Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)

1960-09-21 / 76. szám

1960. szeptember 21. nógrádi népújság 3 Szervezettebb munkát, gépesítést követelnek a feladatok A továbbhaladásról tárgyalt az építőipari aktíva Bátor vorsenyvállalást 1 Az építőipar feladataival foglalkozó, közelmúltban ho­zott párthatározat meghatá­rozza a megyei építőipari vál­lalatnak is a második ötéves tervben és a 15 éves lakás­fejlesztési tervben kitűzött célok eléréséhez a feladato­kat. Ez, valamint az építő­ipari vállalat első féléves munkája arra készteti a vál­lalatot, hogy a második félév folya­mán, valamint a jövőben, szervezettebben végezze munkáját. A jelenlegi hibák felszámo­lásáról a termelés mértékének és módszerének fejlesztéséről, valamint a műszaki fejlesztés fokozásáról tárgyaltak a vál­lalat párt- és szakszervezeti vezetői, műszaki vezetői, bri­gádvezetők és munkások az elmúlt héten. Az Építők Szak- szervezete megyei bizottsága által kezdeményezett, kibőví­tett aktívaértekezleten a na­gyon önkritikus és őszinte hangú beszámoló után élénlr vita alakult ki. Az első féléves elmaradást azzal is magyarázzák többek között, hogy a terv csuDán formaság marad a vállalatnál. Nem tulajdonítottak jelentő­Kétségtelen, hogy minden vállalatnál kisebb-nagyobb gondokat okoz egy-egy beru­házás elkészítése, megszerve­zése és megvalósítása. A terv- gazdálkodás és keretgazdál­kodás előírja a szigorú terv­fegyelmet és minden válla­latnál a jelentkező szükség­leteket a lehetőségekhez mér­ten látják el. Természetesen figyelembe veszik a népgaz­dasági érdeket és ebből ki­folyólag egy-egy beruházás­nak a sürgősségét. A helyi­ipar sajátos feladatokkal rendelkezik és ezek a fel­adatok is megkívánják a helyiipari üzemektől a ter­melt cikkek iránti kereslet lehetőségek szerinti maradék­talan kielégítését. Helyiipari üzemeink jelen­tős állami beruházást eszkö­zölnek minden évben. Azon­ban gondot okoz, hogy ezek a beruházások — bár hang­súlyozottan jelentősek — nem elegendők az igények töké­letes kielégítésére. Ezekből a beruházási összegekből nem jut minden kívánság megvalósítására, csupán azokra, amelyeknek kielégí­tése fontos. Azonban a fontos beruhá­zásokon kívül adódnak vi­szont olyan feladatok, prob­lémák, amelyeknek megol­dása — bár jelentékteleneb­bek népgazdasági szempont­ból — előrelendítenék a ter­melés menetét, esetleg olyan műszaki hinyosságot oldaná­nak meg, amelyek megköny- nyítenék, termelékenyebbé tennék a munkát. S mind­ezek egy-egy vállalat szem­pontjából jelentősebbek. séget ennek. Az értekezlet hangsúlyozta, hogy nem ma­radhatnak ezen az álláspon­ton. Ha eleget akarnak tenni a párthatározatban megsza­bott feladatoknak, akkor sürgősen fel kell számol­ni a tervszerűtlenséget, ki kell szélesíteni a közép- és nagyblokkos építkezé­seket, a termelékenység érdekében minél szélesebb körben alakalmazni kell a gépi vakolást, a szak­ipari munkák gépesítését. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása nagyon összehan­golt és tervszerű munkát igényel. Az eredmények ér­dekében megszüntetésre vár az a gyakorlat is, hogy a befejezetlen munkák mellett újabb munkákat kezdenek és ez jelentős elhúzódást ered­ményez a korábban megkez­dett munkák befejezésénél. A termelékenység érdekében tör­téntek már lépések, például az egy összegű előreutalvá- nyozás bevezetése területén. A jelenlevők, műszakiak és brigádvezetők helyeselték ezt a módszert. Ezzel kapcsolat­ban felvetődött a helyes fel­mérés, a jó előkészítés és a folyamatos anyagellátás biz­Ezeknek a feladatoknak a megválósítására is van lehe­tőség. Immár három éve an­nak, hogy az illetékes orszá­gos szervek létrehozták az úgynevezett ÖNKÖLTSÉGCSÖKKEN­TÉSI HITELT, amely azt jelenti, hogy egy- egy vállalat, felmérve anyagi lehetőségeit, a feladat nagy­ságát, hitelt igényelhet a Beruházási Banktól, amelyet két év múltán megtérít a banknak. Ha megvizsgáljuk az 1957-es esztendőktől eltelt éveket, nem valami fényes eredményeket találunk e te­rületen. A kezdet évében, 1957-ben egyetlen vállalat sem, 1958-ban — helyiipari vonatkozásban — a Balassa­gyarmati Bútorgyártó Válla­lat, 1959-ben egyetlen válla­lat sem és 1960. első félévé­ben a Salgótarjáni Húsipari Vállalat vett igénybe ön­költségcsökkentési hitelt. Annak ellenére, hogy az önköltségcsökkentési hitel megszerzésének kissé talán bonyolult az útja, mégis sok olyan előnnyel rendelkezik, amelyet — érthetetlen mó­don — a vállalatok nem ak­náznak ki. Hiszen a legtöbb helyiipari vállalatnál sok­szor olyan probléma jelent­kezik, amelyeket meg lehetne valósítani az önköltségcsök­kentési hitellel, ennek elle­nére mégsem élnek a válla­latok e lehetőséggel. Ne menjünk távolabbra, nézzük meg a Salgótarjáni Húsipari Vállalat e hitellel történő beruházását. Mint­egy tosítása. Ha ezek a tényezők adottak, ez a módszer jelen­tősen elősegíti a termelékeny­ség növekedését. Többen felvetették, hogy a termelékenységet a meg­levő gépek jobb és szer­vezettebb kihasználásával is lehet növelni. Sajnos a szakipari munkák gépesítése nehezen halad elő­re, bár a szükséges gépek a vállalat raktárában hevernek. Kifogásolták az autódaruk ki­használatlanságát is. A gépe­sítési munka vontatottan ha­lad a vállalatnál. Jó ideig úgy látszott, hogy sok ellen­zője van a gépi vakolásnak is. Az értekezlet résztvevői­nek nagy többsége helyeselte a gépi vakolást és sürgős in­tézkedéseket kértek a gépi vakolással kapcsolatos gondok kiküszöbölésére. Többen elmondták, hogy biztosítsa a vállalat a gépek maximális kihasználásához szükséges feltételeket, és mi­nél előbb szüntessék meg a gépektől való idegenkedést. Az értekezlet résztvetvői állást foglaltak a munka­verseny kérdésében is. Tovább folytatják a bevált módszereket, és felélesztik az ellaposodott munkaversenyt. Az értekezlet résztvevői egyetértettek a sürgős gépesí­téssel. az egyösszegű előre- utalványozással és mindazok­kal a módszerekkel, melyek elpsegítik a tervek teljesíté­sét, a termelékenység növe­lését. A vasutasnapra készülve a nagybátonyi vasutasok meg­fogadták, hogy az eddig el­ért eredményeiket az őszi csúcsforgalom időszakában túlszárnyalják. Az augusztu­si és szeptemberi hónapok teljesítményei azt bizonyít­ják, hogy állják is adott sza­vukat. A jobban megszerve­zett munka mellett nagy je­30 EZER FORINTOS beruházással megvalósították 3 duplikátoros zsírolvasztó üst beállítását. Ennek előtte komoly nehézségekbe ütkö­zött a zsírolvasztás, azonban az új megoldással, gőzzel fű­tött. zárt üstökben végezhe­tik el ezt a műveletet. Bizo­nyos csőrendszeren keresztül a meleg vizet visszavezetik a kazánba és ezzel elérik azt, hogy energiában és víz­ben megtakarítás mutatkozik. A hitelösszeget háromnegyed év alatt kívánja visszafizetni a vállialat. A vállalat főkönyvelője szerint hasznos volt végre­hajtani e beruházást, mert a kijelölt idő alatt megtérül és a termelés menetében még hosszú éveken keresztül érezteti hatását az önköltség­ben. Ennek ellenére csodálatos az az idegenkedés, amely megnyilvánul a helyi ipari vállalatok részéről, az ön- kölségcsökkentési hitel iránt, — hogy ne beszéljek itt a miniszteriális vállalatokról. Nézzük meg a két számot. Az elmúlt évben az önkölt­ségcsökkentési hitel országos kertében megyénkben körül­belül 0,8 százaléknak megfe­lelő összeget használtak fel. S mi a tapasztalat az idei év első félévét tekintve? A múlt évben felhasznált. ösz- szegnek csupán 30 százalékát használták fel ezidáig. Ezek a számok bizonyítják a vállalatok idegenkedését. Egyesek azt mondják, hogy sok a kötöttség, amely e hitel igénylésével együtt jár. Má­sok Az a hatalmas munkalen­dület, amely bánya- és ipari üzemeinkben a párt VII. kongresszusa tiszteletére kez­deményezett munkaverseny­ben bontakozott ki, csak fo­kozódott éppen a kongresz- szusi határozatok maradék­talan végrehajtása érdeké­ben. Az 1959-es népgazdasági tervek sikeres teljesítése után megyénk ipari üzemeinek többsége 1960. első félévében is eredményesen dolgozott. A megye szocialista ipara ez alatt az idő alatt 102,2 szá­zalékra teljesítette tervét, £fmi azt jelenti, hogy a me­gye ipari üzemei 11,1 száza­lékkal termeltek többet, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. Mindezek mellett örvendetes az a tény, hogy a termelékenységi tervek túl­teljesítése nem hozta maga után a terven felüli béralap felhasználást. A népgazdasági tervek sike­res teljesítését nem utolsó sorban segítette elő ipari üzemeink dolgozóinak lelke­sedése, amely elsősorban a tervek maradéktalan teljesí­tése, illetve túlteljesítése ér­dekében kifejtett munkaver­senyben nyilvánult már eddig is meg. A kongresszusi mun­kaverseny lezárása után új jelszó megvalósításáért in­dultak harcba bánya- és ipari üzemeinknek dolgozói, akik a kongresszusi munkaverseny folytatásaként elsősorban az 1960. évi tervek sikeres tel­jesítéséi» és a második öt­éves terv zökkenőmentes be­indítását határozták el. A ter­melési tanácskozásokon tett vállalások értéke megyei lentőségű az utóbbi másfél hónap eredményeinek eléré­sében az a tény is, hogy a felsőbb szervek megvizsgál­ták és módosították az állo­más munkája értékelésének módszerét. A korábbiaktól eltérően most már az összes munkafolyamatokat figye­lembe veszik a teljesítés el­bírálásánál. Ugyanakkor hogy nem térül meg határ­időre az igényelt összeg. S vannak olyanok, akik igé­nyeltek ilyen hitelt és még­sem kaptak. A Szécsényi Ve­gyesipari Vállalat a fuvar­költségek mgetakarítása érde­kében három gépkocsit kí­vánt venni e hitel felhasz­nálásával. Ezt a szándékát visszautasították. így járt a Balassagyarmati Húsipari Vállalat is, amely zsíregali­záló helyiség építését sze­rette volna megoldani e hitel­ből. A Beruházási Bank visz- szautasította kérését azzal, hogy építési munkákra az ez évi keret kimerült. Mindezek a problémák azt mutatják, hogy valóban fenn­áll az idegenkedés a vállalat részéről, amit viszont meg le­hetne szüntetni azáltal, hogy gondos gazdasági számítások alapján kellene igényelni ezt a hitelt. Kétségtelen az is, hogy sok tortúrával jár e hi­tel megszerzése. Nem szólva arról, hogy a jogos kérést még vissza is utasítják. Egyet azonban ne felejtsünk el. Már tervezzük a követ­kező évet és a jövő évben sokkal intenzívebben támasz­kodjanak a vállalatok az ön­költségcsökkentési hitelre. Nem lesz visszautasítási di- ferencia, ha a vállalatok mindjárt az év elején beje­lentik igényüket, mert így könnyebb az elosztás. Foko­zottabb felelősséggel vizsgál­ják meg a jövő évi tervfel­adatokat az egyes vállala­tok, hogy mely feladatokat lehetne megoldani az önkölt­ségcsökkentési hitel segítsé­gével. Ha ezt már most meg­teszik, akkor sokkal több se­gítséget tud nyújtani ehhez a munkához a Megyei Tanács Ipari Osztálya, valamint a Beruházási Bank is. szinten meghaladja a 72 mil­lió forint értéket. Ebből a bányászatra 9,2 millió, a vasas üzemekre 45,2 millió, az építőiparra több mint 9 mil­lió forint jut. Ha az üzemek által elké­szített vállalásokat vizsgál­juk, mindjárt megállapítható, hogy ebben az évben már nagyobb a törekvés a gazda­ságosságot elősegítő verseny­vállalások megtételére. Saj­nos azonban, még mindig akadnak üzemek, ahol a vál­lalás összegében a mennyi­ségi szemlélet uralkodik. De hogyan? Ügy, hogy még ezeknek a versenyvállalások­nak sincs meg sok esetben a komoly alapjuk, hiányzik azok megfelelő műszaki alá­támasztása. más szóval leg­több ipari üzemünk vezetői túlzott óvatossággal készítet­ték el azokat. A szénbányá­szati tröszt például a kilenc millió kétszázezer forintos éves vállalását több mint egymillió forinttal az év első felében túlteljesítette. Fél év alatt teljesíttette éves vállalását az állami helyi­ipar, vagy a Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat, amely az év végéig vállalt 20 ezer tonna zúzott kővel szemben az első hat hónapban több mint ezer tonnával teljesítet­te túl éves vállalását. Sorol­hatnánk ezt tovább egészen a Salgótarjáni Üveggyárig, ahol az 1 millió 580 ezer forintos éves vállalást már az év első felében csaknem duplájára teljesítették. Van ennek az éves munka­versenynek más szépséghibá­ja is. A Nógrádi Szénbányá­azonban jelentősen megszigo­rították a követelményeket is. A nagybátonyi vasutasok ma már valamennyi leg­fontosabb mutatóban jobb teljesítményt érnek el, mint az év első felé­ben. A kocsimozgatási tervet 9, a kocsikihasználás előirány­zatát 13, a kocsitartózkodást pedig 15 százalékkal teljesí­tették túl. Ezek az eredmé­nyek ugyanakkor jelentősen meghaladták az élüzem cím elnyeréséhez szükséges kö­vetelményeket is. Az' ered­mények fokozása érdekében az elmúlt pénteken szakszer­vezeti taggyűlésen vitatták meg az állomás dolgozói a feladatokat. Ezen a taggyű­lésen a forgalmi dolgozók mellett a pályafenntartás dolgozói is részt vettek. Sokat segítene az állomás munkájában, főleg az irány­vonatok képzésében, ha a felsőbb szervek lehetővé ten­nék, hogy — a jelenlegivel ellentétben, amikoris napon­ta küldenek egy-egy kisebb szerelvény szenet Csepelre és Tiszapalkonyára — a jövőben egyik nap a csepeli, másik nap a ti- szapaikonyai szerelvényt állíthatnák össze. Ez nemcsak Nagybátonyban. nanem a hatvani rendező pályaudvaron is sok köny- nyebbséget jelentene, növel­né az irányvonatok számát. Műszaki tanács alakul az építők szakszervezete mellett Az Építők Szakszervezeté­nek megyei bizottsága mellett kedden megalakult a műszaki tanács. Az építőiparban többek között a tervlemara­dás behozása, a két üveggyár­ban az új gépek zavartalan működésének támogatása, az exporttervek teljesítésének se-, gítése képezi majd feladatu­kat. Valamennyi vállalatnál fontos feladatként szerepel a tanács előtt a gépek kihasz- náltsági fokának emelése. Se­gítséget nyújtanak majd ah­hoz is, hogy a vállalatok szak- szervezeti bizottságainak mű­szaki bizottságai minél ered­ményesebb munkát fejtsenek ki. szati Tröszt annak ellenére, hogy a féléves tervfeladatait viszonylag jól oldotta meg, mégis a tröszt területén folyó munkaverseny és a vállalások is azt bizonyítják, hogy a tröszt vezetőinél, moz­galmi szerveinél nem sikerült a mennyiségi szemlélettel sza­kítani. A tröszt éves válla­lása — már módosítva — 50 ezer tonna terven felüli szén, ennek értéke a 9 millió 200 ezer forint. Sajnos, a tröszt ezenkívül forintban semmi­lyen más vállalást nem tud mutatni, hacsak a már jóval túlteljesített összüzemi telje­sítményt, avagy az ugyan­csak túlteljesített kalóriavál­lalását nem vesszük figye­lem b< Mindezeket figyelembevéve, bátran ki lehet jelenteni, hogy a szénbányászaiban csakúgy, mint valamennyi iparágban az éves vállalások megtételénél a túlzott óva­tosság érvényesült. Ez pedig azt bizonyítja, hogy vezetőink nem mertek támaszkodni dol­gozóink lelkesedésére, nem bíztak abban a hallatlan erő­ben, amely munkásainkban, dolgozóink felelősségérzetében van. Pedig dolgozóink az el­múlt években bebizonyítot­ták: lehet rájuk számítani, s amit magukra kötelezően vállalnak, harcolnak is an­nak megvalósításáért. Szám­talan ipari üzem vállalása azl bizonyítja, hogy semmi­be vették a dolgozók alulról jövő kezdeményezését, nem összesítették a dolgozók egyéni vállalásait, hanem mintegy szükséges „rosszat”, az íróasztal mellől készítet­ték el egész évre szóló ver­senyvállalásukat. Erre — sajnos — nagyszerű példa akár a Vasötvözetgyár, avagy a szénbányászati tröszt. Mi több akadnak me­gyénk területén olyan ipari üzemek is — mint a Ba­lassagyarmati Bútorgyártó Vállalat —, ahol egyáltalán nincs munkaverseny és ter­mészetesen nincs verseny­nyilvánosság sem. Példák sokasága bizonyítja, hogy dolgozóinkban él a ver­senyszellem. Tények igazol­ják, hogy jól szervezett mun­kaversennyel egy-egy üzem, vagy bánya égetően fontos problémáját lehetett és lehet megoldani. És hogy a mun­kások nagy többsége szívesen vesz részt versenyben, álljon itt a szocialista címért küz­dők dicséretes példája. Míg 1959-ben megyénk ipari üze­meiben csak 179 brigád 2017 taggal versenyzett a szocia­lista címért, addig az év nyolc hónapjában már 237 brigád 3184 tagja küzd e megtisztelő cím elnyeréséért úgy, hogy törekednek a ter­melékenység növelésére, az önköltség csökkentésére, s az újtípusú, a szocialista em­ber szerint kívánnak magán­életükben is élni. És az ed­digi értékelések azt mutat­ják, hogy ezek a dolgozók tudnak is harcolni céljuk el­éréséért, termelnek, tanulnak, segítik országot építő mun­kánkat. Ebben a versenyben pedig eddig 31 brigád 315 tagja nyerhette el a szocia­lista címet. Nagy feladat áll még ipari üzemeink előtt. Legfontosabb most az éves terv minden mutatójának teljesítése, hogy ez biztosíték legyen a máso­dik ötéves terv sikeres bein- , dítására. Ehhez azonban el­engedhetetlenül szükséges, hogy üzemeink vezetői még egyszer, ismételten vizsgálják felül éves vállalásaikat, s az alulról jövő helyes kezdemé­nyeséseknek, törekvéseknek adjanak helyet. Olyan fel­adatok valóraváltását tűzzék ki célul, amelyeknek elérésé­hez küzdeni, harcolni kell, olyan vállalásokat tegyenek, amelyeknek van népgazdasági értelme is. Kérjék csak ki a dolgozók véleményét, s rájuk támaszkodva, teljesen reális alapon induljon egy újabb verseny, amelynek célja el­érhető, az éves terv vala­mennyi mutatójának teljesí­tése, illetve túlteljesítése le­gyen. Eredményesen dolgozik a zagyvái bányaüzemnél Pócsa István elővájó csapata. Munkájuk sikerének titka a jó műszaki vezetés. A csanat tagjai képünkön is a munka megbeszélést tartják Csontos István aknászhelyettessel. Ne idegenkedjenek az „Öcsi44 hiteltől a helyiipari vállalatok FÉLNEK ATTÖL, Az őszi csúcsforgalomban sikeresen dolgoznak a nagybátonyi vasutasok

Next

/
Thumbnails
Contents