Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-09 / 3. szám

2 NÓGRÁDI NÉPŰJSÁG 1960. január 9. 0 kommunisták a falu szocialista átszervezésének legjobb harcosai Pártunk VII. kongresszusa lelkesítő forradalmi feladatot bízott az ország kommunistá­ira és a kommunisták ügyé­nek lelkes segítőire. A pánt harca a szocializ­mus felépítéséért, a dolgozn nép ügyévé vált. _ A párt politikája a nép határtalan támogatását él­vezi, éppen ezért kibon­takoztatja a dolgozó mil­liók alkotó munkájának legszebb virágait. Az emberek megértve a párt politikáját, aktívan har­colnak e politika megvalósí­tásáért, . gyárban, banyaban szántóföldeken, s az íróasztal mellett. A kongresszus újabb lendületet adott ügyünk leg­több harcosainak, s lelraz ta azokat is, akik a kenyte- messég szemfedőjét taicarta magukra. Nemcsak aikongresz szus, de még a kongresszusra való felkészülés is felvilla­nyozta az embereket. A me­gyei pártértekezlet anyagai, útmutatásait pártái apszer ve­zetetek megvitatták es helyes határozatokat hoztak azcnv megvalósítására. így történt ez Romhányban is, ahol négy pártalapszervezet dolgozik. Az alapszervezetek vezető­ségei megállapodtak abban, hogy mind a megyei parter- tekezlet, mind a partkong­resszus anyagát összevont taggyűlésen beszélik- meg. E ’ taggyűlésre — mivel_ az egesz község jövőjét érintő dolgok­ról van szó ezeken, - meg­hívták a bányász partalap; szervezet Romhányban lakó tagjait is. fgy mintegy nyolc­van kommunista gyűlt össze és foglalt egységesen állást a párt politikájának végrehaj tása mellett. ­A falu szocialista atalakita- sa Romhányban sem befejtri zett feladat. Itt is sokat keli még tenni azért, hogy a meg­lévő termelőszövetkezet, a 11 • Rákóczi Ferenc Tsz, valóban példamutató nagyüzemi gaz­dasággá váljék. A romhányi dolgozó parasztok látják a termelőszövetkezet hibáit is. meg eredményeit is. A tagság joggal büszkél­kedhet azzal, hogy míg az elmúlt években általában passzívan zárták az évet, addig az 1959-es év már aktív lett. Ez annak köszönhető. hogy erősödött • a munkafegyelem és ésszerűbb lett a gazdálko­dás. A munkafegyelem erő­södését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a legnagyobb és legfárasztóbb mezőgazdasági munkát, az aratást, cséplést időben, sa­ját erőből végezték el. Az ésszerűbb gazdálkodást a jól alakuló áruértékesítés bizonyítja. Míg a terv 296 ezer forintos áruértékesítést ír elő, addig a valóságban 382 ezpr formtet tett ki az tációs csoportot alakítottak. Az agitációs csoport munká­ját a Cserépkályhagyár párt- titkára. Nyíri Sándor elvtárs irányítja. Az első időben esti agitációt végeztek az agitáci­ós csoport tagjai, valamint szombaton, vasárnap beszél­gettek a dolgozó parasztokkal, de ez nem vált be, most már áttértek a folyamatos felvi­lágosító munkára. A község kommunistái tud­ják, hogy a legjobban a ter­melőszövetkezet kérdéseit a termelőszövetkezet tagjai is­merik, hiszen ők évek óta így gazdálkodnak. Ebből kiindul­va a termelőszövetkezeti pártszervezet ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy a szövetkezet közös ügyének tekintik a falu szocial sta átszervezését. Nemcsak a párttagok, de még a pártonkívüli tsz- tagok is bekapcsolódnak az agitációs munkába. A szövetkezet tagjai saját ta­pasztalataikkal agitálhatnak. Elmondhatják, hogy eddigi munkájukban mi volt a ,ió, mi volt a rossz, mit kell el­kerülni az új utat választó dolgozó parasztoknak majd a jövőben. A pártszervezetek legfőbb módszere, amellyel a tömegre hat Romhányban a meggyő­zés módszere. Példák tömegé­vel magyarázzák a dolgozó parasztokinak, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás jobb, jö­vedelmezőbb mint a kispa­raszti gazdálkodás. Ahhoz, ho-gv a felvilágosí­tó munka sikeres legyen, a szó szoros értelmében társa­dalmi üggyé kellett tenni az átszervezés ügyét s ez sike­rült is Romhányban. A köz­ségi pártszervezet a munkák kezdetén azonnal megbeszél­te a tanács végrehajtó bi­zottságával; a pedagógusokkal, a tömegszervezetek legjobb, aktivistáival, akik szintén be­kapcsolódtak a munkáiba, a .ennivalókat. A tanács dolgo­zói pontos felmérést készítet­tek a község helyzetéről úgy, hogy az agitátorok világosan láthatják a község helyzetét. Az agitáció akkor sikeres ha az agitációfoan résztvevők maguk is jó példával járnak elől. A tanács, a pártfunkcio­náriusok már példát mu­tattak. Akiknek földjük van, azok családtagjaik­kal beléptek a termelő- szövetkezetbe. Természe­tesen ezzel nem ért véget a munkájuk. A nehezebb feladat: a község dolgozóinak meggyő­zése még hátra van. Az agitációs csoport gondos terv szerint fogott a mun­kához. A bányászok a bá­nyász dolgozók családtagjai­val, a vasúti dolgozók a vas­utasok hozzátartozóival, a cserépkályhagyár kommunis­tái a gyári munkások föld­del rendelkező hozzátartozói­val foglalkoznak. A községi és a termelőszövetkezeti pártszervezet tagjai a község dolgozó parasztjait keresik fel otthonukban. A dolgozó parasztok várják a népnevelőket. Minden ház­nál leültetik őket, borral kí­nálják. Amelyik házat ki­hagyják, pdp hívják, — gyer­tek be hozzánk is. Ez a jó kapcsolat azért alakulhatott ki, mert az agitátorok világo­san, érthetően beszélnek az emberekkel. A tanácsházán a hangoshír­adót az átszervezés szolgála­tába állították. Rendszeres felvilágosító munkát végez­nek, így a földjáradékról, a háztáji földről, az állatok ér­tékeléséről. a nyugdíjról be­szélnek a hangoshíradóban. Ugyanakkor nótával köszön­tik az új belépőket is. Beol­vassák a mikrofonba, a min­talapszabály azon pontjait* amelyek a legjobban érdeklik az embereket. Az agitációs brigád tagjai naponta beszámolnak a munkát irányító üzemi párttitkárnak a végzett munkáról. Az eligazítón feladatokat adnak a nép­nevelőknek. Nem várható hirtelen ugrás az előrehaladásban, de a gon­dos, átgondolt munka meg-, hozza az eredróényét. A ta­vaszi belépőkkel együtt ed­dig csak mintegy 60 ember választotta a közös utat, de mostmár érnek tovább a to­vábbhaladás feltételei. Ha a romhányi kommunisták si­kereket akarnak e téren is elérni, szükséges a további jól szervezett, meggyőző po­litikai munka, hisz az egész falu jövőjéről van szó, amely­nek ők a legigazibb harcosai. Kata János Az üveggyári fiatalok tervei Az újév első napjaiban jól sikerült aktívagyűlést tartott a Salgótarjáni Üveggyár .nagy­üzemi KISZ -bizottsága. A fia­talok érdeklődésére jellemző volt, hogy közel 150-en vei­tek részt, de megjelentek a tömegszervezetek és a gazda­sági vezetés képviselői is. A fiatalok bátran, őszintén felvetették elmúlt évi hiöá- jukat. Nem titkolták — 1959- ben a KiSZ-szervezet nem töltötte be feladatát. Ami azonban igen jelentős volt — melyet az aktívaülés is bi­zonyított — a fiatalok akar­nak dolgozni. A hibák mellett igen sok javaslatot vetettek fel nem­csak a fiatalok, hanem a meghívott -vendégek is. S ez azt bizonyítja: az Üveggyár­ban nem magánügy a fiata­lok sorsa. Bár jó munkáról korai len­ne még beszélni, egy azon­ban bizonyos: a KlSZ-bizott- ság már adott előleget. Ott­honossá teszik a KISZ klu­bot s hogy a látogatottságot biztosítsák, negyedéves tervet dolgoztak ki. Ebben a terv­ben 'a tanulástól, a szórako zás különböző formájáig min­den fellelhető. Persze az is Igaz, a terv csak akkor lesz jó, ha megvalósul. A fiata­lok lendülete, dolgozni aka­rása reméljük sikert hoz, s ebben az évben a KISZ be­tölti hivatását. Az ejtőernyősök készülődése Már most készülnek az MHS ejtőernyősei a tavaszi ugrásokra. Jelenleg tornater­mi edzéseket és talajtornát végeznek. Az alapos felké­szültséggel biztosítani akarják a fiatalok a sikeres ugráso­kat, s esetleg megjavítani az elmúlt év legjobb eredmé­nyét. A régi ejtőernyősök mellett „újoncok” is készülődnek. Tizenöt fiatal az aki részt kí­ván venni a bátor sportban, jelenleg az „öregekkel” ed­zenek. S ha kisüt az első ta­vaszi nap ők is hátukra csa­tolják az ejtőernyőt, s birto­kolják majd a légteret. Ä póri és a műszaki értelmiség kapcsolata Nógrád megyében írták: Jakab Sándor és Vonsik Gyula. III. RÉSZ áruértékesítés. s a többlet főire, az állát tenyésztésből származik, mivel 97 hízóser­tést. 10 hízómarhát és 160 pulykát értékesítettek. A ma még kívülálló dolgozó pa­rasztok őszintén, nyíltan meg­mondják: a II. Rákóczi Fe­renc Tsz-nek egyedüli hibá­ja van még pedig az, hogy kevés a tagja. Ha többen lennének jobban állnának. A dolgozó parasztság el­jutott addig a felisme­résig, hogy a közös út, ha az egész falu egyet akar: biztosabb. E felismerés nagy lendü­letet adhat a falu szocialis­ta átszervezését segítő kom­munistáknak. A négy alap- szervezet kommunistái el­határozták: minden erejükkel segítik a falu szocialista át­szervezését. A feladat vég­rehajtása nem csupán a kom­munisták, a dolgozó parasz­tok ügye, hanem az egész társadalomé, romhányi vi­szonylatban beszélve, minden romhányi emberé. Hogy az átszervezés valóban társadal­mi üggyé váljék, ahhoz, szük­séges, hogy legyen ennek az ügynek motorja, amely segí­ti a végrehajtást. F, motor szerepét tölti be Romhányban a négy pártalapszervezet. A négy pártalapszervezet tagjaiból huszonhéttagú agi­Nógrád megyében a párt­tagság aránya a műszakiak között megfelelő, a műszaki íelsökádereknek 52 százalé­ka. a középkádeneknek pe­dig 73 százaléka tagja a pártnak. Ez összefügg azzal, hogy mind származás, mind eredeti foglalkozás szerint p. műszakiak többsége munkás. A műszakiak általában he­lyeslik a párt politikáját, készek résztvenni annak megvalósításában. Egyetérte­nek a párt gazdaságpolitiká­jával, kulturális célkitűzései­vel is. Általánosságban elé­gedettek a helyi pártszervek és atepszervek tevékenységé­vel is. Helyenként azonban a helyi vezetés és a műsza­kiak között még ma is fellel­hetők a bizalmatlanság je­lei, amely kifejezésre jut egymás nyílt, vagy burkolt lebecsülésében. Az ilyen rossz viszony okait mindkét fél a másikban keresi, és ezért nehéz az előrehaladás, az egészséges kapcsolat megte­remtése. E hibák ellenére is kétség­telen. hogy az ellenforra­dalom óta nagy fejlődés mu­tatkozik a pártszervezetek és a műszaki dolgozók közötti helyes viszony kialakulásá­ban. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy üzemeink­ben gondosan készítették el a műszaki értelmiség minő­sítését, velük megbeszélték és aláíratták. De hozzájárult az is, hogy pártszervezeteink ma már egyre inkább meg­értik, hogy meg kell becsülni a tudományt, és a tudomány képviselőit, sőt, harcolni kell az egyes párttagoknál je­lentkező kommunista gőg ellen, amely' rendszerint dil- lettantizmust takar. Pártszervezeteink saját ta­pasztalataikból győződtek meg arról, hogy a szoros együttműködés a műszaki ér­telmiséggel, milyen hasznos. Kapcsolatuk a gazdasági építő munka konkrét kérdé­seiben jó, bár legtöbb eset­ben személyi jellegű, első­sorban a párttitkár, vagy a pártvezetőség valamelyik tag­ja és az üzem vezető mér­nöke között áll fenn. A ja­vulást mutatja, hogy most, amikor a szocialista mun­kaverseny ismét szélesebben bontakozott ki, a műszakiak igyekeznek biztosítani a fel­ajánlások teljesítéséhez szük­séges műszaki feltételeket. Több üzemiben a kommunis­ták kezdeményezésére mű­szaKiaKDOi aiaKUJd szocialis­ta brigádok jöttek létre. Azonban nem mindig si­került a szakemberek és a munkások között az elvtár- sias légkört megteremteni. Nem sikerült még teljes egészében felszámolni a ka­pitalizmusból örökölt bizal­matlanságot. De rendkívül jelentős, hogy pártszerveze­teink zöme már felismerte, hogy ez ellen harcolni kell és ennek megfelelően a fi­zikai és szellemi munkások közötti kölcsönös megértés, bizalom kialakításán dolgozik. Pártszervezeteink látják, hogy a műszaki dolgozók igen sokat segíthetnek a párt politiká j áriak propagálásá­ban és megvalósításában, ki­vált most, amikor a párt­munkában is előtérbe kerül­nek a gazdasági kérdések. A műszaki dolgozók több­sége ma már megérti és el­fogadja a párt politikáját és a saját munkájára vonatko­zóan le is vonja a kellő kö­vetkeztetéseket. Ezt bizonyít­ja a műszakiakból alakult szocialista brigádok létrejöt­te és tevékenysége, általá­ban a műszakiak megnöve­kedett felelősségtudata, az a tény, hogy a műszaki veze­tők intézkedései többségük­Olésezett a megyei KISZ bizottság Tegnap tartotta megyebizottsági ülését a KISZ. Az ülésen tárgyalták meg a fiatalok a VII. pártkongresszus­ból adódó feladataikat. A gyűlés igein aktív volt, számta­lan hozzászóló tett javaslatot a feladatok sikeres végrehaj­tására. A KISZ megyebizottságának tagjai ezután határozati javaslatot fogadtak el. Ügy határoztak, hogy a javaslatot megküldik a megye valamennyi KISZ-szervezetónek. Ez­zel kívánják segíteni az alap szervezeteket, hogy figyelmü­ket a legfontosabb feladatokra irányítják. A megyei bizottság ülésére lapunk következő számá­ban visszatérünk. ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK AZ ACÉLGYÁR MUNKÁSSZÁLLÓJÁBAN ÉS KLUBJÁBAN A Salgótarjáni Acéláru­gyár munkásszállójában ha­vonta rendeznek előadást a szálló lakóinak kívánsága sze­rint az üzem művelődési ott­honának kultúraktívái. • A témakörök a következő­képpen oszlanak meg: elő­adást hallanak világnézeti, történelmi, jogi, művészeti, földrajzi, biológiai és egész­ségügyi kérdésekről a szálló lakói. Januártól április végéig he­tente a művelődési otthon klubhelyiségében a „Nyugdí­jas iskola” előadásait ugyan­csak a fenti témakörökből tartják meg keskenyfilim ve­títéssel egybekötve a gyár nyugdíjas dolgozói kívánsá­gára. 132 szakszervezeti könyvtár 78.000 kötet könyvvel Nagymértékben elősegíti a dolgozók művelődését a me­gye szekszervezeti bizottsá­gainak, valamint a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának a megye különböző pontjá­ban létesített könyvtár háló­zata. Az eddigi jelentések szerint már 132 szakszervezeti könyv­tár segíti a dolgozók ismere­teinek gyarapítását a megyé­ben. A több mint 78 000 kö­tet könyvnek pillanatnyilag 8478 olvasója van a megyé­ben. Statisztikát készítettek arról is, hogy a szervezett dolgozók 17,3 százaléka ol­vas rendszeresen. Az összdol- gozók közül egy főre 1,6 kö­tet könyv jut. Jó az ismeretterjesztő mun­kát elősegítő könyvállomány aránya az összkönyvállomány- hoz viszonyítva, mintegy 25 százaléka, azaz 19 795 kötet könyv szolgálja az ismeretter­jesztés feladatát. Szakmai tanfolyamok a (Bántjag.éfiyyár mííoetodéii otthonában Az utóbbi hetekben- javu­lás történt a Zagyvapálfalvi Bányagépgyár üzemi művelő­dési otthonának munkájában. Jelenleg a művelődési ott- hón nagy gondot fordít a gyár dolgozói szakmai isme­reteinek gyarapítására, kép­zettségük fokozására. Pilla­natnyilag három ilyen szak­mai tanfolyam működik rend­szeresen a művelődési ott­honban. A rajzolvasó tanfo­lyamnak 30, a hegesztő tan­folyamnak mintegy 20, a technikus továbbképző tan­folyamnak pedig 12 hallgató­ja van. Tervbe vette a művelődési otthon a hajdani híres múl­tú színjátszó együttes életre- hívását is. Ugyancsak most dolgoznak a művelődési ott­hon ez évi programjának ösz- szeállításán is, amely a gyár dolgozóinak és a telep lakói­nak művelődését hivatott majd elősegíteni. ben jók, célratörők, a párt gazdasági politikájának vég­rehajtását mozdítják elő. Probléma azonban, hogy a műszaki vezetők egy része nem törekszik a gazdasági intézkedések megfelelő poli­tikai alátámasztására. A gaz­dasági és politikai munkát két különböző időiben vég­zendő feladatnák tekintik. Amikor, mint műszaki veze­tők dolgoznak, csak mérnök­nek érzik magukat., és csak szeminárium vezetés közben tekintik magukat propagan­distának. Van rosszabb eset is; például á Zagyvapálfalvi Üveggyárban, vagy a Salgó­tarjáni Építőipari Vállalat­nál a műszaki vezetők úgy vélekednek, hogy „mi épí­tünk, a párt pedig politizál­jon”. Több helyen arra hi­vatkoznak, hogy nincs idő politikai munkára, mert sók a dolog. Ez azt is mutatja, hogy pártszervezeteink és a műszakiak együttműködése a politikai munka terén nem olyan eredményes, mint a termelés kérdéseiben. Ter­mészetesen politikai téren is vannak eredmények. A leg­több üzemben a műszakiak többsége szívesen vállal párt- munkát.. Van köztük propa­gandista, KISZ vezetőségi tag, üzemi, városi, járási pártbizettsági tag. Műsza- kiaink egy része politikai jellegű előadásokat is vállal, összevetve azonban megálla­píthatjuk, hogy a műszakiak politikai munkája létszámuk­hoz és magas párttagsági szá­zalékukhoz mérten nem ki­elégítő. E téren elsősoriban a pártszervezetek felelősek. Pártszervezetetek még nem sorolják főbb feladataik kö­zé a műszakiakkal való kü­lön foglalkozást, nincs is er­re külön tervük. Politikai munkájuk során nem veszik figyelembe a műszakiak sa­játos helyzetét, feladatukat, problémáikat. Ezért fordulhat elő, hogy nem egy jószán­dékú fiatal értelmiségi, aki az iskola elvégzése után ter­vekkel, lelkesedéssel telve bekerül az üzembe, hamaro­san elfásul és elkívánkozik onnan. Ma a pártszervezetek és a műszaki értelmiség kapcsola­tára nemcsak a termelés vo­nalán, hanem minden vonat­kozásban is inkább a békés egymásmellett élés, mint. az alkotó együttműködés a jel­lemző. Pártszervezeteink,, párttag­jaink közül sokan leszűkítik a műszakiakhoz fűződő vi­szonyukat a hivatali munka- kapcsolatokra. Pedig az élet igazolja, hogy kell, és lehet szoros elvtársi és emberi kapcsolatokat teremteni ve­lük. E kapcsolat alapja elő­ször is, hogy szégyenkezés nélkül el 'kell ismerni, hogy kölcsönösen van mit tanulni egymástól. Másrészt meg kell érteni az értelmiség sajátos problémáit, látni kell, hogy az ő politikai fejlődésük sok tekintetben máskép, lassab­ban. egyenetlenebbül megy végbe, mint a munkásoké, viszont a műszaki értelmiség éppen mivel a munkásosz­tállyal, a termeléssel szoros kapcsolatban áll, a többi ér­telmiségi réteghez képest po­litikailag is fogékonyabb. Pártszervezeteteknek félre kell tenmiiök mindennemű fe­lesleges fenntartást, álradi­kalizmust, a reális valóság-

Next

/
Thumbnails
Contents