Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)
1960-02-17 / 14. szám
I \ 1960. ípbruár 17. NÓGKADI NÍPÜJBAG Egy termelőszövetkezeté a dejtári határ Az idén biztosan korán nyit a tavasz. A dejtáxi termelőszövetkezeti tagok megállapítása ez, Lénárd Józsefé is, ahogy ott állt udvarában, hunyorogva a bágyadt téli verőfényben, mondta. Néhány napja Lénárd József a József Attila Termelőszövetkezet tagja. S mivel rajta kívül még nagyon sokan határoztok így, Dejtár termelőszövetkezeti község lett. A tágas határban 700 TAG KEZDI MEG a tavaszon a munkát. Aznap, hogy ott jártam, éppen az alakuló ülésre készülődött a falu Akinek már nem jutott munka, beszélgettek kinn, a házak előtt. Valami ünnepélyes, derűs nyugalom szállta meg az embereket, az egész falut, mert hisz’ túljutottak már a gyötrődésen. A döntés után vannak. Ez a derűs nyugalom sugárzott Lénárd József egész lényéből is, ahogy elmondta, hogyan találta meg az utat a közöshöz és mit vár ettől a megváltozott élettől. Eleinte még úgy vetődött fel a dolog, hogy a József Attila Termelőszövetkezet mellé egy másik is alakul majd az új belépőkből. Nem egy gazdaember volt kíváncsi Lénárd József véleményére is. — Hát te akkor melyikhez állsz? — Én csak a József Attilát választom — mondogatta s hozzátette azit is, akkor lesz értelme a nagyüzemi gazdálkodásnak, ha valóban NAGY TÁBLÁKON GAZDALKODNAK majd, nem szelik ketté a határt két termelőszövetkezetnek. Meg azután könnyebb is lesz így az indulás. Hisz’ a József Attila Tsz tagjai erős gazdaság alapjait rakták már le. Mégis csak köny- nyebb az alapokat bővíteni, mint újra kezdeni az egészet. így beszél Lénárd József, s amikor sor került az alakuló ülésre, mindenki a József Attila mellett döntött, még azok is, akik annakidején ugyancsak fontolgatták, hová is álljanak. Az alakuló ülés után mindjárt másnap összeült a vezetőség. Közöttük volt Lénárd József is, mert a falu népe úgy találta, tapasztalt, jó gazda volt mindig, ott a helye a vezetésben. Miről beszélt a vezetőség? — Hát megbeszéltük, hogy kik is kerüljenek be az értékelő bizottságba, kik vegyék számba a határban az elvetett gabonát, a pillangósokat. Azután dolgoznak már a földrendezők is. Oda is adtunk három embert, akik ismerik jól a dejtári határt. Így köny- nyebb lesz a munka! Azután arról szólt, néhány nap múlva újra összeül a vezetőség, mert hisz’ tennivaló akad bőven. Nagyon találóan mondta ezt Tóth elvtárs, a József Attila Tsz elnöke, akit a tagok egyöntetűen választottak újra a termelőszövetkezet élére, mert tapasztalt, jó vezető, irányítson továbbra is ő — mondották. Nos, ő jegyezte meg, hogy tavaly még ő irányított 400 holdat. Most egy-egy brigádnak lesz ennyi területe. Ugyancsak talpára kell állni a brigadé- rosnak, hogy megállja a helyét. — De megy majd ez, meglátja — mondta mosolyogva Lénárd József. — A földet ugyanúgy megdolgozzuk, mint eddig, csak most Tanfolyamok a földművesszövef-kezeték keretében szövetkezeti alkalmazottak s 6 hónapos tanfolyamon a földművesszövetkezetek könyvelői, hogy bőségesebb ismerettel több segítséget nyújthassanak majd a termelőszövetkezeteknek. A földművesszövetkezetek a méhész szakcsoportok és társulások tagjai számára is előadássorozatot rendeznek a téli hónapokban. OKOSABBAN, HOGY TÖBB LEGYEN. Meg azután könnyebb is lesz itt a munkánk. Igaz, azt meg elfelejtettem mondani, hogy a vezetőségi ülésen már arról is beszélgettünk, gépeket vásárolunk majd, először is Zetort. Azután, ahogy tudjuk, lassan többet is, mert köny- nyebben szeretnénk már élni, mint eddig. Hivatalos tervet még nem készítettek, hogyan is gazdálkodnak majd az idén. De az emberekben, s így Lénárd Józsefben is kialakult már a termelőszövetkezet gazdálkodásának iránya. — A burgonya, az jelent sokat nálunk. Nagyon régi hagyománya van ennek... Ezt csinálnánk tovább, mert májusban, júniusban ez már friss pénzt hoz. Azután a káposzta is jól fizet. Termelt is sokat a község. Ha jól tudom, 120 hold volt tavaly is. A paprika, paradicsom, a kertészeti növények hoznak még jó pénzt. Legalább olyan ügyesek, élelmesek itt a gazdák, mint őrhalomban. A földterület nagy részéről a köztes termeléssel még egy termést vettek le. Cukorrépát, kukoricát, (káposztát, melyik föld milyen volt. — Ezt csinálom én magam is — így Lénárd József Mikor a burgonya feltöltődött, úgy május derekán káposzta palántát tettünk közéje. Jó három 'hét múlva lejött a földről a burgonya, s azután a káposzta fejlődött tovább. Dolgoztunk vele sokat, de meghozta a pénzt is. 23 000 forintot kaptam tavaly is a burgonyáért és a káposztáért Megpróbáljuk ezt a szövetkezetben is. A József Attila Termelőszövetkezet gazdálkodása során nagyszerű állatállományt alakított ki. Ez most tovább bővül. TENYÉSZÁLLATOKAT NEVELNEK, hízóállatokat adnak az államnak, jóval többet, mint ahogy eddig csinálta a termelőszövetkezet. Mert nagy számokkal dolgoznak most már Dej- tótrban, hiszen sok a tag, mindenki dolgozni akar, s munkája után jobban élni, mint eddig. Vincze Istvánná Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelenségi járadékáról A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagOK öregségi és munkaképtelenségi járadékáról szóló rendelet tervezetét. A kormány ezzel a rendelettel gondoskodik azokról a termelőszövetkezeti tagokról, akik öregségük, vagy munkaképtelenségük miatt nem szerezhetik meg a törvényszerű nyugdíjhoz szükséges „szolgálati” időt. A rendelet értelmében az említett módon ellátatlanul maradó termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékot kapnak, ha a férfi a 70, a nő pedig a 65. életévét már betöltötte, s a termelőszövetkezet közös múmiáiban rendszeresen nem tud részt venni. Az tekintendő ilyen tagnak, aki egy naptári évben 120 (a nő 80) munkaegységnél többet nem tud teljesíteni. Gondoskodik a rendelet azokról a termelőszövetkezeti tagokról is, akik az említett életkort ugyan még nem érték el, munkaképességüket azonban már teljesen elvesztették, s a törvényszerű nyugdíj megállapításához szükséges úgynevezett nyugdíjévük nincs meg. Ezek a tsz-tagok munkaképtelenségi járadékot kapnak, ha az arra illetékes orvosi bizottság megállapítja a százszázalékos munkaképtelenségüket. Mind az öregségi járadék, mind a munkaképtelenségi járadék havi összege 260 forint. Ha a férj és a feleség egyaránt termelőszövetkezeti tag, a 260 forint járadékra a férj jogosult. Ha a férj meghalt, s a felesége termelőszövetkezeti tag, ez utóbbi kapja a 260 forint járadékot, de csak úgy, ha az előbbi feltételek nála is fennállnak. Ha a termelőszövetkezeti tag egyéb jogcímen törvényszerű nyugellátásban részesül, és ennek összege a havi 260 forintot nem éri el, akkor az egyéb jogcímen járó nyugellátás és a 260 forint közötti különbözetet kell részére folyósítani. Gondoskodik a rendelet a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyéről akkor is, ha Nem elég a táblákat kitenni Idős Serfőző Bertalan fölött elrepült már közel hat évtized. Arcát az idő, ez a nagy szobrász barázdákkal keresz- tül-kasul véste a gond vésőjével. Szöghaja már havas Berci bácsinak. A hangja még fiatalos; beszéd közben szemüvege fölött fürkészve figyeli azt, akivel éppen szót vált. A tanácson találkozom vele. Néhány szót ejtünk és azután a portája felé tartunk, ahová meghívott, nézzem meg, hogyan él. Nagyokat lép a dermedtségéből felengedett pu- huló földön öreg csizmájában, a tavaszi szél meglobogtatja rajta a kék parasztkötényt. A szövetkezetről beszélünk, ő aggályoskodik, én érvelek. A kert végében azután hirtelen megáll és azt mondja: — Nekünk mindannyiunknak vitatkoznunk kell, mert csak így lesz közös a véleményünk. Persze, a vita mellé értem mindannyiunk szorgalmas munkáját is. Nem szeretem a bólogató, munkakerülő embereket. Az én tapasztalataim ... — itt hirtelen abbahagyja, sóhajtva legyint egyet, azután megindul mellettem. Utána lépek s közben azon gondolkodom, miért hallgatott el. Szótlanul érünk a csűrhöz. Az udvaron fűkasza, lógereblye, a csűrben szecskavágó, meg más mezőgazdasági kisgépek. Az egyik részében nagy halom takarmány. Büszkén vezet be az istállóba és kedveskedve mutatja azt a három szép lovat, meg azt az öt jóhúsú szarvas- marhát, amit a közösbe vitt. Itt azután megered a nyelve. Évek tapasztalatáról beszél, amelyeket a saját bőrén szerzett, meg azokról a barázdákat véső gondokról. Berci bácsi sokat küszködött, de haszon is állt a házhoz. Két évvel ezelőtt csak a szerződött állatokból 54 ezer forint jövedelme származott. A pénz jött, mindig kellett valahová, de látszatja is lett. S amikor a közös érdek úgy kívánta, ő is odaállt a többiek mellé a maga 12 holdjával, gazdaságával, akaratával. Ebben az akaratban még mindig benne rejtőzik egy kis bizonytalanság is, amit ő is csak akkor tud legyőzni, ha végleg megtalálja a helyét az újban és ebben segítenek neki a többiek is. A legyintés, meg a sóhaj csak később derül ki. A magyar paraszt hagyományos és szíves vendégszeretetével teszi elém a teli poharat; iszunk egymás egészségére, azután beszélni kezd. A jelen foglalkoztatja: — Tsz-község lettünk, az igaz, de nem elég csak a táblákat kitenni a község két szélére. Az első években nagyon meg kell húzni a kor- cot, ha többet akarunk, mint egyéni korunkban. Berci bácsi elismert gazda a községben. Jelenleg még ö a legelő bizottság, meg az erdő bizottság elnöke. A tisztesség, a megfontolt józan gondolkodás juttatta őt ide. Valamikor népfront elnök is volt, de azután közbejött egy esemény, ami lelkileg nagyon bizonytalanná tette. Még 1950-ben történt, hogy néhány hónapra elzárták. Csúnya ügy, embertelenségből fakad, ő nem szívesen emlékszik erre. S ugyan minek keresnénk, ki tette vele; de hát a becsület, ö már túltette magát ezen, csak azt nem érti, most miért élesztgetik ezt az általa akarva elfelejtett esetet. Még nem volt közös megbeszélése a tagságnak, mióta az alakuló gyűlés megvolt, de Berci bácsi már alig várja. Szeretné, ha az ö tapasztalatait meghallgatnák gazdatársai. Mert ő úgy csinálta még azon a 12 holdon, hogy zsákban semmit sem adott el. Ö mindig „bőrben” gyűjtötte az értéket. Hizlalt és az állatait akárhányszor megdicsérték. Nem fitogtatja a kitüntetéseit; szerénykedve veszi elő a szekrényből az Országos Mezőgazdasági Kiállítás díját, a járási kiállítások dicsérő okleveleit. Elgondolkodva mondja: — Még nem tudom, hogyan lesz a tsz-ben, ahol dolgozom, de én is szeretnék tőlem telhetőén hasznos munkát végezni. S az a véleményem, hogy amit lehet, gépesítsünk. Egy Zetor, 10 pár ló, meg tíz ember munkáját pótolja; meg azután sok nálunk az asszony... Szinte aggódva mondja ezeket a szavakat. Nem mondja ki, de szavaiban érződik a megfontolt, okosan tervező gazda munkaszeretete, munkája iránt érzett megbecsülése. Félti a közös gazdaságot, hiszen ő is részese, ő is ebből fog megélni és ő is szeretné, ha egyre gazdagabb lenne ez a közös, s mire odakerülne, gondnélküli öregkoruk legyen. Gyakran visszatér erre, szinte vesszőparipája, hogy: „gép nélkül szinte zselléremberek vagyunk.” Igaza van Berci bácsinak, mert azt szeretné látni ő is a gyakorlatban, amit mondunk, hirdetünk. De ez tőle is függ. S nem hiányozhat közülük az őszinte szó, az egymás megbecsülése sem. Az igaz, hogyi Berci bácsi valamikor még kuláklistán szerepelt; az akkori helyzet így hozta. De tett róla. hogy lekerüljön onnan. S most már ő is azzal az egészséges és makacs szívóssággal dolgozik a közösért, amely jellemző ezekre az emberekre. Pádár András az nem volt ugyan termelőszövetkezeti tag, de a 65. életévét (férfiözvegy a. 70. életévét) betöltötte, vagy az orvosi bizottság megállapítása szerint teljesen munkaképtelen. Ezeket az özvegyeket havi 130 forint özvegyi járadék illeti meg, ha törvényszerű özvegyi nyugdíjra nem jogosultak. A járadék mellett a termelőszövetkezeti tagnak megmarad a háztáji gazdasága, megkapja a tagokat általában megillető egyéb szociális kedvezményeket, valamint a bevitt földje után őt megillető földjáradékot. Nem jogosult öregségi, munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékira az, akinek vagy a vele együtt élő házastársának havi 260 forintot meghaladó nyugdíja, keresete vagy jövedelme van, kivéve, ha ez a jövedelem a háztáji gazdaságból vagy a földjáradékból származik. Ha valamely naptári évben az öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban már részesülő férfi termelőszövetkezeti tag 120, a női termelőszövetkezeti tag pedig 80 munkaegységnél többet teljesített, a teljesítést követő hónap első napjától a naptári év végéig megszüntetik járadékának folyósítását. Ugyancsak megszüntetik az öregségi, illetőleg a munkaképtelenségi járadék folyósítását, ha a tag kilép a termelőszövetkezetből. vagy kizárják onnan. Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíjigényének bejelentését, illetőleg a halálát megelőzően legalább három éven át nem folytatott élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetőleg a mezőgazdasági lakosság szükségletét kielégítő ipari tevékenységet, akkor a tag részére öregségi, illetőleg munKaképtelenségi járadék, özvegye részére pedig özvegyi járadék csak különlegesen indokolt esetben állapítható meg. A járadékot a termelőszövetkezet útján az erre a célra rendszeresített nyomtatványűrlapon kell kérni. A termelőszövetkezet, valamint a községi (városi) tanács végrehajtó bizottságának javaslata alapján az Országos Nyugdíjintézet állapítja meg és folyósítja a járadékot. A rendelet alapján legkorábban 1960. január 1-től kezdve lehet járadékot megállapítani. Özvegyi járadéKot ettől az időponttól kezdődően az az özvegy is kaphat, akinek férje 1959-ben halt meg, ha legalább 1958 január 1-től kezdve termelőszövetkezeti tag volt. A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a kormány a volt mezőgazdasági dolgozóknak (gazdasági cselédeknek) folyósított OMBI-járadékot a termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékával azonos összegre emelte fel. 1960 jan. 1-től kezdve tehát ezek a járadékosok is — a családi pótlék beszámításával — havi 260 forint járadékot kapnak. (MTI) ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦ Nagy munkára készülnek a gépek Nincs már messze a tavasz. A régi és új termelőszövetkezetek már erősen készülnek a tavaszi munkákra. Az idén több gépre, s jobban megszervezett munkára lesz szükség, mint a korábbi években volt. Az Érsekvadkerti Gépállomás körzetében is sok ezer holddal megnövekedett a termelőszövetkezetek területe. Ez azt jelenti, hogy a meglevő géppark jó kihasználásával lényegesen több munkát kell elvégezni a tavasz folyamán, mint tavaly végeztek, A sikeres munkavégzés egyik jelentős tényezője a folyamatosan folyó gépjavítás. A gépállomás műhelyeiben a szerelők, a traktorosok minőségi munkát végeznek. A sikeresebb munkakezdés érdekében a márciusra tervezett javításokat előbbre hozták úgy, hogy nagy részét már ebben a hónapban kijavítják. Lesz szántanivaló bőven, ezért nem mindegy hogyan javítják ki az ekéket — mondja Klebniczki András. Az ekék és erőgépek javítása — mire indul a tavaszi munka — elkészül. Benkó István a cséplőgépjavító-brigád csoportvezetője Mihalik Pállal a cséplőgép javításán dolgozik. A munkát folyamatosan végzik, s előreláthatólag határidő előtt befejezik. A megyei földművesszövetkezetek, tagjaik és a dolgozó parasztság részére ezen a télen is tanfolyamokat rendeznek, részben a földművesszövetkezeti dolgozók szakmai képzése, részben a gazdák ismereteinek gyarapítása érdekében. Háromhónapos tanfolyamon vesznek részt Salgótarjánban és Balassagyarmaton a növényvédő szereket árusító
