Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)

1960-08-31 / 70. szám

1960. augusztus 31. NOSRABI H1P9JSAS 7 KÖSZÖNTJÜK A 10 ÉVES VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGOT Baráti kapcsolatok A vietnami ipar a fejlődés útján át' kü€/t0€itiéká&4it+? r , Abé-A- i . ' -----' . . . . —-Jjj pá rhuzamosan igen nagy fi­gyelmet fordít a kormány a hitel- és fogyasztási szövet­kezetek létesítésére is. Az elmúlt öt év során 14, az ellenállás során a franciák által lebombázott vízierőművet állítottak helyre, de új erőművek is épülnek, többek között a Bac Hung Hai-i, valamint 3500 kilomé­ter hosszúságú folyami és tengeri gátat erősítettek meg. Az elmúlt hetek és hóna­pok eseményei, hírei azt mu­tatják: mostanában fokozó­dott a nemzetközi feszültség, a nemzetközi légkör nem olyan jó, mint mondjuk egy fél esztendővel ezelőtt. Ez vi­lágos, ezt senki sem tagad­hatja. Vannak azonban szép számmal olyanok, akik eb­ből a tényből hajlamosak azt a következtetést is levonni, hogy tehát általában a béke kilátásai is megromlottak ezekben a hónapokban. Túlságosan leegyszerűsített következtetés ez: romlott a nemzetközi légkör, tehát rosz- szabbak a béke kilátásai. Az élet azonban nem tűr ilyen leegyszerűsítést. Az élet más­képp teszi fel a kérdést: vajon gyarapodtak, vagy csökkentek-e a békét vé­delmező erők az utóbbi időben. S erre csakis az lehet a vá­lasz, hogy a béke erői mos­tanában is nagy sikereket arattak, ugyanakkor az im­perializmus számos vereséget könyvelhetett el magának. Hruscsov elvtárs Párizsban rendkívül megtépázta Eisen­hower személyi tekintélyét^ s itt persze nemcsak Eisen­hower személyéről, hanem az Egyesült Államok egész nem­zetközi hiteléről van szó. Azután: hiába mozgósították az egész távol-keleti amerikai 7. flottát, s hiába fegyve­rezték fel állig a japán rend­őrök ezreit, nem tudták ki­harcolni, hogy Eisenhower bevonulhasson Tokióba. Üjabb hatalmas tekintélyvesztesége volt ez az Egyesült Államok­nak. Itt van Kuba és Kongó esete, amely még nyilvánva­lóbbá tette, hogy a Szovjet­unió — ha úgy tetszik — immár bismarcki értelemben is nagyhatalommá vált, tehát olyan rendkívül nagy tekin­téllyel rendelkező országgá, amely nélkül nem lehet dön­teni a világ bármely részé­ben felvetődött nemzetközi kérdésben sem. Hadd említsük meg a leg­utóbbi sikeres szovjet rakéta­kísérleteket és a második szputnyik-űrhajó fellövését, amelyek újból ország-világ előtt igazolják, hogy a Szov­jetunió behozhatatlan fölény­nyel vezet a rakétatechniká­ban és az űrhajózási tudo­mányban. Hogyan állunk akkor a je­lenlegi feszültséggel, hiszen az tagadhatalan, hogy ez a fe­szültség nagyobb, mint mond­juk Hruscsov és Eisenhower Camp—David-i tárgyalásai idején? A hidegháború erői még mindig nagy befolyással rendelkeznek a nyugati tábor­ban, s éppen a mostani fe­szültség kialakításával meg­mutatták, hogy képesek sú­lyos akadályokat gördíteni az enyhülés útjába. Ami a béke kilátásait illeti, úgy hisszük, az elmondottak­ból világos, hogy itt elsősor­ban nem a pillanatnyi han­gulatból, hanem csakis a vi­lágon kialakult reális erő­viszonyokból szabad kiindul­nunk. S mivel ezek az erőviszonyok mindin­kább a békeszerető erők javára változnak, ennek előbb-utóbb abban is meg kell mutatkoznia, hogy a hidegháborús erők min­den mesterkedése ellené­re enyhülni fog majd a nemzetközi légkör. Ez nem megy egyszerűen. Hiszen akármerre tekintünk is, ahol most zajlik az élet: Kubára, Kongóra, Laoszra, vagy máshová, mindenütt azt látjuk, hogy a hidegháborús erők csak fogcsikorgatva hát­rálnak, sőt, ahol csak mód­jukban van, ott ellentáma­dást is készítenek elő és csa­pást akarnak mérni a hala­dás híveire. De hiszen éppen azért hivatkozunk újra meg újra a világ tényleges erő­viszonyaira, mert ezek ma már leküzdhetetlen akadály­ként merednek az imperia­lista háborús uszítok elé. A múlt hét és általában a múlt hetek, hónapok esemé­nyei is csak újra alátámasz­tották a kommunista és mun­káspártok 1957-es moszkvai nyilatkozatának igazságát: ma már oly nagyok a béke erői, hogy a népeknek a békéért folytatott éber harcával reá­lis lehetőség van a békés együttélésre, s arra, hogy ko­runkban elkerülhetővé válnak a háborúk. /WWWWWWWWWWWWWWWWWWWVWWVWWVWWWVWWW\AA/WVVWWWWVVV A Földközi-tenger észak­keleti részén fekvő 9250 négy­zetkilométer nagyságú Ciprus sziget — mely 1878-tól brit gyarmat volt — 1960 augusz­tus 16-án elnyerte független­ségét. A 600 ezer lakosú új köztársaság függetlenségét je­lentősen csorbítja az a tény, hogy területén Akrotiri és Dhekelia katonai bázisok kör­zetében, majdnem 100 négy­zetkilométernyi terület brit szuverenitás alatt maradt. Ezenkívül a brit katonai egy­ségeknek jogukban áll a szi­get fővarosának, Nicosiának repülőterét, Limassol és Fa­magusta kikötőinek berende­zését, az összes közlekedési útvonalakat igénybe venni, valamint a katonai gyakorló­tereket használni. Jelmagyarázat: 1. Területek brit szuverenitás alatt. 2. Brit katonai gyakorlóterek. 3. Legfontosabb imperialista támaszpontok a Föld­közi-tenger keleti térségében. 4. Imperialista katonai tömbök tag­államai és Izrael. százalékkal emelkedett, az állami ipar termelése pedig értékben kifejezve az ipar össztermelésének 80 százalé­kát szolgáltatta, szemben az 1958. évi 75 százalékkal. Észak-Vietnam ma már kü­lönféle berendezéseket: szövő­gépeket, vontatóhajókat, va­gonokat gyárt. Bővült a köz­szükségleti cikkek választéka. Megkezdték az olyan áruk kibocsátását, mint a kötszö- vött készítmények, a mű­anyagcikkek és játékok, az irodaszerek, a zománc- és aluminiumcikkek. Megjelen­tek a mezőgazdaság ellátására szolgáló első helyiipari válla­latok. Ezek műtrágyát, mun­kaeszközöket, szállítóeszközö­ket stb. gyártanak. 1959-ben az állami ipar össztermelése 1958-hoz viszo­nyítva 71,2 százalékkal emel­kedett. Ennélfogva 1959-ben a VDK-ban más­félszer annyi ipari ter­méket gyártottak, mint 1958- ban, kétszer annyit, mint 1957-ben és 3,5-szer annyit, mint 1956-ban. 1959- ben az országban 28 iparvállalatot helyeztek üzem­be, ezenkívül sok új kis vál­lalat épült a mezőgazdasági termékek feldolgozására. Észak-Vietnam lakossága ezekben a napokban lelkesen dolgozik, hogy teljesítse az 1960. évi állami tervet, s ez­zel a hároméves tervet, amely megteremti a kedvező felté­teleket az 1961—1965. évi első ötéves tervhez. A Vietnami Demokratikus Köztársaság el­ső ötéves terve a szocializ­mus építéséhez szükséges anyagi bázis megteremtését irányozza elő. Ha mostanában a látogató betér Hanoi, vagy más észak­vietnami város valamelyik áruházába, tüstént feltűnik neki a hazai áruk bősége. A pultokon rengeteg különféle áru van felhalmozva, a fog­krémtől a különféle szövete­kig, cigarettától a konyha­berendezésig. Persze ezen a külföldi nem nagyon esodálkozijk, de a vietnami nép számára, amely óriási erőfeszítések árán csak nemrégen szabadult meg az évszázados gyarmati uralom­tól, ez a tény nagy jelentő­ségű. A délkelet-ázsiai országok többségéhez hasonlóan a fran­cia uralom alatt Vietnam is csupán külföldi árukat fo­gyasztott. A gyarmatosítók megaka­dályozták a nemzeti ipar fejlődését, nyersanyag­szállítóvá tették az orszá­got. 1954-ben a béke helyreállí­tása után Észak-Vietnamban mindössze csupán néhány iparvállalat maradt a fran­ciák után: erőmű, néhány gép- kocsijavító-műhely, vasutak stb. A berendezés mindenütt elavult volt. Tizenkilenc vál­lalatot vagy leszereltek, vagy teljesen tönkretettek. Észak-Vietnamban jelen­leg már 120 állami ipar­vállalat működik. Ezek a vállalatok hetvenezer munkást foglalkoztatnak 1959-ben a széntermelés 2 mil­lió 230 ezer tonna, a cement- terrnelés 380 ezer tonna volt, s 76 millió méter szövetet gyártottak az országban. A kisipari termelés értékben ki­fejezve 1958-hoz képest 30 1950. február 3-án a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya hivatalosan elismerte a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot, mely akkor még folytatta nehéz ellenállási harcát. Magyarország és a többi Szocialista ország e lépése nagy győzelmet jelentett a Vietnami Demokratikus Köz­társaság számára és megnyi­totta az utat a világ orszá­gaival való kapcsolatok fel­vételéhez. Ugyanakkor nagj ösztönző erőt jelentett és fo­kozta a nép harci kedvét. Tíz év telt el azóta, tíi év, mely forró barátsággá: köti össze a vietnami és s magyar népet, jelképe a pro­letárnemzetköziség szellemé­nek. A vietnámi nép sohaseir felejti el a magyar nép ro­konszenves megnyilvánulásait mind az ellenállási harc alatt mind a béke helyreállítási óta. Bár földrajzilag népeinl távol vannak egymástól, d< a magyar nép mindig támo­gatta és bátorította a viet nami népet hősi harcában, né pünk pedig örömmel és meg­elégedéssel követi a szocia liztnus építésének eredmé nyeit Magyarországon. A vietnami nép sohasen fogja elfelejteni azt a forr< szeretetet, amellyel a magya; nép népünk képviselőit kö rülvette, amikor a párt, í kormány és a nemzetgyűlé: küldöttei Magyarországra Iá togattak és elsősorban Ho S Minh elnököt, a vietnami néj szeretett és tisztelt vezetőjét A vietnami nép is kifejezés re juttathatta őszinte érzéseit amikor a magyar párt- é: kormányküldöttség dr. Műn nich Ferencnek, a Miniszter tanács elnökének vezetési alatt hazánkban járt. A proletárnemzetköziséj szellemétől vezérelve népeinl kölcsönösen önzetlen segítsé get nyújtanak egymásnak or szágaink meggazdagodása, ; Szovjetunió vezette szocia lista tábor megerősítése ér dekében. Az éghajlati nehézségek, i nem megfelelő életkörülmé nyék sem riasztották el í magyar tudományos, techni kai és egészségügyi csoportot szakértőit, akik hegyen-völ gyön át bejárták hazánkat hogy szükségleteink ismereté ben még nagyobb segítsége nyújthassanak népünknek. A két ország közötti gazdaság és kereskedelmi kapcsolatok a tudomány és technika téréi nyújtott önzetlen segítség hoz zájárult a vietnami népgazda Ság kedvező fejlődéséhez, i Vietnami nép életkörülmé nyeinek megjavításához. A kulturális küldöttségei cseréje, az újságírók és írói látogatásai megkönnyítették : másik nép életének megérté sét és szorosabbá tették kul turális és tudományos együtt működésünket. Ez utóbbi évek alatt ; vietnami nép lelkes örömmé figyeli a magyar nép ered ményeit, melyeket a Kádá: János elvtárs vezette Magya: Szocialista Munkáspárt vilá gos vezetése alatt elért. A gazdasági élet ragyog) eredményei és a kultúrforra dalom meggyorsítása nagybai hozzájárult a Szovjetunió ve zette szocialista tábor egysé géhez, a világbéke megőrzé séhez. Meggyőződésünk, hogy i proletárnemzetköziség szel lemében testvéri együttműkö désünk napról napra erősö dik és fejlődik, szocialista tá borunk mindig hatalmasabb: válik és biztosítja a világ béke megőrzését. Új úton a me%őga%daság Az elmúlt tizenöt esztendő alatt a vietnami falu és a mezőgazdasági élet nagy vál­tozásokon ment keresztül. Az 1945 augusztusi forradalom győzelme után a kormány az Indokínai Kommunista Párt (ma: a Vietnami Dolgozók Pártja) vezetésével nagy fi­gyelmet fordított a paraszt­ságnak a feudális urak el­nyomása alól való felszaba­dítására, a termelés növelésé­re, a nép életszínvonalának emelésére. Az ellenállás 9 esztendeje alatt a vidék nagyon sokat szenvedett a francia csapatok garázdálkodásaitól. Több tízezer hektárnyi terület hevert parlagon. (Egyedül Észak-Vietnamban 130 ezer hektár volt meg- műveletlenül). A vízierőmű­vek legnagyobb részét lerom­bolták, az állatállományt le­vágták, a föld megművelésé­hez szükséges eszközöket pe­dig felgyújtották, vagy egyéb módon tették használhatat­lanná. A helyzetet súlyosbí­tották még a természeti csa­pások: szárazság, árvizek, táj­funok, pusztító rovarok, her­nyók. A mezőgazdasági cik­kek termelése jelentős mér­tékben csökkent. A termelés növelése, a parlagon heverő földek meg­művelése, az öntözéses gaz­dálkodás intenzívebbé tétele érdekében a oárt és a kor­mány mozgalmat indított köl­csönös segítségen alapuló ter­melő csoportok és termelő- szövetkezetek megalakítása érdekében. Nem egészen pon­tos statisztikai adatok sze­rint 1949-ben az egész ország területén 21 243 kölcsönös segítségen alapuló és 1067 mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti csoport volt. A halászok és a tengeri sókitermelők körében is fej­lődni kezdett a szövetkezeti mozgalom. Jelenleg a halá­szattal foglalkozó családok 38,3 százaléka, a tengeri só- kitermelőknek pedig 40,4 szá­zaléka tagja a termelőszövet­kezeteknek. A mezőgazdasági szövetkezetek terjedésével ¥ Uj családjogi törvény a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Az új házassági és család­jogi törvény, amelynek ter­vezetét a lakosság körében lefolyt élénk viták után ter­jesztették 1959 végén a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság parlamentje elé, nagy jelentőségű minden lakos egyéni életére. Az új törvény négy legfontosabb alapelve: 1. Mindkét fél teljesen sza­badon dönt a házasságkötés kérdésében. Minden házasság alapja a kölcsönös szeretet és tisztelet. 2. A törvény elfogadása után kötendő házasságoknál tilos a többnejűség. 3. A nő a házasságban és a társadalomban teljesen egyenjogú a férfival. 4. A gyermek törvényes jo­gainak védelme. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent ez a Vietnam de­mokratikus részében élő nők számára, vissza kell pillan­tanunk a múltba: A FELESÉG, MINT INGYENES MUNKAERŐ Vietnamban széles körben elterjedt szokás volt, hogy a szülők kötötték meg még ki­csiny gyermekeik házasságát. Szülők, akik nem tudták gyermekeik táplálékát bizto­sítani, 15 éves vagy annál fiatalabb korban feleségül adták leányaikat valamely nagyobb birtokos fiához. Min­den módosabb férfi első fele­sége mellett tetszés szerinti számban tarthatott ágyaso­kat. Ezeket egyszeri vételár kiegyenlítése után ingyenes munkaerőként használta. A férj volt a családban a leg­főbb úr és parancsoló. Csak neki volt joga az elváláshoz, illetve a feleség elűzéséhez. AZ ÖT BÉKEÉVBEN SOK MINDEN MEGVÁLTOZOTT Sok vietnami nő aktív rész­vétele a japán hódítók és a francia gyarmatosítók elleni nemzeti ellenállási harcban, alapjaiban megrendítette a nők társadalmi szerepéről vallott feudális nézeteket. Pár évvel ezelőtt Vietnam demokratikus részében a föld- refom során a nők is kaptak földet saját megművelésre. Fellépésük biztosabb, öntuda- tosabb lett. Mind több asz- szony étkezett közösen fér­jével, szüleivel és gyermekei­vel, s nem elégedett meg többé — mint azelőtt — a konyhában elfogyasztott ma­radékkal. Ez forradalmi vál­tozást jelentett. Az öt békeévben azonban sok minden egyéb is megvál­tozott: hivatalosan elismerték a nők egyenjogúságát! Sok nő dolgozik az iparban, a mező­gazdaságban. Vezető tisztsé­geket töltenek be a társadal­mi szervekben és a kormány­ban. MIÉRT 18 ÉV A NŐK ALSÓ KORHATÁRA A HÁZASSÁGKÖTÉSNÉL? A törvénytervezet nyilvá­nos megvitatásakor a nők nagy lelkesedéssel helyeselték az alapelveket. Amikor a részletkérdésekre került sor, nem egy helyen heves viták alakultak ki a férfiak és a' nők között. A törvény a há­zasságkötéshez szükséges alsó korhatárt a nőknél 18, a fér­fiaknál azonban 20 évben ál­lapítja meg. Egyes férfiak azt hajtogatták, hogy ez a „nők törvénye”. Gyakran fel­vetették: „Miért szabad a nőknek már 18 éves korban férjhez menniök, akkor még nem elég értelmesek!” A nők viszont arra hivatkoznak, hogy a 18 éves leányok álta­lában érettebbek, mint az azonos korú férfiak. Hiszen azelőtt a férfiak 12—13 éves leányokat vettek el. E törvény a házastársi és családi kapcsolatokat új, ha­ladó alapokra helyezi, ez is bizonyítja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság minden területen egyengeti a haladás útját. Amerikai rablók Oél-Vietnamban Az utóbbi években az ame­rikaiak nemcsak arra töre­kedtek Dél-Vietnamban, hogy háborús arzenállá változtas- ság az országot, hanem arra is, hogy gazdaságilag tönkre- téve, teljesen a maguk hatal­mába kerítsék Dél-Vietnam iparát és mezőgazdaságát. Dél-Vietnam leigázásának fontos formájává és eszközé­vé vált az amerikai „gazda­sági segély”. Természetesen ennek a segélynek zöme a fegyverkezés fokozását szol­gálta. Hat év alatt kétmilliárd amerikai dollár ömlött Dél- Vietnamba. Ebből 440 millió dollár fegyverek, a többi pe­dig amerikai termékfeleslegek formájában jutott be az or­szágba. Tévedés lenne azon­ban azt hinni, hogy lényege­sen kevesebb pénzt adtak ki fegyverkezésre, mert Ngo Dinh Diem egyszerűen to­vábbadta az amerikai árukat és az értük kapott összegeket is fegyverkezésre használta. Az ország évi költségvetésé­nek 80 százaléka hadikiadás. Az országba özönlő ameri­kai áruk, a mértéktelen fegy­verkezés teljesen tönkretet­ték Dél-Vietnam gazdasági életét. A mezőgazdasági ter­melés stagnál az amerikai verseny miatt. Egész ipar­ágak szüntetik be a terme­lést. A munkanélküliség és a nyomor nagyobb méretű, mint valaha is volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents