Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)

1960-05-28 / 43. szám

1960. május 28. NÓGRÁDI NÍPÜJSAG 5 Akik a palánták lélegzését is hallgatják... P algagután 1952-ben ala- kult termelőszövetke­zeti községgé s Táncsics Mi­hály nevét betűztette táblájára irodája falán. Megrázta az 56-os ellenforradalom, de összeroppantani nem bírta, mert akadt egynéhány ember, aki hitt a szövetkezés igazá­ban s nem hallgatott azokra a vészharangokra, amelyeket az ellenséges propaganda a tudatlansággal szövetkezve kondított meg itt is. A jövőben vetett hit erőt adott Bágyom Bélának, az egyik alapító tagnak is, aki jelenleg a termelőszövetkezet raktárosa, akivel elsőnek ta­lálkozunk és szót váltunk a közös portán. Nehéz sorsa volt ennek a Bágyonnak, sokat tudna mondani róla, hogyan nevelte a két fiút, akik közül az egyik most a TÜZÉP dolgo­zója, a másik pedig a szövet­kezetiben gyűjti a munka­egységet, hogy amikor elvé­gezte Szécsényben a kétesz- tendős szakiskolát, majd mint szakember is jól állja meg a helyét. Míg az elnökre várakozunk Bágyon Pállal ezekről a csa­ládi dolgokról esik szó, hogy megtalálta számítását a Tán­csics tsz-ben s a múlt esz­tendőben is 650 munkaegysé­get szerzett, ebből váltotta meg a szülői ház testvérekre jutó részét, hogy egészen a maga portájának vallhassa. S ahogy közeledni látjuk a szövetkezet elnökét, még hoz­záfűzi : — Jobban élek, mint egy középparaszt élt. Nincs gon­dom a holnapra. S ezzel a mondattal 8 esztendős hűségéről tesz bi­zonyságot a termelőszövetke­zés mellett. De itt van már a Táncsics Tsz „első” gazdája, Puskely Mihály is, most vele térül­jünk be az irodába, megtu­dakolni, hogyan is terveznek, okoskodnak azon az immár több mint 1500 holdon, amit 'magukének mondhat 183 gaz­da. Peng a kasza Benépesült férfiakkal a héhal- mi határ. Az Űj Élet Termelő­szövetkezet gazdái vágják a lu­cernát. Egy-egy kis parcellán négy-öt ember is dolgozik. Sietni kell a munkával, mert 200 kh lucernát kell levágniuk a határ különböző részein. Ebédszünetben az országút mellett a hűvösön ütemesen veri a ka­szát Nagy Gábor, Alattyáni József, Kovács Gábor és Nagy János. Kovács János megáll s vígan feni a kaszát. Megáll a többi is, mert ez a kaszálás Íratlan törvénye. Farkas Imre, Kovács Imre, Lörincz Gábor és Molnár Illés fárad­hatatlan a tűző napon. A termelőszövetkezet a kalászosok mellett ér­tékes termelési szerződéseket vállal. A Hatvani Konzerv­gyárral például szerződést kötött 30 hold csemege ubor­kára, 20 hold étkezési bor­sóra, a selypi cukorgyárral pedig 30 hold cukorrépára. 15 holdon burgonya terem az esztendőben, 150 holdon ta­vaszi árpa, 250 holdon hib­ridkukorica s a fagykár ver­te részeken 300 holdas táblá­ban felülvetésként vöröshere, tiszta vetésként 25 holdon lu­cerna nő. A szarvaskerep ve­tést részben legelőnek, rész­ben termelésre hasznosítja a szövetkezet s, hogy a nö­vénytermesztés mellett más- felőlről is eredményeket re­mélhessen, 50 férőhelyes, téli- esíthető szerfás istállót épít valamint 40 férős sertésfiaz- tatót, 200 sertést befogadó szállást, 300 férős juhho- dályt. Belterjességi törekvésük­ben elsősorban a jószágállo­mány erősítésére gondolnak, a szarvasmarha, -hízólétszám növelésére, a tejhozam eme­lésére s épp ezért a mostani 69 tehén, 28 növendék, 16 ökör, 14 hízómarha, 86 ser­tés, 329 juh mellett most vá­sárolnak 30 növendékmarhát, kapnak egy 20-as létszámú, fehérhúsú sieirtéstörzset, de a növénytermesztésben való élőbbé lépésről sem akar­nak megfeledkezni s elhatá­rozott dolog, hogy a követke­ző években fokozott mérték­ben foglalkoznak az apró­magvak termesztésével. Puskely Mihály elnöknek és Bágyon Pálnak, a termelőszö­vetkezet raktárosának biza­kodó a hangja. S lehet is bátran, ha kitekintünk a ha­tárba s minden tájékon mozgolódást látunk. Palán­ták lélegzését hallgató, fi­gyelő emberek vannak itt, s olyanok, akik a dárdás kalá­szosok susogásában is azt fi­gyelik: mit Ígér a jövő, az érést kdteijesítő nyár? P^z. ígéret biztató s, hogy a földek valóra vált­sák Ígéretüket, csak szorga­lomra van szükség. Mert a föld szívverése a közös, egységes táblában máris egészségesebb... (b. t.) Az alapszabály betartása a isis-tagság érdeke Most már több mint tíz éve, hogy együtt dolgoznak a Kisfalud-pusztai Dózsa Ter­melőszövetkezet gazdái. Évek óta figyelemmel kísé­rem a szövetkezet munkáját ég mindig volt valami gya­núm, ami bizalmatlanságot keltett a közösség iránt. Hal­lottam, hogy az elmúlt évek­ben a szövetkezet gazdái láb- i bal tiporták az alapszabályt, " saját földjeiken részesműve­lést folytattak. így nemcsak a közösséget csapták be, de még a felsőbb szerveket is. SZORGALMASAN DOLGOZNAK A MEZÖN A múltkorában, amikor a szövetkezetben jártam, a ha­tárban szorgoskodó emberek megragadták a figyelmemet. Ügy látszik korrigálnom kell előbbi véleményem. El is ha­tároztam, ha ennek megvan az alapja, szívesen megte­szem. A szövetkezet központ­ja a tavalyról, meg azelőtt- ről jól ismert külsőt mutat­ja. Illés László párttitkár vál­lalja, hogy tájékoztat a szö­vetkezet eseményeiről. Ismeri mi történik a szövetkezetben, hiszen három éve áll a kis. nyolc főből álló pártszervezet élén. — Általában a vezetőségi üléseken megbeszéljük a szö­vetkezet előtt álló feladato­kat. Amit mi a vezetőségi üléseken megbeszélünk, azt a közgyűlés el is fogadja — mondja a titkár. Ahogy a szavak peregnek, felteszem a kérdést, vajon milyen pártvezetőségi ülés le­hetett az, amelyiken a ré­szesművelést beszélték meg az elmúlt években, és milyen pártvezetőségi ülés lehetett az, amelyen az ez évi tenni­valókat beszélték meg? A mezőn az ültetési mun­kákat közösen végezték el a szövetkezet gazdái. Az em­ber azt hinné, no, most már gyökeresen megváltozik a szö­vetkezeti tagság. Több éves bolyongás után rátaláltak a helyes útra. A párttitkár is erről beszél. A RÉSZESMÜVELÉST ELVETETTÜK — Felszámoltuk a részes­művelést. Az idén egészen másként gazdálkodunk, mint eddig. Most már a kapásnö­vények területét kiosztjuk a gazdáknak, akik a rájuk eső Megindult a gépi-kaszálás (Tudósítónktól.) Alig fejezték be a vetést, a gépállomások máris megkezd­ték a gépi kaszálást. Lesz bő­ven munka, de van feladat is az év tavaszán, ugyanis 5610 kh-n kell a munkát elvégezni. A kultivátorok legtöbb he­lyen készen állnak és várják a „bevetést”. A gépi szántást valamennyi gépállomáson megkezdték, ed­dig 300 kh területen fejező­dött be a takarmány gépi ka­szálása. Erdőkürtön Kiss József 57 kh-s tábla kaszálását fejezte be a palotási Május 1 Tsz- nek. Weiser Ferenc Erdőtar- csán 31 kh gépi kaszálást vég­zett. Ezzel egyidőben folytat­ták a rendsodrást és 77 kh-n végezték el ezt a munkát az erdőkürti traktorosok. A pásztóiak közel 100 kh kaszálást és 40 kh rendsodrást végeztek. A napokban 10 da­rab új fűkasza érkezett meg a gépállomásokra, ha az el készített menetiránytervek szerint végzik a munkát, úgy kisebb zökkenőkkel kielégítik a gépállomások a tsz-ek ez igényeit. A rendelkezésre álló 67 fűkasza ugyanis kevésnek bizonyul, az ez évi feladatok sikeres elvégzése csak akkor lehetséges, ha a fűkaszák át­lagosan 170—180 kh-t elvégez­nek. A tavaszi terv szerint július 1-ig 6600 kh gépi kaszálást kell végezni, vagyis a hátra­levő időben fűkaszánként 100 kh-t. JELZŐ ÚRA A Penza-területi szerdobszki óragyárban megkezdték a jel­zőberendezéssel ellátott asztali órák sorozatgyártását. A jelző-órát 1—60 percnyi időtartamra lehet beállítani és felhúzni. A beállított idő el­teltét csengő jelzi. A jelző-óra jó szolgálatot tesz az ipar kü­lönböző ágaiban. ÖRIÁSKOHÓMÜ SZIBÉRIÁBAN Megkezdődtek az előkészüle­tek a tajseti kohászati üzem építésére. Ez lesz Kelet-Szibé- ria első vaskohászati üzeme. Ezzel kezdetét veszi a Szov­jetunió harmadik kohászati bázisának megteremtése. Ez a kohászati bázis évi 15—20 millió tonna nyersvasat ad. Nem, méltatlanok a segítségre Hugyagi emberekkel beszélgettünk nemrégiben. Sokan voltak együtt, a két szorgos kezük munkáját di­csérő, virágzó határban. Olyanok, kiknek az elmúlt évben még nagyszerű jövedelmet ho­zott a burgonyatermelés, s akik ezt az ős­régi termelési ágat most a termelőszövetke­zetben kívánják továbbfejleszteni, tökéletesí­teni. Egyszóval szövetkeztek, s most már nagyüzemi módon termelik a burgonyát is, mert meggyőződésük, hogy ezzel a módszer­rel nagyobbak lesznek az eredmények, na­gyobb lesz a jövedelem is. A termelőszövetkezet az alakuláskor a Ma­gyar—Szovjet Barátság nevet vette fel. A szö­vetkezeti gazdák akarata volt ez. S a „kereszt­apa", a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos, meg megyei szervezete is igen so­kat segít a termelőszövetkezetnek, hogy sike­resen tegye meg az első lépéseket, minél si­mább legyen számukra, az új út, amelyen elindulnak. A termelőszövetkezeti gazdák úgy határoztak, a burgonyatermesztés képezi majd továbbra is a közös jövedelem jó ré­szét. Nemrégiben a Kecskeméti Kutató Inté­zet vezetője látogatott el Hugyagra, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság kérésére. Hasz­nos beszélgetéssel telt el az este. Természe­tesen a burgonyatermesztésről folyt szó, s abban maradtak, hogy a termelőszövetkezet három brigádvezetője néhány nap múlva el­indul, hogy a gyakorlatban is megnézzék a nagyüzem, a termelőszövetkezet előtt állá nagyszerű lehetőségeket. — Nem is hittem volna — mondta Járja Ignác, a termelőszövetkezet brigádvezetője — pedig már 51 éves vagyok, hogy ilyen dolgok is vannak. Képzelje csak el, láttuk hogyan lesz a magból burgonya — magya­rázta lelkesen még mindig az átélt élmény hatása alatt. Aztán arról kezdett beszélni, melyek azok a dolgok, az ott látottakból, melyeket már most megvalósíthatnak a termelőszövetkezet­ben. » — Érdekes volt számomra és mindjárt arra gondoltam, hogy ez már nálunk is meg­valósítható az idén, hogy a vetőgumót, ame­lyet a következő évben vetnek el, már akkor kijelölik, amikor a burgonya még a földben van. Ezt már mi is így csináljuk az idén. — Nekem a csíráztató verem tetszett na­gyon — kapcsolódott a beszélgetésbe Győri János, a termelőszövetkezet másik brigádve­zetője. Egészen egyszerű volt, ezt megcsinál­hatjuk mi is. — S magyarázni kezdték, egy­más szavába vágva, hogyan nézett ki a ve­rem. A poros dűlöúton még rajzolgattak is, hogy jobban megértsem. Egészen egyszerű, a melegágyhoz hasonló. Még ablakot is tesz­nek rá, amelyet télen letakarnak. Ha hidegre fordul az idő, fűteni is lehet a vermet. Így magyarázgatták: — Ezt szeretnénk már mi is megvalósítani az idén — mondta újra Járja Ignác —, mert így tehetjük valóban nagyüzemivé a terme­lést. Az idén erre még nem volt módunk. Közösen vetettünk, de a burgonyát úgy ad­tuk össze, s mindenki ott csíráztatta, ahol éppen lehetősége volt erre. Istállóban, ágy alatt, vagy pincében. Mizse István, a termelőszövetkezet mező­gazdásza a jelenből hirtelen a jövőbe csa­pott át. Arról beszélt, hogy gépek kellené­nek, burgonyaültető, meg burgonyaszedő gép, hogy megkönnyítsék a termelőszövetkezeti gazdák munkáját. Nem sajnálnák érte a pénzt. — Nagy területen termelünk az idén is burgonyát, de ez még mindig nem kialakult dolog. Hiszen az idén csináljuk először kö­zösen. A tervünkben egymillió 178 ezer fo­rint szerepel, az értékesített burgonya jöve­delmeként. Dehát ez nem lehet a végső ha­tár .... ífiv mnnrlta s vigyázó szemeit né­mi IIIUIIUIO, gighordozta a közelben dolgozó asszonyokon, akik kapával a kezük­ben hajladoztak, szaporázták a munkát. Na­gyon sok múlik rajtuk, azon, hogyan végzik el a növényápolást, hogyan munkálják meg a nagy táblát, amelyen először termelnek közösen a falu összefogásából cukorrépát, kukoricát, burgonyát. Szorgalmasan, jól dol­goznak, mert ahogy az egyik idős, sötétru­hás asszony említette, nem szeretnének szé­gyent vallani. Erre kötelezi őket — ahogy mondják — a termelőszövetkezet neve is, melyet maguk választottak. Meg aztán ered­ményekkel akarják bizonyítani, hogy nem méltatlanok a segítségre. (v) területet munkaegységért mű­velik meg. Egészen meglepődtem a dol­gon. így már mindjárt más, gondoltam. Ilyen hosszú idő után végre helyreáll a rend. Csak helyeselni lehet a párt- szervezet, a tsz vezetőség erőfeszítéseit. De ne siessük el a dolgot, ne ítéljünk fel­színesen! Hallgassuk csak to­vább a párttitkárt! — A kapásnövényeknél be­vezettük a prémiumrendszert. Az a gazda, aki a ráeső te­rületet háromszor megkapál­ja, premizálásban részesül. A munkaegység részesedés fölé megkapja a termés 20 százalékát. Eleinte azt gondoltam, nem jól értem, mit mond a párt­titkár. Azt hittem, nem pon­tosan fogalmaz. Magyarázatot kértem. A magyarázatból ki­tűnt, hogy pontosan úgy van, ahogy mondta. Nem érdekes mennyi terem a földön. Ha burgonyából csak 40 mázsa lesz holdanként, vagy 120 mázsa, a termés 20 százaléka megilleti a termelőszövetkeze­ti gazdát, ha az előírt három kapálást elvégezte. Ez aztán az „ösztönző” premizálás! MAGUK FELÉ HAJLÓ PREMIZÁLÁS Azonnal a kukorica nö­vényápolási munkái jutottak eszembe. A három kapálás, a törés, a szár levágás hol­danként 30 munkaegységet igényel, úgy, ahogy Kisfalu­don végzik a munkát. Tud­tom szerint úgy terveztek, hogy a munkaegység értéke 40 forinton túl lesz. Ha ke­rekén 40 forinttal számolunk is, 1200 forintot tesz ki egy kh kukorica megművelése. Tételezzük fel, hogy holdan­ként az idén is megterem a 25 mázsa csöveskukorica, mint tavaly. Napi áron szá­molva kukoricatörés idején ez három ezer forintot tesz ki. Ebből 20 százalék a ter­melőszövetkezeti gazdát ille­ti. A közösségnek csak 20 mázsa marad, s a maradék 20 mázsából munkaegységre elmegy még 10 mázsa kuko­rica ára. így a megtermelt kukoricából a közösségnek holdanként csak 10 mázsa marad, a termelőszövetkezeti gazdának pedig 15 mázsa jut, Ez testvérek között is azt je­lenti, hogy a termés 60 szá­zaléka jut a megművelő gaz­dának. Ha ezt nézzük, meg­állapíthatjuk, hogy az idei premizálási módszer rosszabb még a feles művelésnél is, sőt, majdnem harmados mű­velés. De úgy harmados, hogy kétharmad a tagé s egyhar- mad a közösségé. De nemcsak a kapásoknál kívánják alkalmazni ezt az alapszabályt lábbal tipró „premizálási módszert”, ha­nem a takarmányok betaka­rításánál is. Itt is minden ötödik kocsi takarmány a munkaegység részesedés fölé prémiumként megy. AZ ALAPSZABÁLY KIJÁTSZÁSA Tűrhetetlen az alapszabály ilyenfajta kijátszása. Megcsú­folása ez a szövetkezeti gaz­dálkodásnak, nem érdemel dicséret az olyan tsz pártszer­vezeti vezetősége amely az ilyen tervhez hozzájárul. Valahogy úgy érzem, felelős ezért a járási tanács mező- gazdasági osztálya is. Akkor, amikor az új termelőszövet­kezetek szigorúan alapszabály szerint végzik munkájukat, nem szabad lenne megenged­ni egy régi termelőszövetke­zetnek az Ilyen kilengéseket, — itt az alapszabályt még jobban be kellene tartani —, mert ez a szövetkezeti gaz­dálkodás megcsúfolása. Remélem, nincs még vesz­ve minden, megakadályozha­tó e törvénytelenség végre­hajtása, amely nemcsak a szövetkezeti gazdáknak az ér­deke. Kata Janó*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents