Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-16 / 31. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. április 16. A felsőfokú pártoktatás néhány tapasztalata Salgótarjánban A felsőfokú oktatás terüle­tén elsősorban a városi szintű vezetők marxista— leninista továbbképzését kí- vántuk biztosítani. Ebben nagy segítséget adott, hogy a városi párt Végrehajtó Bi­zottság tagjai és a pártappa­rátusban dolgozó elvtársak csaknem teljes egészében je­lentkeztek valamely szakosí­tott tanfolyamra, vagy vala­mely szakosított tanfolyamon propagandisták. Kivételt ké­peznek azok az elvtársak, akik propagandista szeminá­rium vezetők az alsófokú ok­tatásban. Az üzemekben és hivatalokban történt előké­szítő munkában azonban saj­nos eléggé a mennyiségi szemlélet került előtérbe. A város s a nagyüzemek vezetői, munkások, az üzemi és városi értelmiség mellett az adminisztratív dolgozók a kívánt mértéket túlhaladóan is jelentkeztek a különböző szakosított tanfolyamokra. így történt, hogy az 1958—59-es pártoktatási évi 5 konferen­cia és 94 fő helyett az 1959— 60-as oktatási évben 14 kon­ferencia indult 263 taggal. A SZAKOSÍTOTT TANFOLYAMOKRA való beiskolázás ilyen mérvű nagyságát csak bizonyos fokig indokolja, hogy több alsófokú propagandista to­vábbképzését így akartuk elő­segíteni, vagy az a tény, hogy vannak vezetők, akik bentlakásos iskolán koruknál fogva nem vehetnek részt és ezt a lehetőséget választot­ták. Igen sokan voltak, akik megfelelő előképzettség nél­kül belevágtak a felsőfokú oktatás tananyaga tanulmá­nyozásába. így történt, hogy a Politikai Gazdaságtan I., II. és III. tanfolyamra 174, a Gazdaságpolitikai tanfolyam­ra 22 fő, a Dialektikus és tör­ténelmi materializmusra 46 fő, a Munkásmozgalom törté­nete tanfolyamra pedig 21 fő jelentkezett. A szakosított tanfolyamokon a szorgalmasan készülő hall­gatók igen fontos ismeretek­re tesznek szert. Megismer­kednek. a kapitalista és szo­cialista politikai gazdaságtan, a dialektkus és történelmi materializmus alapjaival, ké­pet kapnak a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom múltjáról és időszerű kérdé­seiről. Sajnos, igen sokan nem használják fel a megfe­lelő lehetőségeket. EGYIK PROBLÉMA Á MEGJELENÉSBEN VAN. Míg az oktatási év elején a jelentkezett hallgatók 80— 90 százaléka rendszeresen résztvett a foglalkozásokon, az oktatási év végére a meg­jelenés 60—65 százalékára csökkent le. Vannak tanfolya­mok, ahol a megjelenés 25 százalékára csökkent. (Pél­dául Politikai Gazdaságtan II. évfolyam.) Amikor a kérdé­sek i mögé nézünk, sok eset­ben e nagyfokú hiányzás tartalmi lazaságokat takar. Nem egy elvtárs szívesen ke­res magának munkát, .ki­szállást, revíziót és még jó néhány „elfoglaltságot”. Álta­lában a megjelenésben főleg ott vannak problémák, ahoi önálló tanfolyam nincs, a hallgatók más helyre járnak konferenciára. Ezeken a he­lyeken a pártszervezet az el­lenőrzést csak utólag tudja gyakorolni. Az üzemeknél és hivataloknál a megjelenéssel kevesebb baj van. Inkább a felkészülésben van probléma. Ezeken a konferenciákon elő­fordul, hogy érdemi választ a kérdésekre adni nem tudva, a legtöbbet a propagandista beszél. Akad olyan hallgató, aki amikor a számonkérés ideje elérkezik, lázasan la­pozza a könyveket, vagy a korábbi években készített jegyzeteit, s mulasztásait néhány perc alatt kívánja pótolni. Nem lennéntí tárgyilagosak, ha a hibák jelentős részét nem a kiválogatás hiányos­ságaiból és azt megelőző po­litikai előkészítő múmia gyengeségeiből vezetnénk vissza. Jónéhány üzemben, hivatalban ugyanis eléggé egyoldalúan végezték az ok­tatás előkészítését. Tudomá­sul vették, hogy a hallgató felsőfokon akar tanulni. Nem vizsgálták meg eléggé, hogy megfelelő propagandista áll-e rendelkezésükre és mégin- kább, meg van-e a szakosított tanfolyamra jelentkezők meg­felelő előképzettsége, elég szorgalma, hogy az előírt kö­telező irodalmat szabad idejé­ben fel tudja majd dol­gozni. MULASZTÁST KÖVETTÜNK EL mi is, hogy az alsóbb párt- szervezetek figyelmét nem hívtuk fel időben erre a ve­szélyre és nem adtunk meg­felelő segítséget különböző konzultációs előadásokkal az anyag jobb megértését előse­gítve. A következő oktatási évben különösen az első év­folyamokat kívánjuk megerő­síteni. Azt akarjuk biztosítani, hogy a második és harmadik tanfolyamokra megfelelő alap­pal rendelkező elvtársak ke­rüljenek. Ezért csak kivételes esetben engedélyezzük az üze­meknél, vagy hivataloknál a szakosított tanfolyamokat, ha úgy látjuk, hogy az előbb említett feltételeknek teljesen megfelelnek. Több tanfolya­mot megszüntetünk és az ott tanuló elvtársaknak javasol­juk, hogy a Marxizmus— Leninizmus tanfolyamain ve­gyenek részt. így nagyobb le­hetőség lesz arra, hogy a megmaradó tanfolyamokat, a propagandisták felkészülését megfelelően ellenőrizzük és menetközben is különböző konzultációs előadásokkal elő­segítsük a tananyag jobb rög­zítését. Molnár Pál Á dolgozók véleménye alapján TXa a tanácsok tevékeny- ségét általánosságban vizsgálnánk, megállapíthat­nánk — és ezt anélkül, hogy a lelkiismeretünk felelősség­re vonhatna — a helyi ta­nácsoknak, mint az államha­talom helyi szerveinek tévé" kenységéről, a dolgozók több­ségének jó véleménye van. S lényegében ez érthető is. A tanácsok újraválasztásá­val felfrissült a tagság, széle­sedtek a helyi kezdeménye­zések, olyan dolgokat alkot­tak, amelyre ezt megelőzően nem volt annyi példa. Hogy egy néhányat csupán csak érzékeltessünk: Nőtincs köz­ségben átmenő emberek vol­tak tanítók, mert nem volt lakásuk. A község annyi pénzt nem kapott, hogy épít­tessen. A tanács meghirdette az építés szükségességét, és a falu ment, segített. Ez évben el is készülnek a tanítói la­kással. A tanács és a nép összeforrottságát már az is mutatja, hogy vállalták az építéssel járó feladatokat, az pedig külön értéket jelent, hogy együttesen dolgozik a falu, mert egy ilyen közös munka nagyon összeforraszt­ja az embereket. Sok ilyen példa van. Nem nagyszerű dolog-e az, amit Salgótarján­ban Pócsa József tanácstag végez? A Csizmadia-telep küldötteként tevékenykedik. Közreműködésével egy sor olyan új dolgot oldottak meg, hogy örökkön beszélni fog­nak arról. A tevékenység mu­tatja, hogy a tanácstag izzig- vérig a dolgozók szolgálatá­ban áll. Építettek egy zöld­ségboltot, járdalapokat rak­tak le, összekötőhídat emel­teik és megkezdték egy úttörő park létesítését. Nagy dolgok ezek, különösen ott, ahol mindezeket eddig nélkülözték. Ha a nép látja, hogy a mun­ka kezdeményezője, a mun­Társadalmi üggyé keli tenni az ifjúságvédelmet Április 14-én, csütörtökön I rendi pontja az 1960-as évi délelőtt 11 órakor a járási ta- ' munkaterv volt. A munkater- nács tanácstermében ülést I vet Szoó Béláné, a Vöröske­tartott ä Nógrád megyei Ifjú­ságvédelmi Tanács. A jelen­levők között ott volt Havas Ottöné, az Országos Ifjúság- védelmi Tanács küldötte, Bo­ros Sándor, a megyei párt- bizottság munkatársa, Tóta Ferenc, a megyei tanács el­nökhelyettese és valamennyi állami és társadalmi szervünk képviselői. Az ülés legfontosabb napi­reszt megyei titkára terjesz­tette elő. A vita során a ta­nács tagjai elmondották sze­mélyes tapasztalataikat és a lakosság - részéről beérkező panaszok, észrevételek alap­ján keletkező feladatokat. A színvonalas, hosszantartó vi­tában az ifjúságvédelmi ta­nács tagjai egyöntetűen meg­állapították, hogy az ifjúság- védelmet szívvel és lélekkel kell folytatni és ezt a mun­kát társadalmi üggyé kell tenni, mert nem szabad eb­ben az országban elhanya­golt, szesz hatásának, vagy a züllésnek kitett fiatalok­nak pártfogás, tanácsadó nélkül maradni. A tanács tagjai elrettentő eseteket mondottak el. Hu- gyag községben például az egyik kocsmáros hatéves kis­fiúnak adott szeszt, és amikor ezért szóltak neki, az illetékes társadalmi ellenőrt durván megfenyegette, majd amikor a helybeli orvos egy értekez­leten ezt elmondotta, az or­vost is rendreutasította. Törvényeink megadják a lehetőséget arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló ese­teket szigorúan büntessék. Természetesen a tanács előtt álló munka nem ilyen egy­síkú; feladatkörébe tartozik a fiatalok nevelése, helyes és intelligens magatartásra való tanítása, az állami gondozott gyermekek ellenőrzése, majd később munkába helyezése és további tanácsok, valamint más segítséggel való irányí­tása. Ez a munka valóban egész embereket kíván és valóban nem tudná megoldani 15—20 lelkes, és áldozatos társadalmi munkás. Éppen ezért tűzte feladatául azt a célt is maga elébe a Megyei Ifjúságvédelmi Tanács, hogy a társadalmi és állami szervek­kel szorosan együttműködve hajtsa végre az évi prog­ramot, amelyben a kocsmák, a mozik, a tánchelyiségek el­lenőrzésétől kezdve egészen a bűpöző fiatalkorúak neve­léséig minden benne van. A színvonalas és következetes megbeszélés biztosíték arra, hogy ezt a: nagy munkát a Megyei Ifjúságvédelmi Tanács végre is tudja hajtani. Re­méljük, ebben minden szerv és minden funkcionárius a társadalmi munkások segít­ségére lesz. kának élenjárója a tanácstag, természetes, nagy tisztelettel gondol a tanácsra és a ta­nács tagjára. Nagyon sok más és szép eredmények tanúskodnak a tanácsok mellett, ha általá­nosságban nézzük tevékeny­ségét. De a tanácsok tevé­kenységét általánosságban vizsgálni nem szabad. A ta­nácsok az állami szervek rendszerében különleges he­lyet foglalnak el. Munkájuk­ban nagyon sokirányú célki­tűzések összpontosulnak, és ezek együttes végrehajtása jelenti az állami feladataink megvalósulását. A tanácsok az államhata­lom helyi szervei és egyben a dolgozók legszélesebb tö­megszervezete, amely a Ha­zafias Népfrontra támaszkod­va szervezi a lakosságot, a lakosság együttérzésével a társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységbe való közvetlen és állandó részvé­telre A tanácsoknak a mun­kájukban a lakosságra tá­maszkodva szükséges tevé­kenykedni, mintegy biztosíta­ni a dolgozók legszélesebb tömegeinek tevékeny részvé­telét, kezdeményezését és el­lenőrzését az államhatalom gyakorlásában. TVToha ilyen szemszögből mérlegeljük a tanácsi munkát, akkor még kell kö­vetelményeket állítani. És ez nem ellentmondó az előzőek­ben tett megállapításaink­nak. Mert gondoljuk csak meg: a tanácsok állandó bi­zottságainak tevékenysége a megyénél és a járásnál lel­hetők fel, a községekben már kevésbé. Pedig az állandó bizottság tevékenysége csak a dolgozók széles tömegeivel való kapcsolat kiépítésével lehetséges. Ugyanis az onnan jött észrevételek alapján tud­nak a tanácsülés elé jelen­tést vinni. Ha tehát a köz­ségeknél jelentéktelen az ál­landó bizottságok munkája, akkor nem jó a tanács és a tömegek kapcsolata sem. Ez pedig á tanácsdemokrácia megsértését jelenti. Nem sok­kal különb a helyzet községi tanácstagjaink beszámolási, vagy fogadó órai kötelezett­ségteljesítésénél. Valahogyan húzódoznak ettől a tanácsta­gok. Bizonyára van olyan ember, aki szeretne tanács­taggal beszélni, de vannak, akik tájékoztatóét várnak a tanácstagtól. Ha nem telje­sítjük ezeket a kívánalma­kat, megsértjük a tanácsde­mokráciát, a tanácstörvényt. A mulasztásokat nem varr- nánk egyből a községek nya­kába, noha felelősségük nem csökkenhet ezzel. A hibák okát keresnénk a megyénél, a járásnál. Valamilyen lebe­csülés nyilvánul meg közsé­geink felé az említett szer­vek részéről. Egyszerűen szó nélkül hagyják a mulasztá­sokat. Jóllehet, nincs szükség utasításokat adni a községi tanácsnak, mert a helyes fel­világosítás többet ér, mint az utasítás. Mennyire hasz­nos volna, ha egy-egy köz­ségi tanácsülés a feladatok végrehajtásának fényszórójá­ba tenné a tanácstag tevé­kenységét, a tanácstag kap­csolatát választópolgáraival. Szélesíteni kell a tanácá ^ és a tömegek közötti kapcsolatot, hogy kitáguljon a tanácsdemokrácia, mert napról-napra sokrétűbb a fel­adat. Az már nem lehet ki­elégítő, hogy megtárgyaljuk a tavaszi vetést egy tanács­ülésen. Sokkal mélyebben, az adott nagyüzemi mezőgaz­daságot figyelembe véve szükséges tárgyalni. De ugyan­ilyen súllyal szükséges a mű­velődés ezer felé bomló ágát ismerni, vagy az egészség­ügyet, a kereskedelmet, hogy csupán egynéhányat említ­sünk. Hogyan tud az a tanács erről érdemlegesen, a dolgo­zók érdekeit megfelelően képviselve tárgyalni, ha nincs életerős tömegkapcso­lata. Nem ismerik a dolgo­zók erre vonatkozó vélemé­nyét. Nem tud így tárgyalni, pedig a tanácsnak mindezt nagyon kell ismerni. A tanács legfőbb felada- ta legyen hát a ta­nácstörvények betartásával szélesíteni a tömegekkel való kapcsolatát, hogy munkájá­ban mindig tükröződjék a legszélesebben a dolgozók vé­leménye és érdeke. Bobál Gyula Pályázati felhívás! A Testnevelési Főiskola felvételt hirdet a tanárképző intézet ötéves Levelező Tago­zatának I. évfolyamára. A levelező oktatás célja, hogy lehetőséget biztosítson közép­iskolai testnevelési tanári képesítés megszerzésére, azok­nak a 22—32 éves érettségi­vel, vagy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező dol­gozóknak, akik az ifjúság testnevelését élethivatásnak tekintik és erre a pályára készülnek jelenlegi munká­juk közben. A Levelező Tagozat I. év­folyamára pályázók felvételi kérelmüket 1960. április 20úg küldhetik meg a Testnevelési Főiskola Igazgatóságához, Bu­dapest, XII., Alkotás u. 44. A felvételi kérelemhez mel­lékelni kéül: kézzel írott ön­életrajzot, a munkaadó, a helyi párt- és szakszervezet javaslatát, iskolai végzettsé­get igazoló bizonyítványt, vagy- oklevelet. A jelentke­zőknek felvételi vizsgájuk alkalmával személyi igazol­ványukat be kell mutatni. A felvételi vizsga anyaga és módja azonos a nappali ta­gozat követelményeivel. A felvételhez szükséges nyom­tatvány, valamint a felvételi vizsga anyaga kapható a Testnevelési Főiskola Leve­lező Tagozatán is. A Peda­gógiai Főiskolát végzett je­lentkezők különbözeti vizs­gák letételének kötelezettsé­ge mellett felvehetők maga­sabb évfolyamra is. A felvé­teli vizsgák május végén lesznek. A pontos időpontról valamennyi kérelmezőt külön értesítjük. Testnevelési Főiskola Igazgatósága Kozmetikai kiállítás áp­rilis 2-től az Állami Áruházban. Díjtalan kozmetikai tanácsadás. (192) A Magyar Nemzeti Bank Salgótarjáni fiók­ja gyakorlattal rendel­kező építészmérnököt,­vagy tecnikust műszaki ellenőri beosztásban al­kalmaz. Jelentkezés sze­mélyesen vagy írásban MNB. Salgótarjáni Fiók­jában. (183) HIRDESSEN a Nógrádi Népújságban hozzá a sikerhez? 40 száza­lékkal csökkentették a TMK terv elkészítésének idejét. A hengerek pontos nyilvántar­tásával 12,1?0 forint megta­karítást értek el. 1959. máso­dik félévéhez viszonyítva a gépkieséseket 3 százalékkal csökkentették. Ezenkívül ed­dig már 2 darab 56.700 fo­rintos megtakarítást eredmé­nyező újítást adtak be a vál- : lalt 10 ezer forinttal szem­ben. A kilenc brigád vállalá­sának negyedik pontjáról szólnunk kell kissé részle­tesebben. Ez a bizonyos pont a 20 órás szakmai és politikai to- i vábbképzés. Ott találni ezt az igen fontos pontot min­den brigád naplójában. S most az összegezésnél min­denütt egyforma szöveg ke­rült: helyiség hiánya miatt nem lett teljesítve. Talán nagy porbléma a helyiség kérdés, de mikor oldódik meg végre, hisz már három hónap eltelt. S most két eshetőség van. Vagy ; megoldják a helyiség problé­máját, vagy ha nem, az ok­tatás hiányában is odaitélik , a kitüntető címet. . Írásom végéhez értem, de mégsem tudom befejezni. Erre még várnunk kell ad- ’ dig, míg véget ér a verseny­időszak, : , az eredmények j alapján dől el, melyik bri- ' gád nyerte el a megtisztelő címet. Kiválóan dolgoznak az acélárngyári ifjúsági szocialista monkabrigádok ra teljesítette. S ez különösen szép eredmény, ha figyelem­be vesszük, ez idő alatt gyártási selejt nem volt. A Gyurcsik-brigád értéktervét 123,6 százalékban teljesítette és hasonlóan a Balázs bri­gádhoz, itt sem volt selejt. 123,9 százalékos eredménnyel büszkélkedhet Kovács 7. Ist­ván brigádja is. S elérték a technológiai fegyelem 100 százalékos betartását is. A legjobb eredménnyel azon­ban mégis a Longauer bri­gád büszkélkedhetett. Majd­nem 20 százalékkal szárnyal­ták túl a fent említett bri­gádok teljesítményét. A Po- nyi-brigád 124,8 százalékos teljesítményével az éllovasok között van. Míg a Rapi-bri- gád 103,9 százalékos ered­ménnyel, Szabó 5 József bri­gádja 104,7 százalékos telje­sítménnyel büszkélkedhet. A Vlacsil-brigád a kemenceja­vítás miatt csak a hónap kö­zepén kezdte meg a terme­lést, de a hónap végére anyaglégyártási tervüket 130 százalékra teljesítették. íme röviden a brigádok százalé­kos eredménye. Kilencedik a Bausch TMK brigád. Ök mivel járultak A Salgótarjáni Acéláru­gyárban az év elején kilenc brigád 143 tagja indult harc­ba a szocialista cím elnyeré­séért. Minden különösebb szervezés nélkül született meg ez a nagyszerű kezdemé­nyezés. A hengerműiek érez­ték, nem elegendő csak sokat termelni, ha azt nem kíséri a jó minőség. De megértették azt is, hogy a nagyarányú fejlődés, a szemük előtt nö­vekvő új hengermű jól kép­zett szakmunkásokat kíván. S nemcsak megértették, ha­nem cselekedtek is. S így lett a vállalás egyik pontja a szakmai és politikai tovább­képzés. Természetesen emel­lett nem feledkeznek el a napi feladatok teljesítéséről sem. A napokban összegezték a hengerműi szocialista címért versenyző brigádok múlit havi eredményeit. Ha hűek len­nénk az igazsághoz, most egy kis ábrát kellene mellékelni, amely kellően érzékelné a felívelésüket. Vagy lehetne rögtönzött statisztikát készíte­ni arról, hogy egy-egy bri­gád hány tonnával teljesítet­te túl tervét, vagy arról, ho­gyan növekedett a termelési érték. A grafikon minden ..bi­zonnyal felfelé ívelne, ha bé­tán azt ábrázolnánk, hogy hogyan növekedett a patro­nált dolgozók teljesítménye. Balázs 2 József brigádja az értéktervet 124,8 százalék-

Next

/
Thumbnails
Contents