Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-17 / 14. szám

1960. február 17. NÓGRÁDI NÍPÜJSÁG 3 A taxi és a taxaméter... A mind jobban feilőüő Sal­gótarján lakóinak jobb léte, a dolgozók igényeinek kielé­gítése feltétlen szükségessé tette, hogy a várost is el­lássák taxikkal, örömmel ta­pasztaltuk, hogy a Tanács- köztársaság téri (volt Fő tér) taxiállomáson egyre több koc­kás jelzéssel ellátott gép­kocsi sorakozik egymás után — s ha még nem is ele­gendő, de már van annyi, bogy így vagy úgy ki tudja elégíteni a város dolgozóinak igényét. No de most nem is arról van szó, hogy elég-e ez a kocsi­mennyiség, hanem inkább ar­ról, hogy mennyit is kell fi­zetni egy-egy megtett út után. Mert ugyebár addig, amíg nem voltak taxaméterekkel ellátva a taxik, addig az utas nem is mérgelődött még ak­kor sem, ha érzéke azt dik­tálta, hogy becsapták. Nem akarok, nem is tehe­tem azt, hogy a becsületes gépkocsivezetőket megrágal­mazzam, de néhány dolgot azonban éppen a tények bir­tokában megjegyezhetek. Mondjuk egy és ugyanazon úton -- és most csak kis ko­csikról van szó — mindig más, más összeget fizet az utas, a szóbanforgó esetben 23 forinttól 36 forintig. És ez az, ami minden esetben ért­hetetlen. Mert mutathat a taxaméter 17 forintot, egyesek akkor is 30 forintot kérnek. Furcsább az, hogy 18 forin­tos óraállásnál már 36 forin­tot, a 20 forintos óraállásnál pedig 35 forintot kér a taxi vezetője. A szerencse egyes esetekben az, hogy ha az utas kifogásolja a nagy össze­get, van olyan vezető, aki visszaad belőle 3.- forintot - bocsánat, tévedtem — mondja ő, s tovább hajt.- So ­— TOVÄBB FOLYIK A VETÉLKEDÉS A SZOCIALISTA BRIGÁD CÍM ELNYERÉSÉÉRT — A párt múlt évi márciusi határozata után szénmeden­cénkben 92 brigád 1175 tagja indult versenyre azért, hogy nemcsak a termelési ered­ményeikkel, hanem az életben tanúsított magatartásukkal, szakmai, politikai és társa­dalmi ismereteik gyarapításá­val elnyerjék a szocialista brigád címet Az elmúlt évi erdemények azt bizonyítják, hogy azok a brigádok, amely­nek tagjai a szocialista brigád cím elnyeréséért küzdöttek, jó eredménye­ket értek el. Legtöbbjük túlteljesítette ter­melési előirányzatát, gyarapí­totta szakmai, politikai is­mereteit. Nagyon soitan közülük beiratkoztak az ál­talános iskolákba, hogy mi­előbb megszerezzék az álta­lános iskola Vili. osztályá­nak elvégzéséről tanúskodó bizonyítványt. Sokan azonban amellett, hogy termelési ered­ményeik nagyszerűek, nem teljesítettek sok más köve­telményt — mint például a politikai és szakmai tovább­képzést, vagy az általános műveltség fokozását. Az elmúlt hetekben meg­tartott termelési tanácskozá­sokon — a gazdasági vezetés és a szakszervezet javasla­tára bányászaink értékelték Egy kiállítás tanulságai... A közeli hetek egyik szom­batján meglehetösen vegyes érzelmekkel fogadtak a Sal­gótarjáni Üveggyárban egy teherautóra való szállítmányt. A szállítmány tartalmát kö­rülvevő bonyodalom és kü­lönböző vélemények számos érdekes dolgot takartak és takarnak. HÉT LÁDA ÜVEG VISSZAÉRKEZIK December és január hó­napokban zajlott le Budapes­ten a VI. Magyar Képzőmű­vészeti Kiállítás. Erre meg­hívót kapott az üveggyár is. Annak rendje lés módja sze­rint már egy jó esztendővel ezelőtt megkezdték a készü­lődést a tervezők, a legjobb üvegesek. Több évtizedes gazdag hagyományra, tapasz­talatokra támaszkodhattak a szépművű, ízléses, itthon és a külföldön sokat keresett dísztárgyak készítői. Ma is számos országba jut el a Sal­gótarjáni Üveggyár sokféle terméke. A gyár jó hírnevé­nek öregbítéséért, meg a sa­ját becsületük miatt is Mán­Munka közben a Salgótarjáni Erőmű dolgozói Mint arról hírt adtunk, az I az évi nagyjavítás munkála- Erőmű dolgozói megkezdték | tait. Kadlót Béla és Galajda Jenő a bet'úvó ventillátort javítják. Mikus László és lakatos-brigádja munka közben. ezos József, Takács Géza, Gritz Viktor, Horváth Gusz­táv és más elvtársak lelkiis­mereti kérdést csináltak a ki­állításra való készülődésből. Lévainé, Szabó Erzsébet fia­tal iparművész, aki itt, a gyárban végzi munkálatait és akit a gyár patronál, szintén nagy erővel, sok gonddal ké­szült erre az alkalomra. A ki­állítás megnyitását megelő­zően több neves szakember járt a gyárban, akik elisme­rően nyilatkoztak több olyan készítményről, amelyet a ki­állításra szántak az üveggyá­riak. A kiállítás megnyitása után azonban a lelkesedés roha­mosan megcsappant, a terve­zők és azok is, akik az új elgondolásokat kivitelezik, értetlenül álltak az esemé­nyek t előtt. Mert abban a szállítmányban nem volt más, mint hét láda üveg, dísztárgy, amely a kiállításról érkezett vissza. A nagymennyiségű készítményből alig egy pár darab került a közönség elé a Műcsarnokban. A ZSŰRI, A TERVEZŐK — ÉS AZ IGÉNYEK Kutatva a történtek okát, mindjárt elöljáróban megálla­píthatjuk, hogy a salgótarjáni üvegesek méltatlankodásában igen sok igazság van. A zsűri, amely a kiállítás­ra kerülő dísztárgyak ügyé­ben döntött, neves szakembe­reket foglal magában. Juhász László elvtárs, az Iparművé­szeti Tanács titkárságának vezetője a vele folytatott be­szélgetés során mégis úgy nyilatkozott, hogy Salgótar­jánból több olyan dísztárgy érkezett a zsűri elé, amely helyet érdemelt volna a ki­állításon. Bár — véleménye szerint — erre a kiállításra első ízben most kerültek üvegáruk és már ez is nagy eredmény. Sajnos, a zsűribe nem hívták meg az iparigaz­gatóságot sem. A közönség elé kerülő dísztárgyak, illet­ve azok termelése tekinteté­ben hozott döntésnek a jövő­ben még nagyobb szerepe van, hiszen rendelet mondja ki. hogy ezentúl csak a zsűri által jóváhagyott dísztárgyak kerülhetnek a hazai kereske­delemben a fogyasztókhoz. Lévainé, Szabó Erzsébet, aki nagyobb teret kapott a kiállításon, ugyan elvitte ma­gával Budapestre a salgótar­jáni üvegesek nagyszerű al­kotó képességét, szakértelmét. De azok, akik hosszú éve, vagy évtizede foglalkoznak ezzel a munkával, sajnos, igen kellemetlen helyzetbe kerültek. Azok a tervezők, akik itt dolgoztak a Salgó­tarjáni Üveggyárban, idejük nagy részében a külföldi ren­delésre termelt üvegáruk ter­vezésével foglalkoznak. Nincs idejük sok jó elgondolás ki­vitelezésére, új formák, mo­dern változatok kutatására, megalkotására. Pedig számos szép üvegtárgy, újabban pe­dig a Gritz Viktor elvtárs által tervezett és Kanadába exportált, úgynevezett huta­kész áruk bizonyítják, hogy alkotó kedvben nincs hiány, a szakmai hozzáértés, felké­szültség is képessé teszi őket Szép dolgok megalkotására. Illetékes helyen olyan gon­dolat is felvetődött, hogy a kiálltással kapcsolatos döntés mennyire szolgálja majd ha­tásában a kereskedelem igé­nyeinek jobb kielégítését. Az iparigazgatóságnál úgy lát­ják, hogy a zsűri döntése nem fogja megfelelően elősegíteni a kereskedelem és a termelő­üzemek kapcsolatának javí­tását, az igények jobb kielé­gítését. Ezért másirányú le­hetőségeket keresnek. BEVÁLTÁSRA VÁRÓ ÍGÉRETEK Feltétlenül helyes lesz, ha a történtekből mind az ipar­igazgatóságon, mind a Salgó­tarjáni Üveggyárban, és az Iparművészeti Tanácsnál ' is levonnák a tanulságot. A gyárban nagyobb ambícióra, a régi szakemberek és az új iparművész hatékony együtt­működésére., rengeteg tanu­lásra van szükség Igaz, bi­zony, hogy az üveggyár hosz- szú idő óta új dísztárgy üzemszerű gyártását nem ve­zette be. Az Iparművészeti Tanácsnál akkor járnak el helyesen, ha jobban ambicio­nálják a gyárak tervezőit, több elismerést adnak szá­mukra és lehetőséget a fejlő­désre. Az iparigazgatóságnak pedig meg kell találnia a módját, hogy a hozzátartozó termelőüzemek — és itt első­sorban a Salgótarjáni Üveg­gyárról van szó — a nemzet­közi színvonalnak megfelelő szintet érjenek el, hogy a nyilvánosság előtt megkapják azt a kritikát és elismerést, amely a tervezők fejlődésé­nek forrása. Ilyenirányú ígéreteket mind a három szervnél kaptunk, remélhetőleg rövidesen a gya­korlatban is tapasztaljuk azo­kat. Balogh Gyula Át-adták a forgalomnak az új önkiválasztó cipöbolt-ol­Hétfőn reggel ünnepélye­sen megnyitották és átadták rendeltetésének megyénk egyik legmodernebb árudá­ját, az önkiválasztó cipőbol­tot Salgótarjánban. A neonvilágítású, körül vitrines, korszerű anyagokkal díszített új boltban nyitás­kor mintegy 400 fajta mo­dell várt vásárlóra. A cipő­bolt raktárában is új rend­szer szerint helyezték el a cipőket, számozás szerinti el­osztásuk megkönnyíti a gyors, pontos kiszolgálást. Az önkiszolgáló cipőbolt­ban 6300 pár cipő vár vásár­lóra. A kiskereskedelmi szer­vek ígérete szerint legalább ilyen választékot állandóan biztosítani fognak az új áru­dában. Legyen gazdaságos az 1960-as esztendő Tanácskoztak a KTSZ-ek elnökei Elnökségi ülést tartott a napokban a Kisipari Szövet­kezetek Nógrád megyei Szö­vetsége. Az elnökségi ülésen egyebek mellett megvitatták az 1960-as év feladatait és az ezzel kapcsolatosan felmerülő problémákat. Értékelték a revizori mun­ka során felmerült néhány pénzügyi és számviteli prob­lémát, valamint a revízió egyéb eredményét. Legfőbb feladatul azt szabták meg, hogy az idén is biztosítani tudják a szövetkezetek gazda­ságos működését. Ennek ér­dekében meg kell- tenni min­dent a napi nyolc órai mun­kaidő jó kihasználásáért. Ugyancsak fontos feladatnak számít a termelői létszám megoldása is, hogy a megle­hetősen szűk létszámkeret túllépése nélkül tudják be­szervezni a kisiparosokat. Fo­kozottabb gondot kell fordí­tani arra is, hogy az idén ne lépjék túl a szövetkezetek a termelői béreket. Igen fontos feladat az idén az is: hogy fokozottabb gon­dot fordítsanak a szövetke­zetek anyagellátásának bizto­sítására, hogy átmeneti anyag­hiány ne gátolja a KTSZ-eket terveik teljesítésében. Részle­tesen megvitatták a vasipar­ban, a bőrruházatban, a fa­iparban, a textiliparban, az építőiparban és a műanyag­iparban adódó legfontosabb feladatokat. Az 1959-es gazdasági év eredményei, — amelyet ada­tokkal a számok tükrében is bemutattak — arról tanús­kodtak, hogy a kisipari ter­melőszövetkezetek egyre biz­tosabb lábon állnak. A hozzászólások során sok hasznos javaslat hangzott el, mind a feladatok megvalósí­tását célozták. Így például a termelékenység emelése ér­dekében tapasztalatcsere láto­gatásokat terveznek. Minden eszközzel fellépnek a speku­lánsok ellen, hogy átmeneti anyaghiány esetén ne lehes­sen „fekete csatornán’’ ma­gas áron hozzájutni az anya­gokhoz. Megvitatták a szö­vetkezeti elnökök, a kisipa­rosok beszervezésének problé­máit, hogy KTSZ-be irányí­tásuk mellett egyre több kis­iparosnak segítsék elő ők is a szocialista mezőgazdaságba kerülését. Hasznosnak érté­kelte az értekezlet azt is, hogy egyes most felszabadult segédek szakmai tudásuk tö­kéletesítése érdekében már jólmenő üzletbe, KTSZ-be mennek pár hónapos gyakor­latra, stb. Az elnökségi ülésen ezután megvitatták a termelői és nem termelői bérezés problé­máit. Tíz brigád nyerte el a szocialista címet a szénbányászatban — TOVÁBB FOLYIK A VETÉLKEDÉS A SZOCIALISTA BRIGÁD CÍM FT NYERÉSÉÉRT — Á munkásellátásról ♦ { A Munka Törvénykönyve, ♦ miniszteri rendeletek bizto­sítják, hogy egyes munkakö- j rökben» munkaruhát, védőru- 5 hát, egyenruhát, védőételt és »védőitalt kell a dolgozóknak ♦ biztosítani. Sajnálatos tény í azonban az, hogy egyes vál- | lalatoknáil, üzemeknél elha- jnyagolják e fontos rendelet i betartását, sok szabálytalan­ságot követnek el elsősorban } a munkaruhák kiadásánál. | Ezeknek a szabálytalansá- t goknak szülőágya az, hogy | nem vezetik rendszeresen a ♦munka- és védőruhák fel- j használásának idejét, — leg- «többször a dolgozó kárára. | Így van ez a Szénbányászati I Tröszt egyes üzemegységeid • nél is, ahol azért, mert a } raktárakban nem megfelelő I méretű ruhát tárolnak, a * dolgozók 2-3 hónapos késéssel | jutnak a munka, illetve a t védőruhához Mizserfán, Ká- | nyáson csakúgy mint Szo- frospatakon, vagy a Zagyva- S pálfalvi Bányagépgyárban. A ; Zagyvapálfalvi Üveggyárban 1 nem tüntetik fel sehol, hogy I melyik dolgozónak mikor jár í le a munkaruha kihordási | ideje. Amikor kiadják a I munkaruhát, csak évszámot | jelölnek meg, a hónapot és 1 napot mellőzik — de az át- I vételt sem . igazoltatják a i dolgozókkal. Mivel a nyíl- I ván-tartás hiányos, így for- | dúlhat elő olyan is, hogy {nem rendelkeznek megfelelő I mennyiségű és méretű mun- | karuhával, a dolgozók későn * kapják meg az újat. Ilyen szabálytalanságokkal talál­kozhatunk a Salgótarjáni I Tűzhelygyárban is, ahol még azt sem lehet megállapítani, ki állította össze, ki hagyta jóvá a munkaruhák járandó­ságát. A szabálytalanságok so­rozatát lehetne leírni annál a 25 vállalatnál, amelyet a Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság az elmúlt hetekben vizsgált meg a dolgozók »munkavédelmi ellátottsága I szempontjából. Több üzemben | nem fordítanak arra sem I gondot, hogy a raktározásnál I megvédjék a ruhák állapo- I tát. A tűzhelygyárban példá- | ul a védőitalként -kiszolgált I félliter tejből rendszeresen hiányzik egy féldeci. Hiba az is, hogy a Salgótarjáni Acél­árugyárban az öntödénél a vászonkötények és munkaru­hák nem védik kellően a | dolgozókat az esetleges szét­áste*amamm fröccsenő izzó vastól. Lega­lább ennyire szabálytalan az, hogy a gépállomásokon, ál­lami gazdaságok egyes üzem­egységeiben több dolgozónak nem biztosítanak vattaruhát, holott munkakörük azt fel­tétlen megköveteli. És mi a szabályos? Az, hogy a Szénbányászati Trösztnél az egészséget veszélyeztető mun­kakörben a dolgozók meg­kapják a munkaruhát, hogy például a tűzhelygyárban ki­adott egynruhák — portások, gépkocsivezetők, — állapotát nemcsak a vállalat, hanem a szakszervezeti bizalmiak is ellenőrzik. Ide kell sorolni azt az intézkedést is, hogy a vállalatok legtöbbje a mun­ka és védőruhára fordítható összeget teljes mértékben felhasználja. Természetesen sorolhatnánk tovább is a szabályos dolgokat, de éppen a hiányosságok és a szabá­lyos eljárások alapján le kell vonni a végkövetkeztetést is. Első helyen kell említeni: a vállalati igazgatók, üzemi tanácsok fordítsanak nagyobb gondot a munkakörök meg­határozására, amelyben meg­határozzák a dolgozók mun­karuhával való ellátását. Fordítsanak nagyobb gon­dot a nagymértékben szeny- nyeződő, nagyfokú ruhafel­használást igénylő üzemegy­ségekre, s amennyiben túl hosszú időre szabták meg a kihordási időt, a rendelke­zésre álló összeg figyelembe­vételével 1960-ban változtas­sák azt meg, hogy a dolgo­zók jogos sérelme megoldást nyerjen. Feladatuk legyen a munkaruhák pontos vezetése, raktározása, tisztántartása, a vattás ruhák vegytisztítása. Követeljék meg a munkásel­látási megbízottaktól, hogy a meghatározott idő után biztosítsák a dolgozók mun­ka és védőruhával való ellá­tását. Azoktól a dolgozóktól, akik az üzemtől -eltávoztak, vagy olyan munkakörbe ke­rülték, amelyben mun,karúba nem illeti meg őket, biztosít­sák a ruha értékkülönbözeté­nek megtérítését, vagy a ru­ha visszaszolgáltatását. És végül: a vizsgálat ta­pasztalatai alapján fordítsa­nak nagyobb gondot a dolgo­zók védőétellel és itallal va­ló ellátására az egészségre ártalmas munkahelyeken. A fentiek végrehajtása nemcsak becsületbeli dolog, hanem törvény is. azoknak a brigádoknak ered ményeit, amelyek a szociálist: címért küzdöttek. A kilencvenkettő közül ezeken a termelési tanács­kozásokon tíznek ítélték oda a szocialista brigád címet, 82 dolgozó pedig díszes ok levelet kapott — mint í szocialista brigád tagja. Az 1960. évi feladatok ma radékíalan teljesítése és a újtípusú ember kialakításáér tovább folyik a vetélkedés Ezekben a napokban szerve ződnek azok a brigádok amelynek tagjai a szociálist: cím elnyerését tűzik magul elé legfontosabb feladatuk nak.

Next

/
Thumbnails
Contents