Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-17 / 14. szám
4 nógrádi népojsag 1960. február 17. Egységet a művészkedő fiatalok között A cselekmény felső fokon izzik az alkotás hevében, a színpad szívekkel, érzelmekkel, emberi indulatokkal fűtött kazánná lesz. Darvas József nagysodrású drámáját próbálják a tarjáni bányász színjátszók, egyelőre csak jelzésekkel, kellékek nélkül, de a formálás legfőbb nyersanyaga, a szöveg valamennyiüknek birtokában van. Ezzel a nyersanyaggal bánni komoly feladatot ró valamennyi szereplőre s ők kivétel nélkül érzik is jól a feladat nagyságát s ehhez mérik törekvésüket. Bulyovszki Dezső a darab, az előadás rendezője ezúttal különösen magasra emelte az igényesség mércéjét s emelhette bátran, mert a színjátszók teherbíróképességével nincs baj s a jelek máris azt mutatják, hogy a bányász színjátszók nemcsak helyi, de országos szinten is figyelemreméltót alkotnak majd, hogy bátran hívhatják vendégségbe a szerzőt. A „Kormos ég” április 2-i bemutatója különben névválasztó ünnepe lesz a csoportnak s alighanem Madách Imre nevét írja zászlajára. Ez a választás a továbbiakban is igényességre kötelez mindenkit, bár szorgalomban, lelkesedésben eddig sem volt hiány. Az 1958-ban alakult kis csoport ma már 35 tagot számlál s a foglalkozásokra a többi üzemből is jónéhá- nyan és szívesen járnak. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy emiatt sok ferde pillantás jut részül a bányász műkedvelőknek. Helyes az, hogy az egyes vállalatok művészeti csoportjai között egészséges szellemű versengés formálódik, a vetélkedés erőpróbái csak nagyobb szorgalomra, a képességek teljes értékesítésére ösztönzik a fiatalokat, de helytelen, ha a vetélkedések szereplőcsábítássá fajulnak. Ilyesféléről pedig több panaszt is hallani a bányászcso- partban, hogy csak néhányat említsünk ezek közül: Az évek óta működő, baráti szellemű kis kollektívába számosán kívánkoztak mindenféle csalogatás nélkül az acélgyári fiatalok közül is. A gyár egyes vezetői azonban úgy látszik „megirigyelték” a fiatalok „idegen” helyen szerzett babérait s többet közülük igen furcsa és határozott formában szólítottak fel és próbálnak rávenni, hogy hagyják ott eddigi működési helyüket. Ez természetesen sokszor gátja a jó munkának, annak, hogy vállvetve egy szilárd, erős központi, városi művészegyüttes alakulhasson ki, amelyet üzemi sovinizmustól mentesen mindenki magáénak mondhat, amely az eddiginél jóval nagyobb anyagi terhekkel is birkózni képes. llAás vidéki városokban, mint többek között Debrecenben már hosszú esztendőkkel ezelőtt létesültek ilyen központi színjátszó és más természetű kollektívák s az eredmények a kezdeményezőket igazolták és azokat a tisztán értékelő üzemi, vállalati kultúrfunkcionáriuso- kat, akik az önös érdekeket félretéve éppen legjobb erőiket küldték a közös nagy csoportba. Tudták, hogy ezen keresztül nemcsak vállalatuknak szereznek jó hírnevet, de a rendszeres szakmai képzéssel további fejlődéshez juttatják az öntevékeny tehetségeket. Ezekből a vidéki tehetségekből az évek során számosán kerültek színművészeti főiskolára, népművelési pozíciókba s a központi gárdákban szerzett ismereteik, szakmai tapasztalataik alapján számosán tudtak hasznos segítséget adni később a kulturális munkához üzemi együttesük tagjainak is. Ezekre kellett gondolnom a bányász-színjátszók próbaszünetében rögtönzött kis panasznegyedórán, mert úgy tapasztaltam, ebben az együttesben minden jó erő megvan, hogy tagjaiból és természetesen a többi nagyüzem színjátszóiból megformálhassuk a város központi, repre- zentatítv színjátszó gárdáját, amely rendszeres műsoraival jó szolgálatot tehetne nemcsak az üzemek, de a mostohán ellátott, jóformán csupán a Déryné Színház által néha- néha látogatott falvaknak is. Persze, a disznótort nem lehet erőltetni, de az anyagi és szakmai lehetőségek szövetkezésének, — úgy hiszem, — egész Tarján látná legnagyobb hasznát s arra is mód nyílna, hogy tágabb és simább utat nyithassunk a legbiztatóbb tehetségek további érvényesüléséhez, akár főiskoláinkon, akár más képzési formában. Jelenleg az is anyagi gátja színjátszóink szakmai nevelésének, hogy nem rendelkeznek mindenütt megfelelő szakemberrel és főként anyagi bázissal s még a legkedvezőbb helyütt is mindössze negyedévenként kerülhet sor pesti előadó meghívásával a fiataloknak dióhéj nyi elméleti irányítást biztosítani. J ó lenne, ha a közelgő felszabadulási kulturális szemle idején gondolkodnának ezekről a problémákról művészeti csoportjaink s már most közös feladatokra szövetkeznének, vagy a következő hónapokban teremtenék meg a művészkedő fiatalok egységét. Barna Tibor KÉSZÜLŐDÉS A MIKSZÁTH ÉVFORDULÓBA A közelgő Mikszáth-évforduló minél tartalmasabb, változatosabb programjának összeállítására megkezdte a tervek összeállítását az évforduló alkalmából lérehívott Mikszáth Bizottság. Az előkészületek között szerepel többek között a horpácsi Mikszáth-kastély rendbehozatala, ahol múzeumot kívánnak létesíteni nagy írónk emlékeiből. Balassagyarmaton a Mikszáth- Múzeumban önálló kiállítást rendeznek s szó van arról is, hogy az ünnepségre a Hazafias Népfront vándorkiállítást szervez a járási székhelyek számára. befejezéshez közeledik a nyomolvasAs tereskén A tereskei úttörő csapat mintegy 150 tagja igen nagy feladatra vállalkozott. Az úttöró'k a nyomolvasási verseny során vállalták a község 15 éves történetének, eredményeinek feldolgozását. Az úttörők szorgos munkája sikerrel járt. Már a 15 év fejlődésének jelentős részét felmérték, amelyet most összegeznek. Beneveztek a gyermek kulturális seregszemlére, három szóló és egy közös számmal. A három egyéni szavaló, mig a nagy csoport énekkarral készül a seregszemle döntőire. Filmszínházaink a szovjel- film ünnepére készülnek Már megjelentek a falragaszok, már egyre többet hallunk a közelgő szovjet film ünnepéről. Megyénk filmszínházai is megkezdték a készülődést, hogy külsőségekben is méltókép köszöntsék a február 25-én kezdődő filmhetet. A salgótarjáni November 7 Filmszínház dolgozói például hatalmas transzparenst készítenek. A szovjet film ünnepe különösen emlékezetes lesz a mátraszőllősiek előtt, mert az ünnep alkalmából nyílik meg a község új filmszínháza. A szovjet film ünnepélyes megnyitójára készülnek a helyi kulturcsoportok is. Ügy tervezik, hogy á díszelőadás előtt színvonalas műsorral szórakoztatják majd a látogatókat, s ahol mód lesz rá, ott az előcsarnokban neves szovjet írók műveiből is rendeznek kiállítást. A megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói a szovjet film egyhetes ünnepére filmszínházainkban mintegy 50 ezer látogatót várnak. A megye összes filmszínházaiban ezalatt az idő alatt 184 műsort mutatnak be, a közelmúltban megjelent legújabb szovjet filmalkotásokból. Ezúttal kerül először hat új filmalkotás a nagy- közönség elé. Salgótarjánban az ünnepi díszelőadáson a szovjet film ünnepének nyitánya „A béke első napja” című filmalkotás bemutatása lesz. S hogy miről szól a nagysikerű filmalkotás? A sokat sejtető cím valóban felejthetetlen perceket idéz: egy csodálatos szerelem szívszorongató kibontakozását és tragikumát az élet legszebb óráiban a béke első napján. A filmkockák láttán akaratlanul is eszünkbe jutnak a halhatatlan Julius Fucik szavai: „Emberek, szeretlek benneteket, legyetek éberek.” Beköszöntött a béke, s Platanov hadnagy, aki még tegnap fehér zászlóval a kezében a béke küldötte volt, este Óljával, a csinos ápolónővel a boldog jövőt tervezi. Ám a másnap végetvet a tervezésnek, a bujkáló SS- tiszt golyója halálra sebzi Platanovot. Dióhéjban ez a film tárgya, mely a szovjetfilm klasszikus hagyományait folytató művészi alkotás. Mikor egy ember felett elszáll az idő, megöregszik, sokszor nem kell a saját gyermekének sem. Sokszor hallottam ehhez hasonló megállapításokat mások szájából. Sajnos, néhányszor magam is tapasztaltam, hogy valóban vannak még mindig lélektelen felnőtt gyermekek, akik mit törődnek azzal, hogy az édesanyjuk, vagy az édesapjuk tehetetlenné vált. Az élet elhasznál mindany- nyiunkat, s talán ők — ezek a felnőtt gyermekek — nem gondolják meg, mit tesznek. Mennyire jól esik egy idős embernek, ha szívességet teszünk neki, segítjük valamiben; bármekkora legyen is az. S nem véletlen az, ha valamelyik elkeseredett öregtől azt halljuk: „Tiszteletlenek a mai fiatalok; Embertelenek a gyermekeim.” Csak legyintenek, fáradtan, lemondóan, mintha ezzel azt mondanák: nekünk mindegy már. A fiatalok azért mégsem embertelenek. Egyre nemesedik a fiatalság. Egyik fiatal korábban, másik később döbben rá, hogy az élethez szív és lélek is kell. Megtalálják a helyüket a társadalomban. Így volt ez az erdötarcsai fiatalokkal is. Egyik téli reggel ellátogattak a 100 éves Bebecz Mihály bácsiékhoz. Fiatalos lendülettel láttak hozzá, hogy felaprítsák az ajándékba kapott kocsi fát. Süvített a fűrész, csattogtak a balták, kipirult arcú úttörők és kiszesek szorgoskodtak azon a máskor oly kihalt udvaron. Mihály bácsi fürkészve hallga- tódzott kifelé, nem tudta mire vélni a zaj okát. Erzsi néni, a lánya mondta meg neki, hogy vágják a fát a fiatalok. Apóka " “ “ ** >5*' “ » ■ ■■■ nem szólt semmit, visszaereszkedett a párnákra, s valahová nagyon messzire nézett; valahová a múltba ... Egész délelőtt csattogtak a fejszék. Halomba sokasodott a felaprított fa a fürge kezek nyomán. Vidám nevetés harsant az udvaron, s Erzsi néni is elmosolyodott a fiatalok láttán. A munka egyre kevesebb lett, s amikor már a fiatalok az udvart takarították össze, akkor rettent meg Erzsi néni. Hát ezeket a munkásokat ki kell majd fizetni . . . Odament Mihály bácsihoz, aki fölült az ágyban, s mondta neki, hogy hívja csak be a fiúkat. Betódult vörösre csípett orcával a gyermekhad. Körülállták és ülték az ágyat. Mindegyik tisztelettel várta, mit mond Mihály bácsi. Az végignézett a fiúkon, s mondta Erzsi néninek, hogy fizesse ki nekik a jól végzett munka után járó bért. Ezt már nem hagyta szó nélkül a társaság. Egyikük elmondta, hogy ők nem pénzért tették ezt. Ök fiatalok és segítik az öregeket. Még mást is mondott a fiú, de Mihály bácsi alig-alig hallotta. Kibuggyant a szeméből a könny, s kihullott ajkán a szó; — Hát ilyen fiatalok vannak mai Nehezen értette meg ez az Idős, hosszú évtizedek zsellére, hogy ma már más emberek vannak. Alakuló, formálódó emberek, egyre jellemesebb, egyre jobbérzésű fiatalok nőnek fel.. . S ezek a fiatalok többször is elmennek majd Mihály bácsiékhoz, akivel jóbarátokká váltak. — pádár — Cf-Átum Az emberek szeretik a szépet és jót Elmentünk volna az acélgyári irodalmi estre, ha tudunk róla — Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, de néhány megjegyzéssel mi is szeretnénk hozzászólni a salgótarjáni közönség ízléséről és kulturális igényéről folytatott vitához. Túlzottnak tartjuk a vitaindító cikk pesszimista hangját, amellyel egy irodalmi est sikertelensége alapján elmarasztalja a salgótarjáni közönséget. Salgótarján népe nem topog a kultúra területén sem egyhelyben. Fejlődik az iroA kulturális seregszemle biztató eredményei KISZ-alapszervezeteink, a községekben működő kulturcsoportok örömmel fogadták a felszabadulásunk 15. évfordulójára meghirdetett kulturális seregszemlét. Ezt bizoA gárdonyi úttörők készülődése A nögráclgárűonyi úttörök is beneveztek a gyermek kulturális seregszemlére. Ezekben a napokban lelkes készülődés folyik, mert mint mondták, szeretnének jó helyezést elérni. Egy énekkart vezetni, irányítani nehéz feladat, különösen akkor, ha versenyre készülnek. Bizony nincs könnyű dolga a tanítónéninek. Ottjártunkkor is az énekkar két ifjú tagjával foglalkozott, s hogy eredményesen, arról később mi is meggyőződhettünk. nyitják már ma a számszerű eredmények is. A járás 27 községéből 19 község küldte be nevezését, míg a pásztói KISZ-szervezetek közül három kultúrcso- port vesz részt a seregszemlén. Művészeti áganként szólóénekes, vegyeskar, énekkar, szavalás, színjátszócsoport és tánccsoport nevezett már be eddig. A felkészülést még az őszszel megkezdték, s ma már olyan stádiumban vannak, hogy azt lehet mondani: minden pillanatban készen állnak a fellépésre. A bemutatandó művek, illetve a fellépő csoportok, vagy egyének által előadandó számok komolyabbak, jobbak, mint az elmúlt évben bemutatottak. Bemutatásra került többek között Soós György: Pettyes, Móricz Zsimgond: Dinnyék, Fejér: Bekötött szemmel, Nyíri Tibor: Nyitva a kiskapu, Szigligeti Ede: Liliomfi, Csehov: Rendjel c. színművek. Az énekkarok és vegyeskarok munkásmozgalmi indulókat, népdalokat, a tánccsoportok népi táncokat adnak elő, illetve mutatnak be. A szavalok haladó- és forradalmi költők verseivel készülnek. A kulturális seregszemle tartalmában is igen jelentős. Ügy érezzük, többet ad, többet segít munkánkban, sokkal vonzóbb. A fiatalok százainak bevonásával, a szemlén való részvétellel előrehaladást jelent a tömegkapcsolat kiépítésében, a szocialista kultúra terjesztésében. A kulturális szemlére jelentkezettek száma 500 fő. Ez a szám mutatja, hogy a szemle méltó fogadtatásra talált, s a fiatalok — KISZ-ta- gok, KlSZ-en kívüliek — szívesen vesznek részt, örömmel készülnek a körzeti és a járási bemutatóra. A kulturális szemlén való részvétel az „Ifjúság a szocializmusért” próbamozgalom harmadik követelményének teljesítését biztosítja. Ez számukra igen fontos, hiszen a próbamozgalom nem más, mint a KlSZ-en belül elvégzendő munka, amelynek egyes követelményei biztosítják a KISZ-tagok foglalkoztatását, segíti az állandó munkám való nevelést, a kommunista közösség kialakítását. Segít a szemle a fiatalok tudásának gyarapításában is. Igen fontos, hogy a hátralevő időben szorgalmasabban dolgozzanak a benevezett csoportok, hogy a körzeti, járási bemutatók jól sikerüljenek, s törekedjenek arra, hogy a Felszabadulási Kulturális Szemle közkedveltté, hagyományossá, a falu népének közkincsévé váljon. Tóth István Pásztói Járási KISZ Bizottság dalmi igény. Csak két irodalmi estet emelünk ki: Radnóti est, Ukrán kultúra ünnepe (ezeken tanulóink is részt vettek.) Mindkét alkalommal tele volt a városi kulturház. Tudták az emberek, hogy szépet, jót hallanak, tehát érdeklődtek. Fejlődik az ízlés is. Bizonyíték: a pesti művészek által előadott Kávécsarnok mindenkiben visszatetszést keltett. A nézőkben felmerült a kérdés: „Ezért jöttem el?” A felnőtt lakosságban él a tudás utáni vágy. Ezt bizonyítja a sok esti tagozat. Ez azonban a pedagógusnak is munkatöbbletet jelent. Ezáltal estéink is elfoglaltak. Ettől függetlenül azonban az acélárugyári irodalmi estre is elmentünk volna, ha tudunk róla. Nem tudtunk. Lehet, hogy plakátokat tettek ki, de azokat a nagy félévi hajrában (értekezletek, bizonyítványok írása) nem vettük észre. Jó lenne, ha a rendező szerv ilyen megmozdulás alkalmával értesítene bennünket is. Egy kis szervezési többletmunka, de megéri. Életszínvonalunk fejlődése lehetővé tette, hogy ma már sok tarjáni házban nemcsak rádió, hanem televízió is van. Ezek a műsorok is otthon tartják a közönséget. Mind a rádió, mind a televízió az irodalmi ízlést és igényt is fejlesztik. Csak egy-két tényt említettünk. Tudjuk, hogy az ízlés, a kulturális igény fejlesztése területén sok még a tennivaló. De eredményeink is vannak már. Ezeket pedig úgy tudjuk megsokszorozni, ha nem adunk túlsókat, de amit adunk, az jó. A Sztahanov úti Általános Leányiskola magyar munkaközössége Aalílötiu'j/iii ölvasökúrJuis égé iiaqijxm szereti c/Itíiíhjí íj, , /fiú riezot ii, J/ari fif/n/t ü Ő szintén szólva elcsodálIznT+om mnn omit o koztam azon, amit a „Nógrádi Népújságából nemrégen olvastam: „Salgótarjánban megbukott Arany, Móricz, Karinthy.” Ezt írták, méghozzá csupa nagy betűvel. Minden különösebb vizsgálódás nélkül arra gondoltam, ha az Irodalmi Színpaddal ez megesett, akkor valahol valami mulasztás történt. Nálunk ugyanis a megyei könyvtárban éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Itt nagyon szeretik Aranyt is, Móriczot is és Karinthyt is. Móricz Zsig- mond megkedveléséről eszembe jutott egy történet. Elmondom: Egyik délután három 15— 16 év körüli fiú állított be a könyvtárba. Köszönés nélkül. A viselkedésüktől függetlenül beírtam őket az olvasók táborába, annak rendje, módja szerint. Megkérdeztem, hogy milyen könyvet kémeik? Mesekönyvet, — hangzott a válasz. Mi csak a mesekönyvet szeretjük. Ki is választottak háromhárom mesekönyvet. De nem hagytam annyiban. Ajánlottam nekik olyan mesekönyvet, ami jó is és igaz is. És odaadtam nekik Móricz: Rózsa Sándor című regényét. Azóta a fiúk a könyvtárba lépéskor illedelmesen köszönnek, elkerülik a mesepolcot és ki nem mennek a könyvtárból. anélkül, hogy ne válogatnának a Móricz könyvek között. De ha valaki a könyvtár felé jár, bátran bejöhet és meggyőződhet arról, hogy az Arany, Móricz és Karinthy művek polcai, a könyvtárban megtalálható összes írók polcai közül a legfoghíjasabbak. Fodor Mária a Megyei Könyvtár dolgozója ILYENEK EZEK A IMI AI FIATALOK?
