Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-24 / 103. szám
4 nógrádi népújság 1960. december 24. Herencsényből jelent-jük . Dropka Istvánné tanítónő az I. osztályos Hanzel Jánossal gyakorol. Janinak nagyszerűen megy az olvasás, már megérdemli a téli pihenőt. Petrázs János tanító, a II. osztály- lyal nyelvlecke órát tart. A tanulmányi eredmény kitűnő. m m És Szalai Marika, az óvodából, aki nem hajlandó barátságos vágni. arcot Az ünnep estéje Karácsonyi palóc népszokásokról *»iDSD®54DSDS>iDSO®OlC>SOS>SDeDe>ifMr.>S>iDSOS>iDSDf(>iOSD«>iDgDfc- Erpdj fiam, Jani, etesd ®meg a jószágokat! — Mindjárt megyek édesapám, csak befejezem! — Mit, te? — Hát a széket! . — Miféle széket? — Hát ezt a... Luca-szé- Iket! — Luca-széket? Hisz’ régen jelmúlt már a Luca napja ...! \Te meg most csinálod ... ? — Ejh ... édesapám, hát tnem emlékszik? Ma van ka- Irácsony napja, ma kell ezt Ibefejezni! Elkezdtem én mán íLuca napján, de mára kell »készen lenni neki. Minden Inap egy kicsit, Lucától a mai • napig! — Hja ... hm ... igazad tivan! Lám-lám, öregszem ... *no, csak csináld, majd én fmegetetem az állatokat... ? Aztán megmondd ám este, {hogy ki a boszorkány! Nevettek egy nagyot és 1 András bátyánk, a gazda, t sietséggel látott a tenniva- < lókhoz, mert bizony jócskán ; sötétedett már. Felesége az i aprójószágot látta el. Kutainé 1 szomszédasszonnyal beszélve ‘ meg a kacsa tömése körüli f vitás helyzetet. Anna — ti- ' zennyolc-tizenkilenc éves, for- [ más eladólányka — o kony- ' hában szorgoskodott, a vacsorát készítgette. Az aszta• Ion nyúlt a rétes, nyúlt, tnyúlt... már a macskákat ) külön őrzőnek kellett vigyázom. Ezt a nehéz és felelősség- teljes feladatot a kis Bandi ) látta el kellő komolysággal ?és szigorral. Sőt, túlteljesítve *a felajánlást, még a rotyogó káposztalevesre is figyelge- í tett. Igaz, némi célzatossággal, 1 mert abban bizony kitűnő \húsok puhulták. Hamarosan egészen besöté- Hedett és az egész család be- éhúzódott a meleg, a készülő pvacsora illataival teli kony* {liába. János is készen lett a 9L uca-székkel, odaállította a »sarokba, a tűzhely mellé. A tférfiak tisztálkodni kezdtek, ^mosakodtak, készülődtek az \ünnepi vacsorához. — Tessék asztalhoz ülni! adta ki Annuska a paran- icsot. A gazda titokzatos 'pillan- Itással tekintett körül, majd icsöndben kiosont a konyhádból. Az istállóba ment, onnan ymeg a pajtába. Szalmát, szé- j nát, mindenféle takarmányából egy kis csomagot kötött lösszé, a konyhába vitte és j betette az asztal alá, az asz- ftal lábához. Bandinak súgott ) valamit, erre ö is eltűnt, de 5 egy perc alatt jött is liheg- )ve: láncot hozott, — a PötyNépműveléni munka Bereden Néhány évvel ezelőtt, ha a balassagyarmati járás népművelési munkáját vizsgálták, Bércéit úgy emlegették, mint a járás egyik legjobb községét. Bércéi neve úgy állt a köztudatban, mint a járás egyik erőssége. Eleven pezsgő kulturális életről győződhetett meg az erre járó ember. A fiatalok szívesen jártak a KISZ helyiségbe, mert itt állandóan megtalálhatták szórakozási igényeik kielégítését. S mi lett ebből néhány hónap alatt? Nem akadt, aki a színjátszó csoportot kézbe vette volna. Ism eret - terjesztés? Ismeretlen fogalommá vált. De hagyjuk a múltat, nézzünk inkább jövő terveik felé. Vajon mit terveztek a bércéit kulturális élet vezetői, hogyan ala-ják ÜJ MOSÓGÉPET A BIZOMÁNYI ÁRUHÁZBÓL IS VASROLHAT JÓTÁLLÁSSAL! ARA: 1400,— Ft. Salgótarján, Rákóczi út 104. (666) községünk kulturális életét fellendíteni? Munkatervüket tanulmányozva a legelső pillanatban észrevehetjük, hogy dolgozni, tevékenykedni akarnak népművelési téren is a berceli pedagógusok. Legelső lépésként összehívták a művelődési bizottságot, és közösen határozták meg azokat a feladatokat, amelyeket a legsürgősebben meg kell oldaniuk. Az ismeretterjesztő munka terén legfőbb célként tűzték ki — a párthatározat alapján — a dolgozó parasztok szakmai műveltségének emelését. Ennek érdekében szervezik meg a mezőgazdasági akadémiát -és a munkaegységszámítási. tanfolyamot. Az előadások szervezését és vezetését a termelőszövetkezet ag- rcnómu a villaPa. A mező- gazdasági előadásokon kívül tartanak előadásokat az erdészet dolgozói részére, de nem feledkeztek meg az ateista propagandáról sem. Nagy fellendülés várható a művészeti munka területén is. A községben dolgozó fiatal pedagógusok vállalták a színjátszó- és a tánccsoport vezetését. Szakmai téren sem lehet majd kifogásolni való, hiszen mindketten részt vettek a művészeti csoport- vezetők nyári tanfolyamán. Reméljük a KISZ tagsága újra második otthonának fogja tekinteni a KlSZ-helyisé- get, hiszen ismét élénk klubélet kialakulására van kilátás. A klub-foglalkozások keretén belül könyv- és film- ankétokon, szellemi olimpiá- szokon kívül lemez-estéket, érdekes versenyeket fognak rendezni. A foto-szakkör részére a gyakorlati foglalkozásokon kívül szakmai előadásokat is tartanak. Érdekes program vár a gyerekekre. A gyerrhekfoglalkoztatá- sokat az úttörőcsapattal közösen fogják megoldani. Szépek ezek a tervek és kitűnik belőlük az, hogy a berceli nevelők ismét szívügyüknek tekintik az iskolán kívüli népművelési munkát. Reméljük, hogy röúid időn belül ismét a járás legjobb községei között emlegetjük Bércéit népművelési téren is. Szép tervekkel indulnak és ha összefognak, szívügyüknek tekintik ezt a munkát, terveiket meg fogják valósítani, hiszen akarat dolga ez csak. Bálint Tamás työs nyakáról szedte le az imént az istállóban — s a kötegre tette. A jó zsíros, tejfölös, tepertős túróscsuszát fogyasztották el először. Az étkezés sorrendjének is megvan a maga régóta kialakult szokása. — Édesapám! — szólt Bandi — mért kell ilyenkor az asztal alá köteget rakni, meg fejszét, baltát? Mért hozta Jani be a fejszét is? — Fiam, még nagyapámtól láttam én is. Talán azért szokás, hogy a házhoz láncoljuk a bőséget, meg a szerszámot, amivel mindent meg- szerzünk. Meg azt mondják, hogy a vasnak valami ereje van... ki tudja... bár én ezekben a babonákban nem igen hiszek ... dehát... szokás ... — Vedd el azt a villát! — mondta a családanya az urának. — Hadd rakom meg a tányérodat finom mákosdere- lyével! Erre vidám kuncogás tört ki a nagyobbak között. Ok értették csak, hogy ebben valami különös is van. — No, ügyes légy! — szólt lányához a gazda. — Aztán megszerezd ám magadnak a jövendőbelit! Te, nincs az a jóképű agronómus iderendelve már a kiskapuhoz ...? — De bizony, édesapám, nézzen csak ki gyorsan az ablakon! — mutatott ki a sötétbe a leány, s amint apja arra tekintett, vihargyorsan kikapta a kezéből a villát és vitte, szaladt ki vele a család nagy hahotázása közben a sötét utcára. — No ... azt a ... — nagyot akart mondani András bátyánk, de csak annyira futotta belőle, hogy a kiskésit, meg a nemjóját neki. — Hova szaladt Annuska, édesanyám? — Ejnye, te gyerek, mindig kérdezősködsz! Hát nem tudod, hogy most tudja majd meg a jövendőbelije nevét? Mert az úgy van, hogy a lány elkapja apja kezéből a villát a derelyével együtt, aztán kimegy az utcára és az első arra menő embertől megkérdezi a keresztnevét. Ahogyan azt hívják, az lesz majd a választottjának is a neve. Én is így tudtam meg, hogy az apátok András lesz... Csak azt nem tudtam, hogy majd ilyen hóbortos ember lesz... mindenféle giz-gazt rak az asztal alá karácsonykor ... hallja-é? Most figyeljen ide! — csipkelődött a gazdával. — De hiszen én is oda voltam rendelve a kiskapuba, any jók... erre nem akarsz emlékezni... ? Anna szaladt be nagy izgalommal. — Pista lesz... Pista ... jaj, nem is hittem volna... nahát! Pista, mert kiszaladok, nézek körül, hát akkor jön ám onnét az alvég felől az a ... — Rekettye Pista, nem? A falu bolondja... — évődött Jani. — Nem ... hanem a ... — Az agronómus ... — hunyorgott vidáman apja felé az Andris gyerek. — Az ... de ... igazán tiszta véletlenül... ne-ne-nem is gondoltam... — pirult nagy tiltakozások közt a kislány. Már az ízes-illatos mákos- gubó került az asztalra. Ez aztán elmaradhatatlan karácsonyi eledel. De finom is. annyi biztos, mert Bandika kérlelni kezdte anyját, hogy vigye már el, mert ő az egészet megeszi és akkor nem marad hely a húsos káposztának. Természetes, hogy még maradt annak is, mert ez az utolsó fogás, ebből kell legjobban jóllakni, a többi csak olyan kísérőféle. Mikor már mindenki jól érzi magát a sok jó íz kellemesen bizser- gető birtokában, leszedik az asztalt és behoznak annyi diót, ahány tagú a család. Az édesanyának nem szabad a vacsorától felkelni, vagy előre odakészít mindent, hogy ezt megtarthassa, vagy nagy lánya végzi el helyette a kiszolgálást. Azt tartja a szólás-mondás ugyanis, hogyha felkel az asszony vacsora közben, akkor tavasszal nem üli meg a kottás a tojásokat és nem tojnak a tyúkok. Hát ezért kell ezt olyan szigorúan betartani! Anna szétosztotta c diókat — mindenkinek egyet. Izgatottan fogtak hozzá a töréshez. Mert ha jó és szép a dió, az azt jelenti, hogy aki feltörte, az az egész jövő évben egészséges lesz. Ha egy kicsit podvás vagy ványadt, akkor beteg lesz az illető, ha meg nagyon rossz, ehetetlen, okkor talán meg is hal.. szerencsére ez csak nagyon öregeknél fordul elő. Tavaly is ugye... a Söre Kati néni... igaz, hogy már 89 éves volt!' Ezekután András gazda bicskájával megbontott egy szép, piros almát, öt részre vágta. Mindenki nagyon komolyan figyelt. — Hát ez meg mire való? — érdeklődött ismét a legkisebbik. — Még nagyanyád szokása volt, isten nyugosztalja szegényt, anyád anyjáé, hogy karácsony este a vacsora után mindig kért egy szép almát és annyi részre bontotta, ahány családtag volt. Aztán szétosztotta. Azt szokta mondani, hogy azért szokták ezt csinálni, mert hogy a család minden tagja a jövő karácsonyra is együtt legyen. Mert egész évben kóborolhat az ember bármerre a világon, de a karácsony... az más. Akkor otthon kell lenni. Persze ez így igaz is, meg szép is, rendes is, de hogy az almától ... Felkeltek az asztaltól, befejezték a vacsorát. Mindenki bement a szobába, következett a gyertyagyújtás. A feldíszített fenyő máris fényben pompázott, egy-egy csillagszóró szikrázott Bandi nagy örömére. Boldog ünnepeket kívántak egymásnak, aztán szétoszlott a család. Az asz- szonynépség a konyhába ment elvégezni az étkezés utáni teendőkét, Jani azt mondta, hogy átmegy a szomszédokhoz körülnézni, de megígérte, hogy éjfélre itthon lesz. Akkor mennek az éjféli misére, viszi a Luca- széket is magával, hogy lássa, ki a boszorkány a faluban. A gazda letelepedett a kályha mellé, a jövő évi kalendáriumot böngészte. Lassan elnyomta az álom és fejét a falnak támasztva elaludt. Bandi még egy ideig el volt foglalva újonnan kapott ajándékaival, de később követte édesapját és a díványon elszundított. Az asszony és lánya elvégezték munkájukat és már kezdtek készülődni a misére. Kiszedték a szekrényből a meleg, szép téli holmikat, öltözködtek. Az idő gyorsan elszaladt. Egyszer csak betoppant Jani is. Felköltötték a ház urát, meg a gyereket és elindultak. János vitte a Luca- széket magával. A templom munkásklubok szervezése, a bennük folyó új tartalmú élet kialakítása még országos vonatkozásban is kezdetleges. Feladatunk ezért, hogy módszertanilag megalapozzuk, s elősegítsük azok jobb működését. XJj jelleggel kell működtetnünk azokat, s szocialista tartalommal megtöltenünk. Persze, ez nem megy máról holnapra, ahhoz idő kell. Gyors ütemű fejlesztését viszont elő kell segítenünk. Munkásklubok már régebben is voltak. Ezek szórakoztatták is a munkásokat az akkori fogalomnak megfelelően, de ez a szórakozás sekélyes volt közepén aztán leállította a széket, ráült. Több fiatal, vele egykorú fiú ült ott, mind Luca-széken. Mikor elkezdődött ■a szertartás, zsebükbe nyúltak és egy marék mákot szórtak a szék köré, melyen ültek. Ezt a szókást más faluban is ismerték. Ha megjelenik a boszorkány és jön az áldozat felé, akkor a mákgyűrűn nem bír keresztül hatolni. Ameddig a mákot fel nem szedik és a széken ülnek, addig nem bánthatják őket a boszorkányok. Pedig ezek a csúf és öreg gonoszok mindenre képesek! Hagy szarvuk van, rikácsolnak és a „boszorkány-nézőt” igen csúnyán el szokták . verni! Mondják, hogy nem is olyan régen az egyik faluban mise után a templomajtóban úgy megverték az egyik legényt, hogy az két nap múlva béle- halt!... A pap hazaküldte híveit, a misének vége lett.. Nosza, lett is nagy tolongás a Luca- székesek körül! Azok gyorsan összesöpörték a mákot és sietve kijöttek a templomból. — No. láttál-e boszorkányt? — kérdezték izgalommal Janitól Bandi és Annuska. Eddigre aztán már odaért Tóth András bátyánk is, meg a felesége is. Mindenhonnan vidám, érdeklődő hangok hallatszottak. — Hát fiam, kik azok a boszorkányok, hadd halljam? Jani komoly képet vágott, sehogy sem illet ez hozzá, mert a vak is látta, hogy igen nevethetnékje van. — Megmondom én maguknak ... — szólt titokzatosan — itt van e! — azzal a húgára mutatott. — Láttam, amint söprűnyélen lovagolva szaladt azután az agronómus után ... csak úgy vijjogott, sikongatott.... . Jaj ... jaj a képem, hagyd abba, te...! — János levegő után kapkodott, mert az édes húga bizony nem sajnálta a tenyerét és olyan egészséges nyaklevest kanyarított oda bátyjának, hogy az egészen elszédült tőle. Nagy nevetés tört ki, mindenki vidám volt, Annuska meg az édesanyja úgy nevettek, hogy a köny- nyük is potyogott belé. — Látód fiam, Jani, itt van, m,ost aztán legalább téged is elvert egy boszorka .. De ugye, többet nem láttál... ? — kérdezte édesapja. — Nem bizony édesapám, ezt az egyet is ismerem már vagy tizennyolc éve, tudtam, hogy helyén a nyelvé, meg a keze is gyors... De bizony ő ' sem boszorkány! Nem láttam én egyet sem, pedig ugyancsak kinyitottam a szemem. Államosították már régen azokat, meg aztán nem is volt egyese sohase . . . mostanában meg azt gondolom, hogy végleg eltűntek ... Meg kellene azt az agronómust is kérdezni a tsz-ben, nem gondolja? Az biztos jobban tudja... — de ezt azért halkan mondta és közben állandóan sandítgatott Annuska felé. Az emberek fáradtak és álmosak voltak, a nép hamar szétszéledt. Tóth András és családja is hazatért, hamarosan csend honolt mindenütt. Egy-egy unatkozó kutya vakkantott néha. Éjszaka volt... Csikász István Nekünk új, szocialista tartalmú munkásklubokat kell létrehoznunk. Olyanokat, amelyek egybeesnek a fejlődés irányával, amelyeken belül ismereteket nyújthatunk, neve- lőleg hathatunk a szórakozási lehetőségek biztosításával és kielégítésével párhuzamosan. Ennek elősegítése érdekében a megyei Népművelési Tanácsadó és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa ankétot rendez 1960 december 28—29-én Forgács-bányatelepen. Ennek célja, hogy elősegítse a munkáslakta területek klubéletének kialakítását, hogy a szervezéshez és a jó munka megteremtéséhez módszertani segítséget adjon. Balcza Lajos Munkásklubok szervezése
