Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)
1960-09-24 / 77. szám
2 NÖSRÄBI NÉPÚJSÁG 1960. szeptember 24. Oktatás rendszerünket úgy határozzuk meg, hegy az elősegítse további előrehaladásunkat (Folytatás az 1. oldalról) lási lehetőségekről szólott és kijelentette: — Nagy örömmel könyvelhetjük el, hogy minden hatodik ember tanul, ami azt jelenti, hogy nincs olyan család, amelyikben ne művelné magát intenzíven valaki. Iskolai rendszerünk hatalmas fejlődésen ment keresztül. És ez tagadhatatlan. De az élet többet követel. Szerettessük meg a munkát Jakab elvtárs ezután elmondta, hogy törekednünk kell a munkára való nevelésre. A továbbiakban ismertette, hogy az 1959/60-as tanévben az 5+1-es iskolákkal, mint kísérleti tanítással milyen eredményeket értünk el. Hangsúlyozta, hogy a tanítási forrna jól bevált. Példának hozta a dorog- házi iskolásokat, akik nagyszerű kiállítást rendeztek termelvényeik- ből. Az eredmények ellenére azonban — mint mondotta — idegenkedés is van. Az idegenkedés részben a szülők részéről jelentkezik, akik helytelenül munkával ijesztgetik a gyereket, másik részről az üzemeknél, akik sok esetben azt gondolták, hogy a politechnikai oktatás a termelés rovására megy. — Helytelen a nézet akár az egyik oldalról, akár a másik oldalról vizsgáljuk. Küzdeni kell ellene, amelynek módja az iskola és az élet kapcsolatának- megjavítása. Az üzemek részéről érez- zenek nagyobb felelősséget az üzem vezetői és lássák el a gyerekeket a munkához szükséges szerszámokkal, mert csak így lehet jó gyakorlatot szerezni. Most, amikor minden munkaágban, akár ipari, vagy mezőgazdasági területen legyen is, korszerű gépekkel dolgoznak, számunkra nem lehet közömbös, hogy gyermekeink milyen oktatást kapnak. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy az illetékesek részéről más hozzáállást kívánunk a gyerekek korszerű oktatásához. — Ha a megjelent irányelv különböző feladatainak jelentőségét vizsgáljuk, láthatjuk, milyen gyökeres változásra mutat a korábbi iskolai rendszerünkhöz képest. Sokan azt mondják, nincsenek különösebb változások. Mélységesen hibás ez az álláspont. Aki ezt állítja, nem veszi figyelembe, hogy az alsófokú oktatás milyen nagy tartalmi változáson ment végbe. Kétségtelen, a korábbi években is voltak bizonyos intézkedések a tananyag korszerűsítése érdekében, De mikor ezek születtek, azt nézték, hogy mi a hagyomány. Mi az alsófokú oktatásnál azt nézzük, hogy mi kell a gyermeknek és mit követel az élet. Tehát nagy tartalmi változás következik be, anélkül, hogy az megerőltetné a gyerekeket. Figyelembe kell vennünk, hogy korunk társadalmában a nevelés a természettudományra, a technikára irányuljon. Ma már az élethez tartozik, s nem feltűnő, hogy 4—6 éves gyermek fel tudja sorolni az autók nevét. Ismeri a rakétatechnikát. Az általános igények ebben a vonatkozásban jelentkeznek — mondotta az előadó. Tehát összekapcsoljuk a társadalmi és egyéni szükségességet. Az idei évben iskolába Íratott gyermekek már jobban megismerkednek majd a munkával, a technikával. Az eddigi iskolai oktatásban versben, prózában, kirándulásokon ismerkedtek a munkával. Az irányelvek a gyakorlati munkára irányítják a figyelmet. pedagógus szakszervezetnek, a nőtanácsnak, a KISZ-nek megvan a maga feladata, azért, hogy az irányelv megvalósuljon. Segíteni kell elhárítani azokat az akadályokat, amelyek gátolják az iskola, és az élet helyes kapcsolatának kialakulását. Senki sem tekintse ezt a munkát úgy, hogy még egy feladattal több a gondunk. Adjanak a gyermekek mellé az üzemeknél kiváló szakmunkásokat, és segítsék elő ezt a munkát. A párttitkárok is legyenek felelősek, hogy a politechnikai oktatás miként valósul meg. — Az üzemeknek az iskolákkal való szoros kapcsolata elsősorban a politechnikai oktatásnál, a munka során erősödjék és terjedjen ez ki a nevelőkkel való politechnikai kapcsolatig. Ebben a munkában a kommunista szülők legyenek az élenjárók és harcoljanak az irányelvek megvalósulásáért. Megyénkben minden tizedik ember párttag. Ha ezek úgy irányítják rokoni körüket, hogy ezt a feladatot megértessék, akkor nem lesz különösebb fennakadás az irányelveket illetően. —A szakszervezetnek elsősorban a felnőttek oktatásának segítését kell előmozdítani. Az állami szervekkel közösen dolgozzanak, hogy egyre több üzemi iskola létesüljön. Emellett foglalkozzon a pedagógusok továbbképzésével, amiből természetesen a szak- szervezet mellett az állami és Jól képzett és művelt szakmunkásokat Jakab elvtárs a továbbiakban a középiskolai oktatásról szólott. — Hiba és nagy felelőtlenség lenne, ha a középiskolai oktatás nem igazodna az alsófokú oktatáshoz, — folytatta az előadó. — Ugyanis az általános iskolában fizika, kémia és biológiai tantárgyak magyarázására nagyobb figyelmet szentelünk. Már az alsófokú oktatásnál beindítják a politechnikai képzést. Ezt a felsőbb iskolákban folytatni kell. Mindezek mellett azonban a vezető szerveink ügyelnek arra, hogy megszüntessék a túlterheltséget, ne legyen a tanításban túlterheltség, mint ahogy volt., Jakab elvtárs ezután az ipari tanulók képzéséről szólott. Elismerte munkájuk eredményességét, de hangsúlyozta, hogy a szakmunkás- képzést csak az ipari tanulói iskolára bízni helytelen volna. Majd a középiskolák helyzetét részletezte.-— Középiskoláinkat olyan irányban és úgy fejlesztjük, hogy szakmai képzést is nyújtunk a hallgatóknak, — mondotta. Ezek az iskolai formák a szakközépiskolák. Hogy mennyire helyes az oktatás ezen formája, mutatja az is, milyen nagy igény jelentkezik olyan iskolatípusok iránt, ahol nemcsak iskolai műveltséget, hanem szakképzést is nyújtanak. Ennek az iskolatípusnak az a célja, hogy jól képzett és általános műveltséggel bíró szakmunkásokat adjon. Ez az iskolatípus segít bennünket majd abban, hogy ugrásszerűen emelkedjen a szakmunkások műveltsége. Ez az iskola, véleményünk szerint, képes lesz, hogy felnevelje azokat a szakközépkádereket, akik a termelésben a középfokú irányító munkát elvégzik. Eddig is volt az úgynevezett 5+1-es szakirányú képzés. De ezek után három csoportja lesz a szakmunkásképzésnek. Ez a képzés befolyásolja a gyermekek tanulását pozitív irányban, amellett megszeretteti velük a munkát. Amikor új iskolatípusok létrehozásáról beszélünk, van, aki félti a humán-tagozatot. Nem kell félteni, mert ezt minden iskolaforma biztosítja. — Mi korszerű műveltséget akarunk nyújtani, és ezt a technika, a természettudományok és társadalom tudományok isd éveljünk merete, valamint a gyakorlati munka adja. Jakab elvtárs ezután a technikumok jelenlegi oktatási rendszeréről szólott. Hangsúlyozta, hogy az eredmények mellett elmaradtak a korszerű neveléssel. Ezután arról szólott, hogy a technikumból kibocsátottakat végzettségüknek megfelelő munkakörbe helyezzék el, és elsősorban azokat, akik. már megszerezték a megfelelő szakmai gyakorlatokat, a termelésben .két-három évet dolgoztak és ma már képesekké váltak kisebb középkáderi funkciók ellátására. Szólott azok mellett, akik a mező- gazdasági technikumot végezték és brigádvezetők lettek. A megfelelő gyakorlati tapasztalatok megszerzése után helyes lenne őket segédagro- nómusi beosztásba helyezni. Ezután arról szólott, hogy a technikusok képzésénél is gyökeres változás lesz, a szakközépkáder képzést felsőipari, mezőgazdasági, vagy közgazdasági iskolákban , végzik, amelyet érettségire építenek. — Azt hiszem — mondotta — látják , az elvtársak, hogy a felsőipari iskolák előrelépést jelentenek és ez ellen nem tiltakozni kell, hanem lelkesedni érte. Jakab elvtárs a továbbiakban a felnőttoktatás problémáit ismertette, majd az üzemi iskolák kiszélesítését hangoztatta. A feladat megoldása az egész társadalom kötelessége — A feladat sok tantermet, szaktanárt igényel, amit máról holnapra nem lehet biztosítani — mondotta. Fokozatosan azonban megvalósulnak. De addig is, amíg az irányelv megvalósul, elmondhatjuk, hogy az irányelv megteremtése helyes intézkedés volt. Az oktatási reformot csak úgy tudjuk megvalósítani, ha ez a társadalom egész ügyévé válik. A pártnak, a tanácsnak, a pártszervezeteknek is ki kell venni a részüket. Az irányelvek bevezetése azt jelenti, hogy a pedagógusok nagy részét szakmai továbbképzésben szükséges részesíteni. Ez a probléma nagy követelményt állít elénk. — A KISZ is sokat tehet annak érdekében, hogy ez a munka zavartalanul menjen. Segítse elő, hogy a dolgozó és a tanuló ifjúság kapcsolata javuljon. Keressék a kapcsolatot a szülőkkel, hogy az iskolai munkából azok is kivegyék a részüket. Ennek a kapcsolatnak a további jar- vítása mindenképpen meghozza az eredményt. — Szeretnék szólni a pedagógusokhoz. Az oktatás terén igen szép eredményeket értek el, és ez elismerése a nevelők munkájának. Elismerésre méltó az esti oktatáson végzett tevékenységük. De a továbbiakban javítani kell saját képzésüket az alsó, közép és egyetemi szinten. Arra kérem a pedagógusokat, hogy az irányelvek megvalósításával kapcsolatban segítsék elő, hogy a társadalom és a gyermekek érdekében a munka nyomán sikeres változás jöjjön létre — fejezte be beszédét Jakab Sándor elvtárs. KOMÓCSIN ZOLTÁN ELVTÁRS AZ MSZMP POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK PÓTTAGJA, A KISZ KV. ELSŐ TITKÁRA Felelősek vagyunk asért9 hogy as iskoláinkból milyen fiatalok kerülnek ki Komócsin Zoltán elvtárs, hozzászólása első részében a mai nagyon is fontos külpolitikai eseményekkel foglalkozott. Ismertette azt a politikai légkört, amelyben a történelmi jelentőségű ENSZ- közgyűlés XV. ülésszaka megkezdte munkáját. Ezután a beszámolóról szólott, elmondotta, hogy az nagyon sikeres volt, helyesen vetette fel az irányelvek elvi, politikai jelentőségét. Majd így folytatta: — Miután reformról van szó, fel kell vetni, hogy ha komolyan vesszük ezt, akkor ehhez kellő komolysággal kell hozzájárulni. Ezzel a reformmal komoly politikai harcot indítottunk el. Ebből a szempontból nekünk épp a reform és az oktatási rendszer megvalósítása érdekében, az eredmények hangsúlyozása mellett törődni kell azzal is, hogy a reformot beindítsuk — mondotta. — Nem lehet az, hogy általában és elvileg egyetértünk azzal, hogy jó a reform, hogy a tanrendet át kell dolgozni, hanem ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a széles néptömegek között vitát indítsunk, amely meggyőző legyen az emberek számára. Ez igen lényeges pontja az iskolareform megkezdésének, amelyet hosszú harc után tudunk csak megvalósítani. De éppen ez teszi fontossá ezt a munkát és ezért már ma hozzá kell ehhez a harchoz fogni. — A párt Központi Bizottsága is megvitatta az irányelveket, s arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek az irányelvek jók, helyesek. Jóváhagyta a párt is, a Minisztertanács is, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az irányelvek el lettek fogadva. A döntő az, hogy a vitától ezeknek a téziseknek a további fejlesztését várjuk. A vita legalkalmasabb arra, hogy a reform jelentőségét megértsük. Belső meggyőződésből magunkévá kell tenni — s ez is egy nagy és fontos cél, hogy az egész párt, minden kommunista megértse és magáévá tegye. Nem kell itt arra gondolni, hogy nem lesz elég számú pedagógus, vagy szülő — ettől nem kell félni, az újtól való félelmet sem kell magunk előtt tartani. Ennek megfelelően azt lehet mondani, hogy nincs ember az egész országban olyan, aki az iskolareform megvalósításában ne lenne érdekelt. Itt az a legfontosabb, hogy egyenként győzzük meg az embereket a vitában. Végül, de nem utoljára ennek a vitának az is a célja, hogy a társadalmi tapasztalatok felülre kerekedjenek. — A gyakorlati végrehajtás — folytatta Komócsin elvtárs — nagyon sok példát vet majd fel ezen a területen. Nekünk az egész reformot úgy kell nézni, hogy egy országnak a gazdái vagyunk, akik felelősek vagyunk azért, hogy az iskoláinkból milyen fiatalok kerülnek ki. Most egy olyan oktatási rendszert dolgozunk ki, melynek alapján a kommunizmus építését hajtjuk majd végre. A kommunizmus felépítése társadalmi feladat, s ebben a munkában szélesebb látókörű, felkészült emberekre van szükség. A mi feladatunk az, hogy mindenütt művelt, felkészült emberek dolgozzanak, akik tudják, sőt túl is tudják a tervet teljesíteni. Nyilvánvalóan a mi dolgozó parasztságunk is minden tiszteletet és megbecsülést megérdemel azzal a munkával kapcsolatban, amit elvégez. — A mostani irányelveknek a kidolgozása — mondotta befejezésül —, illetve megvalósításának helyessége csak 15—20 év múlva érezteti hatását. De ebben a munkában éppen ezért az átképzés és a nevelés kérdése is fontos tényezőként vetődik fel. Ez a mai beszámoló és vita nem zárja ki a további vélemény- nyilvánítást, sőt szükségessé teszi azt, hogy ezeknek az irányelveknek megfelelően végezzük a jövőben valameny- nyien munkánkat, amely dolgozó népünk érdekét szolgálja — fejezte be hozzászólását Komócsin Zoltán elvtárs. HAVASSY LÁSZLÓ PEDAG ÖGÜS. ÖRHALOM A pedagógusok keressék az iskola és az élet- kapcsolat-ál— A beszámoló részletesen szólt az oktatási rendszer továbbfejlesztésének irányelveiről — kezdte hozzászólását Havassy László elvtárs. — Ismertette a társadalmi és gazdasági szerveknek ezzel kapcsolatos feladatait. Az az érzésem, hogy a beszámoló kissé röviden szólt az iskolai rendszer középpontjáról, a pedagógusról. Az irányelvek is kiemelik a pedagógust. Kállai Gyula elvtárs cikkében különösen hangsúlyozza mindezt, s azt mondja, hogy az iskolai életnek a pedagógus a központja, rajta áll, vagy bukik az iskolai rendszer továbbfejlesztésének ügye. — Fő helyen foglalkozott a beszámoló az iskola és az élet kapcsolatával, hangsúlyozta: a pedagógusok azért vannak, hogy keressék a kapcsolatot a kettő között. Ezzel kapcsolatban a társadalomnak is fontos feladata van — mondotta. — Vegyük csak azt a példát, hogy több pedagógus dolgozik megyénk mezőgazdasági jellegű területén. A mai falun nagy változások vannak, a falusi ember szinte az évezredes életét most változtatja meg. Mi kiadjuk a tudományos anyagokat, de az a baj, hogy a gyakorlati életbe már nem tudjuk úgy átvinni, ahogyan azt kellene, s ezzel máris vége van a politikai képzésnek. Ezért arra van szükség, hogy a pedagógusokat meg kell hívni a termelőszövetkezetek vezetőségi üléseire azért, hogy még közelebb kerüljön azokhoz a gondokhoz, problémákhoz, amelyben tanítványai élnek. Ez azt a célt is szolgálná, hogy a pedagógus megismerné azt a környezetet, amelyben azok a gyermekek élnek, akikért mint pedagógus felelősséget vállalt, akikért felelősséggel tartozik. Ezért meg kell találni a módját annak, hogy az irányelvek, a reform megvalósítása érdekében szorosabb kapcsolatba kerüljenek a termelő munkások és pedagógusok. PAPANECZ SÁNDOR TECHNIKUS, SALGÓTARJÁNI acélárugyár Bízzanak a szülők * a politechnikai oktatásban — Az iskolareform időszerűsége mindnyájunk előtt indokolt és világos, hiszen a dolgozók csak akkor lehetnek általános műveltségű emberek, ha a gépeket jól ki tudják használni és megfelelően tudnak vele dolgozni — kezdte beszédét Papanecz elvtárs. — Tudjuk jól, hogy az ember legfogékonyabb ifjú korában, bizonyítja ezt a technikumok iránti nagy érdeklődés is. De gondoljuk csak meg, hogy van-e és volt-e tere annals, hogy ifjúságunknak ezt az érdeklődési körét kielégítsük és kihasználjuk. Mai iskoláink ezeket nem biztosították. Pedig ezt a felfokozott technikai érdeklődést kell nekünk kihasználnunk: a gyermek merész képzeleteit, kedvét és vágyát. — A tanítás kétoldalú folyamat — mondotta. — Nem elég a pedagógusoknak jól elmagyarázni az anyagot, hanem a tanulóknak is nagyobb aktivitást, kell mutatni, mert a tanulók aktivitása nélkül nincs eredmény. Ezt az aktivitást viszont nem tudjuk jól kihasználni, ha a tanulók nem felelnek meg az életkori sajátosságoknak. Most már könnyebben megértethetjük az anyagot velük, mert a gyakorlatba, a munkába visszük ki őket. Szükséges tehát, hogy a reform sikere érdekében a köztudatba vigyük, hogy a csak tanteremből álló iskola nem iskola azért, mert itt nem tudjuk a gyakorlatba átültetni, amit velük tanítunk. Nem zárhatjuk tehát a modern oktatást a tantermek falai közé, hanem ki kell menni az üzemekbe, termelőszövetkezetekbe és a tanultakat ott kell alkalmazni. Tudjuk, hogy mindehhez szükséges személyi és dologi feltételeket máról holnapra nem tudjuk biztosítani, de igyekszünk ezt a gondolatot a köztudatba vinni, és a tömegeket aktivizálni az új iskolatípus kialakításában. — Néhány szót a politechnikai oktatásról is szeretnék mondani. A szülők nem bíznak ebben az oktatásban. Nem egy szülő azzal jött hozzánk, hogy a gyermekének ne adjunk nehéz munkát, hiszen nem azért tanul, hogy fizikai munkát végezzen. A fiatalok azonban 3—4 hónap elteltével egészen másképpen nyilatkoznak a munkáról, sokkal kedvezőbben, mint annak- előtte. Ennek ellenére a szülők megmaradnak eredeti álláspontjuk mellett, így tehát a hozzáállást nem a fiataloknál, hanem a szülőknél kell megvizsgálnunk, s rá kell őket vezetni, hogy bízzanak a politcehnikai oktatásban. Ennek az oktatás-, nak van egy másik árnyoldala is. Nálunk például a gyár vezetősége eddig nem tett kellő lépéseket a politechnikai oktatás érdekében. A fiatalokhoz például nyugdíjas szakmunkásokat tesznek, akik — mondjuk meg (Folytatás a 3. oldalon)