Nógrádi Népújság, 1960. július (16. évfolyam, 53-61. szám)

1960-07-02 / 53. szám

1960. július 2. NÓGRÁDI N1PÜJ8AG Az építők dicsérete ... Sok bírálat érte már aa Építőipari Vállalatot Salgótar­jánban, hogy az általuk épített tömbházakba, lakásokba egy évvel a beköltözés után Is visszajárnak a félbemaradt munkákat befejezni, s szinte gyakorlat volt az is, hogy a lakók feje felett vakolták be a lakások külsőjét. Űgylát- szik hosszú huza-vona után radikálisan szakított az épít­kezés ezzel a maradi és főleg tervszerűtlenségéről, szervezet­lenségéről tanúskodó salgótar­jáni hagyománnyal. A vásártéri ezerlakásos vá­rosnegyedben ugyanis az ok­tóber végi határidővel szem­ben most június 30-én a vá­rosrész eddigi legszebb tömb­épületét adták át rendelteté­sének, s nem is akárhogyan. Gyönyörűen, ízlésesen, kívül- belül a legaprólékosabb igé­nyeknek is megfelelően rend- betéve, s elkészítve 16 mo­dern, új lakás várja gazdá­ját. Sokan megjegyzik, hogy ez csak azért történt, mert közvetlenül az Építőipari Vál­lalat székhaza melletti épület­ről van szó, s a vezetők előtt mégsem lehet hónapokon át egy lucaszéke elv alapján ké­szütő tömbházat hagyni. Több mint valószínű azonban, hogy ezeknek a rosszmájú véleke­dőknek nincs igazuk. Meg­győződésünk, hogy az építő­ipar munkája ennyivel lett jobb, s értékesebb a régiek­nél. Egyébként ezt igazolja a megyei tanács székháza melle‘t a huszonhárom lakást és földszintjén a Magyar Nemzeti Bankot magában fog­laló tömbház is. A lakások itt is szemnek, szájnak ízlése szerint várnak átadásra. Most már csak az új és igen tet­szetős épületek környékét kell megtisztítani az építőmunka törmelékétől, és elmondhat­juk: az építők dicséretére vált ennek a két lakástömbnek az Ikészítése. Éppen a dolgozó nők érdekében... Közös erővel, neveléssel örvendetes dolog az, hogy a postai alkalmazottak, — telefon- kezelők, kézbesítők, pénztárosok, de a többiek is rendszeres tüdő­szűrővizsgán esnek át, hogy óv­ják saját, de dolgozó társaik, mi több, óvják azoknak a felek­nek egészségét is, akikkel akár kézbesítésen, akár pedig a pénzkezelésen keresztül érintkez­nek. A hiba azonban mégis be­következik — s csak egyetlen példát ragadunk ki. A salgótarjáni telefonkezelők között az elmúlt vizsgálat alkal­mával egy tbc-s megbetegedés­ben levőt találtak. Az orvos ele­get is tett kötelességének — több hónapos gyógykezelésre utalta. Az alkalmazott azonban vissza­jött, elfoglalta beosztását, ahe­lyett, hogy a posta, legalábbis teljes gyógyulásig más beosztás­ba helyezte volna. Nem mond­juk, hogy ennek „eredménye”, ezt nem is mondhatjuk, de a leg­utóbbi vizsgálaton már két ál­Sok kicsi sokra megy Hasznos javaslatok nyomában A szörospataki bányaüzem ez év első öt hónapjában ter­melési tervét 102,6 százalék­ra, az összüzemi teljesítmény tervét 102,1 százalékra, ka­lória tervét 100,5 százalékra teljesítette, önköltségi tervét pedig 96 százalékra. Az itt említett számok szép eredmények, de így egysze­rűen leírva nem mondanak sokat. Ahhoz, hogy az üzem ilyen eredményes munkát tudott végezni, szükséges volt 1200 dolgozójának akaratára, Lendületére. A műszaki veze­tés tudása legjavát adva el­készítette az éves szakmai tervet, a távlati tervet, az oneratív tervet, amely alap­jában megadta a lehetőségét annak, hogy az üzern lerv- számait túl tudja teljesíteni. A tervek azonban nagyvo­nalúak. Alaposabb részletek­be bocsátkozni nem tud és azért van szükség arra, hogy mindenki a saját munkaterü­letén lavítsa munkáját úgy, hogy a végeredmény, az üzem eredményei javuljanak. Az üzem műszaki vezetői a jobb eredmény elérésének re­ményében igyekeznek is a felvetett problémákat megol­dani, — részben pedig az ál­taluk is látott hibákat kikü­szöbölni. A sok kiesi sokra megy elv alapján gondosan mérlegelni kell minden fel­vetett problémát és ha leg­kisebb javulás is várható, azt meg is kell valósítani. Barabás István csapatvezető vájár javasolta például, hogy a vezetése alatt álló csopor­tos pillérfejtésen készítsen az üzemvezetőség fatárolóheiyet, hoev ezáltal a szá!1?' szállított fa, a szénszállítást ne zavarja és a fatárolö- helyről méret szerinti fát lehessen elvinni. Az üzemve­zetőség látva, hogy ezáltal a munkahelyi szállítás bizton­ságosabb. a fa lerakása egy­Milon Ferenc elv­társ, a Nagybáto- nyi Szolgáltató Vállalat egyik leg­idősebb lakatosa. Azon fáradozik, hogy zökkenő- mentes legyen a függőpályán a szállítás. Nincs is abban a munká­ban semmi kifo­gásolni való, ame­lyik keze alól ke­rül ki. Képünkön is kötélpályái la­katot jó minőség­ben javit. szerűbb lesz és a méret sze­rinti felhasználással fataka­rékosságot is lehet elérni, a tároló vágatot el is készíttet­te. Kossuth leitősaikna csopor­tos pillérfejtésében Igen nagy a nyomás és talpduzzadás. Emiatt az említett körülmény miatt a kihajtott vágatok gyakran 24 óra alatt annyira eldeformálódnak, hogy a 4 méter hosszú és 300 mm. át-; méröiű légcső beszereiese, az azzal való mozgás i^rtetlen Ebből kifolyólag és a sok le­vegő hiányából nagy volt a csapaton a teljesítmény esés, hiszen a füstrevárás ideje gyakran feszökött egy, másfél órára. Csúz Sándor vájár ilyen nagynyomású helven javasol­ta a műanyaglégcső bezeté- sét, mellyel deformált vágat­ban is lehetett a munkahely­re levegőt elvezetni. Ezzel si­került elérni, hogy a csapat füstrevárása a normálisra csuivKent és a teljesítmény emelkedett. Bakos k. József, a Szeptem­ber 6. akna nyugati bánya­részen a II. telepi ereszkébe egy szállítási dolgozóval töb­bet javasolt, hogy az ott mű­ködő 2 csoportos fejtés üres ellátásával mutatkozó zava­rok kiküszöbölődjenek. A műszaki vezetés próbákén! meghallgatva a javaslattevőt, egy dolgozót telepített ás amikor az bebizonyosodott, hogy a csapat teljesítménye felemelkedett, a többlet lét­számot meg is hagyta. Ezek a javaslatok kis hord­erejűek, nem mutatnak milli­ós megtakarításokat egyma- gukiban, de elsősorban hozzá­járultak ahhoz, hogy a szo­rospataki bányaüzem első öt hónapjának eredményei meg­ütik az élüzem szintet. gas táppénzes állománynak más okai is vannak. Hosszú évek óta ismeretes, hogy a vidékről bejáró, földdel ren­delkező munkások egy tekin­télyes része időközönként — főleg a mezőgazdasági mun­kák idején — előszeretettel marad otthon. És ez, sajnos, nem egy esetben táppénzes állományban történik. Ezek közül kerülnek ki az álbete­gek, a táppénzcsalók. Ma­gukkal hozták sokan a múlt­ból örökölt szemléletet, ami­kor a munkás igyekezett minden módon könnyíteni a kizsákmányolás terhén. Még nem mindenki ismerte fel világosan, hogy az álbeteg­séggel nemcsak a társadalom­nak, hanem saját magának is árt a mi rendszerünkben. Vajon mennyire segítik elő a munkásság döntő többsége által képviselt nagy ügyet azok a salgói „betegek”, akik táppénzes állományban rend­szeresen a kocsmákban töl­tik el a műszakot. A nagyobb baj pedig az, hogy az ilyen és hasonló esetek ellen nem mindenkor lépnek fel kellő határozottsággal. E helyzet kialakulásához feltétlenül hozzájárul egyes orvosok végletekbe eső mun­kája is. Előfordul, hogy ese­tenként felületes vizsgálattal a beteg dolgozót is kereső­képesnek nyilvánítják. Más esetekben egy sor jajgatni, szimulálni jól tudó embert különösebb betegség nélkül hetekig, sőt hónapokig táp­pénzes állományban tarta­nak. Az okokat keresve, feltét­lenül rá kell mutatnunk arra, hopv a megbetegedések gya­koriságát számos esetben a felelős gazdasági vezetők ha­nyagsága okozza, amikor nem tartják meg, és nem tartat­ják meg a munkavédelmi és egészségügyi óvórendszabá­lyokat. Lehetne példát hozni a szénbányászatból, a Salgó­tarjáni Üveggyárból, _ Tűz­helygyárból és főleg elég so­kat a helyiiparból, hogy egé­szen kis kérdésekben hosszú idők óta nem történik intéz­kedés, pedig az lényegesen javítana a munkakörülmé- ról, hogy néhány helyen az egészségügyi és munkavé­delmi célokat szolgáló anyagi eszközöket valamiféle olyan tartaléknak tekintik, amelyet egyéb célokra is fel lehet használni. Ahhoz, hogy ezen a hely­zeten sürgősen és gyökerében változtassunk, széleskörű tár­sadalmi összefogásra van szükség. A munkások túl­nyomó többségére bátran le­het számítani e feladat meg­oldásában csakúgy, mint ahogy ez az élet más terüle­tén is történik. Elsősorban a pártszervezetek helyéről és szerepéről kell szólni ezzel kapcsolatban. Nagyon szük­séges, hogy az üzemi pártbi­zottságok és alapszervezetek termelést szervező és ellen­őrző tevékenysége hatékonyan kiterjedjen erre a területre is. Ahogy azt a megyei párt- bizottság tette, az alsóbb pártszervek és szervezetek is irányítsák rá a közvélemény és a vezetők figyelmét a ma­gas táppénzes állomány okai­ra és megszüntetésének kö­rülményeire. A gazdasági és műszaki vezetők értsék meg világosan, hogy a munkások védelmére hozott törvények és rendelkezések megtartásá­nak elmulasztása, vagy ép­pen a lógás eltűrése súlyos bűn a társadalommal szem­ben, és ellentétes azzal a bi­zalommal, amelyet a vezetők­nek előlegeznek. Különösen helytelen az a szemlélet, hogy amikor az illetékes szervek intézkedéseket köve­telnék, akkor egyes gazda­sági vagy műszaki vezetők ebben a termelés akadályo­zását látják. Nem lehet meg­nyugodni abban sem, hogy a szakszervezeti bizottságok na­gyon sok helyen elnézik a törvénysértéseket, nem tekin­tik nagyon is elsőrendű fel­adatúiknak a munkafegyelem megszilárdítását. Természetesen a kialakult helyzettel kapcsolatos felada­tokat teljesen félreérti az, aki úgy gondolja, hogy itt néhány administrativ intéz­kedéssel gyors változást le­het elérni. Igaz, erre is szük­ség van. De az elsődleges, és legfontosabb, hogy a vezetők támaszkodjanak a munkások nagy többségére és világosan lássák: célt elsősorban neve­léssel, a felvilágosító munká­val, megfelelő közhangulat kialakításával lehet elérni. A táppénzes állomány egészséges csökkentésében és a munkafegyelem megszilár­dításában előttünk álló fel­adatok megoldása ma rend­kívül nagy súllyal bírnák. Nemcsak az ez évi terv tel­jesítése és a második öt­éves terv jó előkészítése szempontjából, hanem azért is, mert a dolgozó emberek egészségének törvényes vé­delme, a betegségek megelő­zése és a társadalom pénzén élősködő egyes emberek rend­reutasítása teljes egészében megegyezik a munkásosztály felfogásával, erkölcsével és céljaival. Vasárnap megkezdik a Zagyva I. nagyjavítását Vasárnap reggel több mint 23 hónapi működés után le­állt a Zagyvapálfalvi Üveg­gyár régi kemencéje, a Zagy­va I. Hétfőn engedik ki a hutából a közel 70 vagon- nyi izzó üveget. A kilencna- pig tartó hűlési időszak után látnak hozzá a kemenceépi- tők a bontáshoz és a javítás­hoz. A tervek szerint a fel­fűtés után a kemence terme­lése szeptember 3-án indul meg ismét. A nagy munkát megfelelő előkészület előzte meg. Napokra, órákra bontva tervet készítettek a gyár műszaki vezetői a nagy­javításhoz. Messzemenően hasznosítják azokat a tapasztalatokat is, amelyeket eddig szereztek a javításoknál. Ügy tervezik, hogy az alapos előkészület és a tapasztalatok hasznosítása jelentősen hozzájárul majd a huta javítási idejének csök­kentéséhez. Már a hűtés és a javítás ideje is több nap­pal rövidebb a szokásosnál. Eredetileg 68 munkanapot ter­veztek a vasárnapi leállástól a szeptember 3-i kiindulásig, e nagy munka elvégzésére. Az intézkedési tervben azonban már sikerült ezt az idősza­kot két nappal csökkenteni. A munkások és a műszaki veze­tők véleménye azonban az, hogy még további csökkentést lehet elérni: úgy tervezik, hogy a hú­zógépek hatvan nap múl­va, tehát már augusztus végén megindulnak. Amíg a gyár régi kemen­céjét felújítják, addig az új kemencére, a Zagyva II-re há­rul nagy feladat. Az új ke­mence már erősen megköze­líti teljes kapacitását és min­den remény megvan arra, hogy a Zagyva I. javítása ide­jén maradéktalanul eleget tesz ez az üzemrész a reá há­ruló fontos feladatnak. r OltiHL khüiifú üimjánih Rövidesen útjára indul a sok-sok pohár, váza és más készítmény a Salgótarjáni Üveggyárból. Szorgalmas fiata­lok, fürge kézzel készítik elő szál­lításra a kemen­cék munkásainak termékeit. Szocialista szerződést kötnek a hideghengermű építői, szerelői 1961 május 1-re tervezik a próbaüzemeltetesf A Zagyva II. építésén és szerelésén dolgozó vállalatok példájára szocialista szerző­dést kötnek a Salgótarjáni Acélárugyár hideghengermű­vének rekonstrukcióján dolgo­zó építők és szerelők is. Eb­ből a célból — a megyei párt- bizottság kezdeményezésére — csütörtökön már előzetes meg­beszélést folytattak a vállala­tok megbízottak A cél az, hogy a mintegy 138 millió forintos beru­házással épülő új létesít­ményben 1961 május 1-én a próbaüzemeltetést meg­kezdjék. A hideghengermű építésén és szerelésén közvetlenül dol­gozók hat vállalatnak és a még velük kooperáló számos más gyárnak, üzemnek sok nehézséget kell legyűrnie, hogy ez a célkitűzés meg­valósuljon. Egyes vállalatok, mint például a Budapesti Haj­tóműgyár máris szép jelét ad­ták támogatásuknak. Levélben közölték a Salgótarjáni Acél­árugyárral, hogy az általuk gyártott 10 darab motort a szerző­désben foglalt határidőnél egy évvel korábban, 1960 december 31-ig leszállít­ják a hideghengerműnek. Ez olyan példamutatás, amelynek kö­vetésére méltán szükség van más vállalatok részéről is. Egyébként az érdekelt gyá­rak megbízottai két hét múlva ismét összeülnek Salgótarján­ban, hogy részleteiben is meg­határozzák az egyes gyárak, vállalatok feladatait és ennek alapján megkössék az ország és a megye számára jelentős beruházás határidő előtti át­adására a szocialista szerző­dést. Ezekben a napokban a ren­delkezésre álló tények és sta­tisztikai adatok alapján a me­gyei pártbizottság és a me­gyei szakszervezeti szervek fokozott mértékben irányí­tották rá a figyelmet a táp­pénzes létszám alakulására. Ennek pedig nyomós okai vannak. 1957-hez viszonyítva ez év első negyedére közel egy százalékkal növekedett a táppénzes állomány. Hasonló időszakot figyelembe véve az országos arány alakulásának ez közel tízszerese. Különösen kirívó a helyzet a vasipar­ban, az építőiparban, a helyi- iparban és a közalkalmazotti szakmákban, valamint néhány helyen a fiataloknál. Minde­nek felett pedig a szénbányá­szat vezet mind a növekedés ütemét, mind a táppénzes ál­lomány arányát illetően. Hogy az így kialakult hely­zet milyen súlyos károkat okoz, artra elég megemlíteni, hogy Salgótarján hat nagy­üzemében az év első négy hó­napja alatt betegség miatt több mint 482 000 munkaóra esett ki. Ha ez továbbra is így marad, akkor a beteglét­szám és az igazolatlan mu­lasztás miatt tóeső termelési érték megközelítőleg annyi lesz, mint a Zagyvarónai Vasötvözetgyár egész évi ter­melésének értéke. Ez pedig nem tartozik a 'kisebb össze­gek közé. A 'kialakult helyzet okait keresve, súlyos tévedés lenne általánosítani. Világosan látni kell, hogy a megváltozott tár­sadalmi és anyagi körülmé­nyek következtében dolgo­zóink olyan betegségekkel és egészségügyi panaszokkal is orvoshoz mennek, illetve táppénzes állományba kerül­nek, amelyekkel a múlt rendszerben semmi lehetőség sem lett volna felkeresni az orvost. Nem lehet számításon kívül hagyni azt sem, hogy megyénk egészségügyi ellá­tottsága még elmarad az igé­nyek mögött, számos hiányos­sággal küszködik. De a ma­; kalmazottat találtak tbc-ben, akik a telefonnál vannak. Hát nem kellene ebben intézkedni? Hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy a telefonkezelők szorosan egymás mellett vannak, naponta sokat beszélnek — nagyon is könnyű a fertőzés. S ha ez már be is következett, amellett sem lehet szó nélkül el­menni, hogy az éjszakás beosz­tásban lévők Salgótarjánban csakúgy, mint a balassagyarmati központban is éjszakáról éjszakára más-más éjszakás dolgozó pihen az ágyban, de ágyneműt csak kéthetenként váltanak!? Ez bi­zony nem igen tükrözi azt, hogy valamit is törődnének a dolgo- , zók egészségvédelmével. A mentség talán annyi, hogy a : szakszervezet felülvizsgálta ezt a tarthatatlan helyzetet — s remél­jük, az igazgatóság is magáévá teszi a kérést, — sürgősen vál­toztatnak ezen az állapoton.- So -

Next

/
Thumbnails
Contents