Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)

1960-12-14 / 100. szám

1960. december 14. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Legnagyobb tartalékunk ÚJABB MUNKASIKER A SZENMEDENCÉBEN fl hároméves terv sikeres teljesítése után még 230000 tonna szenet termelnek terven felül bányászaink A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászai évek bosz- szú során át kiérdemelték dolgozó népünk megbecsülé­sét. Termelési tervük rend­szeres túlteljesítésével igen nagy mértékben segítik or­szágot építő munkánkat. For­radalmi hagyományaikhoz hí­ven, minden időkben számít­hatott és számíthat rájuk a párt, a népgazdaság. A bá­nyászok és műszaki vezetők lelkesedése soha nem csök­kent, sőt a feladatok növe­kedésével mindjobban érez­ték azt a nagy felelősséget, ami munkájuk terén reájuk hárult. Így volt ez a hároméves terv időszakában is, még- inkább, a párt VII. kong­resszusa után, amikor an­nak sikeres megvalósítá­sáért harcoltak szénme­dencénk bányászai is. Bányászaink felelősségérze­tét mi sem bizonyítja job­ban mint az, hogy a három­éves terv időszakában a hasz­nos műszaki intézkedésekkel megteremtették az egyenletes termelés feltételeit, s hónap­ról hónapra, évről évre rend­szeresen túlteljesítették' nem­csak mennyiségi előirányzatu­kat, hanem javították a szén minőségét, csökkentették az önköltséget. A szén minőségének ja­vításával a három év alatt több millió forint többletbevételre tettek szert — bányászaink a nyereség- részesedéseknél érezték gazda­ságos munkájuk jutalmát. MUNKÁS KÉPZŐMŰVÉ­SZETI KIÁLLÍTÁS Naponta ezrek keresik jel a kínai munkás képzőművé­szek Pekingben megnyílt má­sodik országos kiállítását. Rengeteg ember kíváncsi azokra a művekre, amelyeket több mint 130 000 munkás­művész legjobb alkotásaiból válogattak ki. A pekingi la­pok és folyóiratok naponta közlik a legnépszerűbb mű­vek reprodukcióit, illetve fényképét. A sajtó véleménye szerint a kínai munkás-mű­vészek igen sokat fejlődtek 1955-ben megrendezett első országos kiállításuk óta. Ez a fejlődés nemcsak abban tükröződik, hogy a most ki­állított műalkotások száma kétszerese az 1955. évinek, hanem a művészi színvonal­ban és témaválasztásban is. A hároméves terv utolsó hónapjában szénmedencénk bányaüzemeinek dolgozói egy­másután jelentették: határ­idő előtt eleget tettek a há­rom évre előirányzott tervfel­adataiknak. A tiribesi, mi- zserfai, nagybátonyi és a rónai bányák dolgozói után most a kányásiak is arról számolhattak be, hogy * befe­jezték hároméves tervüket. A kányásiak eredményét külön növeli, hogy emelkedett a termelékenység, ebben az év­ben átlagosan 21 kilogram­mal nőtt az összüzemi telje­sítmény. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányászai és műszaki vezetői a három év nagy­szerű munkájára az elmúlt napokban rátették a pontot. A bányaüzemek után az el­múlt héten a tröszt egésze is eleget tett a hároméves terv mennyiségi előirányzatá­nak, ami lehetővé teszi, hogy a hároméves terven felül még mintegy 230 ezer tonna szenet adjanak népgazdaságunknak. A hároméves terv teljesíté­se után bányaüzemeink dol­gozói most az éves terv .ha­táridő előtti teljesítéséért küz­denek, de nem feledkeznek meg a második ötéves terv si­keres beindításának előkészí­téséről sem. Munkások, parasztok, értei- miségiek százezrei, milliói tet­ték magukévá azt a jelszót, bogy gyorsítsuk meg hazánk­ban a szocalista építést. (Ká­dár János elvtárs országgyű­lési beszédéből.) J ó két hónappal ezelőtt veszélyben volt az éves terv teljesítése a Salgó­tarjáni Üveggyárban. Több mint egymillió forint adós­ság tornyosult össze. A veze­tők a munkásokhoz fordul­tak, tanácsot kértek tőlük. A VI-os kádkemencén egymás után álltak fel a dolgozók és javasolták: igaz, hogy raj­tunk kívülálló okok miatt is következett be ez a helyzet, de nem nyugodhatunk bele, fogjunk össze és minden ke­mence külön-külön vállaljon részt saját tervén felül a lemaradás pótlásából. Az eredmény: ma már azzal számolnak a gyárban, hogy december 20-a táján befeje­zik az éves tervet. A kazári bányaüzem egyik nagy csapatának vezetője a közelmúltban azzal állított be a vezetőkhöz, hogy ők eddig is becsülettel tevé­kenykedtek a termelés, a termelékenység, az önköltség' javításán. De szerintük ez nem elég. Sokkal eredmé­nyesebben, céltudatosabban dolgozhatnának, ha példáül í> csapat ismerné, hogy a náluk kitermelt szén egy tonnája mennyibe kerül. Ezt a mutatót ismerve kézzelfog­ható vállalást is tennének az önköltség csökkentésére. Egy másik eset. A mun­kásvonat már húsz percet késett. A szén is gyengébb volt a szokottnál, a szembe­jövő szerelvény nem érkezett időben a kitérőhelyre. A fű­tő nem sokat izgatta magát a dolog miatt. A mozdony- vezető azonban, aki egyben párttitkár is a fűtőházban, izgatottan és nagy lelkiisme­rettel számolgatta, hogy mi­lyen kárt jelent az a népgaz­daságnak, ha az általa veze­tett szerelvény nem érkezik meg időben a rendeltetési he­lyére, a munkások elkésnek. A szabályokkal ellentétben, de saját lelkiismeretére hall­gatva a fűtőt állította a ve­zetőfülke jobb oldalára az indítókar mellé, ő maga pe­dig több évtizedes szakmai tapasztalatait hasznosítva hozzáfogott fűteni. Alig ha­ladtak néhány állomást, már 10 percet behoztak a késés­ből, és a biztosító szelepek sípoló hangja jelezte, ele­gendő gőzzel rendelkezik a mozdony. Igaz, a mozdony- vezető beleizzadt ebbe a munkába, hajtotta őt lelkiis­merete, az ország érdeke. Azután a jól végzett, becsü­letes munka érzésével állt vissza eredeti helyére. fi ok-sok ilyen példát ^ említhetnénk. A mun­kásoknak ezek a cselekede­tei azt bizonyítják, hogy mind nagyobb tért hódít, egyre inkább uralkodóvá válik a népgazdaság, a kö­zösség, az egész ország ér­dekeinek megértése, első helyre történő helyezése. A munkások túlnyomó többsé­ge esküdt ellensége a meg­nyugvásnak, a közömbösség­nek. Az újért, a fejlettebb­ért, a jobbért való minden­napos munkálkodásban fej­lődik a munkásoknak az az érzéke és eltökéltsége, hogy hadat üzenjenek a maradiság- nak, az egyéni érdekek túl­zott hangsúlyozásának, a kényelmességnek. Természe­tesen ez az újfajta szocialis­ta jellemvonás még nem ál­talános. Még gyakran talál­kozunk az elbizakodottság, a „minden megy magától” káros szemléletével és gya­korlatával. Még akadnak olyanok, akik többre tartják egyéni érdekeiket, mint a közösségét. Van arra is pél­da, hogy egyes dolgozók sokkal nagyobb előszeretet­tel vizsgálják azt, hogy mennyit ad nekik az állam, mit kapnak a népgazdaságtól. Azonban sokkal kevésbé fi­gyelnek fel arra, hogy ők maguk mennyivel járulnak hozzá a népgazdaság közös konyhájához. Az ilyen em­bereknél még nem nyert fel­ismerést az, hogy minden, amit ebben az országban el­osztanak csak annyi lehet, amennyit maguk a munká­sok megtermelnek. Az is kétségtelen azon- ban, hogy a munká­sok felelősségérzete, az or­szág ügyeinek odaadó kép­viselése, a fáradhatatlan munkálkodás a szocialista építésben — ez a jellemző, ez az alapja 15 éves fejlődé­sünknek, ez a biztosítéka a jövő tervei maradéktalan megvalósításának. A mun­kásosztálynak ez az aktivitá­sa, kezdeményezése, az egyes dolgozók becsületes helytál­lása magasabb fokra emel­kedett az utóbbi években, mert a párt reális feladato­kat tűzött ki, nyíltan feltár­ja az ország eredményeit, gondjait és világosan leszö­gezte, hogy minden módon fejleszteni kívánja a dolgo­zók aktivitását. Ismeretes, hogy az ország ügyei általá­ban jól haladnak, de az is igaz, hogy az utóbbi hóna­pokban jelentkeztek olyan negatív jelenségek is, ame­lyek akadályt képeznek a gyorsabb fejlődés útjában. A párt ezt is nyíltan a mun­kások elé vitte. És a mun­kások nagyon érzékenyen és figyelmesen hallgatták meg ezeket a szavakat, azonnal reagálnak a kitűzött felada­tokra. Az előbb említett pél­dák mellett még számos más eset bizonyítja, hogy a dolgozók nem nyugszanak bele abba, hogy a termelés, a termelékenység növekedése megyénk egyes üzemeiben nem érte el a kívánt mérté­ket. Ezért tesznek hasznos javaslatokat, vizsgálják felül saját munkájukat és vállal­koznak nagyobb feladatok elvégzésére. Fakad ez abból a lelkese­désből, amely eltölt minden dolgozót a második ötéves terv indulása előtt. Nem ke­Jó befejezés az Épületszerelőnél JÖVÖRE CSAK ITT GYÁRTANAK VILLAMOS KAPCSOLÓSZEKRÉNYEKET Nagy a készülődés a balas­sagyarmati Villany- és Épü­letszerelő Vállalatnál. A vál­lalat dolgozói és vezetői már jóideje annak érdekében te­vékenykednék, hogy méltó­képpen fejezzék be a három­éves tervet, valamint megfe­lelő alapot teremtsenek a má­sodik ötéves terv indulásá­hoz. Ezen a héten megtár­gyalták a jövő évi terveket, amelyeknek kialakítása már majdnem teljes egészében megtörtént. A tervek szerint például jö­vőre országosan csak ez az egyetlen vál­lalat gyártja az általa kikisérletezett jóminősé­gű, megbízható villamos kapcsolószekrényeket. Ezeknek a kapcsolószekré­nyeknek a gyártása az igé­nyeknek megfelelően törté­nik, amelyeket az első ne­gyedévre már megállapítot­tak. Az ÉSZT 125-ös kapcso­lószekrényből éves viszony­latban körülbelül ezer dara­bot gyártanak, amelyből az első negyedévben már 208 darabot leszállítanak. Ezen­kívül gyártanak még ÉSZT 200-as típusút is. A kapcsolószekrények mel­lett még egyéb gyártmányo­kat is készít a vállalat. Ad­dig míg ez évben a termelő- szövetkezetek részére 280 ezer forint értékben végez­tek villanyszerelési munká­kat, a közületek és a magá­nosok részére 345 ezer forint értékben villany- és vlzveze- tékszerelési munkákat, addig jövőre ezek a szolgáltatások csökkenni fognak. Jelentős volt a vállalat dolgozóinak az a vállalása is, hogy még ez évben november közepé­től év végéig terven felül befejezik nyolc termelő- szövetkezet villamosítá­sát. Ebből már csak ket­tő hiányzik. Ebben az évben alumíni­um hulladékanyagból 3,5 mil­lió forint értékben készítet­tek kábelsarukat. Ezáltal le­hetővé vált, hogy a második félévtől 50 új női dolgozót alkalmazzon a vállalat. A megnövekedett feladatok ki­elégítése érdekében három műhelyt korszerűsítettek mintegy 150 ezer forint ér­tékben. A dolgozókról való gondoskodást bizonyítja, hogy 300 ezer forint értékben 120 személyes öltözőt és fürdőt építenek. vésbé pedig azokból az ered­ményekből, amelyet az élet minden területén elértünk a hároméves terv során. De forrása a magasabbfokú ön­tudatnak, aktivitásnak a mun­kásosztály növekvő felelős­ségérzete is. A világ és ha­zánk néhány évtizedes tör­ténelmének fényénél világo­san bontakozik ki az a gi­gászi építő-munka, amelynek a munkásosztály a vezető ere­je. flLV a sok helyen és sok- szór esik szó a ter­melés tartalékainak feltárá­sáról. Műszaki intézkedése­ket dolgoznak ki, vizsgálato­kat tartanak és elemzéseket végeznek, hogyan lehetne jobban, olcsóbban, termelé­kenyebben dolgozni. Mind­ezekkel együtt — és elsősor­ban — azonban a munkások növekvő aktivitása, kezde­ményezése, nagyfokú felelős­ségérzete, önzetlensége, két kezének ereje, agyának és szívének alkotása az a leg­nagyobb tartalék, az az első számú biztosíték, amely alap­ja, forrása és kiindulópontja minden eredménynek, jólét­nek, a szocialista építésnek. Amikor a második ötéves terv elindítására készülünk, méltóan és a maga súlyának megfelelően kell számításba venni ezt a hallatlanul rop­pant erőt. A vezetők az élet minden területén a .le- hető legtöbbet kövessék el azért, hogy társadalmunk vezető ereje a munkásosztály kezdeményezésére minél szé­lesebb körben kibontakozzék, hogy az egyes munkások a lehető legtöbbet adhassák a köz javára. A munkások akarata, lelkesedése, ereje olyan erőforrás, amely újabb, eddig soha nem ta­pasztalt sikerek elérését te­szi lehetővé a szocialista építésben, országunk fejlesz­tésében. Balogh Gyula Még szebb eredményekért Szép eredményeket értek el a balassagyarmati vasutasok az őszi csúcsforgalomban. A személyvonati szocialista bri­gádok közül Szerencsi Ká­roly és Vilini László brigád­ja érte el a legjobb ered­ményeket. Személyvonataikat minden esetben késés nélkül továbbították és továbbítják. A személyforgalom zökkenő- mentes lebonyolítása mellett komoly gondot okoz a ba­lassagyarmatiaknak is a te­herforgalom jó megoldása. Az állomás kocsitartózko­dási tervét 102 százalékra, ko­csikihasználási tervét 110 szá­zalékra, a személyvonatok in­dítását 100 százalékra, a te- hervonatokét 97 százalékra teljesítette. Ez az utóbbi szám is azt bizonyítja, hogy nehe­zebb megoldani a teherfor­galom hiba nélküli lebonyo­lítását. Jelenleg legtöbb gon­dot a cukorrépa, tüzelőanyag és az építési anyag szállítása okozza. A répaszállításra ütemtervet készítettek és en­nek megfelelően a napi ko-' csimennyiséget még eddig minden esetben kiállították. Eddig a cukorrépa-szállítás­nak mintegy felét elvégezték már. A tehervonati szocialis­ta brigádok közül a legjobb eredményeket Farkas László és Békési János brigádja érte el. A jó eredményeket jó munkaszervezéssel és a me­netrend szerinti pontos továb­bítással érték el. A személy- és teherforga­lom minél jobb megoldását elősegítik az állomási szolgá­lattevők is, illetve az állo­mási brigádok is. Az állomá­si szolgálatban 110 százalék­kal első a Képes—Ádám-bri- gád, második a Szabó—Oszt- rovics-brigád. míg harmadik a Seres—Kilián-brigád. A jól végzett munkáért A napokban termelési tanács­kozáson osztották ki hét dolgo­zónak a Kiváló dolgozó jelvényt, 19-nek a Kiváló dolgozó okleve­let, 36 dolgozónak pedig a Bal­esetmentes közlekedésért érmet és' oklevelet, valamint 30 ezer forint jutalmat a 33. sz. Autó- közlekedési Vállalatnál. A vállalat nagybátonyi főnökségének dolgozói ebből az alkalomból vették át a „Balesetmentes közlekedésért” adományozott vándor­zászlót. Lénárt István brigádvezető és Keresztesi Imre gépkocsivezető gépkocsijukon több miiit 10 ezer kilométert értek el fődarab­csere nélkül, ugyanakkor 200 ezer kilomé­tert futottak balesetmentesen. Ezért a „Ki­váló cfolgozó” jelvény és a „Balesetmentes közlekedésért” érem III. fokozatát és okle­velét kapták meg. Mindketten a Salgótar­jáni Acélárugyár dolgozóit szállítják. Gábor Lajos taxi- gépkocsivezető több mint 80 ezer kilométert teljesí­tett, amiért a „Ki­váló dolgozó” okle­velet kapta meg. 300 ezer kilométert teljesített baleset- mentesen, ezért ezüstéremben és ok­levélben részesült. flz ürescsillén nem múlhat Csak dicséretes lehet az a vállalás, amelyet a Margit- tárói bányászok tettek az év utolsó két hónapjára. Az tör­tént ugyanis, hogy a Zagyvái Bányaüzemnél jelentkező le­maradás pótlására olyan fo­gadalmat tettek, hogy napon­ta négy vagon szénnel telje­sítik túl előirányzatukat, s így a két hónapban nem ke­vesebb, mint. 1000 tonna sze­net törlesztenek a vállalat egészének lemaradásából. Né­hány napig nem is volt baj a vállalás teljesítésével. A Margit-tárói bányászok, rend­szeresen felszínre küldték a tervezett napi 45 vagonnal szemben a 48—50 vagon sze­net. Az utóbbi hetekben azon­ban már nemcsak, hogy a vállalást, de saját tervüket sem tudják teljesíteni. Nem, a bányánál nem tör­tént semmi. Ennek az ígéret­nek teljesítésére jól felké­szültek bányászok és műsza­kiak egyaránt, minden le­hetőség adva van a lemara­dás pótlására. Jók a munka­helyek, van elegendő fa, le­vegő — egyszóval minden, ami a bányászoknak a ter­meléshez szükséges. Csak egy nincs már hetek óta. A leg­fontosabb: az ürescsille. A Ferencz II. bányában például a meglevő 15 munkahely kö­zül csak 12-őn fejthetik a szenet, ürescsille hiányában nem tudják telepíteni a töb­bit. A nap 24 órájából át­lagosan 7—8 óra (tehát egy egész műszak) esik ki a ter­melésből, s így naponta át­lagosan 80—100 tonna szén­nel küldenek kevesebbet a felszínre — most az év vé­gén, amikor a hároméves, de az éves tervek maradéktalan teljesítéséhez feltétlen nagy szükség lenne erre a meny- nyiségre is! A Margit-tárói bányászok helytállása, a vállalásuk ma­radéktalan teljesítése, az egész Zagyvái Bányaüzem dolgozói­nak becsülete az ürescsille-el- látáson nem múlhat! Bár az üzem vezetői mindent meg­tesznek, hogy biztosítsák az ürescsille-ellátást — maguk mennek le az osztályozókra, ők irányítják a vonatokat —, ez mégis kevés az üres- csille-ellátás megjavításához. Ideje lenne, ha a rengeteg reklamációk, követelések és kérések után a vontatás ve­zetői és dolgozói is éreznék e vállalás teljesítéséért a felelősséget, amely nem más, mint népgazdasági érdek! Es ha valaha is szükség volt a közös összefogásra, akkor ma feltétlen szükség van arra. Reméljük még a vontatás vezetői is megértik ezt.

Next

/
Thumbnails
Contents