Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)
1960-11-30 / 96. szám
2 NÖCRÁDI N«PÜJ8A» 1960. november 30. imqmzijm Hfí oo #o KISZ-brigád, amely teljesítette vállalását Ez év júliusában indult meg a Salgótarjáni Acélárugyárban a munkaverseny a fiatalok körében a KISZ kongresszusának tiszteletére. Bartus József kapakovács és brigádjának felhívásához egyre többen csatlakoztak. Ezek közé tartozik Csikány István hattagú lakatos KlSZ-brigád- ja is. A brigád vállalásában szerepelt: 1. A szegverői férfi fürdő csőhálózatának átalakítása és bolylerének átszerelése. 2. A 8 fokozatú Kratos-gép készrehúzó dobján a kettős húzás bevezetése. 3. Két újítás beadása. 4. A hideghengerműi építkezés társadalmi munkával való segítése. A brigád a vállalás után igen nagy lelkesedéssel látott munkához, a feladatok elvégzéséhez. Az eredmény nem maradt el, mert egy hónappal a határidő előtt nemcsak, hogy teljesítették, hanem túlteljesítették vállalásaikat. Elkészült a szegverői férfi fürdő társadalmi munkában 400 óra alatt 70 ezer forintos megtakarítással. A kettős húzás bevezetése 18 ezer forintos megtakarítással megtörtént. A két újítás közül az egyik 12 ezer forintot eredményezett, a második újítás pedig jelenleg kiértékelés alatt van. Mivel a hideghengermű építésénél a szakszervezettel való megegyezés alapján elmaradtak a munkálatok, így ehelyett 33 ezer forint értékű vashulladékot gyűjtött össze a brigád. A vállaláson kívül elkészítettek egy hidraulikus csőhajlítót 526 óra alatt. Demény László Munkásfiatalok és diákok találkozója Az elmúlt szombaton az acélárugyári KISZ-szervezet klubjában rendezték meg első alkalommal a gyári fiatalok a Közgazdasági Technikum tanulóival a munkás- és diákfiatalok közti találkozót. Mint ismeretes, egyre inkább növekszik azon középiskolák száma, ahol bevezetik a politechnikai oktatást, ennek célja az, hogy az iskolás fiatalok megismerjék az életet, de különösen üzemeink termelési területét, amelyen a gazdasági fejlődés tükröződik. Emellett a mai állandó technika emelkedése megkívánja, hogy mind műszakilag, mind egyéb területen fejlett szakmunkások, technikusok kerüljenek egy-egy munkapadhoz, bonyolultabb géphez, vagy az íróasztalhoz. Éppen ennek alapján jött létre a találkozó, hogy a tanulók közvetlenül a fiataloktól hallják meg életüket, az üzeméletet. A találkozó igen szívélyes keretek között, jó hangulatban folyt le. Az Acélárugyár KISZ-bizottsága ismertette a gyár történetét, Az ifjúsági akadémia második előadásán A Megyei KISZ Bizottság által rendezett ifjúsági akadémia II. előadásán érdekes élménybeszámolószerű tájékoztatást hallott a jelenlevő, mintegy 250 fiatal, a DÍVSZ 15 éves fennállásáról. Az előadó — a Német Demokratikus Köztársaság Ifjúságának képviselője, a DÍVSZ munkatársa — méltatta azt a tevékenységet, amelyet ez a világszervezet végez az ifjúság körében. Az ifjúság egy-egy demonstrációja nemcsak a Világifjúsági Találkozókon nyilvánul meg. Ékes bizonyítéka a DÍVSZ munkájának az a világot átfogó béke- offenzíva, amit a demokratikus ifjúsági szervezetek végeznek az általános és teljes leszerelés megvalósításáért. Az előadó elmondta, hogy a több mint 200 ország ifjúsági szervezetét tömörítő DIVSZ-hez, az elmúlt hetekben csatlakozott a Kubai Forradalmi Szervezet is. . Érdekes volt az előadás, de talán még jobban érdekelték a fiatalokat azok a válaszok, amelyeket a feltett kérdésekre kaptak. A Német Szövetségi Köztársaságban közel 300 ifjúsági szervezet működik. Ezeknek jelentős része nyílt fasiszta programmal dolgozik, a háborút dicsőítik — hangzott el egyik válasz. Van olyan is köztük, amelyiknek programjában szerepel a Lengyel Népköztársaság, vagy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területének elfogla lása. A szervezetekben fasiszta módszerrel készítik fel a fia talokat egy háborús időszak ra. Ezek mellett azonban vannak a világ állását reálisan látó és értékelő szervezetek is, amelyek messzemenően élvezik a Német De mokratikus Köztársaság Ifjúsági szervezetének támogatásán keresztül az egész vi lág haladóan gondolkodó fiataljainak együttérzését. Kár, hogy ezeken az éi> tékps előadásokon az üzemi fiatalok csak elenyészően kis- számban képviseltetik magukat a középiskolai diákok mellett. Az előadás után jelvénynyel ajándékozta meg a jelenlevőket a DÍVSZ munkatársa, majd levetítették a bécsi VIT-ről készült igen érdekes, színes kisfilmet. A film után szinte úgy érezte az ember magát, mintha tényleges résztvevője lett volna a VIT-nek. Kálovits Géza fejlődését. Megemlékezett arról, hogy 1944 decemberében a német csapatok magukkal vitték, vagy felrobbantották az üzem termékeinek és gépeinek nagy részét. Az itthon maradt munkások az először beérkezett szövjet csapatok szavára munkához láttak és rövid idő múlva megkezdődhetett az üzem termelése. A gyár történetének ismertetése után az üzemi fiatalok ajándékot adtak a Köz- gazdasági Technikum KISZ- szervezetének, hogy e kis jelkép is elmélyítse a kapcsolatot a két szervezet között. Az iskola nevében Bajóczki János igazgató mondott köszönetét és egyben meghívta a közeljövőben iskolájukban megrendezésre kerülő találkozóra az Acélárugyár KISZ- fiataljait. Szavalat és népi tánc után, mellyel a tanulók kedveskedtek a munkásfiataloknak, a tánczenekar ritmusos hangjainál, borostea fogyasztás mellett, közös táncmulatságon szórakoztak a fiatalok. Tárgyilagos beszélgetés a termelés pártellenttrzésérfil A BALASSAGYARMATI AKÖV-NÉL KÖZÖS ÜGGYÉ VALIK A TÉLI FELKÉSZÜLÉS Óriási ez a változás. Amíg Balassagyarmaton 1945 előtt 5—6 buszjárat haladt át, most 96 induló és 96 érkező járata van Balassagyarmatnak. A Balassagyarmati AKÖV kirendeltségnek 98 gépjárműve van. S talán nincs olyan útelágazás, amely felé ne indulna Balassagyarmatról személyszállító busz. Naponta TÖBB MINT 3 EZER UTAST szállítanak, de különösen Cserhátsurány, Herencsény, Terény és Szanda veszi igénybe a balassagyarmati AKÖV főnökség segítségét. S hogy az emberekről való gondoskodás, az emberek megnövekedett igénye, vagy anyagi erőnk, tehetőségünk hozta-e ezt a változást? Talán mind a < három együttvéve. ‘Ezek együttesen hatalmas erőforrást képviselnek. S ebben a megváltozott helyzetben igen nagy felelősség hárul a 33-as AKÖV balassagyarmati kirendeltségére. Mert a dolgozók igényeit maradéktalanul és pontosan kielégíteni bizony nagy feladat. Amikor ezekről a feladatokról beszélgetünk Ragó Istvánnal, a balassagyarmati AKÖV párttitkárával és Borszéki Vilmossal, a kirendeltség. helyettes vezetőjével, bizony minden szót megfontoltan ejtenek ki. . Borszéki Vilmos elvtárs, aki egyébként a forgalom vezetője is, elmondja, hogy már egy egész sor intézkedést foganatosítottak, HOGY A TÉL NE ÉRJE VÁRATLANUL a balassagyarmati kirendeltséget. Az igazgatóság részéről megkapták az utasításokat a téli felkészülésre. Felmérték a téli üzemeltetéshez szükséges gépkocsitartalékok, a hóláncok, a hűtőtakarók, hólapátok helyzetét. Intézkedés történt a gépkocsik akkumulátorainak üzemképes állapotára és a rendelkezésnek megfelelően tartalékkészletet is biztosítanak a hidegebb téli időkre. Ügyancsak tudomásul vették, hogy a gépkocsik motorolaját, a sebesváltók és hátsó hidak olaját mélydermesztésű olajjal kell kicserélni. Ezenkívül a fagykárok elhárítása érdekében fagybrigádot is szerveztek, amelynek feladatává tették, hogy gondoskodjanak a gépkocsik üzemképes állapotáról, óvják meg a gépkocsikat a befagyástól, töltsék fel meleg vízzel és tartsák útrakész állapotban. S amíg Borszéki elvtárs be- s^l, Rágó elvtárs, a párttitkár helyesel, bizonyít. Bizonyít, hiszen ő maga is részt- vesz a téli előkészületekben. De mellé megjegyzi, hogy a termelés pártellenőrzésének keretében még KOMOLYAN MEGVIZSGÁLJÁK, megtettek-e minden lehetőt és szükségest, hogy a téli időszakban is üzemképes legyen a kirendeltség és hogy az utazóközönség igényeinek kielégítését maradéktalanul teljesítsék. És igaza van a párttitkárnak. Nem bizalmatlanság ez, mert ha a felkészülés gondját nem szűkítik le csupán a szakmai vezetésre, ha mindenki szívügyének tekinti a téli felkészülést; akkor eredményesebb lesz ez a munka. S hogy maga a párttitkár figyelemmel kíséri ezt a munkát, az szavaiból mindjárt ki is derül. Mint ahogy mondja, még a hóláncok sincsenek biztosítva a szükséges mennyiségben. A vattaruhák ügyében is intézkedésre van még szükség, hiszen a gyorsan közelgő hideg idők veszélyeztethetik a kirendeltség dolgozóinak egészségét. De ha ezekkel együtt minden műszaki intézkedés megtörténne is a téli felkészülésre, a balesetmentes közlekedés érdekében a kirendeltség minden dolgozójához szólni kell még egynéhány szót. Mert a műszaki intézkedések nem pótolhatják az elővigyázatosságot, a gépkocsivezetők felelősségérzetét a síkos útakon való közlekedésnél. Éppen ezért a párttitkárnak az a terve, hogy taggyűlés elé viszi a télre való felkészülést. A taggyűlésen MINDEN PARTTAGOT FELSZÓLÍTANAK, hogy tekintsék szívügyüknek az alápos műszaki felkészültség megteremtését is, de legyenek szószólói a gépjárművek biztonságos üzemeltetésének, az elővigyázatosságnak. A párttagok segítségével szeretnék elérni azt is, hogy a gépkocsik lelkiismeretesen ki legyenek javítva és mielőtt útra indulnak, minden esetben vessék alapos vizsgálat alá a járműveket, nehogy felületesség következtében a nagy hidegekben kintrekedjenek az úton az utasokkal együtt. Csendes, tárgyilagos beszélgetés volt ez, de érződött, hogy ezen a beszélgetésen jelen van a „lelkiismeret” is. Egyetértettek abban, hogy a dolgozók egészségére, testi épségére már itt és már most kell vigyázni. A lelkiismeretességre éppen úgy fel kell készíteni az embereket, mint műszakilag a gépkocsikat. És ebben egy jól működő pártszervezet igen-igen sokat tehet. O. B. A HELYIIPARBÓL JELENTJÜK in. Határozott, előrelátó vezetést A tanácsi helyiipar gyorsütemű fejlesztése elé tehát nerpcsak a viszonylagos elmaradás, hanem az irányában megnyilvánuló és egyre növekvő szükségletek is számos feladatot állítanak. ÚJFAJTA SZEMLÉLETET A helyiipar, ebben természetesen a tanácsi helyiipar alapvető feladata: az országos jellegű igény kielégítése, a minisztériumi ipar kiegészítése, a helyi jellegű feladatok, a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek ellátása, a helyi és hulladékanyagok feldolgozása, a helyi munkaerőfelesleg foglalkoztatása, a helyiipari vállalatok gazdasági erőforrásainak növelése. Ennek szemszögéből kell végeznie és tovább javítania munkáját a tanácsi helyiiparnak is. Korábbi cikkeinkben rámutattunk, hogy a tanácsi helyiipar gazdálkodásának, tevékenységének javulása mellett számos tényező a fő célkitűzéssel ellenkező irányban hat. A tanácsi vállalatok irányításában, vezetésében több olyan helytelen szemléletet és gyakorlatot találhatunk, amelyektől feltétlenül meg kell szabadulni. A tanácsi helyiiparban az eddigiektől sokkal erőteljesebben kell törekedni arra, hogy kielégítsék a helyi igényeket. Nem lehet megtűrni az olyan szemléletet, amely nem tekinti fontos feladatának a helyi árualapra való termelést, a szolgáltatások kielégítő, pontos, gyors elvégzését. E • fő célkitűzés keretében szükséges, hogy a lehető legjobban kihasználják a rendelkezésükre álló lehetőségeiket, optimális hatásfokot érjfenek el gazdálkodásukban. Ehhez viszont az is kell, hogy szakítsanak a régebbi helytelen módszerekkel, új módszereket vezessenek be olyan fontos kérdésekben, mint a tervezés, a bérezés, az anyagi ösztönzés. A gazdaságosság legyen az alapvető, de ne úgy, mint ahogy esetenként megtörténik, amikor a lakosságtól vonnak el anyagot, vagy helytelenül számláznak, vagy a vállalatok állóeszközeit a valóságos értéknél alacsonyabban számolják el. A mindenáron való jövedelem- szerzést mutatja, az itt uralkodó helytelen szemléletet példázza, hogy amíg a termelékenységben és más mutatókban is romlás tapasztalható, addig az előirányzott vállalati jövedelmet az év eltelt részében már magasan túlteljesítették. A tanácsi 'helyiiparra is érvényes az a követelmény, hogy a meny- nyiségre való egyoldalú törekvés helyett a gazdaságosságot tartsák alapvetőnek, úgy, hogy az együtt járjon a helyi igények, szolgáltatások mind jobb kielégítésével. A megváltozott szemlélet nyomán el kell érni, hogy az irányító szervek, a megyei tanács illetékes osztályai rendszeresen vizsgálják, nyilvántartsák és elemezzék az erre vonatkozó mutatókat. Azon túl, hogy a tanácsi helyi iparnak közelebb kell kerülnie a lakossághoz, szervezettebben kell biztosítania a szolgáltatásokat, más fontos feladatai vannak. Így többek között nagyobb gondot szükséges fordítani arra, hogy új gyártmányokkal, új szolgáltatásokkal jelentkezzenek a lakosság irányában. Számos lehetőség van arra is, hogy tervszerűbben hasznosítsák a helyi anyagokat, a minisztériumi iparban és egyebütt keletkező hulladékot. Intézkedés szükséges azért is, hogy tovább növekedjen a foglalkoztatási lehetőség, új munkahelyek, vagy két műszak bevezetésével. Rendkívül rontja a helyzetet az a huzavona, amely egyes vállalatok összevonása körül kialakult. A nyugodt, előrelátó munkához szükséges, hogy erre a kérdésre mielőbb pontot tegyenek, a jobb ellátás, a gazdaságosság alapján megoldást nyerjen e2 a probléma. . EMELJÉK A VEZETÉS SZÍNVONALAT Egy újfajta szemlélet és gazdálkodási gyakorlat kialakítását természetesen a tanácsi helyiipari vállalatok irányító szerveinél kell kezdeni. Ebből a szempontból első helyen állanak a megyei tanács illetékes osztályai, mindenekelőtt az ipari osztály, majd a terv-, pénzügyi-, építési-, munkaügyi osztályok Ma még tapasztalható, hogy ezeknek az osztályoknak a munkája sokszor párhuzamos, vagy ellentétes, nincs megfelelő munkaszervezet kialakítva, amely biztosítaná, hogy e vállalatok irányítása — kezdve a tervezéstől a gazdálkodáson keresetül ' egészen a végzett munka elemzéséig, — egy kézbe fusson össze. Ehhez járul még hozzá az, hogy ezek az osztályok nem végeznek politikai, mozgalmi munkát, teljesen elválasztják azt a gazdasági tevékenységtől. Nem kielégítő a közgazdasági elemző munka sem. (Csak példának említjük meg, hogy utókalkuláció nincs.) Fontos feladat elérni azt, hogy megjavuljon a tervezés és az a meglevő kapacitáson, valamint a tanácsi helyiipari vállalatok irányában felmerülő szükségletek alapos felmérésén, műszakilag elfogadhatóan készüljön. A tervezés ne papírmunka, hanem az irányítás hatékony eszköze legyen. Ha ez így történik, akkor máris nagy lépést tesznek azirányban, hogy a reális tervek alapján minden lehetőséget kihasználjanak a gyakorlati munka során, hogy a termelékenység gyors ütemben növekedjen, a lakosság igényei mindjobban kielégítést nyerjenek. Ezt pedig kövesse az alapos elemző munka, amely elsősorban úgy értékeli a vállalatok munkáját, hogyan teljesítették legfőbb kötelességüket: a lakosság szükségleteinek kielégítését. Ennek a legfőbb célkitűzésnek kell alárendelni az anyagi ösztönzést is. A helyesen meghatározott prémiumokkal, céljutalmakkal, a nyereségrészesedéssel és egyéb lehetőségekkel is arra kell ösztönözni a vállalatokat, hogy minél többet termeljenek a helyi árualapra, a lakosság helyi szükségletére. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik, hogy a tapasztalatok szerint a bérpolitika a tanácsi helyidparban igen elhanyagolt terület. Több helyen kereseti aránytalanság lépett fel, vagy a bérezés éppen nem a legfontosabb célokra irányult. Égy új szemléletű, újfajta munkastílus ‘kialakítása rendkívül kívánatos a tanácsi helyiiparban mind az irányító szerveknél, mind a vállalatoknál. Bátor kezdeményezésekre, a legfontosabb feladatokat helyesen kiválasztó tevékenységre van szükség. Ennek igen jelentős feltétele a helyiipari vállalatok vezetői szakmai és politikai képzettségének emelése. A vállalati gazdálkodással foglalkozó megyei tanácsi dolgozók iskolai végzettsége nem mondható rossznak, de annál súlyosabb, hogy igen kevesen tanulnak tovább. Az egyes vállalatok vezetőinek végzettsége viszont egyáltalán nem kielégítő. A politikai képzettség hiányát pedig olyan tények is mutatják, mint a dolgozókkal való foglalkozás elégtelensége, a mozgalmi szervekkel való kapcsolat gyengesége, a munkaverseny, az újítómozgalom erőteljes elmaradása. A tanácsi helyiipari vállalatok túlnyomó többségénél megvan az a törekvés, hogy jobban lássák el feladatukat. Azt is el kell mondani róluk, hogy sokkal kedvezőtlenebb körülmények között dolgoznak, mint a minisztériumi ipari vállalatok (például: helyiséghiány, akadozó anyagellátás, kevés szakember). Az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatok irányítása a megyei tanács illetékes osztályai részéről szintén javult az utóbbi évek során. Azonban azok az igények, lehetőségek, amelyek e vállalatok irányában megnyilvánulnak, sürgetőleg írják elő, hogy e vállalatok gazdálkodása, vezetésének színvonala gyorsabb ütemben fejlődjön. Ez annál is inkább lehetséges, mert egyre több útmutatást, elvi segítségét és anyagi támogatást kapnak, ezért joggal várják el a tanácsi helyiipartól, hogy növekvő szerepének és jelentőségének megfelelően teljesítse nagyon fontos hivatását.
