Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-25 / 51. szám
1960. június 25. NÓGRÁDI NfPÜJSAG 3 Miért csak formálisan ? Az üzemi tanácsok gyűjtőlencséjében a legkülönbözőbb munkaterületen dolgozók sokoldalú érdeklődése, véleménye, ötlete, kívánsága sűrűsödik. Ezért, ha él, mozgásban van, működik, akkor az üzemi demokrácia gyakorlati megvalósításában rendkívül fontos szerepe van. Ellenkező esetben viszont feleslegesnek tűnik, kiábrándítólag hat és formaság az egész. Ilyen gondolatokat keltett a jelenlevőkben a Salgótarjáni Acélárugyár üzemi tanácsának legutóbbi ülése. Megyénk legnagyobb ipari üzemének 5 évre szóló technológiai fejlesztési tervét volt hivatva megvitatni és jóváhagyni ez a tanácskozás. S e fórumon már nem a rendelkezésre álló milliók hova fordításának száraz felsorolása a döntő, hanem ezen túlmenően a megvalósulások mikéntje, a helyi lehetőségek kiaknázásának lehetőségei, a dolgozók aktív részvételére való mozgósítás módszere fontos. Még tovább, a technológia sokirányú fejlesztésének összefüggéseit, gazdasági kihatásait, a dolgozók munkájának megkönnyítését, reálbérének emelését célzó intézkedéseket szükséges megvitatni. Mindezekre azért is szükség van, hogy a tanács tagjai pjunkaterületükön tájékoztatást tudjanak adni munkatársaiknak, ott is tárgyalják, futassák a fejlesztés problémáit. A szóbaníorgó tanácsülés ennek a követélménynek korántsem felelt meg. Elsiették, összecsapták, sem igazgató, sem főmérnök. sej%párttitkár, sem üzemi bizottsági titkár j azon részt nem vett. S az egésznek az a látszata volt, hogy az üzemi tanács formális szerv, nem ismerik fel jelentőségét, nem élő, összekötő kapocs, s így nem tudja betölteni valódi szerepét. Köszöntjük az SzMT küldöttgyűlését Ma reggel ülnek össze tanácskozásra és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának újjává- lasztására azok a küldöttek, akiket a bányák, a gyárak,, az építkezések, a hivatalok és a mezőgazdasági üzemek szervezett dolgozói választottak, hogy képviseljék őket e fontos eseményen. Négy év telt el azóta, amikor legutoljára küldöttközgyűlést tartottak megyénk szak- szervezetei. Ez a négy év bővelkedett történelmi eseményekben, súlyos megpróbáltatások és nagyszerű eredmények évei voltak. Megyénk szakszervezetei az ellenforradalom leverésében, az ország helyzetének konszolidálásában kezdettől fogva a párt mellett álltak és a maguk módján erejükhöz és lehetőségeikhez mérten segítették a párt politikájának végrehajtását. A párt helyes irányvonala volt és marad a jövőben is az az alap, amelyen a szakszervezetek betölthetik társadalmunkban fontos küldetésüket. Megyénk szakszervezetei sokat tettek azért, hogy az ellenforradalom leverését követő hónapokban kibontakozzon a szocialista munkaverseny, a termelés gyors ütemben növekedjék. mint a dolgozók munka és életkörülményei javításának elsőrendű feltétele. A tanácskozás számot adhat m-ajd arról, hogy megyénkben a szakszervezet soraiba tömörítik a bérből és fizetésből élő dolgozók közel 93 százalékát. Több mint hét és félezer szakszervezeti aktivista végzi megyénkben felelősségteljes munkáját,, muvi- katársai és az egész népgazdaság javára. Azokban az eredményekben, amelyeket megyénkben is elértünk, a dolgozók élet és munkakörülményeinek javulásában benne van a szakszervezetek, a szakszervezeti aktivisták munkája is. A munkásosztály e legnagyobb tömegszervezetei hozzájárultak ahhoz, hogy egyre gondtalanabb, egyre derűsebb legyen életünk. Leküzdve a korábbi években tapasztalható helytelen szemléletet,, szakszervezeteink ma mind több gondot fordítanak termelési tevékenységükre, a munkáshatalom gazdasági erősítésére. Jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt évek során, különösen 1956 után helyes irányban fejlődött a dolgozók gondolkodása, öntudata. A feladatok, amelyek az ország és a megye előtt állnak, nem kicsinyek. Sikeresen teljesíteni a hároméves tervet, biztosítani a második ötéves terv megindulásához a megfelelő feltételeket: mind elsőrendű tennivalók. Amikor köszöntjük megyénk szakszervezeteinek küldöttközgyűlését, egyben kívánjuk, az elmúlt időszak helyes értékelése alapján úgy szabják meg a feladatokat, hogy azok végrehajtása még hatékonyabban mozdítsa majd elő dolgozó népünk közös ügyét, a párt és a munkásosztály nagy célkitűzését: a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. Tegyük tömegmozgalommá a balesetelhárítási munkát Hasznos javaslatok a szénbányászatban Tanácsos lenne, ha a gyárvezetés gondoskodna arról, hogy az üzemi tanács ezt az egész üzem jövőjére,nézve igen fontos kérdést mégegyszer érdemben megtárgyalná! Nagyon hasznos értekezlet zajlott le hétfőn Salgótarjánban. amelyet a Szénbányászati Tröszt és a Bányászszakszervezet Tröszt Bizottsága rendezett. A bányavezetőket, főmérnököket, munkavédelmi felelsőket, brigád- és csapatvezetőket, a mozgalmi szervek vezetőit hívják össze, hogy megvitassák: mit lehet, vagy mit kell tenni annak érdekében, hogy szénmedencénkben is csökkentsék a súlyos. vagy halálos kimenetelű balesetek számát. Az első félév statisztikája ugyanis szomorú képet mutat, mert az- év első felében már annyi a súlyos, illetve halálos balesetek száma, mint az elmúlt évben összesen volt. Ez ellen a szomorú tény ellen pedig teljes erővel fel kell venni a harcot, hiszen nem a mindenáron való tervteliesítést, hanem a dolgozók élet- és egészségvédelmét kell elsősorban biztosítani. Az értekezleten számos hozzászólás hangzott el elsősorban a csapatvezetők részéről, akik több konkrét példán keresztül mutatták meg az üzemi munka közben felmerülő balesetelhárítási problémának szükségességét. Az elhangzott javaslatokat egy csokorba foglalták össze és elsősorban a brigádvezetők kérésére kiadták a jelszót, hogy tegyük tömegmozgalommá a belesetel- .hárítási munkát. Ezért határozottan mondották ki, hogy a bányában elsősorban a nagyobb brigádok, frontfejtések, kamrafejtések vezetőit vonják be a balesetelhárítási munkába. Bizonyos anyagi juttatásokkal — csoportvezetői pótlék. vagy cél jutalom — tegyék érdekeltté a brigádvezetőket a balesetelhárítási munka jobb elvégzésében. Hatáskörüket terjesszék ki és a csapaton belül minden felügyeleti jogkörrel ruházzák balesetelhárítási ismereteket is Vajon mit titkolnak? Elkészül-e időben a 21-es müút Zagyvapálfalva-Salgótarján közötti szakasza Nagy volt az öröm, amikor az új 21-es számú műút Hatvan—zagyvapálfalvi szakaszát átadták rendeltetésének. Gépkocsivezetők és utasok nyugtázták megelégedéssel kormányunk ilyenirányú segítését is. Amint azonban vészesen telnek a hetek, hónapoké s az útszakasz hátralevő részén azt látják dolgozóink, hogy nem sok valami történik a határidő betartásáért, azért, hogy végre elkészüljön az útszakasz a legkritikusabb részeken is, aggódó kérdések hangzanak el: mi lesz egy újabb esőzés idején, biztosífott-e elsősorban a Zagyva pálfalva és Salgótarján közötti szakasz végleges befejezése? És ez az aggódó kérdés jogos! Egyelőre sem a munka üteme, sem a munkafegyelem nem olyan — elsősorban a Hídépítő. de az Aszfaltútépítő Vállalatnál sem, hogy a határidők betartását biztosítottnak lehetne vélni — a munka nagyon is vontatottan halad. Olvasóink megnyugtatására az őszinte helyzetet szerettük volna feltárni! Ez azonban újságírói ténykedésünkben először nem sikerült, mert az arra nagyon is illetékes szervek megtagadták az informálást — „felsőbb hatóságukhoz” - a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes vezetőihez utasítottak. (?) Pedig lett volna néhány kérdésünk a helyi vezetőkhöz, ha nem is „kényes” kérdés, de olyan, amelyből ha őszinte a [ válasz, feltétlen tiszta képet kaphattunk volna mi is és olvasóink is! Vagy van mit takargatni a helyi vezetőknek, s ezért ez a magatartás? Van miért szégyenkezniök ország-világ előtt, s ezért tagadják meg az informálást? Mi — éppen tárgyi bizonyítékok, a munka jelenlegi százalékos állásának hiányában nem állítjuk! De minden esetre feltételezhető! Hiszen néhány dolgot ennek ellenére is tudunk, látunk. Soroljuk csak fel őket. Nézzük a hídépítőket. Komoly és nagyon fontos munkát kell elvégezniük. Ezen a kis szakaszon négy hidat kell elkészíteni. A négyből — nagy szerencsére — kettő már kész, a harmadik bizony hónapok óta alig 30 százalékos készültségi fokon áll, míg a negyedikhez hetek óta megérkeztek a cölöpök, s csak néhány napja, hogy hozzáláttak a munkához. Az intenzitást nem lehet dicsérni, nem, mert nem tudni milyen lehet itt a munkafegyelem — részünkről megállapítva csapnivalóan rossz. Hiszen szabadszombatról már hallottunk, de art’ól már nem. hogy szabadhétfőt is tartsanak, mint ennél a vállalatnál is történt éppen június 20-án! Pedig ezeknek a hidaknak augusztus 31-re (jól tudjuk a határidőt?) el kell készülni, át kell adni a munkaterületet az útépítőknek. Vagy mi lesz? Pedig most már tervdokumentáció, anyaghiányra sem panaszkodhatnak — információnk szerint ez is rendelkezésükre áll. És az útépítők? Zagyvapál- falván, a Bozó-soron már májusban meg kellett volna kezdeni a házak bontását. Maholnap júliust mutat a naptár, de eddig semmi — holott az éDÍtőipar határidőre elkészítette a szanálásra kerülő házak helyett az újakat. Magán az útszakaszon — egész Zagyvapálfalván 10—15 ember „ténfereg”, alig-alig végeznek — még mindég — valami kis földmunkát. Pedig a határidő itt is szorít, az egész szakasznak december 31-e az átadási batárideje! (Vagy talán, nem az?) Láttunk, amit láttunk. Többre lettünk volna kíváncsiak, de érthetetlen módon nem tudtuk olvasóinkat az építkezés helyzetéről tájékoztatni. S most önkéntelenül ismét felvetődik a kérdés: van mit titkolnia Karai János mérnöknek, a Hídépítő Vállalatnál? Van mit titkolnia Korbonics Andrásnak, a KPM megbízott emberének? Nem tudni. Abban viszont reménykedünk, hoigv a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes osztálya, amely „kisajátította az informálás jogát” rövidesen színt vall, s nyilatkozik lapunknak. S mi várjuk is ezt a nyilatkozatot! Somogyvári László bővítsék ki a brigádvezetők. A brigádvezetők részére munkahelyenként biztosítsanak egy egyszerű naplót, amelybe feljegyezhetik, hogy a beosztott munkatársaik felé milyen rendelkezéseket adtak ki, a biztonságos munkavégzés érdekében. Jegyezzék be ebbe a naplóba azt is, hogy beosztottjaik közül kik azok, akik a biztonsági szabályok ellen sorozatosan vétenek. A balesetelhárítási szabályok betartása, illetve betartatása ne csak a bányász, vagy a> csapatvezető-váj ár feladata legyen, hanem elsősorban a feügyeleti szervet gyakorló aknászok legyenek a baleset- elhárítás szószólói. Ezért úgy határoztak az értekezleten, hogy ki kell szélesíteni az aknászok felelősségét. Az aknászok naponta ellenőrizzék a csapatvezetők balesetelhárítási munkáját, a munkanaplót és minden körülmények között szerezzenek érvényt a biztonsági szabályok követelményének. Az aknászok és bányamesterek újítsák fel balesetelhárítási ismereteiket, bővítsék azt ki, mellyel még erősebb őrei lehetnek az óvórendszabályok betartásának. Ez a határozat nagyon fontos, nagyon is időszerű. Minden erőt összpontosítani kell arra, hogy megmentsük bányászaink testi épségét, megakadályozzuk a súlyos tragédiákat, a halálos, a kisebb, vagy nagyobbmérvű baleseteket. Valóban tömegmozgalommá kell tenni a balesetelhárítást, amellyel meg van a remény arra, hogy a balesetek száma ténylegesen is csökkenni fog. Munkában a gépek a Nógrádkövesdi Kőbányában A Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat dolgozói éves tervükön felül 20 ezer tonna zúzott kő termelését vállalták. Ebben a munkában igen nagy segítséget adnak a gépek, melyek tökéletes kihasználására törekedtek a bányászok. Ez tette lehetővé azt is, hogy a bánya dolgozói jóval határidő előtt befejezték első félévi tervüket, s június 30-ig még mintegy 14 ezer tonna követ termelnek első félévi tervükön felül. Fent: Űj, nagyteljesítményű, elektromos meghajtású markoló érkezett a bányába. A csehszlovák gép teljesítménye egy fogásra 2,5 köbméter. Oldalt: Az űrlö- véssel lerobbantott követ géppel rakják a 3,5 köbméteres dömperbe. Lent: A dömperről egyenesen a törőbe kerül a kő. Kövessék a pálhegyi bányászok példáját (Tudósítónktól.) A Nógrádi Szénbányászati Tröszt egyik leggépesítettebb bányaüzeme a mizserfai Pál- hegy II. bánya, amely arról híres, hogy hosszú évek óta túlteljesíti tervét. Itt, ebben a kis bányában nagy szorgalommal, odaadással együtt dolgozik bányász, műszaki és iparos. Közel 50 motor működik. Gumiszalagok, kaparok, rakodógépek segítik bányászaink nehéz munkáját. Az iparosok a gépek javításait lehetőleg műszakváltáskor végzik el. Az előző években elég gyakori volt a motor- égés. De ez évben már alig észlelhető. A gépműhely dolgozói állandóan azon fáradoznak, hogyan bimák köny- nyebbé tenni a bányászaink munkáját és ezen keresztül olcsóbbá tenni a széntermelést. Jelen pillanatban például a gépműhely vezetője, Tótok Zoltán olyan újítást tervezett egy gumiszalag meghajtón, hogy az eddigi 50 lóerős motor helyett 20 lóerős motor is elvégezze a munkát ékszíj közbeiktatásával. Hogy minek köszönheti Pál- hegy II. körlet ezt a sikerét? A jó együttműködésnek. Közösen tárgyalják meg a bányamester, a körletvezető és a műszakiak a fizikai dolgozókkal a problémákat. A közös munka eredménye, hogy május havi tervüket 109,6 százalékra, a Pálhegy IIT-as akna 106,4 százalékra, míg június 13-ig a testvér két körlet 110 százalékra teljesítette. Kővári József 92,32. Nádasdi István tér. 64,30, Kop- lányi István d. 86,19, Ivanyik János 74,19 és Lécz József 70,36 mázsa teljesítménnyel dolgoztak öt hónap átlagában.- Ezek a bányászok a gépet is szeretik. így Koplányi István d. csapatánál egy Sz. 153-as rakodógép működik, míg Ivanyik Jánosnál egy Hidasi-féle rakodógép könnyíti a csapat munkáját. A tervszerű termelési munkálatok mellett sok gondot fordítanak az anyagtakarékosságra is. Időben végzik el a fejtéseken a farablásokat. Itt kell megemlíteni, hogy az üzemegység legnagyobb, legtöbb szenet termelő körlete szép eredményt ért el az előző hónapban, de az egész bánya mégiscsak 97,3 százalékra teljesítette tervét. Azonban minden jel arra mutat, hogy a május havi lemaradást még bepótolják a mizserfai bányászok, ha követik a pál- hegviek példáját.
