vasútvonalon Nagyobb figyelmet a beruházások előkészítésére A Hatvan—Salgótarján kö­zötti vasútvonal rekonstruk­cióját tovább folytatják. A Nagybátony és Mátraverebély után elkészült szakasz foly­tatásaként Mátraverebély és Tar között egy 3,2 kilométe­res szakasz újjáépítését vég­zik el még ebben az év­ben. A 120 méteres sínek­ből, hengerléssel összeillesz­tett vágányzat teljesen meg­felel majd a korszerű köve­telményeknek. A munkát egy nagyteljesítményű aláverő gép is segíti, amely naponta 100— 120 ember munkáját képes elvégezni. A vasútépítők már lefektették a síneket. Ezen a héten történik meg a kő­ágyazat aláverése, a jövő­héten pedig elvégzik a he­gesztést is. A vasútépítők számára Pász- tón már elkészítették a meg­felelő irodákat és szálláshe­lyeket, hogy az 1961-es év­A Salgótarjáni Kézműipa­ri Vállalat jelentősen fejlő­dött az idén és ennek meg­felelően növekedett a terme­lés és jobb lett az igények kielégítése. A vállalat az új adottságoknak megfelelően a jövőben majdnem meghá­romszorozza termelését és majdnem duplájára emeli a rendelt ruhák készítését. A kézműipar több mint 10 millió forintos termelési ter­vet kapott 1961-re és 25 fé­ben a mostanitól lényegesen nagyobb kapacitással folytat­hassák e fontos vasútvonal teljes felújítását. le terméket gyártanak ezért az értékért. A termékek kö­zött szerepelnek különleges bébiruhák, a kedvelt matróz­blúzok, bakfis lányruhák, valamint blúzokhoz készíte­nek plisszírozott szoknyákat is. Szeretnék tovább fejlesz­teni a javítórészlegek mun­káját, valamint szeretnék bevezetni a házi javítószol­gálatot. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalat jövőre megkapja a beígért két táskavarrógépet. A je­lenleg 300 nőt foglalkoztató vállalatnál a jövőben még nagyobb lehetőségek meg­valósítására is sor kerülhet, így többek között szeretnék minél előbb elérni az ex­portra való termelést. 10 000 javítást végzett idén a Salgótarjáni Vegyesipari Vállalat TOVÁBB BŐVÍTIK A szervizszolgálatot A Salgótarjáni Vegyesipari Vállalatnál már november végén teljesítették az éves tervet és jelenleg már túltel­jesítésen dolgoznak. A válla­lat termelő tevékenysége mellett jelentős volt ebben az évben a javító szolgáltató munka is. Az idén eddig megjavítottak 2700 rádiót és televíziót, mintegy 1100 da­rab órát, 500 darab irodagé­pet és közel 4000 töltőtollat. A szerviz szolgálatok egyre jobb munkáját bizonyítja, hogy 200 eset bért javítottak- hűtőgépet, 150 esetben mo­sógépet és mérleget, vala­mint 2300 esetben gépjármű­veket. A vállalat jövőre tovább kívánja bővíteni a Szerviz­szolgálatot és így bevezeti a Mekalor olajtüzelésű kály­hák javítását. Fejlesztik a mérlegjavító részleget és meg­oldják az időszakos hitelesí­téseket is. Hosszú évek tapasztalata bi­zonyítja, hogy beruházásaink határidejének eltolódását el­sősorban a tervdokumentáci­ók hiánya idézi elő. A be­ruházóknak és kivitelezőknek sok esetben hiábavalóvá vált az a törekvése, hogy határ­idő előtt, de legalább határ­időre átadják rendeltetésük­nek az egyes beruházásokat, ha ebben a nagyon is ne­mes törekvésükben — első­sorban népgazdasági érdek — gátolva voltak. A Zagyva II., a Zagyvapálfalvi Üveggyár új kemencéjének begyújtása után hiábavalóvá vált a beruhá­zások időbeni elkészítéséért folytatott harc, hisz a tények egész sora bizonyítja: alig akad olyan beruházás, ame­lyet határidőre át lehetett volna adni. Sajnálatos, de ezekből a hibákból nem okultunk ele­get. Akad és elég bőven akad olyan létesítmény, amelyet már ebben az évben, te­hát a hároméves terv utolsó esztendejében át kellett vol­na adni rendeltetésének, de a korábbi huza-vona, amelyet a tervdokumentációk elkészí­tésénél lehetett tapasztalni, nem tette lehetővé a létesít­mények elkészülését. Ha pe­dig sikerült is a kivitelező­nek a munkát befejezni, fel­tétlen kapkodással járt. az elökészületlenség rányomta végig a pecsétjét arra. Mind­ezektől sokkal súlyosabb pél­dául a salgótarjáni új kór­ház építésénél előforduló szer­vezetlenség, fegyelmezetlen­ség, amelynek következménye az, hogy a kivitelező több mint kétmillió forinttal tu­dott kevesebbet felhasználni mint kellett volna — terv­dokumentáció hiányában. Ma még nem lehet tiszta képet kapni sem a három­éves. sem az 1960. évi be­ruházások teljes állásáról. Most ezen már kár is lenne ■rágódni, de a tapasztalatok levonása feltétlen szükséges. Szükséges ez azért, mert az .lőjelek az 1961. évi beru­házások megkezdésénél, kivi­telezésénél nem a legragyo­góbbak, derűlátásra semmi esetre sem adnak okot. Talán azzal kellene kez­deni, hogy a Beruházási Bank­nál. amely — igen fontos szerepet tölt be a létesítmé­nyek megvalósításánál — még ma sem tudják, hogy mi lesz jövőre. Míg az elmúlt év azonos időszakában mái Megyénk hároméves lejlfidésébil-Vtfi 1977 S3 «jroaiar i I960 Megyénk mezőgazdaságának szocialista szektora jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt három évben. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek által megművelt föld­terület az 1957. évi 22,8 százalékról 1960. végére 72 százalékra növekedett. Az élets'zínvonal emelkedését tükrözi megyénk k’skereske- delmi forgalmának alakulása, amely 1957-től napjainkig 26 százalékkal emelkedett. 10 milliós terv a kézműiparnál A IV-es kemence művezetője A rőtfényű kemencék mel­lől indult, mint falusi ka­masz, aki valami furcsa va­rázslatos országnak látta első pillanatban a gyárat. Aztán a múló napok, hetek egy­hangúságában a sokszor oly kínosnak tűnő munkában rá­jött, hogy a régi gyárban az izzó üveg a legnagyobb úr; az élet ura. Sokat ügyeske­dett az első években, odame­részkedett a nagy tisztelet övezte öreg mesterekhez, s nagyot köszönt 'a rátarti se­gédeknek. Sokat akart elles­ni a szakma titkaiból. Sok vágya között egyet dédelge­tett a legjobban. Szakmát álcart tanulni. Vajon mi lett a karancs- alji gyermekből két évtized után? Itt ül előttem egy kö­zéptermetű, mosolygós ember a Salgótarjáni Üveggyár tV-es kemencéjének üzem­irodájában. Sándor Vilmos, a régi behordó gyermek. Mű­vezető lett. A beszélgetés ne­hezen indul. — Hosszú volt az út, míg eljutottam idáig — kezdi, de megakad, s néhány pillanat­nyi tűnődés után így folytat­ja: — De mit is mondjak ma­gamról. Szerénykedik, pedig úgy beszélnek róla a gyárban, mint az egyik legjobb mun­kásvezetőről. Ezt a szerény­séget azzal magyarázza, hogy nem szereti, ha sokat be­szélnek róla. — A csendes embert keve­sen veszik észre — magya­rázkodik, pedig e kijelentése és tettei között nagy a kü­lönbség. A IV-es kemence munkáskollektívája nagyon szereti a csendes, de szorgal­mas Vili bácsit. Még az idő­sebbek is sokszor csak így szólítják, családiasán, mintha egy családból származnának. Immár tíz éve, hogy mű­vezető ennél az üzemnél. Ért az emberek nyelvén. Már mű­szakkezdés előtt az üzemben van és megnézi a kemencét, a gépeket, rendben van-e minden. Műszakkezdés után megkeresi a dolgozókat, min­denkihez van néhány szava. Meghallgatja, ha valakinek panasza van, s igyekszik azt elintézni, s együtt örül a má­sikkal, ha az örömről beszél. Mostanában sokan felvetik a normakérdést. Minden be­szélgetés alkalmával szóba kerül a termelés, a termelé­kenység, a gépesítés, s még az átszervezés is, — mondja, s elmesél egy érdekes esetet, amikor néhány munkásfiatal­lal vitatkozott a mezőgazda­ság átszervezésének fontossá­gáról. Ezek a beszélgetések, viták eddig azt eredményez­ték, hogy ez az üzemrészleg jól teljesíti a tervét, és sok­kal kevesebb a kifogás, mint régebben volt. — Nagyon megnőtt az em­berek politikai aktivitása, s én ennek tulajdonítom azt, hogy egyre jobban szót lehet érteni az emberekkel, — ma­gyarázza. — Korábban nem lehetett az emberek nagyobb részével beszélgetni a belső gazdasági kérdésekről, a vi­lágpolitikáról, s talán még kevesebbet személyes bajaik­ról. Ezt az aktivitást, ami az emberek részéről egyre erő­teljesebben nyilvánul meg. józan politikánk váltotta ki. Elmondja Sándor elvtárs azt is, hogy amióta az em­berek egyre többet tanulnak szakmailag, politikailag, nö­vekszik általános műveltsé­gük, komoly változást ered­ményez munkájukban, gon­dolkodásukban. Persze, ez a változás még nem olyan nagy, amilyen szükséges lenne, de nagyon biztató. A tanulás szóbakerülésével elmondja, hogy ő is tanul, mert úgy érzi, nem elegendő egy üzemrész vezetéséhez csupán a gyakorlati tapaszta­lat, s minél e’őbb el akarja sajátítani az elméletet is. Jö­vőre technikumba megy. Eb­ben a pillanatban egy em­ber lép be az ajtón és je­lenti, hogy baj van az üveg­gel. Sándor elvtárs kisiet, s mire utolérem, már intéz­kedett is, hogy hol mit kell tenni a hiba kijavítására. — Az emberek azt szeretik és értékelik, ha azonnal in­tézkedünk, bármilyen ügy le­gyen is az, — mondja moso­lyogva, s rákacsint az egyik gép kezelőjére, aki hálás pil­lantással, karlengetéssel nyug­tázza az intézkedést. — Persze, neki sem közöm­bös — mutat az integető felé —, hogy mennyi selejtet gyárt. Ez a pillanatnyi intéz­kedés komoly bérkiesés meg­előzője lehet. Sándor elvtárs már több mint tíz éve tagja a nagy­üzemi párt végrehajtó bizott­ságnak is. Komoly posztot bíztak rá. Ö gondoskodik az emberek politikai tájékozta­tásáról, a megfelelő agitációs munka elvégzéséről. — Nehéz munka ez, de na­gyon szép — mondja. — Képzelje el, milyen jó érzés az, amikor egy-egy ember meggyőződik a valóságról, tisztába jön gondolataival, s ezáltal sokkal nyugodtabban végzi a munkáját. Ezt olyan hévvel mondja, hogy szinte, magával ragad.. Azt mondják, hogy Sándor elvtárs szigorú is. Megköve­teli a munkát. Abból indul ki, ha ő elvégzi becsülettel a munkáját, más is ezt te­gye. Csak úgy lesz eredmé­nye a közös ügynek, ha min­denki hasonlóképpen gondol­kodik. Ez a „szigorú” ember még sokat beszél a családjá­ról, a nagy fiáról, akire na­gyon büszke, s a terveiről. Felismerte a jelen szükséges tennivalóit, hogy a jövőben még több eredmény szüles­sen. Egyre többet akar tenni családjáért, az emberekért, ezért tanul, olvas, érvéi, vi­tatkozik. Ahogy nézem örök­ké mosolygós arcát, s e mo­soly mögött rejtőző szótlan akaratot, elhiszem, hogy ez sikerül neki. Pádár András tudták, hogy ebben az esz­tendőben milyen beruházások valósulnak meg, addig 1961-re még a tervek sem érkeztek meg a bankhoz. Ez feltétlen azzal jár, hogy későn kerül sor a szerződések megköté­sére, elhúzódik a kivitelezés ideje is. A Beruházási Bank véleménye szerint is építőipari vállalataink az év első jó néhány hetében, vagy hó­napjában csak az áthúzódó, tehát folyamatos építkezése­ken dolgozhatnak. Ez aztán azzal a veszéllyel fenyegeti elsősorban az állami építő­ipart, hogy az év elején jó néhány szakemberét, segéd­munkását kényszerszabadság­ra kell, hogy küldje. Az állami építőiparnak — szerdán érkezett meg az 1961. évi munkák kijelölése'— elő­reláthatólag 170 millió forint értékű munkát kell 1961-ben elvégezni. A baj csupán any- nyi, hogy még egyetlen mun­kára sem kötöttek szerző­dést, s a szükséges terv­dokumentációk is alig két- három hónapos munkához biz­tosítottak. Ezek hiányában aztán sem a balassagyarmati, sem pedig a Nagybátony kör­nyéki építésvezetőségnek nincs indulási lehetősége, vagy nincs a teljes kapacitása lekötve. Máris jelentkezik a hiba az Acélárugyárnál, a tanácsi be­ruházásnál, a Salgótarjáni Üveggyárnál, nem utolsó sor­ban a salgótarjáni kórház­nál, ahol, vagy csak részle­gesen, vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre tervdo­kumentációk. Persze az ál­lami építőipar mellett sem­mivel sem áll jobban e te­kintetben a Tanácsi Építő­ipari Vállalat sem, ahol a tervezett 24 millió forintból aligha tudják mit kell majd megépíteni — kivéve néhány termelőszövetkezeti beruhá­zást, s azt a három iskolát. Itt, ennél a vállalatnál egyet­len szerencse csupán az, hogy az első félévben megvalósí­tásra kerülő 63 létesítmény közül legtöbb a már meg­levő típustervek alapján ké­szül majd el. Summa-summárum. Már most megállapítható, hogy megyénk 1961. évi beruházá­sának végrehajtása veszély­ben van. Illetékes szerve­ink feladata, hogy érjék el a tervdokumentációk időbeni elkészítését, mert éppen ezen a munkán "nem múlhat egy egész megye fejlődése, em­berek kenyere, megyénk dol­gozóinak felemelkedése, jó­léte. MILLIÓS MEGTAKARÍTÁS K(jrY ÉV ALATT a tűzhelygyár'! fiatalok számláján A Tűzhelygyár december 20-án befejezte éves tervét E mögött a szűkszavú, tény­közlő jelentés mögött sok aka­dály legyőzése, a becsületes dolgozók lelkiismerete és szor­galma van. Az összes dol­gozók munkáján belül nem hagyható figyelmen kívül kü­lönösen a fiatalok, az ifjú­sági és KISZ-brigádok igye­kezete, lelkesedése. A tűzhelygyári ifjúsági bri­gádok egyre fokozódó len­dülettel végezték munkáju­kat. ahogy közeledett a KISZ I. kongresszusának időpontja. Talán ebben az üzemben le­hetett leginkább tapasztalni, hogy a kongresszusi készülődés, az országos nagy politikai esemény nemcsak jelszó a f atalok előtt, hanem azt igyekeznek lépésről lépés­re komoly tartalommal is megtölteni. S a menetközbeni eredmé­nyek olyanokat is felbuzdít.ot- tak és magukkal ragadtak, akik addig közömbösek vol­tak, úgy, hogy a kongresszu­sig tizenháromra emelkedett a brigádok száma. Ezek kö­zött voltak jobbak, kevésbé nagy eredményeket elérők is, de az, hogy kivétel nélkül mindegyik lelkesen dolgozott és tudása legjavát nyújtotta, nem vitatható. És ennek a ténynek van végtelenül nagy jelentősége. A legeredményesebbek kö­zött kell megemlíteni Lé/cai János KISZ szocialista .bri­gádját, amely vállalta, hogy az előző évi 31.2 százalékos fekete-fehér selejtet 30 száza­lékra csökkenti, ezzel szem­ben egyetlen negyedévben sem haladta meg selejtjük a 28 százalékot. így csaknem 300 ezer forint az eddigi meg takarításuk. A „Kossuth” ifjú­sági brigád a kulcsformázás­nál hasonló vállalás mellett állandóan 29 százalékos se­lejt alatt dolgozott, s több mint 200 ezer forintot taka­rítottak meg ezáltal a nép­gazdaságnak. A „Z ója” tea- tűzhelyszerelő KISZ-brigád a terv túlteljesítésével több mint 150 ezer forint többletered­ményt ért el. A „Béke” KISZ kéziformázó-brigád a múlt ■évi 11 százalékos selejttel szemben állandóan 4—5 szá­zalékos selejttel dolgozik. A többi fiatalok munkája is mind említésre való, de egyé­nileg is jó példákat lehet találni, különösen a társadal­mi munka területén. Almás­hegyi Béla, Hárskúti Rezső, Turiczki János a vállolt 20 óra társadalmi munkának már négy-öt-hatszorosát tel­jesítették. A villanyszerelő KISZ-bri­gád valamennyi tagja le­velező hallgató a Gépipari Technikumban. ami azt jelenti, hogy tovább­képzésüket maguk is fontos­nak tartják. A fiatalok közül ebben az évben 41-en adtak be újítási javaslatot, s az ezekből megvalósult újítások eddig 200 ezer forint meg­takarítást eredményeztek. A KISZ mozgósítására a tűzhely­gyári fiatalok többször vé­geztek gyártakarítási - munkát, letakanították a labdarúgó- pályát, vasat és papírt gyűj­töttek, raktárakat rendeztek át — és mindenütt ott vol­tak, ahol szükség volt rá­juk. Több mint egymillió fo­rint megtakarítás csak ebben az egy gyárban a fiatalok munkájának az eredménye. Ez semmiképpen nem lebe­csülendő, mert talán ennél még értékesebb az a tudatuk­ban végbement fejlődés, hogy a közösségi munka, az egy­más iránti megbecsülés és segítés megsokszorozza az erőket. Túlteljesítik termelési tervüket a Király-tárói KISZ-brigádok A KISZ I. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben jó eredmé­nyeket értek el szénmeden­cénk KISZ-brigádjai. Már a kongresszus ideje alatt több KISZ- és ifjúsági brigád Je­lentette, hogy befejezték 1960. évi termelési tervüket. Ilyen brigád volt Mátranovákon, Tiribesen, Kazáron, de más bányaüzemben is. Ifjúsági brigádjaink a kong­resszus után sem csökkentik a munkalendületet. Most azért harcolnak, hogy az év hát­ralevő idejében munkájukkal elősegítsék a második ötéves terv sikeres beindítását. Király-tárón a KISZ-brigád most is nagyszerű munkasi­kerről adhat számot. Godó Béláék — 18 fős KISZ-brigád — például a tervezett 42,3 mázsás teljesítménnyel szem­ben eddig 58.23 mázsás tel­jesítményt értek el. s így tervüket 137,6 százalékra tel­jesítették.

Next

/
Thumbnails
Contents