Nógrádi Népújság, 1960. augusztus (16. évfolyam, 65-70. szám)
1960-08-20 / 67. szám
ÜDVÖZLÜNK DOLGOZÓ NÉPÜNK ALKOTMÁNYA 'Jl!llll!lllilllllli!llllllll!iilll[||||llll!!!!!!!lllll!lllllíli!l!l!l!lllil1llllllllllllllll!lll]lllillllllllllll!l!!l!lllllllllllllllll!llinilllllllll!ll!llllllllll!lllllll!!lllin!!!lll!ll!ll!lllll>ll!ll!ll!i lllllllllllllllllllllll!lllllll!lllllllll!lllllll!ll!lllllllllll!ll!llll!!l!llllll!ll!ll!llllllll!llllllll!l!l!lill!t; Dr. MERÉNYI SÁNDOR: BOJTOS LÁSZLÓ: A második ugrásszerű fejlődést várjuk 19 munkánk új értelmet nyert66 Emberi életet kaptunk az Alkotmánytól Ez még nem az az asztala a jognak, amelyik mellé népünk nagy családja oly elévülhetetlen szorgalommal készül, de állítom, hogy ez már az egyik csücske annak az asztalnak. Azt sem mondhatom, hogy most már mindenki egyaránt foglal helyet emellett az asztal mellett, de állítom, hogy ez az asztalsarok már szépen meg van terítve és mellette örökös a körforgás, hogy minél többen hozzáférhessenek. A régiek összepakolnak és helyükbe az alkotmány-biztosította jogok alapján újak lépnek. Újak, hogy három hét üdülésének telt perceivel gazdagodva összepakoljanak és helyet adjanak az asztal csücskéhez leülni készülő újabbaknak. Dubicsányban, a hatalmas és haragos-zölddel borított Bükk lábánál találkoztam a jognak e feledhetetlen élményekben gazdag, alkotmányos asztalával. Három hétig időztem mellette. Mert Dubicsányban ennyi egy történelmi periódus. Három hét (!), amely megegyezik huszonegy nappal, közelebbről: ötszáznégy órával, vagy hogy még pontosabb legyek: három- ezerhusszonnégy perccel! Igen percnyi pontossággal ennyi az az idő! Dubicsány! Háromezerhu- szonnégy perc! A kimondott szám nagy, de ezt Dubicsányban eltölteni — az eltöltött percekre visszagondolva — csak egy röpke pillanatnak tűnik. A szó, hogy Dubicsány, nem takar nagy múltat. Széles e honban sokan talán magát a szót sem hallották. De honnan is ismerték volA jog alkotmányos asztalánál na az emberek? Honnan egy privéligiumot? Honnan a társadalom szeme elől törvényes tilalommal eltakart helyet? Mindenki nem születhetett grófnak, sem bankárnak. S kevesen voltak azok is, akik pezsgőgőzös, szivarfüstös éjszakákon mámoros fejjel ilyen helyeket ajánlhattak fel tétre az „ördög bibliáján”. No, ha egyszerű halandók valamikor ezt sem közelíthették meg, de most már az élmények után közszájonforgó Kékesnek, Galyatetőnek a zöngéjük is telve van a gondtalan pihenés, a felüdülés zamatával. Ezeket már megismerték szerte az országban csakúgy mint a Balatont, a Mecseket, Lillafüredet. .. De Dubicsány? Nos, aki rászánja magát a2 építőipar, a vasipar dolgozói részére berendezett, de más foglalkozási ág részére is megközelíthető gyógyüdülő meglátogatására, az megérzi majd Dubicsány különleges ízét, sajátos zamatát és az előtt varázsa támad e szónak is: Dubicsány! De talán nem is a szónak. Inkább annak a korszerűen berendezett és a jog alkotmányos asztalának titulált munkáspihenőnek, amelyet oly hosszú ideig törvényes tilalom takart el a kiváncsi szemek előtt. Varázsa a pihentető csendnek: varázsa az ózondús levegőnek; varázsa a természet dalának; varázsa a madárfüttynek; varázsa annak a húsz hold területű virágoktól tarka és illatos, dúslombú fáktól árnyas és mégis napsütéstől pompázó parknak. Húsz hold park, amelyben nem vetettek búzát, amelyben nem terem sem rozs, sem árpa, s mégis oly gazdag termése e vetetten földnek. Gazdag! Értékes! Feledhetetlen! Ebben a szép parkban terem manapság a gondtalan kacaj, a mosolyra húzódó ajkak gondtalanságban elmélyült dudorászó dalai. Legutóbb itt dobálta lágy szellő Szabó György sztálinvárosi darukötöző gitárjának mély érzelmekből fakadt melódiáit. Itt dúdolt a gitár húrjainak rezgése mellett Lóránth Feri bácsi, a csőszi születésű hajdani cseléd, akit a Székesfehérvári Villamossági, Rádió és Televíziógyár küldött Dubicsányba, aki már túllépte az ötvenet, de ajkáról még soha nem fakadt ilyen mély érzelemből nóta. Kórusban szól itt nap nap után a dal. Pattog a labda a zöld pázsiton. Tarlós Nelli- ke és Szerján Aranka Budapest Gránit Gyár dolgozók gyermekes komolysággal kergetik a labdát. Itt a virágágyakat körülölelő, színesre festett padok karfáin pihennek meg Böjti András csepeli kazánfűtő karjai, s itt válik gondtalanná a mosoly Kovács László salgótarjáni tanulóintézeti tanár arcán is. Külön-külön történelmük van itt az esztendők három ezerhuszonnégy percre bontott minden szakaszának. Történelmük a való tényeknek, amelyek a tervekből váltak valósággá. Aki azzal a céllal jött ide, hogy szellemi frissességet keressen Dubicsányban, az felfrissülve távozik innen, aki azzal a céllal jött, hogy testsúlya egészségügyi okokból csökkenjen, az csettintve távozik, mint Fridrich Lászlóné tette, amikor felült a Győr felé induló vonatra, de (és ne tegyük hozzá, hogy csodák csodája, mert ez is reális valóság) távozott már Dubicsányból olyan ember is, mint Csekk Géza a budapesti telefongyár egyik dolgozója, aki egy ilyen „röpke pillanat” alatt 9 kilogrammot (!) gyarapodott súlyban. Ez természetesen nem egy önmagától lejátszódó folyamat eredménye. Részesei a dubicsányi üdülés alkotmányos és sikeres perceinek a természeti szépségek és adottságok hatásain túl dr. Gaál Sámuel főorvos szakszerű tanácsai, Mogyorós László üdülővezető, szórakoztató, mulattató, vidám és gondűző rendezvényei, no meg Pál- völgyi Károlyné szakácsnő .dicséretes, ismétlem dicséretes alkotásai is. De akárhogy is volt, igazi élmények maradtak a Dubicsányban eltöltött percek! Nagyszerű dolog volt Du- bicsánnyal megismerkedni. Ezért mondom ki bátran a szót: nagyszerű és pompás az olyan alkotmány, amely ilyen áldásos és felejthetetlen asztal mellé ülteti az embereket! Orosz Béla Ragyogó jelent, még boldogabb jövőt biztosít népköztársaságunk alkotmánya fiataljainknak. Úttörőink fogadalomtételre készülnek. Érzem, hogy kell a munkám Werbőczy alkotmánya - és a miénk... Az Alkotmány körülöttünk van Nálunk az egészségügynél az új alkotmány többet jelentett, mint általában más területen A régi és a mai egészség- ügyi dolgozó között lényegbevágó különbség van. A régiek a kapitalizmusra voltak beállítva, és most örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egészségügyi dolgo,- zók — beleértve a gyógyszerészeket is, — nagyon hamar megtalálták helyüket a ID. SZEKERES JÁNOS: szocialista társadalomban. Csak egy Nógrád megyei kórházi példát hadd említsek káderpolitikánkra vonatkozóan: a tizenegy év alatt orvos gondunk volt, most már az elhelyezésük a probléma a megyei kórházban. Örömteli távlatunk: az új megyei kórház építése megköveteli, hogy a kádereket már most beállítsuk, mert a második ugrásszerű fejlődést ettől várjuk. — Erről a kérdésről sokat lehetne beszélni — mondja minden bevezető nélkül Bojtos László a ZIM salgótarjáni gyáregységének gépmunkása. S állja a szavát. Beszél, beszél. Az ajkáról gördülő szavakat, az arc változásai kisérik. Egy fiatal munkásélet rajzolódik elém. Mintha Bojtos Lászlóban az új felé egyre inkább tárulkozó, vágyódó munkásosztály állna < előttem. | — Tanulni szeretnék és fo i gok is. Őszre technikumba' megyek, s rövidesen hozzá-i kezdek az orosz nyelv tanulá-\ sához is. Elvégre a jog és a> lehetőség előttünk hever. Sj ezekkel a jogokkal élni is, kell tudni. A hirtelen megszakadt be-, szélgetés szünetében erőseb-' ben hallom a sajtolok tóm-, pa zörejét, lemezollók nyi-' horgasát. Bojtos László birodalma ez. Szép birodalom. Aztán zavarnak is minket. Egy dolgozó kevés szülési segélyt kapott, ketten valami ebédüggyel nyitnak ránk. S Bojtos elv társ válaszol, intézkedik. A hidegüzemi szak- szervezeti alapszervezet műhelybizottsági tagja. Szereti ezt a munkát is, mert ez is az. Már hívják, de még elmondja: — Talán sokan nem olvasták még az alkotmányt, de hiszen itt van körülöttünk. Országunk rendje, népünk törekvése, kezünk munkája: ez mind az alkotmány. Alakulás óta vagyok a salgótarjáni Új Elet Termelőszövetkezet tagja, ahol előrehaladásunk, boldogulásunk záloga a munkában, az összefogásban, a közösen végzett munkában rejlik. A felszabadulás előtt cseléd- ember voltam. Azért tudom igazán értékelni a munkához való jogot, amelyet alkotmányunk biztosított. Munkánk után nyugodtan, biztosan élünk. Hatvankét éves ember vagyok, de az elmúlt évben igen szépen kerestem. Közel hatezerötszáz forint volt a készpénz, amit kaptam és annyi terményt, hogy bőven kitartottunk vele az újig. Pedig a mi termelőszövetkezetünk még fiatal közösség. De ahogy az alkotmáNAGY VILMOSNÉ: nyunk is mondja, államunk nagyon sokat segít a termelőszövetkezeteknek, hogy erős, szilárd, nagyüzemi gazdaságok legyenek. Ezt bizonyítja a mi termelőszövetkezetünk is. Két esztendeje kezdtünk, de most már a termelőszövetkezeti gazdák munkájával, az állam nagyarányú segítségével túljutottunk a kezdet nehézségein, egyre fejlődik állatállományunk, gyarapszik gazdaságunk, az Új Elet T/íwnvTermelőszövetkezet. Dolgozunk, de munkánk új értelmet nyert. A magunk jelenét alakítjuk, jövőnket formáljuk. Nekünk ezt jelenti az alkotmány, megváltozott, s egyre szépülő életünk törvénye. Azt jelenti, hogy a mi világunkban kétkezi munkája után értékelik a parasztembert, s ebben a világban tudjuk, hogy miért dolgozunk. kamie készül. Egy másik fa-i váza, még becsomagolva pi- $ hen. c — Most van munkám. Meg-S becsülnek. Igyekszem ezt a\ megbeszülést a pontos, ren-h des munkával viszonozni. Er-c zem, hogy kell a munkámA S ez nagyon jó érzés. ? — Szeretném, ha a szakmai „titkait” tovább adhatnám,? de ez nem rajtam múlik, ha- S nem ezeken a fiatalokon — ? mutat a műhelyben szorgos-jj kodó segédre, meg a két ía-£ nulóra. c Gyöngyösi elvtárs — merte párttag — elégedett, hiszenb magamögött érzi azt az erőt,' amely biztonságot, hitet, jo-7 gokat kölcsönöz neki: az al-l kotmányt. De nem feledke-S zik meg a kötelességekrőli sem. £ I Törvényt írt Werbőczy 1514- ben. Három vaskos könyv summázza a valahai országbíró által egybegyűjtött általános jogi szokásokat, rendeleteket, törvényeket, amelyek közel fél évezreden át voltak iránytűi a magyar törvénykezésnek. Törvényt írt az országbíró s Ady Endre joggal marasztalja el ezért a tettéért, magyarán: bűncselekményéért, mert a híres, de inkább hírhedt hármaskönyv a feuda- lista földesurak jogainak őrzője, később a kapitalista érdekek védője lett csupán s nem a kiszolgáltatottaké. A „törvényen kívüliek” majdhogy fél évezredig mondták könnyekkel és kínokkal keveredő átkaikat a törvények alkotójára, aki a Hármaskönyv: Partis primae titulus nonus részében a nemesek négy kiváltságos és fő szabadságáról dönt. Vér és könny mosta századokon a könyv minden sorát s a gyűlöletes paragrafusokat, — hála a rája hallaj- tott könnyeknek, — szétmosta r végre az idő. 6 Új törvény született! A 0 költő hangjával együtt mi- xlyen rég állították ezt a „tör- 9vényen kívüliek”!... A földelek zsellérei, gyárak proletá- Xrai, hivatalok kisemberei!... 9 Több, mint négyszáz évig Svárták az igazságtevést, hogy oeldőljön a per kiváltságosak 9és kiszolgáltatottak között. 6 Keleten fénylik a hajnali 9nap. Az embernek új nap 2kezdetén keletről jön a re- oménység. x Keletről kél a nap és ke- ,0létről jött a fény a százado- 9 kát lépő sötétség után, Wer- Sbőczy törvényei után, ame- Olyek azt mondták ki, hogy az 2 úr az: úr, a paraszt az: paci raszt. 9 Hát úgy éltünk félezer óévet, hogy úr volt az úr és 9 paraszt a paraszt, mert Wer- Xbőczy országbíró így rendeleté, így parancsolta a paragrafusok kalodájába zárt sze- ' 5 gényembernek. Századok kró- vnikái szólnak erről, szomo- '2rúak és tragédiákat hordo- ozók. 9 Az úr, — hogy ki az igazi ;óúr, — azt az a fény derítette ,9 fel, tette világossá, amely a óhajnalt hozó égről jön, s azok, I akik a hajnali keletről jöttek. Ma már így mondja a mi írásunk, a mi „Werbőczy könyvünk” jóváhagyott és a dolgozók által elfogadott törvénye: „A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.” A negyvenkilencedik paragrafus, amely cseknem fél ezredév után született meg, bizony egészen más, mint Werbőczyé. Ha a sírból felkelhetne, bizony nagyot nézne az öreg országbíró, menynyit változott a világ! Azt mondja és gyakorolja a mi alkotmányunk: „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát, ... polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek ...” A mi törvényeinkből nem kell sokat idézni. Szóból ért az ember, — az igaz szóból, amely köntörfalazás nélkül megmondja: helyes, vagy helytelen dolgokat tettél-e, méltó vagy-e, hogy embernek tartsunk? Werbőczy törvényeiben minden ember végétért a nemesi levéllel. A mi törvényünk, amely a keleti nap keltével született, az sokféle téren adott erőt, szorgalmat, munkához való jobb kedvet, bizakodást és jövendőbe vetett hitet az embereknek. Bizony nem kis esemény ennek az alkotmánynak az ünneplése. A munkásság és dolgozó parasztság találkozása a nap, az új kenyér ünnepe és azoké az üzemi munkásoké, bányászoké, akik ezen a nyáron is segítő kezet pdtak az időbeni munkához, hogy több legyen a kenyér, hogy legyen .minél bőségesebb, fehérebb a föld ajándéka, ami emberi verítékkel termett s jusson belőle mindenkinek. — nem Werbőczy parancsolatai szerint, hanem ahogy a Magyar Népköztársaság Alkotmánya kívánja és akarja. A mostani augusztus 20- nak három jelentősége, értéke van: köszöntjük a friss, puha kenyeret, a munka gyümölcsét, emlékezünk alkotmányunk születésének 11. évére és elismeréssel tekintünk tanácsaink felé, amelyek 10 esztendős munkájuk során az alkotmány szellemében. a nép jó törvényének határozatait igyekeztek tartalommal telíteni, valóra váltani. Az országot járó emberek láthatják, hogy az alkotmány 71 paragrafusa egész közösségünk védelmét, érdekét szolgálja, amely nem ismer kiváltságosakat, de mindenkinek emberséget és emberhez méltó életet ad. Amikor új kenyerünket szegjük, az alkotmány áldásait ízleljük. Az évtizedes szorgalmát dolgozóink által megbecsült tanácsoktól pedig azt kérhetjük: legyenek tovább is hasznos munkásai szocialista építésünk irányításának, növeljék tovább lelkes lendülettel utaink kilométerét, vezessék mind távolabb a fényt, adjanak még több jó vizű kútat, építsenek újabb iskolákat, művelődési otthonokat, orvosi rendelőket, bölcsődéket, napköziket az apróságoknak s legyenek tovább is harcos őrei törvényeinknek, amelyek egész népünk javára születtek. A kényelmes fotelek, heve- rők készítője ö, a kissé köpcös, őszülő hajú ember, Gyöngyösi János. Látni rajta az időt. Éppen rendelőkkel beszélget, mikor felkeresem. Néhány perc, s megkötik az üzletet. Az idősebb házaspár elégedetten távozik. ízléses, szép foteleket rendeltek. A mester kérdőn pillant rám, s mikor megtudja mit akarok, nagyon elkomolyodik. — Magánkisiparos vagyok már 26 éve. Változatos évek voltak... Jó is volt, de rossz is akadt bőven. A kisembernek — bárha iparos volt is — rugaszkodni kellett, ha meg akart élni. A munka bizony gyakran hiányzott. Egy pillanatra elhallgat, aztán körülmutat a műhelyben. A falakon színes rajzok ábrázolják az itt készülő árukat. Középen éppen egy retak iskolába, mert egy cipőjük, egy télikabátjuk volt csak. Aki csak valamennyire vissza tud emlékezni, tudja, hogy mindez bizony milliók számára így volt. Hogy most hogyan élünk, mennyit változott életünk, azt ismét csak tudja mindenki, aki ennek a kornak gyermeke. Én az alkotmány egyik legfőbb vívmányának azt tartom: emberjogot adott a nőnek. Mindenki tudja, hogy mi, i asszonyok különösen elma- ; radottak voltunk a múlt < rendszerben. Nem anyagi elmaradottságról beszélek, i abba könnyebb beletörődni, i De mi egyszerűen nem vol- i tunk emberek. 1 Nem volt szavazati jogunk, ; nem mehettünk dolgozni, — l legfeljebb cselédnek — és f csak elvétve juthattunk el- 1 magasabb iskolákba. Az én i gyermekeim is felváltva jár- i
