Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)
1960-03-09 / 20. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960 március 9. ÍGY jutunk a sikerig Sztanyiszlavszkij, a nagy szovjet rendező, aki elméleti és gyakorlati módszereivel, bátor Kísérleti munkájának eredményeivel ma is utat mutat a világ valamennyi haladó színházának, — egy felkészülés idején vonatra ültette egész társulatát s egy távoli vidéki kastélyba utaztatta. A színészeknek semmi egyéb feladatuk nem volt az öreg falak között, csali az, hogy itt éljenen. Hasson rájuk a történelmi környezet, megtanulják, megszokják az itteni „levegőnek” megfelelő „légvételt“, járást, kelést, ru- haviseletet, mely a kiszemelt és bemutatásra váró darab fontos kellékei között szerepeltek. Ennyi alapossággal, lelkiismeretességgel aligha marad el egy bemutató sikere s Sztanyiszlavszkij nem elégedett meg a félsikerekkel, mert tudta, hogy az eredmény nemcsak a színészi képességeken mú'ik, hanem igen sokszor a rendezői leleményességen és türelmen is. Sajnos, a mi színházi adottságaink hasonló lukszust ■em igen engednek meg rendezőinknek, kiváltképpen műkedvelő csoportjainknak, de nem is feltétlenül szükséges ez, csupán a színpadi átlé- nyegülésre, a szituációban való teljes feloldódásra akartam példával felhívni a színjátszók és színjátszórendezők figyelmét. A lelKiismeretes színjátszó korántsem elégedhet meg a formálandó figura külső megjelenésének megismeréséve1, ha a benső, tartalmi lényeg nem teszi hitelessé az alakítást. Az esemény elmélyült tanulmányozása, a kor szokásainak megismerése, abban az ember társadalmi helyzete mind hozzájárul a hitelesség érzetének fel keltéséhez. S bár Sztanyiszlavszkij az ilyen megismerés szerzéséhez kísérletei során hónapokat képes volt ajándékozni művészeinek, a jelen tapasztalata az, hogy a nagy színészi gyakorlattal rendelkező s az életet állandóan figyelemmel kísérő színészek ennél jóval kisebb idővel beériK. A színjátszók nedig a magukemelte mércéjüket könnyen átléphetik, ha a próbák első órájától követik a rendező utasításait, aki valamennyiük nevében leg- a'aposabban tanulmányozhatta a helyzeteket, történelmi és társadalmi körülményeket. Rossz színjátszó az, aki a szöveg hibátlan „felmondásával” megelégszik s nem keresi azt: mi van a szöveg mélyén. Azzal, hogy mit takar a szavak burka, hogy a fizikai cselekvéseket milyen léleittani rúgok mozgatják. Az előadás sikere szempontjából éppen ezért rendkívüli fontosságúak a rendelkező, elemző próbák, ahol az együttes tagjai nemcsak saját feladatukkal ismerkednek meg, de megismeriK teljes színpadi környezetüket, ahhoz való viszonyukat is. Ennek birtokában lehetnek teljes urai a helyzetnek, pontos tolmácsolói a szándékoknak, indulatoknak s csak így válik értékké a színjátszó munkája, így emelkedik túl az üres, tartalmatlan szöveg- mondáson s érik művészi hitelűvé. Az elemző próbák mellett természetesen egyáltalán nem lebecsülendők a szövegrögzítő próbák sora sem, amikor az eszmei mondanivaló irodalmi megfogalmazása is a színjátszó sajátja lesz. A rendező és színjátszó közös kötelessége, hogy az író mondanivalóját szöveghűséggel is messzemenően szolgálja, hogy ne a „műkedvelő“ írja a darabot, saját ízlése szerint, amivel eszmei torzításoknak lehet felidézője, hanem fogadja el magát az írót, ha egyszer már műsorválasztáskor elfogadta. Csak az az előadás lehet eredményes, sikeres, amely a sztárosikodó ^törekvéséit helyett a kollektív munkát a közös cél szolgálatát tekinti kötelességének. Ezen a területen a rendezőké az össz- felelősség s pillanatra sem engedhetné« a sztároskodá- soknak. Egy-egy színpadi alkotás nem egy-egy szerep kedvéért van, hanem valamifajta társadalmi vagy egyéb mondanivalóért. A mondanivaló hű vetülete pedig csak a kollektív művészi alkotás fényességénél lehet egyértelműen világos. (barna) Több új művelődési otthon épül a szécsényi járásban .4 szécsényi járás községeiben a mezőgazdasági szocialista átszervezéssel az építkezés is erőteljesebb lendületet: kapott s különösen a falusi dolgozók kulturális igényei növekedtek meg. A járási székhelyen az egészségügy javítására a tanács törpevízmű létesítését határozta el. S ami nem kevésbé jelentős már mindenféle világosak a falu utcái. Ugyanis még az ősszel befejeződött a hálózatépítési munka. Szécsényben megnövekedtek az igények a művelődés, a kulturált szórakozás terén. Lebontották a régi, avult kultúrotthont s jelentős állami hozzájárulással és komoly társadalmi hozzájárulással az év első felében újat emelnek helyébe. A járás más községeiben is sok helyütt mutatkoznak hasonló törekvések. A nógrád- megyeriek 500 ezer forintos összegből építik 200 személyes művelődési házukat, a szalmatercsi 200 személyes otthon mielőbbi elkészültét a falu dolgozói 100 ezer forintos társadalmi munkával támogatják. Nagylóc község művelődési otthonában már meg is indult a pezsgő élet, a munka végleges befejezéséhez már csak a festés van hátra. Benczúrfalván a régi kastélyt alakították át művelődési otthonná s Szilveszterkor szinte az egész falu itt szórakozott. Ipolytarnócon most kezdték meg a járás legújabb művelődési házának alapozási munkálatait. A művelődési otthonok mellett Ludányhalásziban állami hozzájárulással négy- tantermes iskola épült, amit a községi tanács anyagi lehetőségeiből 8 tantermessé növelt. így sikerült biztosítani, hogy az eddigi három iskola helyett egyetlen központi épületben tanulhatnak a gyermekek. A szécsényi járás községeinek túlnyomó része ma már termelőszövetkezeti községben él s az emberek gazdasági alapjainak változásával ts+tpfflj>ZG (i azdasÁqi kú ti hm hónap A múlt hónapban tartotta ■ mezőgazdasági könyvkiadó a mezőgazdasági könyv hónapját. Ebből az alkalomból igen sok új könyv látott napvilágot. A kiadott új könyvek között igen sok az olyan mű, amely hasznos gyakorlati segítséget nyújt a nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésében. Nagy érdeklődést váltott ki Fejér Ferenc az egykori tsz elnök: Gyakorlati tanácsok mezőgazdasági termelőszövetkezeti vezetőknek című műve. De ezenkívül még igen sok hasznos szakkönyv került kiadásra. A salgótarjáni Állami Könyvesbolt is bekapcsolódott a mezőgazdasági könyvhónapba. A mezőgazdasági osztállyal közösen a járás tsz községeiben könyvkiállítást rendeztek, árusítással egybekötve. A könyvhónap során a kiállításra mintegy 20 000 forint értékű könyvet biztosították, s a választékban sem volt hiány, mert az olvasók 1000 kötet között válogathattak. dl Löeiei (eliév asszfínij Az Állami Déryné Színház március 19-én új előadássorozatot kezd a megyében s műsorára tűzi A lőcsei fehér asszony című darabot. A darab 19-e és 24-e között Etesen, Szuhán, Petőfibányán, Drégely palánkon, Érsekvad- kerten és Diósjenőn kerül közönség elé. A színház előadásrendjében április 3-12 között a Ha- wai rózsája, 17-30 között az Ármány és szerelem, május 10-22 között a Tavaszi rügyek, május 27-től június 5-ig pedig Simon Magda romániai írónő: Százházas lakodalom című színműve kerül közönség elé. megnövekednek az igények is. Egészségesebb, kulturáltabb környezetet kívánnak s ennek mielőbbi megvalósításáért a szécsényi járás dolgozói is szívesen áldoznak, mind fejlesztési hozzájárulásukkal„ mind a társadalmi munkában való közreműködéssel. Könyvekről MAGYAR ARS POETICA Magyar költők ars poeticája elsősorban politikai és emberi hitvallás. Több esztétikai vallomásnál: program. Nálunk a költészet nemzeti és társadalmi szükségből mindig politikai funkciót hordozott, legjobb művelői pedig nemcsak a művészi, de elsősorban a társadalmi haladásnak voltak a képviselői. Így fonódott össze legnagyobbjaink művében művészet és forradalom — ennek bizonyítására vállalkozott Pándi Pál az antológia szerkesztésével. A gyűjtemény másik tanulsága, hogy irodalmunkban egyet jelentett haladó gondolat és művészi színvonal. Barcsay Ábrahámtól a mártírhalált halt Radnóti Miklósig, emellett érvelnek és bizonyítanak költőink, vállalva- a magyar költő sorsát, a magyar költészet törvényszerűségeit. ELSŐ FELVÉTELEK A HOLD TÚLSÓ OLDALÁRÓL E kötetben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája első ízben teszi közzé a Hold túlsó oldaláról az önműködő bolygóközi laboratórium segítségével készült fényképfelvételek előzetes tanulmányozásainak eredményeit. A mű bemutatja képben és írásban az önműködő bolygóközi laboratórium szerkezetét, pályáját, a fényképezés és képtovábbítás módját, és több felvételen a Holdnak Földünktől elfordult oldalát. Ady Endre: A NACIONALIZMUS ALKONYA Ady Endre nemcsak a századelő legnagyobb magyar kritikusa volt, hanem leglángolóbb s egyik légtudatosabb forradalmára is. ,.A nacionalizmus alkonya” több, kötetben eddig még meg nem jelent cikket is tartalmaz. A cikkek' és problémák tükrében megmutatkozik a nacionalizmus és a sovinizmus ellen izzó meggyőződéssel harcoló Ady. Értekezleten hallottam az alábbi történetet. Szereplőit nem ismerem. Még a termelőszövetkezeti szervezés idején történt, abban a gondolatok forrongásától terhes időben, hogy a kisbárkányi gazdák mikor aláírták a belépési nyilatkozatot mindannyian beirakoz- tak az ezüstkalászos tanfolyamra is. ■Mikor egyiket megkérdezték, hogy mire vélhető ez a nagy buzgalom, az így válaszolt könnyedén: — Ja kérem már szocialista emberek vagyunk. Ennyi a történet, amelynek talán prózai, mindennapos a folytatása. Ezek az emberek tovább dolgoznak, de nem úgy mint eddig. Most ismerkednek azzal az új tartalommal teli élettel, amelyet erős elhatározással, vagy talán enyhén kételkedő borzongással osztályrészül vállaltak a jövőre. Üj és új fogalmakkal, munkamódszerekkel, emberi kapcsolatokkal kötnek barátságot; s ilyen jut minden napra. Az a kijelentés viszont elgondolkodtató. A szocialista ember fogalma alatt egészen mást értünk, mint amit idézett ismeretlen ismerősünk mondott. Vélem kissé elhamarkodott ítéletet mondott önmagukról. Nehezen tételezhető fel ezekről a küszöbön egy lépéssel túljutott emberekről, hogy egycsapásra megváltozott az életszemléletük, gondolkodásmódjuk, önmagukban is kialakúit az az új, amely társadalmi vonatkozásban is csak még most alakul. Ez pedig nem express folyamat és kiváltképpen nem az, emberi vonatkozásban. Miért jelentkeztek mégis az ezüstkalászos tanfolyamra? A magyarázat egyszerűnek tűnik. A magányos ember lelket, gondolatot bilincselő szorításából már kiszakították magukat ezek az emOGOOOOOOOOOOOCDGXDOOOOOOOOOOGGGOOOe OGOOOOOOO<DOO<y^OOOOOOOOOOO(XXDOOOOQOOOOOOOOOOOOOOOOO( Ami van az nem művelődési otthon, - ezt vallják a kisterenyei pedagógusok beszélgetni a napokban Fenymert tudja, hogy a nagyüzeKÖZÖS MEGGONDOLÁSSAL... berek. Elvágták a múlt előítéletektől. szigorú paraszti kötöttségektől terhes világának köldökzsinórját. Feleltek a megállíthatatlan fejlődés hívó szavának: cselekedettel feleltek. Ez a cselekedet azonban nem járt együtt a gondolat teljes értékű megváltoztatásával. Az ő gondolataikban is még ott gyökereznek a múlt. törvényei, a terhes szokások, a paraszti ,élet múltjának minden sovány jósága és gazdag keserve. Vajon hol van már a múlt? — kérdezik sokan a túlzott optimisták közül. Ne essünk az optimizmus mindent feledtető ködébe. A múlt itt van még közöttünk, itt kísért még az emberi fejekben. Nem oly könnyű elűzni a múlt polipját, amely karjaival görcsösen tapadt, a je- leiit, a jövőt kívánó emberek agyába. Azonban a múltba húzó gyökerek egyre korhadnak és egyszer végleg elkorhadnak: és a feltört ugaron új egyre erősebb hajtások sarjadnak. Szóval ne siessünk annyifa. És ne siessenek a kisbárkányi gazdák sem. Sokkal biztosabb az, hogy ha megfontoltan a közös gondolat nagyszerű megformálásával a közös cselekedet egyöntetű megvalósításával haladnak töretlenül a cél felé. Felesleges találkozni ezen az úton csalódásokkal, amelyek csupán a meggondolatlanság, a hebehurgyaság és a türelmetlenség eredményei. A szocializmus megvár minket, hiszen mi alkotjuk mert még nincs kész. A kavargó gondolatokból leszűrő- dik majd a jövőt formáló tett, amely képes lesz a szocializmus méltó befejezésére. A leszűrődéshez azonban idő kell. Aki türelmetlenkedik az szembetalálhatja magát az élet könyörtelen törvényszerűségeivel. És erre okulásképpen már volt példa. — pádár — A patika szégyenkezve, szinte a föld alá bújt valamikor ebben á községben. Olyan nedves és sötét odúban, amilyenhez mérhetőt keresve is nehezen találhat az ember, pedig a múlt Magyarországában éppenséggel nem voltak ritkák az egészségügy ilyenforma hajlékai. A falról egész lapokban omlik a salétrom, a talajvíz jóformán a tetőgerendáig kúszik, ha párásabb az idő s úgy áll ma a ház, mint mementója a régi időknek. S van itt még egynéhány memento a Salgótarjántól alig kőhajításnyira levő Kis- terenyén. A kupéban utazó társaktól hallom, hogy a művelődés otthona a kastélyhoz tartozó urasági istálló. S még jó, hogy egyáltalán ezt magukénak mondhatják a kiste- renyei fiatalok, 15 évvel ezelőtt ennyi hely sem jutott, hogy szabad óráikban gondot űzhessenek, szórakozhassanak, tanulhassanak, okosabb emberek szavát leshessék. Ezek a múlt lehangoló maradványai itt, — nem mai életünk teremtette sem a patikát, sem a „művelődési” otthont, de a terenyei emberek igénye ma már sokkal többre vágyik, a termelőszövetkezeti község lakói, s az itt élő bányászok joggal kívánnak részt életünk fejlődéséből, kiváltként akkor, ha ennek a kívánságnak anyagi feltételei is vannak. Ezekről a dolgokról jó volt beszélgetni a napokban Fény vési Józseffel, a községi általános iskola igazgatójával, aki tantestületi társaival rengeteget fáradozik a falu hasznára. Bizony, amiket mond, nem éppen megnyugtatóak. Kisterenye tulajdonképpen két önálló község. Maga a „hivatalos” falu és a bánya- telepi alakulás, amelynek szintén jónéhányezer állandó lakója van. Az történt az elmúlt esztendőben, hogy a bányatelepiek az illetékes minisztériumtól 1 millió 800 ezer forintos keretet kaptak művelődési otthon építésére. A község lakói szomorúan vették tudomásul, hogy tovább is a régi istállóba járhatnak kul- túrestekre, táncos összejövetelekre, de valakinek eszébe jutott: egyesíteni kellene az anyagi erőket, a vasút, az állami gazdaság, gépállomás, a községi tanács is adhatna a célra, s megépülhetne Kisterenye központjában a korszerű otthon, melyet a község valamennyi lakója magáénak mondhat. A vasút például 800 ezer forintot szánt a célra s a többi szerv sem akart szűkmarkú maradni. Hanem: ami az enyém, az az enyém elve győzött a bányászoknál. Ök nem közösködnek. A község a nehézipari miniszterhez, Czottner Sándor elvtárshoz fordult támogatásért s az okos javaslat a miniszternél is támogatásra lelt. Hogy a megvalósításból mégsem lett semmi, s hogy miért nem, máig is titok s az is, ha már központi művelődési otthon nem épült, miért nem készült el a bányászok kultúrháza? E zek a fájó kérdései a községben azoknak, akik szívükön viselik a kisterenyei művelődési élet ügyét, főként azolté a pedagógusoké, akik a szövetkezeti községben külön is tenni akarnak a jó cél érdekében. Az itteni nevelők, — teljes felelősséggel lehet mondani — érzik a kötelességet, amely rájuk a falu új arculatának formálása terén vár. A termelőszövetkezeti elnökképző tanfolyamon pedagógusok voltak az ismertetői számos dolognak. Varga Gáborné számtani alapműveleteket, Szmetana Aladár százalék-, Kovács János munkaegységszámítással kapcsolatos ismertetőket tartott s a nagyüzemi gazdálkodás jelenét és jövőjét bemutató filmek sem maradtak el a programból. A kisterenyei tanítók fáradságot nem ismerő munkája eredményre vezetett s ma már mind nagyobb számú az előadások iránt érdeklődők tábora. A kisterenyei pedagógusoknak nincs mit a szemükre vetni. Részt vállalatok a fejlesztési bizottság munkájából, a termelőszövetkezeti dolgozók . mellett bányászoknak, üzemi dolgozóknak az időszerű kérdésekről beszélnek, az úttörő csapatot úgy igyekeznek' közelebb hozni a termelőszövetkezethez, hogy a gynrmekeket kertészeti munkára ösztönzik, amivel a nyári táborozás költségeit biztosítani tudják. Ezen a téren Kántor János, a Vörös Október Tsz elnöke igen nagy segítséget ad az ‘iskolásoknak, mert tudja, hogy a nagyüze mi gazdálkodás megszilárdításához a nevelők is jelentős mértékben hozzájárultak. Fejlődni akar a község minden területen s a kulturális fejlődésnek lelkes segítői a nevelők. A z az igazság viszont, hogy a jelenlegi környezetben kulturált szórakozás megteremtésére lehetőség nincs. A bányász művelődési otthon megépülése gz előbbi huzavona után jelenleg a jövő kérdése s a községi tanácsnak anyagiak híján legfeljebb az a megoldás kínálkozik; ha a lovarda épületében kisebb átalakításokat végeztet. Űj mennyezetre, ajtókra van szükség, ám ez csak pillanatnyilag kisegítő megoldás. Az az épület, amely az egykori uraságnak versenyistállóként jól szolgált, ma már nem jó a kisterenyeiek művelődési otthonául. Én úgy hiszem, a két községrész: a bányatelep és a terenyei központi település érdekeit egyeztetni lehet s az itteni bányadolgozók hajlanak miniszterük tanácsára, nem zárkóznak el, hogy az általuk tervezett otthonnál sokkal különb, az egész falu szórakozására, nevelésére alkalmas művelődési hajlék épülhessen itt is. Nincs szükségünk kirakatpolitikára. Nem a bányászoknak, — nemcsak a bányászoknak építünk — adunk, amit lehet, ami szocialista gazdálkodásunk erejéből telik, hanem az egész közösségnek. Mégegyszer tehát: nincs szükségünk kirakatpolitikára, arra, hogy Kisterenyén csillogó otthonban szórakozzanak egyesek, amikor a község másik szárnyára még sötét borul, s ha azt kérdik valakitől: hová tartasz szórakozni, — azt a választ halljuk: — A lóistállóba... (b. t.)
