Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-08 / 29. szám
•1960. április 9. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Újabb cél: május 1-re üveget húzni a Zagyva II. új kemencéjéből Miért nem osztottak nyereséget a Salgótarjáni Üveggyárban A Zagyva II. a zagyvapál' falvi Üveggyár új kemencéjének begyújtása április 2-án megtörtént. Az új gyár építésének szerelésénél dolgozó vállalatok felkészültek arra, hogy április hónapban is az eddigi lendülettel dolgozzanak tovább. Jelenleg a kemence szárítása zavartalanul folyik. Nagy gonddal végzik ezt az igényes munkát, ügyelve a legkisebb rendellenességre is. A tervek szerint ma, szombaton begyújtják az új generátort is, és ettől kezdve úgy emelik a hőfokot, ahogy a temperá- lás megkívánja. A második fontos feladat a keverő épület szerelése. A korábban késlekedő Zagyva- pálfalvi Bányagépgyár eleget téve az üveggyár kérésének, már leszállította az elevátorokat. Így semmi akadálya annak, hogy a nyersanyagA Budapesti Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyár dolgozói vasszerkezeti részeket készítenek a Zagyva II. számára. Ejnye, ejnye hangszóró Sokszor és sokat bosszankodtunk már azon, amikor fontos értekezleten, ünnepi nagygyűlésen recsegő, krákogó hangszóró továbbította a szónok beszédét. Egy-egy ilyen hangszóró teljes egészében képes megszakítani a szonok és a hallgatóság közötti kapcsolatot, idegessé teszi az embereket, ha nem értik az előadást, és egyáltalán nincs jó — ha úgy tetszik — politikai hatása. Ilyen eset szemtanúi, illetve fültanúi lehettünk már a tavalyi bányásznapon is. Gondoltuk, hogy a Finom- mechnanikai Vállalat, amely az ilyen hangszóró szerelésének helybeli mestere kellene legyen, okul a rossz példából. De reményünk nem volt megalapozott. Mert mi történt április 3-án és 4-én a salgótarjáni ünnepi gyűléseken? Szószerint, illetve recsegés szerint megismétlődött mindaz, ami tavaly szeptemberben. A hangszóró morgott, krákogott, recsegett, vagy sustorgott, csak éppen nem teljesítette hivatását. Akik a kollégium-kert hátsó részeiben kaptak helyet bizony hegyezhették a füleiket, hogy értsenek is valamit az ünnepi beszédből. Nem lehetne végre ünnepi felajánlás teljesítéseként olyan beszerelést végezni a hangszóró tekintetében, hogy az kellemes meglepetést okozzon? A Finommechanika dolgozói és vezetői — reméljük — legközelebb megteszik ezt! Őrház? Nem, csak bódé! Akik szenvedő alanyai a dolognak, felszólaltak már számtalanszor, előadták már panaszukat, minden lehetséges illetékes fórum előtt. De változás sajnos, a 15 év alatt nem történt. A zagyvapálfalvi vasútállomás II-es számú őrháza — csak erős jóindulattal nevezhető háznak — közel másfél évtized óta, de főleg az utóbbi időben okoz sok bosszúságot az ottani vasutasoknak. Egy kis bódé az egész, amelyben a szél és a bogarak, rovarok ott mennek be és ki, ahol és amikor nekik tetszik. A legelemibb munkavédelmi előírásoknak sem felel meg ez az ittfelejtett kis tákolmány. A bódéban szolgálatot teljesítő vasutasok pedig hol a derekukat, hol a lábukat fájlalják, hiszen a huzatos helyiségben egész könnyűszerrel szedhetnek össze bármiféle betegséget. A zagyvapálfalvi vasutasokkal együtt mi is azt várjuk: ideje lenne, ha a MÁV Budapesti Igazgatósága emberhez méltó munkakörülményt biztosítana ezen az őrhelyen. Félre téve az eddigi különféle kifogásokat, egy becsületes őrházat építtetne. A nyersanyag adagolásának pontos előírásait rendszere, sen megtartja a Magyar Vasötvözetgyárban a Ballá brigád, amely szocialista megőrzésre vette át kemencéjét. Felvételünk adag olás közben készült keverő épület munkálatai zökkenőmentesen haladjanak és a gyárnak ez a része is határidőre elkészüljön. Viszont nem megnyugtató, hogy a homok és dolomitszárító berendezés a Fűtőberendezések Gyárának késlekedése miatt akadozik. Sürgősen szükség van a szárítódobokhoz szükséges öntvényekre, amelyeket ez a gyár készít. Az egész szárítóberendezésnek két héten belül el kell készülnie. A helyőcsabai Cementipari Gépjavító Vállalat munkásai a szovjet húzógépek vasszerkezetének szerelését rendben végzik, az eddigi jelek szerint ők is elkészülnek határidőre. A Zagyva II. építésén dolgozó vállalatok most azt tervezik, hogy a kemence begyújtásl határidejének túlteljesítése után május 1-re a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepére üveget húznak az új kemencéből. Ez az elgondolás széleskörű egyetértésre talált a dolgozók között is. Megvalósulása tovább öregbíti majd a beruházó, a'z építő és szerelő vállalatok vezetőinek és dolgozóinak eddig megszerzett jó hírnevét. A Zagyva II. építésén elért sikerekkel párhuzamosan a régi gyár munkásad is jól teljesítették az első negyedévet. A gépüzem dolgozói 4, a csomagolok 1,3 százalékos túlteljesítést értek el. Túlteljesítették az exporttervet is és tovább növekedett az első osztályú üveg aránya. Népművészefi és háziipari bolf nyilh Salgótarjánban Üj színfolttal gazdagodik Salgótarján. A Népművészeti és Háziipari Vállalat szombaton délelőtt 10 órakor nyitja meg új salgótarjáni boltegységét a Rákóczi út 29. szám alatt. Számos kérés és kívánság valósul meg e bolt megnyitásával, ahol a szépet kedvelő dolgozók megvásárolhatják népművészetünk és háziiparunk remekeit. A közeli napokban röpgyű- lések egész sora zajlott le a Salgótarjáni Üveggyárban. Ezeken nem volt egyébről szó, mint arról, hogy a gyár 1959. évi munkája után nem oszthat nyereségrészesedést. Ha figyelembe vesszük, hogy a korábbi hónapokban olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint 9—12, vagy még ennél is több napi fizetésnek megfelelő nyereséget kapnak majd a tarjám üvegesek, akkor érthető a meglepődés. A könyvelési vizsgálatok során ugyanis kiderült, hogy a Salgótarjáni Üveggyár az elmúlt évben 19 millió, Ft értékkel termelt kevesebbet, mint 1958-ban. Ezzel párhuzamosan azonban a költségek mintegy 9 millió forinttal növekedtek. 1959-ben a megelőző évhez viszonyítva 1,3 millióval több bért is kifizettek; | Az új bányászbuszok megóvásáért | örömmel tapasztaljuk, ; I hogy a szénbányászati ; , tröszt mind többet tesz | azért, hogy a vidékről i munkahelyükre járó bá- 1 nyászok modern, egészsé- l ges, jól fűthető autóbuszok- j ban utazhatnak. Legutóbb i ts három ilyen új, korszerű buszt állítottak forgalomba Barna—Margittáró I és Dorogháza—Szorospatak között. A tröszt tehát megtette a magáét, most a ; bányászokon a sor. Miről : is lenne szó? Sajnos korábbi tapasztalatok kényszerítenek arra, hogy ezzel is foglalkozzunk. Korábban is voltak a becsületes, rendszerető emberek mellett olyanok, akik rongálták a köz vagyonát nemcsak azzal, hogy bepiszkolták az autóbuszokat, hanem azzal is hogy különböző szívszerelmi jelenségeket rajzoltak a ■ fapadokra. Az új autóbuszok a dolgozóké, azért valamennyien vigyázzunk rá. Ezért a bányászautóbuszokon utazó dolgozók kötelessége, hogy megóvják dolgozó népünk vagyonát í és kíméletlenül leplezzék le az olyan személyekét, akik kárt okoznak az ilyen kulturált létesítményekben. Ha megbecsülik az új autóbuszt, önmagukért te-; szik azt. Tehát az üveggyár, amely 1957—58-ban nyereségesen dolgozott, az elmúlt évben ismét veszteséges vállalat lett, romlottak az eredmények. Ez az esemény feltétlenül rejt magában néhány olyan tanulságot, amellyel érdemes foglalkozni. Mindenekelőtt azzal — és ezt maguk a gyár vezetői is elismerik —, hogy a hibák egy jórésze itteni eredetű. Ezek közé tartozik, hogy többek között jelentős mértékben tovább növekedett a selejt, hogy fellazultak a bérek, a teljesítmény előírások. Nem kevésbé az sem segítette elő a jobb gazdálkodást, hogy hiányzott a bátor kiállás, a következetes munka, amikor látták, hogy a minisztérium által előírt mutatók egyes esetekben nem felelnek meg a reális követelményeknek. De közrejátszott egy sor olyan tény is, amelyekért az üveggyár vezetőit helytelen lenne elmarasztalni. A több éve folyó rekonstrukciós munkálatok kétségtelenül megnehezítik a gyár vezetőinek és dolgozóinak munkáját. Ezenkívül rendeléshiány is volt. Majd később kemence javítás miatt a feleslegessé vált munkaerőt — igen helyesen — nem bocsátották el, hanem tovább alkalmazták azokat a dolgozókat, amely természetesen nagyarányú bérigénnyel járt, megfelelő termelési fedezet nélkül. Ehhez a kérdéshez kapcsolódik a gyártmány eltolódás, amelynek nyomán az üveggyár által most készített termékek értéke alacsonyabb mint, amelyeket korábban készítettek. A kialakult helyzetben különös súllyal megvan az Építésügyi Minisztérium üvegipari főigazgatóságának a felelőssége is. A gyár számára előírt mutatók nem mindig feleltek meg az adott helyzetnek. Az új termelői árrendszer bevezetésének idején az iparigazgatóság fellazította az index-számot és rendkívül alacsony költségszintet állapított meg. Általában az üveggyár felügyeleti szerve évközben kevés gondot fordított arra, hogy az előírt mutatók gyakorlati végrehajtásának tapasztalatait elemezze és azokból a megfelelő tanulságokat levonja. Ma már valóban az az elsőrendű követelmény, hogy ezek a tanulságok, tapasztalatok mielőbb teljes őszinteséggel, bátorsággal és nyíltsággal felszínre kerüljenek és azok alapján szervezzék meg a további munkát. A gyár vezetőinek erejét és elsősorban az üzemi pártbizottság bátorságát bizonyítja, hogy az előállott helyzetet kommunista módra elemezve, feltárták a dolgozók előtt az okokat, bátran elmondották, hogy miért nem kaphatnak nyereség- részesedést. Ez a széleskörű politikai munka feltétlenül hasznosnak bizonyult, mozgósítja a dolgozókat is arra, hogy ebben az évben jobb eredményeket érjenek el. Mert teljes mértékben egyet lehet érteni azzal a megállapítással, hogy az üveggyár múlt évi gazdálkadásáért elsősorban nem a dolgozókat terheli a felelősség, de nagy szerepük lesz abban, hogy az idén már másképpen alakuljon a gyár munkája. A politikai munka mellett természetesen egy sor másirányú intézkedésre is szükség van. A termelés gozdasá- gosságának lemérésére, a gyár egyes üzemrészei pénzügyi fegyelmének vizsgálatára vonatkozóan már történtek kezdeti lépések. De helyes lenne, ha megfelelő utókalkuláció is folyna, rendszeresen lemérnék és elemeznék, hogy mit, mennyiért és hogyan termelnek. Biztosítani kell azt is, hogy most már mielőbb meginduljon a 2-es számú zöldkemence, termeljenek a kemencéhez csatlakozó szovjet automatagépek. Szükség lenne arra is, hogy ahol mód van rá, mint az új, magas termelékenységű automatagépeknél, bevezessék a folyamatos üzemeltetést. Meg kell gyorsítani a rekonstrukciós munkát is, hogy az eddig beépített anyagi eszközök mielőbb mint termelő egységek jelentkezzenek. E feladatokban mind az iparigazgatóságnak, mind a gyár helyi vezetőinek megvan a maguk feladata; Az élet mindig újabb és újabb követelményeket állít fel, amelyek nem maradhatnak megoldás nélkül. Ez vonatkozik a Salgótarjáni Üveggyárra is. Ha mindazok, akik ebben illetékesek, az intézkedések egész sorával emelik ebben a gyárban is a gazdálkodás színvonalát, akkor teremthetik csak meg a feltételeit annak, hogy az 1960-as évet már valóban nyereséggel, a saját* jobb munkájuk által elért terven felüli eredménnyel zárják. Voltak évek, amelyek azt bizonyítják, hogy az ehhez szükséges erő ebben a gyárban is adott. Balogh Gyula Müllei István két élete Müllei Pistának sem volt fiatalsága, akár csak társainak. A fiatal gyerek nem ismerte a játékot, a szórakozást. Számára csak egy jutott: a munka, a nélkülözés. Alig tanult annyit, hogy nevét a papírra vesse, amikor már munkába kellett állnia. Dolgozott több helyen, de a körülmények mindenütt egyformák voltak. Embertelen hajsza, a serdülő gyerek erejének kiszipolyozása. Tizenkilenc éves korában már beleunt a vándorlásba. Korán megtanulta: a robot mindenütt egyforma, csak a hajcsárok váltakoznak. A somosi kőbányába ment, ahol azután megállapodott. Itt dolgozott. Itt fejtette a mázsányi súlyú szürke bazaltköveket. Jó munkásnak ismerték. Az elismerésből azonban nem jutott kis családi asztalára nagyobb darab kenyér. Éltek — nélkülözések, nyomorgások között. Velük töltötték meg a lövészárkokat, velük teltek meg az útszéli sírok. 1944 őszén már tisztán lehetett hallani az ágyúdörgést. Talán soha nem hallgattak dübörgést ilyen várakozva ... * Müllei István naptárában 1945 előtt egy hónap hosszabb volt, mint most egy év. Pedig a szabadság első esztendei nem voltak könnyűek. Kukoricagörhén és bablevesen kívül alig volt más élelem. S az emberek most mégis jókedvvel mentek. Müllei István is búcsút vett a kőbányától. A salgói bányába ment. Megértette sok társával együtt, hogy az ország vérkeringéséhez, megindításához szénre és szénre van szükség. Milliókat kapott a borítékban, de ezek a milliók értéktelenek voltak. Dolgozott mégis — becsületből. Talán akkor volt élete legboldogabb napja, amikor első fizetését forintban kapta. Telt már családjának nemcsak élelemre, de egy-két ruhadarabra is. S ahogy az idő múlott, a kis család anyagi egyensúlya úgy szilárdult meg. Hamar megismerték a szénbányászok Müllei Istvánt Másfélszeres normát teljesített és sokan csodálkoztak, honnan veszi erejét. Müllei István ereje nagyon hatalmas volt. Tagja volt a pártnak, volt hite a jövőben, s végre munkájának célját is látta. Ez volt az ő kiapadhatatlan erőforrása. Ez volt a titka kiváló munkaeredményének. * A kiváló bányász 1929-től 1945-ig egy jó szót sem kapott. Most felfigyeltek rá. Még hat év sem telt el és Müllei István mellére felkerült az első kormánykitüntetés, a Magyar Népköztársasági Érdemérem. Nem keresett rosszul ezekben az időkben, s a hattagú családnak bőven telt mindenre. A kitüntetés a családapát, a kommunista bányászt azonban új sikerek elérésére ösztönözte. Két év múlva sztahanovista lett. Egy év után a kiváló dolgozó oklevéllel jutalmazták. Ezután megint újabb két év erőgyűjtés következett, s 1956-ban egy év alatt négy kitüntetést kapott. Ismét elnyerte a kiváló dolgozó oklevelet, de már mellére került a szakma kiváló dolgozója kitüntetés, a bányászati szolgálati érdemérem és a kiváló bányász kitüntetés is. A kitüntetésekkel együtt a jutalom és az átlagos keresete sem volt a legrosszabbak között. A hattagú család nem szenvedett hiányt. Telt bőven az apa keresetéből nemcsak az élelemre, a ruházkodásra, hanem a szórakozásra is. * Az ellenforradalom sok munkást megingatott. Sokan hitüket vesztették. Müllei István azonban nem tartozott az ingatag emberek közé. Megfenyegették őt. De nem volt olyan erő, amely hitét megváltoztatta volna. Tudta, hogy az ellenforradalom mit jelent a munkásoknak. Hallotta az uszító jelszavakat, a munkáshatalom becsmérlését, ö is, mint annyi sok kommunista bányász, szinte körömmel védte a népi hatalmat. Az ellenforradalom után újabb kitüntetés került Müllei István mellére. Az ellenforradalom alatti helytállásáért megkapta a munkás-paraszt hatalomért érdemérmet. * Ma már hírneve van Müllei Istvánnak nemcsak Salgón, de az egész szénmedencében. Üzemében a legjobb feltáró bányásznak ismerik őt és csapatát. Jelenleg a medvesi újbánya feltárását végzi. S hogy eredményesen, azt bizonyítja: az ellenforradalom után tovább gyarapodott kitüntetése. Három év alatt elnyerte a kiváló dolgozó oklevelet, a kiváló dolgozó jelvényt és a bányászati munkazászlót. De nemcsak kitüntetést kapott. Kiváló munkájáért jutalomüdülésben vett részt a Szovjetunióban és Csehszlovákiában. Írhatnak hosszú oldalakat Müllei István megváltozott életéről. Arról a 15 évről, ami többet ért, mint a felszabadulás előtti 35 éve. A 15 év, a néphatalom Müllei Istvánnak és hazánk valamennyi dolgozójának biztosította az emberi jogokat, a nyugodt megélhetést. Hortobágyi András
