Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-06 / 28. szám

1960. április 6. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Párizs után... Párizs előtt... As idei nagyobb feladatok megvalósításáért MŰSZAKI TANÁCSKOZÁS A SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁRBAN Mivel jellemezhetjük legin­kább ma a világpolitikai hely­zetet? Miben bízhatnak a né­pek Párizs után... és Párizs előtt? Vagyis milyen ered­ményeket hozott, a Hruscsov —De Gaulle találkozó a „fél csúcsértekezlet” és milyen kilátások vannak az általá­nos megegyezésre a május közepén Párizsban összeülő legmagasabbszintű tanácsko­zásokon? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma leginkább a világ közvéleményét. A világpolitikai helyzet az elmúlt másfél évtizedben ta­lán még sohasem volt annyi­ra bonyolult, mint napjaink­ban, és mindezek ellenére a megegyezés lehetősége még sohasem volt annyira közel, mint éppen most. Az ellent­mondás csak látszólagos. Az idő megérett arra, hogy az emberiség „rendezze végre közös dolgait” és a Szovjet­unió növekvő ereje, követ­kezetes békepolitikája, a bé­kés együttélés lenini koncep­ciója lehetőséget ad arra, hogy valamennyi fennálló vitás kérdést a legszélesebb néprétegek érdekeinek meg­felelően, tárgyalások útján a béke és a barátság gondo­lata jegyében oldják meg. En­nek a gondolatnak az igaz­ságát bizonyítja Hruscsov Pá­rizsi látogatása is, amelynek eredményeképpen a fennálló vitás kérdések ellenére is megállapíthatjuk, hogy a fran­cia—szovjet kapcsolatok fej­lesztésében sokat ígérő előre­haladás történt. Annál is in­kább nagyjelentőségű mindez, mert ma már egyre nyilván­valóbb, hogy a békéhez veze­tő út Európában a Szovjetunió és Franciaország szövetségén és barátságán át vezet. Ha az európai kontinens két vezető hatalma összefog a béke érdekében, akkor sok­kal könnyebb megakadályozni egyes militarista körök ka­landorterveit. Különös súllyal esik itt lat­ba a német kérdés. A fran­cia néptömeg Hruscsov iránti rokonszenv nyilvánítása azt bi­zonyítja, hogy Franciaország népének túlnyomó többsége a Szovjetunióhoz hasonlóan ítéli meg Nyugat-Németország szerepét, ugyanakkor tagad­hatatlan, hogy De Gaulle ro­konszenvez az európai biz­tonságot fenyegető bonni kor­mánnyal. Természetesen nem várható látványos, vagy gyors változás ebben a kérdésben. Egy azonban bizonyos, hogy a tanácskozásokon mélyreha­tóan megvitatták ezeket a problémákat és ezek a viták erjesztően hatnak majd a jövendő francia külpolitikára, hiszen a francia politikusok­nak is látniok kell, amit a francia nép világosan lát: a Szovjetunió nem akar éket verni Franciaország és nyu­gati szövetségesei közé, a Szovjetunió barátkozni kíván Franciaországgal és annak ba­rátaival is, hiszen az álta­lános megegyezés egyik fon­tos feltétele a népek közötti barátság és az országok kö­zötti kölcsönös bizalom. Eh­hez viszont az szükséges, hogy minden szinten elszigeteljék a revansvágyó militaristákat, a béke ellenségeit. Mi tehát Hruscsov francia- országi látogatásának mérle­ge? Korai lenne még pontos képet adni mindarról, ami az elmúlt héten Franciaor­szágban történt, egy azon­ban kétségkívül megállapít­ható: Franciaország népe szí­vébe fogadta Hruscsovot és benne olyan államférfit lát, aki meg tudja mutatni a ki­vezető utat a jelenlegi bo­nyolult helyzetből, és akinek külpolitikai elképzelései ta­lálkoznak a legszélesebb tö­megek vágyaival, álmaival. A reakció minden mester­kedése és egyes francia körök aknamunkája ellenére is bát­ran megállapíthatjuk, hogy a Hruscsov—De Gaulle talál­kozó, Hruscsov franciaországi látogatása a világbéke szem­pontjából hasznos és fontos esemény volt. A két fél tisz­tázta álláspontját a legfon­tosabb nemzetközi kérdések­ben és ez lehetőséget ad arra, hogy májusban az ugyancsak Párizsban összeülő csúcstalál­kozón a békés együttélés fel­tételeinek megfelelően újabb előrehaladás történjen. A teljes és általános leszerelés ügye Párizs után tehát bizako­dással tekinthetünk Párizs elé és ezt a bizakodást megerő­síti az ugyancsak nagy fi­gyelemmel kísért „genfi vita” is. A nemzetek palotájában a leszerelés kérdéseit vitatják meg és ebben a vitában a Szovjetunió játsza a legpozi- tívebb szerepet. Teljes és ál­talános leszerelési tervet nyúj­tott be a szovjet küldöttség, amely annál is inkább figye­lemre méltó, mert a szovjet állam köztudomásúan a ra­kétakorszak technikájának és tudományának élén áll és a legkorszerűbb fegyverzet vér- tezete mögül figyelmeztet a fegyverkezési hajsza veszélyé­re és hívja fel a világot min­den fegyver megsemmisítésé­re. A világ népei rokonszenv- vel figyelik a Szovjetunió küzdelmét a hidegháború, az esztelen fegyverkezés szószólói ellen, akik kétségkívül erős ellenállást tanúsítanak. Gyors sikerrel nem számolhatunk, de vitán felül áll, hogy a kibontakozás ellenségei egyre nehezebben tartható állások­ból hadakoznak a végleges megoldást jelentő elgondolá­sok ellen. Vérengzés Dél-Afrilcában Az elmúlt napok külpoliti­kai eseményeit elemezve fel­tétlenül meg kell még em­lékeznünk a dél-afrikai hely­zetről. Szörnyű vérengzés híre járta be a világot, a dél­afrikai unióban, Sharpeville városában a faji gyűlölettől elvakult fehérek géppuska- tüzet nyitottak a jogaikat bé­kés tüntetésen követelő nége­rekre. Sok-sok halott és se­besült maradt az út porában, Nincs még egy ország nap­jainkban, ahol a faji üldö­zés olyan határtalanul tom­bolna, mint a dél-afrikai unió­ban. Az ország 15 millió la­Huszonnégy éves voltain akikor. Úgy emlékszem azok­ra a napokra, mintha most történne minden. De ne vág­jak elébe, sokkal korábban kell kezdenem. 1945 év emléke az én csa­ládomban korábban kezdő­dött, Erre a napra sokkal korábban vártunk, s tudtuk, hogy be fog következni, mert be is kellett, hogy következ­zék. És hogy ezt megértsük, hagy mondjak egyet-mást az 1945 év előtti időkről is. Apám rokkant vájár volt. Havi 24 pengő kegydíjat ka­pott. Ez a pénz nagyon kevés volt ahhoz, hogy a család úgy ahogy meg tudjon élni. Pótolni kellett a pénzt, azért nyáron a beteges apámmal vállaltunk aratási munkát. Ö vágta a búzát, én markot szedtem. Ebből talán ennyi is elég. Néhány szót a férjemről is. 1936-ban keltünk egybe. Ö először Mizserfán a bányá­nál külszínen dolgozott, az­tán a bárnai völgyben. Jó­val később került Mátrano- vákra. s azóta is itt dolgo­zik. Életünkről nem beszélek sokat, hiszen ugyanaz volt, mint a sok-sok tízezer bá­nyász családé. A mindenna­pi rettegés, vajon haza jön-e, kosából csupán hárommillió a fehér, vagyis alig 20 száza­lék fehér telepes bitorolja a hatalmat, a legemberteleneb- bül elnyomva a színesbőrű lakosságot. Minden gazdasági és politikai hatalom a fehérek kezében van, akik a négere­ket jóformán emberszámba sem veszik. Az ország leg­terméketlenebb vidékein léte­sített úgynevezett rezervátu­mokba kényszerítettek már hétmillió négert és tovább folyik a deportálás. A rezer­vátumokban óriási a nyomor, hisz területileg ez még az ország tizenöt százalékát sem teszi ki. A városokban dol­gozó négereknek elkülönített külön negyedük van, amely gettóhoz hasonlít. A színes- bőrű lakosságnak a fehérek parkjaiba, üzleteibe még a lábukat sem szabad betenni- ök. Nem követelhetnek bér­emelést, nem sztrájkolhatnak, s a fehérek bérének csupán egy töredékét kapják a leg­nehezebb munkáért is. Az el­múlt hetekben az új személy­azonossági igazolványok ki­bocsátásával költözködési és munkavállalási jogoktól akar­ták megfosztani őket. A néger lakosság ez ellen szervezett békés tüntetést, amelyet a faji gyűlölet megszállottjai hallatlan provokációra hasz­náltak fel. Kihirdették a la­kosság körében, hogy a fő­városból fontos személyiség érkezik, aki a rendőrség épü­lete előtt beszédet intéz a néphez. A mit sem sejtő né­gerek összesereglettek, a rend­őrség pedig váratlanul, figyel­meztetés nélkül golyózáport zúdított a meglepődött és fegyvertelen tömegre. Az egész világ közvéle­ménye óriási felháborodással fogadta a dél-afrikai mészár­lás híreit és számos kiváló politikus is felemelte tilta­kozó szavát e gaztettek ellen. Több országban elhatározták, hogy bojkottálják a dél-afri­kai unió árucikkeit és til­takozó tüntetéseket tartottak. A biztosági tanács napirend­jére tűzte a dél-afrikai hely­zet megvitatását. Bár van­nak olyan reakciós körök, amelyek a dél-afrikai unió terrort alkalmazó kormányá­val értenek egyet, minden jel arra mutat, hogy ez a kormány előbb-utóbb elszi­getelődik. Átmenetileg talán folytathatja még megtorló hadjáratát a szabadságukat követelő négerek ellen, de kétségtelen, hogy napjainkban, amikor Afrika népei egymás után aratják győzelmeiket, a faji üldözés napjai a fekete földrészen is meg vannak számlálva. vajon mikor kapja kézhez a munkakönyvét, miikor teszik az utcára. Erre a rettegésre megvolt az okunk. Apósom ő régi mozgalmista, s egyre jobban szervezkedtek. Köz­vetlen a felszabadulás előtt már nem is titkolták, mind többen voltak. Egy ilyen csendes beszélgetésnél hallot­tam először az oroszokról. Apósom magyarázta a többi­eknek: ha bejönnek, felszaba­dítanak bennünket a Vörös- Hadsereg katonái, akkor min­den más lesz. A bánya a bá­nyászé, a gyár a munkásé, a föld pedig a paraszté lesz. Úgy mondta — még most is emlékszem rá pontosan: meglátjátok mennyivel jobb lesz a dolgozó embernek. A többiek hallgatták, sokan akkor még kételkedtek a sza­vában. Szóval én is vártam azt a napot, hogy meglássam az el­ső szovjet katonát, azokat, akik tényleg azt hozzák, amiről az apósam, a férjem, meg a többiek is olyan szen­vedélyesen tudtak beszélni. Akkor már nem kellett so­kat várni. Az ágyúlövések mindég közelebbről hallat­szottak, mi pedig egyre job­ban reménykedtünk. Bekö­vetkezett. (Tudósítónktól.) Pénteken az acélárugyár művelődési otthonában egész­napos, kibővített műszaki ér­tekezletet tartottak. A mű­szakiakon kívül meghívták az üzemrészek párt- és szakszer­vezeti vezetőit is. Az egy­begyűltek előtt Szőcs Gyula, a gyár főmérnöke ismertette a feladatokat. Elmondotta, hogy a kibő­vített műszaki értekezlet cél­ja az elmúlt év munkájának megbeszélése, s azokból a ta­pasztalatok levonása. A fő­feladat az ezévi megnöveke­dett terv teljesítése. Elmondot­ta, hogy az elmúlt évben a gyár dolgozói jó munkát vé­geztek, amelyet bizonyít az, hogy 1959-ben érték el három év alatt a legmagasabb nyereségrészesedést. Ebben az évben a termelési tervet 5 százalékkal kell nö­velni, míg értékben a növe­kedés 7 százalékos. Az export- terv 10 százalékkal magasabb az elmúlt évinél. Különösen nagy feladat hárul a rúdvas üzemrészre, ahol a növekedés 27 százalékos. Hasonló a hely­zet a gazdasági szerszámgyár­nál, ahol az egy fő egy napra eső termelését 5 százalékkal kell növelni. Szólott ezután a minőségjavításról, az ön­költség csökkentéséről. Az év végéig, mintegy 2 százalékos önköltségcsök­kentést kell elérni, amely 23 millió forintot je­lent. Befejezőben a munka­verseny fontosságáról szólott, s javasolta az egyéni verse­nyek további kiszélesítését, amelyhez a műszakiak na­gyobb segítségére van szük­ség. A beszámoló után számos hozzászólás hangzott el. Vág- yölgyi Tibor, a huzalmű ve­zetője elmondotta, hogy na­gyobb tervszerűségre van szükség a karbantartásoknál. Javasolta, hogy egy-egy gép­hez már a nagyjavítás előtt gondoskodjanak a megfelelő alkatrészekről. Máté elvtárs a szocialista címért küzdő brigádok kiváló munkájáról szólt. Mint el­mondotta, a versenyidőszak során a brigádok termelése átlag 10 százalékkal növeke­dett. A további sikerek el­érése érdekében javasolta a gyár vezetőinek, hogy hívják össze a szocialista címért küzdő brigádok ve­zetőit és ismertessék ve­lük a legfontosabb felada­tokat. Az anyagtárolás nehézségei­ről is igen sok szó hangzott el. A vasöntödénél sem a homok, sem a koksz tárolása nem megfelelő. De hasonló a Amikor előbújtunk rejtek­helyeinkről, olyan furcsa volt minden. Nem láttuk a nyi­lasokat, a német katonákat, azokat az urakat, akiktől hosszú évtizedeken keresztül függött egy-egy bányászcsa­lád élete. Más lett minden. A férjemék az első szabad napon a pártszervezést kezd­ték meg. Én sem nézhettem tétlenül, tudtam, nékem is meglesz a feladatom. Egyre többen voltunk a párt­ban. Olyan volt akkor a no- váki telep, mint a felbolyga­tott méhkas. Az emberek megosztották a munkát. Né- háinyan a pártot szervezték, mások pedig azon igyekeztek, hogy minél előbb megindul­jon a termelés, minél előbb ismét szenet adjon a bánya. Aztán az első választási harc — sikerült. Hány álmat­lan, fárasztó éjszaka követte egyik a másikat. De megér­te. .. Tizenöt év legszebb emléke ez. Az, amit akkor, 1945-ben megkezdtünk, azt most is folytatjuk. Most is harc az, amit végbe viszünk. Szocializ­must építünk és ez harc kér­dése. Ha kisebb-nagyobb zökkenők vannak is az élet-: ben, mégis azt csináljuk, amit akkor, még a felszaba­helyzet a csavargyári anya­goknál is. Több hozzászólás foglalkozott a megelőző terv­szerű karbantartással. Szó ke­rült a vállalat alapanyag- készletének megjavításáról is. A hozzászólók zöme el­mondta, hogy ezévi feladatukat több új műszaki intézkedés beve­zetésével kívánják meg­könnyíteni. Így akarják elérni a terme­lékenység növelését, a fizikai dulás előtt apósomék, meg a többiek akkor már tervez­tek. Zökkenőkkel megy ez végbe — mást ne is említ­sek, mint a2 ellenforradal­mat. De mint ahogyan 1945-ben, 1956-ban is ott vol­tak férjeink, fegyvert fog­tak a munkásember hatal­mának megvédése érdekében. Mit mondjak a máról. Azt hiszem valamennyi asszony véleményét fejtem ki — hi­szen ismerem a véleményeket mert most is a pártszervezet tizes bizalmija vagyok, a Nőtanácsban ténykedem — nagyon őszinték hozzánk ve­zetőink. A mi véleményünket is kikérik, adnak szavunkra, s úgy hozzák meg a határo­zatokat. Ez az őszinte hang, ez tetszik nekünk. Mert így tudjuk mi a teendő, hol szo­rít a cipő, mit kell mielőbb megvalósítanunk. Tizenöt év. Hogy elszaladt ez felettünk. De következik az újabb tizenöt év, meg a többi. Tudjuk, ha mindany- nyian közösen összefogunk, dolgozunk, akkor az mind- mind boldogabb, gondtalanabb év lesz. Ezt vártuk 1945-től ezt kaptuk meg már eddig is. Elmondta: Varga b. Józsefné Mátrano- vák munka tovább csökkentését. Az első negyedévben több új műszaki intézkedést már be is vezettek. Az újítómozgalom további javítása érdekében a szakszervezeti bizottság mel­lett létrehozták az újításokat felülvizsgáló bizottságot. összességében megállapít­ható, hogy a kibővített mű­szaki értekezlet igen eredmé­nyes volt. Az elhangzott ja­vaslatok azt bizonyították, hogy a gyár műszaki gárdá­ja megértette feladatát. Nem „szocialista maszekok66 a dolgozóknak, nevezhetjük-e ilyen névvel? Nem! (többszörösen nem). Nem gondolják egyesek azt, hogy amit ezzél mondanak, megsértenek jóindulatú em­bereket? Jóindulatú, a múlt polipkarú szokásait, kötöttsé­geit szertehányó embereket. Vajon azok, akik meggondo­latlanul beszélnek össze-visz- sza, mérlegelik-e azt, hogy ezzel a kijelentéssel mit ár­tanak önmaguknak, mind­annyiunknak? Nem szorul kommentárra a szövetkezet­be tömörült jószándékú, rend­szerünk mellett valló kisipa­rosok tevékenysége. Ha valaki nincs tisztában a fogalmakkal, ne tegye le addig a garast, míg nem jár­ta ki az ehhez szükséges is­kolát. S ha valaki dühös, számoljon tízig, utána hideg fejjel mérlegelje, hogy mit helyes mondani és hol kell a szót hangsúlyozni. Sokat Ígérő Kozmetikai Kiállítás nyílt Salgótarjánban Az április 4-ét követő na­pon, kedden délelőt 10 óra­kor Kozmetikai Kiállítás nyílt a Salgótarjáni Állami Áruházban. Ez a szinte már hagyományossá váló kiállítás húsvétig tart nyitva, s ezalatt az idő alatt leányaink és asszonyaink megismerked­hetnek a legkülönfélébb, leg­újabb és legváltozatosabb kozmetikai készítményekkel. Vöröskereszt-es zászlót avattak Nagybátonyban Március 31-én este bensősé- ! ges ünnepség keretében avat­ták fel a nagybátonyi bánya- városi vöröskereszt szervezet ; zászlaját. Az általános iskola ! nagytermében megtartott ün- ! népségén dr. Besesek Erzsébet, ; körzeti orvos tartott beszédet. | Az ünnepségen képviseltette ! magát a helybeli pártszervezet, a KISZ-vezetőség, a népfront­bizottság s a tanács. A megnyitó beszéd után a tanács képviselője szólalt fel, aki elmondotta, hogy az egész község örömmel és nagy büsz­keséggel figyelte a nagybáto­nyi Vöröskereszt munkáját. Ezután arra kérte a Vöröske­reszt funkcionáriusait, és az aktivistákat, hogy továbbra is ugyanilyen ügybuzgalommal és lelkesedéssel végezzék mun­kájukat. A nagybátonyi vöröskereszte­sek még a múlt év szeptem­ber 4-én egészségügyi állomást J szereltek fel, majd tanfolya-! mot indítottak, ahol 23 akti-1 vistát képeznek ki. A most; meginduló tisztasági verseny- J ben is résztvesznek és hogy! könnyebb legyen az ellenőr- < zés, a versenyt háztömbök J szerint szervezték meg. J A nagybátonyi Vöröskereszt, < és a segítségére siető társadat- < mi aktívák igazán példát mu­tattak és biztosak vagyunk ab-; ban, hogy továbbra is min-! den erejüket az olyannyira j fontos vöröskeresztes és egész- J ségügyi munkára fordítják. Tizenöt év emléke . . . Vajon hányszor megnyilvá­nult már egy-egy ember íté­lete akkor is, amikor nem volt meggyőződve állítása igazáról. Hányszor alkotott véleményt valaki olyan do­logról, amelyről halvány fo­galma sem volt; azt sem tudta, hogy mi fán terem az. Mi született belőle? Félreér­tések, esetleg zavartkeltések sorozata. Korábban többször, az utób­bi években néhányszor, nap­jainkban újra felvetődik hellyel-közzel egy mondás: .,szocialista maszekok.” Vajon kire gondol az, aki az ítéletet kimondja? Vagy mire gon­dol? Manapság sok-sok kategó­ria születik, szinte annyi, hogy alig-álig tudjuk szüle­tésüket számontartani. Ezt viszont nem lehet megérteni. Ha külön-külön elemezzük a szavakat, még érthető. Hi­szen szocialista külön na­gyon érthető; a maszek is. Utóbbit arra mondják, aki még magánkisipart folytat. Népünk egészséges élet- szemlélete kitermelte magá­ból ezt a szót: maszek. Zsar­gonnak hangzik, sőt, a jassz- nyelvtől sem lehet elszakí­tani. mégis átment már a köztudatba, és mondjuk meg őszintén, találón és kifeje­zőn. Az viszont, hogy „szocia­lista maszek” (?) egyelőre előttem (legalább is előttem) érthetetlen. Vajon lehet-e azokat az embereket ennyire egymástól idegen szóval il­letni, akik szervezetbe tömö­rültek és szabályok, rendel­kezések szerint végzik mun­kájukat? Vajon azokat a kis­iparosokat, akik megértették a fejlődés követelését és szö­vetkezetekbe tömörültek, hogy szolgáltatásokat nyújtsanak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents