Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-28 / 43. szám
4 NÖGRÄDI nepüjsas 1960. május 28. Sikersorozatot arattak a kulturális napok — Jövőre újra megrendezik a seregszemlét — Nagy sikert aratott az Ilyen nagy szerelem bemutatója. Egy jelenet a darabból. A salgótarjáni Cttörőház zenekara is bemutatkozott a kulturális napokon. Nagysikerű zenekari esf Salgótarjánban XJrdekes és Nógrád megyében újszerű feladatra vállalkozott a Salgótarjáni Állami Zeneiskola. Egy korábbi próbálkozás sikere nyomán — amikor a budapesti bemutatón Mozart egyik zongorakoncertje csendült fel — a zeneiskola tanárai, az intézet szimfonikus zenekarának közreműködésével versenyműveket adtak elő. Igen örvendetes, hogy a zeneiskola néhány évi fennállása alatt sikerült a tanulókból olyan szimfonikus együttest nevelni, amely képes a nagy klasszikus alkotások megszólaltatására. Ezért feltétlenül elismerés és dicséret illeti a verzénylő: Virág László igazgatót és munkatársait, a szólistaként fellépő tanárokat egyaránt. Haj mer Margit és Krá- lovszky János Corelli „Concerto grosso”-jában, Borsányi Mátyás Pergolosi fuvolaversenyében, Hock Bertalan Händel oboaversenyében, Szüts Pál Haydn gordonkaversenyében, Oravecz Etelka Mozart zongoraversenyében, Füzes Zsig- mond Beethowen hegedűrománcában, Kovács János pedig Mozart fagottversenyében csillogtatta tudását. A „József Attila” Művelődési Ház nagytermét megtöltő hallgatóság mindvégig hosszantartó, lelkes tapssal jutalmazta a művésztanárok és a zenekar igen színvonalas produkcióját, örvendetes, hogy a közreműködő tanári kar a dolgos hétköznapok műhelymunkái mellett rendszeresen megragadja a zenepedagógia egyik legmeggyőzőbb, legeredményesebb megjelenési formáját: a művészi példaadás eszközét is az ifjúság fokozottabb nevelése érdekében. Szereplésük amellett, hogy a hallgatóságnak maradandó művészi élményt nyújtott, hozzájárult a zenekar eddigi teljesítményeinek fokozásához is, amely különösen a vonóskar meleg tónusa és telt zengésű hangvételében volt a legfeltűnőbb. A zenekar fúvósai a már tőlük korábban megszokott jó színvonalon játszottak. Az egész együttesen egyaránt tükröződött a kollektív muzsikálás nagyfokú fegyelmező ereje és a zene szépségeiben való odaadó elmélyedés öröme. Zeke László tanár közvetlen hangú műsorismertetése elérte célját: közelebb hozta a hallgatóságot a muzsika klasa- szikus mestereinek gondolat- világához; E hangversennyel zárult a Salgótarjáni Állami Zeneiskola 1959—60 évadi — Nógrád megyében első — nagysikerű bérleti sorozata. A jövő évad hangversenyeinek szervezésére — a zenekedvelő dolgozók igényeinek figyelembevételével — máris megkezdődtek az előkészületek. Váczi Gyula zongoraművész A felszabadulás évfordulója tiszteletére rendezték meg az első Salgótarjáni Vasas Kulturális Napokat a Vasas Szak- szervezet és a Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthonának kezdeményezésére. A tíz napon át tartó kulturális napok a vártnál.sokkal nagyobb eredménnyel végződtek. A salgótarjáni munkások ezrei valósággal kisajátították a művelődési otthonok színháztermeit a kulturális napok idejére. A Salgótarjáni Acélárugyár színjátszóinak Kohout: Ilyen nagy szerelem című szín játékát, a Csepeli Munkásotthon színjátszóinak Heltai: Néma levente című verses játékát és az Optikai Művek Örsi: Kapitány című színpadi legendáját szűnni nem akaró vastapssal fogadták Salgótarjánban, s az előadásokat állandóan zsúfolt nézőtér előtt tartották meg. Csupán a színházi előadásokat több mint háromezer munkás és hozzátartozó tapsolta végig. A Munka Vörös Zászló Érdemrendel kitüntetett 90 tagú Vasas Központi Művészegyüttes vendégjátéka még tovább növelte az I. Salgótarjáni Vasas Kulturális Napok művészi és kultúrforradalmi értékét. Felejthetetlen emlék marad Salgótarjánban a csepeli és az acélárugyári vasas munkások bálja, és a Salgótarjáni Uttö- rőház NDK-ba készülő fúvószenekarának bemutatkozása is; A Vasas Kulturális Napok alkalmából megrendezett képzőművészeti és politechnikai kiállítást is ezrével látogatták a salgótarjáni munkáscsaládok. A tavaszi divatbemutatón közel ezer munkáslány és háziasszony vett részt s a látogatók kisebb-nagyobb csoportjai váltották egymást az acélárugyári foto-szakkör kiállításán is. A hétköznapok munkásainak dolgos életét ábrázoló 90 fénykép 19 munkás amatőr fotós alkotása. Az első Salgótarjáni Vasas Kulturális Napok a Borsodná dasdi Lemezgyár színjátszóinak Visnyevszkij: Az optimista tragédia c drámájával záródtak. Salgótarján munkásváros nagyszerűen értékelte a Vasas Szakszervezet és az acélárugyár kezdeményezését. Tzezernél több munkás és értelmiségi lelkes vastapsa köszöntötte a kulturális napok valamennyi művészeti csoportját, s máris meg kellett születnie a határozatnak, hogy jövőre ugyancsak megrendezik a Salgótarjáni Vasas Kulturális Napokat. Ilii A könyv ünnepi hete r E vek óta ismétlődő szép hagyománya népünknek az értelem, a haladó eszmék, a könyv ünnepe. Szorgos munkánk közepette is időt szakítunk, hogy tisztelettel adózzunk a világ valamennyi írójának, akik egyengették és egyengetik a béke és az emberiség felszabadulása felé vezető utat. A munkásosztályhoz, „minden emberi mű értelmének” hordozójához méltó ünnep ez, hiszen a kultúrát, a tudást, a haladást ünnepeljük, amely a világ minden dolgozójának közös kincse és közös műve. Ilyenkor felmérjük a megtett utat, értékeljük eredményeinket, megszabjuk a jövő feladatait. Nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk a világ előtt, mi is hozzájárultunk az emberiség kulturális kincsestárának gazdagításához. A felszabadulás nemcsak a gazdasági, politikai életben jelentett döntő változást, hanem — a párt által vezetett szívós és szenvedélyes elvi harcok árán az irodalom, a művészet terén is új helyzetet teremtett. ártunk irodalompolitikája abból a lenini elvből indult ki, mely szerint az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell válnia. tehát a munkásosztály harcát kell ábrázolnia, részt kell vállalnia a tömegek nevelésének, mozgósításának feladatából. Ennek az elvnek érvényesítéséért 1945 után szívós harcot kellett folytatni az akkor még szervezetten fellépő, különféle irodalmi lapok köré tömörült írócsoportokkal. (Népi írók, formabontók, klerikálisok, esztéták, polgári, nyugati orientációjú csoportok.) Miután a teljes hatalom a parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került, a helyzet megérett arra, hogy a párt az irodalomban és művészetben is a szocializmus építésének megfelelő célokat tűzzön ki: a szocialista realizmus célkitűzéseit. A párt nagy gondot fordított az új tartalmú művek magas művészi színvonalára, s éppen e művészi igény tette szükségessé a sematizmus elleni harc megvívását. A sematizmus leküzdésének módját — igen helyesen — az írók elmélyült valóság ismeretében és marxista képzettségük fokozásában jelölték P' logo I / vJO meg. A művészeknek közel kellett kerülniök az élethez, meg kellett ismerni a szocializmust építő embert a maga teljességében. E ténylegesen meglevő irodalmi, eszmei fogyatékosságok ellenére is biztató volt a fejlődés. után azonban a gazdasági vezetésben megmutatkozó hibák kedvezőtlenül hatottak irodalmunkra is. Azok az írók, akik műveikkel erőteljesen ápolták a személyi kultuszt, akiknek nem volt bátorságuk, sem tehetségük a valóság elmélyült ábrázolására, az ellentmondások feltárására, 1953 után hirtelen hangot változtattak, megfeledkeztek a népi demokrácia minden vívmányáról, s a hibák bírálata ürügyén, támadást indítottak a munkásosztály pártja és ideológiája ellen. Bírálták, majd elvetették a szocialista realizmust, hajbókoltak a nyugati dekadencia előtt, tagadták a párt szerepét az irdalom irányításában s zavaros elméleteket gyártottak az írók társadalmi feladatáról. Í954 őszétől már az addig irodalmon belüli vita kilép ebből a körből és nyíltan politikai jelleget ölt. Az akkori pártvezetés nem folytatott nyílt, elvi harcot ezekkel a reakciós nézetekkel szemben és így egyenesen vezetett az út 1956 őszéhez. Meg kell mondanunk, hogy íróink egy jelentős része — ha esetleg szubjektív szándéka ellenére is — szégyenletes szerepet vállalt az ellenforradalom ideológiai, „hangulati” előkészítésében, majd november 4-e után a konszolidáció akadályozásában. Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány nagy erőfeszítéseket tett az irodalmi életben megnyilvánuló eszmei zű rzavar tisztázására. A különféle pártdokumentumokban leszögezte elvi álláspontját, az írókkal szemben támasztott elvi, művészi követelményeket. Ezek a dokumentumok meggyőzően bizoUActUctlJ A nyitották az írók előtt a marxizmus—leninizmus igazságait, az ellenforradalom valódi célkitűzéseit, s ráébresztette az írókat irodalmi múltunk és népünk előtti felelősségükre. Népköztársaságunk külső és belső ellenségei szövetségesüknek tekintették írótáborunk egy jelentős részét, bennük látták a konszolidáció akadályozóit, úgynevezett írósztrájkra uszítottak. Próbálkozásaik azonban kudarccal végződtek. Legjobbjaik élesen elhatárolták magukat az ellenforradalomtól, belátták tévedéseiket s műveikkel tettek hitet a Magyar Népköztársaság mellett. Bizonyítja ezt az 1957 tavaszán megrendezett könyvhét, amely magára talált irodalmunk ragyogó seregszemléje volt. Néhány hónappal az ellenforradalom után már nagy sikert aratott művekben ábrázolták íróink az ellenforradalmi eseményeket (Berkesi, Zalka, Mesterházi). Az elmúlt évek során felnőtt egy igényes, pártos, fiatal írónemzedék, amely új hangot hozott irodalmunkba, ártunk minden lehetőséget megad az íróknak, hogy gondtalanul, nyugodtan alkothassanak. Ugyanakkor azonban elvárja tőlük, hogy ismerjék korunk problémáit, ismerjék az embert, a dolgozó nép életét és műveikkel támogassák a szocializmus építését, fejlesszék a szocialista realizmust. A párthatározatok egyértelműen hangsúlyozzák, hogy elvi engedményt nem teszünk semmiféle ideológia, vagy személy számára sem, hanem téves nézeteiket nyílt elvi vitákban győzzük le. Ez mind az érdekelt író, mind pedig az irodalom számára hasznos és gyümölcsöző. Izgalommal és jóleső szorongással várjuk az idei könyvhetet. Hisszük, hogy ezen a szép seregszemlén íróink méltóak lesznek nagy elődeikhez és a szocializmust építő, dolgozó népünkhöz. Csik Pál angol P A falvakban is megünneplik a könyv ünnepét Az idei ünnepi könyvhét újra nagy esemény lesz falun. A földművesszövetkezetek megyei központja olyan olyan csehszlovákiai művészekkel találkozhatott, mint Pokornyi professzor a ma élő legnagyobb csehszlovákiai szobrászművész, Bárfai Tibor szobrászművész és a többiek. Módjában volt tanulmányozni a Szlovákia felszabadulásának 15. évfordulójára rendezendő kiállítás anyagát, amely éppen akkor volt rendezés alatt. Láthatta azt a Prágát, amely művészi „anyagban” olyan gazdag. És ami tovább növelte önbizalmát, hogy e gazdag művészi élet moráljában látta, érezte, hogy munkássága Szlovákiában is kiharcolta a maga igazát. A nógrádi művész „Bizalmi férfije”, „Sztrájk szerve- ző”-je, „Útban a bányába” című munkája, de az összes bányászfigurái szótlanságukban is közvetlen közelről „beszéltek” a bojnicei bányászokhoz. A bojnicei bányászok összeegyeztették és megállapították, hogy az ő történelmük pontosan megegyezik a nógrádi bányászok nehéz, küzdelmes, harcos történelmével. A kiállítás iránt megnyilvánuló nagy érdeklődésre jellemző, hogy az első napokban egyedül Bojnicén több ezer néző látogatta meg a kiállítást. S e művészi sorozat Bojnice után tovább folytatja hódító útját Csehszlovákiában is. A következő állomás Osztrava lesz. Orosz Béla programot dolgozott ki, amely méltó a tudás, a kultúra fényei után vágyó faluhoz. A megye négy földművesszövetkezeti könyvesboltja részletes tervvel készül a könyvhét falusi eseményeire. A falvak legforgalmasabb pontjain lesz asztali árusítás. Balassagyarmaton, Pásztón, Kisterenyén és Szécsényben könyvsátrat állítanak fel, amelyekben megtalálhatók lesznek a legjobban keresett könyvek. A balassagyarmati könyvbolt a horpácsi Mikszáth ünnepségen is megrendezi a könyvárusítást. A könyvhetet általában ünnepélyesen nyitják meg a felállított könyvsátraknál. A földművesszövetkezeti dolgozókkal karöltve résztvesz- nek a könyvek népszerűsítésében, a falusi pedagógusok és iskolások. Az iskolák tanulói sok helyen csoportosan látogatják meg a könyvárusítást és az ünnepi könyvhétről dolgozatot írnak. Pásztón az ünnepi könyvhét megnyitóját egybekötik a gyermeknapi ünnepséggel, s a fiú és leány iskolánál egész héten keresztül lesz könyvárusítás. Kisterenyén a könyvhéten a Népkertben árulnak könyvet, a felállított könyvsátorban, a filmszínház előcsarnokában és a bányánál. Az ünnepi könyvhét eseményeinek színvonalát nagyban elősegítik Szécsényben a pedagógusok, akik közreműködnek a megnyitónál is. (—a—8) Bojnicét is meghódította idős Szabó István Bányász-történelme — Elismerő vélemények, sokezer néző — Az a művészi gondolkodás, művészi ízlés és művészi kéz szülte hatvankilenc darab bányászfigura, amely az ezrekre menő munkáshétköznapok után eredeti bányászköntösbe öltözve a nógrádi bá- nyászság történelmi múltját megjelenítette, első neves állomásáról, a budapesti Műcsarnokból indult hódító útjára és Dorog, Veszprém, Várpalota, Tatabánya, Pécs. Komló, Petőfibánya, Salgótarján, Ózd, AlberUtelep, Miskolc után Sztálinóban és Odesszában aratott nagy elismerést, majd a távoli Ázsia népeiben is nyomothagyva, most már több mint kétéves vándorlás után a csehszlovákiai Bojnicében folytatja világkörüli hódító útját. VYSTAVA SOCH, Szabó István, Z MADARSKEJ LUDOVEJREPUBLIKY, 24 IV.—30. V. 1960. - hirdetik a bojnicei falragaszok, a híres fürdőhelyen, a Szlovák Nemzeti Galéria neves városában. Igen. Szabó István Kossuth- díjas szobrászművészünk életrekeltett 69 darab bányászfigurája ma ott van a bojnicei négytornyos vár földszintjének legkiemelkedőbb termében a Pállfy grófok egykori tanyáján. Itt hirdetik most Szabó István művészi alkotásai a nógrádi bányászok évszázados történelmét. Úgy vonult be ide ez a valóságos zárt egységet alkotó 69 darab „figura”, mint „akit” maga a történelem rendelt oda. A vártnál is nagyobb érdeklődés kisérte ezt a kiállítást Budapesttől Sztálinéig, és Odesszától Bojnicéig. S mindazok, akik megtekintik, egyértelműen a legnagyobb elismeréssel szólnak róla. Az egyszerű bányászok, mert saját történelmüket vélik felismerni Szabó István munkásságában, a művészek, mert igazi erőt, példátlan produkciót láthatnak a megmintázott körplasztikákban és domborművekben. A bojnicei kiállítás megnyitásán ugyanúgy mint a korábbi kiállításokon zsúfolt terem előtt hangzottak el a kiállítást megnyitó szavak. Ott voltak az egyszerű bányászok és ott a legnevesebb szlovák képzőművészek. S a mi Szabó Pista bácsink nem méltatlan büszkeséggel láthatta a munkássága iránt megnyilvánult nagy érdeklődést,fogadhatta a neves művészek gratulációit. Az idén Szabó István művészetét tovább erősítették a bojnicei kiállítást megtekintő szlovák művészek véleményei. Legkellemesebben azonban az a vélemény érintette, amelyet Szabó Gyulától e neves Losonci festőművésztől hallott, akivel hosszú időn keresztül testi, lelki jó barátságban élt, akivel 1942 tavaszán a fasiszta háború vérzivataros napjaiban egyszerre kellett beöltöznie katonaruhába és akivel több mint tizenöt esztendő után most ismét kezetszoríthatott. S ez a baráti vélemény, amely Szabó Gyula festőművésztől hangzott el, a következő két mondatból áll: — Végtelenül boldog vagyok, hogy ilyen munkát látok tőled! Én mindig tudtam, hogy benned nagy erő lakozik! Két mondat. De ebben benne érezte a mi Szabó Pista bácsink az őszinte, baráti véleményt és az őszinte művészi véleményt egyaránt. De azt is felejthetetlen eseménynek tartja id. Szabó István, hogy a nagy nevű szovjet képzőművészek után most
