Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-20 / 6. szám

4

NÓGRÁDI NtPŰJSAG

1960. január 20.

Tudásért rajongó emberek

Hugyag nem nagy község. A főútvonaltól kissé távolabb Balassagyarmat közelében terül el.

Renglomcs Lajos iskola- igazgatóval beszélgetek, aki itt a községben irányítja a kulturális életet, idősek és fiatalok művelődését. Reményekre jogosító tervekről beszél, amelyeket a közös óhaj alakított ki és ezt a csirát, kívánságot, a közös akarat valósítja meg.

— Évek óta tervezzük már egy művelődési otthon felépítését. Eddig nem sikerült felépíteni. Tavaly azonban megindult a készülődés. Reméljük rövidesen otthont kap a kultúra nálunk is, — mondja csillogó szemmel az igazgató.

Szükség lenne valóban egy művelődési otthonra. De egyelőre építészeti tervek hiányában „befagyóban” van ez a nagyszerű kezdeményezés. Pedig a hugyagi fiatalok pezsdítő példája nyomán az idősebbek is egyre jobban érdeklődnek a kultúra világa iránt. Az iskolában működő könyvtár olvasói nagyobb részt az ifjúság közül kerülnek ki ugyan, de egyre többen beiratkoznak az idősebbek is. Nénikék, akik régebben csak a kalendáriumot, meg az imakönyvet forgatták, apák, akik reszkető hangon felolvasnak esténként életük párjának. A könyvek belopják szivükbe az újat, az „ismeretlent” és ez oly különös kíváncsi bizsergető érzést vált ki belőlük.

— Nem akarunk lemaradni a Felszabadulási Seregszemlére és a Mikszáth évfordulóra való felkészülésről sem, — mondja Renglovics elvtárs. A színjátszók készülődését már a kezdet kezdetén komoly gondok hátráltatták. Sok fiatal dolgozik vidéken és így komolyabb színművet nem tudnak bemutatni. Sásdi Sándor: „Nyolc hold föld” című színművével készülnek a Mikszáth évfordulóra. A seregszemlén pedig Füssi József: „Hajnal” című egyfelvonásosát mutatják be.

A tánccsoport most van kialakulóban. A népfőiskola beindulása némileg megváltoztatta a művelődési terv maradéktalan végrehajtását. Terjed az olvasómozgalom,

Tollal és lencsével a naavbáfonvi vájártanulók között

A nagybátonyi vájártanuló iskolában és az intézetben minden évben nagyszerű vájárokat nevelnek. Az intézetet több mint tíz

esztendős fennállása óta több ezer vájár hagyta el. Járnak ide az ország minden részéből a bányász életet választó fiatalok, a Nyírségtől egészen a Hajdúságig.

az énekesek, a szólisták szülnek a seregszemlére.

kéAz intézetnek mintegy kétezer kötetes könyvtára van. A vájártanulók szívesen keresik azt fel. Szabó Lajos nevelő — mint könyvtáros is — gondoskodik arról, hogy a fiatalok érdeklődését kielégítő könyvek közölt válogathassanak a vájártanulók.

Többen keresik fel esténként a klubszobát. Sokan dominóznak, a legkedveltebb szórakozás mégiscsak a sakk.

— Könyvkiállítást is tervezünk a legújabb könyvekből és rendezünk ismeretterjesztő előadásokat is, — mondja a terveket az igazgató.

Kicsi és nagy tervek, igyekvő munka jellemző a hugya- giakra is. A tudásért, az ismeretek birtoklásáért rajongó ember tevékenysége ez.

— p a —

Telt ház mellett

vetítik Hruscsov amerikai látogatását

A Salgótarjáni November 7. filmszínházban telt ház mellett vetítették a közel egy órás, színes szovjet riportfilmet, amely érdekes képekben számol be Hruscsov történelmi jelentőségű amerikai látogatásáról. A Hruscsov Amerikában című filmet csupán Salgótarjánban több máit 2 ezer néző látta. Jelenleg Balassagyarmaton mutatják be, ahonnan Pásztora, majd Jobbágyiba kerül.

Elkészült a Bányász Művelődési Otthon színjátszóinak munkatérré

Az újjászervezett színjátszó csoport most mutatta be a ..Visszakérem az iskolapénzt” című egytelvonásos művet. Jelenet az előadásból.

A Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon színjátszói évről-évre eredményesebb munkát fejtenek ki a párt művelődéspolitikájának maradéktalan megvalósítása terén. Több nagyszerű előadással lepték meg a nézőket — legutoljára a „Király nevében” című drámával.

A bányász művelődési otthon — most már eggyé kovácsolt együttese azt tartja, hogy a színjátszásban, az emberek nevelésében sincs megállás. Ezért ebben az évben jó előre elkészítették 1960. évi munkatervüket. Az évet február 27-én kezdik, farsangi jelmezes színjátszó karnevállal — melyet a művelődési otthon nagytermében rendeznek meg. Március 6-án ismeretterjesztő előadás keretében „A magyar színjátszás története” címmel előadást hallgatnak. A Nemzetközi Nőnapon, március 12-én a csoport egyik része már a közönség elé lép „A gyerekek" című egyfelvonásos művel.

Amíg azonban ők maguk is szórakoznak, tanulnak, megkezdődik már ebben a hónapban a komolyabb munka is, hiszen április 2-3-4-én Darvas József, ellenforradalmi témájú drámájával a „Kormos ég”-gél lépnek a

Z

úg, süvölt a Mátra szele, kavarja a havat. Hirtelen fordult hidegre az idő. Dehát ki törődik most ezzel, kivált olyan helyen, mint Pásztó, ahol forrósodik a hangulat, tüzes viták kerekednek azon: megy a falu a termelőszövetkezetbe, vagy nem megy?

A menni akarók mellett szól, hogy a pásztói járásban egymás után fordulnak a közösbe a községek. Héhalom, Szirák, Erdőkürt már túl vannak rajta, ^ hogy csak a leg- írissebeket ’ mondjuk: a küszöbön állnak a jobbágyiak is. Az utolsó lépéseket teszik, mint kisparcellás község Ecseg és Alsótold is. Summázva: talán tizenegy község ha 'még kint van. Ki tudná követni most az átalakulást? Máról-holnapra csak azt látja az ember, hogy egy- egy község termelőszövetkezeti község lett. És ezek a községek küldik a híreket Pásztora, mintha ezzel ostromolnák a pásztóiak idegeit. Mezővári elvtárs, a községi párt- bizottság titkára mesélte, hogy Apcról Pásztora kocsizott az egyik ember és neki- ugrottak: mi újság Apcon? Az még benne élve az izgalomban, mintha csak hadijelentést mondana: v- Apc már elesett, belépett az egész falu.

Csapkodja a hír innen is, onnan is a pásztóiakat, és nincs olyan nap, hogy ne lépjen be valaki. Három négy gondosan kitöltött, aláírt belépési nyilatkozat is elkerül napjában a tanácsházára. Fogy lépésről-lépésre az egyéniek tábora. Ahogy tájékoztatnak, az elmúlt hetekben 48,-an írták alá a belépési nyilatkozatot. Dehát nagy ez a Pásztó. Szétszóródott, mintha kosárral öntötték volna a Mátra tövébe. És annyi féle az ember is benne. Nem valami jómódúak, mert hoközönség elé. Ezzel egyidő- ben folyik a próbája Vratis- láv Blazek: „Mesébe illik” című 3 felvonásos zenés vígjátékénak is, amelyet a munkaterv szerint április 17-én és 18-án visznek színre.

Május elsején zenés, humoros estet rendeznek, míg 8-án pedig ugyancsak ismeretterjesztő előadás hangzik el a színjátszók részére „Mi a színjátszás” címmel.

A munka nem szünetel, s gazdag programban júniusban ismét egy színmű, Kállai István „Kötéltánc” című há- romfelvonásos műve, július 8-án pedig a már hagyományos Anna-bál megrendezése szerepel a munkatérvben. „A nyugati színházak története” című ismeretterjesztő előadás után a bányásznapi ünnepségek programjára, az év utolsó előadására pedig az „Egy pohár víz” című színművel készülnek. Elhangzik még egy előadás a „Realizmus a színjátszásban” címmel, az évet pedig ismét egy nagyszerű ünnepi előadással, a „Humorral. önkiszolgáljuk’’ című kabaréval zárják.

Érdekesség a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon színjátszóinak munkatervében az is, hogy minden előadáshoz a kellő pénzügyi tervet is elkészítették.

Remélhető egyetértünk!

Nem a hálátlan emberek hangja ez, hanem inkább az ésszerűségé. Arról akarunk szólni, hogy Salgótarján város szivében a volt vásártéren befejeződött az építkezés. Ami még van ott tennivaló, az már jelentéktelen.

Ennek az építkezésnek igen jelentős tényezője volt az ÉPFU 2 Szállítási Vállalat. Amikor a munka megidult érthető is volt, — vagy legalább is elfogadható, — hogy ennek a vállalatnak a telephelyét az építkezés szivébe telepítik. Igaz a tarjáni embereknek nagyon sok keserűséget okozott ez. A telephely körül derékig vágták a sarat, a kocsik pedig az utcára hordták, és végig kenték vele az utcát. Ezt télidőben. Nyáron meg a végtelen port terjesztették. No, de üsse kő, négy éven keresztül kibírtuk.

A tarjániak valahogy már úgy vannak: a városért mindent. Noha megjegyzendő nem sok sütnivaló kellett volna kitalálni, hogy a város akármelyik szélén is ellehetett volna a telephely. Minden esetre sem ilyen nagy sár, sem olyan nagy por nem lett volna.

Ezen mosmár ne rágódjunk.

A jelenről van szó. A vállalat a városnak ezen a részén teljesítette feladatát. Rövidesen — legalább is remélhető: befejezik a világ legjelentéktelenebb alagútjának, a világon legtovább tartó építkezését és aktkor csinosítani kéne ezt a területet is. De az üveggyár falánál lévő területet is. Bontsák hát le a felvonulási épületeket. Vigyék az ÉPFU-t valahová másüvé. Raknák a városiak a fákat, de nem lehet, ahol lehet ugyan már lerakták, de gondoljuk el, hogy fog kinézni ha, az egyik helyen ősfák lesznek, a másik helyen meg csemeték.

Ha már az építkezés kezdetén nem tudták meggondolni, intézkedjenek most, de sürgősen.

Nagyon csúnyán néz ki a szép házak tövében az a néhány barakk és a barakklakók okozta nagy sár, szemét, piszok, hulladékgyűjtemény. De ha már nem is esztétikai szempontból, akkor egészség- ügyi okokból intézkedjenek. Sarat, port ver az ÉPFU, és az emberlakta terület kellős közepén. Ez nagyon rossz. Park kell oda, üde zöld gyeppel, virággal.

Ugye egyetértünk?

Milyen új filmek kerülnek bemutatásra

A Hunnia Filmstúdió az 1960-as év első filmjének forgatását január 10-én, Csepel felszabadulásának 15. évfordulóján kezdte. A „Hosszú az út hazáig" című film története a felszabadulás utáni Csepel életét mutatja be, középpontjában egy kisfiú élményeivel.

A Pannónia Filmstúdióban több film feliratozásán dolgoznak. Ezek közül máris nagy érdeklődés előz meg két francia filmet: Truffaut 400 Csapás című alkotását és a szélesvásznú Tahangot, Curd Jürgens, Dorothy Dandridge

és Jean Servais főszereplésével. Készülnek a feliratai még egy szovjet-csehszlovák koaprodukeiós alkotásnak is. Májusi emlékek címmel, a Szovjet Film Ünnepén megjelenő utópisztikus tárgyú

Fantasztikus utazásnak és az ifjúsági filmakció keretén újra bemutatásra kerülő Zója című filmnek. A filmstúdió műtermeiben magyarra szinkronizálják Jean Gabin új filmjét, A nagy családokat, a Szovjet Film Ünnepének kiemelkedő műsorát, A béke első napját és egy kedves szovjet ifjúsági filmet,

Szombrero címmel.

Tüzes a vita a Mátra alján

vá jöhetnek ők — mondjuk — a héhalmiakhoz? Pásztón egy 9-10 holdas már középparasztnak számít.

E

zek a középparasztok lakják a Búgét, a Mátra aljában lévő falurészt. Itt gyakrabban koccan a pohár, de minden nyeletben ott van az otheliló, vagy a nova is. Ez a valóságból hamar az álom- világba ragadja az embert, aki el-el felejti, hogy földön él. Ügy tartották: itt dől el a falu sorsa. Ha a Büge megy, Pásztó tsz-község lesz. És a bügeiek ezt nagyon jól megjegyezték maguknak.

De a Búgén mostanában történik egy és más. -Még egy esztendővel ezelőtt, mint a gránitszikláról, úgy pattogott róluk a józan szó. Szembefordultak a nagyüzemi gazdálkodásnak még a gondolatával is. Ha az ember megkérdezte: miért, nem tudták megmondani. A parcellás világot nem sajnálhatják, az keveset adott nekik. Ha egyiknek, másiknak a megelégedésig emelkedett is a sorsa, a többség csak sóvárgott a jobb után. Mégis nehezen indultak, mert a falunak irattan törvényei vannak, és sokan erősen kapaszkodnak ebbe a törvénybe. Elmondják, a faluban az emberek, hogy lakik Búgén egy Lórik Mihály nevezetű ember, aki képviselője a maradásnak. Neki kifut egy-egy esztendő. A hízottmarháikkal, sertésekkel, a gyalogwapszámórt végzett fuvarokkal. S ő már tudja is, ha az emberek megindulnak, neki befellegzett. És maga köré csoportosít néhány embert, hogy ne mozduljanak.

Ám az utóbbi napokban kettészakadt ez a szövetség. Sokan voltak, akik ráeszméltek: lemaradni nem jó dolog. Kiléptek a szövetségből és aláírták a belépési nyilatkozatot. Olyan jelentős emberek vannak ezek között, mint Ludányi János 8 holdas, Nyitrai József 9 holdas. S ezek az emberek bátran szembe is néznek a holnappal. A többiek nevét nem soroljuk, mert megszegnénk az Ígéretet, ami az volt, hogy egyelőre ne mondjuk el nevüket, őket még rabul tartja az íratlan törvény. Azt mondják, hogy azért nem akarnak a nyilvánosság elé lépni, mert félnek, ha nem fog sikerülni az új, a falu őket fogja átkozni. Egyébként I. P, pásztói gazda mondta:

— Rémisztgetnek Pásztón a közössel. Kevés nálunk a világos beszéd, amely az ellenkezőjét igazolja. És senki nem akarja, hogy ha nem sikerül, átkozza a falu, hogy maga után ragadta az embereket.

I lyen zagyva beszédekkel tartják még magukat Lő- rikék, de már kopik a táboruk, mint tavasszal a jég, mert lehet, hogy Veres István és még egy néhányan Lőrik mellett maradnak és szövik a visszamarasztaló hálót. De ahogy Ludányiék határozott emberekhez méltóan kitépték magukat belőle és beléptek, bontogatja már magát Nyitrai József is, Sző- lősi László is. Már ők is többet meghallanak a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, mint a láthatatlan csatornákon

szertefcüldött rémhírekből. Barátkoznak a termelőszövetkezet gondolatával. Már nem is oly jelentős, mit mondanak a bügeiek.

Aki egyszer látta, hogy Alapi Sándor gazdálkodó fiatal felesége hogyan vette kezébe a papírt, amelyre nagyon okosan Mezővári József elvtársék, a pártbizottságon ráirogatták milyen jövedelmet biztosíthat a termelőszövetkezet, az nem kételkedhet. Tarthatja magát Búgén egy-két ember, a pásztói emberek józanabbik része elindult az új úton, és rövidesen elindul.

Azzal persze számolni kell, hogy sok okos, világos szó kell még Pásztora, de nagyon sok. Mert Pásztón a paraszt embereknek úgy kell ez, mint ételibe a só.

Elmentünk Becze Mihályhoz, aki jómódú középpa- rasztnak számít Pásztón. Van neki vagy 10 holdja. Rettentően elszítta ezt az embert az a 10 hold. De meggyötörte feleségét is. Rabszolgái a földnek. Hajnalban szólítja őket és csak késő este ereszti pihenőre. Évtizedeket éltek így le. Mégis mikor szó- bahozzuk nekik a szövetkezést, rémülten kérdi az ember:

— És már ott nem lehet szabad az ember?

Nem is tudja mi az szabadnak lenni, mégis ezt mondja. Nem az ő godolata ez. Mert szinte issza magába és felcsillan a tekintete, amikor megvil ágosodik előtte. hogy mi minden lehetőséget nyújt még az ő ötvenöt évének is a közös gazdálkodás. Ha megismeri, megbarátkozik vele. Megy ő is.

1^ e megy minden gazda ember. Ha ma nem akkor megy holnap. Mert ez az az út, amely elvisz ahhoz a régen keresett emberséges élethez.

Bobál Gyula