Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-25 / 51. szám
NOSRADI NEPÜJSAO 1960. június 25. Emlékművet állítanak Zagyvapálfalván Egy régi adósság törlesztésére készülnek Zagyvapálfalván. Ismeretes, hogy az 1919- es Tanácsköztársaság bukása után szörnyű és kegyetlen terror uralkodott az egész országban. A zagyvapálfalviak közül a tanácsköztársaság hat derék harcosa esett áldozatul ennek a véres terrornak. Zagyvapálfalva dolgozó népének hat bátor harcosát végezték ki Hatvanban a Tanács- köztársaság ügye mellett való kiállásukért. Zagyvapálfalva lakói, a bányatelepen működő helyi párt- szervezet az üzemi pártszervezetek, valamint a tanács javaslatára a tanácsköztársaságért életüket áldozó hat bányász emlékére emlékművet állítanak fel. Az emlékmű elkészítéséhez a bányatröszt és a zagyvapálfalvi üzemek is nagy segítséget nyújtanak, de amely nagyra értékelhető az emlékmű felállításában, az elsősorban a nagy társadalmi megmozdulás. A községi, felsőfalusi üveggyári lakosok is nagy számban vesznek részt a bányatelepen május 22-én megkezdett emlékmű építési munkában. Eddig már mintegy 400 fő szorgalmaskodott a kőből felhúzott alap kerítésnél, a vízvezeték kiépítésénél és egyéb munkáknál. Vannak olyanok is, akiknek már eddig 200 társadalmi munkaórájuk van, az emlékmű építésénél. Most, miután a mintegy 150 méter hosszú kőkerítés kőmű- mesmunkái már elkészültek, a bányagépgyári KlSZ-fiata- lokon a sor, akik a társadalmi munkában megtervezett díszes vaskerítés elkészítését vállalták. Nagyon szép emlékművet akarnak felállítani a bányatelepi óvcda előtti térségen. Egyetlen nap el nem múlik anélkül, hogy a társadalmi munkások kisebb-nagyobb csoportja ne munkálkodna valamit ezen a helyen. Ügy tervezik. hogy a bányásznap alkalmával nagy ünnepség keretében leplezik majd le a hálának és a megemlékezésnek e díszes művét. — Kulturális rendezvényeik bevételét gyűjtögetik a cser- hátsurányi KISZ-fiatalok. Az összegből kirándulást terveznek, hogy az ország távolabbi részeinek mezőgazdasági munkájával, eredményeivel is megismerkedhessenek. Fiatalok és a termelőszövetkezet Hasznos észrevételek a balassagyarmati járásból Az utóbbi időben igen sok egyénileg gazdálkodó és idős tsz-tag tette fel a kérdést; „Mondja elvtárs, mi az oka annak, hogy az utóbbi években a parasztfiatalok meglehetősen nagy számban hagyják el a falut? Mi lesz a földdel, ha kiöregszenék az idősebbek, ki fogja megművelni?” Elöljáróban mindjárt meg kell mondani, a felvetett kérdések teljesen jogosak, a választ azonban ne hamarkodjuk el. Gondolkodjunk csak el azon, hogy jelenleg a technika olyan szakaszát éljülk, amikor szputnyikok és rakéták száguldoznak a fejünk felett, a kisparaszti gazdaságban pedig az évszázados hagyományok alapján művelik a földet, ezt pedig a fiatalok nem szeretik. Az is az igazsághoz tartozik, hogy nem tudunk olyan szórakozási lehetőséget biztosítani fiataljainknak, amelyet a városban megtalálták. És végül azért hagyta el fiataljaink egy része a falut, mert a felszabadulással megszűnt az a divat, hogy a parasztember gyermeke csák paraszt lehet, az úré pedig csak úr. De nézzük csak, mit mondott számtalan parasztszülő gyermekének, amikor a nyolc általános iskolát elvégezte? „Eredj fiam és keress olyan munkát, amivel megkönnyíted az életedet, legalább te ne dolgozz annyit, mint én dolgoztam a földben.” Meg kell mondani, hogy ezzel nem a paraszti munka megszerettetésére ösztönözte gyermekét, hanem ellenkezőleg. Azt hiszem, nem árt, ha erről őszintén beszélünk. És hogy állunk ilyen előzmények után a balassagyarmati járás területén? Közismert, hogy az őszi-tavaszi fel- fejlesztés alkalmával járásunk területén a 26 községből 18 tsz község lett. Jelenleg összesen 27 tsz működik. A fenti tsz-ekben 4567 tag és 1415 besegítő családtag dolgozik. A felmérések alapján a 14—26 éves fiatalok száma 550, ez az összmunkaerő 10,8 százalékát teszi. Azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy ez koránt sem kielégítő, hiszen a fiatalok munkájára igen nagy szükség van a tsz-ekben. A fenti számot csak úgy tudjuk emelni, ha a falut elhagyó fiatalok közül a segédmunkásokat meggyőzzük arról, hogy a tsz-be jöjjenek vissza. A szakmunkások közül csak azokat tudjuk visszahozni, akiknek a szakmáját a mezőgazdasági munkagépeknél fel tudjuk használni. Ügy gondolom, ez csak akkor lesz aktuális, amikor a tsz-ek fokozatosan ellátják magukat gépekkel. KISZ-szervezeteinknek meg kell magyarázni a fiataloknak, hogy a tsz mielőbbi megszilárdítása érdekében mindent meg kell tenni, csak ettől függ az, hogy milyen lesz a jövedelem a tsz-ben és milyen szórakozási lehetőséget tudnak saját maguknak biztosítani. Vannak tsz-ek, ahol a fiatalok ezt a felelősséget át is érzik, például Dej- táron, ahol 63 fiatal dolgozik a tsz-ben, vagy Örhalomban, ahol 56 fiatal. A fiataloknak a hazajövetelét az is meggyorsítja, ha a tsz-ek minden hónapban előleget osztanak a tagoknak, így rendszeresen kapnak pénzt. Az őrhalmi tsz-ben például Fábián József 18 éves fiatal május hóra 1329 forint előleget kapott, míg Balassa János kétheti munka után 531 forintot. Ebben a tsz-ben találkoztunk már olyan fiatallal is, aki otthagyta az üzemet és visszajött a tsz-be. De számtalan olyan fiatallal beszélgettünk már, akik úgy vélekedtek, ha a számításukat a tsz-ben megtalálják, akkor otthagyják az üzemet. Tsz-eink üzemszervezése szempontjából nagyon fontos, hogy állandó és folyamatos munkát tudjanak biztosítani a tagoknak. Nagyon fontosnak tartom, hogy a vezetők több bizalmat előlegezzenek a fiataloknak. Sajnos, még mindig találkozunk olyan szemlélettel, hogy a fiatalokkal szemben bizalmatlanok a vezetők. Ez főleg abban mutatkozik meg, hogy a vezetőségekben nagyon ritkán találunk fiatalokat. Kedvezőkk a helyzet a munkacsapatvezetőknél. Egy sor helyen a vezetők nem merték megalakítani az ifjúsági munkacsapatokat, félve attól, hogy elkomolytalankodják a munlllllllll kát. Pedig az a tapasztalatunk, hogy ott, ahol az ifjúsági munkacsapatokat bátran megalakították, nem csalatkoztak a fiatalokban. Ezek a vezetők csak az elismerés hangján beszélhetnek a fiatalok munkájáról. Szükségesnek tartjuk, hogy a fiatalok rendezvényeinken és összejöveteleinken is többen legyenek és beszélgessenek el a fiatalokról, hogy milyen feladatok vannak a tsz-ben. Ne tartsuk plusz-költségnek, hogy vegyünk a fiataloknak egy ping-pongasztalt, 2—3 sakktáblát, vagy esetleg helyiséget biztosítunk részükre, hogy a munka után a szórakozási lehetőségek meglegyenek. Egyébként a fel nem osztható alapból a kulturális alapban biztosított egy százalékot csak ilyen eszközökre lehet költeni. Alapjában véve, fiataljaink nagy többsége becsületes, dolgozni akaró fiatal. Legyünk megnyugodva afelől, hogy a szívós és türelmes fel- világosító munka után a fiatalok nagyrésze, akik a mező- gazdaságban tudnak dolgozni, vissza fognak jönni belátható időn belül. Horváth József Egy kivételes párttitkárság és a vele járó feladatok Kutasó két termelőszövetkezete közeledik egymáskoz S zlobodnyik Gyula traktorost, aki nemrégen még a jó KISZ-titkár hírében állt, most a kutasói község párttitikáraként emlegetik. Érdemes néhány szót mondani erről a párttitkárságról. Szlobodnyik Gyula egy esztendővel ezelőtt adta be a tagfelvételi kérelmét a kutasói pártszervezethez. A pártszervezet vezetősége és tagsága fontolóra vette a benyújtott tagfelvételi kérelmet és tagjelölté nyilvánította a jó KISZ-munkájáról ismert Gyulát. Aztán hathónapi tagjelöltség után ez év februárjában a taggyűlés párttaggá nyilvánította. Pedig ismeretes, hogy Érettségizők között a Gépipari Technikumban Ozsvárt Béla érettségi közben. a tagjelöltség idején igen jó munkát kell kifejtenie annak, aki egy év leforgása alatt be tudja igazolni a párttagság előtt, hogy alkalmas mindazokra a feladatokra, ami a párttagokra hárul. És Szlobodnyik Gyula mindezekről hat hónap alatt meggyőzte a párttagságot. Párttaggá nyilvánítása után olyan esemény következett Szlobodnyik Gyula életében, amellyel a pártéletben csak a legritkább esetben lehet találkozni. A tagsági könyv átvételét követő egy hónap elteltével Kutasón titkárválasztást tartottak. Ezen a választáson a párttagság egyöntetűen emelte fel tagkönyvét Szlobodnyik Gyula mellett. S a rendkívüli esetet a felsőbb szervek is jóváhagyták. így lett egy esztendőn belül tagjelölt, párttag, majd párttitkár a kutasóiak Szlobodnyik Gyulája. I gaz, a község pártszervezete számszerűségében nem nagy. Mindössze 12 tagból áll. De ha a mnkára gondolunk, akkor a párttitkári teendők fontossága kétszer is aláhúzandó. Kutasón erre a kis kollektívára hárul az a felelősség, amellyel egy szocialista útra lépő község összlakossága előtt egyengetni kell az utat. A község határában nagyüzemi módszerrel indult meg a munka. A község bejáratánál is ott hirdeti már a tábla, hogy: Kutasó termelőszövetkezeti község! Ezek a tények már megadták a „keretét” annak, hogy Kutasó valóban szocialista községgé váljék. Tennivaló azonban még igen sok van addig, amíg ez a valóságban is így lesz. Amellé a tény mellé, hogy Kutasó termelőszövetkezeti község, még hozzátartozik, hogy ebben a viszonylag kis községben jelenleg két termelőszövetkezet működik. Az Uj Élet Termelőszövetkezetnek 10, a Kossuth Termelőszövetkezetnek 30 tagja van. Nincsenek ugyan haragos viszonyban egymással a két termelőszövetkezet vezetői és tagjai. A kettészakítottság még akkor is előnytelen, és némi eltéréshez vezethet, ha külön-külön mind a ketten azonos törvények és szabályok szerint működtetik is gazdaságukat. Az egységesítés tehát nem öncél, mert külön-külön egy 30 és egy 40 főből álló termelőszövetkezet még akkor sem lehet olyan eredményes, mint az olyan nagyüzem, amely létszámban is, cerületileg is egységes és amely mellé olyan erő párosul, mint egyetlen község egyetlen termelőszövetkezetének egyetlen és egységes akarata, közös gondolkodása, közös célért való harca. N os, ez az egyik nagy feladat, amelynek útjait az egész község érdekében és előnyére a pártszervezetnek kell egyengetni. Mert ha egyébként komolyabb konfliktusok és nézeteltérések nincsenek is a termelőszövetkezetek között, mindketten azt tartják: közeledjen a másik! Miért mi menjünk hozzátok? Gyertek ti hozzánk! Az egységesítés azt is jelenti, hogy egységes tsz tagságot kell kialakítani. Aztán hogy az egységes alapokra helyezett termelőszövetkezet politikai és gazdasági megerősödése a kellő ütemben fejlődjön, abban is elsődleges feladata van a kutasói kislét- számú pártszervezetnek és személy szerint a párttitkárnak is. A jó munkához tovább kell erősíteni a pártszervezetet, meg kell szervezni a pártcsoportokat, hogy a termelőszövetkezet minden gazdasági ágában megtalálhatók legyenek a párttagok. De segítségül kell hívni a legjobb pártonkívülieket is: meg kell alakítani a pártonkívüliekből álló termelőszövetkezeti ak- tivahálózatot. Még csak az aratás előtt állunk, de már mindezekre gondolnia kell ennek a kis pártszervezetnek. Szervezni kell a kölcsönös támogatást, egymás önzetlen segítését. Már most meg kell kezdeni a két termelőszövetkezet összehangolásának munkáját, ha politikailag és gazdaságilag eredményt várnak az ősztől, sikert és felvirágzást az eljövendő évektől. A párttagság bízik a fiatal párttitkárban. Bíznak abban, hogy a szocialista községgé válás további lépéseit is sikerrel teszik majd meg. Bíznak Szlobodnyik Gyulában még olyanok is, mint Mikula József elvtárs, aki a fiatal párttitkárt megelőzően tíz évig volt Kutasó község pártszervezetének élén! Bízzék benne az egész község! Orosz Béla OjABB RÉSZLETTERVEKET IGfiR A KÖZjTI, ANYAGHIÁNY AZ ÉPÍTKEZÉSEN Mielőbbi fordulatot az új kórház tervezésében, építésében Egy korábbi számunkban a salgótarjáni kórház építésével kapcsolatban arról írtunk, hogy mind az illetékesek, mind a város és a megye dolgozói várják a kedvezőbb nyilatkozatot a Középület Tervező Intézettől, amely ennek a fontos új megyei létesítménynek a terveit készíti. Az intézet ugyanis késedelmes munkájával veszélyezteti a szerződésben foglalt határidők megtartását, az új kórház mielőbbi elkészítését. A KÖZTI-nél nyert legutóbbi értesülések alapján némileg biztató a helyzet. Igaz, hogy újabb részletterveket már májusban kellett volna kapnia a megyei Építőipari Vállalatnak, ez azonban elhúzódott. A most tett nyilatkozat alapján az Intézet július 20-ig leszállítja a gyermekosztály építéséhez szükséges terveket, szeptember 30-ig oedig biztosítja a kazánház és a mosoda dokumentációit. A megyei Építőipari Vállalat a konyha, a garázs, és a szemétégető jelenleg rendelkezésre álló tervei alapján az ez évre eredetileg előirányzott 10.5 mülió forintos beruházási összegből mindössze 2,7 milliót lenne képes hasznosítani. Amennyiben a Tervező Intézet állja -----------------------------------------------sz avát és az általa jelzett határidőkre ezek a részlettervek megérkeznek, akkor várható, hogy az eredeti összeg mintegy kétharmadát beépítheti a vállalat. De ennek megvalósításához is 'még számos akadályt kell leküzdeni. Szükséges mindenekelőtt, hogy a tervek megérkezése alkalmából megfelelő erőt koncentráljanak az építkezésre. Elmaradás van különböző szerelvények, nyílászáró szerkezetek biztosításában is, amelyeket Kecskemétről kap a vállalat. Szükség van arra is, hogy az Építőipari Vállalat előzetes anyagkivonatot kapjon, hogy a szükséges megrendeléseket időben megtehesse. Mindent- egybevetve: némi, nagyon kezdeti előrehaladás tapasztalható a kórház építésében. De ez koránt sem olyan mértékű, mint amilyenre szükség lenne, hogy ez a mintegy 115 millió forintos új létesítmény határidőre, sőt az előtt elkészüljön. Ez mindenekelőtt a Középület Tervező Intézet dolgozóin, az építési és szerelési fővállalkozókon múlik. Itt az ideje, hogy a legjobb kooperációval, nagyon lelkiismeretes munkával fordulatot hozzanak létre a kórház építésénél. Néhány hónapja olajos munkaruhában láttam ezeket a fiúkat. Akkor gyakorlati óra után szeleburdi, szinte könnyelmű gyerekeknek tűntek. Most ünnepélyes komolyság, belülről feszülő izgalom sugárzik róluk. A nagy, világos folyosón összedugják fejüket és suttogva, gyorsan, még az utolsó percekben is a- gépek szerkezetét, matematikai képleteket és Ady for- radalmiságát tárgyalják. Mégis közéjük lépek, mert tudom, ha másról, nem a várható kérdések bonyolultságáról beszélünk most néhány szót, csak csökken az izgalom, kissé megnyugszanak az idegek. — Ma itt végeztek, mi a következő lépés, mik a terveitek?' — kérdezem. Tengely Ignác, izmos, barna fiú informál társai nevében is. — Legtöbben üzembe megyünk dolgozni, de ez nem jelenti, hogy nem akarunk tovább tanulni. Van, aki most azt mondja, elég volt a tanulásból. Mások 1—2 évi gyári tapasztalatszerzés után főiskolára mennek. — Ki az, aki a nyolctagú csovortból közvetlen magosabb fokú tanulmányt akar folytatni? A szőke, tüskéshajú Simon István szól közbe: — Ozsvárt Béla, ö o,z — mutatja —, villamos mérnöknek készül, az Acélárugyár taníttatja. A legjobb tanuló közöttünk, érdemérmet kapott kitűnő tanulásáért. S Pólik János, Rubint Pál, Szabó Ferenc, Tihany Sándor, Zsidai László: mind ahány a piruló és hallgató eminens erényeit kezdi dicsérni. Félórával később már a vizsgabizottság előtt hallgatom Béla előadását. Mert nem „felelet” ez, amit a bányász gyereke, a KISZ lelkes tagja produkál, hanem sokoldalú képzettségét bizonyító higgadt beszámoló. Nagyvonalú nemcsak a szaktárgyakban, hanem irodalmi és történelmi ismeretekben is. Jó érzés hallgatni e magabiztos fiatal ígéretet. De a többiek, a jó és közepes tudású érettségizők is azt bizonyítják, hogy általános képzettségük nem korlátozódott csak szakmai kérdések ismeretére, mert olyan színvonalon beszélnek József Attiláról és Majakovszkijról, a Habsburg- uralomról és a Tanácsköztársaságról, mint a csonkagúláról és a robbanó motorokról. A nevelők és tanítványaik közvetlen kapcsolatának is több tanújelét tapasztaltam pár óra alatt. Tanáraik jóindulatú. nem szárazon vizsgáztató, inkább beszélgető hangja, a biztatás: „tudod te ezt. Náci”, „vesd le a kabátod, ha meleged van, Feri” — kitörölte a vizsgázók képzeletéből azt a misztikumot, ami előbb még félelmessé tette a „bizottságot” előttük. S megnyugtató volt az is. hogy e bizottság elnöke a sokuk új munkahelyének, az Acélgyárnak fiatal mérnökigazgatója volt. Mindezeket a fiúk is így mondották el pár óra múlva, amikor már nagy megkönnyebbüléssel, mosolyogva beszélgettünk a napfényes iskolaudvaron. Hatvanegy 18 éves fiatalember érettségizik az idén, s indul el az élet sokszínű, nagy lehetőségeket ígérő rengetegébe. Nem úgy, mint mi tizenkilenc évvel ezelőtt a kilátástalanságba és pár hónapos kiképzés után a frontra. Huszonhét százalékuk jelentkezett műszaki egyetemre, tiszti iskolára és egyéb főiskolára. A továbbtanulók több mint kétharmada munkás- és parasztszülők gyermeke. Nagyjelentőségű a megyei üzemek és a Bányatröszi megnőtt aktivitása az ösztöndíjak adásában olyan fiataloknál is, akik csak most kerülnek az egyetemre, az Acélárugyár például öt mérnököt képeztet az üzem részére c most végzők közül. Akik nem tanulnak tovább, a megyéhez és az ország legkülönbözőbl részein helyezkedhetnek e\ képzettségüknek megfelelő munkakörben. Erre legjellemzőbb az a kijelentés, amit az iskola igazgatója tett, mikor azt mondotta, hogy a befutott igényeket akkor sem tudná kielégíteni, ha háromszor ennyien érettségiznének így van alapja Ozsván Béla és társai magabiztoi érettségi vizsgájának. Kondorosi János
