Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1960-01-30 / 9. szám
1960. január 30. nógrádi népújság 5 Pontosan határozzuk meg a szövetkezeti gazdálkodás fő irányát A termelőszövetkezetek szervezése a párt Központi Bizottságának határozata alapján megyénkben is társadalmi ügy- gyé lett. A falu szocialista átszervezéséért a bányász, a gyári munkás, a hivatali dolgozó ugyanolyan szorgalommal dolgozik, mint az új utat választott termelőszövetkezetek tagsága. A munkásosztály, a falu biztosabb jövője kialakítása érdekében nem riad vissza a nehézségektől, feláldozza szabad idejét, pihenő óráit, hogy segítsen a falu szocialista átszervezésénél, önzetlen, testvéri segítségükért hálás az új útra lépett falu népe. Az átszervezés forró hangulatú vitáiban egyes dolgozó parasztok gyakran felvetik a kérdést, miért szükséges a mezőgazdaság szocialista átszervezése? Vannak olyanok is, akik azt bizonygatják, a kisparaszti gazdaság képes a bővített újratermelésre, hogy az átszervezés után csökkenni fog a mezőgazdasági termelés, ha nem is hosszú időre, de átmenetileg. Falun dolgozó aktivistáinknak naponta többször is meg kell magyarázniuk, hogy mi most kettős feladatot akarunk megoldani, a mezőgazdaság átszervezését és a mezőgazdasági termelés emelését. Hogy mennyire sikerül majd a termelés emelése az elsősorban az új utat választott közösségen múlik. Hogy a termelőszövetkezet valóban többet tudjon termelni az egyéni gazdaságoknál, ahhoz azonnal meg kell kezdeni a többtermelós gazdasági feltételeinek kialakítását. Létre kell hozni a nagyüzemi táblákat, meg kell valósítani e táblákon folyó termelést, gépesíteni kell a munkafolyamatokat, meg kell építeni a szükséges gazdasági épületeket, meg kell szervezni a nagyüzemi állattenyésztést. Vannak községeinkben régi átalakítható gazdasági épületek. Az élelmes termelőszövetkezet vezetőségek kihasználják ezeket a lehetőségeket. Csécsén például az öreg malom épületét alakítják át szarvasmarha istállóvá. Mát- raszelén szintén régi épületek átalakításával jutnak sok állatot befogadó istállóhoz. A helyi lehetőségek ilyenirányú kihasználása rendkívül hasznos. Tehermentesíti a népgazdaságot, az ide befektetendő hitelből újabb épületek építhetők, ugyanakkor a tagság is jól jár, hiszen nagyobb befektetés nélkül teremtheti meg a közös állat- tenyésztés alapjait. De ahol épület hiányában azonnal nem alakítható ki a nagyüzemi állattenyésztés, s még nem teljes a táblásítás, ott az állam segítségével a parasztok leleményességével jelentősen emelkedhet a termelés már az első évben is. De amíg a gazdasági épületek építéséhez fognának új termelőszövetkezeteink, nagyon fontos feladat a bevitt vagyontárgyak számbavétele, hiszen a dolgozó parasztok nemcsak földjüket, szorgalmukat, hanem termelőeszközeiket, állataikat, szerszámaikat is beviszik a közösbe. A közösbe beyitt állatok, szerszámok számbavétele, rendkívül gondos, lelkiismeretes munkát igényel. A leltározás és a fel- értékelés nem köny- nyű munka, hiszen a belépési nyilatkozatot aláírt dolgozó paraszt jóformán még el sem szakadt az egyéni tulajdontól, éppen ezért nagyon érzékenyek arra, hogyan tárgyalnak velük, hogyan értékelik vagyontárgyaikat a szövetkezet vezetői. Ha ezt a fontos munkát meg- gondalatlanul, durván, lelkiismeretlenül végzik, rengeteg kárt okozhatnak, megronthatják azt a jó politikai légkört, amely hosszantartó, tervszerű politikai nevelőmunka eredménye. Éppen ezért szükséges a vezetőség részéről a kellő tapintat és körültekintés a számbavételnél. A tavalyi példa azt bizonyítja, ott jártak el helyesen, ahol a belépési nyilatkozaton feltüntetett vagyontárgyakat az új szövetkezeti tagok házánál személyesen ellenőrizték és tájékoztatták a gazdát arról, hogy a törvény szerint milyen ellenszolgáltatást kapnak vagyontárgyaikért. Így hamar meg lehetett egyezni az új utat választott dolgozó paraszttal, mert a mi dolgozó parasztjaink mélységesen tiszteletben tartják népköztársaságunk törvényeit. Az ilyen gondos számbavétel még kedvezőbbé tette a légkört, s nem egy dolgozó paraszt egészítette ki a felértékelésnél a közösbe viendő vagyontárgyait a belépési nyilatkozaton fel nem tüntetett darabokkal. Már az alakulás után jó, ha azonnal megmondják azt is, hogy a bevitt földterület után milyen földjáradékra jogosult a tag. A földjáradék összege szántóföldnél 5—10 kilogramm búza forint értéke, a közgyűlés határozata Mire használhatják fel termelőszövetkezeteink a középlejáratú hiteleket? A 3004/2-es rendelet értelmében középlejáratú hitelt vehet igénybe a termelőszövetkezet a több éven át megtérülő beszerzéseire, valamint felújításaira, tatarozásaira és gépjavításaira. így középleájratú hitelt lehet nyújtani igás- és tenyészállatok, baromfi te- nyészanyag (napos, előnevelt és kifejlett) halivadék vásárlására, a közös szarvasmarha- és sertésállomány saját szaporulatból történő fejlesztésére bevitt jószág, felszerelés, továbbá a bevitt épületek ellenértékének, valamint bevitt és még termőre nem fordult szőlőtelepítés költségeinek kifizetésére, használt gépek, felszerelések, épületek vásárlására, földrendezési, kártalanítási, térítési összeg fizetésére, épületek felújítására és tatarozására. A tagok gazdasági épületeinek és építőanyagának megvásárlására ugyancsak középlejáratú hitel engedélyezhető. Az állami tulajdonban levő épületeket a termelőszövetkezetek forgalmi értékben vásárolhatják meg. Tenyészállatok vásárlására középlejáratú hitelt elsősorban az új és a jelentős területtel megnövekedett termelőszövetkezetek részére lehet nyújtani. Egy-egy termelőszövetkezet részére általában csak egy alkalommal lehet tenyésztörzs vásárlására hitelt engedélyezni. Kivételesen indokolt esetben azonban, ha a termelőszövetkezet a hitelből vásárolt tenyész- törzset saját hibáján kívül, tenyésztésben tartani nem tudta, tenyésztörzs vásárlására újabb hitelt kaphat. Egy tenyésztörzs általában 15—30 drb üszőből, vagy ugyanany- nyi tehénből, vagy 20—50 darab kocából és 1—3 darab kanból, vagy mintegy 150 darab anyajuhból és 5 kosból áll. A felvásárlás, illetve szállítás egy naptári éven belül folyamatosan is történhet. Ha a termelőszövetkezet a hitelből vásárolt tenyészállatokat (törzsek) saját hibájából nem tenyésztésre használja, a hitelt lejárttá kell tenni. A középlejáratú hitelek visszafizetésének feltételeit éppen úgy, mint a hosszú- lejáratú hitei esetében, a bank állapítja meg. A középlejáratú hitelek után a termelőszövetkezet egy százalékos kamatot tartozik fizetni. A lejárt hitelek után az esedékesség napjától évi 5 százalékos késedelni kamatot kell fizetni. szerint. Az új tagok a földjükön levő zöld leltári értékért szintén ellenszolgáltatásra jogosultak. így az őszi gabonavetésért az aratáskor természetben kapják meg az elvetett vetőmagot, s a belépésig végzett munkáért munkaegység jóváírást kapnak. A bevitt állatokkal be kell vinni a részükre szükséges takarmányt is amelyért ugyanúgy mint a vetőmagért a termelőszövetkezet fizetni köteles, kivéve, ha a közgyűlésen a tagok másként döntenek. Az állatok, termelési eszközök számbavételénél és a bevitt értékek kifizetésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vagyontárgyakért járó ellenszolgáltatásból 20—35 százalékot — a közgyűlés dönti el pontosan, hogy mennyit — a szövetkezet osztatlan alapjához kötelesek a tagok befizetni. Amikor a szövetkezeti tagság a rendkívül fontos munkákat elvégezte, hozzáfoghat az igazi közös tevékenység végzéséhez. Azonnal meg kell határozni a szövetkezeti gazdaság fő termelési irányát, hogy mit tart fő feladatának az állattenyésztést, a növény- termesztést, vagy a konyha- kertészetet-e? A mi megyénk termelőszövetkezetei előtt sokféle lehetőség áll. A balassagyarmati, a szécsényi, s a pásztói járás termelőszövetkezetei helyes, ha főleg állat- tenyésztésre rendezkednek be, hiszen a nógrádi szarvasmarhának a világpiacon is tekintélye van. A Börzsöny lejtőin gazdálkodó termelőszövetkezetek a rétsági járásban, helyes, ha nagyobb mennyiségben telepítenek málnát, a Hont környéki községek pedig korszerű nagyüzemi epertermelésre rendezkedhetnek be. L áthatjuk termelőszövetkezeteink előtt lelkesítő, szép feladatok elvégzése áll. Ha az első lépések sikeresek lesznek, az első feladatokat zökkenőmentesen végzik el, akkor teljes erővel hozzáfoghatnak a szövetkezet felvirágoztatását elősegítő szép feladatok megoldásához. Kata János Kétféle számvetés Széles barázdákat szántott a gond Macskó István homlokára. Sapkáját mélyen a szemébe húzza, gömyedten, szemlesütve ül a konyha- szekrény mellett, mint egy megtört bűnös mered maga elé. — Hibát, megbocsáthatatlan hibát követtem el, amikor augusztusban, a legnagyobb munkák idején kiléptem a November 7. Tsz-ből — mondja tört hangon. Magyar András, herencsényi termelőszövetkezeti elnök konyhájéiban ülünk. A sarokban vidáman játszanak a gyermekek, s Magyamé a tűzhelynél a vacsorát készíti. Egy ideig hallgatjuk a kopott ruhájú ember szavait, majd az elnök is közbeszól: — Hányszor megmondtam neked, hogy ne lépj ki, de te nem hallgattál a jó szóra, azt hitted, károdat akarjuk. Macskó István homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek, s amikor előkerülnek a papírok és nézegetjük, hogy ki mennyit kap most, a zárszámadáskor, mély sóhaj tör fel belőle. Ebben a sóhajban benne van egy elhibázott év minden keserve, minden csalódása. — Mit kerestem én az alkalmi munkán? — s legyint — szóra sem érdemes. Bizonytalankodó hangjában benne remeg az óhaj, csak még egyszer visszavennétek! Most, amikor kívül van a közösségen, most sajog a leikébe: kár volt, nagy kár. Közben kopognak az ajtón. Vékony arcú, nagy kucsmás ember lép be. Varga Imre bácsi, a tehéngondozó. Kopottas sapkáját a kezébe veszi s otthonosan foglal helyet a tűzhely mellett. — Éppen kapóm jött Imre bácsi — mondom örömmel —, hiszen úgy látom a kimutatásból, hogy az elmúlt évben 654 munkaegységet teljesített. Arról szeretnék érdeklődni, mi a titka a szép eredményeknek ? — Semmi más — mondja huncut mosollyal —, csak az, hoprt gondozgatni szoktam a jószágot. Az elnök elneveti magát. — Imre bácsi ilyen, pedig a munkája aranyat ér. Nagy része van abban, hogy a tejtermelés átlagosan elérte a 3624 litert, ezzel tehenészetünk járási szinten a termelőÖREGEK a termelőszövetkezetben Alacsony, köpcös ember Barta Laci bácsi, az idén tölti a hetvenet, de akik ismerik, azt mondják róla, jól tartja magát. A termelőszövetkezetben is úgy tartják számon, hogy tőle telhetőén elvégzi munkáját. Mert a tavasszal, hogy Ka- rancsságon, a nagy áradás volt, ő is belépett a karancssági Alkotmány Termelőszövetkezetbe. Gyalogmunkásként dolgozott egész nyáron, mindig ott találták őt, ahol szükség volt munkájára. Egy reggel azután Barta bácsi nem vette fel a munkát. Lázban égett arca, az egész teste. — Tüdőgyulladás ... — állapította meg az orvos, amikor megvizsgálta az öreget, már írta is a gyógyuláshoz szükséges gyógyszereket, s kérlelhetetlenül ágyba parancsolta őt. Másfél hónapig tartott, míg Barta Laci bácsi teljesen meggyógyult, s újra munkához kezdett a termelőszövetkezetben. Igen ám, de a másfél hónap alatt. is, míg betegen feküdt, él- niök kellett valamiből. A közgyűlés úgy határozott, hogy Barta Laci bácsinak, meg a termelőszövetkezet minden beteg tagjának egy fél munkaegységet írnak jóvá arra az időre, amíg betegen fekszik. — Ne lásson szükséget a mi tagunk akkor sem, ha baj éri őt, betegen fekszik ... — indokolták a döntést a termelőszövetkezet tagjai. Idős ' Jekkel Sándor bácsi öregsége sem bizonytalan a termelőszövetkezetben.. A tavasszal, hogy Karancssá- gon megelevenedett az egész határ, a szántó-vető termelőszövetkezeti tagok között még ott dolgozott Jekkel bácsi is. Azóta azután mind ritkábban fogott szerszámot a keze, hogy részt vegyen a közös munkában. Nem bírja már a munkát. Hiába, nőj teste, ez az örökké lőrlődő gépezet, kiszolgálta magát. Jekkel bácsi megöregedett. — Gondunk lesz az öregekre is — mondották az egyik közgyűlésen a termelőszövetkezeti tagok. — Itt dolgoztak közöttünk ... egyszer mi is megöregszünk. S a szociális alapból búzát kaptak az idős, munkaképtelen tagok. Jekkel bácsi három mázsa búzát kapott, s hogy földet hozott a termelőszövetkezetbe, több mint 1300 forintot tett ki a földjáradék is. S ahogy erősödik, izmosodik az Alkotmány Termelőszövetkezet, úgy teszik egyre szebbé, gondtalanabbá a termelőszövetkezet idős, beteg tagjainak életét is. V.-né szövetkezetek versenyében az első helyre került. — Nagyon szép a tehenészet eredménye, de vajon milyen lehet a növénytermelés eredménye? Magyar elvtárs fejből, kiló- nyi pontossággal sorolja a termésátlagokat. — Búzából 14.7, őszi árpából 13,8 és tavaszi árpából 10,4 mázsás átlagtermést értünk el. — Szépek ezek az eredmények, most már csak arra lennék kíváncsi, hogy mit ér a munkaegység, és az olyan ember, mint Varga Imre bácsi, milyen évi jövedelmet ért el? A papírok fölé hajolunk, s a néma papír beszédessé válik. — A munkaegység értéke 37,80 forint lett, és hogy mit kapott Varga Imre bácsi? Az elnök ceruzát vesz elő és számolja, hiszen nemcsak Varga Imre, hanem a felesége is a közösben dolgozott Ketten 836 munkaegységet teljesítettek, amelynek értéke 31 500 forint. Imre bácsinak egyszerre melege lesz. így még nem összegezte, hogy mit kap Hiszen így a család havi jövedelme 2625 forint! Macskó Istvánnak keserű lesz a nyál a szájában e számok hallatára, de az elnök folytatja: — Búzából 25,08, árpából 5 mázsát kapott Varga Imre bácsi. Ezenfelül 236 kg cukrot, 68 liter pálinkát is a magáénak mondhat. De maradt a zárszámadásra is, hiszen pénzben több mint 10 ezer forintot kapnak. Ugyanígy ki lehetne számítani Sági János fogatos részesedését is, hiszen a feleségével ő is 740 munkaegységet teljesített. Az ő évi jövedelmük 27 972 forint, ami havi 2331 forintos jövedelmet jelent. Macskó István szégyenli magát. Elrontott, könnyelműen elherdált év áll mögötte. Fülében ott visszhangzanak az elnök szavai, s lelkében ott tátong az üres valóság. Most, amikor még a 10—20 holdas dolgozó parasztok is a termelőszövetkezetet választják, most kellett neki eldobni a szerencséjét. Amikor elköszönünk Magyaróktól már látom, hogy Macskó István döntött. Ha visszavennék, örömmel visz- szamenne, mert amikor lassan az egész falu a termelőszövetkezetet választja, 6 sem akar kimaradni, no, meg nem akar még egy ilyen keserves számadást, mint amilyet az élet az idén adott fel ■neki. — kata — Tavaszra készülnek Érsekvadkerten Kinn a földeken már olvad a hó, s rövidesen megindulhatnak a traktorok, hogy frissen omló barázdákat szántsanak. Az érsekvadkerti gépállomás szerelő csarnokában is szorgalmas munka folyik. Javítják az erőgépéket, az ekéket, a vetögé- peket, hogyha kell, munkába tudjanak állni a traktorosok. Közel ötven emiber javítja a gépeket a meleg műhelyben. A műszaki szerelőkkel együtt dolgoznak a traktorosok is, akik a téli kényszer- pihenőt hasznos munkával töltik el. Eddig megjavítottak már húsz erőgépet, tíz kétsoros tárcsát, hét darab műtrágya szórót, és még sok egyéb, rövidesen szükséges munka- eszközt. Február 28-ra a tavaszi munkákhoz szükséges gépek javításával szeretnének elkészülni a gépállomásiak. Reméljük, hogy meg lesz. Schmid János és Visinszki László szerelők javítják az egyik erőgépet. Bocskó Bertalan és Búzás László traktorosok az egyik kijavított vetőgépet ellenőrzik. GYŰJTSE PÉNZÉT TAKARÉKBETÉTBEN! ELŐNYŐS! KÉNYELMES! BIZTONSÁGOS! Takarékbetét váltható: Minden postahivatalnál és az Országos Takarékpénztár összes fiókjainál. 1 (43)
