Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)
1960-09-21 / 76. szám
6 NÓGRÁDI népújság 1960. szeptember 21. Egy elhibázott, jószándékú filmről, a „FAPADOS SZERELEM"-ről RIPORTERÜNK JELENTI: Róna Emy grafikusművész kiállításáról Mondd a tipikusát. A színpadi és filmdarama- turgiában — de tegyük hozzá — a teljes irodalomban, egész művészetünkben, festészetben, szobrászatban szabály, hogy fejezd ki az igazat. Örökérvényű törvény. Most az irodalmi művészettel, közelebbről egy film értékelésével foglalkozva, kell elmondanom a tipikus jelentőségét. A színpadon, filmen, ha megjelenik egy személy, akkor azt keressük, tipikus-e? Történetesen: jellemző-e minden asztalosra, cipészre, vagy más mesterségbeli emberre? És ebben az esetben a filmen a Fapados szerelemben, tipikus-e a nevelőre, a pedagógusra, tipikus-e iskoláink igazgatóira, — jól alkalmazták-e a törvényt? Akik eddig látták a filmet. bátran kimondhatják igazukat, a tiltakozó nem-et, mert a Máriássy-házaspár — a rendkívül tehetséges „ösz- szetételű” író és rendező házaspár — minden jószándéka mellett is hamis vágányra szaladt az a film, amit Fapados szerelem címmel vetítenek. Tehetséges írónő és tehetséges rendező egy valóságban történt esetet vett témájául, arról azonban megfeledkeztek gondolkodni — a dráma követelményei szerint gondolkodni —, hogy tipikus, általános jelenséget dolgoznak-e fel. Hogy egy hírlapi beszámoló témája jellegzetes-e mai életünkre? Ha a kapitalista világ kuszáit viszonyai között élnénk, akkor talán — mondjuk egy olasz film keretében — elfogadnám a történetet. De azt hiszem ott sem, mert az alap- gondolat teljességében hamis. Nézzük csak egy kicsit: Egy fiatal tanárnőt, akit szigorúsága ellenére is szeretnek a növendékek, a méltatlannak vélt kalkulusok miatt „bevádolnak” az újságnál. A „kegyetlen” ember hírébe keveredő tanárnő közvetlenül a vád utáni esten egyik növendékét szórakozóhelyen leli, onnan hazaküldi azzal, hogy másnap megbeszélik az esetet. A kislány szerelmes és szerelmi elvakultságában lopásig folyamodott, a tanárnőtől való találkozástól, valamint a szerelmi láz lopási bűnének ki- derülésétől való félelmében és lelkiismeretének furdalá- sától vezetve, öngyilkos lesz. Az előzmények s a tragikus eset nyomán felhördül a „sajtó”, ennek nyomán a testület és a szülői munka- közösség. Tipikus-e az ilyen történés, még ha példával is tudja igazolni a szerző? De vajon tipikus-e mai életünkben az olyan újságíró, aki a szenzáció „kedvéért” a tragédia határáig hajszol felelőtlenül egy fiatal tanárnőt? — mint ahogy a „Reggeli Újság” munkatársa teszi. Vannak kivételes esetek, de ezek nem igazolhatnak általánost. A tanárnőben nem ismerhetünk rá a világ valamennyi jószívű, kedves, vagy mogorva, harapós kedvű tanárnőjére, nem ismerhetünk rá az iskolaigazgatók általános jellemű alakjára, a szülők sokszor tapasztalt magatartására. Az ilyen forrongás, amit a filmen a szülőktől láttunk — hazug, hamis, nem igaz. Kár, hogy a szép eszmei mondanivalók célt tévesztettek, hogy zavaros a történés menete. írtak nálunk már tanítónő hőst mások is. Bródy Sándor színdarabjának alakja egészen más és mindvégig teljességében áttekinthető a szerzői törekvés. Bródy tanítónője kiszolgáltatott emberke az urak társadalmában s ez úgy volt igaz. A Fapados szerelem mintha egy kicsit Bródy korához térült volna vissza — legalábbis úgy érződik —, mert a film alkotói hősnőjük sorsát így érzékeltetik, még akkor is, ha a Népszabadságra hivatkozva feloldják valamennyire ezt az érzést. Az is hibája a filmnek, hogy a dramaturgia kívánta logikai következtetések helyett túl sok szerepe jut az érthetetlen, zavaros és miérteket követelő részeknek, a véletleneknek. Az ismerkedésen túlmenően Pál István riporter alakja fantasztikusan hihetetlen, egyszerűen elfogadhatatlan és Kiár Zoltánnak, a harmincas esztendőkben megjelent lapjának riporterstílusára emlékeztet. Felelőtlen fecsegés nyomán „szenzációt szimatol” és „szenzációt” ír. A Reggeli Újságot cáfolva a Népszabadság írása biztosít helyet a fiatal tanárnőnek a társadalomban — de ez a beállítás igen furcsa kettősség, mert van Népszabadság és nincs úgynevezett Reggeli Újság.' Valóságot, vagy írói szüleményt látunk-e? De talán nem is ezek a film legnagyobb tévedései. Inkább az, hogy egy tanári kollektíváról így vélekedni — még a legrendezetlenebb közösségnél is — komoly merészség. Merészség kijelenteni a film nyelvén, országos nyilvánosság előtt, hogy a nevelő társadalomban csak meghunyászkodó, gyáva emberek vannak, akik nem bátrak kiállani az igaz dologért. Ezek a nevelők alakoskodók, gyávák, arra fordulnak, amerről a nap süt, mint a napraforgók s mélyen hajlanak a „felsőbbségek”, a magasabb véleménynyilvánítás előtt úgy, hogy szinte beleroppan a derekuk. Adunk-e ma mór ilyen pedagógiai közösség kezére gyerekeket? Alig hinném. Egy ilyen szituációban, mint amit a film vetít, pedagógusok sora hallatná szavát társa igazáért és a szülők sem olyanok, ahogy a Fapados szerelemben látjuk. A film többi hibájáról és emellett gyakran jelentkező előnyéről — mert minden hiba ellenére főleg a szándékban sok erénye van — most ne essék szó. Talán még annyit: ideje volna olyan filmet is készítenünk ebben a tárgykörben, amelyet olyanok is megnézhetnének, akik érdekeltek benne. Ez a film 14 éven alul nem ajánlott. A salgótarjáni bemutató pedagógus- és diákközönsége az előadás után „diákok nélküli” ankéttal folytatódott. A vélemények általában a bírálatnak megfelelően hangzottak. (barna) Bensőséges, családi hangulatú kis ünnepség zajlott le 18-án a városi művelődési otthonban. Nem volt ünnepnap, az esemény is egyszerű volt, kiállítást nyitottak meg. Hogy mi avatta mégis ünneppé és családivá? Az, hogy akik itt összegyűltek, valamennyien ünnepnek érezték, hogy egy Nógrádban eddig még sohasem szerepelt művész rendezett legszebb képeiből kiállítást. Családi volt az öröm, mert mindenki régi ismerősét köszöntötte az először látott, s mégis olyan régen ismerős képekben, és szeretettel vette körül a művészt, aki csodálatos fantáziájával formába öntötte gyermekkorunk képzeletbeli' mesehőseit, s aki maga is eljött hozzánk. Tizenegyre hirdették a kiállítás megnyitását, de már jóval korábban érkeztek az érdeklődők. Tizenegy órakor az egybegyűltek lelkes tapsa közepette Czinke Ferenc festőművész, megyénk művészeinek egyik kimagasló alakja köszöntötte Róna Emyt, majd elismerő szavakkal méltatta a rendkívül kulturált, érzékenylelkű alkotó pompás rajzkésszégét, a mese mély igazságait kivételes érzékkel papírra vetítő művészetét. Róna Emy el- fogódottan hallgatta a beszédet, majd néhány rögtönzött, keresetlen szóval köszönetét mondott a szeretetteljes fogadtatásért és kifejezte örömét, hogy ellátogathatott ide. Pár szót szólt csupán, de hiszen ő nem is a szavak embere, pompás képei beszélnek helyette. A kiállítást megnyitották, s a közönség szétoszlott a képek előtt. A művésznő körül azonnal csoportosulás támadt, fiatal leányok vették körül. S az imént még elfogódott Róna Emy feloldódott a fiatalok körében, barátságosan felelt kérdéseikre, elbeszélgetett velük. Mesélt életéről, olasz ösztöndíjas éveiről, amikor még a freskófestészetet tanulmányozta, Párizsról, ahol már ízig-vérig illusztrátor volt és Pestről, ahol ma is különböző lapok munkatársa. Aztán munkájára terelődött a szó. A falakról az ezeregyéjszaka tündérei, a magyar és orosz mesevilág OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOGOOOOOOOGOOOGOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOGGOGOGOOGGOOGGGQ Igényes kiállítás —jó megoldásokkal óleső érzés belépni ezekben a napokban a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum kapuján. Érdekes, hasznos kiállítás fogadja a látogatót. A X. Bányásznapon nyílt meg a megyénk bányászatát bemutató kiállítás. Végre valahára nálunk is megszületett az első reprezentatív igénnyel készített szakmai kiállítás. Bár helytelen lenne leszűkíteni csupán a szakmára a kiállított anyagot, viszont az tény. hogy bányászaink életéről, munkájáról hasonló összeállítású kiállítás még nem volt. A kiállítás történelmi sorrendben tárgyalja, illetve bemutatja a szénmedence bányászatának és a bányászlakosságnak történetét. „A barnakőszén képződése” a szén medence történelem előtti korainak életét bemutató „Növényvilág” „Állatvilág,, feliratú tárlókban elhelyezett tárgyi és fényképes aovag mind azt bizonyítják, hogy ezen a vidéken már évezredekkel ezelőtt léteztek a dús széntelepek kifejlődéséhez szükséges feltételek. „Az ősbányászattól napjainkig” megjelölésű tablón hasznos ismereteket nyújtó válogatásban mutatják be a képek a bányászat fejlődését, a kézi aknamélyítéstől, a modem szénkombájnig. Az előcsarnokban kiállított nagyméretű térkép azt bizonyítja. hogy 1863—1873-ig közel 2000 nemzetiségi bányamunkás — gránerok és liptákok — dolgozott már a szénmedence bányáiban. Ekkor, 1863-ban alakult meg a Salgótarjáni Kőszénbánva RT. Ez a részvénytársaság már szervezett bánya- művelésre vall, bár ezt megelőzően is folyt itt bányászkodás. A krónika így ír erről: „A Salgótarján környéki szénlelőhelyekről első ízben Bél Mátyás tesz említést 1742-ben. Eszerint a fiileki járáshoz tartozó Vecseklőn »a lakosok a hegyekben mutatnak egy barlangot, amelynek talaja magától meggyulladt és huzamosabban ég«” A bányaművelés 1848-ban kezdődött a medencében. 1 A . legnagyobb teremben nyertek elhelyezést az írásos dokumentumok. Ide helyezték el azt a hatalmas térképet, amelyen különböző színű izzólámpák jelzik a meglévő, a feltárásra váró és bezárt bányákat, a szolgáltató és rakodó üzemeket. Egy kisebb oldalteremben a múlt rendszer bányászának szerszámait — kézi szénhordókosár, csákány, kézifúró,' fejsze, — mutatják be. Az egyik tárlóban régi olajmécseseket — pislants-ot —, olajos lámpákat — kahanecz — karbidlámpákat láthatunk a Davy és a legmodernebb elktromos telepes lámpák mellettit. A régi bányamérési műszerek nagyobb része már csakugyan múzeumi’ elhelyezésre szorul. Látható egy eredeti „farbőr”, amelyet régen munka közben használtak a bányászok. A bányász díszruha és a fokos arra a külsőségekben mutatós, belülről rothadó társadalomra emlékeztet, amelyben a bányászt emberszámba sem vették. És egy másik furcsaság. Ormótlan gép a múlt század végéről. Ezen számolták az éhbért, a rongyos ezreknek. S két kép a múltból. Mindkettő egy-egy csoportot ábrázol. A felnőttek mellett suttyó gyerekek kuporognák. Hatásos ez a két kép. Igazolja a múlt rendszer embertelenségét. amely a gyermekmunkával is üzérkedett. Plakátok, fényképek, nyomtatványok példázzák gondos összeválogatásban a medence bányászainak tanácsköztársaságbeli szereplését. Az internálótáborokban készült faragásos botok bizonyítékai a szép szereteté- nek, a statáriumot kihirdető plakát, a vértanúk arcképei bizonyítják a véres megtorlást. Jó érzékkel elkészített összehasonlítás példázza a múlt bányászának és a tisztviselőgárda tagjainak anyagi javadalmazását. A megrendítő sors havi bére 163 pengőt jelentett, míg a méltóságos bányaigazgató úr 70 ezer pengőt kapart össze magának. Levelek, röpiratok. feketelisták, ítéletet hirdető jegyzőkönyvek tanúsítják a kommunisták harcát, a sztrájkmozgalmakat. Szinte fellélagzik a látogató, amikor a nyomasztó évek dokumentumai után az utolsó terembe lép, ahol felszabadult életünk bizonyítékait lelhetjük. A mai bányász életét ábrázolják a fényképfelvételek. Üj, modern bányagépek, a korszerű bányabiztosítás, munkavédelem, szociális ellátás. Képek, grafikonok. A kulturális és sportélet dukumentumai. G azdag ez a kiállítás, s mégis mennyi minden hiányzik. Kár, hogy nagyobbrészt a fényképes anyag, az írásos dokumentumok uralják a termeket, a tárgyi anyag rovására. Több tárgyi anyagot kellett volna felvonultatni a bányász megújult életének ábrázolására. Szabó István Kossuth díjas szobrászművészünk hasonló tárgyú szobrai, Iványi Ödön rézkarcai, Béna Kovács Károly grafikái és Baj esik József festményei színesítik, élénkítik a különben is figyelmet keltő kiállítást. Sajnos a helyszűke károsan befolyásolja az anyag elrendezését, egy gazdagabb kiállítás megrendezését. A bá- nyászkiállításit eddig ezernél többen nézték meg, s a vendégkönyvbe írt vélemények azt tanúsítják, hogy nagyon tetszett a látogatóknak. Kétségtelen, egy szép és 'gondos rendezésű a bányász kiállítás minden hiányossága ellenére. Reméljük, hogy a december végéig nyitva tartó kiállítást, amely még sok ezer látogatóra tarthat igényt, még sok olyan követi majd, amelyek színvonalban még értékesebbek lesznek ettől. PÁDÁR ANDRÁS képviselői és a bűbájos Misi mókus mosolyogtak le és ő arról beszélt, milyen komoly dolog az illusztráció. Egy- egy történet megrajzolásához szélskörú kor-, kosztüm- és helyzettanulmányozásokat kell folytatnia, egészen bele kell élnie magát abba a korba, szellembe, amelyet ábrázol. A leányok: Döme Regina, Fülöp Ágnes, Gavócs Valéria, és még jó páran, a gimnázium és a közgazdasági technikum tanulói közül nem fogytak ki a kérdésből. Egyre meghittebb lett a beszélgetés, Róna Emy érdeklődött problémáikról, tanácsot adott, majd fényképek kerültek elő retiküljéből,' rajta kis unokája, Ildikó, aki ma már szintén rajzolgat, mint valaha a nagymama. A fénykép körbe járt, majd újra eltűnt, s a lányok a művész------------nő szívélyes vezetésével végignézték a kiállítást. Ki itt, ki ott ismert rá kedves könyvei illusztrációjára. Az egyik képcsoport előtt sokáig álldogáltak. Egyszerű bányarészletet ábrázolt. Róna Emy nagyon szereti a bányászokat, érdekli őt életük. Nemrégen saját kérésére Petőfibányán járt, ott készítette ezeket a képeket, némelyiket közülük lent, a tárnákban, mélyen a föld színe alatt. Róna Emy nagyon nagy szeretettel beszélt a munkásokról, bányászokról. Reméljük, hogy Salgótarján népe is szívébe fogadja művészetét, és bízunk benne, hogy ezt a kiállítást számos újabb követi majd. Köszönjük, hogy elhozta közénk műveit, máskor is szeretette] várjuk. Olbrich Eva» gimn. tanuló Múzeumi napok Balassagyarmaton A TIT megyei szervezete a balassagyarmati Palóc Múzeumban Múzeumi Napokat rendez, szeptember 18- tól. A múzeumi napok keretében igen sokféle program kerül megrendezésre a múzeumban. Annak érdekében, hogy kultúránk örökértékű termékei minél több emberhez eljussanak, nemcsak kiállításokat rendeznek a múzeumban, hanem gazdag programú ismeretterjesztő előadásokat is. Szeptember 18-tól este 6 órai kezdettel rendezik meg az előadásokat. A múzeumi napok programjában szeptember 18-án Modern magyar grafika címmel kiállítás nyílt, amelyet Farkas András gimnáziumi tanár nyitott meg. Szeptember 20-án Németh Béla gimnáziumi tanár „Balassagyarmat története az újratelepítéstől napjainkig” címmel előadást tartott a múzeum emeleti termében. Ugyanitt szeptember 23-án Szabó Károly gimnáziumi tanár megyénk íróiról tart előadást. A Múzeumi Napok második kiállítását szeptember 25-én nyitják meg. A „Környezethatás a lepkék világában” című kiállítást Lipthay Béla muzeológus ismerteti. Nógrád megye népi műemlékei címmel filmvetítéssel egybekötött előadást hallhatnak az érdeklődők dr. Vargha László egyetemi tanártól 27-én. Szeptember 29-én a Múzeumi Napok egyik legAZ ÉM. NÓGRÁD MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT asztalos szakmunkisokat vesz fel, munkahelyi szerelési munkálatokra. Jelentkezni lehet a vállalat központi irodájában, Salgótarján, Vásártér. (498) Salgótarjánban Moziüzemvezetői és Gépkezelői Szaktanfolyam indul. A tanfolyam Időtartama 10 hónap. Jelentkezési határidő: 1960 szeptember 30-ig, Salgótarján Megyei Tanácsháza földszint 12. Jelentkezés írásban vagy személyesen. (485) jelentősebb eseményeként A népi kultúra sajátosságai címmel dr. Ortutay Gyula, az Eötvös Lóránd Tudomány» egyetem rektora tart előadást. Október 1-én Vonsik Gyula elvtárs, a megyei párt- bizottság Ásít. Prop. osztályának vezetője A kultúrpolitikai irányelvek alkalmazása megyénkben címmel a párt művelődéspolitikára vonatkozó határozatának megyénkben történő végrehajtásának eredményeit ismerteti. Október 3-án élmény- beszámolót hallhatnak Brazíliai indiánok között címmel dr. Boglár Lajosnak, a Néprajzi Múzeum munkatársának filmvetítéssel egybekötött előadásából. A Múzeumi Napok utolsó előadását dr. László Gyula, egyetemi tanár a Lehel kürtről tartja. Az előadás után a Lehelkürt című kiállítást nyitják meg. A Múzeumi Napok sokrétű programjának minden előadása érdeklődésre tarthat számot a művelődni vágyó megyei közönség körében.
