Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-06 / 28. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 I960, április 6. EGYÜTT A MUNKÁSOSZTÁLLYAL ———— l — Már as idén többet! VB. ^TCTEMCSEVEL ^ 4 HHA EPFN Az őrhalmi szövetkezeti parasztok működésük első évében ugyanazon területről több mezőgazdasági terméket állítanak elő, mint a múlt évben a község egyéni gaz­daságai. Ez azért valósítható meg, mert a szövetkezeti gaz­dák, a szakemberek a kez­dés első időszakában megte­remtik a termelésnövelés leg­fontosabb feltételeit, melyeket eddig a kisüzemi termelési viszonyok között megfelelően biztosítani nem tudtak. Bátor, megfontolt kezde­ményezés. Vállalásuk gyakor­lati kivitelezése 50 százalék­kal növeli a termelés jöve­delmezőségét. Ugyanakkor több millió forint értékű árut bocsát a népgazdaság rendel­kezésére. A vállalás egyben kemény, határozott válasz azok számára, akik kishitű­ségből és hozzá nem értésből „csökkenő mezőgazdasági ho­zamról” bészélgetnek. Az egyéni gazdálkodás ter­heitől megszabadult szövet­kezeti parasztok nagyon jól összeegyeztetik egyéni érde­keiket a népgazdaság érde­keivel. Ha ezt megtudják csi­nálni örhalomban, akkor le­hetőség van arra is, hogy a megye valamennyi termelő- szövetkezetében, termelőszö­vetkezeti községében hasonló­képpen cselekedjenek, kiak­názva a termelés növelésé­nek nagyüzem adta lehetősé­geit, rejtett tartalékait. Min­den szövetkezetben megvan a feltétele a termelési tervek túlteljesítésének anélkül, hogy ez az üzem rovására menne. Milyen feltételekről beszél­hetünk? Megvan a szövet­kezeti parasztok alkotni vá­gyása. Igen nágy jelentőségű a gépállomások segítsége, s az egyéb állami támogatás. Sok jól képzett mezőgazda- sági szakember segíti a szö­vetkezeti gazdaságok meg­szervezését, termelését. Olyan gazdák kerültek a közös gazdaságok élére, akikben megvan a képesség ahhoz, hogy jövedelmezőbbé tegyék a tagok munkáját. Az utóbbi hónapokban sok termelő, pártmunkás és szak­ember lépett a közös gazda­ságok megszilárdításának út­jára. Ezek a párt és az állam által kihelyezett párt és ta­nácsi szakemberek nagy tet­tekre serkenthetik a szövet­kezeti parasztokat, lelket önthetnek azokba, akik még most is attól tartanak, hogy a közös gazdálkodás nem elégíti ki anyagi szükségletei­ket. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kommunisták és a mezőgazdasági szakemberek többsége alkotó tűzzel szí­vükben, a kezdeti nehézsé­geket leküzdve szilárdítják a fiatal szövetkezeti gazdaságo­kat, s ami a legfontosabb, új embereket nevelnek a falusi közösségek számára. A kommunista és pártonkí- vüli szakemberek voltak az elsők, akik nagy lelkesedés­sel fogadták az őrhalmiak munkafelajánlását. Azóta nem tétlenkednek, azon dolgoz­nak a szövetkezeti parasztok­kal karöltve, miként tehet­nék meg ők is munkafelaján­lásaikat, miként követhetnék a legméltóbban a munkásosz­tályt. Munkájuk nem köny- nyű, hiszen sokezer szövet­kezeti paraszt véleményét, termelésben szerzett tapasz­talatát kell meghallgatniok, a meglevő üzemi, természeti, gazdasági adottságokat kell felmérniük ahhoz, hogy maxi­málisan kihasználhassák a termelést fokozó tényezőket. Most válik el a gyakorlat­ban, hogy az igaz lelkesedés, a maradiság iránti nemes emberi gyűlölet, az új em­bertípus tulajdonsága. Mind­kettőre szükség van most. Bár vannak még oly szövet- .kezeti vezető emberek, me­zőgazdászok, akik a jó ta­pasztalatok elterjesztését a véletlenre bízzák. Ezen bi­zony csodálkozni lehet. De ezek az emberek is megér­tik majd azt, hogy most ko­moly, szervező munkáról van szó, arról, hogy tevékenyen befolyásoljuk a szövetkezetek életét, s ne arra várjunk, majd csak magától is meg­szerveződik a termelés vala­miféle módszere. Bár ahhoz, hogy a szövetkezetek vezetői, mezőgazdászai helyesen pro­pagálják a mezőgazdasági termelés fejlesztésének őr­halmi módszerét, e kérdés alaposabb, mélységesebb meg­értésére van szükség. Úgy kell ismerniök e módszert, ennek célját, politikai és gazdasági jelentőségét, mint­ha saját ügyük lenne. Saját ügyük is! E napokban a termelő munka végzése mellett több­ezer szövetkezeti pafaszt vi­tatja az őrhalmiak munka­felajánlását. Ezért elengedhe­tetlen, hogy minden kommu­nista, minden agrárszakem­ber, minden közigazgatási és gazdasági vezető felszólaljon az emberek előtt az őrhalmi módszer elterjedése érdeké­ben. Ehhez a munkához nyújtsanak aktív segítséget a járási mezőgazdasági osz­tályok funkcionáriusai, a községi tanácsok vezetői. Lantos László Elismerés a növényvédelmi munkáért A Nógrád megyei Tanács VB. Mezőgazdasági Osztálya és a Me­gyei Növényvédő Állomás javas­lata alapján a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédő Szolgá­lata az 1959. évben végzett ki­emelkedő növényvédelmi munká­kért Tátraszéplaki Anna endre- falvai, Kliber János tereskei, Var­ga Kálmánná diósjenői, Mátravöl- gyi Béla pásztói, Somosi János keszegi, Csordás József karancs- keszi, Szlifka Mária litkei, Zimo- nyi János galgagutai, Prámer Bé­la gazdasági felügyelőket elisme­rő oklevéllel tüntette ki. Kisbárkányi hétköznap Még be sem ér az ember Kisbár- kányba, máris ott a falu vége. Az út két oldalán gyönyörű új há­zak sorakoznak, bizonyítva azt, jómódú emberek lakják ezt a kis falut. A jól eldu­gott, szinte isten­háta mögötti falu olyan, mint a felbolygatott méh­kas. Nagy dolgok szemtanúi, tevé­keny résztvevői a kisbárkányiak. A község szélén tábla hirdeti: Kisbárkány ter­melőszövetkezeti község. Ezért ez a sürgés-forgás. Az emberek most már nem egyéni­leg irányítják éle­tük sorsát, hanem közösen, a közös jövő érdekében. Nem nehéz meg­találni ifj. Sánta Istvánt, az Arany­kalász Termelő- szövetkezet elnö­két. Az egyik ház előtt férfiak beszélgetnek. Megszólítom az egyiket, — A termelő- szövetkezet elnö­két keresem, nem tudnák-e meg­mondani, hol ta­lálom. — Dehogynem! Itt — mondja mosolyogva az egyik. — Én len­nék az! Kezet fogunk és minden kerte­lés nélkül a pi­ciny falu jövőjét jelentő termelő­szövetkezetről kezdünk beszél­getni. — Több mint 550 kh-on kezd­jük a közös gaz­dálkodást. A me­zei leltárt elké­szítettük. Az ál­latok és gazdasá­gi felszerelések értékelése meg­történt — újsá­golja az elnök. — A legtöbb termelőszövetke­zetben az álla­tok összevonása okoz sok gondot, vajon Kisbár- kányban ezt ho- gyan oldották meg? — A nagyobb istállókat össze­írtuk és átvettük a termelőszövet­kezeti gazdáktól. Négy istállóban végeztük el a belső javítási munkákat.. ösz- szevontunk 30 te­henet. A közös takarmányozást is megoldottuk. A gazdák behoz­ták a szükséges szálastakarmányt. A hiányt úgy pó­toltuk, hogy vet­tünk a mátraszől- lősi termelőszö­vetkezettől 100 mázsa szálasta­karmányt. Amikor kint jártam Kisbár- kányban, a tava­szi vetőmagvakat már összehord- ták. A legtöbb idegenkedés a ku­korica vetőmag biztosításánál volt. A gazdák nehezményezik a kukorica vetőmag cseréjét. Sehogy sem akarnak be­lenyugodni, hogy néhány kilóval többet adjanak a hibridvetőmagért, mint amit ők ad­nak. A tavaszi kalá­szosok is földben vannak már. Ta­vaszi árpát 25 kh-on vetettek, zabot csak 10 holdra terveztek, de többet vetet­tek, mert a talaj szereti a zabot. Öröm most kint járni a kisbárká­nyi határban: 10 lófogat és 13 ök­rösfogattal dol­goznak a gazdák a közösben. Tá­volabb a legelő­ket tisztítják és a réteken egyen­getik a zsombé- kokat. Ifj. Sánta István fiatalem­ber még, mégis tisztán látja a tennivalókat. Sok a gond még, las­san alakul, for­málódik a közös, de már látszanak a jövő körvona­lai. (—a —s) 1GGOOGOOGOOO0OOOOOGOOOOOOOOGOOC 0OCXDGGGOOGOOOGOOOGGGGGGOOGOGGGGGGGOGGGGOOGGGGGGGGGGGC Készülődik, alakul az új élet Egy esztendővel ezelőtt, amikor így éledni kezdett a ter­mészet, alakult Mátraverebélyben a Március 15. Termelő­szövetkezet. Azóta fordult egyet az esztendő. A hegyek alján, a réten újra itt járt a tavasz. Teleszórta a bokrok tövét ibolyával, az árok szélét, a vizek partját apró sárga virágokkal. A sarjadó fű, a most fakadt virág mártogatja magát a tavaszi verőfényben. Leheletnyi szellő fodrozza az árokban megrekedt vizet, majd kisvártatva elül az is. De a csend, a nyugalom mélyén forrongva készülődik az új élet. Verebélyi Lajos annakidején, hogy aláírta a termelőszö­vetkezeti belépési nyilatkozatot, még tépelődött: — Vajon hogy lesz ezek után? Lesz-e módom felépíteni a termelőszövetkezetben a házat? Azóta már áll a tágas kőház, Verebélyi Lajos háza, kő­oszlopos vaskerítéssel határolva. S így vállnak valóra a termelőszövetkezeti tagok elképzelései, tervei mind a közös gazdaság erősítését, gazdagítását illetően. A falu szélén fehérfalú, pirostetős istálló, a község összefogását, a közös­ségben rejlő hatalmas erőt jelképezi. Saját erejéből készí­tette ei az épületet a termelőszövetkezet, a falu. Most a fehér falak árnyékában újra munkához láttak a kőműve­sek. Jó félméterre már kiemelkedik a földből az erős kő­alap. A mátraverebélyi közösség újabb férőhelyet teremt az egyre szaporodó közös állatállománynak. — Eleinte bizony bajok voltak a közös munkával — em­lékezett vissza az alakulás utáni napokra Petre József, a termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Amikor az istálló­hoz hordtuk a követ, alig voltunk hatan, heten, akik min­den térítés, munkaegység jóváírása nélkül dolgoztunk. Hetven kocsival vittünk az istállóhoz. Aztán jöttek a töb­biek. .. Azóta nincs baj a közös munkával. A tagok érzik a fe­lelősséget a szövetkezetért. Reggel hatkor a fogatosok már rendben sorakoztak az istálló előtt. Várják, hogy indulhas­sanak. Meglett korú ember, megfontolt szavakkal magya­rázta: — Hatvanhat hold árpát vetettem el hetedmagammal, egyetlen nap alatt. Nem kell itt nógatni munkára az em­bereket. Ha eljön az ideje, megyünk mi hívás nélkül is... S ezt nagyon büszkén emlegetik Mátraverebélyen, leg­alább annyira büszkén beszélnek róla, mint arról, hogy Mátraverebély egy nap leforgása alatt lett termelőszövet­kezeti község. A sok-sok álmatlan éjszaka, az összesűrűsö­dött kétség, gyötrődés oldódott fel ebben az egyetlen nap­ban. De megszűnni nem szűnt meg egészen. Mi lesz to­vább? Hogyan lesz a termelőszövetkezetben? Tudunk-e boldogulni? Ott kerülgeti még mindig a kérdés a szántás­ban elmerült embereket, a lovak körül foglalatoskodó idő­sebb gazdát éppen úgy, mint a termelőszövetkezet fiatal, jóképességű elnökét, aki az elmúlt évben még tizenegy- néhány hold földön gazdálkodott, most több mint 900 hol­dat irányít nagy gonddal, felelősséggel. Mert dicséretükre legyen mondva, a termelőszövetkezeti gazdák igyekeznek megszabadulni ezektől a gondoktól, mint nehéz nyomasztó tehertől. Mégpedig úgy, hogy fokozott erővel, fáradtságot nem kímélve igyekeznek résztvenni a közös munkában. Klonka Ferenc és Jakubovics Pál nemrégiben még nem láttak tovább a kis gazdaságuk határánál, s most Pápán tanulnak négy hónapig a traktorosképző iskolán, hogy a tanultakat itthon hasznosíthassák. — Más az, ha mi gazdák dolgozzuk meg a földet, mert érezzük, ha jól dolgozunk, a mi hasznunkra válik, s mi látjuk kárát annak is, ha nem végezzük el megfelelő mó­don a munkát — magyarázza Klonka Ferenc. Az már iga­zán nem az ő hibájuk, hogy a gép helyett még mindig fogattal járnak. Nem., nem szégyellik ezt a munkát, hi­szen elvégzik becsülettel. De hát azért tanultak volna Pá­pán, ezért költött volna rájuk az állam 13-13 ezer forin­tot? Vagy talán a gépállomás hamarosan talál megoldást? Ezekről a dolgokról beszélgettünk Mátraverebélyen. Ar­ról, hogy alakulnak, formálódnak az emberek, hogyan igyekszik tudatuk utói érni az új, a haladó, az egyre ma­gasabbra törő, nagyobb eredményeket rejtegető gazdálko­dási módot, amelyet a község dolgozó parasztjai az elmúlt év tavaszán választottak. Akad probléma bőven, de érzik, hogy ezeket nékik kell megoldaniok, mert hisz ők a Már­cius 15. Termelőszövetkezet gazdái. De megoldják vala­mennyit, mert bíznak határtalan földszeretetükben, a közösség erejéberi, s két dolgos kezükben, amely eddig sem hagyta cserben őket. így folyt a szó. Jó páran jöt­tünk össze, mert végére járt már a dolgos nap, megtértek a határból munkájuk végeztével a termelőszövetkezet szorgalmas, bizakodó gazdái. Esteledett. A lassan ködbe­vesző fekete hegy fölött bíborba öltözött a határ. Azt mondják ilyenkor a sokat látott, tapasztalt öregek: szelet jelent ez. De most már új jövőt formáló, friss tavaszi sze­let... ■' Vincze Istvánná A gépeké a szó Nagy az öröm a Pásztói Gépállomáson. Űjabb négy szov­jet DT—54-es lánctalpas traktor érkezett március végén a gépállomásra. A dolgozók boldogan nézegetik a cserháti dombokat is jól bíró traktorokat. Juhász Pál és Herédi Jajos UTOS—15-ös traktorukkal ví­gan szántanak a jobbágyi Üj Otthon Tsz földjein. Távolabb a jobbágyi Oj Otthon Tsz gazdái saját gépeik­kel vetik a tavaszi árpát. A zetornak ez az első munká­ja, hiszen március végén vásárolta a termelőszövetkezet. A képen látható vetőgépet az Űjmajori Kísérleti Gazdaság ajándékozta a tsz-nek. A gépállomásokon is osztják a nyereségrészesedést Az elmúlt évi eredményes gazdálkodás jutalmaképpen megyénk három gépállomá­sán az üzemi tanács határo­zott a nyereségrészesedés el­osztásáról. A részesedés ösz- szege 120 ezer forint, mely április 3-án kerül kiosztásra. Az 1958 évi eredmény után csupán az Erdőkürti Gépállo­máson osztottak hat nap- -----------------■*»­nak megfelelő részesedést. Az elmúlt évben végzett munka eredményeképpen pe­dig Bercelen 12 nap, Erdő­kürtön 8 nap, Kisterenyén pedig 5 napnak megfelelő nyereségrészesedést kapnak a dolgozók. Bercelen a nye­reségrészesedés osztását ösz- szekötik a gépállomás fenn­állásának tízéves évforduló­jának megünneplésével.-------------­Ve tik a tavasziakat, gyümölcsfákat telepítenek Erdötarcsán Az esős napok az erdőtar- csai Szabadság Termelőszö­vetkezet munkáját is hátrál­tatták, bár a soronlevő mun­káik jó részét már befejezték. Földbe került az árpa, a bor­só és a zab, s az 50 hold vö­röshere vetésből is 20 holdat már elvégeztek. Serény munka folyik a gyümölcsösben is. Az idei tavaszon mintegy három hol­dat telepítenek be gyümölcs­fákkal, melyből 200 dió, 400 alma és 100 pedig barackfa csemete. Így már a meglévő 15 holdas gyümölcsös 18 hói­ra szaporodott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents