Nógrádi Népújság, 1960. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1960-11-26 / 95. szám

1960. november 26. nösradi nrpüjsao 3 Az anyagi és erkölcsi ösztönzésről Oldjak meg a bányai csatlósok és iparosok anyagi ösztönzését! A szovjet közlekedési szakszervezet főtitkára meglátogatta a salgótarjáni 33-as AKÖV-öt A Népszabadság november első napjaiban bírálta a Nóg­rádi Szénbányászati Tröszt területén folyó termelékeny­ségi munkát. Elemezte a ter­melékenységet gátló okokat, és többek között rámutatott olyan gátló körülményekre is, mint pl. a nem megfelelő anyagi ösztönzés. Ennek alap­ján szükségesnek látjuk, hogy néhány problémát felvessünk a bányai „uraságiak” és ipa­rosok anyagi ösztönzésével kapcsolatban. Hogy a hely­zetről tiszta képet lássunk, elbeszélgettünk három üzem munka- és bérügyi vezető­jével. Ennek alapján az a vélemény alakult ki ben­nünk, hogy az üzemek mun­kaügyi osztályai látják az anyagi ösztön­zés elvi fontosságát és jelentőségét, de nem mer­nek bátran kezdeményez­ni, attól tartva, hogy „mit szól hozzá a tröszt, ha mi kezdeményezünk,” Vajon van mitől félni ilyen szempontból a tröszttől? Er­re határozottan azzal kell válaszolnunk, hogy nincs mi­től félni, mitől tartani, hiszen a zagyvái és mizserfai bá­nyaüzemek példája muttaja, hogy már két-három esetben elfogadták javaslatukat, en­gedélyezték egy-egy területen a változásokat. ;; Tízéves a balassagyarmati Szabó KTSZ A Szabók Kisipari Termelő- szövetkezete fejlődésének jelen­tős határkövéhez érkezett: no­vember 19-én ünnepelte jenál­lásának 10. évfordulóját. Egy évtizeddel ezelőtt 17 tag­gal alakult meg a szövetkezet. A szövetkezést önként vállalt szabó kisiparosok által jegyzett részjegyek értéke mindössze 6900 forintot tett ki, a bevitt termelő- eszközök értéke pedig 17 000 fo­rint körül mozgott. Államunk persze azonnyombgn segítségükre sietett: 60 ezer fo­rint összegű hosszúlejáratú hi­telt folyósított áru- és anyagbe­szerzés céljaira. Az állami tá­mogatás és nem utolsósorban az alapító tagság lelkes munkája eredményeként a kis szövetkezet rövid 3 hónap leforgása alatt már.. 41 ezer forint nyereséget tudott felmutatni. A ' hiba ott van, hogy a Tröszt Munkaügyi és Bérügyi Osztálya részéről nem karol­ják fel eléggé az „alulról” jövő kezdeményezéseket, és nem igyekszenek elterjeszte­ni azt ami jó. Pedig a For- gáchi üzem urasági dolgozóinak pre­mizálása és annak ered­ményei azt bizonyítják, hogy a próbaidőre beve­zetett bérezési forma igen előnyös volt, mert pl. a II. negyedévi le­maradást nemcsak behozták, hanem a III. negyedévben tervüket messze túlszárnyal­ták. Minden bányamunkás előtt ismeretes, hogy a csa­paton dolgozó munkások tel­jesítménye attól függ, hogy milyen a kiszolgáló személy­zet munkája, hogyan dolgoz­nak a csatlósok, a gépeket javító iparosok, azaz, hogyan vannak ösztönözve a maga­sabb tervteljesítési százalék elérésére. Nem mindegy ugyanis, hogy egy-egy csapat, a csillés jó munkája követ­keztében (gépesített egység­nél) 60—80, vagy 100 üreset kap-e. és az esetleges gépi meghibásodásokat rövid fél­óra, vagy 2—3 óra alatt há­rítják-e el. Megkérdeztük az illetéke­seket. hogy van-e úiabb el­gondolásuk a kiszolgá’ó' dol­gozók ösztönzésének fokozá­sára. Miután a válasz mond­hatni mindenütt igenlő volt, így megpróbáltuk összegezni az elgondolásokat. Általában helyes volna tröszti szinten bevezetni és ellenőrizni, hogv a termelési arányok eltolódása következ­tében körletenként ingadoz- tatják-e az uraságiak bére­zését (bérhatáron belül). He­lyes az az elgondolás is, hogy a 100 százalékon felü­li tervteljesítés esetén — fi­gyelembe véve a nehézsége­ket és a munkaterületet — premizálják úgy az ura- ságiakat, mint az iparoso­kat jó munkájúk, szorgal­muk alapján aknánként, vagy körletenként. Ezt a prémiumot az alap­keresettől függetlenül, a fize­tési cédulán külön kimutat­va kapnák meg (minden pót­lékolás nélkül). A premizá­lásnak helves olyan kizáró tényezőt alkalmazni, mint pl. a munkahely környékének tisztán tartása, és az elfekvő anyagok felhasználása. Pozitív az az elgondolás is, hogy magasabb képzettség el­nyerésére is ösztönözni kí­vánják nemcsak a csillése­ket, segédvájárokat és vájá- ri cím közül csak néhányat említsek meg. A fiatalabb dolgozók közül a jövőben csak annak javasolják a ki­emelt iparos bért, akik a szakmai jó munkájuk mel­lett elvégzik a technikumot, és tudásukat igyekeznek át­adni a szakmailag gyengéb­ben képzett munkatársaik­nak. A „Kiváló Dolgozó” okle­vél, jelvény és az ezzel járó pénzjutalom odaítélésénél el­sősorban azokat a dolgozókat veszik figyelembe, akik az általános műveltségi színvo­naluk állandó növelése mel­lett szakmailag is képezik rendszeresen magukat pl. el­sajátítják az elektro-lakatosi képesítést stb. Arra a kérdésre, hogy bér­alapon belül hogyan oldják meg a pénzügyi fedezetet, a következő választ kaptuk. Egy­részt a termelékenység növe­kedése folytán jelentkező bértartalék egy bizonyos hányadából, az improduk­tív létszám csökkentéséből, a jogtalan pótlékolások és egyéb ilyen lazaságok fel­számolásából és nem utol­só sorban az esetleges tröszti juttatásból. Felszínre jött azonban egy olyan nézet is, hogy meg lehetne ezt oldani másként, azaz felvilágosító munkával, ..öntudatra” ébresztéssel is. Nem, ezt semmi esetre sem lehet csupán így megoldani máról holnapra, ehhez több év. hosszú idő ikelil és, sok fá­radtságos nevelőmunkát kell végezni, ami nemcsak a gaz­dasági vezetőknek, hanem kü­lönböző társadalmi szervek­nek is igen komoly felada­tuk lesz. Ugyanis épülő szo­cialista társadalmunkban a több, az eredményesebb mun­kát ma és a jövőben is dön­tően az anyagi érdekeltség fokozásával lehet elősegíteni. Tisztán kell látni, hogy az anyagi ösztönzés és a szo­cialista öntudat fejlesztés egy időben és egymással párhuzamosan megoldható probléma. BEFEJEZTEK HÁROMÉVES TERVÜKET A MIZSERFAI BÁNYÁSZOK IS Még egy hete sincs annak, hogy a tiribesi bányászok a szénmedence első győzelmi jelentését küldték, ma újabb nagyszerű munkasikert köny­velhetnek el a mizserfai bá­nyászok is. Ma már arról ad­hatnak hírt, hogy a tiribesi- ek után ők is befejezték há­roméves mennyiségi tervü­ket, s megkezdhetik a máso­dik ötéves terv sikeres kez­désének előkészületeit. A mizserfai bányászok há­roméves tervükön felül eb­ben az évben még mintegy 54 000 tonna szenet adnak népgazdaságunknak. Naponként 1 vagon kenyér ••• A Nyugat-Nógrád megyei Sütőipari Vállalat vezetői és dolgozói méltán lehetnek büszkék arra, hogy napi tel­jesítményük eléri az egy va­gont. A vállalat a balassa­gyarmati, a szécsényi és a rétsági járás 84 községét lát­ja el kenyérrel és péksüte­ménnyel. Ez év szeptemberé­ben 5 vagonnal, októberben pedig már 8,5 vagonnal több kenyeret adtak a lakosság­nak, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Nemcsak a mennyiségi ter­melés emelkedése a jellem­ző. Nem kevésbé fontos tény az is, hogy a kenyér minő­sége is egyre javuló tenden­ciát mutat. A műszaki fej­lesztési terv végrehajtásának keretében a központi sütő­üzemben — saját kivitelezés­ben — megépítettek egy öl vagonos kapacitású tüzelő­anyag-raktárt. A termelés kedvező alaku­lását jelentős mértékben be­folyásolta az a körülmény, hogy a vállalat sütőüzemei­ben kivétel nélkül megalapo­zott műszaki normák van­nak bevezetve, amelyek ösz­tönzőleg hatnak a dolgozók­ra. Jellemző adatként említhe­tő, hogy amíg 1959. III. ne­gyedévében 70 172 forint ter­melési értéket ért el a vál­lalat egy dolgozója, addig ez a ténysáám ennek az évnek azonos időszakában 74138 fo­rintra emelkedett. E körül­mény kézenfekvő bizonyítéka a munka termelékenysége ál­landó fokozatos emelkedésé­nek. A Szovjeutnió szállítási és közlékedési dolgozóinak szak- szervezete most adta vissza azt a látogatást, amit az év elején a magyar közlekedési dolgozók tettek a Szovjet­unióban. A szovjet delegációt Romanov elvtárs, a szovjet Szállítási és Közlekedési Szakszervezet főtitkára ve­zette. A küldöttséget or­szágos kőrútjuk alkalmával Csapiár Péter elvtárs, a Ma­gyar Közlekedési Szakszerve­zet elnöke november 23-án elkalauzolta Salgótarjánba is, a 33-as sz. Autóközlekedési Vállalathoz. A szovjet szakszervezeti küldöttség igen jó szakembe­rekből állt, hiszen maga Ro­manov elvtárs is mérnökem­ber, aki egykor a moszkvai I-es sz. Autóközlekedési Vál­lalat igazgatója volt. A sal­gótarjáni 33-as AKÖV telep­helyén tett látogatás után megállapították, hogy igen nagy gondot fordítanak a munka megkönnyítésére. A szovjet elvtársaknak tetszett a hidraulikus emelő, amelyet veszélytelennek és megbíz­hatónak tartanak, de tetszett a rakodógép és a fékhatás- mérő is. Javasolták, hogy a kocsi­kat munkába állításuk előtt alapos műszaki ellenőrzésnek vessék alá, hogy a gépkocsik javítását futószalagszerűen végezzék. A Szovjetunióban például a javítás hat külön­böző fázisát hat különböző brigád végzi. Így biztosítva van a folyamatos és alapos javítómunka. Felajánlották, hogy a futószalagszerű javí­tás helyiségeinek és felépíté­sének pontos műszaki terv­rajzát megküldik.a 33-as sz. AKÖV-nek, hogy ezzel is elő­segítsék az egyébként is kor­szerű üzem modernizálását. Felhívták a figyelmet, hogy különösen a pártszervezetnek és szakszervezetnek kell szor­galmaznia a munka további korszerűsítését és a műszaki fejlesztést, mert nincs szebb hivatás, mint a dolgozók munkakörülményeinek állan­dó javítása. A balassagyar­mati vágóhíd új KISZ-titkára: Varga István hen­tessegéd, nemcsak a mozgalmi, ha­nem a termelő- munka területén is példamutató. Dolgozó társait a városi küldöttér­tekezleten kül­döttként képvisel­te. 19S1 nyarán a férfi felsőruha konfekció és a férfi mértékutáni részleg - mint alapító üzem­egységek — mellett már megala­kult a női mértékutáni szabó­ság és fehérneműgyártó üzem­rész is. Nagyarányú fejlődésükre leg­jellemzőbb, hogy ez év három­negyedévére eső nyereségük meghaladja a 600 ezer forintot, termelési értékük pedig io mil­lión felüli. Ezek a számok, té­nyek is önmagukért beszélnek! A szövetkezet termelő dolgozói­nak jelenlegi létszáma 136 fő. Az alakuló létszám tehát röviS év­tized leforgása alatt csaknem megtízszereződött. Az induláskor néhány lábhajtású varrógéppel rendelkeztek, ma pedig vagyont érő, korszerű, komoly géppark­juk van, mindegyike villanyerő­vel működik. A jubiláló közösség határozott fejlődésére és egyre javuló mun­kájára jellemző, hogy már ala­kulása után három évvel — 1953- ban — két ízben is elnyerte a ,,Kiváló kisipari szövetkezet*' megtisztelő, büszke elmet. Nemcsak a termelés mennyisé­gét tekintve egyenletes és roha­mos a szövetkezet fejlődése. Gyártmányainak önköltsége is oly kedvezően alakul, hogy év- ről-évre jelentős összegű nyere­ségrészesedést kapnak a dolgo­zók. A jubileum jogos örömeit per­sze a növekedés velejáró gond­jai kissé megkeserítik. A szö­vetkezet kinőtte a régi kerete­ket, elhelyezést problémákkal küzd, zsúfoltak a munkatermek. E kétségkívül súlyos probléma megoldásán most fáradoznak az illetékesek. Az eddigi eredmé­nyek arra engednek következtet­ni, hogy rövidesen túl ’"■íznek ezen az akadályon is! ROMHÁNYI SÁNDOR Műszaki emberek tárgyalnak a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatójával. Az asztalnál csendben, a sarkon húzódik meg Tóbik Károly, a TMK elő­adója. Szerényen ül, pedig egyik főszereplője e műszaki tanácskozásnak, mert róluk, pontosabban milliókat jelentő újításukról van szó. * — Szeretnénk tudni, melyik az az időpont, ami­kortól kezdve az eddig szállított 5,5 mm-es hen­gerelt huzal helyett 6,5 mm-eset szállíthatunk nek­tek — kérdi Antal Gyula, az ózdi üzem termelési felügyelője, Lengyel Istvántól, az Acélárugyár igazgatójától. Lengyel elvtárs kérdőn néz Tóbikra. Nem kér­dez, pillantása is elárulja, tőle várja a választ. — Ha minden jól megy, akkor a második ne­gyedév végére, pontosabban a III. negyedévtől kezdődően, az összes eddigi mennyiséget, illetve amennyivel többre majd akkor szükségünk lesz. 6,5-es méretben kaphatjuk. 1 Pár perces beszélgetés az ózdiak között, néhány adat: hány tonnával tudnak így több hengerelt huzalt gyártani, s már hallhatjuk is a durva szá­molás eredményét: — Igen, ez évente 40 millió forint többtermelési értéket jelent nekünk — mondják. Néhány dologban még megegyeznek a két üzem vezetői, mit tesznek azért, hogy felsőbb fórumok­nál minél előbb elfogadják az újítást. Arra is gondolnak, hogy az elfogadás idejére már min­den előkészület befejeződjön. S mint akik jól végezték dolgukat, távoznak, viszik haza a jó hírt. Ez még csak részlet Tárgyalás közben ragadta meg figyelmemet Lengyel elvtárs egyik félmondata: ez csupán egy másik újítás kis részlete. Persze, hogy érdekelt, milyen részlet az, amely 40 milljpt jelent a nép­gazdaságnak. mi lehet „az újítás” — maga az egész — mennyire jelentős, ha a részlet is ilyen nagy értéket képvisel. Ezt igyekszem megtudni, amikor már az ózdiak elmentek és magunkra ma­radtunk. Hévvel magyaráz Tóbik elvtárs, helyesel, bizo­nyít, néhol bólogat az igazgató. — Nem is tudom, hol kezdjem. Mondom, ahogy MILLIOMOS EMBEREK 1. történt, valahogy majd csak érthető lesz minden, ez is, az is, no meg a többi is. — Hát úgy volt — meg lesz még egy kis ideig — hogy az V. fokozatú dróthúzógépeken a hú- zási sebesség 210 m/percenként. A gépen az Ózd- ról kapott 5,5 mm átmérőjű hengerelt anyagot dolgozzuk fel. öt fokozatban végezzük a drót­húzást, míg a kívánt méretet elérjük. Gépenként egy-egy műszakban 28 mázsa anyagot munkálunk meg. — A húzógépek percenkénti sebessége a csiga­kerék meghajtás miatt tovább már nem növel­hető, noha teljesítménye a legújabb típusú kül­földi gépek mögött marad, és nagyon alacsony a meghajtó villanymotorok kihasználtsági foka is. Sokat töprengtünk a megoldáson Nagyváthy László technikussal, míg olyan megoldást találtunk, amely lehetővé teszi a húzási sebesség növelését 400— 500 m/percre. Elvetettük a csigakerékmeghajtást, helyette ívelt (Klingernberg) fogazású kúpkerék- meghajtást fogunk alkalmazni. Közbe iktattunk se­bességváltót is, mellyel tetszés szerint 400, vagy 500 méteren tartható a húzási sebesség. Ezzel el­érjük, hogy az V. fokozatú gépeinkkel (11 ilyen gépsora van a gyárnak) évente 99 000 mázsával több huzalt gyárthatunk, aminek többtermelési értéke közel 60 millió forint. — Szóval ez volt a főjavaslat. Közben jött az ötlet, hogy mi lenre, ha a gépet átalakítanánk VI. fokozatúra. A.kkor elé kellene szerelni még egy gépegységet, de lehetővé válna, hogy 6,5 mm-es alapanyagot használjunk fel. Az alapanyagot. Özdon gyártják, ezért közös fő­hatóságunkhoz, a Vaskohászati Igazgatósághoz nyújtottuk be az újítást. Hogy az mit jelent, hall­hatta az ózdiaktól — mondta dicsekvés nélkül. Nem vártak utasításra Gyors fejszámolást csináltam, s máris kiderült, hogy újításunkról nem dönthet az üzem, csak a fő­hatóság, mert értéke meghaladja az üzemek ál­tal még elbírálható határt. Nem követtek volna el szabálysértést, ha hűek maradtak volna a vezetők a paragrafusokhoz, azonban hűek maradtak a ren­delethez is, mert az újítást felküldték az Igazga­tóságra, de éltek olyan lehetőséggel is, amely már rájuk van bízva. Szeptember 21-én adták be az újítók javaslatu­kat. Október 5-én a korábbi — 16 soros — javas­latukhoz mellékelték a gazdasági számításokat, az összeállítási és részletrajzot. Érdemes megemlíteni, hogy a rövid javaslathoz szükséges rajzok elké­szítési idejét a gyár 285 szerkesztői munkaórára becsülte. Csak dicsérni lehet a gyár vezetőségét, hogy ok­tóber 13-án már kísérleti szerződést kötöttek az újítókkal. Ezt tették, mert ezt megtehették. S ez lett a szerződés utolsó mondata: „U. i.: Az első kísérleti gépet a műszaki fejlesztési alapból kell elkészíteni.” Ez az. amire nem kötelezi őket a ren­delet, de nem vártak felsőbb jóváhagyásra, mert látták, hogy a javaslat jó, elmentek a legmesz- szebbig, ameddig csak lehetett! Elhárult az utolsó akadály is Amilyen határozottak voltak, mikor útjára bo- csájtották az újítást, olyanok maradtak utána is, most, amikor már a megvalósításon kell munkál­kodni. Gyorsan beszerezték a szükséges anyago­kat. Az ujítóműhely végezte az előmunkálatokat, bedolgoztak a mintakészítők, s most már az ön­töde is. Szóval, amit csak tehettek, mindent meg­tettek. Am mégis úgy lászott, egy időre befellegzett az egésznek. A kúp- és tányérfogaskerekek ferde fogazását sem a Jármű- sem a Fogaskerékgyárban nem vállalták. Illetve vállalták volna, de csak jövőre. S itt szólt közbe a véletlen. Vállalta az Északi . Járműjavító. Ha minden jól megy, december kö­zepén hozzákezdhetnek a kísérleti gép átalakítá­sához. Ha elkészült, akkor majd ismét eljönnek? az ózdiak, hogy megpézzék, mit tud az átalakított] gép. Itt mutatják be nekik, hogy az. „úi” gépen lehet húzni 6,5 mm-es anyagból is. És majd akkor, ha már megbizonyosodtak a sikerről, ők is hozzákezdhetnek kidolgozott terveik megvalósí­tásához, hengersoraik átalakításához, hogy realizá­lódjanak a milliók Salgótarjánban, és Ózdon is. Bogdán József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents