Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-26 / 95. szám

2 NÖGRÁDI NtPÜJSA« 1960. november 26, A határozatok végrehajtása nyomában AZ ACÉLÁRUGYÁR! KISZ-szervezetek két havi munkájának értékelése Az acélárugyári KISZ vég­rehajtó bizottsága az alap­szervezetek vezetőségének bevonásával megtárgyalta, hogy a két hónappal ezelőtt hozott határozatok végrehaj­tásában hol tartanak jelen­leg. Milyen mértékben való­sul meg ebben a nagyüzem­ben a KISZ kongresszusára való készülődés jegyében tett többirányú vállalás? Az eszmei politikai neve­lés tökéletesebbé tétele érde­kében annakidején elhatároz­ták, hogy azoknak a fiata­loknak, akik valamilyen ok miatt nem vesznek részt szervezett politikai oktatáson, rendszeres tömegpropaganda előadásokat tartanak. A mintegy 500 kiszes közül je­lenleg háromszázan tartoz­nak különböző politikai kö­rökbe, a többi KISZ-tag s az ennél sokkal nagyobb számú KISZ-en kívüli részére bein­dított bel- és külpolitikai elő­adások az utóbbi időben a legtöbb helyen elmaradtak. E súlyos hibák oka elsősor­ban abban keresendő, hogy az újonnan választott alap­szervi vezetőségek, de maga a nagyüzemi csúcsvezetőség is magukra maradtak. Az a támogatás és segí­tés, ami a választások előtt a pártszervek részé­ről megvolt, azóta meg­szűnt, mintha a pártveze­tőségek úgy tekintenék, hogy a választások befe­jezésével eleget tettek kö­telességüknek az ifjúsági mozgalom felkarolásában. A határozatok végrehajtásá­ban tapasztalható kényelmes­ség és hanyagság azt is mu­tatja, hogy az új KISZ veze­tőkben nincs kellő önállóság és felelősségérzet. A munkára való nevelés érdekében hozott határozat kimondja, hogy emelni kell az ifjúsági munka- és export­brigádok számát, a „szakma ifjú mestere” mozgalom konkrét felhasználásával emelni kell a szakmai kép­zettség színvonalát s úgy kell szervezni a munkát, hogy minden fiatal teljesítse a vállalt 20 társadalmi mun­kaórát. A brigádok száma azóta mindössze kettővel emelkedett, de sem az új, sem a régebbi brigádok elért eredményeit nem propagál­ják megfelelőképpen. Más­részt ugyancsak nem hozzák nyilvánosságra intő példaként az igazolatlanul mulasztó fia­talok neveit. Így az ifjúsági versenymozgalomnak nincs lendítő kereke, sem különö­sebb vonzó hatása a többi fiatalokra. A szakmai képzés szerve­zési nehézségeivel nem képes megbirkózni az üzemi KISZ végrehajtó bizottsága. A hi­ba ott van, hogy a „szakma ifjú mestere” címért folyó versenyt nem a döntő, nagy töme­geket foglalkoztató szak­ágakra irányították, hanem teljesein spontán je­lentkezéseket fogadtak el bármilyen munkaterületről, így előfordult, hogy például a kovács szakmából 2 fiatal jelentkezett, akiknek a ré­szére alacsony számuk miatt nyilván nem lehet szákmai előadásokat szervezni. Ezt az igen nagy jelentőségű célki­tűzést csak tervszerűen, irá­nyított propagandával lehet megvalósítani. A társadalmi és egyéb mun­kák szervezésére sem fordí­tanak elég gondot az újon­nan választott vezetők. Ezt a megállapítást igazolja az a tény, hogy tavaly a harma­dik negyedévben ezerrel több óra társadalmi munkát vé­geztek a fiatalok, mint az idén, holott a KlSZ-tagok száma azóta hatvannal emel­kedett. A sport- és kultúrmunka lenne hivatott a fiatalok sza­badidejének célszerű kihasz­nálására. Hogyan valósul meg ez a helyes elképzelés az Acélárugyárban? Az üzemi KISZ-szervezet sportfelelőse mostanáig sem dolgozta ki a fiata­lok őszi-téli sportprogram­ját. Pedig a gyárban megvan a ■lehetősége az alapszervezetek közötti sakk, asztalitenisz és egyéb csapatversenyeknek, túrák lebonyolításának. Még mindig nem döntötték el, hogy a már befejezett olim­piai jelvényszerző versenyek tiszteletére alapított serleget melyik KISZ alapszervezet mondhatja magáénak. Az acélöntődében és a GSZ „C” üzemében egyetlen fiatal sem tette le a jelvényszerző próbát, ami nyilván az itteni alapszervezetek vezetőinek nemtörődömségével magya­rázható. Megnyugtatóbb a fiatalok kultúrmunkába való bekap­csolódása. Az elmúlt évben feloszlott népi tánccsoportot újra szervezték, ifjúsági tánc­zenekar alakult, amely klub­esteken közreműködik. Nép­szerűek a szellemi öttusa versenyek, amelyekben igen sok fiatal vesz részt. A kul­túrmunka területén is van azonban tennivaló még. Több­irányúvá és tervszerűbbé kell tenni ezt a munkát is, főként olyan kulturális tevé­kenységek bevezetésével, amelyek a szórakoztatás mellett az önművelést is elő­segítik. Ilyen lehet például a fiatalok irodalmi színpa­dának létrehozása, az olvasó­mozgalom szélesítése és egye­bek. A határozatok végrehajtá­sa nem kielégítő ' egyik pont­ban sem. Ezért változtatni kell a helyzeten. Mégpedig úgy, hogy az új, kevés tapasztalattal rendelkező vezetők igé­nyeljék a pártszervezet, az idősebb kommunisták segítségét. Az ifjúsági szervezetek irá­nyítását tegyék kollektív munkává, ne egy-két vezető akarja egyedül megoldani a problémákat. A határozatók végrehajtása akkor lesz ered­ményes, ha arra mozgósíta­nak minden KISZ-tagot. Von­janak be a kulturális- és sportmozgalomba, a társadal­mi munkák végzésébe és az oktatásba is minél több KISZ-en kívüli fiatalt, hogy megszűnjék az elszigetelődés fiatal és fiatal között. A kong­resszusra való készülődés ne- csak jelszó, hanem gyakorlat legyen. Demény László Az MHS kiképzési év sikeréért ii. A salgótarjáni járásban is, akárcsak a megye többi já­rásában az MHS-szervezetek- nél megkezdődött a kiképzési év. Ebben a kiképzési évben az elmúlt évekhez hasonlóan a fősúlyt azokra a fiatalokra fordítják, akik a jövő évben sorkötelesek lesznek. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy az idősebb korosztályok nem vesznek részt a szövetségi munkában. A tartalékos állo­mány tagjai is ott vannak az alapszervezetekben és közü­lük nem egy hasznos mun­kát végez a kiképzésben. jL A nagybátonyi^alapszerve- zetben az elmúlt évhez ha­sonlóan ebben az évben is tovább folytatják munkáju­kat a már hagyományos kö­rök. így többek között a lö­vészkor is, amelynek tagjai az új kiképzési évben jelen­tősen emelkedtek. De ugyan­ez a helyzet a szomszédos maconkai alapszervezetnél is, ahol a szövetség tagjai most ismerkednek meg a lövész­körrel. A kiképzéshez szük­séges anyagot a szervezet vezetője a napokban vette át. Nemtiben is tovább folyik a már hagyományossá vált lövészklub. De így sorolhat­nánk tovább a járás többi alapszervezetéit, ahol szintén kezdetét vette a kiképzési év. A körök munkájához a szükséges anyagot mindenütt időben biztosították. Ezenkí­vül a kiképzés előtt is már korábban egyénileg elbeszél­gettek a szövetségi munká­ban résztvevőkkel. Ezzel el­szeretnék érni, hogy lemor­zsolódás ne legyen. De van a salgótarjáni já­rásban az MHS alapszerve- zetéknek még egy sajátossá­ga. Az új kiképzési évben mindenütt szakítanak azzal a káros gyakorlattal, hogy a kiképzési körök az alapszer­vezet területén, de azok irá­nyítása nélkül és azoktól füg­getlenül működnek. A kikép­zések irányítója mindenütt az alapszervezet. S a másik, ami nem kevésbé fontos, hogy a fiataloknak ma már a köztu­datába került, hogy társadal­mi kötelességük a honvéde­lemre való felkészülés és az eredményes tanulás. Ebben nagy része van az alapszer­vezetek vezetőségének, akik megérttették a fiatalokkal, hogy a néphadseregben telje­sítendő szolgálatuk során tö­kéletesen helyt álljanak. Az ezévi kiképzési év min­den bizonnyal sikeresebb lesz a járás alapszervezeteiben az elmúlt évinél. S ennek a tit­ka, hogy a kiképzési körök megszervezését mindenütt megelőzték az alapszervezeti tagság na<”' részét aktivizáló politikai felvilágosító munkák. S azt is elmondhatjuk, hogy ezzel a körök mentések lesz­nek az eddigi hibáktól. Csak néhány alapszervezet munká­ját vizsgáltuk meg a járás­ban, ahhoz azonban elegendő volt, hogy elmondhassuk, MHS-szervezeteink az új ki­képzési évben jelentősen nö­velik az alapszervezetekben működő körök, a szervezet egészének munkáját. — öregek délutánját ren­dezett Mátranovákon a bánya­telepi Nőtanács november 25- én, amelyen meghitten elbe­szélgettek az idős bányászok­kal és feleségükkel. — Az irodalmi színpad idei évadjának programjáról, mű­ködésének körülményeiről ta­nácskoztak az illetékes mű­velődési szakemberek szerdán este Salgótarjánban. — Bányászakadémián bő­vítik ismereteiket az Egy- házasgergei dolgozók. A 15 előadásból álló akadémián, a legfontosabb tudnivalókat sa­játítják el a bányászemberek. Tizennyolc pádból har­minchat ifjú rohant ki az is­kola udvarára. Harminchat rügy, amely itt pattan a sal­gótarjáni II. Rákóczi Ferenc általános iskola VlII.b osztá­lyában. Nagyobbik részük nemsokára fogasra akasztja rövid iskolásköpenyét és he­lyébe új egyenruhát ölt ma­gára. A VlII.b osztály nagyobbik része tovább tanul. Ki a gim­názium Pitagórász-tételébe, ki a közgazdasági technikum statisztikájába szerelmes. S hogyan állnak ezzel a „szerelemmel”? — Mind nagyon őszintén készül a jövőjére — mondja magabiztosan Márczi Lehel­né, az osztály „édesanyja”. — És úgy látom nem is lesz különösebb nehézségük. A gyermekek valósággal „eszik” a tudományt. Mindent akar­nak tudni. És valami nagy­szerű éhséggel. Pedig az ál­Tízpercben talános iskola tananyaga meglehetősen „száraz”. — Egyéni teljesítményük is kiváló. Ebbe az osztály­ba jár iskolánk legjobb ta­nulója is, Marek Anna. Ed­digi feleletei mind kitűnőek. Bizonyára rengeteget ta­nul! — Nem!... — mondja fi­nom, tisztelettudó hangon Pannika. — Rendszerezetten élek és tanulok. A lecke min­den sorát áttanulom, de emellett van időm szórako­zásra, sportolásra is. Tanulás után Belányi Zsuzsával és Brazda Ágival együtt szóra­kozunk. Ök is jó tanulók, s Zsuzsika emellett még gyö­nyörűen zongorázik is. Egyszóval bizakodó itt a hangulat. És amit még nem mondtak el: Az úttörőmozgalom 15 éves évfordulójára az osztály 15 óra társadalmi segítséget ajánlott fel, amit a termelő- szövetkezetekben szeretnének hasznosítani. Az osztályban van három díszokleveles ta­nuló is, akik a hulladékgyűj­tésben szereztek érdemeket. Egy hónap alatt több mint 2 mázsa papírhulladékot gyűjtöttek. Tehát amellett, hogy a tanulásban szorgalma­sak, a társadalmi életben is példamutatóak. Szereti őket az iskola is, a tanári kar is. S ha az iskolai reform vitája után az isko­lai munka még egészségeseb­bé és tartalmasabbá válik, benne ezeknek a fiatalok­nak törekvései és eredmé­nyei is még gazdagabban csillognak. Molnár Ernő ina A HELYIIPARBÓL JELENTJÜK II. Miből fakad ax elmaradás ? Ön is keresse fel Nagy- bátonyban a bányavá­rosban a könyvespavilont 30 000 Ft értékű könyv közül már most kivá­laszthatja karácsonyra a könyvajándékát Felnőtteknek, gyerme­keknek, legszebb aján­dék a könyv. (580) A tanácsi helyiipar jelentő­sége és szerepe — mint arra lapunk legutóbbi számában rámutattunk — egyre nö­vekszik. Fejlődése azonban az igényeket és lehetőségeket figyelembe véve még nem érte el a kívánt fokot. MEGALAPOZOTT, TUDOMÁNYOS TERVÉRT A tanácsi helyiipar egész tevékenysége, további szín­vonalának emeléséhez számos összefüggő feladat, intézke­dés végrehajtása szükséges. Ezek közül is első helyen említjük a gazdálkodás meg­tervezését, a gazdasági tevé­kenység céltudatos irányítá­sát. Az igazsághoz tartozik, hogy az elmúlt évek során a tanácsi helyiipar tervmutatói­nak kidolgozása javult. Azon­ban e vállalatok vezetői nem egyszer joggal teszik szóvá, hogy a terveket későn, előze­tes megtárgyalás nélkül kap­ják meg és esetenként ezek a tervek már kidolgozásuk stádiumában irreálisak. Az év eddig eltelt részében már­is számos tanácsi helyiipari vállalat kért tervmódosítást, emelést, vagy csökkentést. A Balassagyarmati Bútorgyárnál például igen későn kapták meg az utasítást arra, hogy új termék gyártására -kell át- állniok. Emiatt a megfelelő előkészületek, a felmérés nem történhetett meg időben és zavartalanul. Az átállást pedig egészen minimális zök­kenőkkel is meg lehetett ol­dani. A Salgótarjáni Sütő­ipari Vállalatnál azt teszik szóvá, hogy egymással ellen­tétes részletterveket írnak elő, amelyek károsan hatnak a vállalat gazdálkodására, a lakosság ellátására. A Salgó­tarjáni Vegyesipari Vállalat telefonon kapta meg a jövő évi tervszámokat, úgy, hogy azokhoz a megfelelő műsza­ki-, anyagi- és munkaerőfel­tételek nincsenek biztosítva. Hasonló panasz merül fel a téglagyárak és az élelmiszer- ipar egyes üzemei részéről is. Kétségtelen, hogy számos mutató megtervezése nem könnyű dolog, de ha megfe­lelő törekvés van a tudomá­nyos megalapozottságra, a ve­zetők és dolgozók meghallga­tására, javaslataik elfogadá­sára, akkor jelentősen csök­kenteni lehet a ma még fenn­álló hibákat. Ezzel a kérdéssel függ ösz- sze szorosan, hogy már a ter­vezésnél sokkal céltudatosab­ban kell irányítani a tanácsi helyiipari vállalatok munká­ját a lakosság igényeinek ki­elégítésére. Ennek egyik for­mája az anyagi érdekeltség javítása. Ma még előfordul, hogy egyes vállalatok olyan prémiumfeltételeket kapnak, amelyek más mutatók kötött­sége miatt (pl.: béralap) egy­általán nem teljesíthetők. A nyereségrészesedés is fontos ösztönző hatást fejthet ki, ha időben, megfelelő előké­születek alapján térhetnek át a vállalatok az ilyen gazdál­kodásra. Végül el kell érni, hogy a tanácsi helyiiparban sürgősen pótolják azt a le­maradást, amely a termelé­kenység, a megalapozott munkanormák tekintetében a többi ipari üzemekhez viszo­nyítva itt - tapasztalható. Egyes vállalatoknál, például a Balassagyarnjati Dobozgyár­ban indokolatlanul alacsonyak a teljesítményelőírások, má­sutt, mint a Szécsényi Ve­gyesipari Vállalatnál nem a saját feltételeiknek megfele­lően dolgozták ki a munka­normát. A bérpolitika javí­tása, a bérezés ösztönző hatá­sának emelése feltétlenül hozzá fog járulni a termelé­kenység növekedéséhez, a vállalatok gazdálkodásának javulásához. ELSŐRENDŰ KÉRDÉS: A MŰSZAKI FEJLESZTÉS A megfelelő tervezés, a kö­vetelmények reális emelése megkívánja a jobb műszaki megalapozottságot, az erőtel­jesebb műszaki fejlesztést. E tekintetben szintén jóval el­marad a lehetőségek mögött a helyiipamak ez a része. Igaz, hogy számos új gép, el­járás, jobb munkaszervezés is hozzájárult már a vállala­tok jövedelmezőségének emel­kedéséhez. De már előző la­punkban is utaltunk arra, hogy a műszaki fejlesztést szolgáló beruházási felhaszná­lás nem történik megfelelő mértékben, számos fontos gép nem érkezik meg ebben az évben. A nem megalapozott műszaki fejlesztés következ­ménye például az, hogy a tég­lagyárakban a préselés, az égetés és a szállítás kapaci­tása nincs arányban. 1960 első félévében a téglagyári kemencék kapacitását mind­össze 54,2 százalékban hasz­nálták ki. Ebből következik, hogy erre az évre több mint 1 millió tégla esik ki a ter­melésből. A jelek szerint a téglagyárak többsége idén sem készít annyi nyerstéglát, amely az 1961. április 1-i in­dulásig biztosítaná a folya­matos égetést. Sok zavart okoz az is, hogy a téli kar­bantartás elhúzódik, és már évek óta mindig lemaradás­sal indulnak téglagyáraink. Rendkívül fontos lenne, hogy a tanácsi helyiipari vál­lalatok hosszabb időre komp­lex műszaki fejlesztési terv­vel rendelkezzenek, vala­mennyi vállalatnál elkészít­sék az éves műszaki terve­ket, megfelelő kapacitásfel­mérést, munkanap fényképe­zést végezzenek, kidolgozzák a műszaki adottságokon ala­puló technológiai előírásokat. Ezekkel függ szorosan össze, hogy számos helyen a szemé­lyi feltételek hiánya szab ha­tárt a megalapozott és erő­teljesebb műszaki fejlesztés­nek. A szakemberképzés sem kielégítő, számos vállalatnál nem folyik ilyen irányú mun­ka, sőt elfogadható elképze­lések, 'tervek sincsenek a szakmai képzettség növelésé­A MUNKA JAVÍTÁSA politikai kérdés Végül — a tanácsi helyi­ipar elmaradásáról szólva — meg kell említenünk a veze­tés színvonalát, elsősorban e vállalatok irányítását, a me­gyei tanács ipari osztályának tevékenységét. Kétségtelenül megállapítható, hogy a törek­vések ellenére sem sikerült lényeges javulást elérni eb­ben a munkában. Az osztály tevékenységét még most is a végletek jellemzik. Egyes vál­lalatok arról panaszkodnak, hogy jóformán minden ön­állóságot elvesznek tőlük, más vállalatok azt teszik szó­vá, hogy az osztály munkája, csak a jelentések bekéréséire, a futólagos „ellenőrzésre” terjed ki. Nem megfelelő az a mód sem, ahogy a vállala­tok kezdeményezéseit kezelik. A salgótarjáni és a szécsényi vegyesipari vállalatoknál jog­gal teszik szóvá, hogy helyes elgondolásaik nem találnak meghallgatásra. Nincs meg a megfelelő differenciálás a munkában, annak megvalósí­tása, hogy időben és gyor­san jelöljék ki a legfontosabb tennivalókat és azok végre­hajtását- következetesen ellen­őrizzék is. Mindez fakad ab­ból a helytelen szemléletből, amelyben az osztály munká­ja túlnyomó többségében csak a gazdasági, sőt admi­nisztratív tevékenységre koriá. tozódik, nincs meg a gazda­sági és politikai munka egy­sége, összeforrottsága. A pártszervezetek és szakszer­vezeti bizottságok munkája sincs megfelelő helyen a ta­nácsi helyiiparban. Számos esetben lebecsülik, mellőzik a mozgalmi szervek tevé­kenységét. Ilyenformán ért­hető, hogy nem bontakozik ki az a kívánatos politikai munka, amelyre olyan nagy szükség lenne, hogy a mun­kaverseny felajánlások óva­tosak, az értékelés vontatott és számos jó újítás hever a fiókokban. Az osztály irányí­tó munkájának ezt a gyenge­ségeit tetézi, hogy a vállala­toknál is megtalálható a ha­nyagság, a fegyelmezetlenség, egyes vezetők hibájából a határidők eltolódása, a minő­ség romlása, a pontatlan adatszolgáltatás. Az osztály mellett külön felelősség terheli a megyei tanács végrehajtó bizottságát is azért, hogy a megyei párt végréhajtó bizottság mintegy két évvel ezelőtt hozott ha­tározata a tanácsi helyiipar munkájának megjavításáról a mai napig nem nyert ma­radéktalan végrehajtást. — x — A legfőbb mutatók, a gaz­dasági tevékenység ismereté­ben és a legjellemzőbb hibák okainak feltárása után la­punk legközelebbi számában a tanácsi helyiipar tevékeny­ege, színvonala emelésével kapcsolatos feladatokról szó­lunk.

Next

/
Thumbnails
Contents