Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-30 / 96. szám
4 NÓGRÁDI NÍPÜJ3A© 1960. november 30. f Ember született Van-e alapja az aggodalmaskodásnak? Mekkora öröm egy család életében az új élet világ- rajötte, a nagyon várt esemény: amikor egy ember születik, egy apró emberke, az élet nagy reménysége. Jöttére nemcsak a család vár, modernül felszerelt kórházak, lelkiismeretes orvosok, szakképzett ápolónők sietnek az élet első napjaiban seg tségére. A kismama bevonul a kórházba. A szülési gyors, sokoldalú vizsgálat előzi meg. Képünkön Gulácsi György szülészorvos a kismama vérnyomását méri. Az ápolónők a párnapos kis csöppségeket kocsira pakolják. Ez viszi őket a kórterembe a türelmetlen anyukákhoz. A boldog pillanat: találkozás a kiéhezett, ösztönösen enni kérő emberkével. Utána gondos és pontos mérés következik. Naponta ellenőrzik a csecsemő gyarapodását. A kórházból csak egészséges, szépen gyarapodó csecsemő távozhat. (Somogyvári László és Üjlaky Mária riportja.) A mikor a tanulóifjúság munkára neveléséről esik szó, nem csupán a szülők, hanem a társadalom széles rétegeinek nagy érdeklődését váltja ki. És ez érthető, hiszen az iskolai rendszerünkben új ez a tanítás. Érthető hát — ha különösen a szülők — pontos válaszokat keresnek, kutatják mi van a munkára nevelés mögött. Nem egy szülőben felvetődik a gondolat, nem jelent-e gyermeke számára megerőltetést ez a foglalkozás? Megállapíthatjuk, hogy a nagy érdeklődés nincs arányban a tájékozottság mértékével. Ebből adódik, hogy a munkára nevelés hallatára — vagy a gyermek esetleges kedvezőtlen megjegyzésére — megalapozatlan találgatások kelnek szárnyra. Szórványosan még felelőtlen híresztelések is. Már napok óta közkézen forog egy levél, amelyet névtelenül egy középiskolás diáklány édesanyja fogalmazott meg. Megértjük az anyai szív aggódását. De ez esetben ag- gadalma leánygyermekéért, hogy esetleg a gyakorlati foglalkozáson túlzott munkákat végezne, alaptalan. A közgazdasági gimnázium igazgatója azt mondja, hogy a politechnikai foglalkozás óta javult a tanulók magatartása. Pedig ebben az iskolában még csupán szeptember óta végeznek a diákok gyakorlati foglalkozást. De annál inkább lemérhető a levélben szóban- forgó gimnáziumnál. Pontosan kimutatják, hogy a munkás- és parasztfiatalok önbizalma a gyakorlati munka során megnőtt, és ez az önbizalom a más területen levő lemaradásukat is legyűri és általában minden tantárgynál emelkedik a tanulmányi eredményük. Egyébként arról tájékoztattak az acélárugyári munkások — akik az ott tanuló iskolásokkal foglalkoznak —, hogy a fiatalok már egészen jelentős feladatokat is meg tudtak oldani, amire nagyon büszkék. Törekednek, hogy minél jelentősebb munkát végezhessenek. És ez így van az élet minden területén, ahová fiatalok elkerülnek. Aki látta ezeket a fiatalokat munka közben, megláthatta az áradó nagy érdeklődést, amely vitte őket a munka rejtelmeinek megismerése felé. És mindezt jókedvűen, felszabadultan. Valóban úgy van az, hogy a munkára nevelés nemesen érző, erkölcsében szilárd embereket nevel. Szükségtelen volna a levélben foglaltakra részleteiben is visszatérni, mert hiszen arról van szó, hogy a rendkívül nagy tájékozatlanság és az abból fakadó aggodalom szülte a levelet. Szabadjon azonban bemutatni azt az életet is, amelyet a politechnikai oktatásban részt nem vett fiatal él. Nem általánosítunk, mert természetesen vannak kivételek. De ez az ifjú, az elmúlt évben végzett, az általános gimnázium humán tagozatán, s amióta kikerült az iskolából talán már a hatodik helyen dolgozik. De még elkerülhet a hetedikre is, mert csak tisztviselő munkát tud magának elképzelni. Jelen pillanatban pedig erre nincs szükség azért sem, mert vannak ilyen munkára speciálisan képzett emberek. A szocialista társadalom ** építése teljesítményképes tudást, kezdeményező készséget és aktivitást követel meg a dolgozó embertől. És olyan erkölcsi és jellemvonásbeli tulajdonságokat, amely nemcsak képessé, hanem késszé is teszi őt, hogy építően és alkotóan vegyen részt a szocializmus építésének nagy munkájában. A gimnáziumot végzett fiatalok pedig a régi oktatási módszerrel nincsenek kellően felkészítve arra, hogy bekapcsolódjanak a termelőmunkába. Ebből ered, hogy ötletszerű a pályaválasztás. Hiányzik náluk a hivatásszeretet és a hivatástudat. Az említett fiatalember egy élő példája ennek. Képtelen elhatározni magát, hogy mit tegyen és csak dobálódik mindenfelé. Egyesek féltik a gimnazistákat, hogy a szakmai képzés nem foglalkoztatás lesz majd, hanem komoly munkát követel. Valóban a politechnikai oktatás komoly munkát jelent. Munkát komolytalanul felfogni nem lehet. A gimnazisták igenis tanulják meg, hogy a munkát komolyan kell venni, a munka felelősségteljes dolog. És ez elsősorban a gimnazistáknak az érdeke. Mert a politechnikai oktatás nem csupán azért kell, hogy szakmát adjunk a gyermek kezébe, vagy legalább is rávezessük őket egy bizonyos szakma elsajátítására. Nem csupán azért, hanem azért is kell, mert ez elengedhetetlen ifjúságunk szocialista neveléséhez. Ettől az oktatástól várjuk, hogy megszüntesse a fiataloknak az élettől való elszakadását, és sokoldalúvá váljanak a gyermekek. A politechnikai oktatás megvalósításában tehát azt tekintjük fő kérdésnek: hogyan lehet a tanulók termelő munkáját olyan nevelés^, tényezővé tenni, amellyel a lehető legnagyobb mértékben emelkedik általános műveltségük és egyre javítja erkölcsi magatartásukat. És hogy ez nálunk ma legfőbb törekvés, az a társadalmi fejlődésünkből fakadó, törvényszerűen jelentkező szükségesség. amely az egyén fejlődését és sokoldalú fejlődését szolgálja és itt teljes egység van a társadalmi közösség és az egyén érdekei között. A vasutas dolgozók egészségvédelméért A Vöröskereszt Bgyarmati szervezetének gondoskodó, jótékony tevékenysége igen sokrétű: mondhatni az egész lakosságra kiterjed. Szinte nincs olyan közegészségügyi kezdeményezés, egészségvédelmi akció, melynek gyakorlati megvalósításánál ne működnének közre a szervezet lelkes, áldozatkészségtől áthatott társadalmi aktívái, névtelen katonái. A MÄV dolgozóinak egészségvédelme már hosszabb ideje foglalkoztatja az illetékes vezetőket, hiszen a fokozott baleseti veszély lehetősége parancsoló szükség- szerűségként követeli meg a megkülönböztetett figyelmet, törődést. E meggondolástól vezettetve született meg az újabb nemes kezdeményezés: a balassagyarmati vasútállomás területén „PÁLYAUDVARI EGÉSSZÉGÜGYI ÁLLOMÁS” kezdte meg működését, amely a harmadik ilyen jellegű intézmény az egész ország területén. Az ötlet a Vöröskereszt városi szervezetének elképzelései nyomán, dr. Szabó József MÁV intézeti főorvos irányítása mellett vált valóra. Az egészségügyi állomás aktivistáit, parancsnokát' és beosztottait egyaránt dr. Szabó elvtárs képezi ki, önként vállalt társadalmi munkában. Dicséret illeti a fáradhatatlan szervező munkáért a főorvoson kivül a Vöröskereszt e mozgalomban is lelkesen részt vett aktivistáit, elismerés jár a helyi Állomásfőnökség és a Pályafenntartási Főnökség vezetőinek is, akik készséggel bocsátották e nemes cél rendelkezésére a kért helyiséget szintúgy, mint a szükséges felszerelést. TV ekünk kötelességünk embereket az életre felkészíteni, és már úgy felkészíteni, hogy a megvalósult szocializmusban ne álljanak tanácstalanul, hanem otthonosan éljenek, dolgozzanak. Ma a tudomány óriási ütemben halad. Erőteljes lépéssel haladunk az atomkorszak felé. Ma az a tudomány, amely valamikor a középiskola elvégzése után arra készítette fel az iskolából kikerülő diákokat, hogy valamelyik községházára adminisztrátornak mehessen, majd később esetleg jegyzőnek, ma már édeskeveset ér. Nekünk olyan tudományt kell adni az iskolából kikerült fiataloknak, mellyel zökkenő nélkül mennek a szocializmusból a kommunizmusba. És erre fiatalokat, horgolótűvel a kezükben, elzárva a világtól nem tudunk felkészíteni. Ha ebben a munkában a szubjektív érzéstől engedjük magunkat vezettetni, még akkor is, ha szülők vagyunk, nem sok jót teszünk a gyermeknek. Kárt okozunk a gyermeknek, kárt okoz magának a szülő, de kárt okozunk a társadalomnak is. Lenin azt tanítja: „a jövő társadalom eszményéi nem képzelhetjük el az ifjú nemzedék oktatásának, és termelőmunkájának egybekapcsolása nélkül: sem az oktatást és a művelődést termelőmunka nélkül, sem a termelőmunkát párhuzamos oktatás és művelődés nélkül nem tudnánk arra a fokra emelni, amelyet a technika mai színvonala és a tudományos ismeretek mai állapota megkövetel”. Leninnek ez a tanítása ma még időszerűbb mint volt valaha. Uejezzük tehát be az*- zal, hogy nincs alapja az aggodalmaskodásnak. A gyakorlati oktatás igenis hasznos, fejleszti a gyermekeket, erkölcsileg, fizikailag. És ha a gyakorlati foglalkozások tanításáról akarunk véleményt alkotni, akkor személyesen győződjünk meg róla, mert erre megvan mindenkinek a lehetősége. Alkossunk véleményt, de igyekezzünk azt az élet mélyéről kiindulva alkotni. Tekintsünk a világba olyan szemmel, amilyen mértékben a világ halad az új, a jobb, a gazdagabb, a tudományosabb élet kialakítása felé. Ha így tekintünk a világba, akkor rádöbbenünk, hogy a munkára nevelés elsősorban a felnövekvő ifjú nemzedék legfőbb érdeke. Bobál Gyula Szavalóversenyt rendeztek az acélgyári művelődési otthonban A Salgótarjáni Acélárugyár művelődési otthonában igen dicséretes munka folyik a felnőttek művelődési, szórakozási igényei kielégítésére. Az elmúlt napokban azonban a környékbeli gyermekek részére is igen érdekes események zajlottak le itt. A könyvbarát hónap keretében nemrégen olyan nagy érdeklődéssel fogadott mesedélelőttöt rendeztek, amelyen mintegy 400-an vettek részt. A résztvevő gyermekek, de még a szülők is nagy érdeklődéssel hallgatták a szép és fordulatos meséket, amelyekből szórakoztatásuk mellett igen tanulságos dolgokat is levonhattak. November 27-én szavalóversenyt rendeztek az acélárugyári művelődési otthonban, amelyet szintén nagy érdeklődéssel fogadtak. A szavalóversenyen részt vettek a salgótarjáni Sztahanov úti, a Május 1 úti általános iskolák, a Madách Imre gimnázium tanulói, sőt még az acélárugyári Petőfi színjátszók közül is többen részt vettek a szavalóversenyben. Ez alkalommal 39 szavaló adott elő szebbnél szebb verset. A legjobb szavalok között végül is 16 könyvjutalmat osztottak ki. A szavalóverseny, amelyen mindenki részt vehetett, és szabadon választott verseket adhatott elő, szórakoztató és nevelő jellege mellett igen fontos fóruma a tehetségek kiválogatásának. Ezért igen dicséretes, hogy a művelődési otthon vezetősége a sokrétű munkája mellett ilyen fontos rendezvényre is gondolt.-------------ga zdagabban... Vajon ki vonhatná kétségbe, hogy a termelőszövetkezeti tagok szakmai felkészültségének növelése, politikai és általános műveltségük emelése legalább olyan fontos tényező a szocialista mezőgazdaság megteremtése szempontjából. mint a gazdasági eredmények szüntelen fokozása! Nyilván ez a felismerés szülte azt az elhatározást, hogy termelőszövetkezeti akadémia beindulásával adjanak hasznos tartalmat az oly hosszú téli estéknek. Az okos gondolatot csakhamar tett követte. Balassagyarmaton, a népművelési és a mezőgazdasági szervek vezetői összedugták fejüket és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével sokoldalú, változatos, komoly érdeklődésre számot tartható tervet dolgoztak ki a tsz-tagság oktatásának célszerű lebonyolítására. összesen 40 előadásból álló — 20 estét betöltő, esetenként 2—2 órás igénybevételt jelentő — program biztosítja a nemes célkitűzés gyakorlati valóraváltását. Az agrártudományi ismeretek kapják természetesen a legnagyobb teret. Ennek keretében előadás hangzik majd el a második ötéves terv mezőgazdasági jellegű célkitűzéseiről, a termelés megszervezéséről, a pénz- és hitelgazdálkodásról, a helyes trágyakezelésről, a korszerű állattartás követelményeiről, a tervkészítésről stb. A történelmi szak keretében megismerkednek a parasztság kialakulásával, a jobbágyfelszabadítás . eseményeivel, a földmunkás és szegényparaszt mozgalmak lefolyásával stb. Szakmai szempontból kiváló felkészültségű előadógárda áll rendelkezésre, s mi sem természetesebb, mint az a terv, hogy az előadások kiegészítéseként filmvetítést is tartanak, gazdag szemléltető segédanyagot használnak majd fel. Hol vagyunk már azoktól az átkos időktől, amikor a „buta paraszt” jelző egy pusztulásra ítélt társadalmi rend szégyenletes valóságát tükrözte? A parasztság felemelkedése nem ábránd csupán, hanem gyakorlati valóság. Gyürky Zoltán FELHÍVJUK FIGYELMÉT, hogy « szobafestést és bútormázolást télen is szakszerűen készít a Szécsényi Ruházati és Szolgáltató KTSZ festő részlege. (588)
