Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-20 / 32. szám

1960. április 20. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 LENINRE emlékezünk ELVTÁRS ÉS BARÁT 1870. április 22-én született a világ proletariátusának nagy vezére, a párt és a szov­jet állam megalapítója, a marxizmus továbbfejlesztője, a forradalmár Vlagyimir Iljics Lenin. A világ proletariátusa, a haladó emberek előtt egész életműve, tevékenysége, em­beri nagysága esztendők táv­latából egyre világosabban domborodik ki. Lenin már egész fiatal ko­rában megismerkedett a cári Oroszország viszonyai között élő proletariátus életével. Fiatal korában csatlakozott az egyre gyakoribb munkás­megmozdulásokhoz, majd azok vezetője lett. A huszonhárom éves Le­ninről a Szovjetunió Kom­munista Pártjának történeté­ben ezt olvashatjuk: „ ... a pétervári körökben már az első szereplésével is tanújelél adta annak, hogy a forradal­mi mozgalomban megjelent egy kiváló harcos, alapos teoretikus és ragyogó szerve­ző, egy kiapadhatatlan ener­giájú és vasakaratú rendíthe­tetlen forradalmár, aki tán- toríthatatlanul hisz a mun­kásügy legyőzhetetlenségében és ezt a hitét másokba is be tudja oltani.” Oroszország helyzetét és a nemzetközi munkásmozgalom történetét és helyzetét tanul­mányozva, Lenin elengedhe­tetlenül fontosnak tartotta a kapitalizmus megdöntése ér­dekében, a proletariátus ha­talmának kivívása és megtar­tása érdekében, újtípusú for­radalmi marxista párt meg­teremtését. Lenin a párt megteremtésé­vel egyidőben kidolgozta a párt szervezeti felépítésének tervét, a pártélet normáit. A szervezeti felépítési tervét, a pártélet normáit a kongresz- szusok előtt és idején elvi harcban védte meg. Az az elv vezérelte, hogy á munkásosztály élcsapata, a párt: azonos elveket vallók önkéntes harci szövetsége le­gyen. A pártnak aktív tagjai legyenek, valamelyik szerve­zethez tartozzanak, ott dol­gozzanak, a demokratikus centralizmus szellemében, az akarat és cselekvés egységét biztosítsák. Lenin feltárta, milyen óriási jelentősége van a tu­dományos szocializmus elmé­letének az ösztönös munkás- mozgalom és a párt egész te­vékenysége szempontjából. Kimutatta, hogy az opportu­nizmus eszmei forrása min­denekelőtt az, hogy meghó­dol a munkásmozgalom ösz- tönössége előtt és lekicsinyli a szocialista tudat szerepét a munkásmozgalomban. Nem egyszer figyelmeztetett arra, hogy az elmélet hatalmas fegyver. A helyes elmélet se­gíti a pártot abban, hogy a mindennapi életet tanulmá­nyozva, érthető és a tömegek támogatását élvező feladato­kat tűz ki. A szocialista tudatnak a munkásmozgalomba való be­vitele mellett igen fontosnak tartotta az elmélet tisztasá­gáért folytatott harcot is, mindenféle ködösítéssel, a marxizmus revizionistáival szemben élesen fellépett. Lenin miközben harcolt a marxizmus eszméinek tiszta­ságáért — harcot folytatott mindazokkal szemben, akik a marxizmust jobboldalról, vagy baloldalról eltorzították — közben állandóan figyelmez­tetett arra, hogy a marxiz­mus nem dogma, a marxiz­must úgy tekintsük, mint a cselekvés vezérfonalát. Az el­méletet a gyakorlati moz­galom tapasztalatával kell gazdagítani, másrészt az ál­talános tapasztalatok mellett mindig figyelembe kell venni az adott ország sajátosságait és a megváltozott nemzetközi helyzetet. Lenin a marxizmus külön­böző ágainak — filozófia, politikai gazdaságtan, nem­zetközi munkásmozgalom te­rén igen komoly munkát vég­zett. A marxizmus továbbfej­lesztésében felhasználta a szo­cialista forradalom tapaszta­latait, alaposan elemezte az imperializmus jellemző voná­sait, a különböző tudományok terén elért eredményeket, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom tapasztala­tait. Lenin elvtárs felismerte, hogy a szocialista forradalom vezető ereje, a proletariátus. A proletariátus van legjobban érdekelve abban, hogy meg­teremtse az uj, a kizsákmá­nyolásmentes társadalmat. A munkásosztálynak történelmi hivatása, hogy a pártja veze­tésével megdöntse a kizsák­mányolást, kivívja egész tár­sadalom érdekében a proletár- diktatúrát, felépítse a szocia­lizmust. A proletariátusért érzett fe­lelősség, a szocialista forra­dalom teljes megvívása kö­vetelte meg, hogy Lenin ki­dolgozza és tovább fejlessze a marxizmust, konkrétan ki­dolgozza a világ első szocia­lista államának, a szovjet ál-i lamnak felépítését, tartalmát és a szocializmus építésének programját. A világ kommunista moz­galma, a kommunista és mun­káspártok saját helyzetüknek megfelelően alkalmazzák a marxizmus—leninizmus téte­leit. A burzsoá ideológusok, revizionisták a marxizmus— leninizmus csődjéről beszél­nek, arról fecsegnek, hogy a marxizmus—leninizmus téte­lei már elavultak. William Gallachemek, az angol munkásmozgalom vete­ránjának jutott az a szeren­cse, hogy 1920-ban a kommu­nista Internacionálé II. kong­resszusán találkozhatott és beszélgetett Leninnel. A TASZSZ tudósítója azzal a kéréssel fordult Gallacher elvtárshoz, mondja el vissza­emlékezéseit ezekről a talál­kozásokról. A kérdésre vá­laszul Gallacher a követke­zőket írta: Negyven év telt el az első találkozás óta, de még ma is úgy látom őt magam előtt, mint olyan embert, aki bízik önmagában, aki forradalmi hitével — amelyet megteste­sített egész élete és munkája — lángra lobbant mindenkit, aki csak találkozik vele. Még soha ember nem vál­lalt magára akkora felelős­séget, amikor az egész bur- zsoá világ fondorlatokat és összeesküvéseket szőtt a for­radalmi hatalom megdöntésé­re. És mégis, a háború és a szükség minden problémája közepette mindenkor talált időt arra, hogy beszélgessen a küldöttekkel, segítse őket a politikai tájékozódásban. Az 1956-os ellenforradalmi események és az azóta eltelt idő bizonyítja, hogy a legke­vesebb hibát akkor követjük el, ha a pártéletben betartjuk a lenini normákat, harcot folytatunk a párt egységének, erejének fokozásáért, a párt helyes politikájának megvé­déséért. Harcot folytatunk a revizionizmus támadásaival szemben, de nem tartjuk bo­csánatos bűnnek a szektáns nézeteket és a módszereket sem. A lenini eszmék szelle­mében erősíteni kell hazánk­ban is a proletárdiktatúrát, a szocialista demokrácia széle­sítése útján. Lenin születése óta kilenc­ven év telt el. A lenini esz­mék terjedését legjobban bi­zonyítja a megváltozott nem' zetközi helyzet. Ma már a Föld egyharmad részén ki­zsákmányolásmentes szocia­lista társadalmi rend épül. A szocialista országok test­véri együttműködése, kölcsö­nös támogatása meggyorsította fejlődésünket. Lenin életmű­vének eredménye gazdagon bontakozik ki. Hazánkban a felszabadulás óta eltelt tizen­öt év eredményei is a mar­xizmus—leninizmus eszméi­nek diadalmaskodását példáz­zák. Az utóbbi évek eredmé­nyei fényesen bizonyítják, hogy 1956-ban sem a, szocia­lizmus eszméi mondottak csődöt. Az eltelt idők alapján azt a tanúságot vonhatjuk le, hogy ha hűek maradunk a lenini eszmékhez, ha erősít­jük pártunk egységét, a párt és a tömegek kapcsolatát, növeljük a szocializmus anya­gi-technikai bázisát, meg­gyorsítjuk a szocialista esz­mék terjesztését, védjük azok tisztaságát, hűek maradunk a proletárinternacionalizmus szelleméhez, bizakodással te­kinthetünk a jövőbe. A lenini eszmék napnál is fényesebb fénye mellett kell menetel­nünk az emberiség boldog jövője felé, a lenini eszmék biztos vezérfonalai ezirányú minden cselekvésünknek. SZTYEPAN SCSIPACSOV: Jl&niíi Lenin bronz szobra. Körötte a fákra felgyújtott házak törmeléke hull: Ellenség tört a szovjet városkára, s ledöntötték a szobrot gonoszul: A dölyfös ezredes nyilván örülj könnyű volt a szobron nyert győzelem: Fotóriporterek köröskörül, s a készülék kattan készségesen. Mulattak éjjel, csak úgy dőlt a borj annál nagyobb reggel a rémület: talapzatán áll megint a szobor^ fölemelték láthatatlan kezek: Riadt zavar kél a tisztek között: Távolból árnyak gyülekeznek, ím: a partizánok bezárták a kört s előretörnek. Vezérük: Lenin. Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása Géczi János A nagy forradalmár, utolsó éveiben wwvwwvwwwiA^w^wvyw /wwwwíw^ A legemlékezetesebb esemény Irta: A. Polovnyikov Nagyezsda Mitro­fanovna Nyikiforov- szkaja, ez az idős asz- szony ma Lenm- grádban él. Élet­rajzában, legalább­is első pillantásra, nincs semmi külö­nös. Több mint 50 éven át gyorsíró- nő volt, s ennek az időnek a felét a v,Leningrádszkaja Pravda” című lap ' szerkesztőségében töltötte. Mégis milyen ér­dekesen alakult a sorsa! Mennyi ese­ménynek, találko­zásnak volt szem­tanúja! Nagyezsda Mitrofanovna ko­rán megtanulta a gyorsírást, — csu­pán azért, hogy mint a Vesztyuzsev- tanfolyam hallgató­ja — pontosabb jegyzeteket készít­hessen az előadá­sokról. Abban az időben még ritka­ságszámban ment, ha valaki tudott gyorsírni és a fia­tal lány így ke­rült a távirati irodához, ahol gyors­írónőiket vettek fel, hogy feljegyezzék a beszédeket az állami Duma ülése­in. Nagyezsda Mit­rofanovna a Duma Vesztyuzsev-tanfo- lyammal való kap­csolatát fenntar­totta és ott kér­ték meg egyszer titokban, hogy ké­szítsen 'gyorsírásos jegyzetet a szociál­demokraták ille­gális tanácskozá­sán. A leány bele­egyezett. .. A februári forra­dalom után so­kat kellett dolgoz­nia — tucatnyi ülé­sen és tanácsko­záson jegyezte a beszédeket. — A Szovjetek I. összoroszországi Kongresszusa volt számomra a leg­emlékezetesebb ese­mény, — emlékezik Nagyezsda Mitro­fanovna, — ahol én jegyeztem fel Vla­gyimir Iljics Lenin történelmi szavait. Emlékszem — úgy­nevezett parlamenti rendszerben dol­goztunk, öt per­cenként váltottuk egymást. Én gyors­írtam Ceretyeljnek, a mensevikek ve­zérének felszólalá­sát. A szónoklás művészetének sza­bályai szerint pró­bálta bizonygatni, hogy Oroszország­ban nincs olyan politikai párt, amely hajlandó lenne tel­jes egészében ma­gára vállalni a ha­talmat. Az óriási teremben néma csend uralkodott. Egyszerre felcsen­dült egy tiszta, ha­tározott hang: — Van ilyen párt! Azonnal felje­gyeztem füzetembe: „Közbeszólás: Van ilyen párt!” A terem zúgott, körülöttem suttog­tak: „Lenin ... Le­nin. .Azonnal ki­javítottam jegyze­teimet: „Lenin (a helyéről): „Van ilyen párt!” Később én je­gyeztem fel Vlagyi­mir Iljics beszé­dének egy részét, s a szünetben még arra is al­kalmam nyílt, hogy elbeszélgessek ve­le. Benézett a gyorsírónők szo­bájába és elkérte tőlem beszédének szövegét, hogy át­szerkessze. A gyors­írásos feljegyzése­ket olvasgatva meg­kérdezte: — Mi az oka, hogy beszédeimet nem minden eset­ben jegyzik fel teljes egészében? Talán nagyon gyor­san beszélek? Megmagyaráztam* hogy a gyorsaság nem lenne baj, de Lenin beszédei min­dig olyan éleshan- gúak és érdekesek, hogy a gyorsírónők akaratlanul is tel­jes figyelemmel hallgatják szavait és elfeledkeznek kötelességükről. Sok esztendő el­telt azóta, de még' mindig emlékszem e rövid beszélgetés minden mozzanatá­ra. Saját tapasztalatomból tudom ezt. Nemcsak a politikai bizott­ságban vitatkozott velem tü­relmesen, hanem személyesen is beszélgetett velem, csak­úgy, mint a többi küldöttel a bizottságon kívül és kreml- beli dolgozószobájában. Nagy­szerű elvtárs volt és nagy­szerű barát. „Mindig gondolok az én nagyszerű elvtársamra — írta befejezésül Gallacher —, tanításaira, amelyek vezet­nek engem csakúgy, mint minden igazi proletárt. Hi­szek benne, mint ahogy hi­szek a kapitalizmus végében és a kommunizmus világmé­retű győzelmében.” Látta LENINT ; Öszhajú, meleg barna- ‘ - [ Szemű, törődött ember : Fazekas Sanyi bácsi. Hosz- : I szú utat megjárt már az ■ ; életben. Alig múlt el húsz • ! éves, már megjárta a [ nagy orosz síkságot. Egy ; ; évig volt Szibériában, Ni- '; kolszk-Usszuriszkban. Az '■ első világháború hadifog- •' Igaként került oda. ; Később Leningrádba ke-!; rült. Ennek külön történe-!; '! te van. Izgalmas és roman-'; I tikus. Ennek a történetnek \ az eseményei jutatták őt - a forradalmi hangulatú '■ városba. 1 Átélte a nagy forradal- ; < mat, amely emberek tíz- : ‘ ezreit alakította át. Nem ! volt még akkor kommu- ’• nista. Nem értette az új \ \ elmélet értelmét, de látta ; és érezte, hogy azok a fur­csa új elvek más levegőt ' árasztanak. ; Egyszer véletlenül a ; ; Szmolnij felé járt, amikor ; meghallotta, hogy Lenin tart beszédet. A gyűlésre : igyekvő századok félre- ■ | nyomták, s alig tudott be- ; jutni a történelmi emlé- ; kű épületbe. De bejutott. ; Keresztülfúrta magát a tö- megen, s egyre közelebb ‘ került ahhoz az emberhez, ■ aki szavainak erejével le- [ nyűgözte az embermilli- ; ókat. Egyszerű ruha volt raj- : ta. Egyszerű, mindenki ■ számára érthető szavakkal beszélt. Fazekas Sanyi a ; fiatal magyar is égő szem- ; mel figyelte az elhangzó : számadatokat. A villamo­sítási programot, a mező- \ gazdaság gépesítését. Szállt • a hang és messzedübör- gött a szó. Sokat hallott ő már ré- \ gebben is Leninről. S mi- • kor meglátta, hallotta be­szélni, megértette azt a j: ! nagy szeretetet és tisztele- ; tét, amivel az egyszerű em- ’ berek övezték. Az átélt;[ események hatása for- ’ málta, gyúrta Sanyit is. ; Erezte, hogy ott valami : korszakalkotó változás tör­ténik. A világ fejetetejéről a talpára állt. A hatalmas, ország nagy népe, mint; egy kisgyermek járni kéz-! dett. Egyre vidámabb lép­tekkel. Sanyi látta ezt. : Látta Lenint, azt a férfit,; aki karmestere volt az: \ oroszországi változásoknak. [ Végighallgatta azt a be- ■ szédet, s ott a Szmolniban j eszébejutott a sorsa, népé- ; ; nek a sorsa. Akkor döb- : bent rá az igazságra. A kivonuló századokkal ; ő is elsodródott. Vörös katona lett, s aztán évek múltán hazakerült Magyar- ; '• országra. Pártharcos lett.!' Népének hűséges harcosa. Azóta sokat változott itt is ! a világ. Sanyiból Sanyi \ bácsi lett. Lenint azonban; sohasem feljrtette el. Az: élet legnehezebb perceiben : ; eszébejutnak a régen hal- !; \ lőtt szavak. A mozdulatok, \ a hang csengése, s ilyen-; kor az emlékek hatalmas; ; erőt kölcsönöznek a jövő! |; munkáihoz. ! 'ywwwwwwvwwywwv^a»^^ 1

Next

/
Thumbnails
Contents