Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-20 / 32. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I960, április 20. A pedagógusok marxista világnézetének gazdagítása A hhoz, hogy az iskolák ** kummunista szellemű, materialista világnézetű, sokoldalúan felkészült, a szocialista társadalmi együttélés szabályait ismerő ifjúságot neveljenek, elsősorban szükséges, hogy maguk a nevelők marxista világnézetet valljanak, higyjenek, ismerjenek. Ennek a megvalósulása művelődési ügyünknek egyik legégetőbb, mondhatni alapvető pontja. Nagy gond, égető gond, de semmi esetre sem türelmetlenségre késztető gond. Nagyon sok, már a múlt rendszerben is tevékenykedő, ma is hasznos munkát hajtó pedagógusaink vannak, akik a marxista—leninista tudomány szű kiben gyengébben tevékenykednek. Igen ritka ezek között az emberek között azonban, aki azt mundaná: nem vagyok hajlandó ezt a tudományt elsajátítani. Ilyent, ha nagyítóval találunk. Többségük — még ha megerőltető is számukra —, törekednek, tanulnak, tehát az irányukban való türelmetlenség nem elősegíti, hanem visszahúzza azt az ügyet. Itt pedig támogatásra, megértésre van szükség. Alapjában véve a jelen tanévben a mi megyénkben 948 pedagógus tanulmányozza a marxizmus—leninizmus egyes részeit, és rövidesen vizsgát tesz ebből. Lehetséges, a létszámban lesz valamennyi eltolódás. De ez nem is lényeges. A lényeg az: pedagógusaink oly nagyot fejlődtek az elmúlt tizenöt év alatt, hogy Q&u a (Budap&itL fjlcLQipriekmz ! A Budapesti Nagycirkusz április 21-től 25-ig minden este 8 órakor, vasárnap délután 4 órakor is gazdag programmal mutatkozik be városunk közönsége előtt. A cirkusz művészgárdája az előadásokat a Salgótarjáni Fiú- kollégium kertjében tartja. Műsoron többek között a re- pülőemberek, Capitan Bunte csimpánzaival, a nyugatnémet világszám, a két Dumitrescu román vendégművészek, és sok más magasszínvonalú artistaszám szerepel. Egy műsorban a Budapesti Nagycirkusz 16 attrakcióval örvendezteti meg Salgótarján közönségét. ily nagy számban megértették a marxizmus—leninizmus elsajátításának. elsősorban a sa ját munkájukra való óriási jelentőségét. Az alapvető kérdés: Megértik-e e tudomány elsajátításának egész életükre, nevelői munkájukra, kezük alatt felnövekvő ifjúságra vonatkozó roppant nagy jelentőségét. Köztudomású, ez a tanulás nem kötelező egyetlen pedagógusra sem. Ez a tanulás önként vállalt tanulás. Aki ezt vállalja, az erkölcsi kötelezettséget vállal, amelyért maradéktalanul helyt kell állni. Természetesen pedagógusainknak ezt a helytállásra való törekvését minden eszközzel elő kell segíteni. Feltételeket kell biztosítani, hogy zavartalanul, magas színvonalon sajátíthassák el a marxizmus—leninizmus tanításait. A lehetőség szerint a pedagógusok ideológiai továbbképzését szükséges egybekapcsolni a szakmai továbbképzéssel, hogy lássák a marxizmus és a szaktárgyaik ösz- szefüggésének jelentőségét. Köztudomású, a népművelési szerveknek minden törekvésük ezt megvalósítani. Azonban szükséges itt szólam — éppen az eredményes tanulás megvalósulása érdekében —, hogy pedagógusainknak ez a munkája nem egyszerű dolog. Nagy megerőltetést. elfoglaltságot jelent, s nem szabad feledni, hogy emellett a mindennapi munkát is el kell végezniük. Tanulni, munkálkodni — és ezt őszintén fel kell tárni, hogy ismerjük —, a jelen körülmények között nagyon nehéz. Figyelmen kívül hagyható talán hogy a jelen időben városban, falun egyaránt mily szűkében vagyunk tanítóknak? Majd valahány naponta kettő, három különórát is kénytelen végezni. És ha figyelembe vesszük a következő napra való felkészülését, és egyéb más munkájával kapcsolatos tennivalókat? A mikor mérlegeljük ezt -í*- a helyzetet, mérlegeljük hát azt a súlyt is, amely a társadalmi elfoglaltságból nehezedik pedagógusainkra. Estéről-estére van ilyen elfoglaltság. És lenne még több is különösen falvainkban. Hogyan, mikor tanuljon hát? Miként szakítson időt elsajátítani a marxizmus—leninizmus nem könnyű tudományát? A mi pedagógusaink legfőbb feladata a gyermeknevelés. A gyermekeknek olyan nevelése. amely megfelel a mi társadalmi rendünknek. A pedagógusnak erkölcsi kötelessége minden mást ez alá rendelni. Tehát csak annyira terhelhetjük pedagógusainkat egyéb tennivalókkal, hogy a fő kötelességük teljesítésében az a más elfoglaltság ne zavarja őket v, ezető szerveink mindent ' elkövetnek, hogy pedagógusaink zavartalanul képezhessék magukat. Kiváló előadókat biztosítanak, rendelkezésre bocsátják a tananyagot, az igazgatókat felkérték, hogy kísérjék figyelemmel beosztottjaik önképzését és adjanak segítséget a tanuláshoz. Most még az nagyon fontos, hogy magukban a pedagógusokban is terebélyesedjen annak felismerése, hogy milyen igazsággal bir a marxizmus—ieninizmus. Szükségtelen talán pontos meghatározását adni annak az iskolának, ahol az alábbi eset történt. Lényegesebbek ennél a tények. S ez pedig a következő. Ebben az igen jelentős és népes iskolában az egyik köztiszteletben álló pedagógustól mind szélesedőbb szakadék választja el a .gyerekeket. A gyerekek egy új világ gyermekei, akiknek nyiladozó agya egyre követel, minden után érdeklődik. S ez a köztiszteletben álló pedagó- j gus akár biológiát, akár tör-1 ténelmet tanított, nem tudott kiszakadni idealista nézetéből. A gyerekek előbb zavartak voltak, később tanítójukat már meg sem hallgatták. Lehet nagyobb tragédia egy pedagógus számára, mint rádöbbeni, hogy az élet messze előrehaladt, míg ő elmaradt? Aki pedig elmarad a fejlődésben — és a fejlődést a marxizmus—leninizmus adja —, az elveszett, mert értéktelenné, elavulttá lesz enélkül minden tudománya. Az iskolai nevelésünk alapvető gondja, hogy pedagógusaink elsajátítsák a marxizmus—leninizmus tudományát és ebbe ültetve gyakorlati tevékenységüket, végezzék munkájukat. Az ország, a hivatásuk iránt érzett felelősségük azt kéri tőlük, hogy így munkálkodjanak. Mindenki, aki illetékes, a legmesszebbmenő segítséget nyújtson, hogy ezt pedagógusaink végre is tudják hajtani, mert igenis ők a legjobbat akarják nyújtani. Mert mindig arra törekedtek, hogy a legjobbat nyújtsák. Bobál Gyula Az ünnepi rendezvények fa paszta latoiból Szervezettebb, előrelátóbb irányítást- Salgótarján kulturális életében Az elmúlt húsvéti ünnepek kulturális munkánk megjavítására több fontos tanulsággal szolgáltak. Az egyik ilyen tanulság, hogy rendszerezettebbé kell tenni Salgótarján területén a rendezvényeket. Ez alkalommal ugyanis Salgótarjánban három premier időpontja esett egybe. Ezek külön-külön időpontban kis „hézagokkal” nagy szolgálatot tettek volna a város kulturigényeinek kielégítésére. így azonban megoszlott az érdeklődés, és kimondatlanul is bizonyos szorongás és „harc” alakult ki a közönség biztosításáért. Ahol jó volt a propaganda. időben megkezdték, és változatos eszközökkel szervezték a közönséget, ott nem volt nagyobb hiba. De, ahol későn kezdték a szervezést, ott rossz volt a munka hatása is. S a másik tanulságot éppen a közönségszervező munka szolgáltatta. Cáfolta azt a téves megállapításokra épült közmondást, mely szerint „a jó bornak nem kell cégér.” Az igazság ugyanis az, hogy ha valaki nem tud a jó borról, az nem is ihat belőle. S hiába készültek a legnagyobb lelkiismerettel a bányai színjátszók is, hiába tűzték műsorukra az utóbbi idők legizgalmasabb, legérdekesebb és legtanulságosabb drámáját, a „Kormos ég” című drámát, Pályázati felhívás AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA MARXIZMUS—LENINIZ MUS ESTI EGYETEMÉRE Az MSZMP Nógrád megyei bizottsága felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemének 1960—61-es tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok. értelmiségi dolgozók, vezető propagandisták szervezett marxista— leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkás- mozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer egy napon kötött foglalkozás van (előadás, osztály- foglalkazás), melyen a részvétel kötelező. A tandíj egy évre 150 — forint, mely félévenként fizethető. Az egyetem hallgatóinak a rendelet alapján a félévi vizsgák előtt hat nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap tanulmányi szabadság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kérhetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. A pályázat a járási (városi) pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbizottságra kell küldeni, június 30-ig. Mellékelni kell: részletes önéletrajzot, az illetékes pártszervezet ajánlását, a vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei Bizottsága a kis számú közönség végett a bemutatót el kellett halasztani. A Salgótarjáni Acélárugyár Petőfi Színjátszó Szakköre, Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című 3 felvonásos vígjátékát mutatta be, jó közönségszervező munka után: telt ház előtt! A szellemes, humoros, mai témájú vígjáték komoly feladatok megoldása elé állította a színjátszó csoport tagjait. Ugyanis hangulatában színre vinni Rozov elképzeléseit, megjeleníteni a pajkos And- rejt, a komor, de a fiatalok fejével gondolkodni tudó Averin professzort, a kissé fukar, de gyermekeiért aggódó Nász- tya nénit, a felvételi vizsgára készülő vidéki Alexejt, Misát, vagy az örökösen tetszelegni akaró Gálját, nem kis dolog; De a Petőfi színjátszók annak ellenére, hogy feltűnően sok új arccal jelentek meg a színpadon, jól oldották meg feladataikat. Egyik-másik szereplőnél érződött ugyan a rutintalan mozgás és beszéd, de ötletes játékukkal így is igen gyakran ragadtatták tapsra a közönséget. Különösen dicséretet érdemel Wanka Lajos, aki feltűnően eredetien és otthonosan mozgott a színpadon. Szerepüket dicséretre méltóan tolmácsolták még: Bolyós László, Kovács Gyula, Bolgár Ilona, Szíremen Rudolf és Szalva Éva. Orosz Béla a Jó szakembereket képez Szécsényi Mezőgazdasági Technikum A Termelőszövetkezeteik jövendő technikusai, brigádvezetői lesznek azok, akik a Szécsényi Mezőgazdasági Technikum első és második osztályát járják s gyűjtik azokat az ismereteket, amelyekre korszerű mezőgazdálkodásunk munkájánál egy jó szakembernek szüksége van. Két esztendeje működik újból ez a technikum s két évfolyamon 67 növendék tanulja a gazdálkodást. A szükséges általános ismeretek, — mint a magyar irodalom, történelem, matematika mellett a tananyagot főképp a szakismereti tárgyak uralják. A technikum első évfolyamán a növendékek megismerkednek a növény és állattan, a mezőgazdasági kémia alapvető dolgaival s némi gazdasági gyakorlatra is szert tesznek. A másodévesek az előző év tárgyai mellett talaj- és éghajlattannal, talajművelési, trágyakezelési kérdésekkel, állatbonctannal, élettannal, takarmányozási eljárásokkal és géptannal foglalkoznak s körülbelül ezeket az ismereteket bővítik a harmadik esztendőben is, míg a negyedik évben üzemszervezés és agrárgazdaságtannal bővül a tanulmányi anyag. A mezőgazdasági technikum iránt a fiatalok körében egyre szélesebb körű az érdeklődés s már eddig több, mint nyolcvanan kértek felvételt az új tanulmányi évre, s közöttük mintegy 30 leányfiatal szerepel. Ma már az a helyzet, hogy a jelentkezőik erős rostálás után juthatnak csak a technikum növendékei közé, leányok pedig kizárólag bejárótanulók lehetnek Szé- csényben, Részükre az ország különböző helyein öt külön technikumot létesítettek, ahol az internátúsi elhelyezkedést is biztosítani lehet. Az intézeti igazgatóság tapasztalatai szerint a végzett növendékek zöme ma már legtöbben a képzettségnek megfelelő beosztást keresnek s a technikum az előbbi években végzett diákjaival nem vallott szégyent. Ruhiger Katalinról a Kisterenyei Állami Gazdaságból, Varga Józsefről a Tolmácsi Gépállomásról, a Karancskeszi Állami Gazdaságban dolgozó Szentpéteri Lidiáról, a Kisterenyei Állami Gazdaságban működő Tolnai Máriáról és sok másról igen jó hírek érkeztek. A Szécsényi Mezőgazdasági Technikum nevelői mindent megtesznek, hogy jó szakembereket képezzenek s munkájukkal. tapasztalataik, tudásuk átadásával előbbre segítsék szocialista mezőgazdaságunkat. ségi után az autószerelő szak mát akarja megtanulni. Azt hiszem négyünk közül éi izgulok a legjobban, mer én már régebben elhatároz tam, hogy nem tanulok to vább és bizony nem igyekez tem kiváló bizonyítványt sze rezni. Az élettől nem félek hiszen manapság egy jó szak munkásnak mindene megvan amit akar. Majd ha má „nagyfiú” leszek a szakmá ban, remélem sikerül össze hozni egy kocsit is. Két leány és két fiú. Nég; különböző jellem, négy em bér, mert az érettségi leg alábbis papíron az életbe kül di a fiatalokat. Bátrak és ön tudatosak. Terveik és céljai! vannak és nincs okuk féln az élettől. Ezzel hiába i ijesztgeti őket akárki. Komo lyak, tudják, hogy az iskol után valami más, valami fe lelősségteljesebb következi! tudják, hogy a mi növekv szocialista társadalmunkba] meg kell állni a helyüket. J iskolából, jó tanárok kéz alól kerültek ki, egészen biz tos megtalálják a helyüket társadamunkban. Lehet, hog Mariányi Ági valamikor nag felfedezést tesz, lehet, hog Fekete Laci híres orvosprc fesszor lesz, ezt még ner tudni. De azt, hogy becsült tes, komoly polgárai leszne a szocialista Magyarország nak, abban már minden! biztos lehet. T. E. szór úgy érzi az ember, hogy amit egyszer megtanult, hiába tanulta, nem tudja tökéletesen. Máskor meg arra ébred az ember, hogy szörnyű kisebbségi érzés gyötri és attól fél, hogy éppen a legkritikusabb pillanatban mindent elfelejt. Szokatlan így érettségi előtt és nekem duplán az, mert hiányzik a KISZ mun- . ka, hiányzik a szervezeti élet. — Mit tenne, ha nem vennék fel az egyetemre? Rámnéz nagykomolyan, szemében kis méltatlankodást is látok. — Hát létezik olyasmi is, hogyha valaki 1960-ban elhatározza, hogy egy bizonyos hivatásnak fog élni, akkor ezt valami akadályozhatja? Ha nem vesznek fel, elmegyek dolgozni és jövőre újra jelentkezem, ha jövőre sem sikerül, akkor újra és ha kell, tíz évig is újra, de mégiscsak orvos leszek. Nem tudom az életemet másképp elképzelni. Meszes Feri csendesen, nyugodtan mosolyog rám, egyáltalán nem tartja rendkívüli dolognak, hogy ő is autószerelő aakr lenni, mint édesapja. — Nem tehetek róla, de nincs kedvem tovább tanulni. Édesapámtól már sokmindent eltanultam, meg is szerettem a gépeket, motorokat és szerintem nincs abban semmi szégyen, ha valaki érettÉRETTSÉGI ELŐTT A két fiú is ellentéte egymásnak, de a két lány mintha nem is egy országban élne, annyira más-más úgy külsőleg, mint természetükre nézve. Mariányi Ági kíváncsian és bátran néz az idegen szemébe, mindent figyel, szemében. az olthatatlan élénkség és tudnivágyás. Diszkrét szep- lői barátságossá, csaknem nevetőssé varázsolják értelmes arcát. Rozgonyi Ilona állát tenyerébe helyezve komolyan, kicsit zárkózottan hallgat. Őt szülei egyszerűen nem engedték továbbtanulni, megvan hát az oka a szomorúságra. A fiúk hallgatagon ülnek; Fekete Laci elegáns komolysággal, szinte már látom kezében az orvosi táskát. Meszes Feri olyan elegáns, hogy azt gondolhatná bárki: a szülei magasfizetésű emberek, — amíg meg nem mondja, hogy édesapja autószerelő az ÉMÁSZ Vállalatnál. A beszélgetés nehezen indul és ki kezdhetné el, ha nem a csu- passzív, életkedvvel teli Mariányi Ágnes. — Mindenki azt tanácsolja állandóan, hogy ne izguljak. Ebből azután az következik, hogy az ember annál jobban izgul. Nincs is olyan, aki nyugodtan tud az érettségire készülni, még a jeles tanulók között sem. Hát bizony érettségi után én nem az élet kapujába kerülök, hanem Pestre, az egyetemre. Vegyész- mérnök leszek. Igaz, sokáig színésznőnek készültem, de rájöttem, hogy ez csak amo" lyan gyerekes ábránd volt — Nem fél attól, hogy elkerül itthonról? — Miért félnék? Legszívesebben kollégiumban szeretnék lakni, de ha ez valami miatt nem sikerül, akkor majd valamelyik pesti rokonomnál kérek helyet. — Milyen lesz a bizonyítvány? — Hát... ki tudja azt? — Remélem jeles ... Rozgonyi Ilona nem tanul tovább, legalábbis egyelőre, ő szeretne vidékre kerülni és alsó tagozatban tanítani. Csendesen, elgondolkozva beszél erről. — Két nőverem férjhez ment és sajnos, édesanyám túlságosan félt. Nem tudja elképzelni, mi lenne velem, ha mondjuk Budapestre kerülnék tanulni. Talán emiatt nem lesz nagyobb baj, hiszen huszonkét éves koromig taníthatok, utána a rendelkezések szerint elvégezhetem a Pedagógiai Főiskolát — természetesen levelező tagozaton. Félévben négyes voltam, most is szeretném ezt tartani. Nagyon sajnálom itthagyni az iskolát. Bizony az ember csak addig haragszik a tanulásra és az iskolai fegyelemre, ameddig amúgy istenigazából kényszernek érzi. Mostanában, ha arra gondolok, hogy meg kell válnom az osztálytársaktól, a KISZ élettől, bizony egészen elszon- tyolodok. Fekete Laci nagybátonyi, édesapja a bányavállalat anyagosztályán előadó. Ő volt három évig az iskola KISZ- titkára Hogy ezért-e, vagy mert úgy gondolja, hogy egy jövendő orvosnak mindenütt tartózkodónak és komolynak kell lenni — azt nem kérdem tőle, de mindenesetre minden szavára és kifejezésére úgy vigyáz, mintha máris neve előtt viselhetné a doktori címet. — Már tizenkét éve elhatároztam: orvos leszek. Az egyik rokonfiúval sokszor eljártam a bonctani intézetbe és a sors is mindig olyan jellegű könyveket adott a kezembe, amelyek az orvosi hivatás iránt keltették fel érdeklődésemet. Semmit se tartok nagyobb dolognak, mint egy ember életét megmenteni. De már az is nagy szó, amikor valaki betegsége után felgyógyulva, egészségesen távozik az orvostól: szerintem ezért érdemes élni és érdemes tanulni. Eddig jeles tanuló voltam, de bizony sajnos, én is izgulok. Mert sok-
