Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-02 / 27. szám

1960. április 2. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 „Magyar barátaink nem vallottak szégyent*..“ MÉRNÖK A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR MUNKÁSAIRÓL — — EGY MOSZKVAI Szerényen áll a nagy, kemence aljában, minden idegszálával egyetlen pillanat­ra sem levéve a szemét, fi­gyeli az oly roppant pontos munkát, a szovjet mérnök. A Salgótarjáni Üveggyár II. számú zöldkemencéje mellett két hatalmas szovjet gyárt­mányú automata üvegfúvó- gép kezdi meg rövidesen üzemszerű működését. A gé­pek mellett a magyar szere­lők, lakatosok, munkások kö­zött találjuk meg annak a moszkvai gyárnak két kül­döttét, amely gyár e gé­peket készítette. Az egyik a gyár szerkesztési osztályának vezetője, a másik főgépész. Az üveggyári munkások a két szovjet szakember sze­rénységét, nagy szaktudását, elvtársi tanácsait dicsérik A moszkvai gyár szerkesztési osztályának vezetője ezeket mondja eddigi tapasztalatai­ról: — Azok a magyar szakem­berek, akik itt dolgoznak a gépeken, igen fogékonyak és kezdik jól megérteni a géppel való munkát. Meggyőződtem arról. hogy nem, vallanak maid szégyent a gépek keze­lésénél sem. Egy pillanatra megáll, éles szemmel figyeli a kemencéhez csatlakozó csatornán lefolyó vékony üvegcsíkot. Talán a legfontosabb munkálatokat végzik most: annak beméré­sét, hogy a folyékony, izzó üveg az előírásoknak meg­felelő adatban és mértékben kerüljön a gépekhez, onnan pedig az automata formák­ba. Aztán egy újabb kérdésre válaszolva ezeket mondja: — Ezek a káderek, akik a gépek felszerelését végezték, rendelkeznek olyan tapaszta- 'atokkal, hogy megfelelően i"’dják azokat maid kezelni is. Később még kitér arra, hogy i finom, pontos beállítás mi­lyen fontos feladat és vég­eredményben itt kezdődik, hogy a gép tökéletesen, pon­tosan működjön. A két szovjet szakember időt, fáradtságot nem kímél­ve segíti az üveggyáriakat, hogy a két gép mielőbb ter­melhessen. A munka közben számos, közvetlen kapcsolat A közelmúltban az acéláru­gyárban szabadságunk szüle­tésének 15. évfordulójára ösz- szegezték a Szovjetuniótól ka­pott segítséget. S hogy mi ke­rült a papírra? A szovjet segítség nyomán lehetővé vált a termelés be­indulása 1945-ben, közvetle­nül a háború befejezése után. A gyár gépeinek jelentős többsége üzemképes volt, de a meginduláshoz anyag kel­lett. Az anyag beszervezése és elszállítása viszont igen ne­héz feladatnak bizonyult. Eh­hez nyújtott segítséget elő­ször a Szovjetunió, a szük­séges anyagellátásban és szál­lításban. S ez így folytatódott to­vább! 1952-ben a főműhely egy korszerű spirál fúró­köszörűgépet kapott a Szov­jetunióból. Ezt követte egv csúcsnélküli csiszológép, amely a rúdhúzóüzemben nyert el­helyezést. Igen jelentős a gazdasági szerszámgyárban alakult már ki köztük és az üveggyári munkások között. Mint a kemence mellett hal­lottuk, a gyári dolgozók a két nagyteljesítményű szovjet gépben annak az erős és szi­lárd barátságnak a jelképét is látják, amely 1945 április 4-vel teljesedett ki, azóta is terebélyesedik, növekszik, el­sősorban a magyar munká­sok javára, a két nép össze­fogásának erejét növelve. működő kopírmarógép. Ezzel a modern géppel biztosítottá vált a szerszámok előállítá­sának korszerűsítése, meg­gyorsítása. Az elmúlt évben egy nagy teljesítményű hen­gereszterga került beépítésre. A gépek mellett igen je­lentős segítséget kapott a gyár az itt járt szovjet szak­emberektől is. Peskó elvtárs tanácsai nyomán a gyorshú­zással a termelékenységet lé­nyegesen növelték. Majd Bar- gvin akadémikus adott szá­mos gyártásra és korszerű technológiára vonatkozó út­mutatást. Zaharov elvtárs a gömbgrafitos öntésre vonat­kozóan adott számos értékes tanácsot. Jelentősek voltak a gyár szakembereinek Szovjetunió­beli tanulmányútjai. Szőcs Gyula 1956-ban a hideghen­gerlést tanulmányozta. Az ott szerzett értékes tapasztalato­kat most hasznosítják a hi­deghengermű jelenleg folya­matban levő fejlesztésénél. Ebben az évben Mankher György tanulmányozhatta a Szovjetunióban a korszerű huzalgyártást, amely knmol'7 segítséget jelent a huzalmű folyamatban levő fejlesztését célzó tervezési munkájához. De lehetne szólni a bőséges szovjet szakirodalomról is, amelv tájékoztatást nyújt a fejlett technikáról, technoló­giáról. Nem szóltunk még azokról az anyagokról, amelyet a Szovjetunióból kan a gyár. Onnan érkezik többek között a nversvas, a drótgyártáshoz szükséges kiváló minőségű hengerhuzal. Az ötvöző anya­gok közül a ferrocrom, nik­kel. és így sorolhatnánk to­vább. Az ipar termelése 1953-tól 1959 végéig 16,3 százalékkal növekedett. új KORSZERŰ GÉPEK. TUDOMÁNYOS TANÁCSOK, JÓMINŐSÉGÜ ANYAGOK A szovjet-magyar barátság tényei a Salgótarjáni Acélárugyárban Á felszabadulási verseny hírei 62 KILÓVAL NÖVEKEDETT A TERMELÉKENYSÉG A SZÉNBÁNYÁSZATBAN Hazánk felszabadulása 15. évfordulója tiszteletére indí­tott munkaversenyben nagy­szerű eredményeket értek el szénmedencénk bányászai. A 90 szocialista címért küzdő brigád mellett a szénmedence több mint háromezer dolgozója tett egyéni vállalást, amelyben elsősorban a ter­melékenység növekedését és az önköltség csökkentését tűz­ték célul maguk elé. Tröszti szinten legjobb eredményt a termelékenység növekedése terén értek el. A felszabadulási munka­versenyben 62 kilogram­mal növekedett a produk­tív, 7 kilogrammal pedig az össziizemi teljesítmény. Az üzemek versenyében a felszabadulási munkaverseny legjobb eredményét a kiste- renyei bányászok érték el. A mennyiségi tervük 105,2 szá­zalékos teljesítése mellett 101,1 százalékot értek el a kalória­terv teljesítésében, s 5,9 szá­zalékkal csökkentették egy tonna szén önköltségét. Ha­sonlóan kiváló eredményeket érték el a kányási és a kazári bányászok is. A csapatok közül kiemel­kedik a kisterenyei Máté K. I Mátyás, a kazári Tóth József, és a nagybátonyi üzemből I Vigh 7oltán csapatának tel­jesítménye. JELENTÉS A SOMOSKÖI ÉS NÖGRÁDKÖVESDI KŐBÁNYÁKBÓL A Somoskői Kőbányából Babka Pál elvtárs, üzemi párt- titkár hozzánk küldött levelé­ben arról ír, hogy a múlt évi terv 3 százalékos túlszárnya­lása után most a felszabadu­lási versenyben is jó eredényt érnek el a kőbányai dolgozók. 1960 első negyedévi ter­vüket már március 25-én befejezték. A dolgozók egész sora tel­jesítette a szakma kiváló .dol­gozója szintet. A kőbányászok megelégedéssel fogadták, hogy 13,5 napos nyereségrészese­dést kapnak. Elhatározták, hogy az év többi részében is az első negyedévhez hasonló jó munkát végeznek. Nagyszerű győzelmi jelen­tést juttattak el szerkesztő­ségünkhöz a Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat dolgozói is. ök ugyanis arra tettek ígé­retet, hogy a felszabadulási munkaverseny sikereként 10 ezer tonna követ termelnek tervükön felül, hogy biztosít­sák az utak, vasutak építé­séhez szükséges anyagot. A bánya dolgozói kiváló mun­kát végeztek Határidő előtt jelentették, hogy kitermelték a 10 ezer tonna terven felüli követ, s ezzel teljesítették hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulója tiszteletére tett vál­lalásukat. ÉVI VÁLLALÁSUK KÖZEL FELÉT TELJESÍTETTÉK AZ ERŐMŰ KARBANTARTÓI A Salgótarjáni Erőműből jelentették, hogy a felsza­badulási verseny során az első negyedévben túlteljesí­tették a legfontosabb mutató­kat. Az előzetes számítások szerint a termelési tervet több mint 27 százalékkal szár­nyalták túl. A fajlagos hőfelhasználást 3.6, a költségszintet pedig 5,7 százalékkal csökken­tették. Különösen kiemelkedő azok­nak a szocialista címért küz­dő brigádoknak a teljesítmé­nye, amelyek a szokásos évi nagyjavításon dolgoznak. Ezek a brigádok olyan kötelezett­séget vállaltak, hogy a nagy- iavításoknál összesen 13 mun­kanappal rövidítik meg a ba­táridőt, amely több mint 919 megawattóra villamosenergia többlettermelést jelent. Az első negyedévben ebből a vál­lalásukból a brigádok már hat napot teljesítettek. Tizenöt szabad esztendő ÍRTA: RÓKA MIHÁLY VEZÉRŐRNAGY, NÓGRÁD MEGYE ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE Tizenötödször ünnepeljük április negyedikének, hazánk felszabadulásának évforduló­ját. Legnagyobb ünnepünk ez a nap, mert április ne­gyedikének — felszabadulá­sunknak ■— köszönhető, hogy sok évszázados belső és ide­gen elnyomás után Magyar- ország ismét szabad és füg­getlen lett. A szovjet hadsereg hozta meg felszabadulásunkat és teremtette meg hazánk füg­getlen, demokratikus, mai szocialista fejlődésének lehe­tőségeit, azt, hogy a ma­gyar nép végérvényesen sa­ját kezébe vegye sorsának irányítását, begyógyítva a há­ború okozta sebeket, a ma­gyar munkásosztály sikeres harcot folytathasson a hata­lomért, annak birtokában az igazi felemelkedés útjára: a szocializmus útjára vezesse a magyar népet. A magyar nép legjobb fiai — mint par­tizánok, vagy mint az új. demokratikus hadsereg tag­jai — harcoltak a fasiszták ellen és harcaikkal segítet­ték a szovjet hadsereget. E küzdelmekben mindenütt a kommunisták jártak élen. ök voltak azok, akik leleplezték a nép előtt a háború igazi célját, ök voltak azok, akik harcba szólították a népet a magyar és német fasiszták ellen A Vörös Hadsereg nemcsak a fasiszta hódítókat verte ki magyar földről, csapásai alatt nemcsak a népelnyomó ma­gyar államgépezet omlott csúfosan össze. Nyitva állt az út 1848149 és 1919 félbe­maradt. nagyszerű művének folytatására és az új hely­zetnek megfelelő továbbfej­lesztésére. Hazánk dolgozói­nak 1945. április 4-e nem­csak a háború végét jelen­tette, hanem az új élet kez­detét is. Megszabadultunk a fasiszta rémuralomtól, a tő­kések és földbirtokosok ki­zsákmányolásától, a lelki ter­rortól, a munkanélküliségtől, a holnap bizonytalanságától, a csendőrszuronytól. A menekülő német és ma­gyar fasisztáknak nem volt elég, hogy az országot ki­fosztották, hanem tönkretet­ték gyárainkat, felrobbantot­ták a hidakat. elhordták Nyugatra vasúti szerelvé­nyeinket. Az országot az éhínség fenyegette. Á Szov­jetunió jött elsősorban segít­ségünkre, élelmet utalt ki sürgősen a városi népnek. De jelentkezett a falvak pa­rasztsága is. ők is adtak a megmaradt kevés élelmükből Csakhamar megindult az élet és megkezdődött az újjá­építés. Ki ne emlékezne azokra a nagyszerű munkamozgalmak­ra, amelyek 1945-ben bonta­koztak ki? „Arccal a vasút felé!” jelszavunkra — amely azt a célt szolgálta, hogy a2 ország vérkeringése mihama­rabb meginduljon. Ebben a munkában az ország apraja- nagyja részt vett. Vagy a hídcsatára, amit szintén a munkások indítottak. De széncsata is folyt bányáink­ban, amit hős bányászaink vívtak, hogy segítséget adja­nak az ország dolgozóinak a kibontakozáshoz. Elmondhat­juk, hogy mindhárom csatá­ban győzött a magyar mun­kásosztály. A munkásosztály — ebben a nehéz harcban — nem fe­ledkezett meg szövetségesé­ről sem, és így a Magyar Kommunista Párt földreform­tervezete alapján létrejött a földreform. A föld azoké lett, akiket már régen megilletett volna, azoké, akik megműve­lik. S később — amikor a földesurak — élükön a Füg­getlen Kisgazda Párttal — támadást indítottak a föld­reform ellen, szintén a mun­kásosztály segített azt meg­védelmezni Tehát elmondhatjuk azt, hogy tizenöt esztendővel ez­előtt a mélységből indultunk el és ma — dacára az ellen- forradalom okozta vissza­esésnek — újabb csúcsok felé haladunk. Most — amikor visszatekintünk az elmúlt 15 évi fejlődésünkre — nyugodt lelkiismerettel megállapíthat­juk, hogy népünk tudott élni a kapott szabadsággal. Az el­múlt 15 év alatt országunk olyan fejlődésen ment ke­resztül, amilyent a múltban elképzelni sem lehetett. Ha­zánk fejlődésének, népünk si­kereinek mindig a párt ve­zető szerepe volt az alapja, legfőbb forrása pedig a mun­kások, parasztok és értelmi­ségiek, az egész dolgozó nép munkája. Fejlődésünk 1959-ben a leg­fontosabb gazdasági terüle­teken kedvezőbb volt a ter­vezettnél. Helyesen mérte fel lehetőségeinket a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága az 1959. március 6-i határozatában, amikor arra szólította fel a dolgozókat, hogy gyorsítsuk meg a szocializmus építéséi hazánkban és már 1959-ben érjük el főbb vonatkozásban az ipari termelésben, az ön­költség alakulásában, . a ter­melékenységben, a nemzeti jövedelemben az 1960. végére tervezett szintet. A dolgozók nagy lelkese­déssel láttak hozzá a párt- határozat. végrehajtásához. Megértették, hogy a párt ha­tározatának végrehajtása minden becsületes dolgozó ügye. Nagy lendületet adott munkájukhoz a pártunk VII. kongresszusára indított mun­kaverseny, amely nagyszerű eredményeket hozott és szin­te egybefolyik a felszabadu­lásunk 15. évfordulójának megünneplését szolgáló mun­kaversennyel. Büszkék vagyunk arra, hogy ezekből a nagyszerű versenyekből a Nógrád me­gyei dolgozók is kivették . ré­szüket, és szép sikerekkel gazdagították dicső múltju­kat. így született meg a Zagyvapálfalvi Üveggyár építkezésén dolgozók kezde­ményezésére az, hogy a be­ruházások kivitelezését meg­gyorsítják és az új kemen­cét felszabadulásunk 15. év­fordulójára begyújtják. 1959. évben az ipari terme­lés területén 12 százalékkal termeltünk többet, mint 1958-ban. Ha összehasonlítást teszünk az elmúlt rendszer ipari termelési adataival, ak­kor megállapíthatjuk, hogy ■ ma 350 százalékkal nagyobb az ipari termelésünk, mint a felszabadulás előtt volt. A felszabadulásunk 15 éve alatt számtalan új nagyüzemet építettünk. Ilyenek: a sztá- linvárosi kohó- és acélmű, vagy a tiszapalkonyai vegyi­kombinát. Az ipari munkásság mellett parasztságunk is felszabadult. Megszűnt országunk a 3 millió nincstelen paraszt országa lenni, és ma a parasztságunk életében is döntő változás állott be. Javult életszínvo­nala, szebb és boldogabb az élete. Ma a dolgozó paraszt­ságunk — a párt útmutatása alapján a teljes önkéntesség betartása mellett, megkezdte kialakítani a nagyüzemi gaz­dálkodást, amelynek útján eljuthat a jobb életkörülmé­nyekhez. Ha megnézzük országunk viszonylatában a termelőszö­vetkezetek alakulását az utolsó három évben, akkor a következő képet kapjuk: 1958. év végén a termelőszö­vetkezetek az ország szántó- területének csak 14,6 százalé­kát tették ki. Már 1959 vé­gére azonban az ország szántóterületének több mint 57 százalékán folytattak nagyüzemi gazdálkodást és ma az ország szántóterületé­nek 72 százalékán az új, a haladóbb, a jobb módszer szerint gazdálkodnak. Meg kell jegyeznem, hogy Nógrád megye dolgozó pa­rasztsága is megértette pár­tunk szavát, és itt is szép fejlődésről számolhatunk be. A megye szántóterületének mintegy 65,4 százalékán fo­lyik ma nagyüzemi gazdál­kodás. 94 termelőszövetkezeti község van a megyében és összesen 137 termelőszövet­kezet működik mind jobb és jobb eredménnyel. Csak pél­daként megemlítem: az el­múlt évben a pásztói járás termelőszövetkezetei átlagban 43,07 forintot osztottak mun­kaegységként. Tehát — amint látjuk — a termelőszövetke­zetben megtalálja dolgozó parasztságunk a számítását, De a felszabadulásunk óta eltelt 15 év más területen is nagy fejlődést mutat a me­gyében. Így például az egész­ségügy területén a múltban Nógrád megyét teljesen elha­nyagolták. Ma minden járási székhelyen működik TBC gondozó intézet. A fokozott egészségügyi ellátás eredmé­nyeként tovább csökkent a megyében a csecsemőhalandó­ság. A megye lakosságának több mint 70 százaléka része­sül társadalombiztosításban A megnövekedett kultúrigé- nyek kielégítésére ma több mint 100 kultúrotthonnal rendelkeznek a megye köz­ségei. Vagy például a felsza­badulás előtt csupán 36 tele­pülés rendelkezett villannyal. Ma már mintegy 120 község van villamosítva. A múlt rendszerben a megyében autóbuszihálózat úgyszólván alig volt. Ma csaknem min­den községünket érinti az autóbuszhálózat és az állan­dó munkásjáratok sok gya­loglástól kímélik meg a dol­gozókat a munkábajárás al­kalmával. Az úthálózatunk is igen el volt hanyagolva. Kormányzatunk — nagy anyagi áldozatok árán — megépítette a Hatvan—Salgó­tarjáni műutat, valamint fel­javíttatja a Balassagyarmat— Salgótarján—rétsági utat is. Mindezek azt bizonyítják, hogy kormányzatunk nagy erőfeszítéseket tesz a megye dolgozóinak életszínvonal emelkedése és kulturális igé­nyeinek kielégítése érdeké­ben. Elmondhatjuk, hogy Nóg­rád megye dolgozói — épp­úgy, mint az ország többi dolgozói —, mert gazdái let­tek saját országuknak, az el­múlt 15 évben jól gazdálkod­tak. Az ország javainak bir­tokában megkezdték hazánk gazdasági átformálását: a szocializmus alapjainak lera­kását. A dolgozó nép — mi­közben megváltoztatja a gaz­daságot, megváltoztatja saját magát is. Műveltebb, mesz- szebbre látó lesz maga is, kezd az új társadalom ké­pére formálódni. Meg kell mondani azt is, hogy az út — amelyet mögöttünk hagy­tunk — nem volt zökkenő- mentes. Követtünk el hibá­kat, amit elkerülhettünk vol­na Eddig elért eredményeink miatt azonban még sem kell szégyenkeznünk. Az elmúlt 15 év eredményekben, ta­pasztalatokban gazdag idő­szak volt és méltán mond­hatjuk: jogos nemzeti büsz­keség forrása ez a 15 esz­tendő. Nagy utat tettünk meg. Nem kis büszkeséggel tekintünk vissza utunkra. Biztosítva van továbbhaladá­sunk, erőink ma nagyobbak, mint történelmünk során va­laha voltak. Most már nyu­godtan építhetünk azokra az alapokra, amelyeket a 15 év alatt leraktunk. Lépteink most már meggyorsulnak, a legnehezebb éveken túljutot­tunk és közel van az az idő, amikor elérjük célunkat, amelyért küzdöttünk, ame­lyért legjobbjaink életüket adták. Hiszen ma igaz és erős barátok állnak oldalun­kon. valamint minden lehe­tőség adva van ahhoz, hogy évről évre újabb sikerekkel haladjunk előre népünk nagy­szerű holnapjai: a szocializ­mus, a kommunizmus építése terén. Április 4-én, népünk leg­nagyobb nemzeti ünnepén hálatelt szívvel gondolunk azokra a hősökre, akik küz­döttek és harcoltak szabad­ságunkért. Meghajtjuk a ke­gyelet zászlaját az elesett hősök előtt, s soha el nem múló, örök hálával gondo­lunk a dicső szovjet hadse­regre, a nagy szovjet népre.

Next

/
Thumbnails
Contents