Nógrádi Népújság, 1960. szeptember (16. évfolyam, 72-78. szám)
1960-09-14 / 74. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. szeptember 14. r Uj arculatot kap a kisf@renyei művelődési otthon A kisterenyei tanács elnöke, Király András nem kön- törfalazó ember s megmondja, ami a szívén van. Foglalkoztunk mi már az itteni művelődési otthon kérdéseivel, hogy mit is lehetne tenni, hogyan tudnánk szépíteni művelődési téren a község arculatát, ha két „ellentétes” nézet állt is egymással szemben, — de a kérdéseikre nem kaptunk választ. Újból Kisterenyén járva, a községi tanács elnökét kérdeztük, mondjon valamit, hogyan intéződik nyugtató módon a kérdések sora, lesz-e művelődési otthona a községnek, az „öregnek” és a bányatelepinek? Különös a szétválasztás, de erre kényszerül az ember, ha arról hall szót, hogy egy községben „testvérháború” folyt ebben a dologban. A bányatelepiek szép elgondolással, 1 millió forint 800 ezer forintos költségből, — tehát csaknem 2 millió forintból művelődési otthnnt akartak teremteni. Ott, ahol legkedvezőbbnek érezték. Csakhogy a községnek is szüksége lenne művelődési helyre, a régi urasági istálló már mégsem egészen megfelelő mostani formájában a kisterenyeiéknék A komoly pénzből nagyszerű művelődési hajlékot tudott volna építeni a községi tanács anyagi hozzájárulásával Kisterenye, de a felesleges viták „elvitték” a pénzt és most se pénz, se posztó. A tanács elnöke azt mondja:-— A bánya és a község között a hely kijelölése miatt volt rengeteg vita. Szóba került a kendergáti dűlőben való építkezés, az is, hogy az állami gazdaság szomszédságában építsük meg az épületet, a bányaigazgatóság azonban amellett kardoskodott, hogy a művelődési otthon a jelenlegi bölcsőde mellett épüljön meg. Ez a; rész ugyan nehezen szolgálta volna a közösség érdekeit, mert 2 ezer bányász mellett 4 ezer ember vallana kárt, a tanács mégis hozzájárult az építkezéshez. Amikorra azonban a huzavona befejeződött, a kilátásba helyezett összeg más helyre került. — A késlekedésért, — mondja Király András tanácselnök, — most engem okolnak, de megoldjuk a problémát. Van valami pénzünk, amiből átalakítjuk a jelenlegi művelődési otthont. Azt tettük elgondolásaink érdekében, hogy gyűjtési akciót kezdtünk. A fejlesztési tervből a művelődési otthon átformálására komoly összeg áll rendelkezésre, a társadalmi munka és felajánlás értéke is felér 100 ezer forinttal. A szép terv megvalósítása ma már nem okoz különösebb gondot a” kisterenyei községi tanácsnak, mert az itteni dolgozók a téglagyárban 50 százalékos megtakarítással 50 ezer téglát készítettek az építkezéshez, rendelkezésre állnak az alapzati kövek, sóder, homok, a mész, csupán a faanyagra, cementre és az építési engedélyre van szükség, s akkor 869 ezer forint költséggel már szeptember első napjaiban megindult a jelenlegi művelődési otthon újjáformálása. A munkálatok öreg épületet teremtenek újjá, s ha már a „fejsze”, az 1 millió 800 ezer forint el is ment, legalább a „nyele” maradjon meg. A községi tanács mindent megtesz, hogy az eddigi művelődési hajlékot minél barátságosabbá, kedvesebbé tegye s ebben az igyekezetben nagy lelkesedéssel akarnak részt venni a kisterenyei dolgozók. Urasági lovarda volt, igaz, — ahol most a kisterenyeiek művelődnek, de az itteni parasztok már nem érzik a lovak szagát, az átalakuló otthon pedig egyben emlékeztető lesz arra, milyen volt a múltban, s ha küzdelmek árán is, — hogyan szépül a jelen? A jelen még csak addig engedi a szép szándékok útján a kisterenyei éket, hogy „félmegoldással” csináljanak maguknak kulturális hajlékot, ahol értelmet kap a betű, zengést a szó, a tudomány új ismereteit hallják a tanulni vágyók, s ahol szóra- koztatóak, kedvesek és tanulságosak lesznek az estek. Bizonyos, hogy a „teljes” megoldás ideje is elkövetkezik, amikor a kisterenyeiek művelődési csoportjai a mainál szebb, új hajlékba költözhetnek. Ehhez az „öreg” és a „bányaközség” közeledésére és megértőbb kapcsolatára lesz szükség. Kétezer bányász s a község 4 ezer lakója látná hasznát, ha hosszas huzavona után végre megépülhetne a kisterenyeiek igazi művelődési otthona. A szülői tekintély fontossága A gyermek szívesen követi a felnőttek tetteit, a szülőkét, idősebb testvérekét, ha tekintélynek ismeri el. Számtalan esetben halljuk gyermekektől, amikor viselkedésüket magyarázva, szüleikre hivatkoznak: „Anyu így mondta”, „Apu úgy csinálta” stb. Ez csak azt bizonyítja, hogy a gyermekek milyen nagyra értékelik az idősebbek tekintélyét. A példaadás hatása éppen ettől a tekintélytől függ. Minél nagyobb, megalapozottabb és szilárdabb a szülői tekintély, annál inkább formálja a gyermekek akaratát és jellemét. Szülői tekintély nélkül nem lehet eredményes a családi nevelés. A szülők élettapasztalatát és erkölcsi magatartását semmi sem pótolja. A gyermekek műveltsége felülemelkedhet a szülők műveltségén, de élettapasztalatokban és a szülők erkölcsi mivoltában tekintély marad a gyermekek számára. A tanulók gyakran megnyilatkoznak szüléikről, különösen az írásbeli dolgozatokban, ahol szabadabban Ahol gonddal szervezik a művelődési munkát Jól ismerik és nagyon sokan szeretik a Salgótarjáni Acélárugyár művelődési otthonát. Az egykori olvasó, amelyet még Rimamurány urai építettek, korszerű, jól felszerelt művelődési otthonná változott. Az épületet 1378-ban építették, azóta fellegvára a kultúrának, a művelődésnek. Azt hiszem, ezt rosszul mondtam. Hiszen csak 1945-től az igazi kultúra, a munkás'kultúra hajléka. Megváltozott az élet a régi olvasóban. Az egyik épületben munkások dolgoznak, átépítik a termeket. A művelődési otthon irodájában Kovács József kultúrigazgató előtt tervek hevernek az íróasztalon. Ezek a tervek rövidesen megelevenednek, előadások, rendezvények formájában A művelődési otthon tevékenységét az ismeretterjesztésre építette fel a vezetőség. A tavalyi eredmények azt igazolják, hogy az emberek, felnőttek és fiatalok egyre jobban igénylik a színes ismeretterjesztő előadásokat. Az év végéig 110 előadást szeretnének rendezni az érdeklődőknek. Kéthetenként filmvetítéssel egybekötött általános témájú előadásokai rendeznek a színházteremben A témák különbözők. Mielőtt összeállították volna a tematikát, megkérdezték az embereket, miről szeretnének hallani. Beszélnek majd a rákbetegségekről, a csodálatos Afrikáról, a tenger mélyében levő életről. Jelentős lesz a testvérnépek megismerésének érdekében indított előadássorozat következő két előadása, melyet a bolgár és a német nagykövetség részéről tartanak meg. Eljön az acélgyáriakhoz Dobozy Imre és Szepesi György is. Nagyon jelentős a vezetőség kezdeményezése a műszaki területen is. A gyár műszaki dolgozói részére előadást tartanak „Műszaki fejlesztés jelentősége a második ötéves tervben”, „A gépipari termelés automatizálása Csehszlovákiában” című témakörből. Az egyik előadást a legílletékesebb, egy csehszlovák professzor tartja meg. Vasas Akadémiát is szerveztek a dolgozók részére. Az érdeklődők tanulhatnak a hengerész tagozaton, a huzalmű tagozaton, a villamos, melegalakítási és hidegalakítási tagozaton. Ezeken a tagozatokon a, gyár és az üzemek legközvetlenebb problémáit tárgyalják meg tudományos előadások tükrében. Emellett szerveztek üzemgazdasági akadémiát, s gondoltak a fiatalokra is az Ifjúsági Akadémiával és a Menyasz- ►szonyok Iskolájával. A nők akadémiáján kilenc előadást, a nyugdíjasok iskoláján 15 előadást rendeznek. A vidékről bejáró dolgozók részére kilenc községben rendeznek OOOOOOOOGGOOOGOOOOOGOOOOOOOOOOOOGOOOOOGGOOOOOOOl OQOOQOGOGOOöOOf Az utak vándora Kerge szellő borzolja az út porát. Felkap egy-egy porkupacot és a gyanútlan vándor szemébe vágja, mintha haragudna valamiért. Hűvös már a szellő. Nem pajkos, bohó és játékos. Érzi ezt a vándor is, aki összébb húzza magán viseltes kabátját és megsza- porázza a lépteket. A község első házánál ránt egyet lecsúszott ládáján, mire összezördülnek a bádogdarabok, szerszámok. Egy pillanatra megáll, mintha a hosz- szú gyaloglás kifullasztotta volna. De nem. — Drótozni! Fótozni! Nem száll messzire a hang, de arra elég, hogy a közelebbi udvarokból kihajoljon néhány, mindig kíváncsi asz- szony. A vándort azonban senki nem hívja be. Végigmegy az utcán és még vagy háromszor elkiáltja: — Drótozni! Fótozni! Az utcasarokról visszanéz, s fáradt arcán felhőbe sűrűsödik a gond. Nagyon meglepődik, mikor megszólítom. — Nehéz mesterség ez, kérem. Egyre nehezebb. Kevés a. lyukas fazék, lábas. Inkább újat vesznek az emberek. Nincs javítás. Ládáját leveszi a hátáról és leteszi maga mellé. Görnyedten állt eddig, de most lyen dolgoznak, én... én már sem egyenesedik ki. Gerincéi öreg vagyok, meg nem tud- megtörte a láda súlya, meg nék egyhelyben megállni, az évek. Őszülő haja, enyhén Hajt a vérem. De most már... remegő keze bizonyítja az — mondja szomorúan, s le- idő ^ múlását. A hangja is gyint. Sóhajt, aztán felkapja rekedtes már. A mesterség a, ládát, megpöccinti a ka• címerét sem tudja már olyan lapját régi, elfeledett, fiata- szépen zengő hangon odakiál- i0s mozdulattal és megindul tani a világnak, mint négy- — Drótozni! Fótozni! ven évvel ezelőtt. Akkor kezdte a vándoréletet. A nincs kény szerit ette, hogy faládát vegyen a hátára és leüljön az idegen házak udvarán megfenekelni egy lavórt, egy kivénhedt fazekat. A ládából kiágaskodik a bádog, amiből a fenekeket, foltokat készíti. Papírban van a nittszeg, mellette a sósav, két rozsdás olló — amelyek régen valamelyik szabónál töltöttek be nemes hivatást. — Van egy kis kusaj is a ládában — mutatja a láda mélyén meghúzódó néhány szem gyümölcsöt, meg a papírba csomagolt, féltve őrzött kenyeret. 0 Pege Mihály bácsi nem keres sokat. Csurran-cseppen neki valami. Búsan emlegeti, hogy eljárt felette az idő, s mennyire másként csinálná, ha fiatal lenne.- A gyerekek mind jó heminden hónapban egy-egy ismeretterjesztő előadást. Nagyon száraz lenne a művelődési otthon programja — bármennyire is színesek ezek az előadások —, ha csupán ezek képeznék a programot. Kétségtelen ez a program gerince. Ezt a programot szolgálja a könyvtár is, ahová bevezették a szabadpolcos rendszert. Év végére 10 ezer fölé emelkedik a kötetek száma. Novemberben könyvbarát hónapot rendeznek. A művelődési otthon jelentős hagyományokkal bíró művészeti csoportja a Petőfi Színjátszócsoport. A csoport tagjai a nyári szünidő alatt sem pihentek. A műveltség fejlesztésére az idősebbek, a fiatalok részére hetenként egyszer előadásokat tartottak. Most készülnek Tahi László: Különleges világnap című művének bemutatására. Felújítják a Regényesek-et. Míg a színjátszók szorgalmasan próbálnak, sok a gond a zenekarokkal és az énekkarral. Sajnos, terem hiányában nem tudnak hol próbálni ezek a csoportok. Az énekkart szeretnék megfiatalítani. Tervezik, hogy év végére kialakítanak egy 50 tagú vegyeskórust. Nem könnyű ez sem. A tánccsoportot újra létrehozzák és a népi táncok mellett modem és művészi táncjátékokat is megtanítanak a csoport tagjaival. A báb szakkör létezik ugyan, de nincs utánpótlás. Ez a legnagyobb gondja a művelődési otthon művészeti csoportjainak. Valóságos művelődési kombinát ez az otthon. A múlt évben például 250 ezer látogató fordult meg a különböző rendezvényeken. A művelődési otthon vezetősége egyre több embert kíván bevonni a művelődés áramába, hiszen ezt példázza az ismeretterjesztési terv, a művészeti csoportok gonddal összeállított terve. Ez évben is indítanak nyelvtanfolyamokat, szaktan- folyamokat. Lesz fotókiállítás és kézimunka kiállítás. Elviszik a dolgozókat — jelentkezésük alapján — az ország legszebb vidékeire. Az acélgyáriak jól értelmezik művelődéspolitikánk tennivalóit és .jó érzékkel, hozzáértéssel szervezik a művelődési munkát. Kétségtelen, hogy az ismeretterjesztés tömegbázisa a művelődési munkának és ezt az acélgyáriak felismerték Manapság már ott tartanak, hogy méltatlankodik a művelődési otthon törzsgárdája, ha egy héten nincs néhány előadás. S ez a törzsgárda egyre bővül azokkal, akik egyre jobban megszeretik a tudást és bekapcsolódnak az otthon munkájába. szólalnak meg a szülői • tekintély kérdéséről. Nemcsak a dolgozatokban, hanem szabadon is megnyilatkoznak ezzel kapcsolatban. Ezek a megnyilatkozások azt bizonyítják, hogy a gyermekek mélyen tisztelik és szeretik szüleiket, sőt büszkélkednek velük. Arra azonban mindig ügyelni kell, hógy a szülők és a gyermekek közötti baráti kapcsolat ne legyen bizalmaskodó. Makarenko ezzel kapcsolatban azt mondja: „Apa és fia legyen is jó barátságban, sőt kell is, hogy jó barátok legyenek. De azért az apa csak maradjon apa, a fiú gyermek, akit nevelni kell, akit igenis az apa nevel, aki ennélfogva barát mivoltán kívül még néhány sajátossággal kell, hogy rendelkezzen.” A közvetlen, meleg baráti kapcsolat, ami kifejlődhet a szülő és gyermekei között, nem árt a szülői tekintélynek, hanem ellenkezőleg, a helyesen felfogott közvetlenség erősíti a szülői tekintélyt. Teljesen téves az a felfogás, amely szerint a szülői tekintély pusztán adottság kérdése. A tekintélyt ki lehet és ki is kell alakítani, mert anélkül helyes családi nevelés nem folyhat. Helytelen az a nevelési módszer, ha az apa megköveteli gyermekétől, hogy vakon engedelmeskedjék neki. Arra tanítja gyermekét, hogy „amit mondok, az szent legyen előtted”. Ha a gyermek nem ugrott azonnal, hogy teljesítse apja kívánságát, akkor megfenyegeti, sőt meg is veri Előfordul olyan eset is, amikor az anya mindig ígért valamit. gyermekének, ha azt akarta, hogy valamit elvégezzen. Az ígéretben szerepel nyalánkság, új ruha, cipő. A gyermek annyira megszokja az ígéretet, hogy egy-egy feladat előtt mindig megkérdezi, „mit kapok érte?” Az anya végül annyira kifogy az ígéretekből és akkor olyan dolgot ígér, amit biztos, hogv úgysem tud teljesíteni. Nézzük meg ezt a két példát. Az apa zsarnoki módon, elnyomással akart magának tekintélyt szerezni, ami nemcsak jelentéktelenné tette az apa személyét a nevelésben, hanem ezzel még hazugságra is nevelte gyermekét. Ugyanúgy az anya ígérgetésen alapuló tekintélye sem helyes, mert a gyermek nem az édesanyja iránti tiszteletből cselekszik, hanem a megígért ajándék elnyerése érdekében. A szülői tekintélyt csak a következetes és helyes magatartással, a mindennapi élet kötelességeinek példás teljesítésével vívhatjuk ki. Sok szülő sajnos, úgy akar magának tekintélyt szerezni gyermeke előtt, hogy más embereket rágalmaz, sokszor még a nevelőket is. Persze ezek mind azok a szülők, akik keveset törődnek gyermekük nevelési problémájával. Az ilyen szülő ne várja azt, hogy gyermeke előtt komoly tekintélynek fog örvendeni. Előbb-utóbb otthagyja gyermeke, nem fogad szót, mindig a maga feje után megy, ami sohasem vezet jó útra. Az ilyen gyermeknek aztán hiába mondja a szülő, hogy mit szabad, mit nem, mert egyáltalán nem fog rá hallgatni, mert a szülő elvesztette tekintélyét gyermeke előtt. Ügy neveljünk, hogy a | gyermek lássa, nincs kibúvó 1 a kötelezettség alól s így válik benne mind tudatosabbá a fegyelem, a kötelességérzet is. Tóth Bertalan edz „utöhó akkord“ Így néz ki az „utolsó akkord” a balassagyarmati strandon. A fiatalok egyrésze még nekivetkőzik, hogy saját bőrén érezze a nap e'erőíienedő, de még kellemes melegét, arra azonban már kevesen vállalkoznak, bogy az egyre hidegebbé váló strand vizébe is belemártsák magukat. Tanúinak a nógrádi bányászok BÁNYAGÉPÉSZETI TECHNIKUMOT LÉTESÍTETTEK NAGYBÄTONYBAN — KÖZEL HÉTSZÁZ BÁNYÁSZ TANULJA A VÁJÁR MESTERSÉGET IS A part hetedik kongresszusa határozatainak megfelelően es a második ótéves terv minden eddiginél nagyobb fel-, adataira készülve egyre nő azoknak a bányászoknak a száma, akik szakmunkás vizsgára, vagy technikumi képesítés megszerzésére vállalkoztak a Nógrádi szénmedencében. • Amíg tavaly alig négyszázan szerezték meg a vájár mesterré minősítést, az idén közel hétszáz fiatal és idősebb bányász vesz részt különböző tanfolyamokon Nográdban. Hatvan segédvájár már a bányásznap előtt megszerezte mesteri képesítését, s most mintegy háromszázötven segédvájár részvételével indultak újabb vájárképző tanfolyamok a szénmedence nagyobb bányatelepein. A legfiatalabb bányásznemzedék közül száznegyvenen tanulnak majd a nagybátonyi vájártanuló intézet első évfolyamán. A bányaipari technikum levelező és esti tagozatán ugyancsak közel kétszázan tanulnak Nógrádban. Több mint kétszáz azoknak a bányászoknak a száma is, akik a szocialista munka brigádja címért versenyezve, rendszeres politikai és szakmai tanfolyamokon vesznek részt, általános, vagy középiskolai oktatásban részesülnek. Az idén új bányaipari középiskola is nyílt Nógrádban, Nagybátonyban az eddig működd általános bányaipari technikum mellett, bányagépészeti • technikum létesült, hogy a Második ötéves tervben előirányzott nagyobb műszaki fejlesztési és bányagépesítési programnak megfelelően a gépészeti szakemberek egész sorát képezzék ki. A technikum gépészeti tagozata első évfolyamának hetvenkét hallgatója van.
