Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-20 / 15. szám

I960- február 20­NÓGRÁDI NEPÜJSAG 3 Drága farsang az AKÖV-nél Azt mondja a magyar közmon­dás, hogy minden jó, ha a vége jó. Jó akkiír, ha az ember ide­jében abbahagyja, s a szórako­zást nem a dőzsöléssel, a fele­lőtlen cselekedetekkel keveri össze. Szombaton éjszaka - többek között - a 33-as számú Autóköz­lekedési Vállalat dolgozói is a vállalat kultúrhelyiségében far­sangi bált rendeztek. Többen még vasárnap délelőtt is folytatták a szórakozást. Voltak emberek, akiknek az volt a kívánságuk: márpédig délután 3-kor gyalog nem mennek be a városba, itt a; tartalék autóbusz, szállítsa az be! őket. Mindjárt jelentkező is! akadt az utóbusz vezetésére; Nagy Zoltán forgalmista szemé-; lyében, mivel a gépkocsi veze-1 tője, Dudok Béla már nem vál-! lalta azt, - több italt fogyasz- < tott a kelleténél. Nagy Zoltán j ugyancsak ittas volt, ráadásul jo- J gosítvány és menetlevél nélkül in- \ dúlt városkörül) útjára, — annak i ellenére, hogy a szolgálatos! portás nem akarta az autóbuszt < kiengedni. De Nagy Zoltán uta-, sítására, - „Parancsolom, nyissa < fel a sorompót!” - erélyes fel- < szólítására a busz elhagyta a telepet. Száguldott az autóbusz Salgó­tarjánban, a Rákóczi utcán. Nagy Zoltán egyre bizonytalanabbul vezetett, egyre sűrűbbek lettek szeme előtt a villanyoszlopok. Egyszer egy hatalmas ütés, a villanyoszlop a betonaljzattal együtt kitölt, az autóbusz meg irányt változtatott a túloldali jár­dára, s egyszerre leállt. A GA 42—51-es forgalmi rendszámú autóbuszban mintegy 9000, a vil­lanyoszlopban pedig csaknem 3000 forintos kár keletkezett. Ez a farsang bizony rosszul végződött az AKÖV-nél, s ha már ilyen hosszúra nyúlt, drága is lesz az.- SO ­Nagyobb figyelmet a szén kalória értékének növelésére Hasznosítsuk jobban a társadalmi ösztöndíjat Nem egyszer volt már arról szó, hogy milyen káros más iparágban is, de elsősorban a szénbányászatban a meny- nyiségi szemlélet. Erre a je­lenségre lapunk hasábjain is felhívtuk a figyelmet — ta­lán még időben, január első felében. Akkor is azt mond­tuk: a mennyiségi terv tel­jesítése mellett elsősorban arra törekedjenek szénbányá­ink vezetői, hogy javítók a szén minőségét, tegyenek meg mindent azért. hogy csökkentsék az önköltséget, nem utolsó sorban pedig hasznos műszaki intézkedé­sekkel fokozzák a termelé­kenységet. Mind ez nem új szénbányáink ve­zetői előtt sem, sajnos a januári mutatók mégis azt bizonyítják, hogy egyes vezetők képtelenek lemon­dani a mennyiségi szem­léletről, s a termelékeny­ség növelése, nem utolsó sorban pedig a minőség kárára túlteljesítik elő­irányzatukat. így volt ez januárban ás, amikor a tröszt 8,149 tonna szenet termelt havi előirány­zatán felül, de nem teljesítet­te összüzemi teljesítményét, s nagyon messze elmaradt az előírt kalória terv teljesí­tésétől is, — holott a nógrádi szénmedencétől elsősorban minőségi szenet vár az or­szág. Feltétlen érdemes erre a jelenségre felfigyelni. Bányá­szaink egyéni vállalásaikban csaknem mindenütt előtérbe helyezték a szén fűtőértéké­nek javítását, a tröszt is 2 kalóriás túlteljesítést vállalt, ennek ellenére januárban 35 kalóriával rosszabb szenet termeltek, mint azt kérték a tröszttől, a ve­zetőktől, a bányászoktól. Nagyon súlyos például a nagybátonyiak lemaradása, nem kevesebb, mint 134. vagv a mát.ranovákiak ter­melése: 86 kalóriával romlott az év első hónapjában a szén fűtőéntéke. Pedig lehet minőségi sze­net termelni. Lehet, csak aka­A kohó- és gépipar vala­mennyi üzemében megkezdő­dött az idei bérszerződések előkészítése, amelyek részle­tesen feltüntetik a vállalat bérezési formáit, továbbá azt. mennyi bér jár egy-egy mun­kakör dolgozóinak. A szakszervezeti bizottsá­gok elnökei és a vállala­tok vezetői legkésőbb áp­rilis 1-én írják alá az új szerződéskötéseket. 20 000 tonnás túlteljesítést vállaltak a nógrádkövesdi kőbányászok A nagyméretű út- és vasút­építés 1960-ban nagyobb fel­adatok elé állítja a Nógrád­kövesdi Kőbánya Vállalat dolgozóit is. Ebben az év­ben 40 000 tonna zúzott kő­vel kér többet népgazdasá­gunk a bánya dolgozóitól, mint 1959-ben. A bánya fizi­kai és műszaki dolgozói fel­mérték adottságaikat, s ter­melési tanácskozásaikon úgy döntöttek,, hogy sokkal többet, 20 000 ton­nás vállalásukkal együtt 60 000 tonna követ adnak az utak, vasutak építé­séhez, mint az elmúlt esztendőben. Bár a bánya januári ter­melési eredménye nem valami kitűnő, nem tudták havi elő­irányzatukat teljesíteni, a februári teljesítmény azonban már biztató, arra enged kö­vetkeztetni, hogy a nógrád- kövesdiek állják is szavukat. Januárban még sokat kellett dacolniok a hideg, kemény téllel, akadozott a kötélpályái szállítás stb. De februárban, amikor ezek a természeti ne­hézségek megszűntek, túltel­jesítik tervüket, február 17-ig már 2200 tonna zúzott követ termel­tek havi esedékes elő­irányzatukon felül. A két bánya, a berceli és a szandai versenyében jelen­leg magasan a szandaiak ve­zetnek. Itt ugyanis megjaví­tották a szállítókötélpálya áll­ványait. sőt javított csillék­kel szállítanak azon. Így a kötélpálya szállítási kapacitá­sát 23 százalékkal növelték, s a korábbi 30—35 csille helyett most 51 csillét forgatnak a szállító kötélpályán. Így ér­hették el a szandai bánya dol­gozói, hogy a január havi 118,9 százalékkal szemben feb­ruár eddig esedékes havi tervét már 147,7 százalékra teljesítették. A kohó- és gépipari mi­nisztérium, a vasas és a ko­hász szakszervezet irányelve­ket dolgozott ki az 1960-as bérszerződésekhez, s ebben megállapítják, hogy a válla­latok és a dolgozók közötti szerződéskötések kétesztendős tapasztalatai igen kedvezőek. Helyesnek bizonyult az a rendelkezés, hogy a legmagasabb teliesít- mény esetén is legfcliebb 40 százalékkal, egyes munkakörökben nedig ennél is kisebb mértékben haladhatja csak meg a munkabér a dolgozó sze­mély alapbérét. Ez a módszer elejét veszi a mennyiség hajszolásának és a minőség javítására, tech­nológiai előírások megtartá­sára ösztönöz A minisztérium és a szak- szervezet irányelvei felhívják a vállalatok vezetőit, hogy ne tűrjék meg az elavult, laza normákat. Ezzel elkerül­hetik az igazságtalan Bérfe­szültségeket, és a felszabaduló összegeket a kiváló eredményt elérő dolgozók bérezésére for­díthatják Gyakori a visszásság a premizálásnál is. Sokhelyütt nem tisztázták, hogy ki, mi­lyen eredményért és mely időpontban kaphat prémiu­mot. Ezért a bérszerződés­nek tartalmaznia kell a vál­lalat egészére és az egyes munkakörökre vonatkozó pré­miumfeltételeket, továbbá az összegek nagyságát, kifizetésé­nek időpontját. Helytelen, ha csak a termelés irányításában közvetlenül résztvevők kap­nak prémiumot, jutalmazni kell azokat a technológusokat, szerkesz­tőket és egyéb dolgozókat is, akik jelentősen hozzá­járulnak a műszaki szín­vonal emeléséhez. A Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szerszámgyárának munkásai 440 tonna alap­anyag megtakarítására vállal­koztak a felszabadulási mun­kaverseny indulásakor, hogy a mezőgazdaság megnövekedett szerszám- és alkatrészigényei­nek kielégítésére 260 tonnával túlteljesíthessék mennyiségi tervüket. E jelentős alapanyag-megtakarítást úgy érik el, hogy a kü­lönféle gyártmányok: a fejsze, a kalapács, a vas­villa, a csákány stb. gyár­tásához szükséges anyagot az eddiginél pontosabb méret szerint vágják le. Sokszor előfordult ugyanis, hogy például az 50 dekagram­mos szerszám készítéséhez 53—55, a 80 dekagrammos fejsze, vagy kalapács gyártá­sához 5—6 dekagrammal is nehezebb anyagot vágtak le a méretezéskor. Pedig a meg­rendelők csak a általuk kért súlyban vették át a gazda­sági szerszámgyár készítmé­nyeit. A pontosabb mérete­zésből és az anyagelőkészí­tés megszorított ellenőrzésé­ből várható megtakarítás a gazdasági szerszámgyár meny- nyiségi tervének 260 tonnával való túlteljesítését teszi le­hetővé. Ebből 10 ezer traktorekevasat, nagyméretű 12 kilogram­mos boronatárcsát, ezer traktorekefejet és ezernél több traktorkapaszkodót gyárthatnak eredeti terveiken felül a Sal­gótarjáni Acélárugyár mun­kásai. OOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOe'GGOOOOOOGOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG00000000090GOOGOOGGGOOOOOOOGO mini U.TTUL uipiuiK szaruul szamuoan oeszumui- tunk, vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között adták át a 250 férőhelyes, több mint egymillió 300 ezer forint értékű új szuhai művelődési ott­hont. Az avató ünnepségen részt vett Czottner Sándor elvtárs, nehézipari miniszter, megyénk or­szággyűlési képviselője, Pothornik József elvtárs, a Közmorál Bizottság tagja, a tröszt igazgatója, megyénk társadalmi és kulturális életének több képviselője. Virággal köszöntik a szuhai úttörők Czottner Sándor nehéz­ipari minisztert. Már az avatási ünnepségen kicsinynek bizonyult, a mű­velődési otthon. Reszt veit az ünnepségen a falu apraja- nagyja, mindenki, aki társadalmi munkával segítette á művelődési otthon építését. Népviseletbe öltözött menyecskék az új művelődési otthon avatási ünnepségén. Átodték rendeltetésének a szuhai művelődési otthoni­rat kell hozzá, az kell, hogj bányásznak és vezetőn«! egyik fontos feladata a minő­ségi szén termelésének meg­teremtése legyen. Ezt bizo­nyítja a tnénkesi eset, ah-o 54 kalóriával, vagy a rónaial példája, ahol 12 kalóriává javították már januárban ii a szén fűtőértékét. Kétségtelen, hogy a szén minősége már lenn a bányában, a munka­helyen eldől. Eldől azzal, hogy a műszaki vezetők milyen munkahelyet biz­tosítanak a szenelőknek, eldől azzal, hogy lenn a bányában hogyan végzik a palaválogatást bányásza­ink. Fontos tényezője ennek ter­mészetesen az osztályozol vá­logatás is, Úgy gondolom, hogy ez meg is határozza a bányász és vezető feladatát a minőségi szén termeléséért foljyjtlatatt küzdelmünkben. —s i,_ Készülnek az idei bérszerződések meavénk kohó- és aéniDari üzemeiben A Salgotarjani Acélárugyár­ban a gyártás és gyártmány előrehaladásának megfelelően bizonyos módosításokat haj­tanak végre a teljesítmény­szintekben. Bizonyos változás történik a bérszerződésben a Vasötvözetgyárnál is. A Tűz­helygyárban a bérszerződés el­készültével felettes szerve, a Zománcinari Művek összesíti azt. Valamennyi helyen a szakszervezeti bizo+^ás?. maid az üzemi tanács vitatja meg az 1960. évi bérszerződést, ezután kerül sor az aláírásra a vállalat vezetősége és a szakszervezeti bizottság ré­széről. Még a múlt esztendőbei hozta meg a forradalmi mun kás-paraszt kormány a tár sadalmi ösztöndíjra vonatko zó kormányrendeletét. Esze rint elsősorban a hivatásér zettel, rátermettséggel rendel kező munkás-paraszt szülő) politikailag, erkölcsileg kifo gástalan magatartásé gyerme kei részére lehetővé teszi ál lamunk, hogy üzemi, intéz ményi, stb. munkahelyén, on nét kapott ösztöndíjjal foly tassa tanulmányait, elősegít ve a munkásosztály és pa rasztságunk felelős állások ban betöltött pozícióit. A kormányrendeletet külön bözőképpen fogadták egye: érintett hivatalok, intézmé nyék és üzemek. A megy< pedagógusai közül például í múlt esztendőben 13 fiata számára tették lehetővé ígj társadalmi ösztöndíj segítsé gével a továbbtanulást. Há rom embert taníttat továbt a megyei tanács is. De a; üzemekben, amelyek a leg­jobban érintettek volnánal ebben a kérdésben, nem ki elégítő a rendelet fogadtatá sa, nincs meg a kellő vissz hangja. Pedig nem rendelke zünk még annyi mérnökkel technikussal és szakmunkás sál. de műszaki gárdánk, szak munkásaink szakmai kultú rája sem a legmegfelelőbb Nagyon is szükség volna ar­ra, hogy minél több ember' taníttassunk, neveljünk. Nézzük csak meg nagyüze­meinket. Az acélárugyárbar 21, az üveggyárban 11, a tűz­helygyárban 8, a vasötvözet- íyárban 3, az építőipari vál­lalatnál mindössze 16 mérnö­künk van. A mérnökök átla­gos életkora alacsony, több­ségük csak pár éves gyakor- ati tapasztalattal rendelke­zik Szakmai felkészültségük, úméleti tudásuk sem a leg- cielégítőbb még. Ugyancsak sz alacsony színvonal a jel­emző az öt ipari vállalal !76 technikusára felkészültsé­gükre és gyakorlottságukra vonatkozóan. A műszaki ál- ományi létszámnak csak a éle rendelkezik mérnöki, 'agy technikusi felkészültség­iek Van ahol még ez az arány incsen meg. Ezek az adatok is arra kell, hogy késztessék ipari üze­meink párt-, szakszervezeti, gazdasági vezetőit, hogy gon­doskodjanak a kellő utánpót­lásról, növeljék tovább a műszakiak arányát, gondos­kodjanak rendszeres szakmai továbbképzésükről. Erre igen megfelelő eszköz lenne a már előbb is említett társadalmi ösztöndíj rendszere. Hogy a nagyon érdekelt vállalat, in­tézmény elküldené arra leg­megfelelőbb fiatalját, mun­kását, egyetemi vagy egyéb tanulmányok folytatására. Támogatná anyagilag, hiszen éppen ezt biztosítja a társa­dalmi ösztöndíj rendszer. De ne elégedne meg csak anyagi támogatással. Figyelemmel kísérné állandóan a tanulmá­nyokat folytató ember tevé­kenységét, segítené, támogat­ná az ösztöndíjas erkölcsi, poétikai fejlődését is. Az acélárugyárban most foglalkoznak ezzel a problé­mával, tanulmányozzák, egy­mással vitatgatják a párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetők e fontos kormány- rendelet megvalósításának módozatait. Az építőipari vál­lalatnál meg az a helyzet, hogy ott szívesen küldenének, csak lenne kit. Nincsen vál­lalkozó a továbbtanulásra. Helyesen szervezik meg a to­vábbtanulást az Erőműben, taníttatnak, embereket a Bá­nyagépgyárban is. Pedig annyira közös ügyet szolgál ez a kormányrende­let, hogy megvalósításával nemcsak az illető üzem, in­tézmény járna jól, hanem az egyén maga is, aki él azzal a lehetőséggel, hogy a társa­dalom támogatásával tanult, művelt emberré váljon. Bár a múlt évben jött ki ez a kormányrendelet, még most sem volna késő foglal­kozni helyi megvalósításának módozataival, egyes üzemek­ben és egyéb munkahelye­ken. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy mun­kásosztályunk vezető szerepét az értelmiségi utánpótlásban is biztosítani tudjuk életünk minden területén U. M. Megtakarított anyagból 260 tonnás túlteljesítés

Next

/
Thumbnails
Contents