Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-06 / 28. szám
6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. április 6. A márkházi dombokon Vásárlással egybekötöH- kiállítás Szécsényben M ár tavaly termelőszövetkezeti község lett Márkháza. Az idei tavaszon már viszonylag összeszokott közösség indult az előttük álló feladatok elvégzéséhez. Jó iskola volt a tavalyi év. A termelőszövetkezeti gazdák sokat dolgoztak, jóval többet, mint egyéni gazda korukban. De egy zokszót sem ejtett senki. Tudják az emberek miért dolgoznak, s ez megsokszorozza erejüket. Nem volt könnyű tavaly tavasszal megkezdeni a közös munkát. Most, hogy újabb tavasz indul, büszkén néznek vissza az elmúlt évi munkára. Mucsina József elnök a termelőszövetkezeti irodában kissé pesszimista hangon beszél. — Késett a vetőmag, a tagok zúgolódtak, hogy későn vetünk, kevesebb lesz a termés, bár mi hibáztunk, nem igényeltük a járásnál a vetőmagot, közben szidtuk a terményforgalmi vállalatot. — De azért a közös munkák nem vallották ennek kárát? — tudakoltam az elnöktől. — Nem mondhatnám, mert a gazdák becsületesen dolgoznak, csak hát ez a cserevetőmag késlekedés sehogy sem fért a begyükbe. Most, hogy megindult a tavaszi munka, nekifogtunk a műtrágyaszórásnak. 120 kh vetésre 60 q pétisót szórtunk ki, valamint 10 mázsa szuperfoszfátot a mák alá. A téli napokon 22 kh területen végezték el az Úttörő Termelőszövetkezet gazdái az istállótrágyázást. Ezt főleg saját fogattal végezték. Talán két napot segített a gépállomás. Aki ismeri a márkházai határt, annak nem kell magyarázni, milyen komoly és nehéz munka volt ez. A gépállomásról mindössze egy DT traktor dolgozik a márkházai dombokon. Nem egyszer sír fel keservesen a motor a nehéz terepen. Jelenleg is kint dolgozik a határban. Meg sem kérdeztem, mit dolgozik Hiszen, most mondta az elnök, hogy kukoricát 30 holdon, burgonyát 21 holdon, silókukoricát pedig 7 holdon termel a szövetkezet. A falutól nem messze komoly új istálló áll. Büszke is rá a tagság. — Tizennyolc tehén és tizenkét növendékmarha van benne — sorolja az elnök. — Különben 48 férőhelyes. Még néhány állat elférne benne. — Remélem, nem hagyják így kihasználatlanul ezt a szép istállót? — kérdezem. — Szó sem lehet róla! Még az idén veszünk 15 tehenet és hizlalunk 30 szarvasmarhát. Még kevés is a férőhely. Csupán férőhely hiánya miatt nem hizlalunk több szarvas- marhát. H a már a férőhely kérdéséről beszélünk, elmondják a gazdák azt is, hogy az idén saját erőből 25 férőhelyes sertésfiaztatót építenek. A fát már ki is termelték. Építenek téliesít- hető nyári szállást is 16 ló részére. A fát már ehhez is kitermelték. Az említett létesítményeket a gazdák saját maguk elkészítik. Még a tetőfedést is megoldják helyileg. Zsúpszalmával fedik a tetőt. — Miből lesz pénz az idén? — Az említett 30 hízottmarhából, a 30 hízottsertésből és az aprómagvakból, hiszen 80 holdról fogunk aprómagot. A termelőszövetkezet régi álma is szóbakerül. Traktort vásárolnak az Úttörő Tsz gazdái, ötvenezer forintjuk a gépvásárláshoz meg is van. Csak most az a kérdés, azt a traktort kapják-e, amit szeretnének. Vesznek a géphez pótkocsit, rendsodrót, fűkaszát és egyéb gépeket. Sok a jó elgondolás a jövőt illetően. A gazdák bíznak is, hogy terveik sikerülnek. Amikor Márkházán jártam, súlyos gondok emésztették a szövetkezet gazdáit. A földjáradék kifizetéséhez a tanácson hibásan mutatták ki az aranykorona értéket. Csodálatosképp még az is előfordult, Előadás a nemzefkozi szakszervezett mozgalom egységéről Péntek este Salgótarjánban, a bányász művelődési otthonban előadás hangzott el a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egységéről. Az előadást, amelyet Lázár János elvtárs, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nemzetközi osztályának helyettes vezetője tartott, élénk érdeklődés kísérte. Az előadáson közel kétszáz szakszervezeti aktíva vett részt. hogy az olyan gazdánál, aki egyéni gazda korában még 30 aranykorona után fizette az adót, most csak 9— 10 aranykoronát mutat ki a tanács. Sürgősen segíteni kell ezen, mert megronthatja a jó viszonyt, a gazdák és a termelőszövetkezet között. Egyébként Márkházán március közepén 19 229 forintot fizettek ki földjáradékként. A munkaegység értéke sem lesz kicsiny az idén. 35,60 forintot terveztek, s remélik, ez meg is lesz, hiszen tavaly is megvolt a 28 forint, s a szorgalom az idén sem lesz kevesebb. Kata János A Szécsény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet már eddig is több árubemutatóval, divatbemutatóval, kiállítással, piackutatással igyekezett megismerni a vásárló, a közönség igényeit, a vásárlókat pedig megismertetni az új áruféleségekkel, új gyártmányokkal. Április 7-én és 8-án a szécsényi étterem helyiségében ismét vásárlással egybekötött kiállítást rendez a szövetkezet. Most hőelektromos háztartási készülékeket, lemezjátszókat, rádiókat, magnetofonokat, hanglemezeket, könyveket, műszaki árukat és alumínium edényeket mutat be a vásárlóknak. A kiállítás mindkét napon reggel 8 órától 17 óráig lesz nyitva. Jöhet a következő? Álmodozva andalgott a forgalmas utcán, mikor megpillantotta Hedviget. Derekát is fordítva ránézett, s a járda széléhez lépett. Ott megtorpant. Hedviggel egy másik lány is volt. Csinos, barnahajú, karcsútestű lány. Intett Hedvignek, aki barátságosan visszamosolygott, aztán mindketten beléptek egy üzletbe. ő tovább ment. Kimért pillantásokat vetett a szembejövő nőkre, lányokra. de bárhová nézett, csak azt az előbb látott lányt érezte az eszében. — Hát persze! — kiáltott fel benne valami; a lány sem köszönt neki, de rápillantott, s az a pillantás... az a szem sokat elárul. Erezni lehetett, hogy szeretett volna bemutatkozni: átjönni hozzá, de az a buta Hedvig... Hát azért lépett be olyan kényszeredetten a boltba az a lány. Igen... Meg kell ismernem. .. Érzem, hogy érdemes vele kezdeni. Nem tétovázott tovább. Meghúzta örökké peckesen álló nyakkendőjét, kölnisüveget húzott elő zsebéből s beillatosította a haját. Egy félórai keresés után ráakadt Hedvigre, aki egy kis csomagot lóbált a kezében, s egyedül volt. Tíz perc sem telt bele. s megértette, hogy az ö nagybecsű barátja meg akar ismerkedni Klárival. I — Hát jó, nem bánom — mondta a lány — csak te meg ne bánd. — Kezetfogott a türelmetlenkedő fiúval s hamisan ránevetett. — Akkor holnap a parkban — mondta, s elsietett. S ö? Szívében felsarjadtak a gondolatok, az érzelmek termékeny esője nyomán. Találkoznak, s meghódítja a lányt... Elkápráztatja a tudásával, szellemességével... Sötétedésig sétálnak, s aztán megcsókolja; s jaj mi lesz még. Belereszketett, ha a lányra gondolt. Mikor lefeküdt, még valami eszébe jutott: ő lesz a következő. Hedvigék már sétáltak, mikor odaérkezett. Bemutatkoztak, s aztán leültek egyik padra. Klára édesen mosolygott a fiú mondásain, s az már elérkezettnek látta a pillanatot, hogy Hedviget otthagyják, mikor... Klára egy közeledő férfire nézett, majd bocsánatot kérő pajkosízű hangon szólt: — Bocsássanak meg, jön már a férjem... S ő megsemmisülten bámult a tovatűnő csoda után. — Dadogva kérdezte újra a nevét. — Nagy Gáborné — mondta Hedvig és gúnyosan hozzátette: — Jöhet a következő... — pádár — Más lett tehát Cs. A. is. Más, mert az életben megtalálta azt a szálat, amely a dolgozó társaihoz vezet, becsületes munkát vállalt, s az Alacsony, kis, kövér ember. Fekete, göndör haja őszbe- vegyül mór. Korát meghazudtolva mozog munkahelyén. Kiütött szeme, kisebb-nagyobb karcolás a testén arról beszél: sok baja volt már dolgozó társaival, a rendőrséggel és az igazságszolgáltatással. Mert Cs. A. 51 éves korára több mint 15 esztendőt töltött börtönben. Horthy fegy- házában. Bűncselekménye egy hatalmas lajstromot tesz ki. Van benne több rendbeli lopás, zsarolás, fegyverrejtegetés. tiltott határátlépés, sőt szándékos emberölés bűntette is. Cs. A-t a felszabadulás előtt nyolc, a felszabadulás után öt esetben vonta a bíróság felelősségre. Alig jött ki a börtönből, újabb bűn- cselekményt követett el... Most nem is arról akarok írni, hogy Cs. A. hogyan került erre az útra, hogy nélkülözése a Horthy-rendszer- ben nem az egyedüli eset volt, hogy miért lopott any- nyit, miért nyúlt a máséhoz, miért lett belőle megrögzött, visszaeső bűnöző. Nem, mert ezekre az évekre nagyon is frissen emlékszünk még most is. De kell arról beszélni, hogy Cs. A. már nemcsak, hogy lopott, zsarolt, hanem magával hozta „örökségét”, a felszabadulás után is folytatmi több, fegyverrejtegetés, tiltott határátlépés és szándékos emberölés is szerepelt listáján. Cs. A története, élete nagyon tanulságos. Hiszen életének több mint egy harmadát a börtön falai között töltötte el. JVfiért? Azért, mert főképpen a felszabadulás előtt ahelyett, hogy megfogták volna kezét, és segítettek volna néki abban, hogy megtalálja helyét, számítását a becsületes dolgozók között — mind végig kivetett tagja volt a társadalomnak. Jelentős javulást a felszabadulás sem hozott Cs. A. életében, nem, főképpen 1952-ig. Cs. A. még ekkor sem találta meg helyét, bűnözését tovább folytatta, de már nem olyan mértékben, mint azt korábban tette. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Cs. A. börtönben töltött évei, hónapjai már mások voltak ezekben az években. Mások, hiszen a felszabadulás után más lett a börtön légköre, más lett hivatása. Már mint büntető intézmény mellett igen jelentős teret foglalt el a bűnözők nevelésében is — arra törekednek itt, hogy neveljék a bűnözőt, hogy megértessék vele bűncselekményének társadalmi kihatását, arra törekednek, hogy jó útra tereljék még a korábban megígv keresett becsületes pénzen él. Munkahelyén ma már úgy beszélnek róla, hogy becsületes, igyekvő ember, munkáját mindig pontosan elvégzi, munkából soh’sem késik, onnét nem hiányzik. Cs. A. megrögzött bűnöző volt. Ma már nem az! Nem, mert az egész társadalom vállalt felelősséget a „cséákért”. az egész társadalom végzi ezeknek az embereknek nevelését. És ezek a emberek — Cs. A., meg a többiek — érzik, hogy ott van mögöttük a társadalom segíteni akarása, érzik, hogy azok a dolgozók, akik közé kerültek, a legtöbbet tesznek megmentésükért. És ez a fontos. Az, hogy nem kell ezeket a tévútra jutott embereket kizökkenteni magunk közül, hanem be kell fogadni, mert büntetésük letöri esztése után gyógyultan kell éljenek társadalmi rendszerünkben, mert munkájukkal hasznos tagjaivá válhatnak népi demokráciánknak. Cs. A. és a többiek, akik büntetésük óta már meggyógyultak, vagy a gyógyulás útján járnak, azért dolgoznak, hogy megbecsüljék magukat. És ezt a munkát — nékünk most már nagyra kell becsülni —, nem szabad engedni, hogy ismét a téves útra kerüljön akár Cs. A. ta megszokott „mesterségét”, rögzött bűnözőket is. vagy más! Nem szabad azt hinni, hogy a korábbi, megrögzött bűnözőkből máról holnapra tiszta ember lesz. Nem, hiszen korábbi bűncselekményeiket is éppen jellembeli, akarati gyengeség következtében követték el. Ezt levetkőzni, „egyből” megszilárdulni éppen ezeknek az embereknek nehéz. De fejlődés, haladás már az is, hogy becsületes munkát vállalnak — abból élnek akár Cs. A. vagy más. Haladás, hogy Cs. A. is — aki még mindig nehezen összeférhető — ma már nem követ el olyan bűncselekményt, ami miatt népi igazságszolgáltatásunk elé kerülne. Haladás, hogy ez az ember keresi a becsületes utat, s ha számára még ezen az úton vannak is göröngyös akadályok, de már leküzdhetők. Cs. A. heves szóváltásért az elmúlt időkben még társadalmi bíróság elé került munkahelyén, de már nem a vádlottak padján kellett cselekményéért felelősséget vállalnia. És a társadalmi bíróság ismét segített Cs. A.-nak. Dolgozó társai segíteni akarását kellett benne tapasztalni azt, hogy azt szeretnék: elég lenne a börtönből, becsületes úton haladna. Ennek pedig megvan a lehetősége — az elmúlt 15 esztendő bizonyítja: az egész társadalom segít benne. A megrögzött bűnözőből is lehet még hasznos ember, a megrögzött bűnöző is meggyógyulhat egyszer. Cs. A. pedig egyre gyógyultabban él... — S. L. — Tjatmiz a auraiban Az első tavaszi napsugár már kicsalogatta a salgótarjáni óvodásokat is a térre. Vidám játék, hangos gyermeki kacaj tölti meg a Tanácsköztársaság téri kis parkot. Eddig téli álmukat aludták a város tereire, utcáira kikerülő fák és dísznövények. A „gyűjtőből” most már kikerülnek, s Salgótarján utcáit, tereit az idén mintegy 7000 díszbokor, 1Z00 fa és több mint 40 000 virág díszíti majd. Üj köntöst öltenek a város házai is. A tavasz az építőket is kicsalogatta, s máris megkezdték a lakóházak tatarozását, melyre a tanács ebben az évben közel egymillió forintot költ majd. FEGYELMI - a fegyelmetlenkedőknek Különös esetet olvashatunk a Salgótarjáni Földműves- szövetkezeti Értesítő legújabb számában. Arról ad hírt az Értesítő — joggal méltatlankodó hangon —, hogy az ipolyvecei földművesszövetkezeti boltvezető, Nagy József megtagadta a MÉK által hozzá irányított dug- hagyma átvételét. Tudjuk, hogy a hagyma egyik fontos élelmezési cikkünk, aminek bizony nagy hiányát érezzük — ha nincs. Éppen ezért kötelessége a termelőknek, hogy a dughagymáf minél előbb földbe tegyék, biztosítsák jó hozamát. Am mit csináljanak az ipolyvecei emberek, ha a f'öldművesszövetkezetből, Nagy József jóvoltából hiányzik a dugványozáshoz szükséges áru? Persze, a MÉK éppen a gazdák érdekében — nagyon helyesen nem nyugodott bele a boltvezető önkényességébe, az árut újból vissza irányította az üzlet címére azzal, hogy a felmerült szállítási költséget Nagynak kell megtéríteni. Ügy hihetnénk hogy ezzel végre lezárult az ügy, de nem! A dühös boltvezető azzal a kijelentéssel vette át az árut, hogy ugyanúgy küldi majd vissza, ahogy kiszállították. Ez magyarul annyit tesz: meg sem kísérli a forgalmazását, hanem elpihenteti a raktár mélyén. A legteljesebb mértékben indokolt ezek után, hogy a felelőtlen, és a nemzetgafnda- ság érdekét is veszélyeztető boltost megyei központja fegyel- mileg vonja felelősségre, mint ahogy felelősségre vonás történik az átvétel megtagadása miatt 13 hasonló társa ellen is. A megye legtöbb helyén — mint például Kazáron és Dorogházán is — a lelkiismeretes földművesszövetkezeti alkalmazottak a jó és időben történő értékesítés érdekében a termelőszövetkezeteket megkeresve személyesen kínálták áruikat, s természetesen nem is maradt el munkájuk eredménye, a dughagymát mindenütt szívesen vásárolták. Hát bizony valahogy így kellett volna tennie az ipolyvecei boltosnak és társainak is, s a köszönet nem maradt volna el. így viszont a fegyelmi eljárást aligha köszönik majd meg. (-bor.) van. Megjött, mert meg kellett jönnie. A határban, szerte a megye területén javában folyik a munka, egész évi kenyerünk biztosításáért folyik a harc. Ez már a tavaszt jelenti. De ml van a városban? Mennyire vártuk már. És ha néha-néha a lágy tavaszi szélnek, a tavaszi napsütésnek a rakoncátlankodó, a hátramaradt hideg hullámmal is kell megbirkóznia, azért mégis megjött, itt
