Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)
1960-07-02 / 53. szám
4 NÖGRADI NfPÜJSÁ« 1960. július 2. M ért ilyen antológia is van ám!” — írja ( y , Bóka László, az / / Élet és Irodalomban egy megyénkben tett látogatásáról írt megjegyzései végére. Ügy érzem, volt ebben a megjegyzésben valami jóindulatú vállveregetés, nem sértő szándékú. „Mert ilyen antológia is van ám!” — mondjuk mi, nógrádiak, jogos büszkeséggel. Több megye után Nógrád is lehetővé tette ilyen kiadvány megjelenését és ezzel régi adósságát kezdte le- törletszteni, mint az előszó mondja. Az antológia jelentőségét akkor tudjuk . értékelni, ha ismerjük megyénk kultúrpolitikájának múltját. Nem beszélek itt a felszabadulás előtti előzményekről, megyénk akkori kulturális helyzetéről. Vonsik Gyula elő- előszava nagyon frappánsan vetíti ezt fel. Csak futólag említem azokat a kísérleteket, melyek már a felszabadulás után történtek egy ilyen megyei kulturális orgánum létrehozatalára. Itt van előttem a régi kiadvány egy példánya és a jelen antológia. Már a külsejükből árad a két vállalkozás közötti különbség. Teljesen megérteni belőle- hogy mint az előszó sugallja, most érkezett el az idő, most teremtődött meg az a szellemi és politikai légkör, hogy a régi adósság törlesztése hathatósan meginduljon. Megyénk kulturális arculata most van igazán átalakulóban. Nem célom, hogy polémiát kezdjek egyes aggodalmaskodókkal, akik, mint Szamos Rudolf teszi az Élet és Irodalomban, a magyar irodalom egyetemes érdekeit féltik a tájjellegű irodalmi kezdeményezésektől. Atyai tanácsokat adnak a megyék művelődési osztályainak, hogy „a rendelkezésükre álló anyagi kereteket a kulturális forradalom igazi céljaira, s nem a provinciális hetykeség produktumaira használják fel” Nem keresem az ilyen óvatoskodó „igazi” kultúrfor- radalmárok megjegyzéseinek indítékait, bár nem lenne érdektelen. Csak azért említem meg, mert többek között Nógrád megyét is óva inti a cikkíró, hogy ne ártsa magát az állami könyvkiadás dolgába. Hogy felesleges volt az aggodalmaskodás, arra méltó válasz ez a kis antológia. Aki elfogulatlanul olvassa, annak el kell ismernie, hogy nem provinciális hetykeség, a paraszti kivagyiság produktuma, hanem megyénk változóban levő kulturális arculatának szerény tükre. Nem a palóc irodalmat szolgálja- hanem az egységes magyar irodalom érdekeit, azokkal a nógrádi erőkkel, melyek az országos szintű könyv- és folyóiratkiadásban eddig még nem jutottak szóhoz. Nem vesszük ezt zokon, valószínűleg több közülük még nem üti meg az országos szintet. Antológiánk célja éppen az, hogy közlési és ezáltal fejlődési lehetőséget biztosítson ma még országos viszonylatban nem versenyképes íróknak. A zt is nyugodtan állíthatjuk, hogy nem dilettáns iskolát akarunk nyitni Ilyen alapokon minden megyei szintű sportverseny is dilettánsok öntetszelgésének lenne minősíthető. Megyénk nem a saját törekvései mögé akarja szorítani a mai magyar irodalom egyetemes érdekeit. Ellenkezőleg. Saját erőinek céltudatos rendezésével, előkészítésével és irányításával kultúrforradalmunk, az egységes magyar irodalom érdekeinek akar segíteni. Ezek után az elvi megjegyzések után nézzük magát az antológiát. Mindjárt hangsúlyozni szeretném, hogy nem elemző kritikát írok, hanem az első olvasás élményeit rögzítem. Egy újabb olvasás talán más megvilágításba fog mindent helyezni. Most inkább a figyelmet szeretném az antológiára általában felhívni. Az egyes darabok elemzésére, majd azon az ankéton lesz hely- melyet tudtommal a szerkesztőség úgyis tervez a közreműködők irodalmi fejlődésének előmozdítása céljából. A kiadvány leggazdagabb része az irodalmi rész és (J)aL&e(&L(Lävi- Meg jegg zések egg ant&i&giámi azon belül is a novella. Nehéz a kilenc elbeszélésről általában beszélni, mert szerzőiket azonkívül, hogy nógrádiak, nem sok közös vonás fűzi össze. De a származás, életkor, élethivatás és tehetség dolgában annyira különböző írókat és alkotásaikat mégis összefűzi, mint az előszó írja: „a múlttal szembeni gyűlöletkeltés és a jelenhez való ragaszkodás”, tehát a közös eszmei platform. Az írásokat valószínűleg kinek-kinek gazdag repertoárjából a szerzők, vagy a szerkesztőség válogatása alapján kerültek az antológiába. Megírásuk időpontja tehát ismeretlen. Az azonban az írásokból magukból kiderül, hogy az utóbbi két, legfeljebb három év termékei közé tartoznak. Ezzel nem filológiai érdekességre akarom felhívni a figyelmet, amelyet az olvasó kiolvashat a szövegből vett belső érvek alapján, hanem arra az örvendetes tényre, hogy megyénk írógárdája mer foglalkozni mai életünk problémáival. Sőt azt is hozzáteszem, hogy nemcsak mer a mához nyúlni, hanem tud is tájékozódni mai életünk nem éppen könnyen áttekinthető szövevényében. A nem mai tárgyú elbeszélésekben is benne van a ma szemlélete. Legutóbbi történelmünk egy-egy drámai pillanatát vetítik elénk egyaránt helyes eszmei tájékozottsággal. A fokosban a felszabadulás előtti bányászsors tárul elénk egy szerelmi történet kapcsán. Az irodalomban sokszor elmesélt, az életben még többször megtörtént hűtlen asszony története, aki férje főnökével szűri össze a levet, és saját gyalázatával vásárolt férjének előmenetelt. A történet maga meglehetősein irodalmi közhely, Maupassanttól Mikszáthig sokan feldolgozták. Mégis a jelen feldolgozással is van önálló értéke. Hiteles rajzát adja annak a testet-lelket eldurvító kizsákmányolásnak- amelynek egyszerre áldozata a megcsalt férj éppúgy, mint a hűtlen asszony, hiszen mindketten a kisemmizett munkásosztály tagjai. A Vanda című elbeszélés a Szovjetunióban visszavonuló vert seregek életének egy megrázóan szép lírai epizód- j meséli el A történet minden valószínűtlensége mellett is az egyszerű magyar katona és a szovjet lány erkölcsi fenköltségét sugallja és gyűlöletet ébreszt a németfasiszta barbárságai szemben. Különösen a befejezés balla- dás hangütése árulkodik komoly írói tehetségről. A Tábla lóg a nyakában filmszerű kockákban vetíti elénk a 44-es hátroszág borzalmait. Laza szálakkal összefűzött tragikus esemény, de nem tragédia. írója képszerűen lát, de megláttatni kevésbé sikerült neki. Egy kiváló rendező és jó operatőr kezében nagyszerű film kerekedhetnék belőle. így csak vázlat marad. Ihlető erő a közelmúlt történelmi tragédiája is: az 56-os ellenforradalom, két novella is foglalkozik vele. Figyelemre méltó a két nézőpont, ahogy az ellenforradalom hatása jelentkezik „A harmadik” és a „Gemitus mortis” című novellákban. Az előbbiben nagy folyamat- egy emberi sors többszörös átalakulása zajlik le szemünk előtt. Mint válik egy rabszolgasorsban tartott ember öntudatos, osztályharcos kommunistává, majd személyi szerencsétlensége és a megváltozott politikai légkör hatására magányos, emberkerülő különccé Végül az ellenforradalom emberpróbáló vihara mint adja vissza hitét előbb saját magába, aztánj más emberekbe is. Rendkívül finom lélektani megfigyelés, hógv nem a fizikai magány teszi magányossá az embert, hanem a közösség eszmei vérkeringéséről való leválás. A nagyszerű téma ügyes feldolgozásának egyetlen gyengéje, hogy a hármas fordulatot inkább megtudjuk, semmint érzékeljük a főhős ábrázolásában. A „Gemitus mortis” azt mutatja be, mint küszöböli ki magát az életből valakimért kommunista létére nem állta meg helyét a nagy próbán. Ebben az elbeszélésben, úgy érzem, eszmeileg nincs valami rendben: nem tudom, reálisnak mondható-e, hogy valaki annyira kétségbeessen, mint itt a hős, hogy öngyilkosságban keressen utat, hiszen a körülményekből az nem derül ki, hogy olyan súlyosat vétett volna. Szinte szimbolikus értelmezésre lenne kedve az embernek, ezt viszont a részletek realitása nem engedi. A közvetlen mai valósággal foglalkozó novellák annyi érdekes prolémát vetnek fel, hogy azoknak itt még a sum- más összefoglalására sem merek vállalkozni. Annak ösz- szegezésére külön cikk kell- mert erős és gyenge oldalaival egyaránt megérdemli. összefoglalva a prózára vonatkozó megjegyzéseimet: igen biztató a kép. Novellaíróink ismerik a valóságot, ügyesen választják meg a novelláik témáját, csak a művészi kivitelezés marad néha a téma és eszmei mondanivaló mögött. Láthatólag a Móricz-típusú drámai novellaszerkesztést alkalmazzák, de módszereik még nem elég kiforrottak. Különösen a drámai sűrítés hiányzik belőlük Gyakran állítja meg a novella ütemét egy-egy fölösleges kitérés, mely önmagában jó, de a novella szerkezetébe nem illeszkedik szervesen. A sematizálásból sem szabadult még ki mindegyik író, egyik-másik novellában bizony nem a történetnek van tanulságos csattanója, hanem csak a tanulságnak van nem mindig életszerű rémmeséje. Egészben véve azonban megállapítható, hogy olyan erők gyűltek az antológia köré, melyeknek továbbfejlődési lehetősége megvan, ha közlési lehetőséghez jutnak. A kritikai rész minden dolgozatának elolvasása arról győzött meg. hogy nagy kár lett volna ezeknek az írásoknak a szerzők asztalfiókjában porosodnia. Különösen figyelemre méltónak tartom Csík Pál cikkét, amelyben egy országosan sokat feszegetett kérdéshez, a mai novella problémájához nyúl. Teszi ezt minden nagyképűségmentes világossággal és tisztánlátással Konkrét elemzései foghatóvá teszik az országos szinten elhangzott és gyakran csak beavatottak számára érthető sommás kiértékeléseket. Jelentőségét speciálisan abban látom, hogy az antológia tanúsága szerint a novella iránt van megyénkben legnagyobb aktív és passzív érdeklődés. Tehát elemzéseit és megállapításait az írók éppúgy hasznos eligazításként fogadhatják, mint az olvasók széles rétegei. T úl a határon című rovatban Gajzágó Aladár egyiptomi útirajzát olvashatjuk. Az útirajz nem könnyű műfaj, gyakorlott írót is próbára teszi. Nehéz eldönteni: ki, vagy mi legyen a főszereplője: a táj, ahol járnak, vagy az ember, aki utazik és egyéni élményekre tesz szert. Az igazat megvallva, Egyiptomról már mindazt tudja a közepes tájékozottságú olvasó. amit Gajzágó megírt valami személyesebb jellegű dolog jobban érdekelt volna bennünket. Például elsősorban az, hogy sikerült neki Egyiptomba eljutnia, ahová nem sok megyénkfia jutott még el. Valaha járhatott ott egy gróf, Széchenyi, vagy más többezer holdas arisztokrata, most pedig egy közönséges tarjáni halandó is megjárta a fekete világrészt Ennyit változott a világ, erről is szerettünk volna olvasni az Egyiptomban bekövetkezett változásokon kívül. A Hagyomány című rovatból engem különösen Ha- bonyi Zoltán kis írása ragadott meg. Ilyenfajta, múltat és jelent összekapcsoló írások, szerintem mindig érdekesek, hasznosak. Mikszáth és Madách nem sok van a megyében. róluk kevés már a fcl- deríthetetien hagyomány, és ezek felderítésére országos szinten is történnek fáradozások A nógrádi pásztorokkal való foglalkozás éppúgy, mint a nógrádi várak történetei csak azt bizonyítják, hogy a vizsgált kérdések Nógrádban ugyanúgy vetődnek fel, mint Honiban vagy Hevesben, esetleg mint széles e hazában. Mint ilyenek, csak egy országos szintű feldolgozásnak lehetnek részei, illetve helyi illusztrációi. Ezeknél, szerintem. sokkal érdekesebb egy- egy hely kapitalista múltjának és szocialista jelenjének egyéni élményekben megmutatkozó szembeállítása. Ez nem erőnknek megfelelő vállalkozás, és eszmei-politikai szempontból is nagy nevelő értéket jelent megyénk fiatalsága felé. A miről nem szóltam, az hely hiányában maradt el- és remélem, hogy egy következő alkalommal még módom lesz visszatérni rájuk. Gondolok elsősorban az antalógia költeményeire. Befejezésül még csak anynyit, hogy a belső címlap egy szavát szeretnénk a következőkben megváltoztatva látni. Az antalógia helyett szeretnénk ezt a szót olvasni, hogy folyóirat, azaz szeretnénk, ha nem egyszeri nekibuzdulásról lenne szó, hanem folyamatosan megjelenő kiadvánnyá alakulna ez a gyönyörű és már első megjelenésekor sok reményre jogosító kezdeményezés. Versényi György Balett-vizsgán Ma egy hete tartották vizsgájukat Salgótarján két kul- túrházának balett-növendékei. A sok szép élmény közül kettőt mutatunk be. A karneváli felvonulásból a hollandi kislányok A perzsa vásár, Kom ka Magda előadásában NÉHÁNY SZŐ A NAGYOROSZI SZÍNJÁTSZÓKRÓL PIHENŐ KÖZBEN Nagyoroszi községben egy 25 tagú színjátszó csoport és három tánccsoport működik. Ez évben különösen nagy elismerést váltott ki a község lakóiból a színjátszó csoport tevékeny működése. A csoport legöregebb tagja Vida István, aki már közel jár a 60 évhez, a legfiatalabb pedig Rakonczai Júlianna, aki 16 esztendejével játszotta a legutóbb bemutatott Bástyasétány 77 című operett primadonnájának szerepét. Ezt az operettett Nagyorosziban hatszor, vidéken pedig két alkalommal mutatták be a Petőfi kultúrcsoport '-agjai. Ezenkívül azonban ez év elején nagy elismerést arattak Dobozy Imre: Szélvihar című drámájával is. S ugyancsak a község lakóinak nagy megelégedésére adtak elő több olyan nevelő tárgyú egyfelvo- násos darabot, amely a nevelés mellett a község lakóinak szórakozási igényeit is jól szolgálta. Most a nyári időszakra egy rövid szünetet ütemeztek be maguknak, de úgy tervezik, hogy ősszel az „Egy éj az Aranybikában” című Mikszáth novellából írt háromfelvoná- sos vígjátékkal mutatkoznak be Nagyoroszi község lakói előtt. MŰREMEKEK — BÉRBE Egy kölni műkereskedő ügyes ötletével nagy üzleteket csinál. Havi 5—10 márkáért értékes festményeket ad bérbe. A bérleti időszak lejártával üzletfelei más képekre cserélhetik az eddig bérelt festményeket, vagy részletü- zetésre meg is vásárolhatják azokat. A VILÁG LEGLUSTÁBB TÖRZSE A dél-indiai hegyvidéken él a toda nevű pasztornép, amely arról nevezetes, miszerint soha nem tűrte, hogy tevékenysége munkává „fajuljon”. Ezzel annyira kivívta a szomszédos törzsek elismerését, hogy azok már önként ellátják a kis törzset a fennmaradásához szükséges élelmiszerekkel. Már az Üjtelepen hallom a zsivalyt, pedig a strandig még egy dombot is meg kell mászni. Domboktól, vetődésektől körülölelt völgyben épült a pászitói strand. Szinte egy megye sóhajtott, amikor elkészült... A bejáratnál apró asztalka, s mellette a pénztáros, mint valami középkori pénzváltó. Csupán az a különbség, hogy előtte nem pénzek, hanem jegyek sokasága hever... — Belépőjegy három forint, a ruhatár 1,50. — Kabin nincs?... — A pénztárosnő úgy néz rám, mintha a tízparancsolat ötödik törvényének vétettem volna. — Húsz kabinunk van — mondja sértett méltósággal —, de azokban csak vetkőzni és öltözni lehet. A ruhatárban kell leadni a ruhát... A bejáratnál senki sem áll, úgy látszik, akárki bemehet. Stílszerű a környezet, még a zene is. Két rekedt és eléggé halk hangszóró a Pancsoló kislány-t röpíti rövid hallótávolságra. A medence körül tizek, százak, ezrek (?)... sokan vannak. Meglepetés is akad bőven. A férfiruhatárba nem lehet bejutni Előttem mozog egy élő fal. Tenyérnyi „fecskék”, NEKEM HUNDEN TETSZETT... többtenyérnyi úszónadrágok villognak a színskála minden pompájában. Dante könnyebben bejutott a pokolba, mint én a ruhatárba ... Az egyik kabinba menekültem, de sajnos, nem lehetett leülni. Ügy látszik, hiánycikk lett a kispad is. Az ingem az ingó fogasra akasztottam, aztán valahogy sikerült átöltöznöm egy tenyérnyi izébe ... Kilépek a kabinból, s két kezemben meglóbálom ruháimat, s újra megpróbálok bejutni a ruhatárba. Sajnos, nehezebb, mint nullatalálatot elérni a lottón. Társulok azokkal, akik a fűre rakják ruháikat, ott még sem kell tolakodni. A víz jó, de alig van hely a medencében. Űszni szeretnék. Karok, lábak fonnak körül,. valaki oldalba rúg a víz alatt Ugyan mi baja lehet velem? Aztán mégis sikerült néhány métert úszni. Kikapaszkodom a vízből, s elhatározom, hogy barnára sütte- tem magam a Nappal. Az izzó homok előbb-utóbb bezavar a vízbe. Vizet keresek a lábmosóban, közben fölkelti érdeklődésem egy jóki- nézésű vasrúd, amely békésen pihen a lábmosóban. Vadászzsákmányra les. Vajon kinek a lábát fogja elkapni? Erre a rúdra kötötték a mély vizet jelző táblát... Labdák röppennek a víz fölött, mindenki játszik mindenkivel. A kellemes víz után a. zuhanyok felfrissítik azokat, akik nem félnek a hideg víztől. De nini! A kerítésen kívül is milyen sok a néző. Nők, férfiak, gyerekek vegyesen. Vágyakozó bámulattal bámulnak befelé. S milyen jó helyük van. A drótkerítés hétrét hajlik könnyű súlyuk alatt... Az idő rohan, mint általában hét végén. A Nap is gyengébben süt már, az enyhe szellő is hűti a forrófejű fürdőzőket. Több a vidéki, mint a helybeli. Nagy a forgalma a sörözőnek, sokszor ez is hasonló a ruhatárhoz. Van, aki már hazafelé indul. Az egyiknek gyenge volt a napsütés, a másik a vizet kifogásolta, szóval elégedetlenkedtek. Akárki akármit mond, nekem minden tetszett... — r. s. —
