Nógrádi Népújság, 1960. június (16. évfolyam, 44-52. szám)
1960-06-08 / 46. szám
nögrädi nböjbäg 1960. június 8; . Nagygyűlés a kollégium-kertben RIPORTEREINK JELENTIK: A felvonulás befejeződött A kollégiumi kertben azt hitte volna az ember, hogy el sem férnek, annyi sokan voltak. A szerény becslések sze- j n1 mi ‘??v 10 ezer fiatal vonult fel a IV Megyei Ifjúsági Találkozón. Ha még hozzászámítjuk Salgótarján dolgozóinak részvételét is, amely szintén jelentős számú volt, bizony nagy-nagy tömeget mozgatott meg ez a demonstráció. A kollégium-kertben nagygyűlésen vett részt az ifjúság, amelynek szónoka Eperjesi László elvtárs a KISZ Nagyszerű munkaercdményről is számot adtak megyénk ifi munkásai. Ezen a táblán az ipari tanulók azt adják hírül, hogy 180 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a termelőszövetkezetekben. Érdeklődéssel hallgatják megyénk fiataljai a kubai és a chilei küldöttet, akik a nagygyűlés végén barátságosan beszélgettek el a megye küldötteivel. Központi Bizottságának titkára volt. Meleg szavakkal köszöntötte a fiatalokat és tolmácsolta a KISZ Központi Bizottságának jókívánságát. Beszélt a békéért való harc szükségességéről, amelyet bizonyított, hogy nemrég Párizsban a csúcstalálkozót is megakadályozták. Beszédében leleplezte az amerikai imperializmust, Eisenhoweréket, akik mindent elkövetnek, hogy feszültségben tartsák a világot. A nagygyűlésen részt vett fiatalok serege figyelmesen hallgatta Eperjesi elvtárs beszédét. Felzúgott a taps, amikor arról szólott, hogy a Szovjetunió milyen következetes harcot folytat az imperialistákkal szemben a népek békéjéért. Utalt Hruscsov elvtárs néhány nappal ezelőtti nyilatkozatára. f Aztán kijelentette: az ifjúságnak az a feladata, u hogy odaadó munkát végezzen, képezze önmagát, világosítsa fel azokat, akiket még fel kell világosítani, törődjön embertársaival. Ezeknek a képességeknek a birtokában erősítse a hazáját, mert ezzel erősíti az egész béketábort. Számtalanszor fejezték ki a fiatalok beszéd közben a tetszésnyilvánításukat és amikor a kubai küldött, Rivera elvtárs — az ifjú szocialista — hazájáról szólott, és elmondta mily küzdelmeket folytatnak az amerikai imperialistákkal és Ígéretet tett, hogy kérlelhetetlen harcosai maradnak a nemzeti függetlenségért folyó harcnak, akkor a mi fiataljaink dörgő tapssal, hangos éljenzéssel üdvözölték a harcos kubai ifjút. Estig tartó gazdag program Ezzel végétért a délelőtti program. Délután a diákfiatalok nagy sportünnepélye volt. A kollégium-kertben pedig falusi tánccsoportok fesztiválja. E napnak minden perce nyújtott valami szépet, valami nagyszerűt. Mert elragadó volt az is, ahogyan a késő esti órákban befejeződött a IV. Megyei Ifjúsági Találkozó, Utcabált rendeztek a fiatalok a Tanácsköztársaság téren; Jókedvűen táncoltak Mojzes Géza tánczenekarának kellemes muzsikájára. * Ez, amit el tudtunk mondani a IV. Megyei Ifjúsági Találkozóról, de sokmindent még nem tudtunk elmondani. Végül pedig mindenki nevében mondjunk néhány elismerő szót azoknak, akik fáradoztak az Ifjúsági Találkozó sikeréért. Illesse az első elismerés a megyei KISZ bizottság tagjait, munkatársait. Illesse az elismerés a tanárokat, illesse az elismerés mindazokat, akik elősegítették ezt a munkát. Mert ezzel a munkával hozzájárultak ahhoz, hogy megmutassuk az ország-világnak, a mi megyénk fiataljai egységesek a békéért folyó harcban és gazdagok a tudásban, ügyességben. A leánytalálkozón A bányász kultúrotthon termáién volt. Az asztalokon mindenki :lőtt egy üveg málnaszörp, pohár pici kék selyemszalag gombos- űvel átszúrva a következő szö- 'eggel: „Megyei Ifjúsági Talál- toző, Salgótarján, 1960 VI. 5.” Kinn nagyon dörög az ég és élő, hogy az idő elromlik, de a eremben már igen jó a hangu- at. Munkás, paraszt diáklányok alálkozőja ez. Beszélgetnek, is- nerkednek, nevetgélnek a lá- íyok. Én is leülök egy székre így kislány mellé. Először a be- nutatkozás, majd szót váltunk, íissé vontatottan, hiszen nem kis átlósokat kell leküzdenünk. .legmondja, hogy Cserhátsurány- >an lakik, 41-en jöhettek el Sal- 'ótarjánba. Kérdésemre azt Is ■lmondja, hogy csak a KISZ- agok jöhettek jutalomképpen, nert a létszám túlhaladta a 41-et. 4 mezőgazdaságban dolgozik, lár két tsz-ük van. Az egyik íz éve áll fenn, s ebben dolgo- om én is — mondja. A másik z új, de mindkettő nagyon szélen halad. A férjhezmenésről be- fcélgetünk. Hiába, lányok vályúnk s kíváncsi természetűek, lajnos, a ml falunkban nagyon lamar férjhezmennek a lányok, dig 16-17 évesek. Én még nem nentem férjhez, pedig „már” 19 é/es vagyok. Minden csoportnál jó a han- gilat. Azt hiszem, hogy ez nem felszínes, hiszen annyian kérik a ciruzámat, hogy leírják egymás emél. Űj barátságok szövődnek. Az idő sürget, de hallgassuk csak a kubai küldött szép, mélabús hingú énekét. A tolmács leforQtdíjijűkenl kiáLLitás A. IV. Megyei Ifjúsági Találkozó tiszteletére a szakma ifjú mestere kiállítást szombaton nyitották meg. A kiállításon megmutatko- zptt: örvendetes jelenségnek vagyunk tanúi az utóbbi időben. Nagy számban léptek fel tehetséges fiatalok, a szakma minden ágában. A tanulók jelentős része megértette és maga ügyévé tette a szakma jó elsajátítását. A Salgótarjáni Üveggyár finomcsiszoló és festő tanulói kiemelkedő munkájukkal mutatják meg a szakma szépségét. Remek, nagyon jó, hangzanak az önmegnyugtató vélemények. Juhász Károly és Valenta György büszke lehet, hisz fáradságos munkájuk gyümölcse. A tanulók közül érdemes kiemelni Vojtovszki Erikát, Patai Máriát, Gombkötő Józsefet és Határ Istvánt. Munkájuk az átlagot felülmúlta. A fodrászok szakoktatóját, Póczos Józsefet és a tanulók fáradságos munkáját dicsérik az itt kiállított haj frizurák, színházi oldalszakáll, stb. A fodrászok mellett megtalálhatjuk a szabók kiállított különböző új fazonú, divatú ruháit. Azonkívül a kiállításon szerepeltek a faipar dolgozói, majd a vasipar dolgozói, géplakatosok, kovácsok, az autóközlekedési vállalat fiataljai. Minden szereplő arról tett tanúbizonyságot, hogy jó ismerői a szakmának.- ANTAL dítja. Hazafias mozgalmi dalt énekelt hazájáról. Mi is énekelünk. A DÍVSZ indulót pedig valamennyien együtt énekeljük, orosz, kubai, chilei, magyar. A találkozó végétért, s sok örö- net hozott az ifjúság számára. Az új barátnők együtt mennek a cézimunkakiállításra, majd ki ide, ki oda. Azt hiszem bátran mondhatom, hogy nemcsak úgy fogunk emlékezni erre a másfél-két ’órára, hogy ott is voltunk, hanem mindenkinek örök emlékként fog élni szívében a leánytalálkozó. CSlK ANNA Vájártanulók és a nagylóci lányok rövid alatt kötöttek barátságot. Elvitte üzenetünk idő Verőfényes tavaszi reggel volt. A felvonulás most kezdődik. A tribünön találkozom és beszélgetek a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosával, aki eljött a találkozóra.- Szokott lenni a Szovjetunióban is j ilyen találkozó? — teszem fel az első kérdést. — Igen, nálunk is rendeznek ilyen j fesztiválokat. Ennek 1 neve az ifjúság Ünnepe. A név különböző, de a téma egy és ugyanaz: ünnepel az ifjúság. — Hogy tetszik a felvonulás? — kérdeztem. — A felvonulás pompás. A mi kom- szomolistáink is ilyen rendezett sorokban szoktak vonulni. — Mi a véleménye Magyarországról és a magyar népről? — Már elég régen itt vagyok, s elég jól megismertem az országot és a népet. Magyarország igen szép, gazdag ország. A magyar nép rendkívül kedves, vendégszerető és tehetséges.- Még egy kérésem lenne. Kérem, hogy a magyar ifjúság forró üdvözletét adja át a szovjet ifjúságnak. — Nagyon szépen köszönöm, feltétlen átadom. Cs. A. Azokról akik dolgoztak, amíg a többiek szórakoztak Végétért a nagygyűlés. Perzsel a nap, a hangulat a higanyszállal együtt magasra szökik. Az új barátok együtt járják az utcákat, mindenütt kavarog a hatalmas tömeg. Ünnepel a város. De nem mindenki szórakozik most. Azt, hogy minden zavartalanul menjen, 120 lelkes fiatal munkája tette lehetővé, ök önként vállalták, hogy míg a többiek ünnepelnek, áldozatkész munkájukkal segítenek a megyei ifjúsági szövetségnek zavartalanul lebonyolítani a találkozót. Beszélgettem három ilyen ifjúgárdista fiúval. — Mi volt a konkrét feladatotok? — Nekünk kellett eligazítanunk a vidékieket a gyülekező helyekre, fenntartani a menet rendjét, biztosítani, hogy ne legyen fennakadás a Népviseletbe öltözött fiúk és lányok a nagygyűlés résztvevői között. Többszázezer forintos társadalmi munka A színpompás felvonulás közben a nézők nem egyszer fejezték ki elismerésüket fiataljaink nagyszerű készülődéséről. Ez a kifejezés nem annak szólt, hogy ki milyen ötlettel, melyik alapszervezet milyen dekorációval vonult fel a IV. Megyei Ifjúsági Találkozón, inkább annak, amilyen eredményt megyénk munkásfiataljai éppen a találkozó tiszteletére a termelés frontján, a társadalmi munkák végzésében elértek. A munkásfiatalok egyik nagyszerű készülődését bizonyítja a Salgótarjáni Acélárugyár fiataljainak eredménye. Hatalmas transzparensen adták hírül eddigi eredményeiket. Minderről Herczeg István elvtárs, a gyár nagyüzemi KISZ-bizottságának titkára a felvonulás végén így beszélt: — Erre a találkozóra készült gyárunk valamennyi ifi munkása. Készülődésünk középpontjában a hasznos társadalmi munka végzése állt. Ez a törekvésünk sikerrel is járt, bizonyítja, hogy fiataljaink egységesen harcolnak a KISZ jelszavának megvalósításáért: a dolgozók tömegeivel együtt a szocializmus építéséért. Az acélárugyáriak fiataljainak munkája is ezt bizonyítja. Az év eltelt öt hónapjában — amint azt a hatalmas transzparensen is hírül adták — 406 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Az összeg nagyobb részét vas-, fém- és papírgyűjtésből rakták össze, de igen jelentős az a munka, is amit az üzemek takarításánál, a Kohász Stadion festési munkáinál végeztek a gyár kiszesei. — Ez az eredmény csak kezdet — mondja Hercegh elvtárs. Az a célunk, hogy ebben az évben összesen egymillió 300 ezer forint értékben végezzünk társadalmi munkát — az év hátralevő idejében elsősorban a termelőszövetkezetek megsegítésével. Fiataljainkkal az elkövetkezendő taggyűléseken vitatjuk ezeket a feladatokat meg, s hozzálátunk a vállalás teljesítéséhez. So forgalomban. — Kik vonultak ki erre a szép feladatra? — Négy gyár fiatalsága fogott össze, a 120 fiatalból 23 acélgyári, a többi az üveggyár, tűzhelygyár és az építőipar KISZ-szervezetéből valók. — Körülbelül mennyi embert igazítottatok útba? — Azt bizony nem is tudnánk megmondani. Annyi biztos, hogy eddig körülbelül 150—200 kocsit kellett eligazítani. — És mi volt eddig a legérdekesebb élményetek? — Számunkra minden élmény, hiszen színpompás volt a felvonulás és munkánk is érdekes. Két csoportra voltunk osztva, a mi szolgálatunk délben ért véget. A másik csoport most kezd. Ök az ünnepség végéig lesznek szolgálatban. — Ti most mit fogtok csinálni? — Mi is beállunk az ünneplők közé, szórakozunk, este elmegyünk az utcabálba. Az interjú végeztével megkérdeztem a három fiatalember nevét. — Természetesen megmondjuk — mondja az egyik —, mert vállaljuk a felelősséget azért, amit mondtunk. De szeretnénk, ha nem írnák ki az újságban. Társadalmi munkát végeztünk, csak a kötelességünket teljesítettük. Ezt az egy kérését nem teljesítettem a fiúknak. Akik ilyen lelkiismeretesen dolgoztak és ilyen szépen fogták fel a társadalmi munkát, megérdemlik, hogy feljegyezzék a nevüket. Gratulálunk Amb- rózi József, Karküsz György és Farkas János ifjúgárdistáknak és kívánjuk, hogy ezentúl is. ilyen lelkiismeretesen végezzék munkájukat. Büszkék vagyunk rájuk! OLBRICH ÉVA
