Nógrádi Népújság, 1960. december (16. évfolyam, 97-104-1. szám)
1960-12-14 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI AZ MSZMP NÖGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1960. DECEMBER 14. A békét csakis az összes békeszeretö erők közös harcával lehet megvédeni és megszilárdítani. H kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének kiáltványa a világ népeihez Mi, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulóján Moszkvában összegyűltünk, s akik felelősséget érzünk az emberiség sorsáért, általános harcra hívunk fel benneteket a béke védelmében, egy újabb világháború veszélye ellen. A kommunista és munkáspártok három évvel ezelőtt Bckckiáltványt intéztek a föld népeihez. A béke erői azóta nagyszerű győzelmeket arattak a háborús gyújtogatok ellen vívott harcban. És ma, a béke győzelmébe vetett még szilárdabb bizonyossággal szállhatunk szembe a háborús veszéllyel, amely férfiak, nők és gyermekek millióit fenyegeti. Az emberiség történetében még soha nem volt ilyen reális esélye annak, hogy valóra válhatnak a népek évezredes törekvései, hogy békében és szabadságban élhetnek. S most, amikor újabb háborús katasztrófa veszélye fenyeget,' amely óriási áldozatokkal, az emberek százmillióinak pusztulásával járna és rombadöntené a világcivilizáció legfőbb központjait, a béke megőrzésének kérdése jobban foglalkoztatja az emberiséget, mint valaha. Mi, kommunisták, a békéért, az egyetemes biztonságért, olyan körülmények megteremtéséért harcolunk, amelyek között minden ember és minden nép élvezheti a békés és szabad élet áldásait. Minden egyes szocialista ország és az egész szocialista közösség célja az, hogy tartós békét biztosítsunk minden nép számára. A szocializmusnak nincs szüksége háborúra. A régi és az új rendszer között, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó történelmi küzdelmet nem világháborúval, hanem békés versengéssel kell eldönteni, s ez a verseny azért folyik, hogy melyik társadalmi rendszer éri el a gazdasági élet, a technika és a kultúra magasabb szívonalát, melyik biztosítja a néptömegeknek a legjobb életkörülményeket. Mi, kommunisták, szent kötelességünknek tartunk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy megmentsük az emberiséget a modern háború borzalmaitól. A szocialista országok a nagy Lenin tanítását követve, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét tették külpolitikájuk alapjává. Korunkban csak egv választás van a népek és az államok előtt: vag» a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése és versengése, vagy tömegpusztító atomháború. Más út nincs. Honnan ered a világbékét fenyegető veszély? A békéről minden kormány beszél, de nem a szavak, hanem a tettek számítanak. A támadó háborúk szervezői és kezdeményezői, akárcsak a múltban, jelenleg is az imperialista országok reakciós, monopolista és katonai körei. A békét az imperialista hatalmak kormányainak politikája veszélyezteti, ezek a kormányok népeik akarata ellenére pusztító hatású fegyverkezési hajszát kényszerítenek az országokra, hidegháborút szítanak a szocialista és más békeszerető államok ellen, elfojtják a népek szabadságtörekvéseit. Beszéljenek a tények! A népek üdvözölték azokat, az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre vonatkozó javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő és amelyeket lelkesen támogatott minden szocialista ország. Kik akadályozzák e javaslatok megvalósítását? Aíz imperialista államok kormányai, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal. Ezek a kormányok ellenőrzött leszerelés helyett a fegyverkezés ellenőrzését javasolják és igyekszenek üres széfecsérléssé sil-njitani a leszerelési tárgyalásokat. A népek örülnek annak, hogy a három nagyhatalom immár két éve nem folytat atomfegyver-kísérleteket. Kik akadályozzák a következő lépés megtételét, azt a döntést, amely végérvényesen megtiltaná e gyilkos kísérleteket? Az imperialista hatalmak kormányai, amelyek vég nélkül hangoztatják azt a szándékukat, hogy felújítják az atomfegyverkísérleteket, és állandóan azzal fenyegetőznek, hogy megszakítják a kísérletek betiltásáról folyó tárgyalásokat, amelyekre a népek nyomására kénytelenek voltak elmenni. A népek nem akarják, hogy szuverén területükön idegen katonai támaszpontok maradjanak; síkraszállnak a támadó katonai tömbök ellen, amelyek korlátozzák országuk függetlenségét és veszélyes helyzetbe sodorják őket. Kik ellenzik ezt? Az atlanti tömbhöz tartozó országok kormányai, amelyek katonai támaszpontokat bocsátanak a nyugatnémet militaristák és revansisták rendelkezésére, tömegpusztító fegyvereket adnak kezükbe és sürgetik a NATO-csapatok atomfelfegyverzését. Az Amerikai Egyesült Államok vezető körei, amelyek támadó katonai tömbökbe kényszerítették Japánt, Pakisztánt, valamint a Közép- és Távol-Kelet más államait, uszítják őket a békeszerető országok ellen, megszállva tartják és katonai hídfőállásukká tették Dél-Koreát, ők támasztják fel a japán militarizmust, ők avatkoznak be Laosz és Dél-Vietnam belügyeibe, ők támogatják a holland imperialistákat Nyugat-Iriánban, a belgákat Kongóban, a portugálokat Goában, és támogatnak más gyarmattartókat, ők készítenek elő fegyveres intervenciót a kubai forradalom ellen, és vonják katonai tömbökbe Latin-Amerika országait. Az Egyesült Államok tartja megszállva Tajvan kínai szigetet és küldi egyre-másra katonai repiilgépeit a Kínai Népköztársaság légiterébe. ugyanakkor lábbal tiporja a Kínai Népköztársaságnak azt a törvényes jogát, hogy képviselve legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Bevetésre kész rakétakilövő-berendezések, atomfegyverekkel tele raktárak, hidrogénbombával cirkáló repülőgépek, a tengereken és az óceánokon támadásra kész hadihajók és tengeralattjárók, a katonai támaszpontok hálózata idegen területeken — így fest az imperializmus mai gyakorlata. Ilyen körülmények között a földkerekség bármely — nagy vagy kicsiny — országába váratlanul belekaphat az atomháború lángja. Az imperializmus a nagy monopóliumok és a gyarmattartók maroknyi csoportjának önző érdekeiért a háborús szakadék szélére taszítja a világot. A béke ellenségei koholmányokat terjesztenek holmi kiagyalt „kommunista agresz- szió”-ról. Erre a hazugságra azért van szükségük, hogv lenlezhessék igazi céljaikat, megbéníthassák a népek akaraterejét és igazolhassák előttük a fegyverkezési hajszát. Munkások, parasztok, szellemi dolgozók! Jóakaratú emberek szerte a világon! Napjainkban nincs az emberiségnek halaszthatatlanabb feladata, mint az, hogy harcoljon a rakéta- és atomháború ellen, az általános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért. Nincs napjainkban nemesebb kötelesség. mint részt venni e harcban. Lehetséges-e a tartós világbékc? Mi kommunisták, erre így felelünk: a háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. E meggyőződésünk nemcsak békeakaratunkból és a háborús gyújtogatókkal szemben érzeti gyűlöletünkből fakad. A háború elhárításának lehetősége az új világhelyzet reális tényeiből következik. A szocialista világrendszer korunk egyre döntőbb tényezője. Az emberiség több mint egybarmadát magában foglaló szocialista rendszer és fő ereje, a Szovjetunió, arra használja fel szakadatlanul növekvő gazdasági, tudományos és technikai erejét, hogy meghiúsítsa az imperializmus akcióit, megkösse a háborús kalandok kedvelőinek kezét. A nemzetközi munkásmozgalom, amely fennen hordozza a békeharc zászlaját, fokozza a népek éberségét, világszerte cselekvésre lelkesít minden becsületes embert az imperialisták agresszív politikája ellen. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika sokmilliós népei, amelyek kivívták szabadságukat és politikai függetlenségüket, valamint azok a népek, amelyek nemzeti szabadságukért küzdenek, mind aktívabb békeharcosokká, a szocialista országok békeszerető politikájának természetes szövetségeseivé válnak. A békéért és a békés egymás mellett élésért szállnak síkra azok a semleges államok. amelyek nem értenek egyet az imperialisták agresszív politikájává!. A béke híveinek világmozgalma napjainkban milliókat egyesít. E mozgalom részvevői minden országban igyekeznek megvédeni hazájukat egy újabb háborús tűzvésztől. Ha mindezek a békeszerető erők határozott harcra fognak össze, meghiúsíthatják a bűnös, háborús terveket, megőrizhetik a békét és elmélyíthetik a népek barátságát. A béke nem hull az ölünkbe. A békét csakis az összes békeszeretö erők közös harcával lehet megvédeni és megszilárdítani. Mi, kommunisták, felhívunk minden dolgozót, felhívjuk mindegyik világrész népeit: Harcoljatok a nemzetközi feszültség enyhítéséért és a békés egymás mellett élésért, a hidegháború ellen, a fegyverkezési hajsza ellen! Ha a fegyverkezésre fordított óriási öszegeket békés célokra hasznosítanák, javítani lehetne a néptömegek helyzetén, csökkenteni a munkanélküliséget, emelni a béreket és az életszínvonalat, fokozni a lakás- építkezést, átfogóbbá tenni a társadalom- biztosítást. Ne engedjétek meg az atomfegyverkezés elterjedését, a német és a japán militariz- mus tömegpusztító fegyverekkel való felszerelését! Követeljétek a békeszerződés megkötését a két német állammal, követeljétek Nyugat- Berlin demilitarizált, szabad várossá nyilvánítását! Harcoljatok az imperialista hatalmak kormányainak minden olyan kísérlete ellen, hogy újabb országokat vonjanak be a hidegháborúba, a háborús előkészületekbe! Követeljétek a külföldön levő katonai támaszpontok megszüntetését, a más államok területén tartózkodó csapatok visszavonását, az új katonai támaszpontok létesítésének megtiltását. Harcoljatok azért, hogy a támadó katonai tömbökbe bekényszerített országok megszabaduljanak e tömböktől! Küzd- jetek olyan megállapodásokért, amelyek alapján atomfegyvermentes övezeteket lehet létesíteni! Ne engedjétek, hogy a hős kubai nép szabadságát akár gazdasági blokáddal, akár az amerikai monopóliumok fegyveres intervenciójával megfojtsák! A munkásosztály és a népek ügyéért vívott harcban mi, kommunisták, kezet nyújtunk a szociáldemokratáknak, yalamint más pártok és szervezetek békeharcos tagjainak, minden szakszervezeti tagnak, minden hazafinak: kiizdjetek velünk együtt a béke védelmében. a leszerelésért. Valósítsuk meg az akcióegységet! Teremtsünk közös harci frontot az imperialisták háborús előkészületeivel szemben! Védelmezzük vállvetve a demokratikus szabadságjogokat, harcoljunk a reakció és a fasizmus sötét erői, a fajgyűlölet és a sovinizmus ellen, a monopóliumok mindenhatósága, a gazdasági és politikai élet mili- tarizálása ellen. A népek függetlenségi és szabadságharca gyengíti a háborúra törekvő erőket és megsokszorozza a béke erőit. Üj életre ébred Afrika, amelynek népei mindenkinél többet szenvedtek a gyarmati rabszolgaság és az embertelen kizsákmányolás ostorától. Afrika népei saját független államaik létrehozásával fiatal, mind önállóbb és békeszerető erőként vonulnak be a történelem küzdőterére. A gyarmati rendszer azonban, amelyet a történelem pusztulásra kárhoztatott, még nem semmisült meg teljesen. Kelet-Afrika brit és portugál gyarmatain durva erőszak és terror torlaszolja el a népek előtt a szabadsághoz vezető utat. A Dél- Alrikai Unióban a fajgyűlölet rendszere tombol. A bátor algériai nép immár hat éve harcol nemzeti függetlenségi jogáért, hullatja vérét egy olyan háborúban, amelyet az atlanti cinkosok támogatását élvező francia gyarmattartók kényszerítettek rá. Kongóban az imperialisták semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy zsaroló mesterkedésekkel és megvesztegetéssel megdöntsék a törvényes kormányt és engedelmes bábjaik kezére játsszák a hatalmat. Azok a népek, amelyek kivívták az önálló államiság jogát, továbbra is nehéz harcot folytatnak a gyarmati elnyomás új formái ellen, az amerikai és nyugatnémet gyarmatosítók, a régi angol, francia és egyéb elnyomók ellen, akik bármilyen áron szeretnék megtartani a természeti kincseket, a bányákat és az ültetvényeket, szeretnék hátráltatni a felszabadult országok ipari fejlődését és megpróbálnak korrupt, reakciós kormányokat a nyakukba varrni. Gyarmati járomból felszabadult és felszabadulásukért küzdő országokban élő testvéreink! Üt a gyarmati rendszer végórája! Mi, kommunisták velrtek vagyunk! Veletek van a szocialista államok hatalmas tábora! Veletek együtt követeljük a független létezéshez való jog haladéktalan és feltétlen elismerését minden nép számára. Szolgálják országaitok kincsei és a dolgozók erőfeszítései csak a ti népeitek javát! A teljes szuverénitásért és a gazdasági függetlenségért, a szabadságért vívott harcotok a béke szent ügyét segíti! Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői, felhívással fordulunk a férfiakhoz, a nőkhöz és az ifjúsághoz, a legkülönbözőbb foglalkozási ágak és társadalmi rétegek képviselőihez, minden emberhez, függetlenül politikai és vallási meggyőződésétől, függetlenül nemzetiségétől és bőre színétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút. Követeljétek az atomfegyverekkel és más tömegpusztító fegyverfajtákkal folytatott kísérleteknek, e fegyverek előállításának és alkalmazásának azonnali eltiltását. Követeljétek az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésről szóló szerződés haladéktalan megkötését. A modern tudomány és technika ne a halál és a pusztítás eszközeinek megteremtését szolgálja többé, hanem az emberek javát, az emberiség haladását! A katonai csoportosulások helyett diadalmaskodjék valamennyi ország baráti együttműködése, átfogó kereskedelmi és kulturális cseréje! A mi korunkban a béke erői fölényben vannak a háború erőivel szemben! A népek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a népek barátságáért. A kommunisták minden erejükkel ezen munkálkodnak. A béke legyőzi a háborít!
